Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-10 / 287. szám

8 1950 DECEMBER 10, VASARNAF A nép és a hadsereg egyet kiált: Béke! Forró lelkesedéssel fogadták a nagrkállóiak a Néphadsereg kultúr csoportját A politikai tiszt bajtárs a füg­göny elé lép. „Azért jöttünk el, hagy Nagykálló dolgozó népe meg­ismerje Néphadseregünket!“ A terem tömve van. Az előadás hét órakor kezdödk, azonban már hat óraikor elfoglaltak a vendégek minden helyet. Ilyen ii/nnepség még nem volt Nagykállóban a felszaba­dulás óta. Azelőtt? Még azt sem engedíék meg a horthysta bitangok a katonáknak, hogy újságot cl vassa- nak. Most pedig eljöttek a katonák, honvédek és főhadnagyok, hogy Petőfi verset szavaljanak. hogy éne­keljenek a békéről, a szabadság­ról .., Azonban ne gondolja senki azt, hogy a nagykállói dolgozók nem is­merik a Néphadsereget. Ismerik. Hiszen ha nem ismernék, akkor nem árasztották volna el a bajtár­sakat virágcsokrokkal, nem szoron­gatna a kezében virágokat Huszti- né, a dohánybeváltó mwnkásasszo- nya, Láb érné, a szabószövetkezet­ből. Grichné, a másik munkásasz- szony ezt súgja a szomszédjának: „Nézi csak, az a tiszt éppen olyan, min1: a vejem..(Grichné veje is a Néphadsereg tisztje). He bő Mi­hály ötholdas kisparaszt le nem venni a szemét a katonákról: ,,Ejh! Micsoda gyönyörűség nézni őket!" A na? y káliéi dnlgo/óMial együtt rcndcri az egyik nyíregyházi ala­kulat a kultúrműsort. No lám, most mindenki megláthatja, mivel fog­lalkoznak a bajtársak szabadidejük­ben! Nem fogkefével mossák a lak­tanya kövét, az őrmester „úr“ nem kínozza a katonákat, mint ré­gen',, hanem... de beszéljen a mű­sor! Még mej sem kezdődik az elő­adás, de már feltör a forró kiáltás a nézőtéren: ,,Éljen a népi hadse­reg!“ „É'jen a nép hadserege!" El­sőnek a gimnázium énekkara lép a színpadra. Szárnyra kap a diadal­mas ének az ötéves tervről: „...a gyár, a föld a tied... a nép vágya szerint csodaszép világ ...“ Husztiné négyéves fiacskáját szo­rítja megáhez, Janikát. Janika fe­jén piros katonasapka van és ha, valaki megkérdi tőle: Mi szeretnél lenni'." Janika így válaszol: ,Ka­tona iszt!‘ És Husztiné, a 20S szá­zalékos „Rákóczi“-brigád . tagja tudja, hogy Janika vágya valóra- válhat. ,,Csodaszép világ ..." Ütemes, harsogó kiáltás hozza vissza a terembe Husztiné gondola­tait. A honvéd bajtársak kiáltják: „Éljenek a dolgozók!" Nem állhatja meg Husztiné, hogy fel ne kiáltson: ,,Jaj, de drágák vagytok!“ Ahogy végigzúgott a kiáltás a termen, az embereknek ez a szó jutott eszükbe: Béke! „Drágák vagytok nekünk" — mondta a munkásasszony s ezekben a szavak­ban is ez a szó csengett: Béke! Várkonyi Bandi, a szegényparaszt diákfiú, akinek az apját a háború vitte el, így szaval: „Dörren az ágyú •.. a vérünkre szomjaztak ... Newyorkban tánc, meg kacaj.. az úttörők így énekéinek: ,,Messze földön háború van.. ", az egyik CSALÓK BUKÁSA lány újra szaval Koreáról: ,,Anyja kihűlt szemébe nézett és eltemette kisfiát...“ És akkor keményen elő­lépett egy honvéd bajtárs és így köszönt: „Erőt, egészséget!" „Erőt egészséget!" Ezt kívánják nektek a honvéd bajtársak, Naszály Marika, Linté- nyí Juci, Husztiné, Grichné és hogy így legyen, arra vigyáznak is! Deák Ferenc középparaszt felesége is ott ül a nézőtéren, meg a lánya is. Lám, lám könnyes a szemük. A számukra is drága kincs az élet, az egészség, hiszen azért teljesítették burgonyabeadásukat több, mint 200 százalékra. A fiúk, Feri, katona, itt van ő i£ ElkWetlék Ferit a Nép­hadseregbe, hogy vigyázzon a bé­kére! Feri pedig vigyáz úgy. ahogy j a dolgozó nép valamennyi fia. Hall­gassuk csak __ Phenjan, Eszakkorea fővárosa felszabadult. A gyarmatosítók — miután feldúlták, tönkretették, kifosztották, felégették majdcsak az egész országot — egymásután ürítik ki a falvakat, a városokat a hatalmas túlerő ellen is hősie­sen, győzelmesen harcoló koreai néphadsereg előtt. Truman a „koreai küldetés” folytatásáról üvöltöz, a népi Kína megsemmi­sítéséről sző bárgyú álmokat, újabb csapatokat küld Ázsia hó­hérának, MacArithurnak, Chavez szenátor „idegenlégiót” akar to­borozni a szabad népek ellen, s közben nem veszi észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy Amerika népe milyen mély utá­lattal szemléli az esztelen háború­zást, Süket, vak politikusok nem akarják meglátni, hogy minden eddiginél hatalmasabb népmozga­A dicsősége«« Októberi Forradalom a hindu szegényekért, a magyar pa­rasztokért ...“ Forró szavak zúgnak a színpa­don, Olyan szavak, amelyek a világ minden népének szivében ott él­nek :,,A mi erőnk legyőzhetetlen, mert velünk a világ minden sza- brdságszerető népe!" egyik jelenete elevenedik meg « színpadon. A baj társak szerepelnek. Kis partizáncsoport, elhatározzák, hogy elfogják az ellenforradalmi banditák páncélvonatát. A parancsnok így szól egyikük­höz: — ,,Van ’neked menyasszonyod?" — ,Judod jól elvtárs, hogy van..." — ,.Biztosan drága ez élete. Tudd meg, hogy a városban az e'lenfor- radalmárck asszonyokat ölnek, a mi apáink holttestei csüngnek a fá­kon, pólyásgyermekeket gyilkol­nak!" (Kinek nem jutnak eszébe azok a véres gaztettek, amelyeket az amerikai imperialista rablóhordák visznek véghez Koreában?! Ki előtt ne rémlene fel annak a vadállat amerikai fisz hek az arca, aki a meghalt anyját kereső kicsiny gyer­meket agyonlőtte?) Egymással vetélkednek a partizá­nok, ki feküdjön a sínekre, hogy megállítsa a páncélvonatot. .,Nekem az életet a forradalom adta, hadd menjek én..„Én itt születtem, engem illet az elsőség.-.“ „Ekkor lép elő Szin-Bin-U, a kínai parti­zán: ,,Én megyek! Én is a hazámért adom életemet, a kínai népért! Ti nemcsak az orosz népnek adtok szabadságot, hanem a világ minden népéért harcaitok. A kínai kulikért, Mintha a színdarab folytatása len­ne Lehr etter baj'árs szavalata: ,,Öntözzük kertjeinket szeressük fegyvereinket! ördög sem ver le bennünket! Előre katonák!" Égy fiatal lány válaszol versben: „Ne csak sóvárogd a békét! A bé­kéért harcolni kell!" Igen! A mi fiaink. Néphadsere­günk derék fiai életünket védelme­zik. Ezt a hadsereget az a Párt edzi acéikemérmyé, amely Fariról így szavalt a parancsnok bajtárs: ,,Osztályunk ügye, osztályunk agya, osztályunk ereje, osztályunk dicső­sége ...!“ Ez a hadsereg azt a le­győzhetetlen sereget tekinti példa­képének, amely ott született a di­cső Októberi Forradalom tűsében » amelyet Sztálin tett legyőzhetet- lenné! De a béke hadseregébe tartozik minden, minden becsületes dolgozó, Grichék, Deákék s mindöjiiknek harcolni kell a békéért! Harcolnak is. A ,Rákóczl"-brigád 208 száza­lékkal, Deákék burgonya beadás­sál.., A nép és a hadsereg egyet kiált: Béke! SOLTÉSZ ISTVÁN Magasabb szakmai és politikai műveltséggel a dolgozó náp kulturális felemelkedéséért i fpipnyre hív fák ti megye nevelőit n kisvárdai járás nevelői Járási pedagógusnapra jöttek össze a kisvárdai járás neve ői az elmúlt napokban. A délelőtti érte­kezlet cőadó'a Orosz Ferenc elv- társ, a Megyei Tanács képviselője volt. Orosz elvtárs k hangsúlyozva: Minden nevelőnek kötelessége a magasabb szakmai és politikai mi'í- vetaégre törekednie a dolgozó nép kulturális felemelkedése érdeké­ben. Szakmai, marxista-leninista mű­veltség nélkül nem végezhet jó munkát a nevelő sem — mon­dotta Orosz elvtárs. — Aki nem fejleszti magát polit'kaüag, az nem veszi észre a lemorzso'ódás veszé­lyét, nem küzd a tanulmányi fe­gyelem. színvonal emeésért és megszilárdításáért, nem készül pon­tosan az órákra, nem végzi becsü­lettel az iskolánkívüli nevelőmun- kát, nem (art kapcsolatot a szü­lőkkel, a dolgozókkal. — Marxista-len'nisfa műveltség nélkül clburjánzanak a reakciós, kozmopolita, soviniszta nézetek. Az ilyen nevelő' nem ismeri fel a szo­cializmus építésének távlatait cs híján van a kezdeményező erőnek. Es ahhoz, hogy a Párt vezetésével becsülettel helyt tudjunk ál ani a szovjet nép vezette béke­táborban, ahhoz elengedhetet­lenül szükséges az állandó ta­nulás. A gyakorlati példák bizonyítják, hogy azok a tanítók — és ilyenek többségben vannak —, akik szor­galmasan tanulnak, azok becsülettel ellátják feladataikat. Orosz elvíárs beszélt a téli is- kolánkívüli oktatásról is és rámu­tatott: Nerh mondhatja, "magát be­csületes pedagógusnak az, aki eb­ben a munkában nem vesz részt. Számos hozzászólás hangzóit el a délelőtt folyamán. Szövérfi elvtárs, a tanács elnöke biztosította a nevelőket a Tanács segítségéről. Az 1. számú kisvár­dai általános iskola nevelői Sztálin elvtárs születésnapjának tsztóetére versenyt indítottak el ezen az ér- tekez'eten a mulasztások megszün­tetésére. Szűcs Géza Nyírkárász­ról, a Szabad Föld Téli Esték tá­mogatására hívta fel társai figyel­mét. Milák Jenő, mándoki igaz­gató versenyre hívla a járás ne­velőit: szervezzünk minél több ta­nulószobát, hogy biztosítsuk a munkások és dogozó parasztok gyermekeinek tanulását. IJomonna Béla tornyospálcai igazgató az út­törő szakkörök fejlesztésében indí­tott versenyt. Juhász Bertalan a záhonyi nevelők nevében állott fel és indított versenyt az iskola belső és külső tisztaságáért. Vas János kisvárdai nevelő az Országos Kultúrversenyre hívta fel a nevelők figyelmét. Ugyancsak erről beszélt Ternyei íényesHtkei pedagógus is, aki versenyre hívta társait: 24 órán betű! adjuk be a benevezéseket! Rusznák Imre tor­nyospálcai nevelő a járás IV. osz­tályait tanító nevelőket hívta ver­senyre. A III. osztályokat tanító­kat pedig Fábián nyírkarászi ne­velő. Rusznák és Fábián elvtársak különösképpen kihangsúlyozták a helyesírás és számtan tanításának je'entőségét. Mintegy válaszként szólalt fel Semetkei kisvárdai kö­zépiskolai nevelő, aki ígéretet tett arra: A jövő tanév elején vala­mennyi községből bejött e'sőosz- táiyosokkal dolgozatokat irat, azo­kat k:értékeli és ennek alapján sorrendet állít fel — hol hogyan tanítják a helyesírást. Felszólalt az értekez’eten Te­mesvári Júlia, a pedagógia gimná­zium negyedéves hallgatója és tár­sai nevében kijelentette: „Jól esett résztvenni nekünk ezen az érte­kezleten. Számos tapaözlelátót sze­reztünk s látjuk azt is, hogy a Párt megbecsült dolgozókként vi­seli gondját a nevelőknek. Ez új erőt és lendületet adott nekünk a tanu'áshoz s majdan a tanítás­hoz.” ígérjük Rákosi elvtársnak... A felszólalások után az értekez­let lékeshangú versenyk:hívást fogadott el, amelyben a megye valamennyi nevelőjét versenyre hívják: Az Országos Kultúrver­senyre való benevezésre, a Szabad Föld Téli Esték, Szülök Iskolája, analfabéta tanfolyamok mennyiségi és minőségi javítására, a burgo- nyabegyüjtési mozgalom sikeréért, a hiányzási állagok csökkentésére, a tanulószobahálózat kiszélesítésére, a tanulópárok működésének meg­javítására, az edd:g be nem isko­lázottak bevonására, hogy azok lelehessék az évvégi vizsgákat, lom van kialakulóban az Egye­sült Államokban a koreai háború megszüntetésére, s ebben a moz­galomban nemcsak a munkások, hanem már a polgárság képvise­lői is résztvesznek. Reakciós képviselők, szenáto­rok, újságok jelentik ki vérző W- ral, hogy kár a rengeteg hadi­anyagért, a koreai háború az Egyesült Államok számára re­ménytelen, az csak csúfos ku­darccal végződhet, — nem beszél­ve Kína megtámadásáról. Hoy de­mokratapárti szenátor fájó szív­vel mondta: „megpróbáltunk csa­láshoz folyamodni Koreában, de ez nem járt semmi eredménnyel.” Lelepleződtek végérvényesen a csalók, akik azt akarták elhitetni a világgal, hogy az Egyesült Ál­lamok csak „rendet akar terem­teni” Koreában (szép kis rendet csináltak a fél ország felégetésé­vel!) Nem átallották az ENSz nevét használni ocsmány gyar­matosító céljaik megvalósítására. Trumannak és véreskezü barátai­nak azonban úgy látszik, még kevés a vérontás. MarcArthur Mandzsúriát szeretné bombázni, tovább szeretne törni, zúzni, gyil­kolni. A népek — köztük az ame. rikai nép is — meg fogja őket tanítani a béke, a szabadság tisz­teletére. Újból a tagfelvételről tárgyalt az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, többek között a népi demokráciák felvé­teléről is. Az imperialista, ameri- kabérenc hang újból hallatszott: vegyék fel Amerika csatlósait, s utasítsák el a szabad országok felvételi kérelmét. Hosszű évek óta akadályozza az ENSz impe­rialista része azoknak az orszá­goknak felvételét, amelyek a máso­dik világháború után bebizonyí­tották, hogy áttértek a demokrá­cia útjára, felszámolták orszá­gukban a fasizmust. A mi nép­hatalmunk az imperialisták sze­rint nem demokrácia, viszont e „demokrácia” Li-Szin-Man rém­uralma Dél-Koreában! Nagy bai ltunk, védelmezőnk és támogatónk, a Szovjetunió képviselője ismét kiállt igazunk mellett. Leleplezte, az imperialis­ták kivételező eljárását. S bár jócskán volna alapja, hogy néme­lyik ország (az újfasiszta Olasz­ország, a reakciós Ausztria) fel­vétele ellen tiltakozzék, mind a tizenhárom ország felvétele mel­lett foglalt állást, mert ez a ha­tározat „hozzájárulna ahhoz, hogy szilárduljanak a baráti együttműködés elvei valameny- yi békeszeretö nép között.” EmléiejRiinlf a múltra, hogy a lg jobban Syitei.lik a háborús gyujiogaiókat Ma az új dohányfermentáló mechanikai üzemében dolgo­zom. Fáradságos nehéz utat tettem meg, míg ide jutottam. Apám 1914-ben súlyos betegséget szerzett. Hosszú évekig volt a kórházban és 1932-ben meghalt. Itthagyta édesanyán­kat hat gyermekével és sok kórházi költséggel. Édesanyám csak arra kérte az orosi jegyző „urat“, hogy ne egyszerre vonja le a dohánypénzből a kórházi költséget, hiszen a gyér' mekek éhenhalnak egész télen pénz nélkül. Az orosi jegyző nem hallgatott anyánkra, elvette a pénzt és mi ottmaradtunk ruha és ennivaló nélkül. Anyánk nappal dolgozott, éjjel pe­dig ruhákat mosott, hogy reggelre fel tudjuk venni. Hosszú évek teltek így el, míg munkába állhattunk. Ak­kor is nehezen vettek fel, mivel apánk nem volt. Aztán újra jött az eibocsájtás. Újabb keserű évek következtek, kilincse­lés munkáért, kenyérért. Elvittek később katonának. Ember­telenül kínozták ott is a szegényember fiát és ha rossz ked" vük volt a tiszteknek, még enni sem kaptunk. Nem védekez­hettünk, hiszen ki voltunk nekik szolgáltatva. Amikor hazakerültem, már országunkban a hároméves terv végéhez közeledtünk. Földet ugyan nem kaptam, de megtanultam kint a Szovjetunióban, hogy a szocializmust építő országban nem kell attól félni, hogy nem jut nekünk munka. így is volt. Rövidesen elhelyezkedtem és egy új, boldog időszak vette kezdetét. Becsületes munkánkkal min­denkor megkerestük kenyerünket és két évre rá már arra gondolhattam, hogy egy kis házat építsek magamnak, csalá­domnak. Most itt dolgozom az úi dohányfermentáló mechanikai üzemében. Ez az üzem már a mi munkánk ^eredménye és megmutatja, hogy mire képes a felszabadult munkásosztály. A múlt keserűségei, a háború borza’niai megmutatták ne­künk, hogy milyen értékes számunkra a béke, a boldog élet. Soha nem szabad elfelejtenünk a mul+ keserűségeit, emlékez-1 zünk rá, hogy gyűlöljük az imperia’isíákat, az új háborúra uszítókat. Most üzemünk Sztálin elvtárs születésnapjára készül. Egy emberként fogadtuk meg. hogy meeiavítiuk munkánkat, hogy legjavát adiuk tudásunknak. Sztálin elvtárs a béketá­bor vezetőié tudja. érzi. hogy minden becsületes ember vele van és feltétlen legyőzzük a háborús uszítókat. mert igazság a mienk. Urban József ,jvt az a könyvtárak és szertárak fejlesz­tésére, úttörő szakkörök fejleszté­sére, a pedagógus önképzésre s arra, hogy a jövő évi beiskolázáso­kat januárig elvégzik. A kisvárdai járás nevelői meg­javítják a munkát azzal is, hogy ügyelnek az állami fegyelem érde­kében a halárdők pontos betartá­sára, bekapcsoodnak az újitómoz- i gaiomba, M ndezeket a verseny­pontokat. úgy valósítják meg, hogy-kikérik a Párt tanácsait és szoros kapcsolatot teremtenek a dolgozók­kal. a szülőkkel. A versenypontokat nagy lelkese­dés közepette' hagyták jóvá a já­rás neve'ői és elhatározták, hogy táviratot intéznek Rákosi elvtárs­hoz. A táviratban forró ígéretet tettek a do'gozó nép nagy vezető­jének: a k'svárdai járás nevelői becsülettel k'veszik részüket a sr cialisla haza felépítéséből.

Next

/
Thumbnails
Contents