Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-09 / 286. szám

IÍSO DECEMBER 9 SZOMBAT 5 Elvtársi segítség az elmaradóknak••• Egymást segítve dolgoznak « kisvárdai „Vulkán“ munkásai Ma Béla, az ófeliértói tanács végrelisjtóíilzetiságának titkára 12 mázsa Irorgonyá! gyiijiőtt k Az elmúlt héten ófehértő dolgozó parasztsága is csatlako" zott a vajaiafc versenyfelhívásához, ők is megindították a burgonyabegyiijiési hetet községükben. Kommunisták. ta­nácstagok, kis- és középparasztck együtt tették meg felaján­lásaikat. Simon János dolgozó paraszt elmondta, hogy ő már száz százalékban eleget tett beadási kötelezettségének, de még a fejadagjából 50 kilót felajánl. Hasonló felajánlást tett Ba­csó János kisparaszt is. Gédra János , a termelőszövetkezeti csoport elnöke egy mázsát ajánlott fel. Illés András, az út­törők nevében vállalta, hogy 8 mázsa burgonyát gyűjtenek be tíz nap alatt. A tanács végrehajtó bizottságának nevében Janka Béla tanácstitkár tíz mázsa burgonya begyűjtését vál­lalta, jó népnevelő, felvilágosító munkával. Vállalását telje­sítette is. Már az első napon 12 mázsa 60 kiló burgonyát gyűjtött be. Az MNDSZ titkára, miután versenyre hívta az asszonytársakat, fí maga két mázsa burgonyát ajánlott fel. A DISZ 5 mázsa, a földművesszövetkezet 8 mázsa, a gépállo­más do’gozői pedig 15 mázsa burgonya begyűjtését vállalták. Ezt a felajánlott mennyiséget valamennyi dolgozó teljesítette is még az elmúlt hét szombatján. Most elhatározták, hogy Újabb mennyiség begyűjtését vállalják el. Télen is éppúgy építünk) mint nyáron A reggeli napfény színesre festi a kisvárdai Vulkán öntöde ablakait. Nemsokára csapolás. A formázok gyors keze alól percek alatt kerül­nek ki az újabb és újabb formák. Nem nehéz munka a formázás, de annál több figyelmet, ügyességet követei. Azt mondják a formázok, hogy az ügyesség és a figyelmes­ség mellé szív fii kell. Aki nem sze­reti munkáját, nem is készíthet jó tormát. Erről magyaráz Timku Jó­zsef élmunkás Árvái Gyulának. Közben gyors mozdulatokkal le­csapja a földet a formaszekrény te­tejéről. — A szekrényben a földet a dön­gölővei jó! verd le, mert különben áííöri a vas a formát. Ha pedig át­töri, akkor kárbavész az olvasz­tár, az öntő és a te munkád ... Sélejtet csináltál !... Mindketten verik a földet. Üte­mesen dong a szekrény. Hirtelen nem is lehetne megmondani, hányán végzik ebben a percben ugyanezt a munkát. — Ha elkészültél, akko-r klop- fo’.sz, utána pedig leveszed a szek­rényt. Nem ördögi mesterség ez, meg lehet tanulni. Tudod, mostaná­ban olyasmiket tanulunk, amiket azelőtt sohasem csináltunk. Mun­kások, parasztok tanulják az or­szág vezetését. Téged én tanitlak most, a munkásokat és parasztokat meg a Párt, Rákosi elvtárs... — magyaráz tovább Timku. Leteszi a döngölőt és Árváival ketten szé­pen, óvatosan leveszik a szek­rényt. A főkohórnester. benéz a kohóba. Be lehet látni a kémlelőnyiláson. Szemét szemüveg védi, anélkül n?m sokat látna, hiszen olyan a vas, mint a Nap. Süt, vakít. " — Csapolás — szalad végig a kiáltás a munkatermen. A kohó nyílása elé odateszik a tégelyeket. Rubóczki József előkészíti a tégely­lábakat, aztán pedig maga is oda­megy a kohóhoz. Vasrúd van a ke­zében. A csapolás mind'g meghatja ez embereket. A főkohórnester úgy áll a kohó előtt, mint a Renyérkisülés- re váró anya és körülötte gyerme­kei. Félreliúzódik a tolóira, a kohó nyílásából előtűnik a folyékony vas. Bronzvörös színűvé válik a te­rem, az emberek. Rubóczki meg­nézi a vasat. Szikraeső hull, a vas köszönti az olvasztárokat. Szemük­ben megvillan a sokszínű, apró csrl- lagocskák fénye. Telnek a tége­lyek, már ott izzik a folyékony vas a kézitége'yekben is. — Hé!... Gyertek csak! Most Bácskái Imre egyedül önt! Figyel­jétek! — kiált Rubóczki a tanulók­nak. — Csak nyugodtan fiam. Óvato­san, hogy el ne vigye, a formát a vas — magyaráz Bácskainak. Ami­kor elkészülnek az elsővel, a máso­dik formához lépnek. — Ebbe ne önís, hiszen nem jól állítottátok össze a formát. Ha vé­geztünk, majd megmagyarázom, miért. Még mindig a kezében tartja a vasrudat. Most kivesz vele a té­gelyből egy sötétvörös, megkemé­nyedett vasdarabot. — Ez a meghűlt vas. Az öntő szemének észre kell vennie mind­járt, akárcsak a salakot. A salak, meg a kihűlt vas úgy úszkál a fo­lyékony vas tetején, mint a szerw- ryes hab a vizen .. . Lo kell lökn:, különben eldugul tőle a nyílás, üre­sen márad a forma. Amikor elkészültek az öntéssel, odamentek a rosszul összeállított formához. Ott van Koncz elvtárs is, a párttitkár. A HAZA SELEJTMENTES MUNKÁT KÉR — Jól figyeljetek ide, hogy más­kor ne hibázzatok. Gyere Jóska, ezt keltén állítsuk össze — szól Ru­bóczki Vécsi Jóskának. — A szek­rénynek pontosan kell pászolnia, mert ha nem pászol, rossz lesz az öntvény, kárbaveszett a munkád, selejtbe kerül. — Emlékeztek a kályhatető-kere- tekre? — kérdezi Koncz elvtárs. A többiek igent intenek. — Ott is azért volt negyvenszá­zalékos a selejt, mer» nem ügyel­tek a pontos összeállításra. Miné! vékonyabb öntvényt öntünk ki, an­nál gondosabban kell elkészíteni a formát, mert a vékony onlvcgyt a legkisebb elcsúszás is elrontja ... — Ha elromlik, majd újra beol­vasztják — veti közbe az ej/y k tanuló. — Nem helyes ez a te nézeted. Nézd. Mondjuk, nektek otthon nincs kályhátok. Szüleid várják, hogy „na, majd a fiunk önt”. De te min­dig elrontod. Hiába vigasztalod te magad azzal, hogy majd újra ol­vasztjuk. attól még nem lesz ná­latok meleg. Es tőlünk a haza, édes­anyánk ugyanúgy várja, hogy önt­sünk kályhákat. Jó kályhákat, jó szerszámokat. Mi. a fia:. És a mun­kások jó fiai a hazának. így mondja a párttitkár. —' Igaz... * Fémosiszolda. Ez van írva az ajtajára: „Békét akarunk!” Mintha, az ajtón kiszűrődő gépzúgás isezt mondaná. Bozselyovszki József esz­tergályos és társai harcolnak a bé­kéért. Bozselyovszki párhuzamos­satuk készítésével. Az ő kezdemé­nyezésére indult meg a Vulkánban a párhuzamos&aíuk gyártása. A csiszolda első az üzemrészek ver­senyében. Tartja a 181 százalékot. Bodnár Ferenc és Fácán Sándor százkilencvenet teljesít. A csiszoida után a szereidé igyek­szik 140 százalékával, A forgácsoló a harmad'k, a fúrósok most negye­dikek 138 százalékkal. Az öntők 130 százalékos átlagtel jesitéssel harcoknak a békéért. (-Ó. G—.) Az Akmolinszk-Favlodar vonal építői a Nagy Októberi Forrada­lom emlékünnepét magas terme­lési eredményekkel fogadták. A tízhónapos tervet 105 százalékra teljesítettük, a lakásépítési ter­vet 1X2 százalékra, a földmunkák évi tervét pedig 109 százalékra. Kitűnő eredményeket ért el az építkezés gépesítöinek kollektívá­ja. A gépi technika szakavatott felhasználásával a kitűzött batár­idő előtt teljesítették a maguk öt­éves tervét és már az 1951-es év­re előirányzott tervből is 87 ezer köbméter földmunkát végeztek el. Élenjártak a munkában Legku- nyec, Mityin, Szukor, ítiabuka, Lobdriga, Udodov, Palas és Bra- zsuh exkavátor-gépészek. Az építők állhatatosan harcol­nak az építési anyagok megtaka­rításáért. Arinov kőműves pé'dául 15 ezer darab téglát takarított meg, Cibizov építőmester brigád­ja pedig 19 ezer darabot. Az épít­kezés többi sztahánovistái is je­lentős mennyiségű cementet, épü­letfát és egyéb anyagokat takarí­tottak meg. A dolgozók november elsejére nemcsak felszámolták az eddig még helyenként tapasztalható anyagpazarlást, hanem a munkák költségét további 2.6 millió rubel- 'el csökkentették. Az ezévi tervet az egész vonalon a legközelebbi napokban befejezzük, J. Bereznyev építésvezető. Sztálin elvtárs születésnapjáig 10 tagol szerveznek tie a kátsnánházi termefácsoport tagjai — Köszönetünket fejezzük ki Pártunk Megyei Bizottságá­nak azért a segítségért, melyet megalakulásunkhoz nyújtott. Tudjuk, hogy komoly feladatok előtt állunk, melyeket csak kitartó, szívós munkával tudunk végre hajtani, de csoportunk minden egyes lagja bátran szembenéz a feladatokkal. Üzemi pártszervezetünket ategnapj nappal megalakítottuk, ez még inkább biztosítéka lesz csoportunk egészséges fejlő­désének, Termelőszövetkezeti munkánk mellett azonban nem fo­gunk elfelejtkezni a kívülálló egyénileg gazdálkodókról sem. Igyekszünk minél szorosabb kapcsolatot tartani velük és szí­vós felvilágosító munkával fogunk minél többet meggyőzni a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Üzemi gyűlésünkön elha­tároztuk, hogy a jelenlegi 20-ről, 30 tagra emeljük taglétszá­munkat Sztálin elvtárs születésnapjáig. Elvtársi üdvözlettel: Katona Sándor tszcs. elnök. * Álarc nélkül Hordjátok el az irkátokat! ,.Go horns“. A bonni Németor­szágban szájról szájra jár ez a pat­togó kifejezés. A taxisofőrök, ha egy-egy ame­rikai mellett száguldanak el. kiha­jolnak a vezetőfülke ablakán és na­gyot dudálva kiáltanak rájuk: — Go horns! A szsrslmespár a parkban hirte­len felugrik a p .drói, amint egy arra sétáló amerikait lát meg és az arcába kiáltja, hogy: — Go home! Még min'ha az öreg Rajna is azt Dörögné- miközben olyan erővel csapkodja hullámaival a rakpartot, hogy a parton gyakorlatozó ameri­kai csapatok tisztjeinek sátrában összccsörrennek a koktélos poha­rak, hagy: — Go home! Go home! Go home! Nyugat-Németországban az egész ■ ngoi nyelvből ez a két szó a leg­népszerűbb. De műiden amerikai gyarmaton ismerik ezt a kifejezést, ami annyit jelent, hogy: ..Takarod­jatok haza!1', ..Hordjátok el az ir­hátokat“. vagy „Kotródjcíok*' — akár egyes», akár többes számban értve. Németország gyarmati öve­zeteiben azt értik alatta, hogy: „Takarodjatok haza mind az utolsó szál emberig!” Vannak, akik cifrázzák is — a lényeg azonban az, hogy a német nép minden angol éi amerikai ka­tonát a fesz . .. azaz drága szülő­hazájában. az USA-ban szeretne minél előbb látni. A német nép hangjába a gyerme­kek hangi a is beleo vad. Az egyik düsseldorfi iskolában a következő jelenet játszódott le: — ..Prison“- — annyi; jelent-hogy: „börtön“ — magyarázta az angol nyelv tanára. — Hát a többes szá­ma hogy van? Hirtelen csengő hangok vágtak bele a csendbe: — Go home! Go home!..» Ilyen erősnek soha stem éreztem magam Molnár Zoltán és Alexa István is üzent Dunapenteléről a megye fiataljainak Egymásután érkeznek a levelek a DISZ Megyei Bizottságához. Dunapentelérői adnak hírt ezek a levelek, ahova megyénk fiataljai is elindulta!«: Rákosi elvtárs sza­vára. „ ... Több mint 3 hete «lolgo- zom itt a Dunai Vasműnél — írja Molnár Zoltán szabolcsi Ifi —, ahol az ország első szocialista vá­rosát építjük mi Ifjak. Az ország minden részéből el­jöttek Ide a legöntndatosabb fia­talok, hogy részt vállaljunk en­nek a csodálatos műnek a megva­lósításából. Elvtársak ! Nagyszerű ez az építkezés, nehéz szavakat találni arra, ami itt történik. Ifjú brigá­dok rakják le a pusztaság helyé­re az új város alapjait. Mi fiatalok, egy egész lakóne­gyedet kaptunk, az „ifi negyedet”. Már megalakultak alapszerveze­teink, én az elsőhöz tartozom és /ZárSokíatás Háza HÍREI Ma délután hárem órai kez­dettel központi előadó; Balta István elvtárs tart beszámolót a nemzetközi helyzetről a nép­nevelők és békebizottságok ré­szére. Az előadás anyaga elő­segíti a népnevelő munkát. Vasárnap de'előtt 10 órai kez«leítel Komlósj elvtárs elő­adását hallgatják meg a falusi népnevelők, gépáltoniási, állami gazdaság vezetők, falusi ta­nácstagok „Az állattenyésztés fejlesztése“ címmel. társaim bizalma a vezetőségbe is beválasztott. Sokkal több a moz­galmi munkáin, mint otthon, de nehogy panaszt olvassatok ki eb­ből. Ilyen erősnek soha nem érez­tem magam mint most, amióta ezt a felelősségteljes nagy felada­tot kaptam. Hiszen a Párttól, Rá­kosi elvtárstól kaptuk mindnyá­jan ezt a hatalmas feladatot és mi a Párt tartaléka, a ránkbízoít munkát úgy végezzük, ahogy azt a Párt elvárja tölünk. Nehéz a munka, öntudatos egész embereket követel. Vízben, sárban megy a munka, a Duna felől már havaseset fúj az éles szél. De nem lankadunk és arra külön büszkék vagyunk, hogy a mi kis csapatunk, a szaboics-szat- márialr munkája nyomán új len­dületet kapott a szigeten dolgozó ifjak munkája, már a második héten ISO százalékra teljesítették a normát, örülnénk, ha ezután is ilyen fiatalok, szocializmust épí­tő igazi harcosok érkeznének me­gyénkből ...” Alexa István az erősödő szer­vezeti élettel kezdi beszámolóját: „ ... Sok fiatalnál hiányzott a megfelelő képzettség, ennek bizto­sítására megszerveztük már a po­litikai köröket, ahal a legjobbak vezetésével képezhetik magukat az ifik. Megalakultak már alap- szervezeteinknél a kuitürgárdák, érdekesebbé életünk. Ez persze egyik oldala a dolognak. Bőven kell még számolnunk nehézségek­kel. A fegyelem még nem teljes és a közénk furakodott ellenség ezt teljes erejével kihasználja, már magam kettőt lepleztem le ügynö­keik közül. Nemhiába figyelmez­tet bennünket Pártunk az ellen­ség szabotáló, romboló munkájá­ra, valóban mindent elkövetnek, hogy munkánkat megzavarják. Eeggyakrabban elégedetlenséget igyekeznek mesterségesen szíta­ni. Hátráltatják a munkát, hogy kevés legyen a teljesítmény és aztán a keresőt. Az ilyenek aztán az öntudatlanokat akarják vlsz- szariasztanl, mutogatva a mester­ségesen hátráltatott munka ered­ményét a 60—80 forintos heti­keresetet. Pedig aki rendesen dol­gozik, eléri a 2—300 forintos he­ti keresetet, de legalább százon felül. Aki újonnan érkezik, annak még a kosztol is előlegezik az el­ső fizetéséig. Folyik a munka ver­seny szervezése, a tapasztalatcse­re átadás, a legjobb sztahanovis­ták tanítanak bennünket, hogy mindenki egyre jobban állja meg a helyét. Az arra érdemeseket fo­kozatosan átképző tanfolyamokra is elküldik. Mi itt állandóan javítjuk felvl­amelyek gondosktHlnak az állandó változatos műsorról. Van lüktől tanuíniok. Minden vasárnap a leg­jobb kultúrcsoportok, az ország legkiválóbb művészei látogatnak hozzánk és szórakoztatnak ben­nünket válogatott műsorszá- inaikkal. Megalakultak a Szabad­ságharcos Körök és a legkülönbö­zőbb sportlehetőségek között válo­gathatunk. így válik egyre változatosabbá, iágosííó munkánkat, bogy meg­győzzük a kevésbbé öntudatosakat is, hogy milyen gyönyörű felada­tot hízott ránk a Párt. Érezzük, milyen büszkén, szeretettel figyel­nek bennünket, minden lépésün­ket. Ahogy szemlátomást nőnek munkánk nyomán az épületek fa*, iái, úgy érezzük, hogy a bélre erődjét emeljük egyre magasabb­ra a ránk vicsorgó ellenség dühe előtt.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents