Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-21 / 296. szám
r *83« BECEMBEÄ 21, CSÜTÖRTÖK ,1 SZTAll’S ELVTÁRS 71 ÉVES A begyűjtési hét eddigi eredménye 66 vagon kukorica megyénkben megsérti az állami fegyelmet/ vagy gátolja a begyűjtési . terv teljesítését, az ötéves tervünk ellen cselekszik. Megyénk dolgozó parasztjai megtanulták már a felszabadulás óta, hogy mit jelent számukra a szabadság, a béke, ezt a kukoricabegyüjtéa maradéktalan teljesítésével is támogatják, erősítik. A munkás-paraszt szövetség jegyében örömmel adják be felesleges kukoricájukat, hiszen jól tudják, hogy a nép államát, saját családjuk boldogulását segítik elő. A kukoricabegyüjtési hét eredménye hétfő estig 48 vagon kukorica volt a megyében. Járásaink azonban tovább. folytatták kedden is az ünnepélyes begyűjtést s újabb vagonokat indítottak útnak a megyéből. A ldsvárdai járásban kedden újabb 287 mázsa kukoricát szállítottak be a járás dolgozó parasztjai. A mátészalkai járásban 141, a csengeriben pedig 91 mázsát gyűjtöttek be. Nyíregyháza város dolgozó parasztjai is 144 mázsa kukoricával növelték kukorl- eabegyüjtési eredményüket. A megye területén a keddi nap folyamán 17 vagon kukoricát gyűjtöttek be a dolgozó parasztok. így Szabolcs-Szatmárban a kukoricabegyüjtésd hét eddigi eredménye 66 vagon kukorica. KISV VltDAT .TAKAS AV. ÉLES Járásaink közül a begyűjtési hétre vállalt kötelezettség teljesítésében a kisvárdai járás jár az élen. Begyűjtési tervét 127 , százalékban teljesítette kedden estig. Második a nyírbátori járás, begyűjtési tervének 103 százalékos teljesítésével. Nyíregyháza város a harmadik helyet foglalja el 102 százalékkal. Negyedik a ti- szalöki járás a kukoricabegyüj- tés heti tervének 87.6 százalékos teljesítésével. Utána következik a esengeri járás 77, a nyíregyházi 72, a fehérgyarmati .58, a nagy- kállói 47.5, a mátészalkai 44.5, a baktalórántházi 43.3, a vásá- rosnaményi 28 és legutolsó a kemecsei járás, tervének 23 százalékos teljesítésével. Pártszervezeteink legfőbb feladata, hogy teljes1 erővel támogassák a dolgozó parasztság begyűjtési munkáját. Minden erővel legyenek rajta, hogy a kuko- ricabegyűjtési h.£t minden községiben elérje a kitűzött célt, a felajánlás teljesítését. A BEADÁSBAN A LEGJOBBAK KÖZÉ KERÜLT BOOZAS GABOR IS A kúkoricabegyüjlés üteme az *i Lobbi napokban sok helyen meggyorsult. Számos példa bizo- ®jutja, hogy az eddigi gyenge eredmények a felvilágosító és szervező munka megjavításával Imnte egy csapásra megváltoztathatók. A tiszalöki járásban a pártszervezetek és tömegszer vezeték komoly felvilágosító munkáira kezdtek a kukoricabegyűjíés érdekében és ennek nyomán ugrásszerűen előrehaladtak. Míg néhány nappal ezelőtt a 10. helyet foglalták él a járások közti versenyben, addig ma a negyedik helyen állnak. A begyűjtési hétre tett vél lalúsuUtiak keddeu estig 87.6 százalékban tettek eleget. Azon a napon, amikor a járás községeiben megkezdődött a komoly. népnevelő munka, egy nap alatt jóval több kukorica gyűlt be, mint előzőén egy hét alatt összesen. A felvilágosító munka nyomán egyre több dolgozó paraszt megérti, hogy a kukorica- begyűjtési terv is állami terv. Ötéves tervünk teljesítésének, állattenyésztésünk fejlesztésének, »z új gyárak, utak, napközi otthonok, villamosítások megvalósításának egyik feltétele a begyűjtés terv teljesítése is. Aki hanyagságból, felelőtlenségből f — Gábor ... Gábor! — Kocsis János nagyot kiáltott Bodzás Gábor Után. — Meg sem várod az embert, hiába kiált. — Utolérte és kezetráz- tak. — Előbb nem is hallottam, hogy tkláUoltál. Igencsak elgondolkodtam. Tudod, bosszant., hogy hiába jártam bent Nyíregyházán, Nem kaptam gumicsizmát- egye meg a jene! — Nem e? Pedig én láttam, hogy fokán •jöttek csizmával visszafelé. — Nem én! Jöhetnek már nekem- hogy-így a. beadás, úgy,..! Hát ezért, igyekezzek a termény beszál- litásávai?! Utolsó szavai hamisan csengtek, 'mintha, maga is érezte volna. A jogtalan méltatlanko.dís hozta ki belőle a szót. Szépen termeit kukoricája neki, Bodzás Gábornak. De ■másból is elég jól hozott az a juttatott hat hold. Fel is öltözött a család. Most se jött üresen haza a városból. Erzsiké lányának Is hozott egy ruhcravaíót. Az ő libán t.i új bßrcsizma, van, olyan büszkéi teltül, "hogy szinte büszke lesz ■ tőle az ember. No és odahaza a szegen is cláng még egy pár. Dehát jó lett volna még gumiból is a sár ellen. Úgy van vele az ember. ha van kettő valamiből, akkor harmadikra is fáj a foga. —,Furcsa ember vagy te, komám! Bezzeg pár esztendeje, mondjuk negyvennégyben jó lett volna akár csak egy pár új csizma nekem is, meg neked is. Elfelejtetted már, mlyen rossz lábbeliben jártunk ki szántani., — Jó, jó, dehát azóta sok víz lefolyt már a Tiszán ... — Tudod-e■ Gábor, , hogyne tudnád, hisz úgy ismered a földet, ] mint saját magcdal — mennyi sok fáradságos munkába kerül, míg szép fehér, izes kenyérkaréjt ad asztalodra á föld... — Az biz nem pottyan az égből. —- No lám. Hát így állunk. A mi nagy karéj ízes kenyerünkért százezrek dolgoznak most a gyárakban, a. földeken. Vállat ráV. mellé vetve munkás- és dolgozó parasztemberek. — Mondd csak — vetette közbe hirtelen —, eleget tetlél-e már a beadásnak? Bodzás Gábor nagyot nyelt és csendesen haladt, pár lépést Kocsis János mellett. Olyan vo't, mint a. cs'nytcvő, ha számonkérik mulasztását. Lassan ejti a szót, mintha szégyelleni. — Három mázsányi krumplit adtam, meg vagy két és fél kukoricát, Árpából is... Aztán kifakad. i — De hát mindenét beadja az ember?! Tavasszal akkor mit adok el...;? — Ilm... Kocsis Jánoson látszik, szívesen cdamondana valamit. Valami csípősét, hogy ,,ha ilyen vagy, még azt a csizmát sem érdemied meg- ami á lábadon feszül..." —• de meggondolja aztán, hiszen falán nem is lenne egészen igaza. — Te Gábor! Gondold csak el, mit szólnál te, mit szólnánk mt mindannyian a faluban, ha egyszer- crak azt üzennék a munkások nekünk, hogy gyártanak ők ugyan csizmát, ruhát most, jó télikabátot, de berakják szépen a raktárba. Majd. Majd eladják; Amikor nekik tetszik, majd elküldik nekünk ... mondjuk, majd tavasszal. — Azt nem lehet... — Lám! Mondd csak, te Gábor? Helyesled te az ötéves tervet? Váratlanul érte Bodzást a kérdés. — Hát már hogyne helyeselném?! Es csodálkozik, miért is tesz most fel Kocsis komája ilyen kérdést, hisz a szemük előtt játszódott le, jo párszor helyeselték már együtt, hogy Kisvárdán, az ö községükben ott van a gépállomás, mindkettőjüknek. nagy segítség a traktor a föld művelésénél, kibővítették a Vulkán öntödéjét, az iskolák olyan szépek, hogy öröm bennük tanulni a fiataloknak,. kullúrház van, na és az új technikum, vagy hogy mondják- Sokféle tudománnyal ismerkednek meg ott' a dolgozó parasztemberek gyermekei, amit felhasználnak majd, hogy jobban teremjen a föld. Vagy ott van az állarpi gazdaság. Sokszor nézegették el együtt, milyen gyönyörű munka megy ott. Soh% olyan szép búzatermést, kukoricát, krumplit még nem láttak, mint amilyen ott termett. Meg is kaplak a jutalmat a gazdasági dolgozók. Egész sor új ház épült ne- k'k, lakóházak. S most úgy hírlik- hogy Kisvárán halárában valamiféle guminövényeket is fognak ám termelni. Meg sokfajta növény ne- mesítésével k'séri etetnek. — Akkor idehallgass. Gábor! Tudod-e, miként harcolnak a munkások a gyárakban, hogy valóság legyen a tervből, mlndánhyiunknak állandóan javuljon a sorsa? Itt van a Vulkán- Első volt. a megyében, amelyik jó pár héttel előbb fejezte azokat a munkákat, amik el voltak tervezve számára ebben az esztendőben. Azon versenyeztek a munkások- ki dolgozik jobban, ki tér- mél többet, jobbal, ki igyekszik a legjobban, hogy a gyártmány olcsóbb legyen. Most jól figyeld meg. A terv, aminek megvalóiu’.ása mindannyiunk boldog életét jelenti, nemcsak a munkásokra épült. Rád is, rám is, a mi munkánkra, a falu munkájára is. És mi versenyzőnk vájjon, hogy teljesítsük, vagy túlteljesítsük a tervet? Versenyziink bizony. Csak te elmaradtál .. ■ Valami mintha megütötte volna Bodzás Gábort. Az igazság megtalálta már nála helyét. — És emlékszel-e, földig rombolták nem is olyan rég a fasiszták a régebbi gyárat. Meg az állomás sem volt egyéb füstölgő romhalmaznál. — így volt... — Béliében építettünk még szebbet. Csakhogy, te magad . is hallottad már, trónnak, akik újra háborút> vérontást akarnak. Mii gondolsz, van e nekünk mii óvnunk- védelmeznünk .. ■?! Bodzás Gábor halad csendesen pár lépést, aztán lassan felel. — A gyermeken, a családon kívül bizony sok minden van még meg- védnivaló... — Hadd mondjam meg hát. akkor neked, Gábor, hogy nekünk most « munka a fegyverünk. A munka, amivel még erősebbé, még szebbé tesszük a hazát. Tudod, mit mondott Rákosi elvtárs? Bizony- kicsit megdorgált bennünket, hogy elmaradtunk az őszi terménybeadással. Hogy hátul vagyunk a terv teljesítésénél. Meg kell fogadni a szavát igyekezni kell. Rajiunk áll, hogy a faluból krumpli menjen a városba, az ipari üzemekbe, kukorica menjen az állami hizlaldákba, legyen elég zsiradék, hús elegendő... Beszélgettek még hosszan, ahogy együtt haladtak. Többet Kocsis szólt. Bodzás Gábor mintha egy kicsit szégyelte volna magát. Mikor elváltak és búcsúztak, csak annyit mondott: — Köszönöm... Másnap nagy fülyörészéssel indult el a szekéren. Mikor a szövetkezeti raktárhoz ért, először azl' ér- deklőd'e meg- hogy is áll Kisvárda a kukoricabeadással, — ötvennégy százalék — volt a válasz. — Na, akkor én- Bodzás Gábor is itt vagyok... Bodzás Gábor követte Kocsis Jánost, aki 170 százalékosan teljesítette kukoricabeadási előírását. Követte Pap Józsefet, Kovács Islván- nét. Magyar Ferencnét, Biró Mihályt, Juhász Andrást és mindazokat. akik becsülettel teljesítették kötelességüket a hazával szemben. A beadásban legjobbak közé került B'dzás Gábor, is.., (•ka) Még élénken élnek emlékezetünkben az egy esztendővel ezelőtti .események. Sztálin e'v- társat ünnepeltük hetvenedik születésnapja alkalmából. A világ minden tájáról küldöttségek keresték fel Moszkvát, a világ fővárosát, a népek küldöttei. Kedves ajándékokat küldtek annak, akit a legjobban szeretnek, aki ma is Őrködik békénk fölött, akinek irányításával csodálatraméltó alkotásokat hoz létre a felszabadult ember. Egy esztendő fordult azóta: Sztálin elvtárs 71 éves. Ma újra forró szeretettel fordulnák felé a szocialista ország népei, a népi demokráciák boldog hazát építő lakói, akik neki, a nagy Sztálinnak köszönhetik szabadságukat; reá gondolnak minden elnyomott országban, minden gyarmaton, az ő tanításai szerint élezik fegyverüket, edzik erejüket a felszabadító harcra. „Soha, amióta az emberiség történetét írják — írta egy évvel ezelőtt Rákosi elvtárs —, nem élt és nem működött a felszabadult népeknek olyan vezetője, kinek hatása és befolyása szélesebb, mélyebb és maradandóbb lett volna, akit annyi százmilliók lelkes szeretete, megbecsülése övezett volna, mint a világ dolgozóinak vezérét és tanítóját, Sztálint, ö ma világszerte minden kommunista, szocialista, következetes demokrata mintaképe, s mint negyedszázada Lenint, most őt tekinti vezérének, útmutatójának. Sztálin elvtárs a munkások, a nép ügye szolgálatának szentelte egész életét. Elnyomottak harcát vezette, amikor Lenin jobbján harcolt a szocialista forradalomért, amikor munkások, parasztok élén üldözte az ellenséget, amikor a róla később eine-' vezett Cáricinnél (Sztálingrádnál) döntö csapást mért a fehér- gárdistákrá. Kora ifjúságától kezdve ott volt mindenütt, ahol a dolgozó nép ügyéről volt szó. Lenin élvtárs legjobb munkatársa volt akkor is, amikor az erős, forradalmi Pártnak, a bolseVikok Pártjának létrehozásáról volt szó. A nagy Sztálin vezetésével lett öntudatos munkás, gyárának gazdája az egykori elnyomott prole- : tárból, mérnök, tudós, hadvezér, gyárigazgató az egyszerű munkásból, felemelt fejjel járó, jómódú kolhozparaszt a földesurak jobbágyából. A nagy Sztálin irányításával épültek és épülnek ma is az újabb és újabb hatalmas gyártelepek, nyílnak az új bányák, készülnek a gépek á mezőgazdaság és az ipar számára egyaránt. Azt az esküt, amit Lenin koporsójánál mondott, betartotta, és betartotta vele az egész szovjet nép. A Bolsevik Párt szakadatlan erősítésével, szüntelen harcban a Pált, a szovjet állam, a nép ellenségeivel, épült 'fel a szocia'ista ország. Sztálin elvtárs járhatóvá tette a járatlan utat, a világ mindén elnyomott népének példaképéül alkotta meg a szocializmust. Az imperialista országok megszületése pillanatától feneketlen ’dühvei figyelték a szovjet államot. Számtalanszor próbálták eltiporni. A fiatal szovjet ország ellen szervezett intervencióban résztvett minden „valamirevaló” tőkés hatalom -— a nép országát azonban nem tudták eltiporni. Tömegével küldték a Szovjetunióba a kémeket, a gyilkosokat, a szabotöröket. Megvásárolták a szovjet haza árulóit. Ezeket is elérte az árulókhoz, kémekhez méltó sors. Közel tíz évvel ezelőtt minden eddiginél hatalmasabb orvtámadás érte a szocializmus országát. Hitler fasiszta hordája rohanta meg. Sztálin elvtárs ismét bebizonyította, hogy Lenin halála óta nemcsak a legnagyobb teoretikus, a legnagyobb szervező, hanem a legjobb hadvezér is. Hatalmas volt Hitler hadigépezete, A nyugati imperialisták „be nem avatkozó” politikája teljesen a Szovjetunióra szabadította ezeket a minden emberi mivoltukból kivetkőzött gyilkosokat. Váratlan volt az ; orvtámadás. Már Moszkva közelébe jutottak el á fasiszta rablók. A szovjet nép Sztálinra tekintett. Sztálin öntőit bizalmat a csüggedökbe, megkétszerezte a katonák erejét, harci bátorságát, fokozottabb munkára szólította a hátország szorgalmas dolgozóit. „Mindent «. győzelemért” — ezt mondta Sztálin elvtárs, s ezt a jelszót követte a Vörös Hadsereg, a Flotta, ezt tartotta szem előtt a gyári munkásnö az élelmiszert termelő paraszt. A győzelem kemény harcok árán született meg. De megszületett. 1945 tavaszán vörös zászló került a beflihi Reichstag épületére is. A némfet fasizmust porba zúzta a Szovjet Hadsereg. A fasizmus legyőzésével kapcsolatos az a. tett is, amit soha nem fognak elfeledni a Szovjetuniónak a magyar, a román, k bolgár, az albán, a lengyel," a csehszlovák dolgozók: a későbbi népi demokratikus országok felszabadítása. Sztálin elv- társ, a fasizmus legyőzője egyben a mi felszabadítónk Is. A szabadságért sok vért áldoztunk már, de szabadságharcaink elbuktak. Most négyszáz éves rabság után másoktól, önzetlen szovjet emberektől, szocialista emberektől, Sztálin elv- társtól és hős népétől kaptuk vissza a szabadságot. Sztálin elvtárs gondoskodott arról is, hogy a fasiszták által tönkretett, kifosztott, lerombolt ország taipraállhasöon: a Szovjetuniótói kapta a felszabadult magyar ..munkás az első darab kenyeret, az első gépeket. A Szovjetunió, Sztálin elvtárs mentette meg számunkra már tíz éve országunk forrónszeretett vezetőjét, Rákosi elvtársat, Sztálin e’vtárs legjobb magyar tanítványát, A Nagy Honvédő Hábo.rú diadalmas befejezése után megindult a békés építő munka » Szovjetunióban. A Bolsevik Párt kidolgozta a háború utáni első sztálini ötéves tervet. Sokat kellett újjáépíteni, a fasiszták sokat romboltak. Ma a Szovjetunió termelése már messze túlhaladja a háború előttit, pedig már azt is hat a’más számok fejezték ki. Újjáépített városok, gyárak, bányák, kolhozok, tudo- , mányos Intézetek,' iskolák, Scul- tíirházak, napközi otthonok: ezt csinálták rövid, nagyon rövid idő alatt a kommunizmus harcosai. Terveik csodálatosak, J chilin- cselöek. Korunk, a Nagy Sztálini Korszak nem ismer határokat az építőmunkában, a szovjet ember átalakítja a természetet. termőfölddé formálja a sivatagokat, megváltoztatja a folyók irányát: a termelés, a .jobb, szebb élet szolgálatába állítja az eddig ismeretlen erőket is. A szovjet példa nyomán nálunk is megindult a Szocialista építő munka. Voltait és vannak ellenségeink. Vannak nehézségeink. Harcolunk ellenük, legyőzzük őket, mert velünk van a nagy Szovjetunió. A Szovjetuniót, a szabad ór- szágokat — mint mindig —, ma is gyűlölettel figyelik az imperialisták. Truman gj-ilkos serege a szabad ország, Korea földjét dúlja. Az imperia’isták háborúba akarják taszítani az egész világot. A békéért, a szabadságért, a béke megmentéséért ma is a Szovjetunió, Sztálin elvtárs harcol a.z első vonalban. Es velük harcolnak mind, akiknek drága a béke, a kínaiak, á román, a. magyar, a bolgár dolgozók, de az elnyomott francia, angol, amerikai nép is, a gyarmatokon élő százmilliók, együtt harcolnak, együtt éneklik: „Sztálin a béke.''
