Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-16 / 266. szám
4 1990 NOVEMBER 16, CSÜTÖRTÖK Minél előbb állítsák össze Varsában a háborús syujtogatúk névsorát- A napokban olvastam Hja Eh- Wenburg, szovjet Író cikkét. Ennek tt cikknek hatása alatt fordulok én is a „Néplap” szerkesztőségéhez, hogy én is felhívjam az újság hasábjain keresztül a Varsóban összeülő Világkongresszust: Állítsák össze azoknak az aljas, haszonéhes, háborúra spekulálóknak a névsorát, akik nem átalla- nák rombadönteni gyönyörű müveinket, ahogy ma Koreában teszik. Millió és millió dolgozó tárnám követelése ez. Készítsék el minél hamarabb, hozzák nyilvánosságra, hadd tudja minden becsületes békét akaró dolgozó: kik 'azok a gazemberek, akik háborút akarnak ránk zúdítani, akik újabb ezrek és százezrek vérét ontanák, akik romokat szeretnének látni újjáépült gyáraink he. lyén. Ez a tervük kudarcot vall, biztosak lehetnek benne a háborús gyújtogatok. A világ dolgozóinak 800 milliós béketábora a nagy és hatalmas Szovjetunió ve- , zetésével elszántan állja útját terveiknek. Az angol „munkáskormány” megrettent a béke szavától s útonálló bandita módján gördített akadályokat a sheffieldi kongresszus megtartása elé. Leleplezték magukat az amerikai Imperialisták talpnyalói. Mi azonban elég erősen hallatjuk szavunkat Varsóban is ! Biztos vagyok benne, hogy a háborús gyujtogatók névsorából nem fognak hiányozni az angol imperialista útonállók sem. Ifj. Pap Gyula Belegrád. Úttörő otthon nyílik Nyíregyházán A nyíregyházi úttörők rigi vágyát váltja valóra a Megyei Tanács. Elhatározta, hogy Nyíregyházán úttö. rőotthont rendez be. Az otthonban könyvtárterem, olvasószobák, játékszobák lesznek• ahol a kispajtások tanulhatnak és szórakozhatnak. Ugyanakkor úttörőmozit is rendeznek be, ahol, nagyrészt dokumentum filmeket mutatnak majd be. Ezt a mozit az úttörők kezelik és tartják rnajd fenn. t Éjszakai mozielőadások szombaton és vasárnap Tegnap mutatták be először ünnepélyes keretek között Nyíregyházán a „Berlin eleste” elmü nagyszerű szovjet filmet, a szovjet filmművészet eddigi legszebb alkotását. A díszelőadáson ünnepi beszédet tartott Lajtai Endre elv- társ, az MDP Megyei Pártbizottságának ágit. prop. titkára. Már az első napon is hatalmas érdeklődés nyilvánult meg az előadás iránt. A mozi korai, fél három órakor kezdődő előadásokat Is beiktatott, azonban előreláthatólag így sem tudják biztosítani az érdeklődés kielégítését. A MOKÉP elhatározta, hogy szombaton és vasárnap éjszakai előadásokat rendez fél 11 órás kezdettel. fi náci vadállatok rátörnek a békés szovjet otthonokra... (Részlet a „Berlin eleste“ című filmregényből) Alekszej és Natasa egymásnak dőlve, hallgatagon mennek a gabona falai közti szűk kis ös-. vényen. Távolról arató-cséplőgépek látszanak. — Ügy szeretlek, Aljosa... Alekszej, hogy úgy érzem ... egész életem és minden ember háromszorta jobb és érdekesebb lett, amióta megszerettelek. — Tudod, elmondtam Sztálinnak, mennyire szeretlek .. . — Megőrültél !... S erre ő ? — Azt mondta: ne féljen a versektől, szeresse a kislányt és ő Is megszereti majd magát ... — Mindenféléket kitalálsz ... Igazán nem hiszem el. — Bizis ten, azt mondta: ha nem fogja magát szeretni, csak Írjon nekem ... Natasa átöleli Alekszejt és megkérdi: — No és, írsz neki ? Aljosa szótlanul kibontakozik Natasa öleléséből, kezébe fogja arcát és csókolgatni kezdi szemét. Natasa hunyorog, mintha éles fénybe nézne, aztán szorosan lezárja szemét. Aljosa ellép tőle, elrejtőzik a gabona sűrűjében és énekelni kezd: „Eh, te, Ványa . . Natasa kezdetben szinte megrémül. Ibi Iái sin erő bő áradása van. Osak egyszer az életben, a lélek ujjongásának idején lehet így dalolni ! Natasa követi Alekszejt, de nem éri utói. ö maga is szívesen van egyedül. Aztán leül egy búzakévére és elrejtőzik. Keresse csak meg Alekszej !. . . A láthatáron valami mennydörgésszerűén felmordul. Láthatatlan vihar siket robbanásai rázzák meg a földet, pedig az ég felhőtlen. Valahol a magasban repülőgépek zúgnak. Natasa hirtelen háValiajtja fejét és az eget nézi. A repülőgépekről csillogó esöppeeskék 'álnak le ... és zuhanni kezdenek. Rendkívül érdekes és egyáltalán nem félelmetes látvány. Egyszerre azonban a föld szörnyű dörgéssel megrázkódik, a gabonába tüzes hullám kap bele és felgyújtja. Láng csap föl. A száraz búza már több helyen ég. Alacsony, fekete füst gomolyog a földön. Még egy borulva és megint egy ! A tűz egyre inkább elharapódzók. Natasa értetlenül ugrik fel. Ruhája fekete és rongyos, haja szétzilálódott. Aljosa, kedvesem, ml ez ? . . . A tűz azonban már hangos ropogással falja Lelkes beszámoló gyűléseket tartanak megyeszerte a békekongresszusi küldöllek Dolgozó népünk a II. Magyar visszatérve a kongresszusról Békekongresszusra küldötteket megyeszerte beszámolókat tarválasztott, hogy azok elmond- tanak. Számos szabolcs-szat- ják népünk akaratát: terme- mári községben tartották már lesi győzelmekkel harcolunk a meg a beszámoló gyűléseket s békéért! Most a küldöttek, ezeken lelkesen vettek részt 'dolgozóink. Panyolán többszáz dolgozó jelent meg Koncz Imre, dolgozó paraszt, kongresszusi küldött beszámolóján. A nyíregyházi I, számú iskolában Porzsolt István tanár tartott beszámolót. A nyomda- és papíripari dolgozóknál Brösztl Margit, a nyíregyházi tejüzem élenjáró munkásnője. Ezek a gyűlések mozgósították a falu dolgozóit a burgo- nyabegyüjtés fokozására, a termelési eredmények növelésére az üzemek dolgozóit s újabb lendületet adtak a békebizottságok munkájának. Vasárnap a megye nyolcvan helyén tartanak beszámolókat s a legtöbb helyen kultúrműsor kíséri azokat. a gabonát éa az emberi hang már nem hallatszik. Alekszej már bukdácsol feléje a gabona tüzes falai között. Karjába kapja és magasba emeli... A lakótelep és a gyár fölött fekete füstoszlop gomolyog. Alekszej végigviszi Natasát a telep égő ut. c&in. Mindenfelé sebes ül telt. Alekszejnelt fogytán az ereje. Tántorog. Olykor a sürgönypóznának támaszkodik, hogy ösz- sze ne essék. Utolsó erejét összeszedve, hazafelé igyekszik terhével. Anyja kinéz az ajtón, hívja őket — egyszerre csak robbanás, Alekszej összeesik, de még látja iángrakapó szülóliázát és anyjának kétségbeesett, fájdalmas arcát. Még hallja hivó szavát : — Al-jo-sa . .. .. . Az égő városka utcáin német motorkerékpárok robognak. Utánuk tankok. ...A G Y ÁH VÁROSKA TERE. A lakosok hallgatag tömege. Köztük Natasa. Egy erkély alatt egy német tiszt kényelmesen folytatja szónoklatát. Ezt mondja: — A rend a német hadseregtől Igen humánus. Az orosz nép szláv, nem tud maga élni. Ml új rendet adunk. Valaki halkan Rittyent. A német körülnéz: előtte komor tömeg áll. Észrevesz a tömegben egy ipariskolás fiúcskát és barátságos mosollyal fordul hozzá: — Ki csinálta kicsike fütyülés ? Te, kisfiú ? — fin — mondja előrelépve Lonyka. — Nem jó ? fin első leckét adtam. — Csak a bátyámat hívtam — mondja Lonyka. Én értek — mondja a német. Für erste alkalom egy figyelmeztetést fogunk csinálni. A tiszt felemeli karját. Az erkélyről kötélhurkot bocsátanak alá. A ^iszt maga hurkolja a kisfiú nyakára a kötelet. Az nem túlságosan rémült és nem számít különösebb kellemetlenségre. A német jelt ad, a kötél felemelkedik. A kisfiú rekedten felkiált. A tömegben mozgolódás. Natasa elkiáltja magát: — Mit állunk itt ? Elvtársak, ezek vadállatok !. .. öljétek meg őket ! A fegyvertelen emberek rávetik magukat a németekre. ÜuHúroiihonvesetök íupasstalaícseréje A kultúr otthonok munkájának megjavítása érdekében az egyes kultúrotthonvezetöségek tapaszta. latcserét indítottak. Ennek során például a besztereci kultúrotthon vezetősége 26-án a község kultúr- esoportjával együtt meglátogatja a paposiakat, a paposi kultúrmoz- galom vezetői és aktívái visszaadják a látogatást. A látogatások során megbeszélik az előadások eredményeit, hibáit s ugyanakkor kiértékelik mindkét község kul- túrotthonmozgalmát is. — A mátészalkai Magyar- Szovjet Társaság 17-én délután G órakor kiildöttvá- 1 asztó taggyűlést tart, melyre minden tagját meghívja. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. 1 Fenn, az ötödik emele- fcen <u állványozók már pidáman kopácsoltak, a jjapánerek nyögve gurultak cement terhűkkel, a Kft nyikorogva lódult a fnagasba s a vasbeton szerelők is szorgalmasan kötözték a födém vaspálcáit. Gere Dezső, pedig pon. 'to$an 15 perccel a munkakezdés után lihegett be a telepre. Az az ifjúmunkás, aki tegnap örigádlársai perében megfogadta, hogy Í5 százalékkal emeli teljesítményét a béke megvédésére. No, szép kis Ieset. Társai szó nélkül fo- f/adták, senki rá sem né- Vett. Dezső odalépett a 9>rigádvezetőhöz és beosz. list kért. Az csak intett a kötözök felé. Egy szó nem fok, de annyit sem kérdezlek tőle délig. Amint az- \Lán megkondult d ,,gulyás- ipas” a brigádvezetö felugróit, a földhöz csapta fogóját és pulykavörös »rccal lerobogott az épít,. Jetről, egyenesen be a perttitkárhoz. Mintha meg sem akarna lé!tini, úgy ron'oit be az ajtón, öklével hadonászott Bérces elvtárs orra előtt. — Tűrhetetlen! Így ahogy fnondom! Tűrhetetlen! A párllitkár nyugodtan Jkaüpofoít s ez szemmel, .láthatóan még inkább dühösebbé tette a fiatal bri-| gádvezetőt, — Nőd? Bérces elvtárs! ... Hát hallgasson meg. Hát... hát lehet ezt tűrni tovább? Hát nem érti meg? ... — Nem, mert még egy okos szót sem mondtál. Betörsz, nekirontasz az ajtónak s egy megveszeke- dett szóval sem mondod, hogy mi a bajod tulajdonképpen ... A brigádvezető sóhajtva törölte meg homlokát és mindkét karjával az asztalra könyökölt. — Ez a Gere .. .Hát Gere Dezső újra elkésett! Papírdarabokat rántott elő zsebéből és a párttitkár elé terítette. — Mintha ez semmi lenne! Itt van pontosan leírva; Az ,Jfjú Gárda“.bri- gád a béke megvédése érdekében 15 százalékkal emeli teljesítményét és Békeőrségei“ áll. No tessék! Bérces elvtárs! En kérem... de én kérem! Követelem! Igen, az ,-lfjíi Gárda“-brígád nevében követelem. hogy Gere Dezsőt példaadóan büntessék meg! Hát így van! . ■. Az. zal leült egy székre és várta, hogy a párttitkár felháborodottan ront be az építésvezetőhöz és ‘ legalább is 20 forint büntetés élere rOezsö Immmol... kirovását javasolja. Nem így történt. A titkár elvtár néhány percig gondolkozott, elmosolyo. dott s aztán a brigádvezetőhöz lépett. Megveregette a vállát. , — Úgy lesz, ahogy az •.Ifjú Gárda“.brigád követeli. Példaadóan megbüntetjük Gere Dezsőt. Elővette naptárját. — Csütörtökön díszgyü. lés . .. Valamit bejegyzett, aztán érdeklődve kérdezte: — No és hogy álltok a Békeőrséggel különben? ... Híre jutott, hogy a csütörtöki DISZ-gyülésen va. lemi rendkívüli, fog történni. Az ifik valamennyien eljöttek és feszült érdeklődéssel várták a gyűlés kezdetét. Meg kell mondani úgy, ahogy van: a DISZ titkár beszámolóját kevés érdeklődéssel hallgatták. Várták a rendkí. pulit. S az becsapott, mint a bomba! 1 A titkár befejezte beszédét és bejelentette: ,Következő napirendi pontunk, Gere elvtárs beszá. mólója általában a fiatalok mitnkof egyetméről. Mintha végigborzolták volna az embereket, morgás, zúgott fel. Valaki felkiáltott. — Csak el ne késsen a beszámolóról! Nevetés nyargalt végig a termen. Középen pedig fülig piros arccal felemelkedett helyéről Dezső és botladozó léptekkel megindult az emelvény elé. Szemét lesütötte s minden métert oly nehezen telt meg, mintha vasgolyókat húzna maga után. Minden szem rászegeződött. S ezt Dezső érezte. A tekintetek sütötték az arcát, perzselték a háta közepét. • Íme ott állt az emelvényen, remegő kezében papírlappal, amelynek ele. je így volt megcímezve: Munkafegyelem!“ A betűk mintha táncot jártak volna, gúnyosan szőkéitek szemei előtt> össze- kacarcdtak s újra tisztán mutatták magukat: „Munkafegyelem“. Mintha nagyon távolról jönnének a szavak, vagy pedig ő egy tó fenekén heverne• hallotta a titkár hangját: felkérjük Gere elvtársat, tartsa meg beszámolóját“. .. .tartsa meg beszámo. lóját!“ ! Haragos felszálltának tűn tek fel az utolsó szavak s Dezső egy pillanatra lehunyta a szemét Aztán felnyitotta és szembe találta magát az üzem valamennyi fiataljával. Ránéz tek. Ki gúnyosan, ki fő. lényesen, ki sajnálkozva ... — Elvtársak .. — nyögte ki az első szavakat. Erezte, hogy a pír a feje búbjáig elönti, — Elvtársak... — kezdett hozzá ismét. S akkor hirtelen elszánt kiáltás tört fel a torkából. — Elvtársaik! én többet nem kések el! Valaki hangosan felvihogott a padok között, de a titkár szikrázó szemei csendet parancsoltak. Dezső valósággal kö- nyörgött. ahogy széttárt karokkal a fiatalok felé fordult. — Hlgyjétek el! Bizony mondom!.. En.. nagyon szé- gyen'em magam... és. és. bocsánatot kérek az ,,Ifjú Gárda“-brigád-ól! .. — Ezt már sokszor hallottuk! — kiáltott közbe egy éles hang a hallgatók soraiból. Minha szivét markolták volna meg ezek a szavak, megsemmisült en ejtette le karjait Dezső. És az első padban ülők látták, hogy a szeméből fényes könnycseppek bugy gyanták ki. Nem kullogott a helyére, ahogyan többen várták, hanem felemelte fejét és halkan beszélni kezdett. Nem. most már nem látszott szégyen és félelem az arcán. Csendesen beszélt, de minden szó határozott biztonsággal hagyta el száját. Sokat gondolkoztam ma. magamban elvtársak. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor az egyik este édesanyám az ünneplő kendőt kötötte a fejére és elmenni készült. Eddig ez még nem fordult elő ... Do’gozott és lefeküdt, felkelt. do gozott, leleküdt... valahogy ilyen volt az élete. .Hová megy anyám?“ kérdeztem tőle csudálkoz- va. Ö egy kicsit zavarba jött, de aztán így felelt: ;Hát a békeküldötti beszámolóra a kerületbe .. Sietve elment az anyám és én egyedül maradtam gondolataimmal; mi az az erű, ami az anyámat a megszokott életrendjéből kizökkentette? ... — Bocsáttatok meg elvtársak .. . azaz, még ezt; el kell mondani. Szóval sokat gondolkoztam és elszégyellem magam. Az anyámat megtörte az élet. Valahogy úgy néztem rá, hogy talán a szívét is kiégette a sok szenvedés. Mégsem így van. Az anyai szereletet nem ölheti meg semmi. Egy fia meghalt a háborúban. Ö. az elmaradott asszony megértette• hogy a másik fia élete is veszélyben van. S nagy- sietve ünneplőbe öltözött, elment a békegyvlésre és biztos vagyok benne elvtársak, hogy először életé. ben felállott és beszélt... En pedig elkéstem a Béke. őrségről! En nem álltam fel és én nem beszéltem. De ezután beszélni fogok! Nap mint nap! Óráról-Órá- ra! PercrőLpercre! Beszélni fogok elvtársak az elért százalékaimmal! Es ugyanakkor békeőrségre szólVok minden ifjúmun- kástársamat! Befejezte a beszédet. Sietve a helyére ment és leüli. A DISZ.tiíkár vette át a szót: , Megnyitom a vi- tát Gere elvtárs beszámolója felelt.“ Az első sorban felállóit valaki és 20 százalékos emelést vállalt. Utána tovább folyt a ,,vi tv." .. , Soltész Islván,
