Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-15 / 265. szám

1950 NOVEMBER 15. SZERDA 5 A nyíregyházi ViUanytelep Ling-brigádjának béketerve elkészítik két község, Ajak és Petneháza villamosítását. így harcol a Láng-brigád a béke megvédéséért, a brigádterv telje­sítéséért és saját egyéni tervük megvalósításáért. Ha végignézel a fekete, végte- lenbe vesző villanyoszlopok során, képzeletben végigszaladsz a kife. szított, csillogó huzalokon, gon­dolsz-e arra, hogy ki jelölte, ki rajzolta le úgy az útját, hogy Ro- hod, Anarcs, Szabolcsbáka, Ajak községeknek vigyen fényt, kultú­rát, erőt és meleget ? Tudod-e, hogy Pártunk telerajzolta hazánk térképét a villamosenergia útját jelző vona'akkal. Megvan a tér­Varsói Világkongresszusán. A Bé­kekongresszus tiszteletére, a béke megvédésére készül a tervük is, a Béke-terv. Mi van ebben a terv- ben ? Az, hogy december 15 he­lyett még e hónap utolsó napjára Hogyan aktivizálja a magyi tanács a tanácstagokat? képen minden villanyvezeték, de megvan az is, amit azután, az öt­éves tervben fognak megépíteni. A térképen pontok jelzik a köz­ségeket és a tanyákat, a vonalak ponttól-pontig mennek. Bármerre mégy mindenütt láthatsz fekete villanyoszlopokat, kiásott gödrö­ket és munkásokat, akik az egye­nes oszlopok leállításán dolgoznak, szerelőket, akik magukat az osz­lophoz erősítve felszerelik a drót- szálakat. Mindezt természetesnek, magától érthetőnek látod. Meg­szoktad már a felszabadulás óta sokszor láttál ilyet. Úgy gondolod, hogy nem is lehet ez másképpen, nem is kutatod okát és érteimét. Pedig, ha megkérdeznél egy mun­kást azok közül, aaik szerelik, megismernéd a villanyenergia út. ját. Honnan indulnak el a villany- oszlopok ? Elmondom. Kárpátuk- rajna fakitermelő munkásai ter­vet készítenek a fadőntögetésröl, zöld, soha nem járt erdőket vág­nak le villanyfürészükkel, hogy, helyén erőmüvet, vagy vaskombi­nátot építsenek és hogy legyen! Minden munka csak akkor j jó és akkor hozza meg a várt eredményt, ha az tervszerű és kollektív. Ezeket a szemponto­kat tartja szem előtt a magyi tanács Végrehajtó Bizottsága is. A Végrehajtó Bizottság mun­katervet dolgozott ki és mind a harmincegy tanácstagot mun­katerv szerint aktivizálják. Minden tanácstagot értesíte­nek : ki mikor „ügyeletes“. Ez azt jelenti, hogy egy-egy ta­nácstag minden nap résztvesz közvetlenül is a Végrehajtó Bi­zottság munkájában. Ez igen fontos. így tanuliák meg vala­mennyien a vezetés művésze­tét. A községben megalakult az olvasókör is. Minden vasárnap tartunk olvasóköri órát s ezen résztvesznek a tanácstagok is. Egyrészt példát mutatnak, másrészt pedig saját magukat is továbbképzik. Az olvasókör­nek munkaterve van s munka­terv szerint ismerteti meg a magyi dolgozókkal a legfonto­sabb és legidőszerűbb könyve­ket, szépirodalmi műveket. Ugyanakkor az olvasókörön heti sajtóbeszámoló is van a hét kül-, és belpolitikai esemé­nyeiről. ALBERT ANTAL Magy. Egy dolgozó asszony levele az úi állomásról és a békéről nekünk szép egyenes villanyoszlo­punk. Az erdőből terv szerint és egymással versenyezve hordják ki a fenyőszálakat a hernyótalpas traktorok, versenyben, tervszerű­en emelkedik fel a fenyőszálak­kal a daru, ami a vasúti kocsikba rakja, terv szerint, harcban a rö­vid kocsifordulóért indul el a vo­nat és hozza el a fenyőszálakat országunkba. A fenyő-szálakkal elhozza a szovjet emberek szcre- tetét, üdvözletét és segítségét. El- h-zza a felhívásukat a jó munká­ra és a béke védelmére. Nálunk dolgozóink kátrányoz- zák az oszlopot, hogy ne ártson a fának a szú. Versenyben nordják ki a villanyoszlopokat a teher­autók és 500-as vonatok. De terv­szerűen, versenyben dolgozik a nyíregyházi villanytelep Ling Bé­la brigádja is. A Ling-hrigádban 12 ifjúmun­kás dolgozik Egyik sem idősebb a brigádvezetőnél, aki 26 éves. Nemrégen nősült. Rádiót és barna ruhát akar venni. Ez nem olyan nagy, elérhetetlen dolog, hiszen állandóan 116 százalékot teljesít brigádja. Hónapról-hónapra tervet dolgoz ki magának arról, hogy mit fog venni. Ez a terv szépen beleillik a brigád tervébe, ami a műit hónapban aról szólt, hogy a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulója tiszteletére Tlszadob községbe november 10 helyett már október 31-re nevezeti a vil­lanyt. Ezt teljesítették is. A brigádtervbe nemcsak Ling terve fér bele. hanem a brigád többi 11 tagjáé i.s. Adám Pista és Vadász Lajos ebben a hónapban tervbe vették, hogy kerékpárt vesznek, Baici Sándor és Cap Pista is készül valamit venni. Tudják azt, hogy tervük a brigád, terv része. Attól függ, hogy iesz- e kerékpár, ruha, hogy teljssítik-e a biigádtervet vagy sem. Az eha- vi tervet Béketervnek nevezték el. A brigádterwel a békéért, a békés építömunkáért harcolnak. Azt akarják, hogy az 5 éves terv­ben minden kis községbe, minden tanyába bevezethessék a fényes drótokat, melyen könnyebben el­jut a kultúra, a tudomány, az erő és a fény. Választ adnak az impe. realistáknak, harco'nak a háború kirobbantása ellen. Válaszuk híre el fog jutni az ellenséghez és a harcostársakhoz, hiszen a Ling- brigádot is képviselik a magyar fékeküldöttek a Béke Híveinek Tegnap hajnalban láttam először a teljesen elkészült állomást. Nem tudom, hogy ki mire emlékezett, amikor az üj állomást, a tetején csillogó vöiüs csillagot, a szélben lengő vörös zászlókat és az állomás belső berendezését meglátta. Nekem az a hajnal jutott eszembe, amikor először láttam vörös csillagot és vörös zászlót. Akkor is ősz volt. Hajnal. Egy szovjet katona jött be hozzánk. Fiatal volt és prémes sapkáján ötágú vörös csillag ragyogott. Keze be volt kötve. Megsebesült. Piros vére átütött a fehér kötésen. Ak­kor még nem tudtam, de azóta Pártunktól megtanultam, hogy a szovjet katonák értem, dolgozó asszonyért is véreztek. A másjk gondolatom ez volt: béke. Hányszor hallom és hány­szor mondom el naponta. Srte harcol a világ minden becsületes em­bere, érte folyik a vér Koreában, Vietnamban, békéért harcolnak a francia és olasz munkások, parasztok, asszonyok és még a gye­rekek is. A békéért harcol brigádjával Kocka János sztahánovista, Rabócsik Györgyné sztahánovista. Nem ismerem személyesen őket, de nevüket olvasom. A békéért harcolnak a gépállomásokon a tiak. toristák, az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek új emberei, érte harcolnak az isko’ás gyermekek, érte harcol az én gyermekem is, amikor 5-ösre felel és érte fog harcolni legkisebb gyerekem Margitka, aki még pólyásbaba és boldogan nyújtózko­dott az új állomás gyc-rmekvárctermének tiszta ágyán. A békét vé­dik Néphadseregünk katonái. Krte harcolnak Varsóban, a Béke Hí­veinek Világkongresszusán. Minden, minden be’efér ebbe a szóba: Béke. A béke olyan, mint a jól müveit föld, kicsirázik és szárba- szökken benne a mag, az élet. I Végigjártam az új állomás minden termét, minden helyiségét. Tudom, hogy az üvegfalakat azért csinálták, hogy úgy ragyogja át a várócsarnokot a napfény, mint é'etünket az öröm, a fütöradiáto- rokat és az alsó fűtőtesteket azért készítették, mert vigyáznak a dolgozó ember egészségére, ne legyen hideg, meg ne fázzunk, to­vábbra is építői lehessünk a szocializmusnak, katonái a béketábor, nak. A gyermekvárótemet, a kicsi ágyakat azért készítették, hogy asszonytársaim pihenhessenek, kényelmesen várjanak a vonatra, gyermekeink játszhassanak, örüljenek ennek a boldog kornak, amelyben születtek, örüljenek az életnek és az előttük álló ezer le­hetőségnek. A diákváróterem azért készült, hogy iskolás gyere­keink délután is tanulhassanak, jó mérnökök, orvosok, tanárok, technikusok lehessenek. Mindezt azért építették, mert nálunk leg­nagyobb érték az ember. De ne feledd el asszonytársam, hogy nem mindig volt a dolgozó ember érték. A legolcsóbb is volt. Emlékszem még, amikor a régi állomás állott, nekünk dolgozó embereknek csak a piszkos, szeme­tes harmadosztályú váróteremben volt helyünk. Egész délután vo­natra vártam, kis fiamat nem tudtam hol lefektetni, megetetni. Volt elsőcsztályú váróterem, asztalokkal, bársonyszékekkel ellátva. Gyermekemet én oda nem vihettem. Akkor a kényelem az uraké volt. Kiskutyákat, vadászebeket vittek magukkal és azt fektették le, azt babusgatták, takargatták. Az új állomás nekünk épült. A népnek, az egyszerű emberek­nek. Neked, nekem, dolgozó társainknak. Nekünk a leiadatunk a megőrzése, megbecsülése. Do’goznunk kell. mert a mi fegyverünk most a munka. Tanítani kell gyerekeinket, mert az ö fegyverük, meg a tudás, tanulnunk kell, hogy a tudás fegyverét mindenkijévé tegyük, fel kell csatlakozni a nagy Sztálin zász’cja alá. be kell állani még tömörebben a Párt mögé. így védhetjük csak meg bé­kénket, így építhetünk még nagyobb, még hatalmasabb állomáso­kat, gyárakat, hidakat, vasutakat és mindent, amire szükségünk van. Lakatos Sándorné, Márokpapi. ‘ Vizsgáljuk felül mi is munkánkat a szerszámgép* ipari konferencia nyomán Az elmúlt héten volt Budapesten a szerszámgép-pari konferencia. Összegyűltek az üzemek sztahano­vistái, műszaki és szakszervezeti vezetők, hogy megbeszéljék mi az oka a verseny lemaradásnak és mi legyen további feladatuk. Ez a konferencia megszabta a verseny fejlesztése terén a további feladatokat, rámutatott élesen azok­ra a hibákra, amit a legsürgősebben ki kell javítani, bogy tervüket telje­síteni tudják. De ez a konícrencia. annak határozata megszívlelendő megyénkben is, bár megyénk terü­letén nincs szerszámgépgyár, vas­ipari mű is csak egyedül a Vulkán. Itt is az a feladatunk, hogy javít­sunk a tervteljesítésen, a szervezé­sen. Fock Jenő elvtárs, a nehézipari minisztérium gépipari főosztályának vezetője mondotta: „Mai munkaér­tekezletünkön elsősorban az elmara­dásnak az okait kell megvitatnunk. Az okok között megtalálhatjuk a növekedés nehézségeit, de saját mu­lasztásainkat is. Ha hibáink kikü­szöböléséhez kommunista módon fo­gunk hozzá, valósággal csodákat tudunk művelni.” A konferencián megvitatták a le­maradás okait és kommunista segít­séget nyújtanak egymásnak az üze­mek. Széles körben megszervezik a munkamódszerátadást, amely eddig, mint minden iparágban, i(t is kam­pányszerűen folyt. A sztahanovis­ták, kiváló munkások felkeresik lestvérüzeme'ket és megvitatják az élenjáró módszert, azt alkalmazzák. Ezt kell nálunk is tenni. A napokban volt a Nyírségi Olaj- feldolgozó élüzem avatása. Egy idő­ben két dolgozó. Morgó sí János és Beregnyei Miklós elvtárs kapták meg sztahánovista okleveleik^' Nagyszerü munkájukkal érdemei éi! ezt ki, élenjártak, bebizonyították, hogy művészei a munkának. Az él­üzem kitüntelés kötelezettséggel is) jár. Szervezzék meg a Nyírségi Olajfeldolgozóban, hogy a sztaháno- visták rendszeresen adiák át mun­kamódszerüket. Az átvevők töre­kedjenek arra, hogy utolérjék mes­tereiket, törekedjenek arra, hogy továbbfejlesztve a módszert, el ii hagy’ák őket. Ez a kommunista se­gítségadás,. ezt kell meghonosítani megyénkben is és így valóban cso­dát fogunk tenni — így teszünk eleget hazafias kötelességünknek. A versenymozgalom hiányossá­gairól Szabó elvtárs. a Vasas Szak- szervezet főtitkárhelyettese beszél1 és ugyanakkor rámutatott arra is, hogy milyen tennivalók vannak a tervfe’.bontás vonalán is: „Egyes üzemekben az üzemi bizottság, a vállalatvezetés számokkal igyekszik bizonyítani, hogy az „egyéni ver­senyzők’’ szarná az üzem dolgozói­nak 70—80 százaléka. De vajion, hogy néz ez ki a valóságban. Na­gyon sokszor tapasztaljuk, hogy a valóság szomorú képet nvuit.” A Vulkánban ugyanezt találtuk né­hány hónappal, de még néhány hét­tel ezelőtt is. Rákosi elvtárs beszé­de után javult a helyzet. Uvvanígv a mátészalkai Magasépüési Vállalat­nál és megyénk több üzemében is. Reális számokat kell alapul ven­nünk, ha munkaversenyről beszé­lünk és legfőképpen arra kell töre­kednünk, hogy a munkaversenyt ne papíron, hanem a valóságban szer­vezzük. Ennek elengedhetetlen fel­tétele a helyes tervfelbontás. Nem elég, hogy megkapják a Vulkán dolgozói a tervkönyvecskét, hanem azt is kell, hogy lássák, hogy meny­nyit és mit kell elkészíteniük egy egész hónap alatt. így végezhetnek eredményes munkát és így kell el­készíteniük a tervfelbontást az üzem műszaki dolgozóinak. Tovább kell minden üzemben fej­leszteni a szocialista munkafegyel­met. Itt megint a Vulkán példáját kell felhoznunk. Ebben az üzemben fordult elő, hogy egyszerre 30—40 dolgozó hiányzott. „Betegek” vol­tak, „szabadságra” mentek. De mi­kor történt ez? Akkor, nvkor itt volt az ideje a betakarításnak, mikor földjeiket művelték a kétlaki dolgo­zók. Féllábba! az üzemben voltak, féllábbal pedig a kis földecskéjükön. Volt olyan eset is, hogy egyszerűen „elfelejtettek” bemenni az üzembe, mert elérkezett a kapálás ideje. Ezt kell elsősorban megszüntetni a késések mellett. A pártszervezet, az üzemi bizottság, de még a vál­lalatvezetés sem fordított sok gon­dot ennek ellenőrzésére, megszün­tetésére, pedig, mikor erre felfigyel­tek — néhány hónap múlva — napi 2000 szekrényt tudtak beönteni az öntőben. Tovább kell ezt folytatni, népne­velőmunkával, egyéni agitáció se­gítségével kell meggyőzni a dolgo- zókat. Sokezer, sokmillió forintot tu. dunk így megtakarítani államunk­nak. Rákosi elvtárs szava minden dolgozóhoz eljutott és államunk ko-mánya dolgozik azon, hogv elő­nyös áron tudja áladni földjét min­den ipari dolgozó — ezzel megsza- brdul attól a tehertől, amely a föld felé húzza őt. A további fejlődés komoly gátja a magas selejtszázalék. Ezt tapasz­talhatjuk a szerszámgépgyártás te­rén és ezt taoasztalhatíák a Vulkán dolgozói is. Hiszen üzemük az elsők sorába került volna, ha alacsonyabb a selejtszázalék. Terme'ési tervüket ‘óval á kitűzött határidő előtt te!;e- sítették. a termelékenység emelé­sében komolv sikereket értek el — de magas volt a seeitszázalék,ezért nem lett élüzem a Vulkánból. Rákosi elvtárs erre is felhívta fi­gyelmünket, most pedig a szerszám- gépipari konferenc;a nyújtott segít­séget a selejcsökkentésnél. Üiból és újból át kell tanulmányozni Rá­kosi elvtárs beszédet, hogy meg- é'thessük és tisz’án lássuk, milyen óriási károkat okoz számunkra min­den százalék selejt, az önköltség magas százaléka. Arra kell töre­kednünk, hogy a Szovjetunió dol­gozóinak sokéves tánasztalatát ma- radékMsr-ul átvegyük és alkalmaz­zuk. Ki-ki a maga iparában. A szerszámgépioari dolgozók ér­tekezletének határozatából tanulni kell minden olyan üzemnek, ahol le­maradások észlelhe'ök. Csodákat tudunk művelni, ha felhasználjuk a tapasztalatokat, ha megszervezzük a kölcsönös, kommunista segítséget. AzíHSZ közgyűlés gyámsági bizottsága az iraki javaslatot fogadta el az ifjú Szomáliái liga meghívásának kérdéseken Az ENSZ közgyűlés gyámsági •bizottsága november 11-i reggeli ülésén megkezdte a gyámsági ta­nácsnak a volt Olasz Szomália gyámságáról szóló egyezmény-ter­vezetre vonatkozó jelentésének megvitatását. Az olasz kormány és a konzultatív tanács képviselői részvételének kérdését minden vi­ta nélkül igenlően döntötték el. Elénk vita fejlődött ki, amikor, az ifjú Szomáliái liga kérdését vizs­gálták meg. A liga kérte, hogy képvise'öje résztvegyen a gyámsá­gi bizottság munkájában az olasz Szomáliái kérdés tárgyalásánál. A gyarmati hatalmak képviselői (Franciaország, Anglia, Belgium) mindenképpen meg akarták aka­dályozni az ifjú Szomáliái liga ké­résének teljesítését. Tazsibajev, szovjet küldött kije. lentette, hogy Olasz-Szomália gyámságának kérdését a szomáli nép érdekeinek és véleményének megfelelően kell megoldani, nem pedig a szomáli nép megkérdezése nélkül. A bizottság szavazattöbbséggel elvetette a kubai küldöttség hatá­rozattervezetét, amely szerint a liga képviselői passzívan résztve- hetnek az üléseken. Elfogadták Irak határozattervezetét, amely szerint az ifjú szórná iái liga kép­viselői résztvesznek a gyámsági bizottság munkájában Olasz-Szo- mália kérdésének vitájában.

Next

/
Thumbnails
Contents