Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-03 / 256. szám
2 1950 NOVEMBER 3. PÉNTEK Visinszkij elytárs nyilatkozata az ENSZ főtitkárának kérdésében Visinszkij, az ENSZ közgyűlésinek V. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője október 30-án Lake Suecesben sajtóértekezletet tartott, melyen az amerikai és külföldi sajtó, távirati irodák és rá- d'ótársaságok képviselőinek jelenlétében ismertette a szovjet küldöttség - álláspontját az ENSZ főtitkárának kérdésében. Visinszkij ismertette az ENSZ alapokmányának azokat a cikkelyeit, melyek világosan kimondják, hogy a főtitkár kinevezését a Biztonsági Tanács ajánlásának kell megelőznie. Tekintettel arra, hogy Trygve Lie- nek, a jelenlegi főtitkárnak megbízatása 1951 február 1-én lejé', a Biztonsági Tanács tárgyalásokat folytatott az új titkár kinevezésére vonatkozóan. Ezeken a tárgyalásokon az Egyesült Államok küldőit- ségc követelőén lépett íeí. Kijelentette, hogy eleve vétót emel, ha a Biztonsági Tanács nem a rég’ főtitkárt jelölné. Az. Egyesült Államok küldöttsége az alapokmány megsértésével meg akarja kerülni a Biztonsági Tanácsot é-s a közgyűlés szótöbbség)" döntésével akarja elérni Trygve Lie újból való kinevezését. Visinszkij elvtárs ezután nyilvánosságra hozta azt a nyilatkozatot, amelyet a Szovjetunió küldöttsége fog tenni a közgyűlés teljes ülésén. A nyilatkozat kimondja, hogy az ENSZ főtitkárának olyan személynek kell lennie, aki rendelkezik az objektivitás és pártatlanság minimumával, nem kerül egyes, bármennyire is befolyásos kormányok belolyása és nyomása alá. A továbbiakban a nyilatkozat bebizonyítja, hogy Trygve Lie nem felel meg az említett követelményeknek. „Olyan ember, mint Trygve Lie, — mondja a nyilatkozat — betölt- het egy állást ebben vagy abban a magánvállalatban, de nem olyan felelős nemzetközi szervezetben, mint 1 az Egyesült Nemzetek szervezete." Trygve Lie kétkulaesos játékot folytatott és ma már világos, hogy az amerikai küldöttség szócsöve lett, elveszítve az ENSZ számos tagállamának becsülését és bizalmát. A Biztonsági Tanács számos tagja olyan jelölteket állított a fótit- kari tisztségre, akik ellen nem merültek fel kifogások. Az Egyesült Államok küldöttsége azonban nem hajlandó tudomást venni ezekről a jelölésekről. Az a kísérlet — állapítja meg a nyilatkozat, — bogy Trygve l ie meghatalmazását a Biztonsági Tanács megkerülésével és jogainak megsértésével három évre meghosszabbítsák: gúnyt űz az Egyesült Nemzetek Szervezetéből és alap- q’ irányából. A Szovjetunió küldöttségle szükségesnek tartja kijelenteni, hogy abban az esetben, ha mégis kierőszakolná Trygve Lie főtitkárságát bármely újább időtartamra, úgy ezt a szovjet kormány nem fogja figyelembe venni és nem fogja őt az ENSZ főtitkárának tekinteni. Visinszkij a továbbiakban közölte az összegyűlt újságírókkal, hogy a Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartotta, hogy tájékoztassa a közvéleményt az alapokmány égbekiáltó megsértéséről. * Az ENSZ közgyűlése október 31-én tárgyalta az ENSZ főtitkára kinevezésének kérdéséi. Az ülésen Malik, a Szovjetunió képviselője, majd Visinszkij, ismételten leleplezték a jogtalan mesterkedéseket. Baranovszkij, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság képviselője, Katz-Suchy Lengyelország képviselője, Kiszelev bjelorussz küldött és Pisek csehszlovák küldött ugyancsak komoly érvekkel bizonyították, hogy a közgyűlésnek nincsen joga ezt a kérdést a Biztonsági Tanács megkerülésével letárgyalni. Austin, az Egyesült Államok képviselője, majd Görögország, Uj-Zéland, Brazília és a csatlós államok egész sora Trygve Lie meghatalmazásának meghosszabbítását támogatta. Jellemző, hogy a Trygve L’e kinevezése mellett felszólaló küldöttek nagyrésze is kénytelen volt elismerni, hogy a javaslat ellentétben áll az ENSZ alapokmányával. A vietnámi néphadsereg félelmetes erővé fejlődött — ismeri be a ,,Le Monde" Lao-Kay térségében az expedíció« haderők helyzete súlyosbodott — állapítja meg az UFI. — Yen-Yentől északra az expediciós hadsereg kiürítette Conom helységet. Az „Humanité” rámutat, hogy Lao-Kay helyőrségének visszavonulási lehetőségét a néphadsereg legújabb mozdulata erősen veszélyezteti. A lap hangoztatja, hogy szombaton Saigonba érkezett 40 amerikai bombázó. A repülőgépeket amerikai pilóták kísérték. Az USA a Koreában alkalmazott terrorbombázások bevezetését javasolja Vietnámban is. A „Le Monde”-ban, a francia külügyminisztérium félhivatalosában megjelent cikk kénytelen elismerni, hogy a vietnámi néphadsereg félelmetes katonai erővé fejlődött. Jugoszláviában ugyan m fognak éhenbalni, de elkerülhetetlen a nép iegyengiiiése — mondod« Tito a báseii ..Xaíionál Zeitungé tndósitójánsk A nyugati jobboldali sajtó nagy lelkesedéssel üdvözli az angol-amerikai imperializmus belgrádi ügynökének, Titónak legutóbbi zágrábi beszédét, amelyben az eddiginél is tovább ment a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni mccsko’ódó hazugságokban, dé atázatoskodva tömjénezte az USA kormányát a Jugoszláviának ' nyújtott „segélyért”. Ugyanakkor kénytelen volt beismerni „ötéves íervé”-nek csődjét és azt, hogy sanyargató intézkedései a parasztok ellenállásába ütköztek. Tito a báseii National Zeitung belgrádi tudósítójának adott nyila ko- zatában is kénytelen volt megállapítani, hogy „bár éhenhalni nem fognak Jugoszláviában, de elkerülhetetlen a nép legyengü'.ése az elkövetkező tél nélkülözései következtében.” A francia jobboldali sajtó Tito beszédét egyhangúlag úgy értékeli, hogy az imperialistáknak ez a belgrádi fasiszta bérence már nemcsak hallgatólagosan, hanem hivatalosan is csatlakozott az amerikai táborhozAz USA természetesen meg van elégedve ezzel és jutalmul jelentős Inteleket ígért Titónak. Jugoszláviától — az ENSZ-beli ténykedésén kívül — nyugat további szolgálatokat vár, ismeri be az Aurora c. szélső jobboldali francia lap, amely Ti- tóék első feladatának tartja az Olaszországgal való megegyezést, valamint szövetséget Görögországgal. A Newyork Herald Tribune belgrádi tudósítója beszámol arról, hogy a Tito—Rankovics-klikk sajtója milyen alázatos és hízelkedő hangon ír Be-vin és Churchill Angliájáról, hogyan dicséri az „angol életet”, a konzervatív és a „munkáspárt” politikáját. Ugyanakkor — írja a tudósító — angol részről is elismeréssel nyilatkoztak Jugoszlávia „államügyeivel kapcsolatban”. A lap leszögezi, hogy az Anglia felé irányuló „magasztaló kampány” nem jelenti azt, hogy Titóék kedvezőtlenül kezelnék az Egyesült Al- lamokat”. HARMINCHÁROM‘ ÉVV EL EZELŐTT Éjszakai ülés A vonat befutott Péter- várra, Amikor az utasok leszálltak a kocs.kból- a cári katonaiskoláik tisztjelöltjei, a junkerek. meglepetésszerűen körülvet. télc az utasokat. Vizsgálták az okmányaikat. Le" nini keresHk. Közben n mozdonyt le- kapcsortúk és nemsokára a pöfögő gőzmasina egy másik vágányon már meg is indult a fűtőház felé- Egyszeresük lelassított és a mozdony feljárójáról egy alacsony, szemüveges ember ugrott le. Fekete sapkáját mélyen a szemére húzta és sietős léptekkel vágott keresztül a síneken. Lenin volt. Szapora léptekkel vágott át az utcákon ős hamarosan a Számpszonyévszkl körút 4. számú házhoz ért. A sötét lépcsőházon keresztül /elsietett az emeletre, A Párt már jó előre kisze. melle Leninnek ezt a lakm> ahol mji ilteßdü* san tartózkodhat. A lakás erkélye mellett csatorna húzódott, úgy, hogy veszély esetén leereszkedhetett az udvarra. Az udvart körülvevő kerítésen pedig kitörtek egy desz. kát. Ez volt a vészkijárat. Ebbe a lakásba költözött be Lenin 1917 október 7-én. Másnap találkozott Sztá. liánul. Sztálin beszámolt a felkelés e’őkészüléteinek állásáról. Október 10-én Lenin három hónap után először ment el a Párt Központi Bizottságának ülésére. Viharos, barátságtalan este volt. Az eső úgy zuhog ott, mintha dézsából öntötték volna és c azét vadul rázta az ablakokat. Szinte áthatolhatatlan sötétség borult a kihalt utcákra. Akik még az utcán siettek hazafelé> nem gon- doltalg arra, hogy a Kar povka folyótól nem mesz- sze egy házban bolsevik gyűlés folyik, ahol éppen most fogad'ak el egy határozatot, amelynek végrehajtása megváltoztatja az emberiség egész történelmét. Lenin a szoba sarkában ült. Ősz parókát viselt, mint mindig ezekben a na. pókban Me lette Sztálin és Szverdlov ült. Lenin beszélt. Mint hadvezér a döntő ütközet előtt, úgy mérte fel azokat az erőket, amelyekre a bolsevikok támaszkodhatnak. Elmondta. hogyan kell felhasználni ezeket az erőket a győzelem biztosításárai. A forradalmár, a hadvezér és a tanító beszéde volt ez. Egy sokmii- liós nép legmélyebb vágyai, legszebb elképzelései, reményei csendültek ki beszédjéből. A Központi Bizottság egyetértett Leninnel. Ütött a jegyveres felkelés órája. Mégis akadtak ketten,, akik a jegyveres jelkelés lenini terve ellen szólaltak fel. Zínovjev és Ka- menyev volt e két gyáva áruló. Csupán mutatták’ hogy forradalmárok’ va'ó- jában a kapitalisták kiszolgálói voltak. Halogat, ni akarták a jegyveres jelkelést, de Lenin és Sztálin érvelése porrázúz- ta az árulók ellenvetéseit és a Központi Bizottság Lenin javaslatát fogadta el. Már éjszaka volt, mikor az ülést bezárták és a Központi Bizottság tagjai egyenként hagyták el a házat. Senki sem tudta a kihalt városban, hogy a bolsevikok az éjjel elhatározták a jegyveres jelkelést és megindították az emberiség történelmének legdöntőbb fejezetét. (Száve'.jev: „Roham a Téli Palota ellen“ c, művéből.) HARC A HÁBORÚ ELLEN „A nemzetközi helyzetet az utolsó hónapokban az jellemzi, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperialista blokk a „hidegháború’-t egyre inkább melegháborúra akarja átváltoztatni. A szocializmust építő államok gazdasági és politikai megerősödésére, a Szovjetunió vezette békefront sikereire, az amerikai imperialisták a harmadik világháború előkészületeinek meggyorsításával feleinek.” — így jellemezte Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség október 27-i ülésén tartott beszámolójában a nemzetközi helyzetet. A „hidegháború” folytatására az amerikai imperialistáknak azért volt és van ma is szükségük, mert a tőkés társadalomban idönkint törvényszerűen bekövetkező gazdasági válság elodázását remélték tőle. A kapitalizmus belső ellentmondásai azonban kike- riilhetetlenné teszik a válság elmélyülését s ebben a válságban fuldoklik ma már úgy Amerika, mint a világ egész amerikanizált része. A koreai háború kirobbantása után maga a „Business Week”, az amerikai finánctőhe lapja beismerte, hogy a koreai konfliktus kitörésével sikerült néhány hónappal elhalasztani a fenyegető veszélyt, az árzuhanást. Ha más bizonyíték nem is volna, ez az egy cikk magában is világossá tenné mindenki előtt, hogy a liszinmanista agresszió Koreában az amerikaiak egyenes utasítására indult meg. Azért kellett elpusztulnia ezer meg ezer ártatlan koreai asszonyénak és gyereknek, azért kellett a földdel egyenlővé válni Szöul, Phenjan, Von- szan és a többi koreai nagyvárosok egész negyedeinek, azért kellett a vér és pusztulás földjévé tenni Koreát, hogy az amerikai dollármilliárdosok osztaléka az elkövetkezendő hónapra magasabb legyen. A koreai háborúban nemcsak a hős koreai nép vérzik és pusztul, amerikai katonák tízezrei is hullanak a milliárdosok nyereség- vágyáért. Mindez -azonban nem érdek'i a fegyvergyárosokat, számukra csak egy a fontos: az, hogy a koreai háborún milliárdo- kat zsebelhetnek be. Ezért törekszik a Wall Street zsoldjában álló amerikai kormány arra, hogy tovább terjessze a háború tüzesóvá- ját. Ezért indította az amerikai légierő a szemérmetlen provokációkat a Kínai Népköztársaság, sőt egyízben a Szovjetunió területe e'len, ezért hiúsítja meg Amerika, csatlósai segítségével, az ENSZ-ben a Szovjetunió béke. javeslatainak elfogadását. Ezé:t próbálja Amerika vitássá tenni, a nagyhatalmak megegyezése ellenére, Tajvan szigetének hová- tartozandóságát, ezért igyekszik az ellentéteket kicsezni. A nyilt provokációk azonban csak egyik részét jelentik az amerikaiak harmadik világháborút előkészítő politikájának. A tárna, döjellegü atlanti tömb országainak újabb kardesörtetö mozgolódása, az a terv', amely a nyugateurópai haderőt közös vezetés alá kívánja helyezni — természetesen amerikai vezetés alá —, Nyugat- Németország újrafelfegyverzáse, a német militarizmus feltámasztása, mind újabb lépés az amerikaiak agresszív terveinek útján. Az amerikai imperialisták Nyu- gat-Németországnak ugyanazt a szerepet szánják, mint Dél-Koreá- nak. És ugyanakkor, mikor fel- fegyverzik a volt hitlerista hadsereget, a véreskezü MacArthur tábornok hozzákezdett a másik volt agresszornak, Japánnak a felfegyverzéséhez. A japán haladó erők üldözése és a fasiszta terror előkészíti Japán bevonását az imperialisták Szovjetunió és Kína elleni szervezkedésébe. A koreai lapok megírták, hogy a koreai harctéren az amerikai, angol és dé'koreal csapatok mellett feltűntek a japán zsoldosok is. Az amerikaiak nem átallják Korea egykori gyilkos elnyomóit újra, a koreai nép elleni háborúra fel4 használni. A tengerentúli imperializmus nem válogatós. Nem szégyelte sem a baktériumháború főbünösét, Hirohito japán császárt, sem a Mannstem, Mantcuffel-féie és a többi hitlerista gyilkosokat felhasználni, nem szégyell céljai szolgálatába állítani a Kisebb fasiszta országokat sem. A Dominical Köztársaság, az USA apró csatlósainak egyike, már megtette javaslatát az ENSZ-ben, hogy helyezzék hatályon kívül a Franco. Spanyolországot kiközösítő határozatot. Hogy ez a javaslat nem Santo Domingoban, nanem Washingtonban született, azt bizonyítja az az élénk érdeklődés, amit az amerikai tőke az utóbbi hónapokban a spanyol fasiszták iránt tanúsít. Tito fasiszta Jugo- sz'áviájába egyre-másra érkeznek az amerikai fegyverszállítmányok s közben Kardelj, a Tlto- banda egyik főkolomposa arról ágál az ENSZ-ben, hogy a népi demokráciák támadást készítenek elő Jugo.szláva ellen. Tito, akit találóan nevezett el a nyugati sajtó demokratikus része kelet- európai Li-Szin-Man-nak, ugrásra készen áll Albánia, Bulgária, Románia és Magyarország határán. Minden nyílt és titkos reakciós Amerikában látja ma azt az erőt, amelynek segítségével meg szeretné állítani a világtörténelem előrehaladó szekerét, hogy visszalökje a sötétség, a nyomor és a kizsákmányolás kátyújába. Az imperialisták által ilyenmódon kiélezett nemzetközi helyzetben készül a békeszerető világ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére. Harminchárom évvel ezelőtt, az első világ, háború vérzivatarában, az imperialisták két csoportja nagy mérkőzésének negyedik esztendejében megdőlt a kapitalizmus uralma Oi oszországban, hogy megin. ditsa a világ egyhatodrészén azt a fejlődést, amely örökre véget vet a kizsákmányolásnak. Harminc- három esztendeje az. imperialisták fokozódó gyűlölettel figyelik a Szovjetunió hatalmas eredményeit. Az intervenciós háborútól kezdve egészen a mai napig arra törekednek, hogy megfojtsák azt a szovjet államot, amelynek puszta léte is rémülettel tölti el a rablókat, haráesoiókat és kizsák- mányolókat. Harminc évvel ez. e'ött a fiatal szovjet állam hősiessége szétzúzta az intervenciós csapatokat. Ma a Szovjetunió, a megvalósult szocializmus országa úgy gazdaságilag, mint katonailag mérhetetlenül erősebb a reá acsarkodó imperialista farkasoknál. its nincsen is egyedül. Vele küzd a béke védelmében a hatalmas Kína, oldalán állnak a népi demokráciák s együtt tartanak vele a béke védelmében a nyugati kapitalista ország dolgozó tömegei. Az Októberi Forradalomban született Szovjetuniónak kö- szönhetjÜK, hogy ma a béke hívei, először a történelem folyamán, szervezetten harcolnak a háború erői ellen. A béke védelmében folytatott nagy küzdelem fontos állomása a holnap Budapesten megkezdődő Magyar Békekongresszus. A kongresszuson a magyar dolgozó nép újra odavágja Trumanék arcába, hogy nem akar háborút és hogy ez az akarata nem puszta óhaj, van hozzá elég ereje is, hogy a Szovjetunió vezetésével, a népi demokráciák testvéri támogatásával meg is védje a békét, A kongresszus megválasztja azokat, akik Magyarországot képvi. selik Sheffieldben, a Béke Hivel II. Világkongresszusán, ahol az egész világ haladó erői nyilvánítják majd ki, hogy nem halandók mégegyszer engedelmes bárányként vásárra vinni bőrüket az imperialista halálgyárosokért, hanem elszántan küzdenek az agresszív amerikai tervek meghiúsításáért, a béke védelméért. v '
