Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-12 / 263. szám

4 19S0 NOVEMBER 12, VASÁRNAP I. V, Sxtálin Müv r A napokban jelent meg Sztálin Hüvtárs müveinek XII. kötete. Ez a kötet azokat a müveket tartal­mazza, amelyeket Sztálin elvtárs 1929 áprilisától 1930 júniusáig írt. A Bolsevik Párt az ország szo­cialista iparosításáért folytatott harcban a megelőző években óriási külső és belső nehézsége­ket győzött le. A szocialista ipa­rosítás politikája ebben az idő­szakban győzött. Ezután követ­kezett a Szovjetunió szocialista átépítésének nagy feladata. A ne­hézipar alapjait lerakva a Párt mozgósította a munkásosztályt és a parasztságot a Szovjetunió átépítése ötéves tervének végre­hajtására. Az országban kibon­takozott a munkásosztály és a dolgozók millióinak szocialista versenye, a mimika óriási lendü­letet vett és megkezdődött az új munkafegyelem kialakulása. Ez az időszak a nagy fordulat évé­vel végződött, amelynek folyamán a szocializmus óriási sikereket ért el az iparban és megkezdő­dött a mezőgazdaságban is a szó. cialista átalakulás időszaka. Ek­kor fordult a dolgozó parasztság, különösen pedig a középparaszt­ság a kolhozok felé. Megkezdő­dött a kolhozokba való tömeges belépés. Ennek az időszaknak fő fel­adatai hasonlóak a mi mostani legfőbb feladatainkhoz. Sztálin elvtárs müveinek XII. kötetében foglalt írások tehát számunkra Is komoly iránymutató tanításo­kat tartalmaznak. Harc a jobboldali elhajlások ellen A kötetben Sztá’in elvtárs kü­lön ős er sokat foglalkozik a jobb­oldali e'hajtá.3 kérdésével, a mun­kásosztály sorai közé befurako­dott ellenséges ügynökök és áru­lók kérdésével. Megállapítja, hogy nem harcolhatunk sikeresen az osztályellenség ellen, ha nem har­colunk egyidejűleg a pártom be­lüli elhajlások ellen is és ha nem küzdjük le ezeket az elhajláso- kát. Nem folytathatunk igazi iharcot az osztályellenség ellen, ha a hátországában ott van az ellen­ség' ügynöksége és ha olyan em- berekkel működűnk együtt, akik nem hisznek ügyünk igazságában és minden módon fékezni igye­keznek haladásunkat. Sztálin elv­társ rámutat, hogy a proletárdik­tatúra idején, a szocializmus épí­tésének időszakában az osztály- harc még elkeseredettebbé válik, mint amilyen a proletáriátus dik­tatúrája előtt volt. Ezért — erre tanít minket Rákosi elvtárs is — fokoznunk kell az éberséget, a politikai és gazdasági élet min­den vonalán és különösen pedig a Pártba befurakodott, beszivár­gott ellenség ellen. Sztálin elvtárs behatóan elemzi az osztályharc élesedésének okait és rámutat arra, hogy amikor a szocia’izmus sikeresen támadja a tőkés elemeket és gyorsabban nő, mint azok, a tőkés elemek fokoz­zák ellenállásukat. Ellenállásukat pedig még fokozhatják, mert a világkapitalizmus támogatja őket, ez pedig lehetőséget nyújt szá­mukra, hogy ellenálljamak a szo­cializmus növekedésének. Sztálin elvtár® felteszi a kérdést: ,,Mi legyen a Párt politikája, ha így állanak a dolgok?” Az, hogy a munkásosztályt és a falu kizsákmányolt tömegeit felébresztve, haroképességiiket fo­kozva, és mozgósítási készenlé­tüket fejlesztve — harcra vezet­jük a város és falu tőkés elemei ellen, harcra az ellenálló osztály­ellenségek ellen. A nagy fordulat éve Az ötéves terv végrehajtásá­nak első évében történt meg a nagy fordulat. „Ez a fordulat el­sősorban abban nyilvánult meg —■ írja Sztálin elvtárs —, hogy a szocialista építés frontján kibon­takozott a munkásosztály milliós tömegeinek alkotó kezdeménye­zése és hatalmas munkalendüle­te.” A tömegek alkotó kezdemé­nyezése önbírálat útján és a szo­cialista munkaverseny útján, a megszilárdult munkafegyelem megvalósításának útján bontako­zott ki. Az ipar építése terén óriási eredményeket értek el és az ötéves terv legmagasabb cél­kitűzéseit is túlhaladták. De az elvégzett nagy feladatok más újabb nagy feladatok végrehajtá­sának kérdését állították fel pa- rancsoiólag. Ezek a feladatok, amelyeket Sztálin elvtárs megha­tároz „A nagy fordulat éve” cí­mű cikkében, nagyjából hasonlí­tanak a mi előttünk, álló felada­tokhoz. Rákosi elvtárs október 27-i beszédében rámutatott arra, hogy a szakmunkások, a mérnö­kök és a technikusok száma a megnövekedett munkáslétszám­hoz viszonyítva csökkent. Felada­tunk tehát, hogy a szocialista építésbe a szocializmusért küz­dő technikusok és szakemberek ezreit vonjuk be és a munkásosz. tályból technikusokat és szakem­bereket képezzünk ki, —■ erre ta­nít bennünket Sztálin elvtárs. A mezőgazdaság szocialista átalakítása Sztálin eivtárs a Műveinek XII. kötetében különösen sokat foglal­kozik a mezőgazdaság szocialista átalakításával és a parasztkér­déssel. ,,A Szovjetunió agrárpoli­tikájának kérdéseihez” című be. szádéban leleplezi a különféle jobboldali opportunista elmélete­ket és kimutatja a kollektív nagygazdaság előnyeit a mező- gazdaságban. Megállapítja, hogy a kolhoz a gazdaság szocialista formája. Rámutat arra Sztálin elvtárs, hogy egymás mellett és egymás­tól függetlenül nem épülhet és nem haladhat a szocializmus felé a városi szocialista és a falusi kapitalista szektor. A szocializ­mus felé haladó országok gazda­ságát hosszú időn át két külön­böző alapra fektetni nem lehet: a nagyüzemi szocialista ipar és a felaprózott, elmaradott kisáru termelő parasztgazdaság útjára. Van kapitalista út, amely elhá- ríihatatlanul a dolgozó paraszt­ság koldusbotra juttatásához ve­zet. Van szocialista út, a nagy­üzemi társas gazdálkodás, a ter­melőszövetkezetek útja, amely a parasztság eddig soha nem ta­pasztalt jólétéhez vezet. Harma­dik út nincs. Síkra szállt Sztálin elvtárs eb­ben a beszédében a kisparaszti gazdaság szilárdságának elméle­te ellen is és rámutat arra, hogy a megindult kolhozmozgalom kez­detleges formái is az egyéni pa­rasztgazdaságokat mecsze túlha­ladó eredményeket értek el. Ná­lunk is ugyanez történt az elmúlt két év alatt, a termelőszövetke­zeti cso-po-rt okban mindenütt megmutatkozott a társas gazdál­kodás fölénye. Pe Sztálin elvtárs igen élesen foglalkozik a kolho­zok megszervezése körül elköve­tett hibákkal is, „Akiknek a si­ker a fejükbe szállt” és a „Válasz a kolhozparaszt elvtársaknak” cí­mű cikkében és más cikkekben is leleplezi a kolhozépitékben elkö­vetett hibákat, a pártvonal balol­dali elferdítését. Megjelö’i a hi­bák kijavításának útját és hang­súlyozza az önkéntesség elvét. A mezőgazdaság szocialista építésé. nek jelenlegi időszakában és kö­rülményei között nélkülözhetetle­nek számunkra Sztálin elvtárs ta­nításai és a XII. kötetben meg­jelent írásai. A növekedés nehézségei A kötet tartalmazza „A Köz­ponti Bizottság politikai beszá­molóját a XVI. Pártkongresszu­son”, amelyben Sztálin elvtárs foglalkozik a világkapitalizmus fokozódó válságával és a Szovjet­unió külpolitikájával. Hangsú­lyozza Sztálin elvtárs, hogy a szovjet állam külpolitikája követ­kezetes békepolitika. A beszámoló megállapítja a szocialista építés fokozódó sikereit és . a Szovjet­unió belső helyzetének szilárdsá­gát. A Párt és a szocializmus építésének soronkövetkező felada­tait. A beszámoló is fontos és idő­szerű tanításokat tartalmaz a mi számunkra. Többek között foglal­kozik a beszámoló a növekedés nehézségeivel, amelyek az újjá­alakítás, a fellendülés nehézségei. „Arról van szó, hogy a mi ne­hézségeink neon hanyatlásból, vagy pangásból eredő nehézsé­gek, hanem a növekedés, a fel­lendülés, a haladás nehézségei” — állapítja meg Sztálin elvtárs és rámutat arra, hogy ezek a nehéz­ségek magukban hordják leküz­désük lehetőségeit'is, hogy a ne­hézségek maguk adnak nekünk alapot leküzdésükre. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy a nehézségek nem véletlen fennakadásból származó nehézsé­gek, hanem gz osztályharc nehéz­ségei, ebből pedig az következik, hogy „nehézségeink mögött osz­tályellenségeink rejtőznek”. Különösen fontos, hogy megis­merjük Sztálin elvtárs tanítását a „mi” nehézségeinkről, mert hi­szen mindnyájan tapasztaljuk, nálunk is vannak nehézségek és ezeket a nehézségvket szintén osztá'yellenségeink idézik elő és ezeket mi szintén diadalmasan !e fogjuk győzni. Sztálin elvtárs Müvének XII. kötete nélkülözhetetlen fegyver kezünkben az osztályharcban és hazánk szocialista építésében. (G. t.) Százezer példányban jelent me«j I. V. Sztálin miivé! 12. kötete A Szikra kiadásában százezer pél­dányban megjelent Sztá'-ín össze­gyűjtött művei 12 kötete. Sztálin elvtárs összegyűjtőit mű­vei minden egyes kő elének megje­lenése nagy esemény Pár unk és népünk éle*ébtn. Sztálin elvtárs mű­veinek 12. kötete Pártunk, országunk mai problémái szempon'jából külö­nösen időszerű, mert a benne fog­lalt művek a szovjetunió első ötéves tervének időszakával foglalkoznak. A marxizmus-leninizmus klasszi­kusainak művei közül most jelent nvg Marx és Engels válogatott le­veleinek gyűjteményes kötetei, vala­mint Marxnak és EngeUnek „Tőke“ első kötetéről írott levelei, ismerte­tései, feljegyzései. Az Októberi Forradalom évfordu­lójára jelent meg „Sztálin és a szov­jet tudomány" c gyűjteményes kö­tet. Sztálin , összegyűjtött művei 12. kö e'ének tanulmányozását segf i e'ő G. D. Obicskin napokban meg­jelenő tanulmánya. A békzharc kérdéseivel foglalkoz­nak Ehrenburg : ,,A békéért“ és a „Sz:vjet emberik a békéért" c, mű­ve, valamint Tyihonovnak ,,A szov­jet nép a békéért, az új háborús gyújtogatok ellen" c. bressura for­maiában megjelent beszámolója. Sz. I. Murasovnak ,,Sztálin elv- társnak a III. Komszomol, kongresz- szüson, a Kcmszomol feladatairól el­mondott beszédéről“ c. tanu'mánya, különösen dolgozó ifjúságunknak je­lent nagy segítséget. A népi demokratikus országok megismerését segíti elő Farberov r „A népi demokratikus országok al- ko'mányai't cé bvossurája. BORISZ GORBATOV: SZÜLÉS A SARKVIDÉKÉN Borisz Gorbatov szovjet író egy alkalommal a Sarkvidé­ken járva repülőgépén he­lyét egy betegnek engedte át s ő maga tíz hónapig élt a Sarkvidéken. Ott szerzett élményeiről számos novellá­ban számol be. Az „Uborkaföld" távoli, magá­nyos sziget az északi Jeges-tenge­ren. Ezen a néven ugyan hiába keresné bárki is a térképen, ahol épnek a parányi pontnak is megta­lálható a mega jól hangzó, sőt mondhatni költői elnevezése. A sarkvidéki rádiósok azonban konokul Uborkaföldnek hívják. Et­től nem lehet őket eltántorítani. A furcsa elnevezésnek egyéb­ként megvan a maga története. Amikor e parányi szigetet egy expedíció felfedezte, a csoport ve­zetője az újonnan felfedezett föld­darab sebtében történt felvázolása után még a helyszínen jelentést ké­szített, amelyben többek között azt írta, hogy az újonnan felfedezett sarkvidéki szigetnek uborka alakja van. A rádiósok, akik mindent kifigu­ráznak, amikor elolvasták a jelen­tést, hogy továbbítsák a címzett­nek, egyszerűen Uborkaföldnek ne­vezték el a szigetet. Azóta ezen a néven, a maguk részéről nem hajlandók változtatni. Az uborka formájú szigetet nem sokkal a felfedezés után egyre na­gyobb számban keresték fel az em­berek. A hatalmas hómezükön a medvetalpak nagy kerek nyomai mellett egyre sűrűbben tünedeziek fel az emberi lábnyomok ic. A szigetlakok száma egyre növe­kedett. Az emberek egy-kettőre otthonosan berendezkedtek a szige­ten. Házat építettek maguknak — s a fényesre tisztított rézkannákban illatosán főtt a kávé. Esténként he­ves sakk-csatákat vívtak. Megvol­tak gondjaik és örömeik — egy­szóval megindult az élet vérkerin­gése a kis sarkvidéki szigeten. Egy napon szörnyű asszonyi jajgatás verte fel a sziget csend­jét. A kétségbeesetten jajgató ász- szony fölé riadt tekintettel, sápadt arccal hajolt kövér férje. Két keze reszketett a tehetetlenségtől, arcán nehéz, kerek verejtékcseppek gyön­gyöztek. A messzi Uborkaföldön egy aez­szony új szovjet polgárt készült világrahozni. A távoli sarkvidéki szigeten nem volt egyszerű dolog az ilyen ese­mény, különösen megnehezítette a dolgot, hogy a gyermek keresztben feküdt. Ezen a napon kétségbeesett han­gú rádiótávirat futott be a rádió­központba. „Segítség! Segítség! Mentsék meg gyermekemet és anyját!...” — rádiózta a vajúdó asszony férje. A rádió-távirdász, aki az üzene­tet felfogta, aggodalmaskodó arc­cal tette le a fejhallgatót és a fő­nökéhez sietett. Mit lehetne tenni? Egy asszony és egy gyermek sor­sáról van szó, A főnök és a rádióállomás párt- szervezetének vezetője töprengeni kezdtek. Miképpen segíthetnének a vajúdó anyán. A pártszervezet vezetője rövid gondolkodás után hirtelen felpat­tant és átsietett a kórházba az or­voshoz. Az orvost Szergej Matvejevies­nek hívták. Ö volt a telepen az egyetlen em­ber, aki az Uborkaföldön vajúdó asszonyon segíthetett, jóllehet egyelőre még tisztázatlan kérdés maradt, hogyan és miként tehetné meg ezt. — Okvetlenül segítenünk kell — mondta lázas hangon a pártszerve­zet vezetője és kérdő tekintetét az orvosra szegezte. — No de édes fiam, ne haragud­jon — felelte megrökönyödve Szergej Matvejevics. — Azt mondja, hogy segit6ek. Rendben van, de hozza ide a beteget. . .— Tudja mit, adjon nekem ezer kilométer hosszú kart, hogy elér­hessek vele a beteg ágyáig. Adjon nekem édes fiam olyan szemeket, hogy ezer kilométerre elláthassak velük. És akkor mindenre hajlandó leszek, akkor igen! — Mi adunk magának ilyen ke­zet, és ilyen szemet kedves doktor — felelte a pártszervezet vezetője fellelkesülten. És akkor aztán ... A doktor csodálkozott: 'Nem ér­tem. Mire gondol? — A rádióra. Beszámolunk ma­gának a beteg állapotáról, a gyer­mek helyzetéről, maga pedig irá­nyítani fogja a dolgot. Szergej Matvejevics dermedten hallgatta a pártszervezet, vezetőjé­nek szavait. — Komolyan gondolja? — kér­dezte végül suttogó hangon. — De még mennyire komolyan. Más megoldás nincs. Szergej Matvejevics magára vette köpenyét és határozott lép­tekkel az ajtó felé indult. — Menjünk a beteghez. Szergej Matvejevics a készülék elé lépett. — Na — szólalt meg és kezét a köpenyének öve mögé dugta. Töb­bet azonban nem tudott mondani. Megszokásból majdnem hogy azt kérdezte: No, hogy van a beteg? — De eszébe ötlött, hogy hiszen nincs itf a beleg. Csupán az éter tárult elé. A rádióshoz fordult és megszó­lalt: — Hm ... édes fiam ... Kérdezze csak meg az orvost, milyen hely­zetben van most a magzat? Kíván­csian Egyelte, hogyan iramodik ki a kérdés az élerbe. Néhány perc múlva megjött a válasz is.t. így kezdődött el r ez a távolból irányított szü'és. Szergej Matvejevics ezután sorb? adta ki az utasításokat az asszony ágya mellett álló fiatal orvosnak. A rádiós átérezve a pillanat ko­molysága1, feszült figyelemmel dol­gozott. Minden egyes bel üt jói ért­hetően továbbított, mert tud'a, hogy egy téves betű katasz'ófát okozhat. Uborkafö'dön szintúgy izgatott emberek állták körül a rádióét. A térj gyöngyöző homlokkal és csip- zottan futkosott a rádió és a be­tegágy között. Aztán hirtelen boldog moraj fu­tott végig a szobán. — Fiú! Fiú! A távirdász, aki Matvejevics mellett dolgozott, átnyújtotta a doktornak az üzenetet. Az gépiesen elolvasta. Doktor, elvtársak, kedve­seim! Fiú lett, fiú! Fiam született! Köszönet érte mindnyájatoknak! Szergej Matvejevics! Köszönöm magának, drága elvtársam! Szergej Matvejevics felé minden irányból kezek nyúllak. Atforrósult, baráti, izgatottságtól remegő ke­zek. Szerencsét kívántak neki, há­lálkodtak. A pártszervezet vezetője hosszasan rázta a kezét és moso­lyogva áradozott; Hej, Szergej Mat­vejevics ... micsoda ember maga! Aranyba ke'lene foglalni! Szívemből gratulálok! Maga most úgy csele­kedett, mint... mint egy igazi bol­sevikhez méltó!

Next

/
Thumbnails
Contents