Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-07 / 259. szám
4 1950 NOVEMBER 7., KEDD Moszkva - a béke fővárosa a nagy ünnep előestéién Moszkva ünnepi díszbe öltözött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának tiszteletére. Az utcákat a zászlók és transzparensek ezrei. díszítik, a város ünnepi fényben ragyog. A középületek, gyárak és üzemek homlokzatain hatalmas feliratok hirdetik a Bolsevik Párt Központi Bizottságának jelszavait. A Vörös-téren hatalmas zászlók lengenek. A környező épületek homlokzatait Lenin és Sztálin képei díszítik. Óriási vörös transzparens hirdeti: „Dicsőség a nagy Sztálinnak!” ' A Vörös-téren november 7-én díszszemlét tartanak a moszkvai helyőrség csapatai. A szemlét Bu- gvonnij, a Szovjetunió marsallja fogadja. • A szemlét Artyemjev vezérezredes, a moszkvai katonai körzet csapatainak s Moszkva város helyőrségének parancsnoka vezeti. Atoszkva város dolgozóinak felvonulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója alkalmából délelőtt tizenegy órakor kezdődik. A Szovjetunió dolgozói kiemelkedő munkasikerekkel köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóját. Az üzemek sorra jelentik a tervek túlteljesítését, az anyagtakarékosságb’an és az önköltségcsökkentésben elért nagyszerű eredményeket. Október diadala Az őszi szélben a harcosok új dala szállt, A Nagyerdő nem hallott soha ily muzsikát: Zúgott a hurrá, zengett a táj, A csatazaj elnyomta még a szónok szavát, De Debrecen ünnepelte már — Először szabadon — Október diadalát! Hat éve. A torkolattüzek piros fény élő bizonyság volt: ünnep van, de nincs még béke. Szovjet hősök hulló vére öntözte a rozsdás avart. Emlékezz! — Rom, rom mellett, eltemetetlen holttestek hevertek, a meztelen nyomor kellette magát. Zavart ésszel, * koldusként bolyongtál, s az őszi szél minduntalan orrodba csapta az üszkös gerendák alatt rothadó hullák szagát... De eljött a béke. Nekünk ajándékba hozták az érte harcoló szovjet katonák — Feltámadt az ország! Emlékezz csak a tegnapra, vagy tegnapelőttre, a szétosztott földre, a jó forintra, az újjáépített üzemekre. A fürdőszobára, hol vacsora után eszedbe döbbent: mennyi minden történt, hogyan teremtettünk magunknak új törvényt, új életet! Ha számba ve szed az elmúlt éveket, ne feledd, mindennek tri volt az ára és figyelj Október hívó szavára! Hat év telt el azóta, a fák koronáján hatszor vált vörössé az őszi lomb. Munkaruha feszül már Sztálin katonáján, s a kéz, amely a szuronyt forgatta valahol, itt Debrecen alatt s mely nekünk az első falat kenyeret, a szabadságot adta, most a Volga mentén, vagy Leningrádban, künn a dús mezőkön, vagy benn a gyárban épít, alkot, teremti az új világot, a harcot folytatja tovíbb, amelyet a Nagy Október óta — harminchárom éve már, hogy megszületett a szovjet ország — az emberiség legjobbjai vívnak érted, óh világszabadság! A harcot folytatja tovább: a békéért! és vele harcol a világnak minden népe, a velszi bányász, a kanadai farmer, a csikágói üzemek munkásai, a kínai milliók, Vietnám lányai, Európa dolgozói éppen úgy, mint hős fiai Koreának. A zsarnokság ellen folyik a harc, így, vagy úgy: a traktor nyergében, vagy az esztergapadnál, ki tollal, ki fegyverrel harcol! A győzelemig küzdünk a jobb jövőért, a kedves kék szeméért, — érted is elvtárs, aki itt állsz Debrecenben, Nyíregyházán, Vácon, vagy bárhol a világon — az emelvény előtt és hálás énekszóval hódolsz a Nagy Október emlékének! Az őszi szélben a forradalom dala száll, A dolgozók szívében piros orom muzsikál És száll az ének. zúg az ének, zentj a táj: hirdeti elszánt milliók szavát: Győzünk, mert a vezérünk Sztálin. Védjük a békét, s igaz ügyünk diadalát! KONCZ ANTAL JAKUB KÓLASZ: Az Októberi Forradalom évfordulója Ügy harsogják ezek az évek A friss idő dajka-dalát, — Nagy tetteinkről szól az ének, Bölcsen és bömbölve beszélnek, — Mintha a tengert hallanád. Ki gyűrhet le ily dús erőket? Kialhat-é az eszme-láng? Hajdan sok részünk volt belőled. De örök búcsút vettünk tőled. Nyomor, sötétség, szolgaság Miként regék szilaj vitéze, Sárkányba mártotta vasát Szovjethazánk hatalmas népe, S megdönthetetlen állott végre A nagy Szovjetköztársaság. E nép nem alkuszik, a tettek Szárnyán repül, előre néz, Munkában, harcban sohse retteg Igaz ügyért, kisemmizettek Jogáért síkraszállni kész. Hadd ontsák bértollnokok rémes Hazugságuk áradatát. Bankár, se lord, se ültetvényes El nem homályosítja fényes Ütünk ötágú csillagát. Lenini tan tett naggyá, népem, Keménnyé Sztálin-akarat, Fajok és népek sűrűjében A világbéke benned régen Jó oltalmazóra akadt. Igédet új évezred várja, Hallasd hát büszke éneked: Dicsőség szovjetek hazája. Nemzetek dús gyümölcsösfája, Dicsőség, Sztálinunk, neked! (Vozári Dezső fordítása) luirosból hatalmasl ipari gócpontot fjzjlesztetl a szovjet ka talont Frunze, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa, — amely a Nagy Októberi Forradalom előtt jelentéktelen kisváros volt — ma Közép-Azsia egyik legnagyobb ipari központja. Egykor a lakosságnak még a legegyszerűbb közszükségleti cikkeket is nagy távolságból kellett beszereznie, Frunze ma a testvér köztársaságot is ellátja gépekkel, elsőrendű posztóval, selyemáruval. Gyárainak termelése az 1940. évi termelés kétszeresét is megközelítette. Frunze ipara a sztálini ötéves tervek idején keletkezett és gyors ütemben fejlődött. Különösen fejlett gépgyártó ipara. Frunze Kazahsztánba, Üzbekisztánba mezőgazdasági gépeket, korszerű esztergapadokat, turbinákat szá'lit. Az Uraiból, a Szahalin-fé'sziget- röl és a Donyec-medencébői Frun. zeban rendelik meg a villamos hűtőberendezések gépeit, felszedéseit. A lakosság életszínvonala is hatalmas mértékben emelkedett: a lakosság kulturális fejlődését sok iskola és kulturális intézmény biztosítja. A város lakossága most nagy lelkesedéssel és há. Iával készül a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulójának meg- | ünneplésére. Tizenegy méter magas emlékmű az Ifjú Bárdi hőseinek A Szovjetunió minisztertanácsa melleit működő művészeti bizottság elfogadta a krasznodoni „Ifjú Gárda” hősei emlékművének tervéi. Az emlékmű-terven az Ukrán Kom. szomol Központi Bizottságának megbízásából több éven át dolgoztak Muhina, Agibalov és Fedcsenko szobrászok. Az emlékmű Lenin-Sztálin zászlaja körül tömörülő nagy csoportot ábrázol. Legmagasabb pontján Oleg Kosevojnak, az Ifjú Gárda vezetőjének alakja. Kicsit lejjebb a szervezet vezetőségi tagjai: Ivan Zem- nuhov, Szergej Tyuienyin, Uijana Gromova és 1 jubov Sevccva, A szobrászok azt a pillanatot örökítették' meg, amikor az Ifjú Gárda hősei megesküsznek, hogy halálukig harcolnak a haza ellenségei, ellen. Az emlékmű magassága a talapzattal együtt körülbelül tizenegy méter lesz. Bronzból öntik, a talapzat rózsaszín márványból készül, Krasznodon város parkjában állítják fel. Kuskától a > Cseljuszkin- fokig, Liepajától Uelénig mérhetetlen távolságot járhatsz be. A világ egyhato- rián terül el az az ország, ahol bércek és völgyek, folyók és tavak, erdők és mezők váltják egymást, de az emberek mindenütt boldogok, mert az életük szép, jövőjük bizlos és felfelé ível. Nem kap'ák ingyen a szovjet emberek ezt a boldogságot. A Kreml falában és Szibéria hómezőin, a turk- mén sivatagbar és a Kaukázus lejtőin sok sírt találsz. Azok pihennek ott. akik életüket adták az Októberi Forradalom harcaiban és az intervenciós háborúban, hogy győzelemre segítsék Lenin ügyét, a dolgozók ügyét. Oroszok és nem oroszok, munkások és parasztok, katonák és hadifoglyok, a világ különböző tájairól. Egy cél lelkesítette őket. Tudták, hogy az orosz forradalom győzelme megváltoztatja a világtörténelem útját. Haláluk nem volt hiábavaló áldozat. Hős harcaik nyomán megszületett az az állam, melynek lakói büszke öntudattal énekelhetik: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, Minden ember érzi, hogy.. szabad!” Vannak közöttük távoli országok fiai is. A szovjet nép saját hősi halottjának érzi valamennyit... % Kolj Tahiraj 'Albániában látta meg a napvilágot. Kilenc testvére volt, de csak hárman érték el a tizenhatodik évet. A maliqi mocsarak között elterülő nyomorúságos falu lakóit versenyt gyilkolta a malária, a vérhas, meg a török adószedő. Mikor kitört a háború. Koij Tahiraj huszonegyéves volt és napszámban dolgozott Ahmed aga földjén. A török birodalom hadiállapotba került, hát az albán fiataloknak be kellett vonulniuk és harcolniuk valamiért, amiről nem is tudták, hogy micsoda. Az aga fia is katonaköteles volt, de pénzzel sok mindent el lehetett intézni, így a fiatal Ahmed Kon- stantinápolyba került a hadtáphoz, Kolj meg matróz lett a török íeketetengeri flottánál. Így esett orosz fogságba. O.it tanúit meg olvasni, ott. került kapcsoláfba a botsevi- kokkal. A maliqi parasztokra gondolt, a rettentő nyomorra és megértette, hogy ö értük is harcol, ha az orosz gyárosok ellen küzd. 1917- ben Petrográdba került. S mikor a munkások és Katonák fergeteges rohamra indultak a Téli Palota ellen, ott volt soraikban a maliqi Kolj Tahiraj is. Az elsők között volt, akik behatoltak a Palota kapuján, A lépcsőn találta szíven az egyik hátráló junker golyója. Egy óra múlva a hatalom a bolsevikoké volt. NEMZETKÖZISEG Másnap, a Tanácshal alom első napján, eltemették a hősöket, akik elestek a Téli Palota ostromában. Abban az órában, amikor Kolj Tahirajt a földbe fektették, Lenin történelmi jelentőségű beszédét mondta. Megszületett a szovjetország, hogy -katonai huszonhét év múlva elvigyék a szabadságot Kolj Tahiraj messze falujába is. * Tombolt a csata Ogyessza mellett. Ádáz harcot vívtak .a bolsevikok Mahnyo anarchistáival. A parancsnok értesítést kapott, hogy Her- szon felől maroknyi, csapat nyomul előre és az anarchistákon keresztül igyekszik átvágni magát a bolsevik lóerőkhöz. — Segítséget . kellene nekik küldeni — vélte a komiszár. Húszán is ugrottak, hogy segítséget visznek Zse'ez- nyák matróz bekerített, partizánjainak. A húsz közül az egyik Hans Honig volt,' a mogorva bajor munkás. Hans Honig, az eschen- lohei kovács fia, müncheni gyárban dolgozott, mikor az overailt fel keltett cserélnie katonazubbonyra. A gyárban marxista tanulócsoportot vezetett. Éles vitái voltak az opportunistákkal, s' mert Lenin törhetetlen híve volt, hamarosan vezetője lett a vitákban a baloldali csoportnak. Harcolt a pártban eluralkodó, . szociál- soviniszta elhajlás ellen. Mikor a német parlament szociáldemokrata frakciója megszavazta a háborút, sok müncheni munkásnak eszébe jutott, hogy Honignak megint igaza volt. Az orosz fronton harcolt s mikor a bolsevikok átvették a hatalmat, megszökött. Sok viszontagság után jutott el Ogyesszáig, azután folytatta tovább a háborút — de most már igazságos ügyért harcolt, a nép ügyéért, az árulók ellen. A húszai csoport támadásba indult a herszoni országúton, hogy megkönnyítse a partizánok áttörését. A partizánok el is érték Ogyesszát, csak bős vezetőjük. Zsefeznyák matróz maradt halva a herszoni rónán. Azóta már legendák hőse. A segédcsapatból nyolcat lekaszáltak Mahnyo géppuskásai. Köztük volt Hans Honig, a bajor is. Ott van eltemetve az Ogyesszából Herszon felé vezető úttól nem messze, hét társával közös sírba. A síron tavasszal piros pipacs nő s mikor elérkezik az ősz, a Nagy Októberi Forradalom évfordulója, a ' közeli kolhoz parasztjai mcglátogai ják Hans Honig nyughelyé: és eiéneklik az Internacionálét. * A Szovjetunió európai részén elpihentek a fegyverek. Sztálin hős katonái szétverték a fehér tábornokokat, kudarcot vallottak az intervenciós csapa! ok is. De a Távol-Keleien Kolosa k gyü- levész hordái még tartották magukat. Lengő vörös zászlókkal törtek előre az amuri partizánok a tengerpart felé, hogy megtisztítsák Orosz- Azsia földjét az utolsó atta- mántól is. A vörös katonák rohamot indítottak Szpasszk ellen. Az egyik század parancsnoka Lóránt László vasesztergályos volt-. Lóránt ott harcolt már a Vörös Hadseregben Varsó alatt is. Az volt mindig a vágya, hogy a szorongatott Magyar Tanácsköztársaság segítségére siethessen. Mikor a proletárdiktatúra bukásáról értesült, nem adta fel a reményt. S most, két évvel később, kilométerek ezreire Magyarországtól; küzdött a forradalom győzelméért. — Ma Szpasszk főterére tűzzük ki a vörös lobogót, egyszer meg majd a budapesti Országházra — gondolta, mielőtt rohamra indult. Ott esett el a város főterén. Utolsó pillantásával még látta, amint a torony tetején kibomlott a diadalmas vörös zászló. Pár hét múlva a Vörös Hadsereg elérte a Csendes Óceánt. 1922 januárját írták akkor. Huszonhárom év múlva Lóránt László szülővárosában is végétért' az ellenforradalom dicstelen uralma. S a felszabadítók sora:ban ott küzdöttek a messzi Távol- Kelet fiai is. akiknek szabadságáért, sokezer prosz bol- sevikéval együtt, kihullott a budapesti vasesztergályos vére is. * A Nagy Október 33. évfordulóját ünnepel iük. Kolj Tahiraj és Lóránt László népe szabadon és boldogan. Szabadságát, boldog életét annak köszönheti, hogy az orosz nép harminchárom évvel ezelőtt megdöntő1 le a kizsákmányolok uralmát. Hans Honig nemzete még rabigában görnyed. De a dolgozók legiobbjai titokban, rendőrspicliktől körülvéve, ott is ünnepelnek. Maliq cs München, Budapest és Sheffield egy irányba tekint a mai napon. Arra, ahol 33 év óta őrt áll egy nép a szabadság légyül t fáklyája fölöti. A moszkvai Vörös Tér felé, ahol ma, immár harmincharmadszor felvonul a szovjet nép színe- virága, hogy megköszönje boldog, virágzó, alkotó életét a szabad világ nagy ior- málójának, a bölcs Sztálinnak. P. P,
