Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-22 / 271. szám
4 1950 NOVEMBER 92. SZERDA „HEI, AZ A LÁBBELI..." Ihogy a kuiáhok elképzelik 8 demokratikus választást Nagydoboson Meghalt a pap, újat kell választani. Ez a kérdés foglalkoztatta mostanában a nagydobosi kulákokat és így határozták el, hogy vasárnapra papválasztást tűznek ki. Nem akartak „elszakadni a tömegtől” s népnevelő körútra indultak. Felkerestek minden szegényparasztot, beszéltek nekik a papválasztás fontosságáról. Azonban nem azért kuiák a kulák, hogy ne próbáljon mindenből hasznot préselni: nem adták ingyen a szavazati jogot. Legkevesebb húsz forintot kell annak fizetni, aki szavazati jogot akar a választáshoz! — mondták a kulákok. A szegényparasztok a húsz- forintosok helyett a kijáratot mutatták meg a kulákoknak. Még a harangozó is ezt mondta: „Inkább fizessék meg a bérem, az egy szekér terményt, amivel a pap tartozott”. Ennek a szavazásnak a hallatán az embernek a Horthy-fasiz- mus választásai jutnak eszébe, amikor pénzhez, vagyonhoz kötötték a szavazati jogot és így rekesztettek ki a választásokból millió szegény cmhert. Ez a világ már elmúlt, nem kulákokat választ a falu a képviselőtestületbe, hanem becsületes dolgozókat jelölt a tanácsba. A papválasztásnak sem lehet más útja. A nagydobosi kulákok azonban nagy szeretettel ápolják magukban a régi világ emlékét, mint az előbbi történet is igazolja. Újjáalakult a nvírbogdán/i üzem békebizottsága Üzemünk minden dolgozója aláírta a stookiholimi békefeJtüvást, Ihogy ezzel is kifejezésre juttassa harcos békeakaratát. Az először megválasztott békebizottság tagjai azonban nem tettek eleget feladatuknak. A most újonnan megválasztott békebizottság tagjai mind kellőképpen kiveszik részüket a termelés munkájából és ezzel is bizonyítják, hogy béke. akaratuk nem jámbor óhaj, hanem harcos kiállás. Here József lett a békebizottság elnöke, titkárnak pedig Fábián Máriát választották. Mindnyájan éreztük, tudtuk, hogy az angol „munkáskormány” Sheffield! provokációja még jobban erőst! 1 a békét akarók táborát. Varsóban van a Békekongresszus, a hős lengyel nép újjáépített fővárosában. Itt juttatják kifejezésre a béketábor tagjai: békét akarunk és ha keli fegyverrel védjük azt meg. Simon Sándor Ásványolajipart Vállalat levelezője. Az állomás ragyogó várótermében találkoztak össze. A sok új csoda, látványosság, a kellemes meleg gyorsan összehozza az embereket, különösen a fehérnépet. Meg is mosolyogta a három asszony, hogy olyan gyorsan ösz- szemelegedtek. Bohácsné meg Békémé már Tíszalöktöl együtt jöttek, Huri H'lésné meg Érpatakról jött be a városiba. Együtt csodálták meg a sok néznivalót az állomáson. Amikor végigjártak mindent (a kisgyermekekhez, meg a diákszobába is betekintettek), megfényesedett mindhármuk tekintete. — Hát itt igazán kincsnek tekintik a munkásemiber gyerekét — mondta Huriné. Bekénének a Békekölcsön jutott az eszébe. A 300 forintra gondolt, amit otthon jegyeztek. „Ezután még jobban örülök ennek, mint eddig. Arra gondolok, hogy a mi forintunk is benne van azokban a kis fehér ágyakban.” Pedig már otthon is sokat látott abból, hogy mit épít mindnyájunknak a Terv. Az ő embere is ott dolgozik a készülő ha>- talmas műnél, a Tiszalöki Vízműnél,— beszéli büszkén. CSUDA DOLOG MEGY OTT — újságolja. Nyáron néztem meg először a nagy munkát. Bokán dolgoztak már ott, de ez semmi se volt ahhoz képest, amit rá három hónapra láttam. Azt hittem, hogy eltévedtem, még a környékre se tudtam ráismerni a nagy sürgés-forgásban. Egy egész kis falu nőtt ki a puszta helyen, egész új házsorok, meg a sok irgalmatlan nagy gép. Mondták, hogy Sztálin tílvtárs küldte, azokkal csinálták olyan gyorsan azt a hatalmas nagy gödröt, amibe majd a Tisza folyik. Aztán most a napúkban voltam ismét, de megint csak ámultaim a nagy váltó, zásban. Pedig csak most indult meg igazán, azt beszélik. — Aztán mire lesz az ? — kérdezi Huriné. — Igaz, hogy locsolni fognak a Tiszával ? — Az ám, az egész Hortobá- gyot. Szebb gabona terem majd ott, mint akárhol. Aztán majd világítanak is az erejével. Sokezer faluba viszik onnan dróton az áramot, aztán úgy mondják, még hajók is járnak majd a Tiszán. — Bizony, még mi is azon a parton laktunk nemrég, ahol1 most a munka folyik — fűzi hoz-, zá Bohácsné. — Ott cselédked- tünk Rázompusatán az uraknál. Bennünket is a felszabadulás, a földosztás segített a mostanihoz. Huriné apja is 40 éven át cse- lédeskedett. „Az én uram egy holdat jussolt összesen — emlékszik vissza —, ahhoz kaptunk ötöt. De most ismét változtatunk — és felemeli a hangját. — Többször elmentem mostanában a tszcs gyűlésére, aztán a napokban jelentkeztünk. Oda húz a két nagylányom is, aztán csak azt látjuk, hogy erősebb úgy az ember. Ez segít bennünket a mindig nagyobb darab kenyérhez. Mi már a huszadik család leszünk ehhez az újformájú élethez. Bohácsné elmosolyodik. Még közelebb kerülnek egymáshoz, amikor elmondja, hogy már ök is ezen az úton járnak. FRig-meddlg ők is bent vannak a tiszai oki csoportban. Hiába, ahogy szépül, változik az élet körülöttük, ök is úgy változnak azzal együtt. Huri IIlesné se gondolta pár éve, hogy kom a asszonya, Tamást. né, akivel együtt eselédeskedtek, vezeti majd a község ügyeit, mint a helyi tanács a! elnöke, meg hogy jóismerősát, Katonánét választják meg a helyi tanács elnökének. Arra se gondolt, hogy öt saját magát is segíteni hívják, a község ügyeinek intézéséhez. Együtt jár három hét óba a Párt népnevelőivel, a legjobb MNDSZ asszonyokkal. A krumplit beadta és most másoknak is azt magyarázza, hogy miért van erre szükség, a munkásokra is kell gondolnunk, hogy biztosítva legyen az ellátásuk. CSAK EGGYEL NINCS MEGSÉRÜLVE de a másik kettő sem. Ezt nem magyarázták meg eléggé sem Érpatakon, sem pedig Tiszalökön. Azt, hogy miért nem kap mindenki annyi lábbelit, amennyire éppen szüksége van. Most együtt beszélték, amiket a vonaton hallottak. Hogy keveset gyártanak, hogy „nem gondoskodnak elegendőről”. Egy fiatalember Rákosi elvtárs beszédét emlegette. Mégis csak jó lett volna elolvasni azt az újságot. Hallották, hogy kétseerannyi cipőt is gyártottak, mint tavaly, csakhogy a kereset meg még annál is sokkal több ebben az évben minden családnál. Nincs már ■munka nélkül, aki dolgozni akar. — Hát ez így van valahogy — gondolkozik el Bakács Ferencné: — Tavaly csak a legnagyobb, a Feri fiam dolgozott az állami gazdaságban, most meg már tavasz óta mind a három, de a vöm is ott dolgozik a Vízműnél. Hoznak is haza mind a négyen szépen miniden héten. Jutott bakancs is a lábukra, csak még az enyémre kellene. * Az Állami Áruházban is akadt meglepetés. Csodálkozva nézegették az új, nagy emeleti részt, amely nemrégiben nyílt meg. A rengeteg félcipő ott állt magasra rakva a polcokon, de azt bizony kevesebben keresték. Kínálták a cippzáras gumicsizmát is, de ez sem igen kellett. Olyan „rendes” szárú csak Be kéné számára jutott, Huriné már nem kapott a lánya részére, pedig az már igen követelte múlt hét óta, mióta meglátta az édesanyja lábán 's- — Huriné visszaemlékezett, amikor még nagylánykorában is rongybacsavart lábbal kellett ki- teletnie. Volt akkor cipő, csizma, valósággal az emberek után dobták, csak éppen pénz nem volt rá. — Hol vannak már attól a világtól a mai fiatalok. * Bekéné vidáman lóháttá a vonat padkáján az új csizmás lábait, aztán a zsörtölődő Bohács- néra tekintve ö is hozzákezdte: Bizony, én is szerettem volna még egy párat a gyerek részére. Hej, ez a lábbeli... Hej ,azok a népnevelők Tiszalökön., Érpatakon és máshol, akik ne.m jutottak még el Bohácsné- hoz, Bekénéihez és társaikhoz. Meg kellene tanulniok, meg kellene magyarázniok, hogy mit Is mondott Rákosi elvtárs. Ilyesforma nehézségeket, akadályokat bizony találunk a szocializmushoz vezető úton, amiket aztán az ellenség, a kulák igyekszik még tovább nagyítani, vagy még nagyobbra fújná. Azt kell megta- nulniok, hogy helyesen arányosítsák ezeket a nehézségeket a saját életükben, a világban tapasztalt változással. Szécsén István Az érpataki dolgozók az elmúlt napokban gyűlésre jöttek össze s ezen a gyűlésén Szabó Erzsébet, az országos békekongresszus küldötte számolt be. Számos hozzászólás hangzott el ezen a gyűlésen s többek között felszólalt Orosz Pál, görögkatolikus esperes is. A következőket mondotta: Meleg hangulatú kis háziünnepség színhelye volt szombat este a kemecsei járási pártbizottság épülete. A járási pártbizottság két fiatal aktívája- Vince András és Soltész Mária elvtársak tartották esküvőjüket. A járás gazdája, Szabó Endre járási titkár elvtárs meleghangú szavakkal figyelmeztette a fiatalokat, hogy a kommunistáknak, akárcsak munkájukban, magánéletükben is példát kell mutatniuk a dolgozók előtt. Szavai után Ángyán Zoltán. a kemecsei tanács titkára adta össze a fiatal párt. A nagyszámban megjelent vendégek a késői órákig vidám hangulatban, kellemesen töltötték az idői.----------o---------Nem volt szód a nyíregyházi elektromos müvek kultúrcsöpörtjától az, hogy 98 személyes vacsorát rendeztek eay olyan előadás jövedelmé. bői, amelyet eredetileg a szabadságért küzdő hős koreai nép megsegítésére akartak fordítani. Emlékezetes, hogy a fenti szakszervezeti kullúrcsoport még szeptemberben műsorral egybekötött táncestét rendezett á nyíregyházi József Attila kultúrteremben. Nemes elhatározásuk volt, hogy a jövedelmet elküldik majd a koreai harco. soknak. Nem is volt kisebb á bevételük, mint 1941 forint és 50 fillér. Amikor azonban levonták az 1310 forint 76 fillérre rúgó kiadásokat, mindössze 630 forint és 74 fillér maradt. Azért, mert a kultúrcsoport tagjai és a debreceni vendégszereplők éppen 774 forint 14 fillérből vacsoráztak! Gondolkodjanak csak egy kicsit ezen a kultúrmunká. sok. Vájjon helyes volt-e így • cselekedni? Akiknek ez az eset tudomására jut megyénk üzemeiben és falvaiban, mind azt fogják mondani, hogy nem, nem volt helyes. És igazuk van. „Alig fejeződött be a második világháború, az amerikai imperialisták újabb háborút akarnak. Minden igaz keresztyénnek ki kell venni a részét a békeküzdelem- böl. Én a magam résziéről teljes mértékben csatlakozom a Béke Hívei Varsói Világkongresszusán hoz, az ott elmondottakhoz.” Orosz Pál görögkatolikus esperes: csatlakozom a Békevilágkongresszushoz Tanulnak a kocsordi dolgozó parasztok Kocsord hosszan nyújtózik a ki- zöldült és felszántott földek között. Nyújtózkodik, mint aki hosszú bódult álomból ébred, vagy inkább úgy, mint akinek a hosszú teherviselés, szolgai görnyedés alatt clzsibbadtak tagjai. A községből láthatók Mátészalka fényei. A fények, amik nem idegenek többé, hanem testvéri üzenetet hoznak, a munkás- osztály üzenetét. A kocsordi villanyok és a tanács vörös csillaga válaszol. Elküldi az üzenetet, hogy ez a nagy község hű a munkásosztályhoz, minden becsületes dolgozó parasztja harcostársa a munkásosztálynak, hogy a nyári terménybe- gyüjtésben is eredményesen dolgozott, hogy az őszi vetéseket már nem azért vetették, hogy csak a falu ellátásáról gondoskodjanak, hanem hogy a munkásosztálynak is legyen kenyere. Ezt olvashatod a villanyokból, az utcákból és a kizöl- dült vetések, felszántott földek tervszerű rendjéből. A kocsordi dolgozók most irtják a falu. az emberek magábazárkózottságának utolsó gyökereit. A gyökereket, melyek úgy fogták át eddigi életüket, mint a l'icia vékony spárgaszerű gyökerei a kerti földet. A Párt segít, a Párt tanít, a falu dolgozói követik a Pártot. Ifjú Bakos Sándor a Párt szavára hallgatva 5 mázsa burgonva helyett 35 mázsát küldött a munkásosztálynak. A nyáron is ö járt elöl a begyűjtésben, ő hívta ki versenyre a falu dolgozóit és Győrteieket, a szomszéd községet. Egymaga 40 mázsa búzát adott a dolgozó nép államának. Miért adta és miért adták a többiek? Mert tudják, hogy a munkás- osztály jó szerszámokat küld érte, vásznat, posztót, gépelhet ad viszonzásul, mert tudják, hogy a falu sohasem volt az övék, amíg a Tisza gróf kocsija járt a község utcáin. Nekik semmi közük nem volt a faluhoz, nem küldhették iskolába gyerekeiket, nem vethettek, szánthattak szabadon. Mindent a gróf intézett, mindent ő parancsolt. A fényben könnyű eligazodni, könnyű kikerülni a sarat és az árkot. Fényes út vezet a tanácshoz, ahol dolgait intézheti az ember és ahol hétfőn esténként tanulnak, a politikai iskola előadásait hallgatják. Sok mindent lehet ott tanulni, azért járnak olyan szorgalmasan. Ma este is 18 ember ül a hosszú asztal mellett és Kosa János előadását hallgatják. A klerikális reakció elleni harcról szól az előadás. Hogyan segítette az uralkodó osztályt a klerikális reakció? Ki ne tudna erre ezer és ezer példát hozni, példákat saját életéből, hétköznapjaiból. Ha átvizsgáljuk életünket, telve van ilyen példákkal. Takács János is vizsgál- gatja életét és bólogat. Igen, sokat tapasztalt. Hosszú évtizedekig volt gróf Tisza Lajos cselédje. Mindig arra tanították, hogy legyen engedelmes, béketűrő szolgája Tiszának, hogy dolgozzon, mint egy állat és ne menjen öklét rázva a gróf irodájába, ne fenyegesse meg urát azzal, hogy a vasvillával keresztül szúrja. Erre tanították, de sokat megszegte és most bánja, hogy nem többször szegte meg a tanítást és nem váltotta valóra ígéretét. Akkor Tisza döntött sorsáról, őt meg sem kérdezték, ha jövőjéről, vagy gyermekei jövőjéről volt szó. Akkor jövő csak az úrnak volt és ennek a szolgálatába állították a dolgozó embereket. De jött a hajnal, eljött a felszabadulás. Aki az urak elől a mezőkön bujdosott, újra otthont talált a faluban, akiket szóhoz sem hagytak jutni, akiket megvertek és bebörtönöztek, most átvették a falu irányítását. A parasztok nyugtot, békességet találtak családjukban, otthonukban, a régi gazemberek, a Tiszák pedig menekültek. Abból a földből kapott 5 holdat, amin évtizedekig dolgozott, amire évtizedeken keresztül hullatta verítékét és nem egyszer a vérét is. Gém Imre is sokat tudna mondani. Mindszenti és társai — ezek a gondolatok kergetőznek benne. Katona Sándor is Mindszenti aljasságaira gondol. A békét háborúra akarta váltani. A békét háborúra... és ez az ember tanította őket béke- szeretetre! Ez az ember hirdette, hogy harcolni kell a Szovjetunió ellen! „Békét” tanított— de más az ő „békéjük” és más a mi békénk. Mi nem az ellenséggel szembeni béketürést, megalázkodást, szabadságunk elvesztését nevezzük békének, hanem azt a békét, amelyben mi magunknak építünk gyárakat, erőműveket, iskolákat, földjeinket termékenyebbé, állatainkat hasznot- hajtóbbá tesszük és harcolunk mindenki ellen, aki ez ellen van, aki ez ellen tör. Ismerjük a Mindszentik és a klerikális reakció „békepolitikáját”, „békeszeretetét”. Koreában bebizonyosodott. Takács Endre azokra a papokra gondol, akik az igazi békéért küzdenek, ott hallatják szavukat Varsóban. Akik segítik a szocializmusunk békéjét, akik támogatják a munkás- osztály és parasztok alkotó, jövőt teremtő, történelmet formáló munkáját. Azokra gondol, akikkel békés megegyezésre jutott a nép állama. Amikor Kosa János, az iskola előadója befejezi az előadását, a hallgatók hozzá is szólanak. Mindenkinek van valami mondanivalója, élménye, tanulsága. Vig Gyula a régi iskoláról beszél. Elmondja, hogy ezelőtt, amíg a Tisza-urak rendelkeztek az iskolák felett, más volt a tanulás is. Arra tanították a fiatalokat, hogy engedelmes szolgái legyenek az uraknak, hogy senki sem intézheti a saját sorsát. — Mi a magunk sorsát intézzük. Szocializmust építünk magunknak... a sok gyárat, gépeket, a községekbe villanyt, új házakat... mi ez, ha nem saját sorsunk intézése? Itt a tanácsban is a dolgozó parasztok vannak, a minisztériumban is munkások és parasztok, a hadsereg tisztjei is egyszerű emberek gyermekei ... mi ez, ha nem sorsunk Intézése ? ... — mondja magától és társaitól kérdezve Vig Gyula. — Az, hogy valóban mi intézünk mindent, úgy van, ahogy mi akarjuk — helyesli Gém Imre. — Ugye, hogy mi is tudjuk sorsunkat intézni... mindent tudunk csinálni, ami a népnek jó ... Kint már feljöttek a csillagok és betekintenek az ablakon. Mátészalka fényei is közelebb jöttek, közelebb került a falu és a város. Szabó György.
