Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-22 / 271. szám

2 Ä kicsiny, de hős koreai népet. A koreai háború megvilági lábában népünk mindinkább felismerte, milyen célokat tűsnek maguk tóé a háborús uszítok. Népünk méh felháborodással figyeli azokat a vadihaii gaztetteket, bwicí} ti­kot az amerikai iiúperiájisták Koreában követnek el. Népünk követeli a szörnyűségek azonnali megszüntetését és azt is, hogy vonják feleitteeégre az olyan hó­hérokat, amilyenek Mac Arthur és társai. — Itoigge véleményével ellen­tétben az a meggyőződésünk, hogy a magyar nép az imperia­lizmus bűnös ügynökeinek — a A szovjet nők antifasiszta bizott­sága a következő iidvöziő táviratot intézte a Béke Hívei II. Világkon­gresszusához; „A szovjet nők antifasiszta bi­zottsága a Szovjetunió asszonyai milliónak nevében forrón köszön­ti a Béke Hívei II. Vitágkongresz- szusának küldötteit, akik a lengyel nép hősi fővárosában, Varsóban gyűltek össze. A szovjet nők — ír­ják többek között, — biztosítják a Az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért számos újítást alkalmaznak a dolgozók. Egyik ilyen újítás, amelyet most ve­zettek be, úgynevezett „ikerka - demények“ rendszeresítése. A fuvarozás érdekébn a vasút ar­ra törekszik, hogy egy-sgy ko­csira minél több hasznos teher jusson, hogy a kocsiba rakott A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság néphadserege főparancsnokságának novem­ber 20-i jelentése közli, hogy az elmúlt 24 óra folyamán a néphadsereg csapatai sikere­Rajk-banűáaak é.s a Tito-kémek-1 nők — leleplezésével nagy szol-1 gálatoí tett a béke ügyének. A magyar .lépnek egészem más a véleménye a Tito-rendsziai'ről, mint Kogge úrnak. — ,A magyar nép nevében fo­gadjuk — fej rate be nagy- tct. széssel fogadott beszédét. Andies tóv társnő —, hogy hazánkban, a Magyar Népköztársaságban ogy pillanatra sem szűnik meg a bé­ke-küzdelem. Népünk minden e-re- jével támogatja a Béke Hívőinek nemzetközi mozgalmát, amelynek élén a nagy Szovjetunió hasad. Népünk tudja, hogy a béke ügye legyőzhetetlen ! kongresszusi küldötteket és a béke valamennyi hívét, hogy továbbra is a békéért küzdő harcosok első so­raiban fognak menetelni. A szovjet nők a nemzetközi demokratikus nö- szövetség elveihez híven ígérik, hogy még fokozottabban erősítik valamenyi ország asszonyainak ba­rátságát és együttműködését, gyer­mekeik életének és boldogságának nevében.” áruküldeménnyel a kocsi rak­súlyát minél jobban kihasznál­ják. A legutóbbi rendelkezések szerint bevezették, hogy több feladó küldheti áruját egy ko­csiban. Ezeket az úgynevezett „ikerküldeményeket” már szál­lítják is. sen verték vissza az amerikai és délkoreai csapatok kísérle­teit, melyek arra irányultak, hogy támadásba lendüljenek át zz Anzsutól és Tokuszentől északra fekvő térségben. I SZOT IV. tel jen ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa december 2-án és 3-án reggel 8 órai kezdettel tartja meg negyedik teljes ülését. Napirend: a szakszervezetek előtt álló feladatok és a szak­szervezetek új alapszabályai.----------O--------­Júliusiéi QkiőSier g 109 százalékká] emelkedtek az árak Belgráfliian A „Zeri i Popullit“ az Albán Munkáspárt központi lapja Jugoszlávia katasztrófális hely­zetéről írva megállapítja : „Jugoszlávia helyzete a Mar. shall-terv és az „amerikai se­gélyek“ tipikus következmé­nyeit bizonyítja. Jugoszláviá­ban a szakmunkás havonként alig keres háromezer dinárt, amikor egy család létminimu­ma havonta eléri a 18—20 ezer dinárt. Júliustól októberig Belgrád- ban 100 százalékkal emelked­tek az élelmiszerárak. A pia­cokon nagy áruhiány mutatko­zik. A lakosság egy kg cukor­ért 500 dinárt fizet. 1949-ber. egy kg épkor 200 dinárba ke­rült. 1 kg sertéshús 1949-ben 300 dinárba került, ma 500 di­nárt kell érte fizetni. A titóisfák ezzel szemben többszáz tonna cukrot —- ki­lónként 6.5 dinárért — és húst kg-ként 4 dinárért — szállíta­nak Nvugat-Németországba. Jugoszlávia teljesen elvesztette gazdasági függetlenségét, é.s az amerikai monopoltőkések egmk gyarmatává lett. Az amerikaiak és angolok a dollár és font „se­gélyekkel“ megkaparintják Ju­goszláviában a gazdasági ku’cs, ooziciókat. Az amerikai trösz­tök és az export-importbank ügynökei parancsolnak Bel- grádnak.“ fi szovjgl ölik snüíasiszla blzettsága urálii táviratot intézett a Béka Hívei ii. Vílágkengressiusához Ikerküídemények felvételét vezették be a vasútnál I! koreai üépiiateei löparancsooksá iának haJiielenlése 1950 NOVEMBER ,22. SZERDA Utálni generalisszimusz távirata Dobi IsÍTánboz Sztálin generalisszimusz az alábbi táviratot intézte Robi Istvánhoz : „Dobj István úrnak, a Magyar Népköztársaság miniszte*- tanácsa elnökének. Kérem, Miniszterelnök Ur, fogadja őszinte hálám kifeje­zését azon jókívánságokért, amelyeket a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 33. évfordulója alkalmából a magyar kor­mány és saját nevében küldött. I. SZTÄLIN.“ SvefRVik távirata Kénai Sáíiiiorliez Nyikoláj Svernyik, a Szovjetunió Legfelső tanácsának el­nöke az alábbi táviratot intézte Rónai Sándorliox, az Elnöki Tanács elnökéhez. „Fogadja Elnök í'r kösaönetemet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 33. évfordulója alkalmából kifejő,zett ba­ráti jókívánságaiért. N. 5 V E R N Y I K.“ Visinszkij távirata Kállai GyaiábíZ Andrej Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi táviratot intézte Kállai Gyula külügyminiszterhez: „Fogadja, Miniszter Ür, őszinte köszönetemet azokért a jókívánságokért, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 33. évfordulója alkalmából kü’döíf. A. V I S IN S Z K I J.“ Egy ^erikái lap mm ludósltása leleplezi az fszakkeíet-Kína elleni írásé tervé! Az US News and World Report című amerikai lap cikket közöl szöuli tudósítójának tollából. Eb­ben cinikus nyíltsággal elárulja, hogy az amerikaiak Korea elfog­lalása után Északkeleit-Kína in­vázióját tervezik. A tudósító tér­képet mellékel cikkéhez, amelyen kínai teTükAem négy hosszú nyíl mutatja azt a távolsá­got, amely Észafe-Korvá* Jfukilratül, továbbá Ohnrbia- t<VS Poklugtúl választja el. A tudósításban eat olvassuk: ,,A határon tűi fekszik Mandzsú­ria (Északkeiet-Kína), amely a kommunista Kán fontos ipari központja. A mandzsuriai határ légvonalban non egészen 250 mérfolcLnyire van Szöultól. ISsza-k- Korea északkeleti sarkán Orosz- Szibéria határa van. Ha az amerikaiak elfogtál- . jak Észali-Koreát, akkor lég* “ vonalban csupán száz mért. fökinyire lesznek Mukdeníől óa hetvenöt májrf&lclnyirie Vladi- voaatofitól. Ez lenne az egyeben pont a világon, ahol az USA csapatai a Szovjet­unió határához jutnának, A cikkíró hozzáfűzi; ez a terü­letsáv a légitámadások állandó célpontja és most az amerikai és az, ENáZ-csnp.-.tt tótnak van ki­szolgáltatva. A tudósítás maradéké Maiiul •leleplezi az amerikai agresszió mohó gengszter-módszereit Természetesen az imperialis­ták szándékaival szemben áll a valóság. Az a tény, hogy a kínai nép fiai önkéntesként küzdenek Koreában, meghiúsítják a Wall- . Street terveinek végrehajtását. Az egymáshoz bű nöseit rabokat szállító autó köves hegyi úton buk­dácsolt előre. A fegyveres TJDB-s pillanatra sem vette le szemét a tenyérnyi ponyvanyilásról: nem egyszer történik meg ezen a vidé­ken, hogy a partizánok lecsapnak a hegyek közül a i abszállító bandi­tákra. Dusán erőlködve nyújtogatta ösz- sze őrt testét, hogy ö is kipillant­hasson. A szivét mélységes fájda­lom szorította. Hegyeire, kedves dCitnái óriásaira ismert rá. Ott, a büszke sziklák között, egyik völgy­ben. ahol megcsendesedik a patak rohanása, ott van a faluja. Lassan megérkezik a léi a völgy­be is. A puha hópelyhek csak üsz. kcs romokat, meg szenesedé It geren­dákat utálnak. Dusán behunyta sze­meit, A köveken ugráló au'ó szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott. Letépett körmei helyeit, a nyílt és véres sebeket gyötörte a fagy azon- ben most nem gondolt a testi fájda­lomra. Arra a szörnyű nr.pra gon­dolt. Mintha halálfejes SS-bandt.ák rontottak volna újra be a hegyek közé. Lángot vetettek a paraszthá- zak fedelei s az omló fustgomolya- gokat eszeveszett táncba kergette a nyargaló szál. A főtéren 14 hánio. lattan akasztófa állott, rajta 14 pa-, raszttal> okik védelmére keltek utolsó kiló kukoricalisztjüknek. Az VDBs banditák géppisztolyokkal tü­zeltek a menekülő férfiakra, ász- szonyokra, gyermekekre. A faóriá­sok lábánál a zöld füvet patakzó vér festette vörösre, feketére. Dusán mintha megérezte volna a közelgő veszélyt, éppen előző este beszélgetett feleségével, amint haza­tért az illegális pártcsoport megbe­széléséről. Nem tudni, mi ösztönözte erre, de úgy érezte, beszélnie kell felezésével. Először nem akart szólni, hiszen Szofie gyermeket vár, azonban a villámként lecsapó baj még többet árthat. MAGASAN LOBOG A TLZ Egyenesen és nyíltan beszélt fia­tal feleségével. — Szofie! Lehet, hogy egy nap rám-törne): az UDB sek és elhurcol­nak. Te ne sírj. Ismered azt a he­lyet, ahoi a fegyverem van elrejtve. Vedd magadhoz a fegyvert és menj fel a hegyekbe. Olt szüld meg gyer­mekünket, Szof ie. . . Az asszony összeszoriiott szájjal hallgatóit. Nem sírt, a könnyek be felé folytak. Így sírnak azok, akik életükben igen sokat szenvedtek. A férfi folytatta. Elfojtott hangját forróvá tette az indulat. — Szofie! Gondolj azokra a har­cokra, amelyeket a nácik ellen vív­tam fenn a hegyekben. T,,o gyalá­zatosán elárult bennünket. Tito ku­tya! Tito, ha lehe,séges, még gya­lázatosabb, mint a nácik vcltak! Ott r.zii j fenn a sziklák közölt, bar- lángokban, mint a vadak, a farka­sok. Űzőit vad lett drága népünk- Neveld fiadat farkasnak- cki nem tűri a rabságot, aki belemar abba, aki kezet emel a szabadságra. Ha harcolni mégy, vidd magaddal fia­dat is. Kötözd a hátadra és úgy harcolj! Ügy löji, hogy érte is lőssz! És Szofie... ha beszélni tanítod, ha már olyan nagyra növekszik, hogy szót tud ejteni, az első két szó, amit megtanul, ez legyén: SZTÁ­LIN. SZABADSÁG. . . Hajnalban fáért ment fel Szofie a hegyek közé s többé nem térhe­tett vissza. Dusánt elfogták azok, akik tűzcsóvát dobtak a paraszthá­zakra. Most viszik. Nem tudni, hová hurcolják összetört testét vérző tár­saival együtt. Száját egy áruló szó sem hagyta el. Tajtékoztak a dühtől Tito jani­csárjai, de hasztalan. Kínozták Du­sánt, a körmeit lelépték. Dusán el­ájult, de nem szólt. Ahogy újra kipillantott a nyílá­son — nehezen, tudta szétnyílni al­vad'. vértől ragé dós szempüláit —• meg'álta a iábor hírhedt drótsövé­nyeit. ... Szóval idehozták. Az egyik. koncentrációs táborba. Valamikor életéi kockázatva verekedett azért, ölte a . nácikat, hogy Auschwitz és Dachau megszűnjék, ne piszko’ja szörnyű feketére a hamvasztóke­mence kéménye'nek füstje Európa egét. S most Tito, az, akire régen hallgattak, az aki félrevezette az egész népet, most őt, Dusánt, a ki­tüntetett partizánt ilyen táborba hurco’.tatja! Megtorpant a kocsi s valósággal ledobálták őket a földre. Úgy buk­tak egymásra ... — Na, na, na! Talán elfáradtatok — kérdezte gúnyos kírörvendő po­fival egy UDB s hadnagy, valószí­nűleg a tábor parancsnoka. A pat­kányok visítanak fel így, amikor zsákmányra vetik magukat. — Majd nyújtunk szórakozást... Haha.ha.ha' — röhögött. — Vidám itt az élet, a hegyek hallgatnak, mint a sír . .. A hadnagy intett a pribékeknek s azok nem kímélve senkit, talpra állították a foglyokat. Úgy tánto­rogtak előre a megláncolt hazafiak. A tábor egyik részén szakadéksze­rű nyílás alkotott elkülönülő részt. Ide vezették őket. — Itt láttok színjátékot! — állott meg a szakadék bejáratánál a had­nagy szétvetett lábakkal és korbá­csával befelé mutatott. — Nézzétek! — s korbácsa szíja az egyik fogoly csupasz hátán csat­tant. A látvány szörnyű volt. Megkín­zott. félholt embereket kötöztek földbe ásott gerendákhoz. A geren­dák már feketék voltak a kiömlő vértől, ezernyi és ezernyi ember vérétől. Látható megelégedés ömlött el az UDB s arcán és fennhéjázva kiál­totta. — Az én ta'álmányom! ,,Patkány- harapás." A meztelen férfiak gyomrához vascsövet szorítottak s a vascsőbe patkányt eresztettek. A cső szaba­don levő szájába, a patkány után petróleumba mártott, égő rongyda. rabot dugtak ... Fájdalmas ordítás hasított fel s a szerencsétlen emberek emberfeletti kínok közi vonaglottak. A kötelek, azonban nem engedtek... Felröhögött a hadnagy. — Kitűnő módszer... Kitűnő módszer... A patkány rág, rugda- Iózik s a végén az ember gyomrá­ban ta álja magát! Hahahaha! Mi­csoda ö. lei! Az új foglyok közül néhányon lehunyták szemüket, Dusán azonban nézett! Jól megnézett mindent, hogy egy szikrányit se felejtsen el ezek­nek a banditáknak gaztetteiből. Es százszorosán adja vissza, ezersze­resen. Ha kiszabadul! Ha nem?! Szofie biztos, egész biztos, ott van a hegyek között és harcol. Pusz­títsd! Pusztítsd Szofie a nép gyil­kosai ! ...A hegyekre és völgyekre ráült már a tél fehér takarójával. Dusá- ník havat sepertek. Egyik oldalból a másikba és vissza .. . Aki megtor­pant, ezt hideg vízzel öntötték le, a víz pillanatok alatt páncélt fa­gyasztott a szerencsétlen áldozat testére... S ahogy Dusán vánszo­rogva dolgozott, egyik társa észre­vétlenül sugtxt oda neki: ,.Ejszáka figyeld a legmagasabb hegycsú­csot ... holnap november hét! November hét! Az Októberi For­radalom dicsőséges évfordulója! Dusánnak hirtelen Sztálin elvtárs mondata jutott eszébe, amelyet a legválságoscbb időkben mondott, akkor, amikor a náci hordák Sztá­lingrádra törtek. Ezt mondta Sztá­lin elvtárs: ,,Lesz még ünnep a mi utcánkban . ..“ November 7! Élni kell! Este, mintha valami nyugtalanság borzolta vo’na végig az VDB-seket, megkettöziék az őrségei. Féllek no­vember héttől... A foglyok pedig —- híre fulotf az egész táborban — azt a hegycsúcsot figyelték, amely büszkén és legyőzhet ellenül magas- lőtt a többi szikla fölé. Az ájulta­kat és félholta,ka,t felrázták társaik. a jajgatás, a sikoltozás é3 nyögés m ntha megcsendesedett volna. A tábor várt az ünnep előestéjén. És pontosan 9 órakor, amikor ezelőtt 33 esztendővel az Auróra cirkáló ágyúinak csövét a Téli Palota ellen fordította és lángcsóva csapott elő az ágyúk torkából, ott fenn, a leg­magasabb hegycsúcson tűz lobbant fel! Mintha óriási máglya égne ét festené vörösfényesre az éjszak« sötétjét! Az Vált, máglya! A parti­zánok rakták, a partizánok üzentek november 7 éjszakáján. Az UDB sek min:ha megbolondultak volna, eszeveszett módon kezdtek tüzelni a messzi csúcs máglyája felé. A foglyok az első pillanatok­ban lenyűgözve bámulták a lobogó fényt s aztán valaki halkan éne­kelni kezdte az Intemacionálél. Tízen-tizenöten csatlakozták a* éneklőkhöz. Az UDB-sek az éneklő csoporthoz rohantak, azonban ek­kor már újabb helyen zúgott: „Fel, fel, ti rabjai a Földnek...!“ S az­tán másik csoportnál, újabbak é* újabbak csatlakoztak az éneklés­hez, zúgott, zengett az egész tábor. Volt, aki csak a száját mozgatta, mert a hóhérok összetörték a gé­géjét, de a száját mozgatta, elszán­tan, erőlködve. A sziklák, amelyek ezelőtt néhány perccel a haldoklók és magkínzottak kiáltásait, szörnyű szenvedéseit visszhangozták, most, százszoros erővel zúghatták az Inter- M nacioní'é dallamát! S fenn a csű-jw- esem magasan lobogott g tűz! I y - • • -' i?. jy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents