Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-15 / 241. szám

193« OKTOBER 13, VASÁRNAP 9 Mit Tárnak a tanácstól az új fehértói dolgozók Az újfehórtói főlér közepén ott büszkélkedik a kultárház, abla­kai világosak, muzsikaszó árad &i. az emeleten mozielőadás van A szép épület előtt ott van a kis park, alacsony, vörösre fes­tett drótkerítéssel körülvéve. Nem messze a kijavított község­háza és a tűzoltószertár. Ha nyitva van a nagy ajtó, ott is sok fényes, ragyogó szerszámot láthat a néző. De mennyi min­den van még ezenkívül, amit nem lehet innét látni. Például az új sportpálya, az újjá épített közvágóhíd, aztán a malom. És ha ezt végignézi az ember, azt is megtudja, hogy ez miért le­hetséges. MintUacsak ezekre vi­gyázna, ott magasodik a köz- séghíiza mellett a felszabadító Szovjet Hősök emlékműve, te­tején az ötágú csillaggal. Sokszor elbeszélgetnek erről a falu dolgozói. Vannak, akik ritkán járnak fel a főtérre. Út­juk másfelé visz, a mezőkre, a malomba, vagy az iskolába, de azért ők is szívesen beszélnek- Ha a községbe más falubeli ke­rül, elsorolják: mit építettek és mit fognak, mitakarnak még. Közös büszkeség ez, közös örö­met ad. Vannak a faluban persze olyanok is, akik inkább — ha már letagadni nem is tudják az eredményeket — elhallgatják, vagy arról beszélnek, hogy jobb volt addig, amíg nem volt. Ezek a kulákok. Ezekből is van egy pár a faluban, de napról napra kevesebb azoknak a szá­ma, akik hisznek nekik, akik meghallgatják hazugságaikat. Emlékszik még a falu minden becsületes embere a régi vi­lágra, érezték is a régi világ minden „örömét“, minden „ál­dáséi“- Tudják, hogy aki a régi világ jóságáról és szépségéről beszél, vagy hiányzik neki egy deszkája, vagy ellenség! Özvegy Szilágyi Ferencné há­za sarkában, az utcán beszél- ge egy kis csoport, ember. Ott van Szilágyiné, Szitás Miklós, Kraniyik János, Szemén István, meg még vagy két ember. — Egy este hazafelé jövet, csak hallgatom, hogy mennyire kopog az én bakkancsom. Na, csak nem fagyott be a föld, az­tán azért, kopog... gondoltam, megnézem, hát látom, amióta nem jártam arra, kikövezték a járdát is — mondja Szemán. Többiek jót kacagnak a mondá­son.-r Volt ott járda .. nem? — kérdezi valaki. — Valamikor volt. Téglából volt rakva, az urak rakatták ma. guknak. A községháza ajtajá­tól pont a piacig tartott. Azért csináltatták, hogy addig se men­jenek sárba. Mondom volt. de kiporlott, akárcsak az ő erejük. Szilágyiné ölében egy gyerek alszik. Kis pufók, piros, kerek­arcú. Unokája. Lányáé A gye­rek apja Budapesten dolgozik, a Rákosi Mátyás műveknél. Szi­lágyiné férje meghalt. S milyen különösképen. Mezősi. Tibor, a nyolcezerholdas földbirtokos fia egyszer több társával megfogta és a társaság szórakoztatására addig itatta, amíg csak eszmé­letén volt. Amikor már nem tu­dott inni, akkor öntötték belé- Kényszerítették, hogy igyon. Belehalt. Két nagyobb és- négy apró gyermeket hagyott árván. Most, hogy a gyerekre vetődik a tekintete, a könnye is kicsor­dul. Ennek a gyereknek már sokkal jobb. boldogabb élete lesz, mint az övé volt. A gye­reknek egy darab kenyér van a kezében. Nagyon „kenyeres" a gyerek. — Na, nem is csoda, most már jó a kenyér.., átalakították a malmot. — Kellett már nagyon ... — TH kéne már megcsinálni. Ezt a kereszteződést. Mert itt mindig nagy a sár. Szinte félve jön erre az ember. Ahányszor szekérrel terhet hozok, mindig arra gondolok, na most ragadok itt, szegény jószág alig hír,a — szólt bele egy alacsony, pödröti bajuszú ember, Barabás. — Meg is mondtam . Molnár­nak, hogy a tanácsváJasztíts után ezt is megcsináltassa. Nem kell erre sok pénz. csak az anyagra, mi, akik erre járunk, megcsináljuk — szólt Kranyik is. — Gyere.gyere, éppen arról beszélünk, hogy te kőműves vagy. jól tudod a követ rakui, segítsz majd, ha kövezni fogjuk — kiáltott egy közeledő ember felé Szemán. — Én segítek, henne vágyóig csak aztán ti ne fordítsatok há­tat — válaszolta amaz. — A tanács —- úgy gondolom — nem fog olyan sokáig intéz­kedni. ha valamire kéri az em­ber. Mert régen hatszor is meg­unta az ember várai, amipr el­intéztek valamit — mondta Kra­nyik. — Egyszer 31 mentem á főjegy­zőhöz a múltban. Azt mondta, hogy várjam meg, csak hemegy ide. a másik szobába. Várom, várom. Egyszer aztán elfogyott a türelmem, hát benyitottam az ajtón. Ott sem volt. benyitok a legbelsőbb szobába, hát ott A vietnámi néphadsereg főha­diszállásának hivatalos szóvivője október 10-én közölte, hogy Cso- bang és Langszon környékén ví­vott legutóbbi csatákban kilenc napig tartó ádáz harcok után a vietnámi néphadsereg teljesen megsemmisítette a Lepage ezre­des és Chartgn alezredes parancs­noksága alatt álló két francia egy­séget. A fogságba esett francia kato­nák számát kétezerre becsülik. Köztük van maga Lepage ezredes és Carthgn alezredes is, továbbá Haitu Trema, Csobang tartomány bábkormányzója, valamint igen A nyíregyházi Magasépítési X. V. dolgozói vállalták, hogy az összes december 31-én lejáró épületek határidejét lő nappal előrehozzák. A nyírrnndaiak még többre képesek. Kibővítet­ték ezt a vállalást. 1. Vállalták, hogy december 31-ig előirányzott tervet decem­ber 10-ig befejezik 2. A sclejtet a Béke-úti dol­gozók 4 Százalékra csökkentik, a nyírmadai kőművesek 5 száza­lékról három és fél százalékra. 3. A Sztahánov-módszer mind szélesebb körben való bevezeté­sét vállalták és elhatározták. ölelget cgy nőt, engem meg ha­gyott várni. Amikor meglátott, rámkiáltott és azt mondta, hogyha nem takarodok kifelé, hát azonnal lecsukat — magya­rázta a kőműves. — Nyugodt lehetsz, ha ma- gunkformájú emberek fognak, a tanácsba kerülni, nem leszúelv ilvenek. Márpedig oda olyan em­ber kerül, aki odavaló. Magunk választjuk Nem is örökösen, mint a jegyzők voltak, hanem lri nem jól dolgozik, azt mond­juk: gyerünk vissza, nem felel­tél meg és választhatunk egy másikat, aki jobb lesz.— ma­gyarázta Szilágyul é. ü tudja a legjobban, hogy hogy i esz. Nép­nevelő. — Valamelyik nap voltam bent a Megyei Tanácsnál. Volt egy kis elintéznivaló ügyem. Egy napot szántam rá. Ügy gondoltam, hogy egy nap ugyan nem hosszú idő, de csak elhul­lják talán intézni. Nem kellett annak egy napi Ügy ment, mint a karikacsapás. A 11-es vonattal már itthon is voltam. Az as­szony megijedt, hogy nem in­téztem semmit. Mondom aztán neki, ne ijedj meg, hiszen hg- rmr megS'en ott ®z ilyesmi, hi­szen a Tanács intézkedik már ott! — beszélte Cl tapasztalatát a kőműves. (-ó. 6—.) sok francia tiszt és a . ét egység teljes törzskara. A helyi fegyveres csapatok, to­vábbá a csobangi és a langszoni szabadságharcosok nagy segítsé­get nyújtottak a sorkatonaság­nak. A helyi lakosság szintén tá­mogatta a csapatokat. A vietnámi néphadsereg átvette Csobang igazgatását és már hely­reállította a népi kormányzósá­got. A győzelmes csata után a nép­hadsereg egységei tovább hatol­tak előre Dépi irányában és kö­rülzárták a franciák állásait Tatkhjben. A visszamaradt ellen­séges csapatok az erdőbe mene­kültek. hogy a munkatelep dolgozóinak 75 százalékát tanítják meg az élenjáró módszer alkalmazására. 4. Vállalták azt is, hogy a munkatele)) minden dolgozója hosszúlejáratú versenyszerző­dést köt. 5. Vállalták a muokatelep dojgozói 30 tagit kultúrbrigád szervezését, hogy ezzel is segít­sék a tanácsválasztásokat. A Béke-úti dolgozók verseny­felhívását kibővítették még a munkarend fokozottabb megszi­lárdításával. A Vorosin-mozga- lom kiszélesítését vállalták és ennek ellenőrzésére egy bizottsá- erőt választóttak. Megindult a tutajozás a Tiszán A Szovjetunió ajándéka vízi úton jut el fűrésztelepeinkre Az elmúlt hónapban ünnepélyes keretek között indult el az első' tutaj Záhonytól fűrésztel peink felé. A Szovjetunió gazdag ajándé­ka, a fa egymásután úszik le a Tisza hátán, hogy- itthon aztán lakóházak, gyárak, gépállomások épüljenek. Az első" szállítmány 16-án indult el, mintegy 360 köbméter fával. A következő elsején indult 562 köbméter fával s a legutolsó szállítmány 900 köbméter fával. A legutóbbi tutajozással mintegy 50 vagon fa úszott le a Ti­szán. A szállításnak ez a módja, másfélmillió megtakarítást ered­ményez s nagyban megkönnyíti az őszi csúcsforgalom sikeres, lebo­nyolítását. S vietnámi néphadsereg úiabb hatalmas győzelme — hétezer francia fogely Az első tervév határidő előtti befejezéséért NEMZETKÖZI SZEMLE dióig, a Magyar Népköztársaság el­len. Ezért merészelte az egyik fa­siszta francia !ap azt a kívánságát kifejezni, hogy ami ma Koreában történik, azt ki kellene "terjeszteni Magyarországra, Romániára, Bul­gáriára és a Német Demokratikus Köztársaságra is. Ezért hazudoznak az ENSZ-ben az amerikaiak és esa'-- lósitik arról, hogy a népi demokrá­ciákban' megsértették az emberi jogokat. Ezt merik mondani ők, akik kommunistaellenes boszor* kánypöröket rendeznek, négereket akasztanak s védtelen asszonyokat, gyermekeket, öregeket bombáznak halálra. A magyar tanácsválaszlá- sok sikerétől rettegnek a Trumanok és Austinok, BeVinek és Titok, a nemzetközi imperializmus minden rendű és rangú csábosai. Éppen azért, hogy a francia fasiszta lap kívánsága ne , válhassék valóra, hogy az amerikai rágalmazók vég­leg leiep’eződjenek, hogy a légi­gengszterek további garázdálkodá­sa lehetetlenné váljék, dolgozó né­pünk szilárd acéljaiként sorakozik íei a békefront reá eső szakaszán és ezt az október 22-i választáso­kon is bebizonyítja. 1M[ íg mi a iar.ácsválasztásra ké- szülődünk és békés termelő­munkánkat végezzük, az imperia­listák minden emberiességükből ki­vetkőzött zsoldosai vadállati ke­r tlenséggel irtják a koreai népet. Korea elleni aljas rablótámadás azonban nem az imperialisták ere­jét, hanem éppen gyengeségét je­lenti. Az amerikai nagytőke úgy képzelte, hogy a koreai háború hadgyakorlat lesz, mellyel bemutat­hatják az amerikai hadsereg erejét s megfélemlíthetik a szabadságá­ért küzdő ázsiai népeket. A való­ságban ’ azonban másképpen történt. Az expediciós hadsereget vereség vereség után érte. A presztízsét mindörökre elvesztett amerikai hadigépezet kétségbeesett erőfe­szítéssel .valamennyi csendesóceáni tartalékseregét rázúdította Koreára. Az incsorú partraszá'lásban 300 an­gol és amerikai hadihajó vett részt. Ennél nagyobb hajóhad a világtör­ténelem folyamán egyetlen egyszer támadott, a nyugateurópai partra­szállásnál. Azt csak összehasonlí­tásképpen említjük meg, hogy 1940- ben Anglia egész hadiflottája 230, Amerikáé 260 hadihajóból adott. Mindezeknek az óriási erőfeszíté­seknek a nyomán sem sikerült dön­tő fordulatot kierőszakolni. A ko­reai hadjárat tehát az amerikai im­perializmus katonai gyengeségét is igazolja. A z imperializríus gyengesége azon- ban méginkább megnyilvánul abban, hogy Amerika és Nyugat- európa dolgozói élesen szemben - állnak kormányaik háborús politi­kájával. A Szovjetunióban és a népi demokráciákban, így nálunk is, nép és kormány egy. Hogy mennyire egy, azt éppen a tanácsok megvá­lasztása bizonyítja. A kapitalista országok kormányai azonban ma­roknyi tőkés csoport érdekeit kép­viselik s ezért a tömegekre nem is támaszkodhatnak. A két tábor világméretű küzdel­mében mi az erősebb oldalon ál­lunk. Minden nap, amellyel ötéves tervünk előre halad, minden szem gabona, amelyet elvetünk, minden szavazat, ameiy a tanács választ!i- sokon a Népfrontra esik, tovább fo­kozza azt a különbséget, ameiv a nemzetközi erőviszonyokban a bék j- tábor javára már most fennái'. (P. P ) Egy évvel ezelőtt, 1949 október 15-én sajtó, rádió röpítette körül á világon a Kínai Népköztársaság néphadseregének hadi jelentését, amely Kanton felszabadítását jelen­tette be. Kanton felszabadulása többet jelentett a kínai népfeisza- badító háború történőiében, mint egyszerűen egy közel milliós város elfoglalásának ténye, bár maga ez Is igen jelentős dolog. Kantonnal a Koumintang-banda utolsó nagy tengeri1 kikötője veszett el, az a város, amely hónapokon keresztül a Csang-Kai-Sek-banda úgyneve­zett fővárosa volt. Kantonban, ab­bén a világforgalmi jelentőségű nagy kikötőben a diadalmas kínai néphadsereg olyan várost nyert, myly a kínai forradalmi mozgal­mak egyik szülővárosa volt s amelyről Majakovszkij halhatatlan sorai ezt mondják: .......a kaaíöni munkások és katonák elfoglalták Sanghajt.’’ Kantonba, a legforra­dalmibb kínai tárlományok egyiké­nek fővárosába hazaérkezett ? kí­nai szabadságharcosok hadserege, oda, ahonnan több mint két év­tizeddel azelőtt elindult. S ami még növeli Kanton je'entőségét, a vá­rossal farkasszemet néz az a szi­get. melyen az angolszász impe­rializmus egyik bástyája, Hongkong fekszik. Kanton felszabadulása után kétségtelenné vált. hogy rav:d időn be’íil befejeződik — azóta meg is történt — a kínai száraz­föld teljes felszabadulása. "■Z" anton elfoglalása a nemzetközi "T imperializmus komoly gyen­gülését jelentette s egyúttal erő­södését annak a hatalmas béke­frontnak, amely ma már nyolcszáz­millió embert foglal magában. Az elmúlt egy esztendő alatt a béke­tábor diada'ai egymást követték. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük: megkötötték a szovjet- kínai barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási egyezményt, megala­kult a Német Demokratikus Nép­köztársaság, elhangzott a stock­holmi békételhívás, amely emberek százmillióit mozgatta ITneg a béke védelmére, megkezdődött a szovjet nép gigantikus természetátalakitó terveinek végrehajtása Kujbisev- beri, Sztálingrádban, Turkméniában, a délorosz sztyeppéken. A béketábor nagy megerősödé­sét jelentik azok az események is, amelyek a népi demokratikus rend­szer további megszilárdulását, a szocializmus építésének eloreha'n- dását jelentik a keleteurópai sza­bad országokban. Ilyen sikert je­lentett a békefront számára a ma­gyarországi Békekölcsön-jegy zés hatalmas eredményei, mert azt mu­tatták, hogy a magyar néo öntu­datosan. tel'és szívvel-lélekkel fel­sorakozik abba a táborba, melynek vezetője a hatalmas Szovjetunió. Október 22. ú’abb állomás a Ma­gyar Népköztársaság diadalainak útján s ezen keresztül a béketábor újabb győzelmes csatáját is je­lenti. Dolgozó népünk, amely a ta­nácsok- megválasztása után még kézzelfoghatóbban birtokosa lesz az államhatalomnak, fokozottabban fogja érezni, hogy ez az ország immár véglegesen,- visszavonhatat­lanul az ö országa. UT ogv Magyarországon 1950 ck- *■* íóber 22-én tanácsokat választ­hatunk, azt a désőséges Szovjet Hadsereg felszabadító harcainak köszönhet ifik. Ez a tény még in­kább elmélyíti azt a forró szerete­ted melyet dolgozó népünk a Szov­jetunió iránt érez. Az a veszély, amely a világbékét veszélvezteii, egyúttal a nép hatalma .ellen is tör. Az imperialisták meg akarják semmisíteni mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évek során épített, ki -akarják csavarni a hatalmat a nép tanácsainak kezéből s vissza akarják juttatni csatlósaik, az úri bitangok kezébe. Dolgozó népünk ma már világosan lát ia ezt is s fo­kozódik az imperialista háborús nvujtcgatók iránt érzett forró gyű­lölete. " A anáesaink meg válasz fás a újabb gyengülést jelent a nemzetközt imperializmus számára, Ezért ri­kácsolja eszeveszettül rágalmait az imperializmus valamennyi szócsöve, Amerika hangjától- a vat’káni rá­A népművelési minisztérium és az MNDSZ Országos Köz­pontja vándor kultúrautója kultúrműsort ad október 15-én Mezőladányon, 16-án Záhony' ban, 17-én Komorón, 18-án Ti- szakanyáron, 19-én Ibrányban, 20‘án Gáván, 21-én Rakama- zon. Vetítőképes mozielőadást: október 15-én Jéken, 16-án Zsurkon, 17-én Tíszabezdéden, 18-án Kékesen. 39-én Nagyerdő­tanyán, 20-án Paszab-csúcsta» nyán, 21-én Virányostanyán.. A tanácsválasztás és a nemzetközi helyzet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents