Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-14 / 240. szám

4 tSJO OKTOBER U, SZOMBAT tízezres tömegek készülnek Nyíregyházán és környékén a vasárnapi nagygyűlésre .- Haíafenasarányő megmozdulás -színhelye lesz vasárnap délelőtt n ■nyíregyházi Lenin-tér. Egymással vetélkedve lelkesen készülődnek az üzemek, válalatok, közületek do!* .gozói az egyes kerületek lakossá­gával — a tanyabokrok dolgozó pa­rasztságával együtt, hogy megír,11- ; gassák Vas Zoltán elvtársat, az Oi • szagos Tervhivatal elnökét, aki a nagygyűlésen ismerteti a tanács- választások döntő jelentőségét, jö­vő terveinket és a béke megvédé­snek harcos feladatait. A Lenin-tér eddig nem látott díszben fogadja a nagygyűlést. Vö­rös és nemzetiszinű zászlók, transz­parensek erdejét készítik elő erre a zaíaltnas felvonulásra a dogozók. A felvonuló dolgozók két irány­ító!, a Kossuth (Korona) szálló és -i Véső utca felől közelítik meg a .-enimteret. Nyíregyháza dolgozói- 'itak egységes, harcos kiállása lesz ■7. a nagygyűlés a tanácsok, az öt­éves terv, a béke nagy ügye mel- etí. A Népfront vasárnapi tanács választási gyűlései Tegnapi számunkban közöltük a Népfront szombati választási gyű­léseit. Az alábbiakban a vasárnapi tanácsválasztási nagygyűlésekről adunk hírt: Délelőtt ló órakor Má­tészalkán Dögéi Imre, 11 órakor Kisvárdán Csikesz .lózseínc és Be- rcezki Albert, Tisznlökön Győré Jó­zsef Büdszentmiiiáíyon Bodogán János. Tiszadadán Bernáth Béla, Tíszadobon Mar.kovics József. Ti* szacsziáron Hajdú Sándor. Bőköny- ben Czinkovszki Mártonná, délután 3 órakor Szakolyban ugyancsak Czinkovszkiné, ti-kor Érpatakon Száraz János. Biripen Vadon Gá­bor, Geszteréden Hosszú András- né, Kiskállóban Gönczi Ilona, Cé- génydányádon Ferka Pál, Szamos­it i'akon Hajas Mihályné, Turricsén Hernádi Ferenc, Vámosoroszin .Nagy István, Jánkmajtison Be ne Jolán, Darnón Boehnovics Jolán, í ülcsdc-n Tarr Károly, Kisszekere­sen Baráíh Gusztáv, Csaholcoti Szarvas Ernő. Gyügyén Bakk Jó­zsef. Kisnaményban Toldi Bálint, Kispaládon Jenei JuÜa, Botpaládon Danes József, Kölesén Dunai Zol­tán, Sonkádon Balga István, Nagy- szekeresen Sallai Sándorné, Mándon Scrflek István, Nemesborzován. 'Jesztrobényi Ernő dr., Zsarolyánban Srertdi László, Gégényben Komonyi 'Józ;ef. Nyírtéten Kapás János, Szé­kelyben Szabó Miklós, Demccser- ben Varga András, Ke-meceén V'n- cze József. Nagyhalászon Szabó F.nclre. Nyírbogdánvban Bernéül György. Berkcszen Gyimesi Károly, 3-kor Tiszarádon ugyancsak Gyi­mesi Károly, Szamostatárialván Bogdán Miklós, Csengerben Ko­vács Elemér, Gacsályban Lipök András. Csengersimán Máchel I Gi­talin, N'agygécen Kiss, Urán. Menzák János, Tyúkodon Csóka István, Hermánszegen Gergely I t- ván. Csengeni jfaluban Kajati Sán- tíorné, Csegöldon Endrődi Endre, Pores-almán Végh András, Kom- lódiótfalun Piros Sándor, Szamos- ítngyalo6on Héber Béla, Pátvodon és 3 órakor Császlón Danes Bélá- né, 11-kor Gelénesen Papp László, Győrén Bereczki József. Nagyvar- F.ányban Fehér Rózsa. Ilken Va-ga István, Gemzsén Dobi Mihály, Ti- szakerecsenyben Krivda Anna, ko­nyán Markovies Miklós, Vásáro-v nnményban BiszRu Béla és Guba. Mihály, Barabáson Kovács Miháiy, Vámosatyán Vári Lajos, Kisvar- eányban Kovács IV. Mihály. Aru- Pyosapátihan Zubály Lajosné, Má- iyuson Fábián Lajos. Tiszaszalkán Ciosztonyi Ignác, Tiszaadonyban JJencsik Zoltán. Tiszaviden Fekete 'Anna, Ajakon Gere Ferenc, Mándo- ?<on Kocsún Gyula, Nyírkárászon Péntek Károly- Eperjeskén Szűcs Béla, Fényeslitkén Bartha Sándor, "Komoron délután 3 órakor Suszta Sándor, '11-kor Lövöpetriben Ko­vács Béla, Nyírlövőn Hidasi Fe- Ircnc, Kékesén Princz József, Zsur­lón Györkös Pál, Ti&zabezdíden Kiss szövetkezeti felelős, Györócs- fiár: Molnár László. Anarcson Va­lent Sándorné, Dombrádon Viszlai Sándor, Gyulaházán Kassai János. jbljfrfaMMi Licsák Mária Pátrohán Susizta Sándor, Réíközberencsen Bodnár Béla, Szabolcsbákán I\oós Sándor, Szaboicsveresmarton if j. Bán György, Tornyospálcán Szabó János, Jókén Pusztai József, Tisza- szentmártonban Paltag Sándor, Tu- zséron Fábián Julia, Nyírjükön Be­nes László, Nyírkércsen Rácz . Pi­roska, . Öfehértón Bencs István, Pusztadoboson Sereg András, Le­veleken Herskovics Sándor, Ra- mocsaházán Palkó János, őrben Mikó Sándor, Vaján Makai József, Rohodon Szalma Ferenc, Besenyő­dön _ Gélén Imre, Magyon Molnár Ernő dr, Nyíribrooyban Vajda György, Apagyon és délután 3-kor Petneházán Seprényi Sándor, Nyir- pazonyban Holczer István, Bujon Bocskai Magdolna, Ibrányban Fo­dor András, Kófajban Veszprémi József, Tiszabereelen Soltész Ju­lia, Tiszanagyfaluban Kulcs István, Vencsellőn .Szloboda János, Gáván Dézsi István, Oroson Oláh József, Dózsapuszlán Cs. Nagy István. Paszabon és délután 3-kor Kálmán­liázán Füredi Sándorné, Rakama- zon Karasz Lajos. Ujfehértón Rév András, Encsencsen Erdei Lajos, Nyírbélteken Tricskó Sándorné, Ny írgyula jban Kovács Zoltán, Nyír- iugoson Székely Mihály, Piricsén Nagy Béla dr, Nyírpilisen Urbán- szki József, Apor’igéten Acé! Béla, Múriapócson Nagyturcsik György, Nyírgelsén Kozma Ferencné, Nyir- mihálydiban Komló Sándor, Nyír­vasváriban Fábián József, Penészie- ken Fazekas János, Kisléíán és 3 órakor Pócspetriben Ligetfalvi Ist- Vánné, Hoaászon Ferkó István, Kántor jánosihan dr. Iváncsik Mik­lós, Mérkvállajon Sipkái Zolién, Nagyecseden Zsurakovszki János, Opályiban Pokrovenszki József, Jár­miban Kovácsvölgyi Sándorné, Nagydoboson Mészáros János, Nyir- parasznyán Lajtai Endréné, Ka­potton Bogdán József, Gébén Vizi Péter, Nyírcsahólyban Kosa Fe­renc, Szamosszegen Benedek Laj;.*, Győrieteken Kocsis László, rfiipö- sön Zsupkó István. / ipa sei pékkel fékét ezt ek az óeskapiacon — bíróság elé kerülnek Városunk dolgozóinak feltűnt, hogy egy szervezett sorbanátló tár. seság rohamozta meg az egyik Kossuth téri állami cipőüzletet, A cél, mint később kiderült, az volt, hogy zavart keltsenek a lábbeli- ellátás terén is, sorbanállásukkai híreszteljék, hogy íme: ,,már cipőért is sorba kell állni“. A rendőrség a sorbanállással egyidőben vizsgálatot tartott a nyíregyházi óeskapiacon, ahol több olyan ..eladóval“ talátkoz- V' akik frissen vásárolt típuscipő­ket árusítottak. ..Csak“ annyi válto­zás volt a cipőkön, hogy a típus- árat kidörzsöiték belőle és ötven. hatvan, sőt hetven forinttá) drágáb­ban igyekeztek eladni a portékát. Jakab Piroska nyírpazonyi lakos például 170 forintért igyekezett el adni az új cipőt, előzőleg ki vakarta talpából a 122 forintos árat. Báró* esi Józsefné nyíregyházi, hadikfalvl lakos is hasonló módszerrel akart ..nyereségre szert tenni“. Kivakarta a üpuseipőből a 124 forintos árat és ötven forinttal drágábbra tar­totta. így akarnak dolgozó népünk el­lenségei két legyet ütni egy csapás­ra. Zavart kelteni a lábbeliellátás terén is és még ráadásul jó nagy anyagi nyereségre is szert tenni. Megfeledkeztek azonban arról, hogy nyerni itt már csak dolgozó népünk nyerhet, veszíteni pedig csak né­pünk ellenségei veszíthetnek. Jakab Piroska és Barócsi Józsefné bíróság elé kerülnek azokkil a tár­saikkal együtt, akiknek ügyében még folyik a vizsgálat. Az első tervév ttlteljesitéséér! Munkásosztályunk szép és ha­talmas feladatokat oldott már meg. Bizonyítékát adta annak, hogy győzelemre viszi a béke ügyét, békés, építőmurik út akar folytatni. Még visszaemlékezhe­tünk azokra az időkre, amikor romokban hevert országunk, mindent elpusztítottak ?. fasisz­ta fenevadak. Bármerre néztünk, rom és pusztulás képe tárult elénk. Szép fővárosunknak nem volt olyan háza, amely meg ne érezte volna a pusztítást. Itt Nyíregyházán sem volt jobb a helyzet. Elpusztították az állo­mást, raktárainkat felrobban­tották, elpusztult a dohánygyár és nagyon sok ember került az utcára, mert nem volt tető a fe­je felett. Ezt jelentette nekünk a fasisz­ták háborúja. Ma ismét támad az új fasizmus. Koreában asszonyok pusztulnak el és gyermekek ma­radnak árván. A gyilkosok : amerikai tőkések, fegyvergyáro­sok. őket nem érdekli más csak a búsás haszon, ami egyre gyű­lik zsebeikbe. A haszon kedvéért akarják kiszélesítem az egész világon a háborút. Míg Korea dolgozói kezükben fegyverrel védik a békét, a. sza­badságot, a mi munkásosztá­lyunk munka versennyel, munka- felajánlásokkal erősíti a béke táborát. Mit is jelent nekünk három­éves tervünk győzelme? Újjá építettük az országot, leraktuk ötéves tervünk alapjait. Nem volt még példa hazánk történetéből arra, hogy ilyen hamar, ilyen hatalmas eredményeket értünk volna el. A hősies harc eredmé- nye volt, hogy népünk életszín­vonala emelkedett, lakóházakat, gyárakat állítottunk helyre, sőt újakat is építettünk. F.z az esztendő is folytatása győzelmes harcainknak. Április 4-e, május 1., megannyi harcos ünnepe munkásosztályunknak, megannyi diadala. Vájjon megállhatunk-e ezen az úton? Nem egv pillanatra sem. Hi­szen saját magunk országát épít­A CSOPORT KAPUJÁBAN Hűvös szét fújt kelet fé­lő . A fák elszáradt leve­lei ís mintha borzougtak volna a hideg levegőtől. Az utat keresztbe kapta a szél. Nem volt lomb, nem volt sűrűség, ami visszafogta volna, e térí­tette volna a hideg szél irányát. Zelei János tisza- do-bi 5 holdas dolgozó pa­raszt megkckült kézzel fogta lova hajtószárát és a megnyúzott nyelű os­tort. Melle'te dideregve ballagott Gáli Miklós. — Kutya hideg szél, az ember szájából majd kivi­szi a nyálat, reggel nem gondoltam, hogy estére igy elkomorodik az idő — mondta kezét dörzsölve Zelei. — Ősz van, ősz van, hiába ... Egy ideig szótlanul mentek a szekér mellett. Kéloldalt az úton. sínek, nagy vasvázak voltak mág­lyába rakva. Az erőmű kerítésén be! ül két fiatal lány páros miniumfestsk- kel mázolta be a vasváza­kat. — Nem tudom, mit Csi­nálnak ebből a szörnyű sok vasból... tán csak nem fa helyett használják tétováznék, az lehetetlen, hiszen milyen erős fal kellene az alá, meg én azt mondom, hogy tán még az a tiszaparti föld se bírná — vitatta Zelei. — Hogy mi mindent el­bír a föld __én már lát­tam tiszta vasból készült tornyot is Csak négy lá­bon állt, mégse süllyedt el — így Gál. — Igaz, a kolhozparasz­tok. amikor itt jártak, azok is mondták, hogy náluk olyan gyárakat épí­tenek, mint egy város és vasból, hogy megmarad­jon az unokáknak is — emlékezett vissza Zelei. — Az unokáknak? Meg- marad az, amíg csak a vi­lág fent lesz ... a vas? hát azt nem eszi el a szú. a rozsda sem, mert látod, hogy bekenik azzal a pi­ros festékkel. — Egy ideig hallgattak. Ze'ei lemaradt és rágyújtott. A gyújtó nehezen gyűlt mag- a ka­bátját fejére húzta és úgy gyújtogatta. — Gyem, mert lema­radsz ... majd meggyűl­ted — kiáltott vissza Gál. — Lemaradunk mi. ko­mám. meg már le is ma­radtunk Gál nem értette. Hiszen mire mondja Zelei, hogy már le is maradtak, hi- szén mindketőjüknek jó termése volt az idén. 5—5 hold földjük van,"terem sz annyit, ami éppen elcs­igáz. nem nagyon nyúj­tózkodhatnak belőle, de azért még sem lehet mon­dani. hogy lemaradtak-. Gál szerint csak az ma­radhat le, aki lusta. — Hogyhogy lemarad­tunk? — kérdez'c. — Ott voltál, amikor a kárpátukrajnni kolhozpa­rasztok itt voltak? Ha ott volái, akkor láthattad azt is. hogy mije van a tér. mo'őszövctkezetnek, meg hallhattad, hogy hogyan élnek a kolhozp arasztok odaát a határon túl — mondta és kezével kelet- felé mutatott. Gál most már megértet­te. Lejjebb is szállt mind­járt tiltakozó kedve. Hi­szen látta is, hogy a szö­vetkezeti tagok már fel vannak jól öltözködve, mindegyiknek csizmája, de nem is egyrendbeti, hanem kettő is, egy bőr és egy gumi csizma. És nekik? Nekik is vnn ru­ha, de csak egy ünneplő és egy viselő, igaz, hogy a viselő, az már ilyenkor hideg, nyárra való, de aki egyedül gazdálkodik, az csak abban didereg, amíg az őszi munkát el nem végzi. Télen pedig ha va­lahova megy. hát felveszi az ünneplő kabátot. így van ez. ebben tényleg le­maradtak. — De meg a termés is. Hol ált a mienk az övékéhez képest? Hát még amit azok a kolhozparasz­tok elmondtak. Az tény­leg csodálatos ... látszott rajtuk, hogy nem úgy él­nek. mint mi, nem lát. szőtt azokon, hogy olyan nehéz munkát végeznének, mint mi. Megfigyeltem én még a kezüket is — magyarázta Zelei. _ ??? — Szóval nem olyan azoknak a kä7.e se. mint a mienk, nem ilyen büty­kös. kérges, «-itat ez — és kinyitotta tenyerét. Jól látszottak azok a helyek, ahová a kapa-, vi'lanyál odadörzsölődöít. Kemény, fekete bőrfoltok tarkítot­ták. — Nem markolás sí- szák a kaszanyelet, hanem ott van a kombájn. Egy ideig szótlanul men­tek a szekér mellett. El- merültek saját gondolataik­ban. — Látod, esze volt Ta. kacsnak. Még ott a kol­hozparasztok előtt belé­pett. Belátta, hogy 5 nem tud egyedül odajutni, chová a csoportosok. Én is gondolkozom már raj­ta, de van az emberben egy ördög, vagy mi a nya­valya, ami visszahúzza, de én csak benne volnék, de otthon a család... azok még okoskodnak, de- hát majd csak megleszünk azzal is valahogy — ma­gyarázta . belemelegedve Zelei: Elérték a falu szélét. Itt a házaktól már nem ért úgy a szél. Megálltak. — De tudod, az a fene- ség, hogy nálam is a csa­lád. meg az asszony. Bá­nom, hogy nem vittem el magammal őket a ter­melőszövetkezetbe, leg­alább látták volna. Nem látta, hát nem hiszi. Pe­dig csak rá kell nekik is jönni, hogy úgy jobb. Mondtam már nekik, hogy olyan hegyre mennek fáért, ami kopasz, nincs rajta erdő. Ezért nem jutunk mi e'öbbre ... ha eszembe jutnak o küldöt­tek, hát arra gondolok, hogy egyszer én is csak fogok úgy élni. mint azok. • —ó. g—; jük. Miért épül a nyíregyházi dohányfermentáló, a ti-szalöki erőmű, a nyümadai sertéshizlal­da? Azért, hogy még több ke­nyér jusson a dolgozók asztalán ra. Több traktort adunk a dől? gozó parasztságnak, hogy kü»y- nyebbé tegyük munkáját, az erő­mű segítségével többezer hold földet öntözünk. A szocialista munka versenyek, fel a ián iá sok tervünk mielőbbi megvalósítását segítik. A terv pedig győzelmet jelent az ellen­ség felett. Pártunk útmutatását követték dolgozóink a versenye­ken keresztül. A nyírmadai dol­gozók felajánlották, hogy a ta­nácsválasztások napjára öt épü­letet készítenek el. Seibli István' és társai. Tóth elvtárs vasszere­lő részlege becsülettel kiveszi részét, a békéért folyó-'harcból. A Betonútépítési NV. baktalóráut- házi szakaszának dolgozói no­vember 30 helyett, 15-re készül­nek el az úttá!. Ezt vállalták az ■apagyi szakasz dolgozói is. Ez a harcos kiállás a béke mellett megmutatja dolgozóiig; szeretőiét a Párt iránt, népi de­mokráciánk iránt, A nyíregyházi Magasépítési NV versenyben dol­gozik a szegedi vállalattal, elfo­gadta a Béke-úti építkezés mun­kásainak versenykihívását. Ha­táridő előtt készítik el tervüket. Ötéves tervünk még több gyá­rat, gépet, munkáslakást, isko­lát és kultúrházat jelent mind­nyájunknak. Az ötéves terv sike­réért- harcolni- annyit jelent, mint békés, boldog jövőért harcolni. Ma bármerre megyünk, min­den városban építkezést látunk. Soha nem épül, ilyen lendület­tel hazánk. Jövőre már ,az egész ország egy hatalmas építkezés lesz. Megállhatunk-e vájjon azon az úton. amely népünk felemelke­déséhez vezet? Természetes, hogy nem. Hiszen a jólét, amiért harcolunk, a mi jólétünk. Ma már nem a tőkések országában élünk, nem nekik épülnek gyá­raink, hanem nekünk a népnek. A terv időelőtti teljesítése, az első tervév határidejének meg­rövidítése sikert jelen;!. Azt. lé­iénél. hogy győzünk a megbújó ellenségek felett, akik még ipa is rémhírekkel igyekeznek za­varni munkánkat. Sikereinket nem tudja meghamisítani, tehát pánikot igyekszik kelteni, há­borús rémhíreket terjeszt, de visszaverjük őket. Visszaverjük azzal, hogy sikeresebben hajt­juk végre a tervet, pillanatnyi megállás nélkül emeljük terme­lésünket. A Békekölcsön-jegyzés lendü­letét át kell vinni az időszerű munkák minél jobb teljesítésére. Falun az őszi munkák elvégzése a feladat, oz iparban pedig a terv. időelőtti teljesítése. A Békeköl- csön-i-egyzés megdönthetetlen bi­zonyítéka annak, hogy a béke megvédésére kész áldozatot is-, vállalni népünk. Áldozatot hozni azért, mert építeni akarunk, mert békében akarjuk tovább fejleszteni hazánkat. Ma, mikor első tervévünk időelőtti befejezését vállalják szerte üzemeink dolgozói, az életszínvonal emelése mellett is döntenek. Kössék össze üze­meinkben a versenyfelajánl ás t a tanácsválasztásokkal, amely még szilárdabb hatalmat jelent. A terv időelőtti befejezése bol­dogabb élet közeledtét jelenti, békés építő munka-, hazánk fel­virágoztatásának záloga is egy­úttal. Ne elégedjünk meg eddigi si­kereinkkel, ne engedjük, hogy az ellenség aljas rágalma aka­dályozzon bennünket munkáink­ban. Legyünk harcos katonák,' akik most a termelés emelésén keresztül vesszük ki részünket a Írókéért folyó hatalmas küzde­lemből. (B, I)

Next

/
Thumbnails
Contents