Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-29 / 253. szám
4 MS» OKTÖBETt M, VASATWAP Äct, kül«ij«k külföldre, a többi »aradjon itthon és megfelelő legjapuläs után kezdje meg snamunkáját. A legfontosabb: on egyesülés, hanem beépülés a •’adat. Székét az utasításokat az áruld «ciáldemokrata vezetők ponto. í végrehajtották. Ha tovább jnezték volna az egyesülést, a mpromittált vezetők eltávolítá- t, úgy á saját becsületes bal- la'i tömegeik lökték volna őket re. Végrehajtották az itthon áradt kizártak is a rájuk bízott '.adatot: megszervezték a sok rcsa'ást és normalazítást, ame. et a nyár folyamin tapasztal-, tnk és amely gazdasági életünknek nem csekély károkat okozott. Mi jelentékeny részben lelepleztük ezeket a jobb- és úgynevezett „baloldali” szociáldemokrata árulókat és a kizárt és vál. tozatlanul a nép! demokrácia ellen áskálódó jobboldali szociáldemokrata szervezeteket is. Megállapíthattuk, hogy az, ami Magyarországon történt, nem valami elszigetelt jelenség, hogy lényegében más országokban is hasonló a helyzet. Különösen ilyen a helyzet Angliában, amelynek burzsoáziája a legrégibb tapasztalatokkal rendelkezik a mun- .kásmozgalom korrumpálása és aláásása terén. „Wnnkáspárti“ kapitalista ügynökök Megállapíthattuk, hogy az olyan fiatal Labour Party politikusok, mint Hcaly, vagy Morgan Phillips, a munkáspárt főtitkárai, az angol titkos szolgálat képviselői a munkásmozgalmon belül. . (Többek között — szól közbe Ré- va' elvtárs.) Igen, többek között. Pályafutásukat nagy gonddal készíti! le elő és egyengette az angol tit_ kos szolgálat. Angliában erre kész sablonok alakultak ki. Az árulók nem egyszer mint „baloldaliak” kezdik. hogy jobban fedezzék őket, mint „baloldaliakat”, „radikálizmu- ,uk” nralt megbuknak a választáson stb. És miután itt b'zalmat kelőnek magukkal szemben, sokkal ■•rlékcsebb szolgálatot tudnak telje, sütni megbízóiknak. A szociáldemokrata árulók elmondták pl., hogy amikor 1915-ben Angliában jártak, Shinwell, a mos- Jani hadügyminiszter politikai beszélgetés közben váratlanul megköt szönte nekik a kémszolgálatot, amelyet a háború alatt teljesítettek. Ebből rögtön megértették, hogy Shinwell is csak úgy, mint ők. az angol imperialisták kéme, a munkásosztályon belül. Általában elmon lőtték, hogy gyakran zavarban vo'- ak, mert a Labour Party embereivel való tárgyalás közben nehéz volt megállapítani, hogy hot végződik a munkáspárti politikus és hol kezdődik az angol kémszervezet ügynöke. Ilyen ügynökök pl. Zilliacus, az ismert „baloldali” angol szocialista, aki a muH év szeptemberében, néhány héttel a Rajk-per előtt váratlanul Jugoszláviában bukkant fel. Mi már a tények ismeretében előre tudtuk, hogy Zilliacus azért ment ki Jugoszláviába, hogy megpróbálja Titót, akinek múltját és szerepét az angol titkos szervezet jól ismerte, tisztára mosni. Es vatóban Zilliacus nagy kampányba kezdett és azóta is egyre másra állítja ki az erkölcsi bizonyítványt Titónak és bandájának. Azóta azt is megtudtuk, hogy ő volt, aki 1947-ben csehszlovákiai út. ja alkalmával az odautazott magyar szociáldemokrata kémeket és árulókat instruálta. Többek között átadta annak a Labour Partynak az utasításait, amelyből hivatalosan ki volt zárva. Nekünk tanulnunk kell ezekből az eseményekből, fokoznunk kell az éberséget, de vigyáznunk kell arra is, hogy a becsületes, volt szociáldemokrata munkások és funkcionáriusok tízezrei, akiknek vezetőik aljasságáról és árulásáról természetesen sejtelmük sem volt, nyugodtan építhessék velünk vállvetve a szocializmust. Az elvtársak az egyesülés óta tapasztalhatták, hogy Pártunk ebben i a szellemben dolgozott és ugyan - olyan bátran léptette elő a tehetséges volt szociáldemokratákat, mint a kommunistákat. A katolikus cgyhárzal való me<j;e«jyezésr5l Meg akarok emlékezni a katolikus egyházzal való megegyezésről is. EjWa megegyezés kétségkívül a népi demokrácia helyes, türelmes politikájának jó eredménye. . Az imperialista háborús uszítok egyik legfontosabb csat. tusa a vatikáni papi reakció. Az impelialisták nem kímélték a fáradságot hogy a magyar katolikus egyházat ennek megfelelően maguk mellett- sorakoztassák fel. A béke megvédésének gondolattá azonban népünkben és ezen belül a katolikus hívőkben is olyan erős, hogy nálunk nem sikerült ez a szándék. Ellenkezőleg a néppel összeforrott katolikus papok százai léptek fel a béke megvédésének ügye mellett. Ez a fellépés csak mutatója volt annak, hogy a magyar katolikusok zöme átálíott a népi demokrácia és a béke megvédésének oldalára. Ezeknek a népi demokráciánkat támogató hívőknek a követelése bírta rá az egyházfőket arra, hogy végül megegyezzenek a népi demokráciával. A vatikáni reakció világosan kimutatta elégedetlenségét ezzel a megegyezéssel. Az amerikai imperialista sajtó pedig egyszerűen fegyverletételről beszélt. Természetesen nem erről van szó, a népi demokrácia, mint a többi egyházzal, a római katolikus egyházzal is a kölcsönös engedékenység és megértés szellemében kötötte meg az egyezményt. A\eg lehet állapítani, hogy a hívők nagy többsége örömmé! és helyesléssel fogadta ezt a megegyezést. Ennek a tanácsválasztásokon ren- geteg megnyilvánulását láttuk nemcsak abban, hogy a tanácstagok kozó megválasztott katolikus papok népszerűsége rendkívül megnőtt, ha nem abban is, hogy nagyon sok helyen a választásra a katolikus papok maguk vezették híveiket. F.z nem azt jelenti, hogy a magyar katolikus egyház vezetői most már kivétel nélkül szivveLlélekk-l a népi demokrácia mellé állottak. A megegyezés végrehajtása közben iépten-nyomon tapasztaltuk, hegy sokan a megegyezést inkább fegyverszünetnek tekintik, ami módot ad nekik arra. hogy átvészeljék a nehéz időket. Mi ezt is számon tartjuk és nem fogunk aludni. A megegyezés szellemét és betűjét betartjuk, de okulva a tapasztaltakon, résen leszünk. Nem engedjük, hogy a megegyezés elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja mögű! a reakció egy szép napon újra támadásba mehessen át. A február 10-i határozatok megerősítették Pártunkat Áttérek most Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja problémáira. F.z év február 10-én Központi Vezetőségünk elhatározta, hogy újra_ választja a helyi vezetőségeket. E választások kapcsán gondoskodik róla, hogy teljes érvényt szerezzen a pártdemokráeiának, eltávolítsa a vezetőségekből azokat, akik a demokrácia szellemét megsértve basás- kodtak, kiskirályoskodtak, bürokratákká váltak és ezzel gátolták Pártunk fejlődését, ártottak népszerűségének és elszigetelték a dolgozó tömegektől. A vezetőségválasztást arra is fel kívántuk használni, hogy megjavítsuk Pártunk vezető rétegének szociális összeté tejét, va'a- mint végetvessünk annak" a káros fluktuációnak, ami sokban akadályozta kádereink fejlődését. A vezetöségválasztások tapasztalatai azt mutatják, hogy mindezeken a hibákon jelentékeny mértékben javítottunk. Az új vezetőségben több lett az ipari munkás és kevesebb a kispolgár. A tagság a legtöbb helyen Őrömmel élt a pártdemokrácia adta lehetőségekkel, a bírálat jogával és ez megjavította az új vezetőség minőségét. Csökkent a fluktuáció is. De hiba' volna azt gondolni, hogy minden rendbe jött e téren. Még mindig nagyon sok a panasz a bürokráciával kapcsolatban. Hogy mi fordulhat elő még ezen a téren, arra egyetlen esetet említek: Most október közepén, a volt szombathelyi járási titkár szekrényeden 106 darab tagkönyv és tagjelölt-igazolvány feküdt, jórésze már egy év óta elintézetlenül. Még mindig akad elég basáskodó js, aki. vei szemben Pártunk kénytelen keményen fellépni. Ennek dacára a február 10-i határozatok kétségkívül komolyan megerősítették Pártunkat. Megerősödtek az év folyamán a megyei pártbizottságok is és végre nagyban és egészében már jól ellátják megyéjük ügyeit. Az idén a megyei pártbizottságok meg erősödése után rátértünk járási bizottságaink megerősítésére is. Erre többek között az a tapasztalat is rákényszeríleít bennünket, hogy a megyebizottságok sok esetben nem tudták a Párt utasításait a falvakba és alapszervezetekhez eljuttatni és hogy ezek az utasítások legtöbbször a járási párt- bizottságokban megakadtak. A járási pártbizottságok megerősítését parancsoióan megkövetelte a járási tanácsok megnövekedett hatásköre is. A járási pártbizottságokat számbelileg is megerősítettük és gondoskodtunk róla, hogy járási titkáraink valóban a járás vezetői lehessenek. Megyei titkárainkat, jó munkájuk eredményeképpen a köztudat már elfogadja, mint a megyék vezetőit. Most ugyanezt kell elérnünk a járási titkároknál is. Gondoskodni kell róla, hogy jó munkájuk következtében meg legyen a tekintélyük. Reméljük, hogy járási bizottságaink mór biztosítani tudják ezentúl, hogy Pártunk politikája a legkisebb falusi szervezetbe is gyorsan eljut és végrehajtódik. Pártszervezeteink megerősítésének következő fontos lépése az lesz, hogy járási bizottságaink megszilárdítása mellett az s^apsinervi titkárok |>oHtá- kfví »anvanAlá.na-k és munkájának megjavítását tűztük ki célul. Hogy Pártunk mennyire megerősödött, azt jól láthattuk éppen most a tanácsválasztásokkal kapcsolatban, amikor ezt a nehéz és bonyolult munkát hasonlíthatatlanul könnyebben, simábban és eredményesebben végeztük el, mint pl. a tavalyi országgyűlési választásokat. Hozzá kell tennem, hogy ebben a százezer főnyi lelkes párton’.tivüti aktíva is nagy segítségünkre volt. Viszont az. hogy ilyen aktíva állt rendelkezésünkre, mutatója annak, hogy mennyire szoros Pártunk és a "tömegek kapcsolata. AliHsuk újra előtérbe a (ag;íclvc(cl< Amikor ezeket megállapítom, rá kell mutatnom árra, hogy ugyanakkor komoly hibák is vannak, Legfőbb hiba most szervezeteink beállítottsága az új tagok felvételével szemben. Az elv társak tudják, hogy tavaly júniusban a tagzárlat megszüntetésekor azt tüztük ki célul, hogy 1949 végéig 70 ezer üj tagot és tagjelöltet veszünk fel a Pártba. Ezt a 70 ezres számot csak az idén júliusban értük el. Szóval majdnem hét hónapos késéssel. Mik ennek a jelenségnek az okai? Az alap ok kétségkívül egy bizonyos önelégültség és önteltség. Sok elvtársnak az az érzése, hogy mi most már elég erősek vagyunk így is, nem kell törni magunkat azért, hogy Pártunkat tovább erősítsük. Az utolsó két o»7ten<lőbe«i egészen új generációk jelentkeztek a Párt kapujánál. A termelésben kitűnt munkások, ifjak, a politikai öntudatra ébredt nők, a demoktácia felé forduló értelmiségiek, technikusok és nem utolsó sorban annak a több mint százezer épitömunkásnak a java, akik az utolsó két esztendőben kerültek a faluból, vagy a családból az ipari munkások közé. A mi pártszervezeteink, amelyekben tavaly nyárig tagzárlat volt, ahelyett, hogy igyekeztek volna ennek a sok új erőnek Pártunkba való bevonására, nem tartották fontosnak a tagfelvételt és inkább gátolták, mint elősegítették Pártunknak az új tagokkal való felfrissítését, különösen falun. Ha az okokat vizsgáljuk, ezek részben tárgyiak: a. falusi párttagok egyrésze elvándorolt, ipari munkássá vált. otthagyta a falut. A termelőszövetkezetekbe rendszerint a falu legaktívabb kommunistái léptek be és ez legtöbbször azt eredményezte, hogy a falu összproblémái helyett munkájukat és figyelmüket a termelőcsoportra irányították. Emiatt a falu párt- szervezete meggyengült. Lényegében hasonló folyamat játszódott le azoknál a kommunistáknál. akik gépállomásokra- vagy állami* birtokokra mentek dolgozni. Ezen okok mellett azonban voltak egyebek is. Tapasztaltuk, hogy helyenként, pl. Somogy megyében a soraink közé befurakodott ellenség tudatosan zárta ki ezrével a Pariból a parasztokat, hogy így meggyengitse befolyásunkat a falun, de a legnagyobb kárt az okozta, hogy a falu szocialista építésének kérdésével kapcsolatban, falusi, sőt járási es megyei szervezeteink figyelme is elsősorban a szocialista szektorra, szövetkezetekre. gépállomásokra, állami birtokokra összpontosult és emiatt kezdték az egyénileg dolgozó parasztokat elhanyagolni. Vegyük fc5 a középparasziok legjobbjait a Pártba A mi vidéki szervezeteink lassanként rátértek arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztot, különösen a közepparasztot figyelmen kívül hagyták. Pedig a középparasztság ma is dolgozó parasztságunk zöme. Ha ezt az óriási tömeget figyelmen kívül hagyjuk, ez Póriunk befolyását feltétlenül csökkenti. Különösen érezhetővé vált az, hogy kevés Pártunkban a középparaszt. a termelőszövetkezeti mozgalom őszi fejlesztésénél. Rengeteg helyről érkezett az a megállapítás, hogy ahol a faluban a középpa- raszt mint kommunista párttag lépett fel a szövetkezet mellett, ott ennek meg Is volt az eredménye. De ahol nem földműves, hanem a kisiparos, vagy a községi Írnok párttag agitált a szövetkezés mellett, ott gyakran elmaradt az eredmény. Már pedig ránk is áll az a megállapítás, amit Sztálin elvtárs a Szovjetunióban a mezőgazdaság kollektivizálásának a kezdetén mondott, hogy lehetetlen úgy építeni a szocializmust, hogy gazdaságunk egyik lába az ipar. szocialista talajon áll. a másik, a mezőgazdaság, paraszti magángazdálkodásra támaszkodik. Ismétlem, nekünk tehát előtérbe kell újra állítani a tagfelvételt- Pártunk növelésének kérdését. Változtatnunk kell elsősorban a falun, ahol, mint mondottam — a középparasztok legjobbjainak a Pártba való felvételére iá irányt kell venni Az utolsó két évben ezrével A® ágitációs munka fontosságáról Párímunkánknak másik hibája, hogy elsorvadt benne az ag.tác.ó. Amíg a harc a hatalomért el nem dőlt é* míg nem ültünk biztosan, a nyeregben, addig rá voltunk kényszerítve, hogy propagandánk mellett szakadatlanul agitáljunk is. Ennek az ag.tablónak nem volt utolsó sorban köszönhető, hogy meg tudtuk győzni a dolgozó tömegeket Pár. tunk ügyének igazáról. Amióta azonban a hatalmon vegyünk, gyakran akadnak olyanok, akik nem látják szükségesnek, hogy a napilap után felmerülő új kérdéseket mnden oldalról megvilágítva népszerűsít és közérthetően, a helyi viszonyokra alkalmazva magyarázzák meg a tömegeknek. Kezd kialakulni a pártmunkásoknak olyan típusa, amely mindent szervezéssel akar megoldani, amely lebecsüli az agitóoió jelentőségét. Lebecsüli azért, mert már nem tartja fontosnak a tömegek meggyőzését — és ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg — a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolatot. Az Szólni akarok röviden még tö- msgszervezeteinkről. Sz kszerveze- teínknél gyakran kénytelenek voltul* szóvá tenni, hogy sok még ben- nük a szociáldemokrata maradvány. Ez a maradvány abból az időből származik, amikor a szociál- demokra'a párt alapját és anyagi bázisát elsősorban a szakszervezet A »zaütsycrvfzcíekrűl tűntek fel olyan középparasztok, akik bebl- zonyí.ották, hogy hű támogató népi demokráciánknak, élenjártak a tormcsbeadásban. a kötcsönjceyzésben, a szerződések betartásában, a tanúcsvá- iasztásoknú] « akike; a falu szeret és megbecsül. Ezekre is irányt kell vénái, annál is inkább. mert ők is irányt vesznek Pártunkra. Ez természetesen ne jelentse azt- hogy a termelőcso- portok, gépállomások, állami birtokok legjobb dolgozóit vitz- s rászorítjuk, de jelentse azt, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, melyeket az elmúlt két esztendő folyamán a közzéppa- rasztsággal szemben ezen a téren elkövettünk. Ezen túlmenően végre kell hajlamnak a február 10 i Központi Vezetőségi határozatoknak azokat a részeit, amelyek felada'unkká tesz:k> hogy a termelésben kitűntek, az ifjak, a nők. a technikai érte'míség és az építőmunká-sok legjobbjait bevonjuk Pártunkba. Ezt a fstada'ot megkönnyíti az. hogy a termelésben, a kölctönjegy- zés és a trnácsválasztások idején, v»'amint a begyűjtésnél sok tízezer ifjú. nő. sítahánovista, közípparasri tűnt ki jó munkájával úgy hogy nőm lesz n^héz a viloga1ás. B zo- nyos, hogyha .ezeket a kitüntet''eket nem engedjük újra v'sszacsúszni- eltűnni, hanem számba vesszük őket és segítünk nekik megtalálni az utat Pártunk soraiba, akkor Partunk nö- voksdése újabb, egészséges lendül« tét vesz. Most, hogy megalakult a Komsomol m'n'ájára az egységes ifjúsági szervezst. külcn ki ke'l dolgoznunk a DISZ-ből je.enlkezö utánpótlás nevelését. világos, hogy a legjobb agitációt is meg kell szervezni, hogy a szervezés és egitáció elválaszthatatlan kölcsönhatásban állnak egymással. Éppen ezért a szervezés soha nem helyettesítheti az ecitációt. Az a körülmény, hogy erősen ülünk a nyeregben, egyáltalán nem csőiékénti az agitáció jelentőségét, annak a szükségességét, hogy minden újonnan felmerült kérdést egyszerűen, közéx-thatően. meggyőzően. a helyi viszonyokra alkalmazott érveléssel világosítsunk meg és fogadtassunk el a tömegekkel. A szocialista építés folyamán és különösen a tanácsválesztásokkal kapeto’ árosán az új agitátorok egész sora tűnt fel: Nem utolsó sorban ezeknek a lelkesen, talpraesetten agitáló népnevelőknek és pártmunkásoknak volt köszönhető a tenácsváíasztás átütő sikere. Most az a feladat, hogy ne engedjük az agitáció munkáját tovább háttérbe szorítani. alkotta. E hagyománynak hatása alatt mind a mai nap:g érezhető, hogy a szakszervezet néhol az üzemeken beiül a pártszervezettel egyenrangúnak tekinti magát, vagy éppenséggel nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, m'nt a Pártnak. Ugyanakkor Iépten-nyomon t*-
