Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-22 / 247. szám

a

UW OKTOBER *. TASABWAB ’

fl mátészalkai Növényolaiipari Vállalat dolgozói munkaversenybin a tanácsválasztásért

Kormányzatunk

támogatást nyújt a fejlődő tszcs-nek Is

Megyénk területén állandóan növekszik ez önkéntes társuláson alapuló termelőszövetkezetek száma. Az ötéves tervünk első évének második félévében 505,000 forintot fordított kormányunk megyénk TSZCS-jainak megsegítésére. Megyénk számos TSZCS-ja épített új épületet, új istállót, silót, hizlaldát. Számos TSZCS bővítette ki egyes épületét új tetővel és új vakolattal.

Ez nagy segítséget nyújt a fejlődő TSZCS részére. Különösen az állattenyésztés fejlődése gyorsul meg.

A mátészalkai olajüzem dolgozói néhány napja döntöttek, hogy, csatlakoznak a Rákospalotai Növényolajipari Vállalat versenyfelhívásához. Vállalták, hogy tervüket december 21-re befejezik.

Két héttel ezelőtt' tapasztalatcserén voltak az üzem pörkölősei a Nyírbátori Olajüzemben. A tapasztalatcsere négy napig tartott. A pörkölőmunkások sok tapasztalatot szereztek.

A tapasztalatcseréig a pörkölő- sök azt tartották Szem előtt, hogy a pörkölt anyag szép piros legyen.

Ila ezt elérték, egyszerre leengedték a pörkölt anyagot a pörkölőbői.

Kálmán István' pörkölős azt is elmondta, hogy vizet nagyon keveset adtak a pörkölt anyaghoz. Úgy gondolták, hogy jó nyers a mag és tartalmaz elég nedvességet.

— Csak akkor láttuk mennyire tévedtünk — mondta Kálmán, — mikor András Domokos állt a pörkölő mellé és ő végezte a pörkölést.

^András állandóan figyelte a minőséget. Állandóan bő vízzel látta el a pörkölt anyagot. Amikor elkészült, nem engedte ki az összes pörköltanyagot. Hagyott az alján és arra engedte rá a frisset.

A bővebb vízzel tökéletesebben ki lehet vonni a mag olajtartalmát. A víz a pörkölés végeztével elpárolog az anyagból, de ekkorra a hatást megtette. Azáltal pedig, hogy a pörköiöt nem üríti ki egyszerre, elősegíti a folyamatos munkát. Nem hül le a tartály, nem csapódik ki gőz. Kálmán István és munkatársai átvették az új munkamódszert és igyekeznek, hogy a tanácsválasztásra olyan eredményt tudjanak felmutatni, melyet az üzemben ed- dig még senki sem tudott.

A dolgozók jobb munkájának eredménye már most is megmutatkozik. Szeptember hónapban az olajhozam százaléka csak 22.6 százalék volt. A tapasztalatcsere óta

24.7 százalékra emelték. Mára 25.2 százalékra emelik A dolgozók ezt az ünnepet is a többtermeléssel ünnepük. Az üzem dolgozói a terv túlteljesítéssel 33.415 forintot takarítanak meg.

Szabó gépész is méltóan készült a tanácsválasztásra. Szabó gépész

már be is bizonyította, hogy amit ő ígért, azt meg is valósítja. A gép fokozottabb ellenőrzésével és az olajozás helyesebb adagolásával a hengerolajszükségletet napi 2 kilogrammról 190 dekagrammra csökkentette. A nyugvócsapágyakból kikerült fáradt gépolajat pedig file és szövetszűrön átszűri és a lassúbb- forgású csapágyak kenésére ismét felhasználja. A fáradtolaj betölti a rendes gépolaj szerepét. Ezen keresztül a nap 4 kilogramm gépolajszükségletet 3 kiló 40 dekagrammra csökentette. Ezzel 286 forint megtakarítást eszközöl.

Megkezdődött a tisztabereki belsőül építése

Kormányzatunk 00,000 forint! tervberuházást fordított Tisztaberek belső főútvonalának kiépítésére. Az útépítéshez szükséges kőmennyiség folyamatosan érkezik a zajtai vasútállomásra. A falu dolgozói rohammunkával járulnak az útépítés sikeres befejezé. séhez. A 400 méter hosszú úthoz szükséges kőmennyiséget a község dolgozói felajánlásba fuvarozzák az állomásról. Úgyszintén a földmunkát is rohammunkával végzik. Tisztaberek dolgozói ezzel is elősegítik ötéves tervünk sikeres végrehajtását.

A gyermeküdültetés fejlődése hazánkban

Ä gyermeküdültetés fejlődése hazánkban az 1949. és 1950. év között. Az 1949-ik évben üdültetettek számát 100mák vesz- szük a grafikonon. __________

Tito az amerikai imperialisták láncoskutyája hűségesen követi gazdái minden utasítását (újsághír).

Tito elvégzi a Wall-Street,' trénere által előírt gyakorlatot

Az apja öt hold földön gazdálkodott, ha ugyan azt a kínlódást gazdálkodásnak lehet nevezni. Nyolc éhes száj követelte otthon a kenyeret, az adó egyre nőtt, Coburg herceg intézője meg már régen szemet vetett arra az öt hold földre, ami ott húzódott meg az uradalom tőszomszédságában. 1914 tavaszán megperdült a lob az udvaron. A földet az uradalom vette meg, Kovács Lajos meg, a nagyobb gyerekekkel együtt, béres, nek szegődött a herceg földjére.

Nem ők voltak az egyetlen család a faluban, akik ebben az évben így jártak. S nem is Kovács Lajos volt az egyetlen, aki augusztusban bevonult katonának és három hét múlva elesett Szerbiában az urakért, akik kizsákmányolták és földönfutóvá tették, mert paraszt volt, meg az osztrák császár fiáért, aki gyűlölte és lenézte, mert magyar volt.

Karcsi még nem töltötte be a hetedik évét, amikor már az intéző libáit legeltette a réten. Kellett a kenyérkereső. mert Kovács- né a férje halála óta egyre betegeskedetl. Azután,

17-ben bevonult a két legidősebb bátyja is. Az egyik a Piavénái esett el, a másik hazajött, vörös katona lett és 19-ben Miskolcná.1 Italt hősi halált a cseh ellenforradalmi csapatok elleni harcban.

Kovács Károly előbb béres volt az uradalomban, később, mert résztvett az aratómunkások sztrájkjában, összeütközésbe került a csendörséggel s nem lehetett tovább maradása a fa. luban. Summás munkára járt, kulákoknál dolgozott, 1928—29-ben meg a Horthy hadsereg őrmestereinek kínzását szenvedte végig. UtáKOVÁCS KÁROLYRA tza-vaz a falu

na egy hajdúsági kulákhoz szegődött el, ott dolgozott hat éven át. így azután a 35-ös választásokon szavazati jogot kapott. Kárpáthy főjegyző meg Szalontai uram, a kulák-bíró csürték- csavarták pedig, az amúgy is gyalázatos választási törvényt, hogy minél több nincstelent ki tudjanak túrni belőle, de Kovács Károly valahogy mégis megkapta a szavazati jogot.

Vitéz Hadházy kortesei már napokkal előtte etették itatták azokat, akikről tudták, hogy a kormány mellett állnak. Éjszakánként duhaj dalolástól volt hangos a Hangya-szövetkezet korcsmája, mulattak a ku- lákgyerekek. Most az egyszer szóbaálltak a szegényparasztokkal is, már prrszc csak azokkal, akik. nek szavazati joguk volt. Inni is ihatott volna, ingyen, fizették a kortesek. Csak éppen a szavazatot kellett odaadni cserébe.

Kovács Károly azelőtt se járt a Hangyába, most sem kereste a kulákfiak társaságát.

A szavazás reggelén csendőrök vették körül a községházát. A törzsőrmester kihirdette, hogy a vitéz Hadházy szavazói a községháza előtt, a Juhász Nagy Sándoréi meg a szomszéd utcában gyülekezzenek. Mikor az ellenzéki szavazók átvonultak a kijelölt helyre, felbomlott a csendörkor- don a községháza előtt és szoros gyűrűt vont a csoport körül. Nem szóltak a csendőrök egy szót sem, csak éppen nem engedték őket ki a körből. Kovács Károly odament az egyik csendőrhöz:

— Szavazni szeretnék

menni, tizedes úr — mondta.

— Kuss, maradj nyugton

— volt a válasz.

A második próbálkozásra pofon volt a felelet.

Délután hat órakor az őrmester harsányan elkiáltotta magát:

— Mehetnek szavazni, emberek ! Azt ne mondják, hogy mi valakit is elütünk a választójogától !

Kovács Károly elsőnek ért a terembe.

— Elkéstek, jóemberek

— fogadta őket nyájasan Kárpáthy főjegyző. — A szavazást tíz perccel ezelőtt befejeztük.

Vitéz Hadházy úr ígért ugyan sok jót a kortesbeszédben. de a váíasztás' után többet feléje se nézett a falunak. Kovács Károly nyomorúsága tovább tartott. Mikor azután a kulák az ősszel megint le akarta szállítani a bérét, megunta

c. dolgot. Egy-két közvetlen szóval tudomására hozta a gazduramnak, hogy mi a véleménye felmenöágbeli rokonairól s újra vándorbotot vett a kezébe. Ezúttal a fővárosba ment. Pár nappal azelőtt hallotta, hogy az egyik kivándorlási iroda földmunkásokat keres. „Szerencséje” volt. Pár hónap alatt útlevelet kapott s 1936 nyarán már Louisiana államban, a Mississippi

partján dolgozott.

Nagy reményekkel érkezett Amerikába. Úgy hallotta otthon, hogy az Újvilágban szabadság van, meg demokrácia, és minden becsületes ember meg tud élni a munkája után.

A viskó, amiben szállást kapott, semmivel sem volt jobb az otthoni zsellérházaknál. Eleinte szokatlan volt, hogy reggelenként hangos angol beszédre ébredt s búza, helyett a gyapottal kellett ismerkednie. Azután hamarosan rájött, nogy a keresete itt sem több annál, ami az éhenha- lás elkerüléséhez szükséges. Hamarosan leckét kapott a demokráciából is. Megtanulta, hogy a legkü- lönb emberek azok, akiknek már az apjuk is amerikai polgára?.’ született. Ezeknek alatta állnak azok, akik maguk szerezték meg az amerikai állampolgárságot. Az ö helye a „pólyák” meg a „digó” munkások között van, a neve meg „hunky”, vagy ha a lengyel meg olasz kivándorlókkal együtt emlegetik: ..alien”. Hunkynek a magyarokat csúfolták, az „alien” pedig idegent jelentett s ha bement a főutcai korcsmába, könnyen megérhette, hogy kidobják onnan. De meglehetett az az elégtétele, hogy nem tartozott a legmegvetettebbek közé. A farmon nagy többségben néger munkások dolgoztak. Es ha egy „nigger” megpróbálta, hogy belépjen az olasz korcsmáros söntésébe, rövidesen fejjel jött kifelé. A főutcára meg néger nem is merészkedett, hiszen tavaly lincselték meg Jummy Bürkét, mert összeverekedett egyik fehér munkavezetővel.

Akadtak azért öntudato- sabbak az amerikaiak, meg az idegenek közül is, de hát a város messze esett, a gyári munkások szervezkedése nem nagyon jutott el idáig. A. Ku-Klux-Klan viszont közel volt. Ezt hamarosan megtapasztalta Kovács Ká- rolv is. Barátságot kötött

Joe Bürkével, a meglincs.lt néger bátyjával. Joe tanít- gatta angolul, adott neki könyveket, Howard Fast egyik regényét, meg Eugene Dennis néhány röpiratát. Azután egy napon fenyege. tő levelet kapott. Megírták neki, hogy ha nem hagy fel d niggerekkel való barátko- zással, hamarosan végeznek vele. Aláírás helyett csuklyás alak díszelgett a papir alján, mellén nagy fehér kereszttel, a Ku-Klux- Klan jelvényével.

A következő évben választás is volt. A törzsökös amerikaiak közül soknak volt szavazati joga, azok közül, akik maguk szerezték az állampolgárságot, kevesebbnek, a négerek közül meg mindössze hétnek. Négyen nem mertek elmenni a szavazóhelyiségbe, hárman megpróbálkoztak ve’e. Kettőt kirugdostak a Ku- Klux-Klan emberei, a harmadikat, aki ellenállt, meg- lincselték. Az áldozat Joe Burke volt, Kovács Károly barátja.

Egy hónap múlva Kovács Károlyt, mint nemkivánatos elemet, kiutasították az Amerikai Egyesült Államok területéről.

*

Kovács Károly az újságot nézegette. A harmadik oldalon nagybetűs cím hirdette: „Rájuk szavazunk !” Szeme újra meg újra visz- szatért a Járási Tanács jelöltlistájára, ahol tisztán olvasható betűkkel ott' áUt az ő neve is.

Az ajtón kopogtattak. Mosolyogva fogadta belépő szomszédját, Kállai Vincét. Leültek.

— Azért jöttem, Károly bátyám, — kezdte a szót Kállai. — hogy megkérjem

valamire. Tudja, hogy a Képszer-dülöbe vezető bekötőút nagyon rossz állapotban van. Ha még egy esőt kapunk, te!j:sén járhatatlan lesz. Arra kérjük, képvise’je ezt az ügyet a Járási Tanácsban.

— Ha megválasztotok, nagyon szívesen — válaszolta Kovács Károly. — Tudom, hogy ez az egész falu érdeke.

— Hogyne választanánk meg, Károly bátyám. Nincs a faluban egyetlen dolgozó ember se, aki na magát akarná. És mert hogy mindenki szavaz, nem úgy mint a régi választásokon, hát mindnyájan magára is szavazunk.

Mikor Kállai eltávozott, Kovács Károly elgondolkozott. Eszébe jutott keserves gyermekkora, a csendörpo- fonok, az éhezések, a Ku- Klux-Klan fenyegető levele, meg az a Dorzalmas jelenet, amikor Joe Bürke testét ott látta himbálózni a fán. Azután a második világháború, a bombázások, a felszabadulás.

Egy hang csendült fel az emlékezetében. Úgy érezte, mintha most is hallaná. Pjotr Pavlovics Csernov szovjet kapitánnyal beszélgetett a felszabadulás másnapján, 1944 október végén.

Azt mondta neki tört magyarsággal Csernov kapitány:

— Mi elhoztuk nektek a szabadságot. Most nektek élnetek kell vele.

Kovács Károly úgy érezte, hogy megtartotta Csernov kapitány szavát. És meg fogja tartani ezután is.

és ma az egész falu Döpe Kovács Károlyra szavaz, mert élni akar azzal a szabadsággal, amit Csernov kapitány és hős társai hat éve ajándékba adtak nUd.

Pósa. ré!cr