Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-22 / 247. szám
4 im OKTOBER 2J VASÁRNAP Gyermekeink jövőjére adjuk szavazatunkat v 'Á íelszabadulás után fokozatosan vette kezébe az iskolákat a dolgozó nép. A teljes változás azonban az államosítással következett be. Minden évben szaporodott az egyetemeken főiskolákon és a középiskolákban a munkás- és parasztgyerekek száma. Ebben az évben pedig már 59 százalék a munkás- és parasztgyerekek számaránya. Elfoglaltuk az iskolákat, hogy meghódíthassuk a tudományt. De a mi Pártunk ijemcsak biztosítja a munkás- és parasztgyerekeknek az iskolákba va!ó bejutását, hanem éberen őrködik az iskolai oktatás tisztasága, tudományos színvonala felett is. Nem 'Cgy példa van erre, hogy csak a legnagyobbakat és legjelentősebbet említsük : a VKM szabotőrcso- portjának leleplezése. Ez a le- lenlazés lényegesen megkönnyítette a munkás* és parasztgyerekek tanulását és megtisztította iskolapolitikánkat a re. akciótól. Az új tanév nagy feladatokat tűzött ki a szülök elé. El k?"l tűnnie az iskolai- és a családi nevelés, múltból itt maradt kettősségének. A szülők látták. hogv ezt a feladatot csak akkor lehet megoldani, ha szorosan együttdolgoznak a tantestülettel. A Szülői munkaközösséget a megalakult tanácsok segítették. A tanács segítsége még jobban emelte a szülők munkakedvét és áldozatkészségét. Iskolánkban rosszak voltak a padok, rossz volt az iskolaépület kéménye. Amikor a Szülői Munkaközösség ezt bejelentette a megyei tanács oktatási osztályán, azonnal hozzáláttak a kijavításához. A tanácsok gondoskodnak a tanulók egészségéről is. A megyei tanács utasítására rendszeres egészségügyi vizsgára járnak a tanulók. A tanács gondossága folytán az iskolás diákok egészsége felett orvosaink őrködnek. Mindenben se gít minket a tanács. Az V. számú általános iskola Szülői Munkaközössége tudja, hogy gyermekeink lövőjét, boldogságát, építő munkánk rend-, jét az amerikai imperialisták szeretnék megzavarni. Uj háj- borúra spekulálnak. Koreába^ nyíltan megmutatták aljas céljaikat. Azzal, hogy gyerekeket^ asszonyokat, öregeket gyilkolnak, leleplezték magukat. A világ békeszerető népei tisztán látják, hogy az amerikai imperialisták terve: a koreai háború világháborúvá szélesítése, a haladó emberiség legyilkolása, szolgasorsba taposása. Azt is látjuk, hogy hol a helyünk. Nekünk, mint minden becsületes, békeszerető embernek, abban a táborban van a helyünk, ahol az építőmunka, az alkotó munka, a béke hívei vannak, a Szovjetunió mellett, a béke- tábor vezetőerejének az oldalán. Mi az V. számú általános iskola Szü’ői Munkaközösségének tagjai tudjuk, hogy mi a feladatunk, .mit vár tőlünk Pártunk. Rákosi elvtárs és a do'gozó nép. Feladatunkat, mint a Párttal és a népnél szembeni kötelességünket teljesíteni fogjuk. Mindnyájan, egv emberként szavazunk le a Népfrontra. Tudjuk, hogy ezzel az énítő munkára, gvermekeink jövőjére. a szocializmus építésére, a békére szavazunk. Felhívunk minden becsületes. békeszerető, gyermekét szerető szülőt, hovv teljesítse p Párttal és a dolgozó néppel szembeni kötelességét: adja le szavazatát a Népfrontra. Az V. számú általános iskola Szülői Munkaközössége nevében HERTELENDI SÁNDORNÉ. EMLÉKEZZÜNK! NYIRVIDÉK SZABOLCSI HÍRLAP 1938 január 8. „A téli hónapokban sokszor még a férfi munkaerő keresete is az egy pengő alá süllyed. Például a pápai és szikszói járásokban a hivatalosan megállapított legkisebb férfi napszámbér december hónapban 80 fillér, a női 60, a gyermeké 40 fillér." SZABOLCSI TANÍTÓ 1935 október „Megdöbbentő adatok tárulnak elénk a Turul Szövetség által rendezett „Magyar Egészség Hete" számadatából. A gyermekhalálozások számának emelke-léséhez nagyban hozzájárult a hiányos táplálkozás. A falun és tanyán tavasszal a gyermekek legelni járnak ki a rétre." NYIRVIDÉK S7.AROLCSI HÍRLAP 1838 január 4. „A józanul és lelkiismeretesen ítélkező magyar közvélemény bizonyára megnyugvással fogja fogadni a nagy gonddal és körültekintéssel . elkészített törvényjavaslatot, amely elkerülhetetlen megszorításokkal (a választások száma 22 százalékkal csökkeni védelmezi a nemzetet a nemzetellenes törekvésektől." Apagvi Péter a Népfrontra szava; Apagyi Péter a már<lo!;i kőtörő üzem gépésze. 25 lóerős Gnnz-motorjával 8 műn* kaóra alatt 5 társával régen 20 köbméter követ tört meg. — Ez volt a múlt teljesítménye — mondotta Anagyi Péter — de most saját hatalmunk megerősítéséről van szó, sokkal többre kell, hogy képesek legyünk. És valóban. A tanácsválasztás megünneplésére megmutatták a kőtörő dolgozói, hogy mire képesek. A gépihez szükséges gázolajat 6 kilóval csökkentettek és minden más üzemanyagot a fölére redukálták, 20 köbméterről 28 köbméterre fokozták a gép teljesítményét. Munkájukkal bebizonyítoták: a Népfrontra szavaznak. Amerikai választási törvény és a valóság November elején az Egyesült Államokban újra választják a törvényhozás tagjainak egyhar. madát. A propaganda-gépezet azt kürtöli világgá, hogy a „demokrácia hazájában“ az emberek milliói szabadon élnek majd az alkotmányban biztosított jogokkal A választói jog valóban általános, egyenlő a szávazás pedig titkos, minden 21 évet betöltött állampolgár felekezetre, nemre és fajra való különbség nélkül választójoggal rendelkezik — az alkotmány értelmében. De mi a helyzet a valóságban ? Az USA tizenkilenc államában (pl. Georgia, Dél-Karolina) a polgári kötelességből, az alkotmány és az angol nyelv ismeretéből „vizsgáznia" kell mindazoknak, akiket ki akarnak zárni a választójogból. Más államokban „műveltségből“ és „erkölcsiségből“ kell vizsgázniok. A köztársasági pártnak is, a demokrata pártnak is, megvan a maga választási gépezete, amelynek élén az úgynevezett .boss“ áll. Hogy az egyszerű ember megérthesse mi is az a „boss“ (főnök), idézzük Swisher amerikai politikai írót, aki „American Politics and Elections“ című könyvének 424. oldalán ezt irja : „Ha árban megegyeztek ve’e, a boss szállítía az árut“ Az áru az elnöki tisztség, a szénátori vagy képviselői mandátum, a városi tanácstag, birói állás vagy polgármesteri pozíció. A „boss"- nak mindegy, hogv a köztársasági vagy a demokratapárt érdekében korteskedik, hiszen a pénzt vagy az egyik, vagy a másik trösztvezértől kapja. Tudia ő, hogv mind a két párt a Wall Street zsebében van. Nem igen fordult elő a demokráciájára olyan büszke USA-ban, hogy a Wall Street urai szellemében „méltatlan“ ember került állami vagy köz- igazgatási pozícióba. Arról, hogy a korrupciónak, megvesztegetésnek, szennynek milyen vastag rétege rakódott le az USA egész politikai életére, köteteket lehetne írni. írtak is. Rockeffelerék, Dupontck, Baruchék és más monopol- kapitalisták hány százezer dollárt „ajándékoztak“ pártjuk választási kasszájának. Merriam és Gosnell „American Party System“ című könyvükben megírták, hogy clnökvá'asztáson a szavazásra jogosultak ötven százaléka kongresszusi választáson harminc százaléka szavaz, a nők, színesek, a szegény-negyedek lakói szavazatainak százaléka a lehető legalacsonyabb. Az alkotmány szép szavaival szemben a nőknek az tfSA közéletében semmi szerepet nem juttatnak a monopolisták. A szenátusnak nincs egyetlen nőtagja, a képviselőházba is csak néha jut be egy-két nő. A „fajra való tekintet nélkül“ szén szavak az alkotmánv betűiével szemben úgv valósulnak meg a gyakorlatban, hogy erről arcpirulás nélkül egyet- Jen tisztességes amerikai ember sem tud beszélni. Lincse- lések leggyakrabban választások előtt fordulnak elő Amerikában. Akár elnökválasztásró1, aká'r a törvényhozók megválasztásáról van szó a két amerikai nárt vetélkedésének célja az, how macához kaoarintsa a jövedelmező állásokat, lopion. csaljon, nanamázzon, egyszóval meggazdagodjon. Ha valak' több ember vé- leményét akarja megtudni rövid idő alatt, akkor üljön Tel a vonatra és beszélgessen az utazókkal. Egy-egy kocsiban különböző foglalkozású. korú, nemű és vallási! emberekkel lehet találkozni. Vasutassal, mérnökkel, leckét tanu’ó diákkal, gyermekét szopható anyásai. katonatiszttel, városba ■ártó paraszttal. S ha bár- nelyik dolgozó embernek 'elteszi valaki a kérdést, tyiltan és egyenesen: „A )éke, vagy a háború hívé- lek tartod e magad ?” __ a delet 1 nrndig egy és tgyanaz: „Én a béke híve agyok !” Lesznek ugyan .z utasok közölt, akik e -érdes hallatán élénken ér- eklödni kezdenek a táj .vitt — azonban ezek gaz- mberek. kulákok, fekete- ük, reakciósok, legfeljebb ühödt pillantásokat küldenek a kérdező felé — azól- ! nem mernek ! Ezeknek z elemeknek éltetöj. a sö- Stság, ezek az elemek ke- üiik a njjjlí kérdésekre va- I nyílt válaszadást ! Próbálnák csak azt mondani : n a háborút akarom ! A ékésen szoptató anya lán- oló szemekkel bélyegezné <eg, az egyszerű vasutas, runkás vagy paraszt ök- t emelné a gyalázatosra ! jb emberek itt is és minde- iitt a földkereségen el- zántan harcolnak az élet lenségel eben. .Az egész világon élni karnak az emberek” — -ta a Pravdában Hja Eh- »burg szovjet lró. — „MlÁ béke diadalt arat a háború felett Szavazatunkkal bizonyítjuk be, hogV jó katonái vagyunk a békének! lyen nagyonis egyszerűen hangzik ez ■— és ez napjain!: legnagyobb igazságává vált most amikor az ember é'etét veszély fenyegeti, mert a tőzsdejáték eszeveszett haláltáncától, az uránérc keresletétől és kínálatától a soronkövetkező őrült sajtófogadásától és a jobboldali gentlemanek balkezes munkájató' függ.” Igen, az élet veszélyben van, azonban az emberek élni akarnak. A londoni Grosvenor Square (az amerikai katonák által megszállott városnegyed) lakóházaira rövidesen kikerül a szégyenteljes tábla: „Angoloknak tilos a oemenet!” Azonban a londoni amerikai nagykövet bizonyára jól' emlékezik még azokra az egyszerű angol asszonyokra, akik Truman egyik hidrogén, bombáról szóló szajkózása után zuhogó esőben, gyermekeiket kocsiban tolva jelentek meg a nagykövet előtt és ezeket mondták: , Békét akarunk. Nem azért zenvedtük végig a háború hat* évét és szültük meg gyermekeinket, hogy az atombomba tépje őket darabokra. Ezek az angol asszonyok nég azt is mondták: „Hajlandók vagyunk bármekkora uta* megtenni, gyermekkocsijainkat tolva magunk eiőtt hiszen a bocsiban fekvő gyermekeinket védelmezzük mikor a békéért harcolunk. Nem fo. gunk meghátrálni ! Végig- küzdjük e harcot 1” Nem fogunk meghátrál - ni ! Ez a kiáltás hömpölyög Pá. ris, Bombay, Peking, Bécs. Budapest, Moszkva, Sidney utcáin. Ez a kiáltás hevíti a francia lányok arcát, kik közül egy, Reymond, a tankokat szállító vonat elé vetette magát hogy megállít, sa azt. Ez a kiáltás zúg a loirel bányamedencék sztrájkolői kiáltásában, ezzel a kiáltással rohamodnak Koreában partizánok, népi katonák, ezzel az elszánt akarattal veszik ma mezükbe a szavazócédulát szerte Magyarországon. „A gonoszság és az erőszak politikájával szemben áll a béke híveinek napról-napra erősödő sokmilliós egységfrontja. Ma még O'aszország népe „csak” a Marshall-se- gély jármát nyögi, de a véreskezü Uncle Sam szívesen venné, ha már öldökölnék egymást az embereit. Az olaszországi Bosa falpban öt munkanélküli család gyermeke, Salvatore Plschedda,, a kicsi Vincen- zió, Angelo Muroni, Mario Lrgas és a feketeszemü Pietro éhségükben a mezőre mentek s ott utolsó kínjukban füvet legeltek. A mérges fűtől a kis Salvatore már meghalt... Truman banditái jobban szeretnék ha már Koreában, vagy akár máshol pusztulnának az olasz fiatalok ás ontanák vérüket a pénzeszsák megszállottjaiért. Brazíliában a Diario de Noticias című újság szerint a brazil parasztok átlagos életkora 25 észtén - döcske. Megrázó szám ez — de az atomgyártók szívesebben vennék, ha a háború még lejjebb szorítaná Brazíliában is az emberek átlagos életkorát. Erre bizonyság az, hogy az amerikai lakáj szerepét betöltő kormány 11 éves gyermekeket vetett börtönbe, mert nzok ezt írták levelükben: „Nem akarom, hogy atom- oomba ölje meg anyámat, hert akkor egyedül maradok ” Nyugat-Németországban másfélmillió otthontalan 14 — 25 év közötti fiatal vándorol reménytelenül az országutakon, éhezve és mun. ka nélkül. Az achesonista fenevadaknak azonban az tetszene a legjobban, ha ezek a fiatalok SS rohamosztagokként tipornák le a békés otthonokat. Azonban Olaszországban, Brazíliában, Nyugat-Németországban és mindenütt a világon a népek őrt állanak a béke felett. Az emberek gyermekeket akarnak nevelni, az anyák szülni akarnak, az írók írni, a.kőművesek házat építeni, a tanárok tanítani, a parasztok vetni és szántani s az életnek ezekhez a kincseihez tántoríthatatlanu!. ragaszkodnak. Bárhol teszi fel valaki a kérdést, New-York szürke kőrengetegei között, a pó síkságán, PárlzsDan, ahol Voltaire és Barbusse élt. a norvég fjordok csipkéi mellett, az emberek szilárdan és bizakodva kiáltják ezt a szót ! Béke ! S ugyanakkor hozzáte. szik: Üdvözöljük a szovjet embereket ... Nemrégiben szovjet küldöttség járt Dániában. A küldöttség tagjai meglátogatták a koppenhágai hajógyárat, s amikor a munká- sek megpillantották őket az egyik fiatal közülük így kiáltott feléjük: „Adják át üdvözletünket a szovjet népnek !” S ezt hirdetik nálunk is a feliratok ma, a taáácsvá. lasztás diadalmas napján ! A haladás egyetlen győzelméből — legyen az kicsi, vagy nagy diadal- —, nem hiányozhat az októberi és sztálingrádi győzök neve ! A Szovjetunió neve ma ugyanazt jelenti, mint ez a szó: béke. A Szovjetunió a béke élharcosa. , A földkerekség valamennyi becsületes embere az élet, a boldogság, az igazság és a béke táborában van — együtt vannak a Szovjetunióval és Önnel, Sztálin eivtárs” —l írta Sztálinhoz intézett levelében a Szovjetunió II. Ossz. szövetségi Békekonferenciája Ez a barátság erőt és lelkesedést kö'csönöz a világ minden népének ! Erőt nekünk is s ma, amikor népünk a békére szavaz, az egész béketábor nagy ünnepévé avatja októ- Der 22-ét : Ma minden becsületes békeszeretö ember, aki ragaszkodik nyugalmas ottho. nához, gyermekei jövőjé- hez — ott áll az urnák előtt és leadja szavazatát a Népfrontra ! Veres György- né nagyhalász! asszony gyermeket -ár s arra kérte a népnevelőt, hogy küldjenek érte kocsit, mert le akar szavazni a Népfrontra. Ez a kívánság érthetően kifejezte azt, hogy a mi asszonyaink és lányaink min. den erejükkel küzdenek az élő és születendő gyermekek életéért ! .A mi asszonyaink és lányaink is ott vannak abban a nagy táborban, amelyet sok-sok millió ember alkot és amely, nek élén Sztálin elvtárs áll. A ml asszonyaink és lányaink ma bebizonyítják, hogy derék katonái ennek a tábornak I