Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-19 / 244. szám

lflM OKTOBER 19, CSÜTÖRTÖK 4 Magyar Nők! Magyar Anyák! Harcoljatok a békéért9 gyermekeitek boldog jövőjéért! Szavazzatok a Népfrontra! Termelési győzelemmel ünnepeljük a tanácsok megválasztását I jább termelőcsoportok és községek jelentik Pártunk Megyei Bizottságának az őszi vetés sikeres be fejeztét Uj győzelem születik ezek* ►ben a napokban. Termelőszö­vetkezeteink és községeink dol­gozó parasztjai egymásután je­lentik nagy örömmel Pártunk Megyei Bizottságának, hogy si­keresen befejezték még a ía- fcácsválasztások napja előtt az őszi vetés munkáit. Legutóbb az érpataki, a sza- mosbecsi, a csegöldi, a raka* mazi és a tímári termelőszövet­kezetek dolgozó parasztjai je­lentették táviratban a vetés be­fejezését. A tímáriak öröm* mel közölték azt is, hogy bur­gonyabeadási kötelezettségük­nek 70 százalékig tettek már eleget, 19*ére pedig száz szá­zalékot akarnak elérni. Még jobban el akarjuk mélyíteni, még inkább meg akarjuk szi­lárdítani a munkások és dol­gozó parasztok szövetségét, — mondják táviratukban. Mint a csegöldi csoporttagok jelentik, ők október 13-ára be­fejezték már a vetést a betaka­rítással együtt. Az érpatakiak táviratukban Ígérik, hogy a jövőben még jobban, még lel­kiismeretesebben fognak dol­gozni, hogy eredményeiket fo­kozzák, gazdagítsák csoportju­kat, gazdagítsák a dolgozó nép hazáját. Községeink közül leg­utóbb Csenger és Szamosbecs dolgozó parasztjai jelentették a vetés sikeres befejezését. A sza- mosbecsiek azt táviratozták Pártunk Megyei Bizottságának, hogy 15-ére minden vetnivalót elvetettek,, de a mélyszántást is elvégezték .már 95 százalék­ban. Ezzel válaszolunk az im­perialista háborús gyui tógátok­nak — írták táviratukban Sza­mosbecs dolgozó parasztjai. így készülődünk mi a taná­csok megválasztásának napjára — mondja a csengeti dolgozó parasztok távirata, amelyben az összes őszi mezőgazdasági munkák befejezését jelentették. L CTclek két községből Gulács és Sonkáíl a tanácseálasxtás előtt A déli szél csőt hozott. Nővesztő nedvességet ezív a nemrég vetett mag, sokhelyütt máris bár­sonyos, melegzöld táblákban hullámzik a jövő évi kenyér, serény paraszti munka gyermeke. Nő, erősödik, olyan, mint a szabadságban született új haza. Ereje, kenyere mindig nagyobb lesz, fehé­rebb, ízesebb. Mostani jelenje, erősödő , hajtásai dús, kövérszemű kalászokat ígérnek, még szebb jövőt bontogatnak. Érte együtt dolgozik mun­kás, paraszt, kemény kézzel, géppel, előtte haladó vörps lobogója a Párt, munkájának lendítő je a nép hatalma, most pedig éppen a születő tanács... GULÁCS HATÁRÁBAN is szépen zöldéi már az új, a jövő esztendei élet. A falu dolgozó parasztjainak lelkes, örömteli ké­szülődése a tanácsválasztások napjára — ez öltött valóságos, kézzelfogható testet máris a bársonyos, zöld táblákban s előtte a jól szervezett, gondosan végzeft vetési munkákban, amelyek ott folytak mindert egyes dűlőben a község körül. Gulács most büszkén viseli a vásárosnaményi járás legjobb községe címét s jogos büszkeséggel tűzték ki a járási tanács vándorzászlaját. Mert ők kapták most azt meg, Gulács dolgozó parasztjai, akik teljesen befejezték már az őszi kalászosok vetését. NEM ÉRTE MÉG ilyen kitüntetés a gulácsiakat. Látták, hogy nap­közi otthon létesült a faluban, látták és örültek, amikor bedübörögtek a gépállomásra a csillogó- testű traktorok, látták és örültek, amikor nem ke­vesebb. mint 50.000 forintból utat javítottak és építettek, két jóvizü kutat is fúrtak a községben és végre megkapták a községi tíízoltószertárat és jégvermet is. Saját maguk életén is látták, hogy sokkal jobban boldogulnak, mint azelőtt s szaba­dok, a maguk urai. Éppen ezért, amikor meghal­lották, hogy tanácsuk lesz, amelyben saját maguk közül valók, becsületes, dolgos parasztemberek intézik maid sorsukat, úgy érezték, megint hatal­mas ajándékot kapnak, talán a legnagyobbat,_ hi­szen hatalmuk, a dolgozó nép hatalma ölt húsból és vérből való testet a tanácsban. EZÉRT IS VÁLLALTÁK EL, Hogy a tanáesválasztás napjára bevetnek gondo­san minden talpalatnyit, amit őszi vetésre szántak. Teljesítették is a Vállalást becsülettel. S mos, hogy vándorzászlóval tüntették ki őket, boldogok. Ami­kor Janó elvtárs, a párttitkár méltatta a munka­sikert az ünnepségen vasárnap és elmondta szép szavakkal, hogy a gulácsiak becsülettel megállták a helyüket az őszi vetésnél, lelkes, hosszanta, tó taps csattant. Mindannyian helyeselték Janó elv­társ szavait: jól vetettük meg a jövőévi kenyér ágyát s ha majd pár nap múlva együtt szavazni megyünk a Népfrontra, a tanácsokra, a szavazó­lap mellé teszünk egy szálat a zsenge vetésből •.. Mert hiszen szavaztunk azzal is s szavazunk ezzel is sorunk további javulására. A földben kél a mag, dús kalásztengerré nő jövőre, nagyobb kenyeret ad a tervnek. A szabadság magja meg dolgozók hatalmává nőtt a tanácsokban, a legizesebb ke­nyérré, amely szabadság és ncpi hatalom, szilárd alapja, egyenes útja a további előrehaladásnak. SONKÁD LEGNÉPSZERŰBB EMBEREI most a leendő helyi tanácsba jelölt dolgozó parasz­tok. A leggyűlöltebbek pedig Farkas Árpád és Farkas Gáspár, a két hazugszájú sonkádi zsíros- paraszt. Telekürtölték a falut rágalommal, hazu- doztak leendő tanácsra, fűt-fát híreszí’eltek a ta­nácsba jelölt becsületes dolgozó parasztokkal kap­csolatosan, próbálták hátráltatni a vetést, a krumpli- meg a tengeribeadást. S később elismer­ték maguk a falubeliek, hogy maguk közt néhá- nyában volt is foganatja a kulákhazugságnak. Annál erősebbek most hitükben, amióta a helyi pártszervezet leleplezte a két Farkast, amióta ki­sült, hogy még a farkasnál is mohóbban esnének neki a boldoguló parasztoknak elvakult gyűlöletük­ben — ha tehetnék. „Csak” annyit tettek, hogy szekerestől a kazal alá, meg .a jó ég tudja, hová elrejtették a krumplit, tengerit, a zabot. De aztán minden előkerült, még az is kisült, hogy kicsépe- letlen zabot, földön hagyott, leföretíen tengerit akartak elrothasztani, megsemmisíteni, csakhogy megkárosíthassák a sonkádiakat, az egész nép országát. AZÓTA RÁJÖTTEK A SONKADIAK, hogy kuláknak hinni annyit tesz, mint ellenségévé válni saját maguknak. Azok, akik eddig hittek egy páran a két Farkas aljas híreszteléseinek, azok is érdeklődve várják most a tanácsválasztás napját. S nemcsak várják, de úgy dolgoztak együtt min­den egyes sonkádival, hogy minden szem vető­mag idejében a földbe jusson. Sikerült, ök győz­tek, Sonkád dolgozó parasztjai. A vetést teljesí­tették jóval határidő előtt. SZERETIK és nap-nap mellett keresik fel tanács tag jel öl tjei két, Szilágyi Gyulát, Hadi Andrást, Barta Józsefet, meg nem utolsó sorban a két tszcs-tagot, Mozsár Ge- deonnét és az elnököt, Radács Sándort. Az a véleményük, szorgalmasabbakat nem is jelölhettek volna tanácsukba maguk közül. Mindegyikük leg- példásabban végezte munkáját. Dolgozó paraszt­társaik meg szívesen követték példamutatásukat. Eddig még önálló közigazgatásuk sem volt, a köl­esei körjegyzőséghez tartoztak. Különösképp az őszi esőzés beálltával, meg a csikorgós időben volt keserves még egy rédiáért is kilométereket Kölesére gyalogolni. Hogy milyen niás lesz, ha Sonkádon lesz a tanács, azt máris látják. Pár napja ugyans önállóak lettek, ügyes-bajos dolgai­kat máris ott intézik helyben. S nem más, mint Károly Sándorné dolgozó parasztasszony, aki jelenleg jegyző, de a listán ott van, tanácstag­jelölt. Mondják is a sonkádiak, hogy a tanács tit­kárának feltétlenül neki kell lennie !... SOK MINDENT KAPTAK a sonkádiak már eddig is, betonjárda van a ten­gelyig érő sár helyén, telefondróttal rövidül meg az út, ha fontos dologról van szó s még az apa- állaíisláltót is kijavították, rendbehozták. De most, hogy a tanácsválasztásra készülődnek, már ter­vezgetnek is tovább, mit, hogyan fognak csinálni tanácsuk segítségével. Kultúrház, az feltétlenül kell, a járdát is tovább kell építeni. A jószágállo­mány növesztése szempontjából pedig új istálló kell ám az apaállatoknak, ez se megvetendő. Jó munkát végeztek érte a vetésben, meg is kapják a sonkádiak. A tanáccsal együtt majd megcsinál­ják! Egyszer már rá is szavazlak, mikor idő előtt befejezték a vetést, ezt fogják megerősíteni va­sárnap, a választás napján. NÉPNEVEIM tan ácsa dó íbránybern azt a hírt terjesztették a kulákok, hogy borfejadag lesz, a feleslé« get be kell szolgáltatni. Oláh Ferenc népnevelő háziagitációja so­rán emlékeztette a falubelieket, hogy a kulákok tavaly Is ezzel a hírrei próbálták megzavarni a falu nyugalmát, de akkor is kide­rült az igazság. A kulákok ezzel az újabb hazugságukkal akartak zavart kelteni a tanáesválasztás előtt. Gyürén nem értették meg egyesek, miért a munkásosztályé a vezető szerep. Kántor István a tszcs egyik nép. nevelője úgy világította meg a kérdést, hogy nézzék meg a köz­ségükben is mi a helyzet. A ter- melöcsoportban a nagyobb erőt a szervezettség, a közös munka hoz­ta magával, de még a termelő- csoportban is széthúzás volt ele­inte, csak a hosszabb közös mua.- ka javított ezen. A munkások a gyárakban, üzemekben szervezet­ten dolgoznak, sokkal fejletteb­bek, több alkalmuk van a tanulás­ra. Ezen • felül a munkásosztály szenvedett legtöbbet a múlt ki­zsákmányolásától, hiszen semmi­je sem volt, teljesen el volt nyom- va. Vinnai János vencsellöi 4.5 holdas kisparaszt is megilletödötten. elfogödva fogad­ta tanácstagságra jelölését. Mondotta is ismerőseinek, hogy nem tudja megfelel-e erre a komoly felelősségteljés tisztségre. Csak ak­kor nyugodott meg, amikor ismerősei, szomszédai egymásután biz­tosították bizalmukról, segítségükről. így nyilatkozott özvegy Hensberger Mihályné középpanaszt asszony is, aki mint a falujá­róknak elmondotta, a többi jelölttel együtt örömmel fogadta Via- nai János jelölését. „ . **,. < : A tiszadobi határ nagyrésze gróf Andrássy Sán­dor birtokában volt a felszabadulás előtt. Ez alaposan éreztette hatá­sát az ottani közigazgatáson. Sű­rűn beszélik mostanában, a falu­beliek, hogy szegény asszony ak­koriban egy hát száraz gályát sem vihetett haza, mert a csend- őrség kíméletlenül elbánt vele. Ugyanakkor sötétedés után, hogy a falubeliek ne lássák, szekér- számra hordatta a föintézö a csendörségre és a községházára az elsöosztályú tűzifát. Ilyenkor őszidöben már egy-eg.y disznó ki­járt tőlük a közigazgatás hatal­masságainak. Ezekután természet tesen szegényembernek még vé­letlenül sem lehetett igaza a föl­desurakkal szemben. Nyitrai Lászlóné azt vetette fel a népnevelőknek Gyürén, hogy minek az a sok üzem, gyár, a nagy gépesítés, hiszen ahhoz óriási beruházások kel­lenek. Jobb lenne inkább az életszínvonalat emelni, közvetlenül gyorsabb ütemben. Tíz év múlva is ráérnénk lassabb tempóban a sok drága üzemet építeni. Az egyik tszcs-s népneve'ő asszony rögtön megválaszolt neki. Éppen ma hoztak a földmüvesszövetkezetnek 6.000 forint áru tex­tilárut és egy félóra sem tellett bele, már elkapkodtak. Ez azt je­lenti, hogy van elég pénz a falu ban, a körül nincsen hiány. Vi­szont ha nem építettünk volna új üzemeket, gyárakat, akkor hon­nan kapnánk most azt a sok árut? Honnan lenne gépállomás, a sok segítség a mezőgazdaságnak ? Éppen ellenkezőleg, még nagyobb ütemben kell folytatni a gépesítést, hogy ki tudjuk elégíteni a nö­vekvő szükségletet. Természetesen a tanácsválasztásokkal kapcsolat­ban az ellenség sem alszik — fi­gyelmeztet bennünket Rákosi elv. társ. Nyírkércsen a vasárnapi nagygyűlésen a szónok beszédét éktelen harangozással zavarták meg, olyan időpontban, amikor nem is szoktak egyébként haran­gozni. Tegnap reggel sokan figyeltek fel a járókelők közül a nyíregyházi takarékpalo­ta bejáratánál elhelyezett nagy pirosbetüs táblára: „Mi, a Dózsa György utca 2. szám alatti ház szavazói versenyben vagyunk 'a Dózsa György u. 7, számú ház szavazóival az alábbi pontok szerint. A legrövidebb időn belül egységesen leszavazunk 'a Népfrontra, a . békére ! Szervezetten vonulunk fel a szavazó körzetbe. Külső és belső dekorációt készítünk a tanácsválasztásra. Dózsa György utca 2, sz. alatti szavazók.’’ Kedden délután küldöttségileg keresték fel a ház megbízottal a 7. számú ház lakóit, akik röp gyűlésükön örömmel fogadták a szemben lévő ház kihívását, a közölt versenypontokat. A szép kez­deményezés nyomán a város más részein is versenymozgalom indult a népnevelők vezetésével a szavazás ünnepélyessé tételére, hogy külsőleg is kifejezésre jusson, milyen egységes lelkesedéssel áll ki minden egyes szavazó a Népfront, a béke ügye mellett. Ma este félhétkor: a „Van hazájuk" díszbemutatója Nyíregyházán a Béke mozi­ban ma este díszelőadáson mu­tatják be a „Van hazájuk“ cí­mű híres szovjet filmalkotást. A film megismertet a hitleri fasizmus örökébe lépett angol­amerikai imperialisták aljassá­gával : a nácik által elhurcolt szovjet gyerekeket a Szovjet­unió ellenségeivé akarják ne- Ivélni. Megismerjük Sztálin elv­társ és a szovjet kormány har­cát azért, hogy a szovjet gye­rekek visszatérhessenek hazá­jukba, szüleikhez. A díszelőadáson Botrágyi Zoltán elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja Városi Bizottsá­gának tagja mond beszédet. Az előadás után kiértékelés lesz. Az előadás este fél hétkor kez­dődik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents