Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-15 / 291. szám

1949 DECEMBER 15. CSÜTÖRTÖK W „El en a Szovethaza! Éljen nagy barátunk és segítőnk, Siíál n!“ Nagyképességű „Sztálinyec" traktorokat kaptak Szabolcs gépállomásai Ui megyehatárok Nyírtét, Nagy kálié, Folyvás és Nyírmada gépállomásaira az elmúlt hét utolsó napjaiban ha­talmas gépek dübörögtek be. Nagyképességű lánc­talpas Sztálinyec-trakto- rok. A Szovjetúnióból Sztálingrád munkásai küldték Szabolcs dolgozó népének ... Kedves Nyírségi Néplap! Ml, a nagykálló, gépállomás dolgozói egy emberként határoz­tuk el, hogy Sztálin elvtársunk hetvenedik születésnapját jobb munkával, tanulással ünnepeljük. A legmesszeobmenő támogatást nyújtunk körzetünk dolgozó pa­rasztjainak az őszi mélyszántás elvégzéséhez, utána pedig brigád­munkában teljesen átjav'tjuk ta­lajmunkát végzett gépeinket, hogy kifogástalan állapotban fog­hassunk majd azokkal a tavaszi munkákhoz. Elhatároztuk még, hogy marxista-leninista szeminá­riumokat indítunk, hogy tudásun­kat fejlesztve, még eredménye­sebbé teltessük munkánkat, még eredményesebben vezethessük ta­nításainkkal jó útra, a szocialista építés, fejlődés útjára körzetünk dolgozó parasztjait. így kívánjuk méltón ünnepelni a nagy Sztálin születésnapját: minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megvaló­sítsuk a mi hazánkban is azt, amely Sztálin életműveként erőt, hitet önt a világ minden dolgozó­jába, a jobb élet reménységét su­gározza a Szovjetunió feló'l: a szocializmus országa. így kíván­juk meghálálni azt, hogy Sztálin, a szovjet nép szabadságunkat hozta el, hogy lehetőséget adott életünk szebbé, boldogabbá téte­léhez. Most ismét segítséget, ajándékot küldőit a szovjet nép, Sztálin A szovjet nép küldte, Sztálin küldte: mert a szovjet népet és Sztálint nem lehet elválasztani! December 9-én reggel kaptuk az értesítést, hogy Sztáüngrádbőí két lánctalpas „Szíálinyec”-trak- tor érkezik Nagykállóba. Nem le­het leírni azt az örömet, amit mi éreztünk akkor. Megöleltük egy­mást és szerettünk volna hurráz­va végigszaladni a falun, minden­kinek elmondani... Biztosan igy örültek Nyírtéten is, Folyáson, Nyírmadán és mindenütt az or­szágban, ahová jött a hír, később a hatalmas traktorok ... Megjöttek a gépek. Ott álltunk mindannyian a vagonoknál, ami­kor feltárult az ajtó. Diószegi ío- gépész elvtárs és Bihari János szerelőlakatos voltak a legboldo­gabbak. Ők vezethették a gépeket a traktorállomásig! Ahogy fel­bőgtek a motorok, végigsímogat- tuk a reszkető gépek minden por- cikáját. Tervezgettünk: három­szor, négyszer olyan erősek, mint a mi gépeink ... négyszerannyi ekét lehet majd utánuk akasztani, hernyótalp ... legyőzött vagy már, szabolcsi homok! Valóságos diadalmenel voH a irakioiok bevoituás Nagykáiióoa Egyre többen gyülekeztünk már az állomáson és velünk együtt kísérték a gépeket a köz­ségbe. Mind többen lettünk. A falu dolgozó parasztjai és a hírre a környékről bejött dolgozó pa­rasztok csatlakoztak hozzánk. A Piac-téren már meg kellett állni. Elálltak a gépek útját. Mindenki közelebb akart kerülni a trakto­rokhoz, megsímogatni, ismerkedni vele. Betűzgették ciriUbetűit. „CTA ...” Szta... Sztálinyec ... Sztálin küldte ... Taps zúgott fel, őszinte örömmel ünnepeltek ők is velünk. Sztálint, a szovjet hazát... „Megjött az acéivő egény...!“ Az ünneplés közepe te valaki elkiáltotta magát: „Megjött az acélvőlesrényl’’ Derűs, felszaba­dult nevetés válaszolt rá. Ez a ne­vetés a győzelem nevetése volt, a kuiákok vereségét jelentette, a vasmenyasszony-híresztelések, ku- Iákhazugságok vereségét. Igen, megjöttek az acélvőlegények. Nem az égből szálltak le, a Szov- jetúnió küldte. Megjöttek az öt- őves-tervmenyasszonyhoz és hoz­zájuk egy sereg nagy, modern gép csatlakozik majd, hatalmassá fejlődő nehéziparunk gyermekei, hogy messze űzzék a falvakból az elmaradottságot, a szegénysé­get, a tudatlanságot, az ellensé­get és nyomukban épüljön a bol­dog jövő... Mióta itt vannak a gépek, min­den nap olyan, mintha ünnepnap lenne. Küldöttségek jönnek: Hoz­zánk jöjjenek Sztálin elvtárs gé­pei először...! így kérték a csá- szárszálIási„'Vörös nyíl” termelő- szövetkezet tagjaival élükön ... Traktoristáink egymással versen­genek a kitüntetésért: ki lesz a két Sztálinyec vezetője ... Nem lehet kifejezni örömünket és a falvak örömét. Az ajándék, amely a ml életünket teszi jobbá, új, erős szálakkal kötötte össze a dolgozó parasztokat a Szovjet­unióval, Sztálinnal. Megfogadták, hogy azon az úton haladnak, ame­lyen a szovjet parasztok, akiknek hatalmas nagyüzemi gazdaságai­ban ilyen Sztalinyecek, modern gépek, kombájnok segítenek ki­vívni a termelés győzelmeinek so­rozatát. Ml pedig megfogadjuk, hogy minden erőnkkel segítünk nekik ebben gépeinkkel. A két Sztalinyeccel és a többi hatalmas géppel, amelyet majd ötéves ter­vünk teremt. Együtt kiáltjuk ve­lük: Éljen a Szovjethaza! Éljen nagy barátunk és segítőnk, Sztá­lin! Éljen Sztálin nagy tanítvá­nya, Kákosi Mátyás elvtársunk és a lenini-sztálini Párt, szocialista építő munkánk szervezője és irá­nyítója ! A nagykállói körzet dolgozó pa­rasztjai és a gépállomás dolgozói nevében: Kovács István levelező. „Legfőbb érték az ember * Ezt az elvet valósítja meg a dolgozók állama akkor, amikor egyre É&agasabbra emeli a dolgozó nép életszínvonalát, iskolákat, bölcsődéket, szülő­otthonokat épít, amikor a Ba­laton partján, a hegyek között pihenhetik ki munkások és parasztok a munka fáradal­mait. De ez a gondoskodás az élet legkisebb területein is megnyilvánul. A nyírbogdányi Ásványolajipari Nemzeti Vál­lalat kazánházában az egyik falat áttörték, ajtót készítet­tek, hogy a hőmérsékletkülön­bözet következtében a fűtők meg ne fázzanak. Az üzem savval vagy lúg­gal dolgozó műhelyében védő­folyadékot helyeztek el. Az olaj, de különösen a paraffin egyeseknél nehezen gyógyít­ható bőrbajokat idézhet elő. Ezt nátriumoxidklorid és bőr­sav oldatával akadályozzák meg. Szappanos mosdás után kenik be vele a fertőzhető testrészeket. Úiitáss jutalmakat osztottak ki a nyírbogdányi üzemben Az elmúlt napokban ünnepélyes keretek között újítási jutalmakat osztottak ki a nyírbogdányi Ás­ványolajipart Nemzeti Vállalat dolgozói között. Az üzem újító­mozgalmára jellemző, hogy nem­csak „állandó egyesek” terjesz­tenek be újítási és észszerüsítési javaslatokat, hanem a dolgozók egyre szélesebb rétegei kapcsolód­nak be a mozgalomba. A mostani jutalmazásom is ezt bizonyítják, a jutalmazottak között eddig nem ismert dolgozók járultak hozzá újításukkal a munka termelé­kenysége emeléséhez. Bnecz La­jos a nyersolajfestést könnyítette meg: 100 forint jutalomban része­sült. Borbély Ferenc a savazó el­dugulását küszöbölte ki: jutalma 100 forint. Csáki I. József a pa­raffingyári vezetékek megrövidí- J téséért és szigeteléséért kapott I 150 forintot. Galovits Andrásné — az üzem első női újítója az elfolyó anyagok visszanyerésé­nél újított és 50 forinttal jutal­mazták. Kiss Vilmos bevezette az önműködő hengerolajozót, a dol­gozók állama 200 forinttal jutal­mazta. Nagy Sándor a sósav cir- kulálásánál küszöbölte ki a szi­vattyút: jutalma 108 forint. Sza­kácsi Béla a toronygőz ellátását tette egyenletessé, 80 forint juta­lomban részesült. Homo iái Jenő az aszfaltüzem kapacitását nö­velte újításával, 140 forint jutal­mat adott az üzem. A jutalmak a dolgozó nép tisz- tletének és megbecsülésének jelei a termelés élharcosai iránt s ezek a jutalmak az üzem többi dolgo­zóit is még jobb eredmények el­érésére lelkesítik. Az újítók újításaikat tapaszta­latcsere útján átadják a többi üzemeknek is és ezeket a dolgozó nép közkincsévé teszik. Mai számunkban a Magyar Népköztársaság térképét kö­zöljük- Szaggatott halvány és erőtejes összefüggő vonalak osztják részekre a térképet: a régi és az új megyehatárok. Népi demokráciánk fejlődé­sében eljutottunk addig a pontig, hogy a közigazgatási beosztás átszervezéséhez kezd­hetünk, olyan közigazgatási beosztás elkészitéséhez. amely megfelel az új viszonyoknak, amely nem akadályozza a to­vábbi fejlődést, hanem ellen­kezőleg: elősegíti azt. A térkép északkeleti csücs­kében az erőteljes, összefüggő vonal egységes közigazgatási területként tünteti fel Szabolcs és Szatmár-Bereg megyét. — Éppúgy, mint Hajdút és Bi­hart, vagy Borsodot, Abaújt és Zemplént, kettéosztja viszont a nagyterületű Pest megyét. Megközelítőleg hasonló nagy­ságú terület a térképen az új Szabolcs-Szatmár megye, Pest­vagy Szolnok megye is. Meg­szűntek a mamut- és minia­tűr megyék, úgy állapították meg az új határokat, ahogy ezt szükségessé teszik a nép- gazdasági és földrajzi viszo­nyok. Hogyan fejlődtek ki eddigi megvehatáraink? Minden me­gye olyan kiterjedésű volt, amilyenre szükségük volt a földesuraknak, hogy minél za­vartalanabbá űzhessék a ki­zsákmányolást, minél kevesebb veszéllyel helyezkedhessenek szembe a fejlődéssel. Minden megye közigazgatása abból a szempontból volt többé vagy kevésbé szétágazó, hogy hány bukott földesurat. dzsentryt kellett hivatalba helyezni. Az első imperialista világhá­ború után új országhatárokat állapítottak meg. Az országha­tárok mentén töredék-megyék maradtak, amiket nem csatol­tak más közigazgatási egység­hez, csak azért, hogy szítsák a határ mentén lakók körében a sovinizmust (kedvenc vessző­paripája volt minden kizsák­mányoló rétegnek az. hogy a bajokért a kis országot tette fe­lelőssé és nem azt, hogy ők szípolyozzák a népet). S ha össze is kapcsoltak egy-egy tö­redék-megyét (Szatmár-Bereg), a név után odatették a reví­ziós jelszót: közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Állandóan gyorsul országunk fejlődése azóta, amióta a fa­siszta seregek utolsó maradvá­nya is kimenekült a dicsősé­ges Vörös Hadsereg elől- Sok minden megváltozott. A le­rombolt, felgyújtott gyárak helyén újak állanak, a földes­urak, a gyárosok, a bankárok nem nyúzzák tovább a népet, népünk másképp látja a nem­zetközi viszonyokat, más szem­mel nézi szomszédainkat, akik­kel együtt, egymást segítve építjük a szocializmust. Ez az építőmunka új, döntő szaka­szához érkezik január 1-én, az ötéves népgazdasági terv meg­kezdéséhez. Az ötéves tervhez, általában a tervgazdálkodás­hoz szükséges a termelő erők helyes elosztása, a termelés célszerű megszervezése. És mindehhez nem utolsó sorban szükséges az egészséges köz- igazgatás. szükséges a büro­kráciamentes, központosított munka, szükséges a népgazda­ság minden területét átfogó, áttekinthető ellenőrzés: szük­ségessé vált tehát, hogy új megyehatárokat, új közigazga­tási egységeket állapítsanak, -meg. Szabolcs és Szatmár egyesü­lése hozzájárul mindezeknek a problémáknak a megoldásá­hoz. A két megye tulajdon­képpen egyetlen tájegységet alkot, hasonlók a gazdasági berendezkedések, a két me­gyének egybefüggő a közleke­dése: Nyíregyházáról Vásáros- naményig és Mátészalkán át Csengerig, Záhonytól ismét Mátészalkán át Ágerdőmajorig járnak a vonatok. A közutak ehhez hasonlóak. Hatalmas erőgyarapodás lesz a megyék egyesülése, amelyen mitsem változtat, hogy a dadai alsó- és felső jár ás egyes községei Hajdú, illetve Borsod megyé­hez tartoznak ezután. A szo­cializmust építi továbbra is a zalkodi termelőcsoport, a prügyiek munkája s változat­lanul a szocializmus építése érdekében kell jobb munkát végezniük Újtikosnak, Ujszent- margitának is. ötéves tervünk törvény: en­nek a törvénynek végrehajtá­sát könnyíti meg az újjászer­vezett közigazgatás is. _____________t Az ipari növények jó begyűjtése hozzájárul az életszínvonal emelkedéséhez OLVASD, 1ERJESZD ‘,HÉPL#P“. A Szovjetúnió dolgozóinak életszínvonal emelkedéséről fényesen tanúskodik a köz­szükségleti cikkek termelésé­nek hatalmas növekedése, az áruforgalom élénkülése, — az árak következetes olcsóbbodá­sa. a lakosság vásárlóképessé­gének állandó növekedése. Amíg a Szovjetúnióban min­dig fokozódik a jólét, a kapi­talista országokban a lakosság sivár napokat él. Nő a munka- nélküliség, emelkedik a köz­szükségleti cikkek ára, — na­gyobb lesz a lakbér, fokozódik a dolgozók adóterhe, csökken a lakosság vásárlóereje. — Az Egyesült Államokban pL a munkások vásárlóképessége 1945 januárja óta 25 százalék­kal csökkent. A szovjet nép életszínvona­lának emelkedésére és a kapi­talista országok dolgozói nyo­morára vonatkozó adatok újra és újra arról tanúskodnak. — hogy mennyire felette áil a szocialista gazdálkodási rend­szer a kapitalista rendszerrel szemben A szovjet dolgozók anyagi jólétének további emelkedése szempontjából nagy jelentő- gűek azok a határozatok, ame­lyeket a Bolsevik Párt és a szovjet kormány a gyapot, len, cukorrépa és egyéb ipari nö­vények termelésének fokozásá­ra hozott. Ezek megvalósítása lehetővé tette a könyű- és élelmiszeripari nyersanyagok termelésének növelését és — megteremtette a közszükségle­ti cikkek fokozott gyártásának előfeltételeit. A kolhozok és szovhozok a gyapot, cukorrépa, len és ken­der begyűjtésénél tapasztalják, milyen hatalmas segítséget kaptak az államtól, amikor a nagyobb terméseredmények érdekében ez évben több trak­tort, talajmegmunkáló eszközt, gépkocsit, műtrágyát használ­hattak fel. mint az elmúlt év­ben. — Az állam segítségével, belső tartalékaikat mozgósítva, .jobb munkamegszervezéssel olyan iparnövény termést ér­tek cl, mint még soha. Az ipari növénvek betakarí­tása kétségtelenül az egyik legfáradságosabb mezőgazdasá­gi munka. Figyelmük arra is kiterjed, hogy a legjobb minő­ségű nyersanyagot adják a közszükségleti cikkeket gyártó iparnak. Válogatott és elsőran­gú minőségű gyapotot, nagy­szálú len- és kenderrostot, ki­tűnő minőségű cukorrépát és így tovább. A kolhozparasztok­nak ez azért is érdeke, mert az elsőrendű minőség nagyobb jö­vedelmet is biztosít A szovjet mezőgazdaságban tehát a munkaverseny most arra is irányul, — hogy minél jobban hajtsák végre az ipari növények termésének betaka­rítását, minél több gyapotot, lent, kendert és cukorrépát gyűjtsenek össze. — A szovjet kolhozpnrasztság és az egész szovjet nép tudja, hogy men­nél sikeresebben hajtják vég­re ezt a feladatot, annál több textilárut, cukrot és egyéb cik­ket kap a lakosság, annál ma­gasabbra emelkedik az élet­színvonal. w

Next

/
Thumbnails
Contents