Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-14 / 290. szám

4 1848 DECEMBER 1«, SUMM Megjavult a munka a magyl állami gazdaságban, amióta megalakult az üzemi bizottság * ▲mióta. Graczka „nagyságos n&k, hogy a malacok legtöbbször nyolc százaléka leromlik, elpusz­tul. Az etetésnél agyontörték egy­mást, ki is melegedlek, ahogy egymást szorítva igyekeztek első­nek kijutni a vályúhoz. Meghűl­tek a hűvösön, amelyik meg alul­került, másnap kivlhettük ... Százból nyolc veszteség.., Harc a percekért Szinte harc folyt a megbeszélé­sen a percekért, az apró, de an­nál jelentősebb munkarészek meg­javításáért. Lassan tizenegy felé kúszik az óramutató és még mindig van­nak problémák. Elcsendesednek, amint Husovszki elvtárs, az üze­mi bizottság titkára szót kér az asztalnál: — Elvtársak! Kiszámítottam itt — mutat egy lapot — hogy terveink végrehajtásával kerek 18.000 forint értékkei gazdagít­A lelkes munka gyümölcsei — Ezután nem lehet Így! Egyi­künknek vigyázni kell majd az ajtónál. Azt meg úgy szerkeszt­jük meg, hogy minél kisebb le­gyen a torlódás. Hiszen 390 ma­lacról, ezrekről lehet szó. Mi most elhatározzuk, hogy legalább há­rom százalékkal leszorítjuk a ki­hullást ... hatjuk államunkat! Csak a szabad ember, a földek, a gyárak, az ország ura örülhet így hazája gazdagodásának, erő­södésének. Ez az öröm ott cseng a vastapsban, a későbbi tervezge- tésben (vetítőgépet vesznek, új­ságokat rendelnek, könyveket, nő­szervezetet, Ifjúsági szervezetet, kultúrgárdát létesítenek a gazda­ságban) és ott csengett a dallam­ban, amely kivitte a falu sötét­ségbe burkolózó házal közé is az Internacionálét. Élelem legboldogabb napja Újra párttag vagyok úr” kétkerekűje végleg elporzott túl a kiapatakhidon, sok minden történt Magyoa. Az egyik legna­gyobb volt, amikor a gazdaság kapuja fölé kikerült a tábla: Gyulatanyai állami gazdaság ma- gyi üzemegysége’’. Azóta válto­zott meg Kántor Béla, Nagy Jó­zsef, Oláh György és társaik sor­sa is, kerül haza havi ötszáz a fi­zetésből, jut ruhára, cipőre is bő­séggel. — Most nem a magyi nagysá­gos „törődik” ... — mondogatják néha, ha az irodán aláírják a fi­zetési könyvet. — Es mi sem úgy törődünk... Tanulhatnak a magyiak az ál­lami gazdaságtól. Ahogy a brigá­dok végzik munkájukat, mint az óramű ... meUettük dolgoznak a gépek, a traktoristák ... és aho­gyan az állatokat kezein*-, mintás példaszerű. Meg Is mondják: — így csinálhatjuk mi is, ha megalakítjuk a csoportot. Nagy­üzemi módon ... Biztos, így jó az eredmény. — így vélekednek Nagy Andrásék a faluban. Kívülről még nem látszik, de a gazdaság mintás, példaszerű munkája még jobbá változott, amióta a kommunista munkások komoly segítsége lett az üzem­egység megalakult üzemi bizott­sága, DEFOSZ üzemi szervezete. Több szó esik a termeiéiről, bri­gádok szervezéséről, több szó a tanulásról. De nemcsak szavak hangzanak, tettek Is születnek egymás után. Tanulnak a sörések, a szeszgyáriak, a „sertésszakma’', és meglátszik a tanulás Jobban tudják szervezni a munkát, ha­marabb felfedezik, hol van javí­tanivaló, hol lehet rövidítem a munkaidőn, gazdaságosabbá ten­ni a termelést. A legutóbbi szak- szervezti napon ... Egy eredményes megbeszélés Mintha előre készültek volna mindnyájan a gyűlésre. Ez lát­szott szavaikból később. Mind­össze hárman hiányoztak a har­mincegyből, azok, akiket a munka szólított el. Búr Mihály elvtárs, a DEFOSZ termelési felelőse be­szélt. Jegyzetfüzetek fehér lapjai, aztán ceruzával írt sorok tükröz­ték a figyelmet. Kántor Béla volt az első fel­szólaló, a sórehízlalda brigádveze- töje. — Tudjátok, elvtársak, hogy a söremarhának a pihenés a fontos. Minél több, annál gyorsabb a hí­zás— kezdte, aztán mega.it rövid gondolkodásra. — Csinált a ml brigádunk egy tervet ezzel kapcsolatban. Hall­gassátok csak ... — Elhatárcztuk, hogy húsz perccel lefaragjuk a takarmány­felhordást azzal, hogy szervezet­tebben, pontosabban dolgozik a brigád, húsz perccel többet pihen­het a jószág. Percre, dekákra kell itt rámenni. Megpróbáltuk, már sikerült is! És tudjátok, mit jelent ez? Solt órát, sok kilós újabb súlygyarapodást négyhónapi hiz- lalási idő alatt; még pénzben is kiszámítottuk. 3200 forint értékű súlygyarapodás! többlet! Ennyivel több értékű sőremarha a per­cekért! Leszorítjuk a kihullást Nagy József kért szót. Egyik kezével a világosság felé fordítot­ta jegyzetfüzetét, a másik kezé­vel rábökte a ceruzát az írásra. — Itt van — mondta, mintha előre látná már a „sertésszakma” diadalát a magyi gazdaságban. — Megtaláltuk a hibát, az okát an­Ker ékpár é8 motorgumik, alkatrészek legolcsóbban PALOIAY műszaki kereskedőnél Zrínyi liona-u. 8. sz. Iván Prudkijnak, a „Zsovteny“ kolhoz molnárjának sok a dolga. Mindegyik kolhozparaszt el akar­ja magát látni finomlisztfel, a malom alig-alig tud megbirkóz­ni a nagy feladattal. Az udvaron sok ember áll. T ürelmesen vára­koznak az aranyló őszutói na­pon és csendesen beszélgetnek. A Zsovteny-kolhoz földjei már kiürültek, a fák alatt vastag ré­tegben feküsznek az elsárgult levelek. Egy idősebb kolhozpa­raszt egyik tenyeréből a másik­ba önti a hurosiyánszínü nagy búzaszemeket és megjegyzi: — Olyan mint a színarany. Azután könnyedén, látható elégüliséggel veszi le szekeréről a következő zsákot és viszi be a malomba. Ott áll, figyeli, mint ömlik vastag sugárban a kiőrölt fehér liszt. Sok munkanapot dolgozlak, sok a járandóságuk is. ' Van olyan kolhozparaszt is, aki há­rom szekérrel sem tudja elszállí­tani, pedig a burgonyát, káposz­tát, répát még csak ezután oszt­ják ki. Várakozás közben szóbakerül az elmúlt év. Akkor az őszi szán. tűst novemberben végezték el: az idén még a fekete ugart is októ­berben szántották fel. A tervet kétszeresen túlteljesítették. Az ősziek vetését I munkanap alatt fejezték be. A kolhoz jövedelme állandóan emelkedik, évről-évre növekszik a termés. Háború előtt, 1940-ben őszibúzából holdanként 8 mázsa termett, az idén 10 mázsa. Bozs- ból 1940-ben S—9 mázsát arattak holdanként, idén 12 múzsát. A kolhoz nagy szérűjén sorban állnak a kukoricarakások. Mesz- sziről kazlakra emlékeztetnek. Fedor Kondatjevics Zajac mun­kacsoportvezető kedvtelve néze­geti, de közben elégedetlenkedik: — Negyven mázsát gyűjtöttem be holdanként, pedig 50 mázsát szerettem volna. Jövőre elérem ezt is ! Gabonájuk megőrléíe után bol­dog mosollyal térnek vissza a kolhozparasztok. Helyükre újab­bak állnak. A munka nem szü­netel. Ila a kezük nem mozoghat akkor tervezgetnek. Megbeszélik hogyan készítik el kukoricaszá- rakból a védőgátakat a hó meg­őrzésére. Már most gondolnak árrá, hogy a fehér hótakaró majd pontosan befedjen minden tenyérnyi földet, mert tudják, A kanadai kormány mindent elkövet, hogy Kanada népét el­tántorítsa a békébe vetett hittől és beoltsa őket a Szovjetunió és a népi demokrácia országai el­leni gyűlölettel. Ennek a célnak az elérésére minden eszközt fel­használnak. Mozgósítják a saj­tót, a rádiót, a filmet... Az is­kolákban a gyerekeket katonai szellemben nevelik. A tudomá­nyos kutatás sem az emberi ha­ladást szolgálja. Újabb gyilkoló eszközök előállításával kísérle­teznek a felső- és középfokú is­kolák tankönyvei és tantervei reakciós elméletekkel van tele. A haladószeikmű tanerőket eltávo­lítják az intézeietből s helyükre fasiszta érzelmű „tudósokat“ ál­lítanak­A háborús propaganda mély felháborodást váltott ki a kana­dai iíjóságból, mely nem akar­ja az amerikai imperialisták ér­dekeit szolgálni. A Dolgozó Ifjú­ság Nemzeti Szövetsége, amely az ország lialadószellemű ifjú­ságát foglalja magába, tömeg­mozgalmat indított a kormány háborús intézkedései ellen. Bros- súrákban, röplapokban világosít­ják fel Kanada népét a kormány áruló politikájáról- Ezek a felvi­lágosító íratok lerántják a leplet az Atlanti Szerződésről. Kedves Elvtársak! Mindenkit értesíteni akarok arról a nagy örömről, amely pártszervezetünk minapi tag­gyűlésén ért .Életem legboldo­gabb napját, legboldogabb óráit éltem át; újra párttag lettem a Magyar Dolgozók Pártjában. Van a pártszervezetünkben nem egy tagjelölt s a vezető­ség közülük engem javasolt tagnak. — Űjra párttag lehetek — ez járt állandóan a fejemben, akkor is, amikor a nevemet hallottam a taggyűlésen. A titkár elvtárs megkérdez­te, miért akarok párttag len­ni? Nem tudtam leplezni egy percre sem zavaromat, ideges­ségemet. A hangom valahogy idegenül csengett, amikor meg­szólaltam. Mintha nem is én beszéltem volna. Nem volt az híres szónoklat, csupán né­csak így tarthatják meg a föld nedvességéi. Kint, a kolhoz utcain motor- kerékpárok berregnek. A kolhoz­parasztok megkedvelték, meg is tudják vásárolni e járművet. Kerékpár minden házban van- Három „Moszkvics“-gépkocsija is van a kolhoznak. Ez csak egy jele annak, hogy a kolhozpa- rasatok életszínvonala állandó­an emelkedik. Az 1950. év ősze még a mostaninál is szebb és gazdagabb lesz. A kanadai haladó erők felhív­ják a figyelmet azokra a küz­delmekre, amelyeket a gyarma­ti népek folytatnak országuk fel­szabadításáért, függetlenségü­kért, az imperialista rablók el­len. A torontói egyetemi hall. gatók petíciót nyújtottak át a kormánynak, amelyben követelik a Csang-Kai-Seknek szállított hadianyagok megszüntetését. Az elmúlt évben a kanadai képviselőház elfogadta a hadse­reg létszámának 44.000 fővel va­ló emelését. A kormány hatalmas propaganda-kampányba kezdett. Sajtón és rádión felhívással for- dúlt az ifjúsághoz, hogy jelent­kezzenek a hadseregbe. Plakátok jelentek meg az utcákon, a pla­kátra mosolygó katona van fest­ve, elegánsan öltözve, dagadó pi­ros arccal. A kanadai ifjakat nem szédí­tette meg a kormány propagan­dája. A haladószellemű egye­temisták ezekre a felhívásokra válaszul kijelentették, „Mi kenye­ret akarunk és nem puskaport I“ „Építsetek lakóházakat és isko­lákat, ne pedig kaszárnyákat I“ „Békét, békét, békét!“ A Keleteurópai Általános Biztosítótársaság vezérügynök­ségei — tizenhat vezérügynök­ség — munkaversenyben álla­nak egymással, hogy a mun­kaverseny lendítő erejével egyre szebb eredményeket ér­hessenek el. Ezt a versenyt a legutóbbi kiértékelések szerint a nyíregyházi vezérügynökség nyerte meg. A jutalmat, a ..Morozov“ vándorzászlót hét­hány szó, ami a nagy boldog­ságtól kibuggyant belőlem. Pe­dig mennyi mindent szerettem volna akkor elmondani! Azt, hogy már látom: igazságos, helyénvaló, nevelőhatású in­tézkedés volt, hogy tavaly ilyenkor tagjelöltté minősítet­tek. Helyénvaló volt, hiszen csaknem három éve voltam már párttag, mégis elmarad­tam a tanulásban — és emiatt a pártmunkában is. Kellett ez a visszaminősítés, hogy az addiginál többre értékeljem ezután a párttagságot, hogy dicsőségnek, megtiszteltetésnek tartsam — amint a mi szeretett Sztálin elvtársunk tanítja. Amit akkor nem tudtam el­mondani, leírom most. Soha nem felejtem el, hogy közel egy évig tagjelölt voltam. Ez az idő nagyon értékes volt számomra. Tanulni, dolgozni, küzdeni azért, hogy ismét párttag lehessek — ez volt el­tökélt szándékom. És most visszavett a tag­gyűlés. Azt az útravalót sem felejtem el, amelyet ezen az ér­tekezleten kaptam: nem feled­kezem el soha. de soha a ta­nulásról, a pártmunkáról, min­dennapi munkám becsületes végzéséről. S ha mégis tapasz­talnak ilyet az elvtársak, bí­ráljanak meg érte. Én azon­ban igyekezni fogok, hogy ne legyen még egy ilyen esetem, mint az egy évvel ezelőtti visszaminősítés. Gyöngyösi András Az ifjúság háborúellenes meg­mozdulása azt eredményezte, hogy a kormány a tagtoborzást beszüntette és a képviselőház ál­tal megszavazott törvényt, a ka­tonaság létszámának felemelésé, ről, hatályon kívül helyezték. A Montrealban megjelenő „Le Devoir“ című katolikus újság a következőket írja: „Világos, hogy ifjúságunk nem hajlandó értelmetlenül feláldozni magát, ahogyan az idősebb generáció tette-“ A Dolgozó Ifjúság Nemzeti Szövetsége akadályt nem ismer­ve, harcol a kormány háborús politikája ellen. Harcol a kana­dai ifjúság megszervezéséért. Harcol azért, hogy ez az ifjúság a béke arcvonalát, a béke táborát támogassa. A szövetség munká­ja visszhangra talált a kanadai ifjúság szívében. A haladószelle- mű kanadai ifjúság 130 képvise­lőjét küldte el a budapesti Vi­lágifjúsági Találkozóra- Ez a 130 ifjú fejezte ki a kanadai if­júság békevágyát és azt az aka­ratát, hogy együtt akar haladni a világ valamennyi haladószella- mű, békéért harcoló ifjúságával. főn délelőtt adták át ünnepé­lyes keretek között Az ünnep­ségen a Párt képviselőjeként Bartha Sándor elvtárs jelent meg, de képviseltették magu­kat az üzemek, hivatalok és tömegszerveztek is. A vezér­ügynökség dolgozói fogadalmat tettek a vándorzászló megtar­tására, ezzel akarják bebizo­nyítani, hogy valóban kiér­demlik az első helyet. VEGYÉL RÉSZT as Embersport• fogadáson! TOTO ttpnelvéoy ára AJ« F: Akarst minden faluba sportpályát? Akarod a magyar stadiont? Akarod a tömegsportot? A célok érdekében fogadj: N YERHETSZt Tipszelvények kaphatok: trafikokban, osztálysorsjáték Mára sítókná), postahivataloknál és az IBUSz-náL A kanadai ifjúság nem akar háborút 9 Átadták a Keleteurópai Biztositónak a „Morozov" vándorzászlót

Next

/
Thumbnails
Contents