Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-13 / 289. szám

nyírségi I 1949 XII13 KEDD Vi, évi. 289 Ära 50 tiliér 2f járásunk befejezte az őszí mélyszántást Nyírmihálydi vezet a tejbegyűjtési versenyben Ä költségvetés minden tétele a nép érdekében álló feladatokra mozgósít Kossá István pénzügyminiszter elvtárs országgyűlési beszéde a költségvetési vitában Az 1950. évi költségvetés be­nyújtása olyan időpontban törté­nik, amikor a magyar dolgozó nép sikerrel fejezi be hároméves ter­vét és amikor az országgyűlés tör­vénnyé emelte új ötéves tervün­ket- Már az 1949. évi, tehát a most befejeződő költségvetés is igen jelentős lépés volt előre a szocialista költségvetés felé. A most beterjesztett 1950-es évi költségvetés pedig már erősen megközelíti a szocialista költség- vetést. — A szocialista és a tőkés ál­lami költségvetés közötti különb­ségek egyaránt megmutatkoznak a bevételek jellegieméi és forrásai­nál, továbbá a felhasználás céljá­nál és módjánál. A tőkés állam bevételei az adók, amelyeket a tő­kések a dolgozó tömegekre hárí­tottak át. A mi bevételeink több­sége állami vállalatainktól szár­mazik, jórészt azokból a milliár- dokból, amelyek azelőtt a tőkések kezébe vándoroltak. A régi ter­melőeszközök újszerű felhaszná­lásával olyan eredményeket érünk el a termelés területén, melyek új és újabb bevételi forrásokat nyit­nak meg a költségvetés részére, megváltoztatja annak jellegét. — A tőkés -fettem kBIt^égTtfésé- oen a kiadások döntő többsége a tökésrend fennmaradását, a tőkés és nagybirtokos osztály munka- nélküli jövedelmet biztosító elnyo­mó gépezet s a bürokrácia fenn­tartására szolgál. A ml költség- vetésünkben a népgazdaság fej­lesztésére és népünk szociális és kulturális felemelkedésére szol­gáló kiadások jutottak túlsúlyra. A tőkés államok költségvetése a visszaélések ezer és egy lehetősé­gét teremtette meg. A mi költség- vetésünket népi demokratikus ál­lamunk ellenőrző szerveinek és magának a népnek tényleges el­lenőrzése alá helyezzük. — Hogy az 1950. évi költségve­tés számait kellően tudjuk értékel­ni, előbb egy pillantást kell vet­nünk arra az útra, melyet ebben az évben megtettünk. — Dolgozóink lelkes, odaadó munkája népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokban, a lakos­ság életszínvonalának nagyarányú emelkedésében is kifejezésre jut. 1949 októberében a reálbérek szín­vonala 37 százalékkal felülmúlta az 1938. évi szintet és 18.6 százalékkal volt magasabb, mint 1948-ban. A hatalmas fejlődést tükrözi a szer­kezeti átalakulás is, amely nép­gazdaságunkban a hároméves terv folyamán bekövetkezett és amely ötéves tervünk számára a szilárd gazdasági alapot biztosítja. A há­roméves tervvel a nép államának tulajdonába összpontosítottuk a ter­melő eszközök döntő részét és szi­lárdan kézbe vettük gazdasági éle­tünk irányító szerveit. Hároméves tervünk sikeres végrehajtása és Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja politikájának következetes megvalósítása döntővé tette orszá­gunkban népgazdaságunk állami ré­szét és a további szocialista épí­tésnek megíelelően csoportosította át a termelőeszközöket. — Népgazdaságunknak az 1949. évben bekövetkezett jelentős fejlő­dése tükröződik az 1949-es év ál­lamháztartási gazdálkodásában is. A most záruló költségvetés elő­irányzata 9.3 milliárd forintot tett M. Ténylegesem a gazdálkodás *r előirányzatot lényegesen meg fogja haladni. Kiadásaink összege az 1949-es évben előreláthatóan meg­közelíti a 13 milliárd forintot. Az emelkedésből egymagára a három­éves terv felemelt beruházási elő­irányzatára egymilliárdot meghala­dó összeget tordítottunk. Bebizo­nyosodott, a beruházások nemcsak hogy nem csökkentik dolgozó né­pünk életszínvonalát, ellenkezőleg lényegesen emelik. Külföldi Impe­rialista, úgynevezett segitség nél­kül, de a. Szovjetunió állandó ba­ráti támogatásával népünk szinte kézzelfogható és állandó életszín­vonal emelkedése közepette való­sítottuk meg terveinket, miközben még állami költségvetésünk is — mint a stabilizáció minden évében, most is felesleggel, előreláthatólag 50 millió forint többlettel fog zá- ulni. 22.000 újítás — 250 millió torint megtakarítás — A megnövekedett költségve­tési keretek fedezetét a lényege­sen megnövekedett termelésből befolyó adótöbblettel, valamint a vállalati nyereségekkel, új adóne­mek bevezetése és az adókulcsok felemelése nélkül is biztosítani tudtuKl — A dolgozóknak a munkával szemben megváltozott viszonya a vállalati nyereségeket jelentősen megnövelték és hatalmas összegű új, szocialista jellegű bevétellel gyarapítják a. költségvetést. 2.4 milliárd forintot tesznek ki előre­láthatólag az 1949. évben az álla­mi költségvetésbe befolyó válla­lati nyereségei. Ez bizonyítja, hogy vállalatainkat sokkal jobban vezetjük, mint a kapitalisták, hi­szen ezeket a nyereségeket azok az üzemek fizetik be, amelyek a kapitalista vezetés alatt nagy­részt deficitesek voltak s állan­dóan allami támogatást igényel­tek. Példa erre. hogy munkásaink, technikusaink, mérnökeink 22.000 újítási javaslati al egy év alatt kő­iéi 250 millió forint megtakarí­‘ettek lehetővé zeiúuknek az 1919. év­folyamán megkezdett átalakítása, jelentős egyszerűsítése, számos adónem és illeték összevonása nemcsak, hogy nem Idézett elő zavarokat a bevételek biztosításá­nál, hanem azok fokozásának hathatós eszközévé vált. — Hazánk 1949. évi kedvező államháztartási helyzete helyes hitelpolitikánk, termelésünk gyors felfutása nagymértékben járult hozzá pénzünk értékének további megszilárdításához. A forint vá­sárlóereje emelkedését mutatja, hogy 1949 október végén a nagy­kereskedelmi árindex 4.1 száza­lékkal, a létfenntartási költségek mutatószáma pedig 5.7 százalék­kal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Dolgozóink tehát megnövekedett keresetüket ala­csonyabb árak mellett tudták vá­sárlásra felhasználni. A népgazdasági tanács alá tar­tozó hivataloknál jelentkező 600 milliós többlet elsősorban az Or­szágos Tervhivatalnál nyersanyag és áiutartalékokra előirányzott 5Ü0 millió forintos kiadásból c:eJ. A költségvetés a földmívelési tárcánál egy esztendő alatt 36 százalékos fejlesztést irányoz elő. Horthyék az 1934—35-ös költség- vetési évben, a mai értékre átszá­mítva 110.4 millió forintot, az 1935—36. évben 120 4 millió fo­rintot és a legutolsó békeévben, 1937—38-ban pedig 133.2 millió forintot fordítottak a mezőgazda­ságra. Hozzá kell tennem, hogy ezt a támogatást Is lényegében az ezerholdasok kapták. Mi olyan arányban fejlesztjük mezőgazda­ságunkat, hogy csak a fejlesztés többlet a múlt évihez képest egy­magában többet tett ki, mint a Horthy-korszak egy-egy esztendei egész földmivelési költségvetése. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1950-re előirányzott 7 és egyne­gyed milliárdos beruházásokból a mezőgazdaságra eső hatalmas részt, akkor láthatja csak iga­zán mindenki, hogy az elkövetke­ző évben milyen fejlődés alatt áll a magyar falu. A tervben te­nyészállat bemutatóra előirány­zott hatalmas összegeken felül 50 millió forintot irányoztunk elő az állami mezőgazdasági birtokok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállományának fejlesztésére, apaállatok beszerzésére és pótlá­sára pedig 26.9 millió forintot. A mezőgazdasági szakoktatásra 83.4 millió forintot irányoztunk elő. Ez több, mint tízszerese annak az összegnek, amelyet Horthyék 1937—38-ban fordítottak ugyan­ilyen célra. Mezőgazdasági tudo­mányos célokra és kísérletekre 42.3 millió forintot fordítunk 1950-ben, amely hatszorosa annak az összegnek — azonos értékben számítva — amelyet Horthyék 1937—38-ban hasonló célokra for­dítottak. — A mi mezőgazdasági, tudo­mányos és kísérleti intézeteink feladata az agrotechnika fejlesz­tése, a korszerű mezőgazdasági termelés előmozdítása és a Szov­jetunió fejlett agrobiológiájának meghonosítása. Ezzel szemben Horthyék a tudományos intézetek támogatására felvett csekély ösz- szegeket Is sok esetben kétes ér­tékű és hírű tyúkfarmokra és egyéb panamákra fordították. — Parasztifjúságunk számára mezőgazdasági alsó-, közép- és felsőfokú szakoktatási rendsze­rünk kiépítésével eddig ismeret­len távlatok nyílnak meg. Ter­melőszövetkezeti csoportjaink, gép- és traktorállomásaink ezré­vel fogják kapni ezekről az isko­lákról és tanfolyamokról a mü­veit, öntudatos szakmailag kép­zett kádereket. Nem lesz olyan magyar falu, amely ne érezné kormányzatunk áldásos gondos­kodását. — Népi demokrácián« fejlődé­sében eljutott már odáig, hogy lé­nyegében felszámolta a munka- nélküliséget, jelentősen emelte népünk jólétét. Ma már nem a tö­megek nyomorának enyhítéséről van szó, hanem arról, hogy az egyre magasabb életszínvonalon élő dolgozóinknak üdülőkön, sza­natóriumokon, gyermekotthono­kon, kórházakon, orvosi rendelő­kön, bölcsődében keresztül mind több és több szociális vívmányt biztosítson. Ipari kutatásra 1950-re 65.2 millió forintot irányoztunk elő Az 1950. évi költségvetésben elő­ször szerepel a népin j^Wési tárca,- melynek szervezését az tette szük­ségessé, hogy fejlődésünk a kul­túra területén jelentősen elmaradt népi demokráciánk politikai és gazdasági fejlődése mögött. Szük­ségessé vált, hogy állami eszkö­zökkel is elősegítsük a kultúra te­rületén is a felzárkózást, a szocia­lista építés egyéb nagy eredmé­nyeihez és meggyorsítsuk a marxizmus-leninizmus behatolását és győzelmét kultúránk minden te­rületén. — A könnyű- és nehézipari mi­nisztérium költségvetéselőirányza­tának emelkedése elsősorban az ipari kutatásokra felvett jelentős összegek következménye. Ipari ku­tatásra 1950-re 65.2 millió forintot irányoztunk elő. Ezután Kossá miniszter személyi kiadásokat ismertetett, majd így folytatta beszédét: Tisztelt Országgyűlés! — Az 1950. évi költségvetési kiadásokat azért lehetett 17.454 millió forint összegben előirányozni mert várható bevételeink — melye­ket beható számítások alapján mér­tünk fel — erre teljes mértékben fedezetet nyújtanak. — Népgazdaságunk szerkezeti változásai megváltoztatták bevéte­leink összetételét és forrásait is. Ennek megíelelően a forgaimi adókból és az állami vállalatok nye­reségéből eredő bevételeink a költ­ségvetésnek már közel kétharmad­részét teszi ki. — A magyar munkásosztály mé­lyén tízezrével találhatók olyan dolgozók, akiknek képességei a kapitalizmus járma alatt nem bon­takozhatott ki, de akiket Pártunk és szakszervezeteink nevelőmun­kája éimunkásokká és a sztahanov mozgalom harcosaivá formál és akiknek munkája nyomán nem­csak a termelés eredményei npnek viharos gyorsasággal, de a szo­cialista felhalmozás is hatalmas méretekben gyarapodik. — A mi dolgozó népünk, a nagy Szovjetúnió példájából meríti a szocialista építés új és újabb erő­forrásait. A termelési idő lerövidí­téséért, a termelékenység emelé­séért, a selejt csökkentéséért foly­tatott mozealom már nálunk is kezd kibontakozni, de ennek erőtel­jes kifejlesztése, általánossá tétele még előttünk álló feladat. — Bevételeink számbavételénél a forgalmiadók után nagyságrend­ben az egyenesadók következnek. Ezeknek összegét 465 millió forint­ban irányoztuk elő. Ezután hangoztatta Kossá mi­niszter elvtárs, hogy fel keli szá­molnunk az adómorál terén mutat­kozó lanyhaságot. Majd így foly­tatta beszédét: — Tisztelt Országgyűlési 1— Először szerepel költségveté­sünkben 650 millió forintos elő­irányzattal a tervkölcsönből szár­mazó bevételnek az 1950. évre át­nyúló része. Első tervkölcsönünk sikere bizonyítéka annak, hogy dol­gozó népünk felismerte a szocia­lista takarékosság ezen új formá­jának jelentőségét és tudja, hogy kölcsönnel saját jobb,* boldogabb jövőjének építését segíti elő. Bevételeink fejlődése nemcsak az emelkedő eredményekkel, hanem az adórendszer egyszerűsítésével és a pénzügyi igazgatás munkájá­ban mutatkozó javulással is mér­hető. Mindkét irányban már az 1949-es évben is jelentős lépéseket tettünk előre. Természetesen az adórendszer egyszerűsítésével és pénzügyigaz­gatásunk jobb megszervezésével nem állhatunk meg félúton. Ezen a téren az 1950. évre is jelentős további egyszerűsítéseket terve­zünk. Pénzügyi igazgatásunk átszer­vezése bankvonalon is nagyjából befejeződött az elmúlt esztendőben. A kialakított banktípusok a szocia­lista gazdaság egy-egy tevékeny­ségének váltak lebonyolító és pénz­ügyi ellenőrző szervévé. Bankrend­szerünk további tökéletesítése azonban még a közeljövő feladatai közé tartozik. Tisztelt Országgyűlés! Összegezve kiadásaink és bevé­teleink áttekintését, .nég egyszer alá kívánom húzni: bár 1950. évi költségvetésünk 500 millió törni tartalékot is magában foglal, még.s bevételeink 82.6 miilió forinttal ha­ladják mesr kiadásainkat. Az 1949. évi pénzügyi gazdál­kodósunk. eredményei ífj 1950. é-i költségvetésünk számadatai bizo­nyítják, — hiszen a számok bízó. nyitják és a számok mögött min­denek! által ismert tények van­nak, — hogy hazánk, népi demo­kratikus államhatalmunk, népgaz­daságunk, pénzügyeink szilárd alapokon, nyugszanak és fejlődé­sünk vonala töretlen. A költségvetés minden tétele a nép érdekében álló feladatokra mozgósít. A magyar nép tudja ezt és éppen ezért fogja ezt va­lóra váltani maradék nélkül az 1950. évi költségvetésben felvázolt feladatokat épp úgy, mint ahogy eddig mindig megvalósította mind azokat a célkitűzéseket, amelye­ket a Magyar Dolgozók Pártja, demokratikus kormányunk és né­pünk szeretett nagy vezére. Rá­kosi Mátyás eléje tűzött. — Köszönhetjük eredményein­ket mindenekelőtt annak, hogy bennünket a Szovjetúnió szabadí­tott fel és a Szovjetúnió támoga­tott abban, hogy megőrizzük po­litikai és gazdasági függetlensé­günket az Imperialisták ádáz tá­madásai ellen, de a Szovjetúnió a politikai támogatáson túl igen hathatósan elősegítette népgazda­ságunk helyreállítását és fejlesz­tését is. Köszönhető ez a Magyar Dolgozók Pártja helyes, követke­zetes politikájának, amellyel ki­szorította a hatalomból a reak­ciós erőket, kijelölte az elérendő gazdasági és politikai célokat, ki­dolgozta nemzetgazdaságunk helyreállításának és továbbfej­lesztésének tervét, rávezette né­pünket a szocializmus útjára, megteremtette egy szeob, boldo­gabb élet lehetőségét, amelyért ér­demes küzdeni, dolgozni és ha kell, áldozatot hozni. További si­kereink biztosítéka, hogy Pártunk élén a magyar dolgozó nép olyan kipróbált narcosa, a magyar munkásosztálynak olyan harced­zett vezére, a marxizmus-leniniz­mus olyan k váló ismerője és hi­vatott alkalmazója áll. mint Rá­kosi Mátyás

Next

/
Thumbnails
Contents