Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-06 / 283. szám
4 16<«! UECÍWStw ®, .-’Efcv Csatlakoztak a „Szakma legjobb munkása“ mozgalomhoz a szabolcsmegyeí termelőcsoportok tehenészei Jólét és kultúra A Láng-gyárból Czelíl vasöntő indította el a „Szakma legjobb rpunkása” mozgalmat, amely vihar- gyorsan terjedt el a Sztálin elvtárs hetevenedik születésnapjára készülődő ipari munkások között és példájuk nyomán gépállomásainkon, állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeti csoportjaink dolgozó parasztjai között is. Állattenyésztőink közül a gyulatanyai állami gazdaság gyulatanyai üzemegységének, tehenészei voltak megyénkben az elsők, akik a DK- FŐSZ elnöki tanácsának felhívása után versenyt hirdettek megyénkben a „Legjobb fejőgulyás” címéért Most a szabolcsi termelőszövetkezeti csoportok tehéntörzseinek tehenészei csatlakoztak a „Szakma legjobb munkása” mozgalomhoz, élükön a kótaji, nagyhalászi, kemecsei, nyíregyházi, polgári, tiszaeszlári, nyírbogáti és újfehértói termelőcsoportokkal. Versenyük célja, hogy gondos munkával és szakszerű takarmányozással minél magasabb tejhozamot érjenek el, minél inkább elősegítsék állattenyésztésünk fejlődését, állatállományunk gyarapodását. A nagyhalászi gépállomás vezetőjének versenyfelhívása Szabolcs egyik legjobb gépállomásának, a nagyhalászi gépállomásnak vezetője, Hidi Antal eiv- társ még az elmúlt hónapban munkaversenyre hívta ki az ország valamennyi gépállomásának vezetőjét. „Versenyünk lelkesítője, mozgatója, sikereinek alapja legyen Sztálin elvtársunk hetvenedik születésnapjának ünnepe’’ — irta felhívásában, amelyben az alábbi versenyponlokat javasolta: Sikeresen megoldani a káderne- relés feladatait, a gépállomás jó vezetésére megtanítani az állomás- vezetőség többi tagját. — A tavaszi gépi talajmunkákat már most ez esztendőben úgy megszervezni, hogy legkésőbb december tizennyolcadikéig biztosítva legyen a gépállomás valamennyi erőgépének teljes tavaszi kapacitása — a jövő esztendei gazdasági munkaterv hatnapos idő alatti elkészítése. — Üj termelőszövetkezeti csoportok alakulásának előkészítése a gépállomás körzetében, felkészülten végzett alapos felvilágosito munka. — Az állomás körzetében lévő Valamennyi gép hetenkénti leláto- gatása. — Szoros, állandó kapcsolat a körzet termelőcsoportjaival, állandó látogatások, közös megbeszélések, stb. A sztaháhovisrt'a észre sem vette, hogy egy autó állott meg munkahelye mellett, csuk a köszönésre nézett fel. — Szabadság Visnyik elvtárs! Az 1300 százalékos kőműves arcán öröm. szutodt át, gyorsan kö- rülpiliantott, mint a házigazda, •amikor hellyel akarja kínálni kedves vendégét. Nem tudta leültetni a vendéget, hiszen jobbra a vasbetonszerelők rakják a vasat, amott termésköveket faragnak, itt meg a kőművesek öntik a maltert, de nem baj! Hiszen ez nem szégyellni való hely, hanem az dicsőségének helye és büszke arra hogy itt. látogatta meg a Párt, Győré elvtárs megyei titkár személyében. Nagy a Visnyik elvtárs öröme, olyan, mint amikor katona fiának (nemsokára a néphadsereg tisztje lesz) és rendőr fiának táv. iratozta meg rekordját. — Milyen célok vezetnek munkámban? — kezdte Visnyik elv- iára. — Rákosi elvtárs szavaira gondolok: „ A kommunisták jár- j attak a munka óiéra!" A szovjet fZtahánovistákr,'. gondolok, akik példát mutatnak. A kommunis iákat, a szovjet embereket miedig az jellemzi, hogy az újat keresik a fejlődésben levőt, hogy megdön- tik a régit, az elavultat. Amikor átvettem Pozsonyi elvtárs módszerét, voltak, aikik azt mondták: Végül leszögezi Hidi Antal elvtárs felhívásában: „Mutassa meg a verseny, hogy jó vezetőjével melyik gépállomás segíti elő leginkább a falu szocialista fejlődését és mindnyájunk versenye pedig hozza a szocialista építőmunka sorozatos sikereit!” „Vén bolond". Nem törődtem ezek. kel az emberekkel^ tudtam azt, hogy a munkások nagy többbsége engem támogat. — Csuk. a falazásnál dolgozik sztahanovista módszerrel Vi&nyik elvtárs? . — Edig csuk ott dolgoziam, de uéháiny napon belül ugyanígy végzem a vakolást is. Ahogy megmutattam, hogy a falazásnál elérem az 1300 százalékot, ugyanúgy megmutatom: egyébb munkafolyamatnál is alkalmazható a szia. hánov módszer. Ott Is megdönt- jük a régi munkamódszereket és tovább megyünk. Nincs megállás a fejlődésben. Nem tartozik ü fiatal nemzedék közé Visnyik József, egy-két év választ}, el az ötventől, munkájával azonban, példát mutat ez ifjúmunkásoknak is, Nagy Hajasnak és a többieknek. — Szeretnék a nyíregyházi dolgozók, ha a többi kőművesek is méltók lennétek Pozsonyi elv- társhoz — mondta Győré elvtárs_ de 'alig ejtette ki a szavukat, a sztahanovista már folyta tta. — Túl akarom szárnyalni Pozsonyi elvtársat! — kiáltotta fiatalos hívvel, de szaval mélyén érezni lehetett >i gondolkodó, minden ezreléket és másodpercet kiszámító sztahanovistát is, aki nem fec-eg üresen. — Persze nemcsak magamra Azerbajdzsán szovjet köztársaságban van az „Októberi Forradalom XII. évfordulója” nevű kolhoz, amelynek dolgozói évröl-évre több élelmiszert és pénzt kapnak a kolhozjövedelemből. A kolhoz jövedelmének állandó emelkedését a földek termelékenységének növelésével, kitűnő szaktudással, élenjáró módszerek bevezetésével és a munkaidő minden percének kihasználásával érgondolok. Nem érne semmit egykét 1000—2000 százalék, ha a többiek nyolcvannal, kiiencvennei kullognának a régi úton. Azt akarom megvalósítani, hogy üzemünkben a legtöbb dolgozó elérje a 200—300 százalékot, a legtöbb dolgozó sztahanovista módjára végezze munkáját. — Ez derék — helyeselt Győré elvtárs, — Gerö elvtárs a IH. kongresszuson rámutatott a magas építőipari szorzószámra. Mutatkozott már javulás, azonban mindig szemünk előtt kell tartani: minden százalék önköltségcsökkentés az építőiparban új házak százait jelenti az ötéves tervben és új munkások ezreit. A nemzetközi eseményekről is beszélgettek, ta hatalmas béketáborról, >a Szovjetunióról és a háborús uszítókról. — Olvastam Davidov mérnök tervéről, — mondotta Visnyik József, — csodálattal töltött el és arra gondoltam: hatalmas és gazdiig a béke tábora. A másik oldalon? Nyomorúság', éhezés, nyomor. De rajta leszünk, hogy az egész világon a békét szolgálja majd az alom! A múlt héten háromszoros keresetet vittem haza a feleségemnek. Ezért Is dolgoztam, de azért is, hegy erős és legyőzhetetlen legyen azoknak a tábora, akik a szovjet emberekkel az élen békét akarnak. ték el, de nem kis részben azzal is, hogy teljes mértékben felhasználják a Bolsevik Párt és az állam nyújtotta gazdasági segítséget. Az eredményes gazdálkodás lehetővé tette, hogy kiegészíthessék az építkezésekhez, valamint gépek és állatok vásárlásához szükséges pénzalapot. Az öregek és rokkantak, az időleges munka- képtelenek segítségére és a gyermek napközi otthonok fenntartására ugyancsak megfelelő alapot létesítettek. A termelőszövetkezethez befolyt jövedelemből előirányozták a szükséges kiadásokat a folyó termelésre, kulturális és jóléti célokra. Az élelmiszerek nagy részét és a pénzbevételeket —a munkanapoknak megfelelően — széjjelosztották a kolhostagok között. Nem volt az elmúlt évben egyetlen dolgozó kclhozpafaszt sem, aki átlagban ne tudott volna felmutatni 350—400 munkanapot. Minden munkanapjukra 13 rubel, 4 kg gabona sok hús, gyümölcs és zöldségféle jutott. Mirijeva kolhozparasztnő az elmúlt évben 6240 rubelt, 2000 kg búzát és 3000 rubel értékű különböző élelmiszert kapott. A Zejna- lov család (feleség és gyermek) munkaköuyv eeskéi szerint 1500 munkanapjUK 19.500 rubelt, 5000 kg gabonát, bőséges mennyiségű hűst, zöldséget és gyümölcsöt eredményezett. Orudzsav'a, fiatal csoport vezetőnő pótjáruíékct is kapott, mivel több mint kétszeresen túlteljesítette az állami termelési tervet. Százalékban kimutatva a kol- hozparasztok természetbeni járuléka 30, pénzjáruléka pedig mintegy 65 százalékkal emelkedett 2 év klatt. A kolhoz családok — mivel szabadon rendelkeznek kiutalt járulékaikkal — egymásutáu javítják meg házaikat, bútort és ruhaféléket vásárolnak. Kulturális látókörüket pártlsko- lákban, kultúrkörökben, tanfolyamokon, szemináriumokon szélesítik. Ilymódon befolyásolja a kolhozok fejlődése a parasztok anyagi és kulturális jólétét. Cvctov. Minden százalék önköltségcsökkentés a házak százait jelenti Győré elvtárs megyei titkár meglátogatta Visnyik elvtárs sztahánovistát ejm »un hogy dolgozó népünk ÄPlg "Sí ""vezére, Rákosi elvtárs figyelmeztetett bennünket, hogy népi demokráciánk kulturális, tudományos, művészeti fejlődése messze elmaradt politikai cs gazdasági eredményeink mögött. S valóban, ha kiá-lítási termeinket, tár.atainkat végignéztük, mit ‘állunk? Míg a Párt vezetésével kiszorítottuk a fiatalomból, a gyárakból a nép ellenségeit, gépál. omásokkal, állami birtokokkal siettünk dolgozó parasztságunk segítségére a falusi osztályharcban, a hároméves tervvel emel- tűk életszínvonalunkat, megerősítettük néphadseregünket — addig festőink, képzőművészeink nagyrésze ezt a hatalmas átalakulást teljesen! Cigye.men kívül hagyva alkotásaikban, változatlanul a múlt eszmenélküliségét, valóságeüenességét fejezték ki. Pfliinílil 9”ßli társadalmi életünknek és BVIIiion művészetünknek ez az ellentmondása? — A kapitadzmus egyébként még haladó vonásokat mutató művészeinket is elszigetelte a dolgozó néptől, elválasztotta a tömegektől s az így magára maradt művész vagy öncélú formalizmusba, absztrakcióba menekült, vagy önként hullt az uralkodó osztály karmai közzé. Fajt hí®cinihni az ilyen művészet? Az rLI BuHeiUsl é'et céltalanságát reménytelenségét, az ember- és társa d aj o mell e r ességet, a kizsákmányolok kozmopolitizmusát, tehát az ellenség, az imperializmus ideológiáját. — A mi festőink nyugaton nemcsak a különböző művészeti irányzatokkal ismerkedtek meg, hanem a tőkés világnézettel is s ennek eltorzító, művészetellenes hatása alól nem tudnak egykönnyen felszabadulni. Bár éppen népi demokráciánk a politikában és termelés frontján elért győzelmeinek hatása alatt örömmel tapasztalhatjuk, hogy legjobb művészeink tudatosan közelednek a társadalmi valóság, a nép problémáinak ábrá- zoliga felé. Ha e téren már vannak Tanítónk: a szovjet festőművészet is komoly eredményeink, még mindig nem mondhatjuk,. hogy festészetünk egyenértékű tükrözője, előbb- reiendítő aktív része annak a hatalmas harcnak, melyet a magyar dolgozók a munkásosztály és annak pártja, a MDP vezetésével viv a szocializmus építéséért. S mint felszabadításunk óta már annyiszor és annyi területen, most is a Szovjet- úniö jött segítségünkre. Ezért egész dolgozó népünk határtalan hálával és szeretettel fordul a nagy Szovjetunió felé, de ahogyan Révai elvtárs megállapította: ezzel a szeretettel nem áll arányban a tudás a Szovjetúnióról. Fokozottabban meg kell ismerkednünk a nagyszerű szovjet gazdasági, tudományos, művészeti és kulturális eredményekkel — és tanulni kell belőlük, érvényesíteni kel munkánkban. Ezt a feladatot könnyítette most meg a Szovjetunió, mikor élenjáró művészetének legkiválóbb alkotásait elhozta hozzánk. A budapesti Nemzeti Szalonban rendezett „Szovjet festőművészet" kiállítását immár második hónapja fogyni nem akaró tömegek látogatják, munkások, parasztok, az ifjúság, értelmiségiek. Mi 2 íííka eddig még sohasem ta" üli ti lilftŰ ennek az országunkban pasztáit sikernek? Legelsősorban az, hogy a szovjet festészet a népről szól a népnek. Egy új típusú, kizsákmányolástól mentes, felszabadult társadalmat ábrázol munkájában, pihenés és sportolás közben, vagy családi körben. De hogyan ábrázolja! Az irtiszi faúsztatást, a jégzajlást, a tüntetést, a rozstáblá- kát, a vúier'őművet, mind a szovjet ember, a szovjet nép szemével látja. A nép néz itt szét saját birodalmában. fl liánok IH7BCG k3zbeh először liepíR llfltäü meglep bennünket: sokrétűségük, témabőséaük — A csendéleteket, tájképeket, portrékat, történelmi képeket, a munka és a pihenés óráinak ábrázolását látva, sokak előtt csak most válik rágalommá a polgári művészet majmolóinak az az állítása, hogy a szocialista művészet, a valóság ábrázolása témaszűkítéssel • jár; sőt éppen a szemünk előtt kitáruló gu- dag élet alapján ismerjük csak fel igazán a kapitalista művészet témaszegénységét, szánalmasan mesterkélt voltát. A szovjet festők nem riadnak vissza a nagy történelmi-társadalmi események megörökítésétől. Laktionov: „Leyél a frontról“ című képe a Nagy Honvédő Háború idejét tükrözi. Egy kis faluban a harcoló apa levelét olvassa a család. A háború még dúl, mégis a színeknek, a • formáknak, a megfogalmazásnak milyen végtelen nyugalma, derűje árad szét az egész képen. Ezek az emberek nemcsak azt tudják, hegy értük küzdenek honfitársaik, hanem azt is, hogy a szovjet nép legyőzhetetlen, a győzelem biztos. Ez a minden aggodalmat elsöprő optimizmus sugárzik ebből a képből éppúgy, mint Baksejev: „A fiú hazatérése" c. képből. A freskószerű vásznon egymásmelleit ül az öreg kolhozparaszt és tiszt fia Az asztalra talált változatos, pompás gyümölcsök mutatják a kolhoz gazdagságát. A bőség, nyugalom, derű hangulatát még jobban kiemelik az élénk, nagyfelületű színek, melyek, azonban sohasem válnak öncélúvá, mint a polgári művészetben, hanem éppen azt bizonyítják, hogy a mon-( danivalé hogyan talál rá a legmegfelelőbb formára és színekre. A szovjet festészet középpontjában az ember, a szocialista ember áll, aki munkája által új- iáteremti saját masát és kénes megváltoztatni a környező világot. Ennek a szocialista valóságnak ilyen forradalmi fejlődésében történő ábrázolására a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme ad- ta meg a lehetőséget. — Ahogyan Zsdánov elvtárs mondotta: „Ma már nem azok vagyunk, akik tegnap voltunk és holnap már nem azok leszünk, akik ma vagyunk. — Mi már nem azok az oroszok vagyunk, akik 1917-ig voltunk, Oroszhon sem az már és a mi jellemünk sem ugyanaz. Megváltoztunk és felnőttünk azokkal a hatalmas változásokkal együtt, amelyek gyökeresen megváltoztatták országunk arculatát.“ — Maximenko; „a föld urai“ c. hatalmas, háromméteres vásznán megdöbbentő realitással lép elénk ez az újtípusú, öntudatos ember, amint a Nagy Honvédő Háború után családjával kimegy a földre, hol egy kilőtt tank jelzi a háttérben, hogy a fasiszta hordák nemrég takarodhattak el. — A kép perspektívája, a bicikli kormányát markoló kéz energiája, a helyzetet felmérő, tervező tekintet, mind arról győzi meg a szemlélőt, — hogy ezek az emberek nemcsak birtokosai a földnek, hanem valóban urai is, akik tervszerű gazdálkodással, a tudomány eszközeivel rövidesen ismét felvirágoztatják feldúlt kolhozuk életét. Abdullajev: „a puszta meghódítói“ c. képénél ugyanezt tapasztaljuk. A még töretlen, gazos pusztát szemléli a kolhoz vezetősége. —-De kezükben már ott van a terv megvalósítója, az ember szolgája: a gép, a munkásosztály segítsége. S a traktoros messze mutató kezének lendületében már benne van az emberi tudat győzelme, — mely lépésről-lépésre hódítja meg és formálja át a maga céljaira a természetet. A szocialista humanizmus legnagyszerűbb alkotása ez a két kép. WMI! MIM Sf „iíríi vásznakhoz. Mondanivalójuk egyedülállósága követeli ezt, ezért van, hogy meg is tudják tölteni á rendelkezésükre álló teret anélkül, — hogy felületes, jelentés nélküli, térkitöltő üres megoldásokhoz kellene nyúlniok, mint a polgárság form i- lista művészetének. Mert a szovjet művészetnek van eszmei tartat, ma: akár Gorkij szikár alakját vázolja fel monumentális arányokban, akár a szovjet nép nagy vezéreit: Lenint és Sztálint. Jcfanov képe megható szeretettel, közvetlenséggel mutatja Sztálint és Molotovot a gyermekek közt. A. M. Geraszimov és -Nalbandjan képei azt a Sztálint ábrázolják, ahogyan él a szovjet nép és a világ dolgozói szívében: a Szovjetunió megalkotója, a fasizmus leverője, a béke legszilárdabb védelmezője, az egész emberiség vezetője. RDtDÍD7Ó<’ÜÍCSEk annyit, amit Zsdánov IlclüiCftilUijft: „Az irodalom ügyének a proletariátus általános ügyének részesévé kell válnia.“ A szovjet festészet, amikor a nagy, haladó orosz festők: Szurikov, Rjepin művészetét továbbfejlesztette a szocializmus realizmus módszereivel, fesztészetét valóban a proletariátus általános ügyének részévé tette, amikor híven tükrözte a szocialista társadalom mngasabbrendü- ségét. Képzőművészeinknek, dolgozóinknak a szovjet kiállítás megtekintése után írt levelei, megállapításai arról tanúskodnak, hogy festészetünk, képzőművészeti közízlésünk ugrásszerű fejlődés előtt áll. A szovjet festőművészet arra tanít, hogy az igazi művészet- nemcsak esztétikai szemléletre nevel, hanem cselekvésre is: öntudatosabbá, erősebbé tesz bennünket az imperia-- lizmus ellen vívott harcunkban s a szocializmus éDÍtésébsn. Baloah László.
