Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-04 / 282. szám

1M9 DECEMBER «, VASÁRNAK A Szovjetúnió — az épülő kommunizmus állama — az az ország, ahol létrejött az igazi népi uralom. A szovjet embe­rek jogait az Alkotmány biz­tosítja, amely megteremtőjé­nek, az emberiség boldógu- lása nagy harcosának — Sztá­linnak nevét viseli. A Sztá­lini Alkotmány, amely a leg­teljesebb jogokat biztosítja a -pnek, megteremtette a szo­cialista együttélés szabályait, óvja és erősíti a szocialista tulajdont, megvédi a szocia­lista országot ellenségeivel szemben. A Sztálini Alkot­mány zászlaja alatt teljesítik híven a szovjet emberek kö­telezettségeiket és dolgoznak önfeláldozóan a győzelmes haladás nevében. Hudjakovo ukrán falu semmiben sem különbözik a többi falutól. Egyenes utcáit akác- és juharfák szegélyezik. A kertek zöldjéből bá­dog-, vagy cseréptetős fehér házuk villannak elő. A faluban úgyszól­ván minden harmadik ház újonnan épült. Öt évvel ezelőtt még a fa­siszták rombolása következtében romhalmaz volt. Vidáman füstöl a lakóházak ké­ménye, a két új iskola ablakain keresztül kihallatszik a gyermekek éneke. Kórháza, bölcsődéje is van Hudjakovonak — két és félezer la­kosa élén az államhatalom falusi szerve, a helyi tanács igazgatja az életet A falu huszonöt legtekintélyesebb ■dolgozóját választották a tanácsba a helybeliek. Ott van közöttük PO' zsemjákó kolhozelnök, Magljevan- nája kolhozparasztnő, Nyeszcseren ko a kolhoz állattenyésztő telepé' nek dolgozója, Paszjencsenko is­kolaigazgató, Busává tehenésznő és mások. A falusi tanács elnöke Ivan Drjuk. Drjuk kora reggel kimegy a föl' dekre. Megnézi az új erdőültet- vényt. Ljubcsenko, az erdőültetők vezetője elébe megy és javasolja, telepítsenek a homokos lapályon vagy 15—20 ezer facsemetét. Ez ugyan nincs a tervben, de Ljub­csenko helyesnek találja. Az elnök beírja noteszébe a javaslatot. —Este gyere el a tanácsba, majd Alaposan átbeszéljük — mondja. Ezután ellátogat a cukorrépa-táb­lákhoz, majd ki a marhalegelőre. Megnézi a kimutatást, mennyi tejet adtak a tehenek. Az egyik fejőnő panaszkodni kezd, hogy a forró déli órákban a gulya nem akar le­gelni. Drjuk tanácsot ad: pótolják éjszakai etetéssel. Megy tovább, a falu szélén a ko­vácsműhelyben kellemes meglepe­tés várja. Minden mezőgazdaság: gépet kijavítottak. A kolhoz ko »ácsmestere maga szerkesztette ké szüléket mutat: felfogja az aratás­nál elhulló túlérett szemeket Drjuk ezt is bejegyzi a noteszbe. Még van idő ebédig. Az elnök el megy a falu raktárába, elbeszélget az embrekkel. Otthon azután, míg ebédel, elolvassa az újságot, majd átnézi a postát. Akkor beszólnak aeki, megérkezett az első látogató, Ezek a koradélutáni órák a ta- dács elnökének fogadó-órái. öreg kolhozparaszt ül a széken. Prokub- ísuk, télen múlt 75 éves. Egyedül él, fiai hősi halált haltak a Nagy Honvédő Háborúban. Azért Pro kubcsuknak nincs gondja. A Szov Jet Alkotmány intézkedik arról, hogy a kolhoz mindennel ellássa az öreg parasztot. Még öt iíyen öreg Van a faluban. Kijelöltek egy asz- leonyt is, akinek az a c’olga, hogy ellássa őket. — Hát ml a baj? — nézi Drjuk figyelmesen a vendéget. Prokubcsuk hímez-hámoz, végül mégis kimondja: azért jött, nem akar otthon tétlenkedni, valami könnyű • munkát adjanak neki. Drjuk megigéri, elrendezi ezt a dolgot. Már esteledik a falusi tanács el- uöke összeül a tanács végrehajtó­bizottságának titkárával. Megálla­pítják az összehívandó ülés napi­rendjét. A munkáról és a kultu­rális bizottság működéséről lesz szó. 1936 DECEMBER 5-EN a szovjetek VIII. rendkívüli kon­gresszusa elfogadta a Szovjetúnió új alkotmányát, amelynek törvé­nyeiben megtestesül a szovjet nép minden eddigi sikere, a szocializ­mus győzelme. A Sztálini Alkotmány napját, december 5-ét a szovjet nép hatal­mas lelkesedéssel ünnepli meg. A szovjet néppel együtt a világ min­den dolgozója, a haladó népek, az egész békét akaró emberiség büsz­ke lelkesedéssel ünnepli, mert a Sztálini Alkotmányon épült Szov­jetúnió a béke ügyének legszilár­dabb védelmezője, legelszántabb har­cosa, legyőzhetetlen szilárd bástyája. EZ AMERIKAI John Rogge, az Egyesült Álla­mok igazságügyminisztériumának volt magisrangú tisztviselője „Szertefcszló szabadságjogaink” című könyvében feltárja, meddig jutottak az amerikai vezető kö­rök a demokratikus szabadság megsemmisítése és az Egyesült Államok rendőri állammá átala­kítása útján. Az Egyesült Államokban a reakciós hadjárat a ..kommuniz­mus elleni harc“ zászlaja alatt folyik a demokratikus szabadság 'TjentifkuL Qlnittalijen d naíjif kő fi(f i) DCirqiz veri a Sztálini dlkolinánqpál Ismerek egy könyvet, a nagy Sztálin írta, Abban a népek sorsa beleírva. Miként a nap-csillag meleg, éltő pírja, Ügy sugározza be földünket e könyv. Felnyitom a könyvet, első oldalát, ott Száz és száz dübörgő gyártelepet látok, Kolhozokban gazdag gabonát, jószágot: „Munkát és jólétet” — hirdet ez a könyv. Átlapozok aztán én a másodikra: Iskolák százezre, mind-mind tárva-nyitva, Tanulj, szovjet ember, — ez az élet titka És a győzelemé — így mondja a könyv. A harmadik — az az igazzá lett álom: Zöld rétek, zöld keitek szagos húsét járom. „Ha tested elfárad s pihenésre váró, Joggal megpihenhetsz” — ígyen szól e könyv. Törhetetlen, hűséges testvérszeretetben Él itt orosz, ukrán, grúz és kirgiz ember, „Bárki légy: örökre és rendíthetetlen Te vagy úr e földön” — hirdeti a könyv. Tavasz virulásán, dagadt vizek mentén, Szép pacsirtaszótól dalos egek szintjén, ősi hegyek ormán ott látom Lenint én: Hitem s boldogságom nékem ez a könyv. Volt részem gyászban, részem gyötrelemben De közös egyhazánk ott állott mellettem És ha álnok kézzel felém nyúlt az ellen, Híven meg is védett engem ez a könyv. És a véresfajzat, kertemnél csavargó, Hamarost megtudta: ki sas és ki varjú, Amikor vérétől szennyes lett a sarjú, Mert az én vezérem s pajzsom ez a könyv. Velünk volt, amikor útlan idegenben Gránátok poklában, bombafergetegben Vertük az ellent ezer ütközetben. Velünk volt: szívünkben s lelkűnkben e könyv. Dúlnak a viharok, dúlnak szakadatlan, De ég a nap-csillag dúló viharokban, Tüze el nem hamvad, mert az oithatatlan: Emberöltők izzó napja ez a könyv. Ford.: MADARASZ EMIL. Himalájái medve, koreai cédrus a tajga világában irtcs: Sz. Geraszimov Különösen őszi időben szép a bíborarany szín­ben úszó tajga. Csendes, derült reggeleken szellő sem lebegteti a hervadó lombokat. A fajdkakasok nyugodtan fürödnek a porban, ügyet sem vet­nek az odalépő vadászra. Fontoskodva lépkednek a színesfarkú fácánok. A vadkacsák, vadlibák, sza­lonkák csapatai puskalö- vésnyire húznak ei a fe­jünk felett. A sötétbarna uszuriai mosómedve a napon sütkérezve lustál­kodik. Ijedt, gyors ugrá­sokkal szökik tova a domb lejtőin az éleshai- lású mősusz, A bozót sű­rűjében megjelenik egy fekete Himalája-medve, csodálkozó pdlantást vet a karcsú cédrusok koro­náin kergetőző mókusok­ra, majd cammogva elin­dul a patak felé. Szoro­san a fához simulva, mozdulatlanul ül a pár­duc. Macskaszeme mere­ven lesi a zsákmányt: a mósuszt, vagy az őzet. Kóborló vadkancsordák, tigris, nyúl, róka, hód, menyét — a tajga vadá­szai bőven válogathatnak a Távol-Kelet erdeinek lakóiban. A tengerparti tajga legfőbb szépsége, vonz­ereje mégis a növény­világ végtelen változa­tossága. Észak-Szibériá- tól egészen a kaukázu- sontúli táj déli részéig előforduló minden nö­vényfajtát megtalálsz a tajgán. Ajanszki fenyő és fehérkérgű jegenye­fenyő, dauri nyír és ko­reai cédrus. Hársfa és csipkés lombozatú jávor­fa. Tölgy- és nyárfa. Páfránv és rekettvebo­kor. Galagonya, fagyai és berkenye. Málnabok­rok és égővörös tűz- liliom. Kék kikirícs és zuzmó, Vadszőlő és cit­romfa. Az ágas-bogas ro­dodendron vörös és hal­ványlila virágokat hajt. Csak a prímerjei körzet­ben 104ü különböző nö­vényfajtára bukkansz. Emlékszem, egy alka­lommal, amikor a tajgán bolyongtam, öreg vadász ismeretlen iához veze­tett. Smaragdzöld apró levelei dús koronát al­kottak. Finom törzsét vi­lágosszürke, ráncosodó kéreg borította. — Ez az amuri bár­sonyfa — mutatta. A fa kérge valóban oly lágy volt, mirttha bár­sonyt érintenék. A fa gyümölcsét gyógyszer­ként használja a nép. De legnagyobb kincse: cso­dálatos tulajdonságokkal rendelkező kérge. Linó­leummá vagy mintás viaszosvászonná válto­zik. Ez borítja a gőzha­jók kabinjainak, a vasút vagonjainak, a repülőgép fülkéinek falát. Felhasz­nálják parafához hasonló anyag készítéséhez, szi­geteléshez és még sok más célra, Sokan nem is bársonyfának, hanem pa­rafának nevezik. Amióta a szovjet tudomány fel­fedezte, nincs szükség az algíri tölgy kérgére, nem kell a Földközi-ten­ger partjairól szállítani a fontos nyersanyagot. A tengerparti tajgán most új foglalkozású em­berek dolgoznak. Gyűj­tik az amuri bársonyfa kergét. A Távoi-Kelet la­kói „parafagyáraknak” nevezi azokat az erdő­szakaszokat, ahol sűrűn állnak egymás mellett a bársonyfa törzsei. A ké­re ggyüjtés egész éven át folyik, de legelőnyö­sebb időszaka június-jú­liusban van. A munkások kis falapátok segítségé­vel óvatosan fejtik le a kérget, vigyáznak, hogy a fát meg ne sértsék. A kérgétől megfosztott fa nem pusztul el, sőt öt éven belül új és még jobb minőségű kérget ereszt. A bársonyfa kérgét a tajgából a Habarovszk­ban lévő gyárba szállít­ják. Innen küldik az or­szág minden részébe az elkészített préselt parafa száz és száz tonnáját. A tengerparti tajgán található a világ legrit­kább fájai: a vas-nyirfa. Ágai keménysége a va­séval vetekszik. Fajsúlya 1,04S. A vas-nyiríaha- sáb elmerül a vízben. Az egyik amuri hajó számára próbaképpen e fából készítettek csapá­gyakat. A kísérlet bevált. A szovjet tudósok most dolgoznak a vas-nyirfa iparban való felhasználá­sának más lehetőségein is. Van egy növény a tá­volkeleti tajgán, a „li- monnyik”, 6—8 méter hosszú, vadszőllőre em­lékeztető lián. Hosszúkás levelei eldörzsölve a cit­rom szagát árasztják. Bogyóit ös-zegyüjtik és a tajga lakói egész éven át inegszáritva fogyaszt­ják. A szovjet tudósok sokat kísérleteztek a li- monnyik készítményekkel és megállapították, hogy jótékonyan, frissítöleg hat az idegrendszerre, fo­kozza a munkaképessé­get, megszünteti az ál­mosságot és nem jár semmiféle káros követ­kezménnyel. A iimonnyikot a ten­gerparti tajgáról áttelepí­tették a belső országré­szekbe is, több éve már eredményesen termelik Moszkva-környéki fais­kolákban. Nincs messze az idő, amikor e csoda­tevő növény megjelenik Bjelorussziában, Ukrajná­ban és a Fekete-tenger partján is. Primőrjében még egy különleges növénnyel ta­lálkoztam, amely a leg­nagyobb hírnévnek ör­vend. Látszólag apró szinte érdektelen nö­vény. Alacsony, vékony szárán öt kicsiny, a ki­nyújtott kéz öt ujjára emlékeztető szirom nyílik ,,Zsenyseny”-nek, az élet gyökerének nevezik. Nem könnyű megtalálni; mert széltől védett, útból kieső szakadékokban, páfrányok, vagy sűrű moha mögé rejtőzik el, Annál értékesebb, mennél idősebb a gyökere. Egyik- másiknak a süya eléri 200 grammot is. A „zsenyseny” gyógy- hatása előtt hitetlenked­ve álltak az európai or­vosok, míg meg nem győződtek a növény rendkívüli gyógyhatású­ról. Az „élet gyökere” erősítő, fiatalító hatása vitathatatlan. Előnyösen befolyásolja az anyag cserét, kiválóan hat a: ideg és szív-véredény rendszerre, növeli a le­gyengült szervezet et lenállóképességét. A tajga világa a szov­jet ország csodálatos gazdagságának egyik fő kincsestára. ellen. De ez csak kulissza. „A vörös veszély — írja Rogge — szörnyhiamisítás amely mögött már most kirajzolódik az ameri- kiad Világállam és a harmadik vi­lágháború... Polgári szi badsá- gunk ellenségei lépcsröl-lépésre támadnak a „kommunista ve, szély” mögé bújva.“ A könyvben felsorolt tények1 meggyőzően bizonyítják, hogy az amerikai reakciósok a terror és megfélemlítés eszközével meg akarják gátolni, hogy az ameri­kaiak szabadon gondolkozhassa­nak, szabadon nyilváníthassák vé­leményüket és résztvehessenek a társadalom életében. íme egy példa arra, hogyan vizsgálják meg valakinek ez „állumhüségét“. — Matson, a newyorki bajógyái munkása kihallgatásáról van szó Az „Államhüséget Vizsgáló Bi­zottság“ tagja: Tagja volt ön va­laha ez amerikai közmunkások szakszervezetének ? Matson: Nem. A tanács tagja: Vem-e tudomá, sr arról, hogy ez a szakszervezet tiltakozó gyűlést rendezett a Taft. Hartley törvény ellen? Matson: Nem, nincs tudomá­som. Vallomása további során Met* son elmondja, hogy egyizben járt abban a könyvkereskedésben, ahol a munka kérdésével foglalkozó könyveket lehet kapni. A tanács tagja: Hány könyvet vásárolt? Matson: Egyet sem. A tanács tagja: Barátai vásá­roltak? Matson: Nem. Mats on ezután arról beszélt, hogy tagja volt egy irodalmi szer­vezetnek, amely könyvek kiadásá­val és terjesztőiével foglalkozott A tanács tagja: Ez az irodalmi szervezet adja kl Theodor Dreiser könyveit? Matson: Igen, ügy gondolom. A tanács tagja: Volt ön valaha a Stanley Theatre-ban? (Newyor­ki filmszínház, ahol szovjet filme­ket játszinak.) Matson: Igen, látogatom ezt st filmszínházat. A tanács tagja: Látta ,,Az es­kü“ című filmet? Matson: Nem __ a „Kövirág1* című filmet láttam. A tanács tagja: Nem tartja fúr. csának, hogy ilyen fajta mozikat látogat? Ezek az egymásután kővetkező kérdések világos útbaigazítást adnak az egyszerű amerikainak arról, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie és gondolnia, hogy „államhünek” tartsák. Vájjon milyen feleleteket kelle­ne adniok az amerikaiaknak, hogy államhűnek tartsák őket? Rogge válaszol erre a kérdésre és felso­rolja a reakciósokat kielégítő fe­leleteket. Például: — Mi a véleménye a Truman* doktrínáról? —- El vagyok ragadtatva tőle! És így tovább. Rogge rámutat hogy az ame­rikai polgárok milliói függenek az Áll'amhüséget Vizsgáló Bizottság és az Amerikaellenes Tevékenysé­get Vizsgáló Bizottság önkényétől. A vádlottaknak nincs lehetőségük arra, hogy szembeszálljanak az ellenük felhozott „vádiakkal“, mert nem is közük velük ezt határo­zott formában. Rogge bebizonyít­ja, hogy az ‘amerikai politika igazi irányítója a nagytőkések klikkje. „Ezektől az emberektől és az ál­taluk képviselt cégektől függ az élet és halál kérdése a nép jóléte vagy nyomora” — írja. Rogge könyve — bár szerzőjé korlátolt burzsoá, liberális néze­tek alapján bírálja a helyzetet, ér. dekes anyagot nyújt az amerikai „demokrácia“ igazi mivoltának lelenlezésére. ft Mire vége a munkanapnak, a fa­lusi tanács elnöke végiglapoz fel­jegyzésein. Egész kis oszlopot tesz­nek ki a másnapi előjegyzések, a halaszthatatlan ügyekről szóló em­lékeztetők. De az elnök nyugodtan készül a lefekvésre, tudja, hogy munkáját eredményesen végzi el. Teljesíthetik minden feladatukat, mért a nagy törvény, az Alkot­mány lehetővé teszi, hogy mindent elvégezhessenek. S nem lehet baj ott, ahol mindenki, minden dolgozó összefog, hogy egymást támogatva szebbé tegyék az életet. A NAGY TÖRVÉNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents