Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-23 / 298. szám

Lenin és Sztálin ügye legyőzhetetlen

A haladó emberiség szeretett vezérét es tanítóját látja Sztálin elvtársban

Malenkov edvtára, a „Pravda“ ■zerdai számában cikket Irt Sztálin elvtárs 70. születésnapja, alkalmából. Bevezetőben Malenkov elvtárs Ismertette az utat, amelyen Sztálin elvtárs Lenin halála óta a Bolsevik Pártot és a szovjet népet vezette. A dkk a továbbiakban így hangzik:

— 'Sztálin elvtára neve már régen a béke zászlajává vált a világ népeinek tudatában. Mindenki, aki küzdeni akar ez új háború gyujtogatói ellen, tudja és meggyőződéssel vallja, hogy nem téved, amikor Sztálin elvtárs, a béke nagy védelmezője körül tömörül.

— Az elmúlt világháború szörnyűségeit átélt emberiség békére vágyik és semmiképen sem akar újabb mészárlást. Éppen ezért mindem nép hálával üdvözli azt a

határozatot és fenntartásnélküll békepolltlkát, amelyet Sztálin elvtára folytat és védelmez.

— Bárhogyan Igyekeznek is a háborús gyujtogatók megrágalmazni szocialista országunkat, nem sikerül nekik kiirtani az egyszerű emberek tudatából azt a meggyőződést, hogy a Szovjetúníó a béke őszinte bajnoka, következetesen védi a világ békéjét, hogy országunk .— mint Sztálin elvtárs mondotta, — képes békepoli. tiká^ folytatni és valóban békepo- lltikát folytat, nem képmutató módon, hanem becsületesen és nyíltan, határozottan és következetesem.

— A háborús uszítök, akiknek kalandorterveit leleplezték, azzal a hatzug állítással akarják becsapni az egyszerű embereket, hogy a kommunisták állítólag lehetetlennek tartják a szocializmus országának és a kapitalista országoknak békés, egymás .melletti létezését. A háború előkészítésére irányuló bűnös tevékenységüket a kommunisták becsületes békepoli- tikájáhak megrágalm ázásával akarják palástolni.

— Ugyanakkor Sztálin elvtárs nem egyszer teljes határozottsággal kijelentette: „A Szovjetúnió abból a tényből indult ki, még hosszú ideig elkerülhetetlen, hogy két rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus egymás mellett létezzék és szilárdan ragaszkodik ama irányvonalához, hogy lojális békeszerető kapcsolatokat tart fenn mindazokkal az államokkal, amelyek kifejezik a baráti együttműködésre irányuló óhajukat azzal & feltétellel, hogy betartják a kölcsönösség és a vállalt kötelezettségek teljesítésének elvét.1'

A Szovjetunió a többi országokkal a békés együttműködés megszilárdítására törekszik

A Szovjetúnió külpolitikája, amelyet Sztálin elvtára vezetésével folytat, a népek közötti tartós béke biztosítására és a békeszerető nemzetek baráti együttműködésének minden módon való megszilárdulására irányul.

Sztálin elvtára már a második világháború után, nem egyszer pontos választ adott arra vonatkozólag, hogy feltétlenül lehetséges a békés, tartós együttműködés a Szovjet (mié és s kapitalista országok között. Elegendő emlékeztetni Sztálin elvtára következő egyenes és világos nyilatkozataira:

1946 szeptemberében Alexander Verth, a „Budnay Times' moszkvai tudósítója ezt kérdezte Sztálin elvtárstól: Feltételezi ön, hogy a Szovjetuniónak további előrehaladásával a kommunizmus felé, nem fog csökkenni s békés együttműködés lehetősége a külső világgal, amennyiben ez a Szovjetuniót illeti T Lehetséges-u kommunizmus egy országban 7 — Sztálin elvtárs így válaszolt:

— Nem kételkedem, hogy a békés együttműködés lehetőségei nemcsak nem csökkennek, hanem egyenesen növekednek. A kommunizmus igenis lehetséges egy országban, különösen olyan országban, mint a Szovjetúnió.

1946 decemberében Elliot Roosevelt a következő kérdést tette fel Sztálin elvtársnak:

— Lehetségesnek tartja-e On egy olyan demokrácia számára, mint az Egyesült Államok, hogy ebben a világban békeszeretöen álljon egymás mellett az államvezetés olyan kommunista formájával, mint aminö a Szovjetunióban van, s hogy sem az egyik, sem a másik részéről nem tesznek majd kísérletet a másik fél belpolitikai ügyeibe való beavatkozásra ?

Sztálin elvtárs így válaszolt:

— Igen, természetesen. Ez nemcsak lehetséges. Ez egyszerű és teljesen megvalósítható. A legnagyobb feszültséggel telt időkben, a háború idején a kormányzás formájában fennálló különbségek nem akadályozták kettőnk országát abban, hogy összefogjanak és legyőzzék ellenségeiket. Még fokozottabb mértékben lehetséges ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartása békés időben.

Ezután Malenkov elvtárs Sztálin elvtárs, Stassennel, majd Kingsbury Smithtel folytatott nyilatkozatait idézi és idéz Sztálin elvtárs Wallacehoz intézett nyilt leveléből, majd így folytatja:

— A Szovjet kormány hajlandó lenne megvizsgálni egy ilyen nyilatkozat közzétételét. — és — Magától értetődik, hogy a szovjet kormány együttműködhetne az Amerikai Egyesült Államok kormányával azoknak az intézkedéseknek a végrehajtásában, amelyek egy békepaktum megvalósítására irányulnak és fokozatos leszerelésre vezetnek.

Ezeket mondja Sztálin elvtárs s ezzel a szovjet emberek békés építő munkájára, a világ népei közötti baráti kapcsolatok létrehozására irányuló törekvését juttatja kifejezésre. A Szovjetúnió t elles mértékben elfogadhatónak

tartja a békés versenyt a kapitalizmussal. Sztálin elvtárs szavaival az egész szovjet nép fenntartás nélkül kijelenti, hogy a Szovjetúnió ellenzi a háborús kalandokat és az egész világ tartós, ■szilárd békéje mellett van, noha a szovjet emberek teljesen bizonyosak legyőzhetetlen erejükben, idiszen a Szovjetúnió fennállásának története sokszor bebizonyította, hogy nag> vezére szava és a gyakorlat között soha nincs eltérés.

Hadd firkáljanak a piszkos és megvásárolt bértollnokok, amit csak akarnak arról, hogy a Szovjetúnió agresszív politikát folytat. Sztálin eivtárs, vezérünk és tanítónk a népek közötti békére nivott fel. Ez a felhívás egyre mélyebb gyökereket ereszt az era- uerek szivébe. A toll egyetlen, a aáborúa usaítók táborából származó banditájának Bem sikerült befeketítem a népek barátságának sztálini politikáját., letörölni a szabadságszerető népek zászlajáról ezt a szent szót: béke.

— Egyre szélesebben bontakozik ki és egyre erősödik a hatalmas békemozgalom az új háború gyujtogatói ellen. A világ népei Sztálin elvtársban látják a béke nagy védelmezőjét. A bolsevik párt vezető tevékenységének hatalmas vívmánya a népek barátságának erős megszilárdulása országunkban. A népek megingathatatlan barátságát csupán a bolsevik párt, az lntemacianolizmus, a nemzetközi szolidaritás eszméjének következetes hordozója tudta kikovácsolni. Az 1941—45-ös Nagy Honvédő Háború 'gén komoly erőpróbát jelentett a Szovjetúnió népei számára, ugyanakkor pedig igen komoly próba volt a bolsevik párt számára is. Ebből a próbatételből a párt hatalmas győzelemmel került ki. Pártunk, amely határtalan odaadással viseltetik a kommunizmus ügye iránt, Sztálin elvtárs bölcs utasításait követve állandóan lelkesítette a népet, mozgósította erőit, az ellenség elleni győzelemre. A Párt szervező munkája egy cél érdekében fogta egybe és irányította valamennyi szovjet ember, a szovjet társadalom valamennyi tömegszervezetének erőfeszítéseit. Az ország minden erejét és eszközét az ellenség szétverésének szolgálatába állították — újból bebizonyosodott, hogy a bolsevik párt a legbonyolultabb körülmények között is felülmulhatatlanul ért a tömegek mozgósításához.

— Sztálin elvtárs arra tanít bennünket hogy a bolsevikok pártja azért erős, mert a mozgalom vezetésében állandóan megőrzi és megsokszorozza Kapcsolatait a dolgozók széles tömegeivel.

„A bolsevikok ereje a kommunisták ereje” — mondja Sztálin elvtárs, abban rejlik, hogy körül tudják venni Pártunkat a párton- kivüli aktíva millióival. Mi, bolsevikok, nem tudtunk volna olyan sikereket aratni, mint amilyeneket arattunk, ha nem tudtuk volna kivívni a Párt számára a t>ár- tonkivüli munkások és parasztok millióinak bizalmát. És mi szükságokat, beletörődik a hiányosságokba, képtelen előbbre lendíteni az ügyet: nem az állam javára, hanem annak kárára működik'.

Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy önkritika nélkül nem tudunk előre haladni, hogy az önkritika ügy kell nekünk, mint a levegő, mint a víz, hogy a boise- vizmus ereje éppen abban rejlik, ■ hogy nem fél a kritikától, hanem hiányosságainak kritikájából erőt merít a további előrehaladáshoz.

Az önkritika jelszava — mondja Sztálin elvtárs — „a Bolsevik Párt alapjában gyökerezik, a proletár- diktatúra rendszerében gyökerezik. Ha országunk a proletariátus diktatúrájának országa, a diktatúrát pedig egy Párt, a kommunisták Pártja irányítja, amely nem osztja meg és nem is oszthatja meg a hatalmat más pártokkal, akkor vájjon nem világos-e, hogy nekünk, magunknak keil feltárnunk és kijavítanunk hibáinkat, ha előre akarunk haladni...”

Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritika a káderek nevelésének különleges, bolsevik módszere.

„...Az önkritika eredményeként — mondja Sztálin elvtárs — gazdasági kádereink belejönnek a munkába, éberekké válnak, komolyabban kezdenek foglalkozni a gazdasági élet irányításának kérdésével. A párt-, szovjet-, szakszervezeti és mindenféle egyéb kádereink figyelmesebbé válnak, jobban ügyelnek a tömegek igényeire.”

Sztáün elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritika célja: hibáink, gyengéink feltárása és felszámolása.

„Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója — mondja Sztálin elvtárs — munkánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hadd

jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útját, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, poshadás, hogy egész munkánk, egész ép.fésűnk napról-napra jobbá váljék és sikerről-sikerre haladjon.”

Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritika az egyik legfontosabb eszköz a dolgozók irányítási készségének kialakításához.

.,És mi keU ahhoz, hogy a munkásosztály és általában a dolgozók erői és képességei kibontakozzanak, hogy megadjuk nekik a lehetőséget ahhoz, hogy megszervezzék a készséget az ország irányítására? Ehhez — mondja Sztálin elvtárs — mindenekelőtt az önkritika jelszavának becsületes és bolsevik végrehajtása szükséges. A munkánk hiányosságainak és hibái kapcsán alulról kiinduló kritika jelszavának becsületes és bolsevik végrehajtása."

Ha az önkritika ügye rosszul áll, úgy ez a funkcionáriusnál azt eredményezi, hogy feladataikhoz bürokratikusán viszonylanak, beképzeltek, fennhéjázok, dölyfösek lesznek. A sikerek különösen alkalmasak arra, hogy önelégültséget, a hiányosságokkal szemben kritikát- lan magatartást szüljenek. Ezért fordul elő, hogy a szocialista építés sikeres kibontakozása közepette számos párt-, szovjet-, gazdasági és szakszervezeti vezetőnél túlzott önelégültség, az egyszerű kommunisták soraiból kiinduló kritika hangjának elhanyagolása jelentkezik.

Az ilyesfajta betegséget mindenekelőtt azzal lehet gyógyítani, ha a párttömegek megbírálják vezetőiket. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a felülről kiinduló ellenőrzést össze kell hasonlítani az alulról kiinduló ellenőrzéssel.

önkritika kifejlesztését, védelmet követel az üldözés dől és mindenki száméra, aki egészséges kritikát gyakorol. Az igazságos bírálónak maga mögött kell éreznie a közösség szervezett erejét. A hiányosságok elleni harcvágy csak úgy erősödhet a. tömegekben, ha a tömegek biztosak abban, hogy a rámutatás a hiányosságokra és azok feltárása tényleges eredménnyel jár.

— Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy könyörtelen harcot kell folytatni az önkritika megszorítása és üldözése ellen. Az Az önkritika üldözése — mondja Sztálin elvtárs — a pártszervezet mindennemű öntevékenységének megölését jelenti, aláássa a vezetőség tekintélyét a párttömegekben, szétbomlassza a Pártot s a bürokraták és a Párt ádáz ellenségeinek pártellenes szokásait honosítja meg a pártszervezet életében.

— Sztálin elvtárs Pártunk kádereit abban «. szellemben neveli, hogy ne tűrjék a kérkedést és az egykedvűséget. Hangoztatja, hogy pártvezetőkíiek nem szabad szépíteni a valóságot, nem szabad eltitkolni a tömegek előtt a dolgok tényleges állását. Ha a bolsevik szilárdan meg van győződve igazáról, nem szabad semmiféle véleménynek engednie, ügy kell cselekednie, ahogyan értelme és lel- kllsmerete előírja.

— Ha a bolseviknak igaza van, ha kijelentései és eljárása megfelel a Párt eszmélnek, felhívásainak, döntéseinek és utasításainak, äkkor senki és semmi nem térítheti le öt a helyes útról.

— Sztálin elvtárg állandóan arra int, hogy nem a felfuvalkodottság, hanem a szerénység a boísevikok ékessége, hogy minden vezető, bármilyen munkakört töltsön Is be, a nép szolgája, a. bolsevik vezetés hagyománya abban áll, hogy a vezetők állandó kapcsolatot tartanak fenn a tömegekkel, készek arra, hogy a tömegektől tanuljanak és kijavítsák azokat a hibákat. amelyekre a dolgozók rámutatnak.

— Sztálin, elvtárs arra tanít, hogy e. napi munkánk végzése közben ne topogjunk egyhelyben, necsak a régi formákkal éljünk, hanem szűrjük le a napi tapasztalatokat és merjük kijavítani a hibákat, hogy az új élet építésének vezetése alkotó módon történjék. Az alkotó módon történő ve. zetés abban áll, hogy a marxista- leninista tant követve, tanulmányozzuk napjaink építésének és harcának tapasztalatait, tudományosan általánosítjuk ás a mindennapi vezetés gyakorlatában ■tükrözzük vissza a tapasztalatot.

— A kormánynál ülni — mondja Sztálin elvtárs — és csak nézni, de semmit sem látni — míg ■a körülményék bele nem verik az orrunkat valami bajba — ez még nem jelent vezetést. A bolseviz- mus nem így fogja fel a vezetést. Ahhoz, hogy vezessünk, előre kell látni.

— A szovjet nép határtalanul bízik Pártunkban. Szereti Lenin- Sztálin Pártját, saját kedves és szeretett pártjának tekinti. Sztálin elvtárs sokra becsüli a nép bizalmát és arra tanítja a Pártot, hogy becsülje meg ezt a bizalmat. Minden szovjet embernek emlékezetesek nagy vezérünk lelkesítő szaval, amelyeket 1945 május hő

24-én a Vörös Hadsereg parancsnokai számára a Kremlben rendezett fogadáson mondott, amikor szovjet népünk egészségére emelte poharát és forró köszönetét fejezte ki az orosz népnek a szovjet kormány iránt tanúsított bizalmáért, a Nagy Honvédő Háború nehéz Ideje alatt.

— Sztálin elvtárs vezetése alatt népünk magabiztosan halad a kommunizmus felé vezető úton. A Szovjetúnió népeinek tekintete ugyanúgy, mint a világ sok millió népének tekintete a nagy hála érzésével fordul Sztálin elvtárs felé. A haladó emberiség szeretett vezérét és tanítómesterét látja Sztálin elvtársban. Hiszi és tudja, hogy Lenin-Sztálin ügye legyőzhetetlen.

t p-vo vt-vtriiiuipfi r*n i lin

séges ehhez Ehhez az szükséges, hogy a párttagok ne különüljenek el a pártonklvüliektöl, hogy a párttagok ne zárkózzanak be pártcsigaházukba, ne dölyfösköd- jenek párttagságukkal, hanem figyeljenek a pártonkivüliek szavára, ne csak tanítsák e pártonkl- vtilieket, hanem tanuljanak is tőlük.

Sztálin elvtárs a szocialista társadalom felépítéséért folytatott liarc és hatalmas alkotó munka minden szakaszában állandóan óva inti Pártunkat és mindenekelőtt a vezető kádereket, hogy ne essenek az önelégültség 1 libájába, hogy szüntelenül mutassanak rá a munka hiányosságaira. Az olyan vezetőt, aki nem veszi észre a hiányosA szovjet nép határtalanul hízik Pártunkban-— wa. gonumaják — mondja Sztálin elvtárs, — hogy az embereket csak felülről Ehet felülvizsgálni úgy, hogy a vezetők bírálják munkájuk eredménye szerint azokat, akiket vezetnek. Ez helytelen. A felülről kiinduló ellenőrzés természetesen szükséges, mint hatásos eszköz arra, hogy az embereket és feladatokat ellenőrizzük. A felülről kiinduló ellenőrzés azonban távolról sem meríti ki az ellenőrzés problémáját. Ven az ellenőrzésnek más fajtája is. Ez az alulról kiinduló ellenőrzés, amikor ugyanis a tömegek, a vezetettek ellenőrzik a vezetőket, mutatnék rá hibáikra és jelölik ki a hibák kijavításának útját. Az Ilyenfajta ellenőrzés az egyik leghatásosabb módja az emberek ellenőrzésének.

A Párt tömegei az aktívákon, az értekezleteken, a kongresszusokon beszámolóink megnallgatá- sával, a hiányosságok bírálata útján, végül pedig oly módon ellenőrzik vezetőiket, hogy bizonyos elvtársakat beválasztanak a vezető szervekbe, másokat viszont nem választanak be.

— A demokratikus centralizmus maradéktalan megvalósítása a Pártban — amint azt Pártunk szervezeti szabályzata megköveteli —* a pártszervek feltétlen választhatósága, a jelöltek állításának és visszahívásának joga, a titkos szavazás, a bírálat és önbírálat szabadsága — egyebek között — mindezek és hasonló intézkedések szükségesek ehhoz, hogy megkönnyítsék a Párt vezetőinek ellenőrzését a Párt tömegei részéről.

— A párton kívüli tömegek, a pártonkívüli aktívákon, a mindenfajta tömegértekezleteken ellenőrzik gazdasági, szakszervezeti és egyéb vezetőiket, ahol megnall- gatják vezetőik beszámolóit, bírálják a hiányosságokat és megjelölik kijavításuk útját.

— Az önkritika jelszavának következetes végrehajtása eltökélt harcot követel mindazok ellen, akik fé.k:zik és akadályozzák űz