Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-13 / 264. szám

4 NÉPLAP 1S49 HOVrWBEI» tS, VASARNAR Vizsgáznak a „jó öreg háziszerek“ Kínában Kínában már évezredek éta használnak növényi kivonatokat különböző fertőzések esetén. A szabad Kína. kutatói — mint a Seinec News Letter írja — most gzorgosabb vizsgáid alá vették ezeket 'atz anyagokat és tudomá­nyosan ellenőrzik esetleges csira- ölö hutásukat. Negyvenöt ilyen ,,háziszer1' vizsgálata folyamán nyolcat valóban fertötleni ö hatá­súnak találtak. Ezek különböző, Kínában található növények leve­leiből, virágaiból, söt fából készült kivonatolt. E szerek magyrésze ram öli meg a baktériumokat, h nem cnak szuporcdásukiat aka­dályozza meg. A hatóanyagok egyike-másika rebarbarából és li- liomokkal rokon növényfajtákból készül. 'Tje-cknikai ú jítá s oh a házé pite suit Moszkvában a nagy bérpaloták épí.ésénél számos technikai újítást alkalmaznak. A házak vázait — a külföldi gyakorlattól eltérően — nem szegecselés, hanem hegesztés révén állítják össze, aminek követ­keztében jelentős mennyiségű fém­anyagot takarítanak meg és a ház szerkezete is erősebbnek bizonyul. Ismeretes, hogy a szovjet technika szívesen alkalmazza a fémgyártmá­nyok hegesztési módszerét. A nagy házak építésénél Moszkvában az alap lerakásánál a világon eddig még nem használt fémkosaras vas­beton alaplerakást alkalmazzák, ami tekintélyes mértékben csökkenti a földmunkálatokat és az épület egyenletes elhelyezését biztosítja. Fräpapda, a válság ellen Az amerikai vezetőkörök a leg­fantasztikusabb módszerekhez fo­lyamodnak, hogy valamiképpen fertartőztassák az egyre súlyos­bodó válságot. Legújabban a pro­paganda „amerikai módszereivel” igyekeznek szembeszállni a vesze­delemmel. A pszichoanalízistől kezdve közgazdasági tanulmá­nyokig és statisztikai táblázato­kig mindent felhasználnak, hogy az amerikaiaknak megmagyaráz­zák — tulajdonképpen nincs is válság. A sajtó, a képeslapok és olcsó füzetek a régi jó témákat eleve­nítik fel; még magának Truman- nak híres csődjét is bevonják a propagandába, mintha azt monda­nák a kétségbeesett kereskedők­nek: „Ne ijedj meg ha csődbe jutsz is, azért még elnök lehet belőled.” ej meri kai híren éq akarsz lenni? — Örüli mcq, oaqq qqilkoli Amerikában Forrestal iskolát csi­nált: példájára valósággal divattá vált az őrültség. A New Jersey ál­lam Camden városában egy hábo­rút viselt elmebeteg tizenkét em­bert meggyilkolt, ö.öt pedig meg­sebesített. Az amerikai újságok arra használták fel azt a „kiváló“ alkal­mat, hogy cl vasóikat a gyilkos fényképeivel árasszák el és „szen­zációs" interjúkat folytassanak a gyilkossággal. A gyilkosról úgy be­széltek, mint új „amerikai híres­ségről", aki világrekordot állított fel: az ország történelmében pél­dátlan gyilkosságot követett el. Egyetlen lap sem akadt, amely felvete.te volna a kérdést: hogyan történhetik meg, hogy egy magát civtlizól.nak nevező országban egy őrült legyilkolhatja a polgárokat? Teli Vilmost átdolgozzák Schiller Teld Vilmos cimü drá­máját, amelyet tilos volt a náci Németországban előadni, most új­ból betiltják Nyugat-Németország­ban, Schiller ezt az egyik leghíresebb színdarabját az .irt tekintik „ve. szedelmesr.ek”, mert ilyen sorok vannak benne; „Szabadok akarunk latrai”, vagy ^Testvérek egységes nemzete akarunk lenni”. Hosszas tárgyalások után ,.si­került” megegyezni azon az ala­pon, hogy egy „átdolgozott” vál­tozat kerül elő:dósra. Ez ez első , esst Németország történetében, hogy Schiller müveit . ácdolg z- í zák”. is fyij.ak<>dat —- Széles lépcsőn haladok fel a Vörös Október kolhoz kultúrházának második emeletére — írja a Literaturr.aja Gazeta különtudósííója, Antonov. — A tágas szobában könyvszekrények, széles aszta­lok, tervrajzok, kimutatások, gabonakalászok minta­darabjai. Az asztalokon mikroszkópok, próbacsövek, tudományos eszközök. Ez itt a kolhoz mezőgazda­sági laboraióriuma. 24 esztendős kékszemű leány, Valja Gagarinova vezeti a laboratóriumot. — Sok dolgom van — meséli Valja —, volt idő, mikor nitrogént is magam állítottam elő. Tudja mi az? — kérdezi tőlem. — A mütrágyakészitesnei használják. A műtrágyázás után kolhozisláink hek­táronként 5 mázsával több búzát arattak. Nemi égen tanítottam meg brigádvezetőinket, hogy keil végre­hajtani a jarovizációt... Most meg a Micsurin- intézetből új almaoltványokat hoztak — szükségünk is van rá! — Látja mennyi munkám van? Valja nem agronómus és nem agrokémijjus. 1942-ben fejezte be a 10. osztályt és 1946-ban ta­lán egy hónapot járt mindössze a Timirjázov mező- gazdasági akadémia tanfolyamára. Ez az egész agronómiái képzettsége. De a kolhoz laborató­riumában végzett néhány éves munkája mzgismer- tette őt szakkönyvekkel, amelyekből sok mindent tanult. — Ahány folyóirat, annyi újdonság — folytatja Valja —, a mi tudósaink napról-napfa adnak valami újat számunkra. Es ezeket az újításokat hamar el kell sajátítanunk, alkalmaznunk kell helyi viszo­nyainkhoz. — A könyvekre mutat. — Enélkül a fel­szerelés nélkül bizony nem léteznék olyan bőséges aratásunk, mint amilyen most volt. De nemcsak a tudomány segít bennünket. Gyakorlati tapasztala­tainkat mi is közöljük az intézetekkel és így mi is segítjük, elörevisszük a tudósok munkáját. KUNI-VICC CSÁK... Vidám körlevél házi használatra A Kuomintang ve­zetők meg nálunk is szokatlan rugalmas­sággal „szakadtak ei" főhadiszállásuktól — Kantontól. A Kuo­mintang vezetőség úgy döntött, hogy még mielőtt eltávoz­nék, sürgősen „biza­kodással tölti el” cser­benhagyott alattvalóit Kantonban egy rend­kívüli körlevelet tet­tek közzé. Eszerint a minisztertanács elő­írta, hogy a kormány- intézmények munka­társai az „önvédelmi kötelékek" gyűlésein és egyebütt „speciális jelszavakat” hangoz­tassanak A körlevél akasztó­fahumora általános derültséget keltett és állítólag ez is volt a célja. Sokan úgy gon dolják, hogy más eszközzel nem lehe­tett volna derűt vará­zsolni az okkal elbo­rult Kuomintang­funkc’onáriusok ar­cára. Lássuk mit is mond a körlevél. Az első jelszó, ame- yet kiad, így hang­zik; „Ne működjetek együtt a kommunis­tákkal, ne közöljétek velük az igazságot!” Arról persze nem be­szél a nevezett iro­mány, hogy ugyan kik ne működjenek együtt a kommunis­tákkal. Felmerül a kérdés, milyen — „együttműködésről” lehet szó alior, ami­kor a Kuonvitang főkolomposai és cin­kosai alig bírják meg­menteni irhájukat a népi felszabadító had­sereg elől. Ami pedig a felhívás ama részét illeti, hogy „ne közöl­jétek velük az igazsá­got” ezt az utasítást joggal tarthatja ma- gáranézve sértőnek a Kuomintang minden egyes korifeusa. Ök ugyanis mindig kitűn­tek abban, hogy az igazság közlésére képtelenek voltak. A második jelmon­dat azt parancsolja: „Ne adjatok a kom­munistáknak élelmi­szert és ne hagyjatok vissza ne.. konyha­hulladékokat!” Hát meg kell adni, hogy a Kuomintang hadse­reg nem sok élelmi­szert és konyhahulla- dékot hagyott hátra. Ez .iem Is igen volt módjában. Ellenben hátrahagyta Mukdent, Nankingot, San-hájt, vagy 6 milliárd doi.^r értékű amerikai fegy­vert és hadianyagot. Ezután bizonyára in­kább bánkódik a Kuo­mintang, mint holmi konyhahulladék vagy fazekak után. Végül a harmadik jelmondat azt taná­csolja: „Ne mutassá­tok meg a kommunis­táknak az utakat!” Ez a jelmondat többszö­rösen is összezavarja a dolgokat. Mindenek­előtt azért, mert a kí­nai néphadsereget ve­zető kínaiak jobban ismerik az utakat, mint a Kuomintang- hadsereget vezénylő amerikai tábornokok. Aztán pedig, mint a kínai hadihelyzet mu­tatja, éppen a Kuo- mintang-hadsereg az, amelyik hiába keresi szorult helyzetéből a kiutat. Moszkvában a Szverdiov-téren van egy kis mozi. amely szerényen húzódik meg a többi filmszínházak között. A kis mozi népszerűsége a nagy film­palotákat is túlszárnyalja. Már reggel 9 órakor megjelennek az első nézők s az utolsók éjjel tá­voznak. A Szovjetunió első plasztikus filmszínháza 13 elő­adást tart naponta már 3 esztendő óta. Sokan há­romszor is megtekintik ugyanazt az előadást, hogy a csodálatos látványban gyönyörködhessenek. Akár külföldi, akár belföldi utazik át Moszkván, nem mu­lasztja el, hogy meglátogassa. Mintegy kétmillió néző látta már az első műsorokat és ez arról ta­núskodik, hogy a nézők hisznek az új művészet fejlődési lehetőségeiben. Aplasztikus film vetítő lapja a néző szeme elé va­rázsolja az élő és mozgó természetet, minden tárgy szinte tapinthatóvá válik. Egy madárcsapat felrepüí a fáról a nézők közé s mindenki önkéntelenül le­hunyja szemét, mert egészen közel érzi arcához a „vigyázatlan” madarakat... A természet, a tudo­mány, a technika csodái elevenednek meg a vásznon. A plasztikus film a jövőben nemcsak a művészet számára.' hanem tudományos célokra is sokat ígér. bfágy-fejlődés előtt- all.4 Természetesen az első plasztikus filmek még nem egészen tökéletesek, bár már most is kiaknáz­zák a gazdag ábrázolási lehetőségeket és a nézőket elragadják a plasztikus életszerű jelenetek. Egyelőre csak Moszkvában működik ilyen film­színház, de nemsokára a szovjet filmművészet leg­jobb eredményeinek színvonalán álló plasztikus fil­meket láthatunk a hatalmas Szovjetunió más vá­rosaiban is. Az új plasztikus filmeket nem az eddig külföldön ismert kezdetleges módszerrel, szemüvegen keresz­tül nézik, hanem szabad szemmel. A plasztikus film­színház, egy sorban a főváros színházaival és mú­zeumaival, Moszkva egyik kulturális nevezetes­sége. Néhány szó az amerikai filmről A „Fortuna” c. amerikai folyóirat kérdőívet osztott ki a mozi­látogatók között ezzel a kérdéssel :„Miért nem tetszenek az amerikai filmek?” A fenti kérdésre a közönség 50 százaléka azt írta, hogy „nem tetszik a filmek tartama, 14 százalék „ostobának”, 20 száza­lék „valótlannak” találta, a többiek véleményezése pedig a „borzal­mas”, „unalmas” és „züllött” jelzők között oszlott meg. Egy cseh munkás páratlan eredménye Ján Kmecs esztergályos a brnoi ,Zbrojovka” üzemben dolgo­zik. Különleges alkatrészek gyártásában október 1-én 1985 százalé­kos eredményt ért el. Ehhez hasonló teljesítmény eddig még nem fordult elő a csehszlovák üzemekben, de Kmecs nem elégedett meg ennyivel. Tovább javította munkamódszerét és a napokban páratlan sikert ért el: 3800 százalékra teljesítette a normát. Kmecs kötelezte magát, hogy munkamódsze.rére hat munkástársát megtanítja. A műhelyt önöknél üldögéltem. A munkateljesítmény-lapokat nézeget­tük, amikor bejölt Pasa bácsi és megkérdezte, mi van a találmányá­val. Valami karikát eszel ki, amely négy munkásnőt helyettesit. Az üzem főnöke felhúzta a vállát: — Csinálja csak meg maga. Ha egy héttel hamarabb jön, aligha­nem másfélezer rubelt megtakarí­tunk. — Hát majd holnap bejövök és mindent megcsinálok — mondta Fása bácsi. — Jöjjenek be a szere­lők is, mindjárt reggel. Egymás mellett laktunk. Este hallom, hogyan meséli az öreg a feleségének, miért kell neki mun­ka: zünet •napján egy félórácskát dolgozni a gyárban. — Más ember segítget otthon ünnepnap — bökte cda az öregasz- szany Pasa bácsinak. — Téged meg, mint a farkast az erdő, úgy hú­zogat valami. Én itt nap mint nap, akár a homokfutó csoszogok a lába­mon, főzök, futok a piacra, meg a szárnyasokat gondozom! A szárnysckról már nem egyszer hallottunk tőle. Négy tyúkja volt. Valaki azt mondta, ha az öregasz- tzonynak lenne egy kakasa is, a tyúkok már réa tojások lennének. A néni fejébe vette ezt és azóta állhatatosan nógatta Pasa bácsit, hogy menjen a piacra és vegyen kakast. Most, ahogy felesége a tyúkokról kezdett beszélni, Pasa bácsi kissé haragos lelt a szerencsétlen kakas miatt. —. Vár még a te kakasod — je­gyezte meg morogva. Reggel az öregasszony odament férjéhez: — Aztán jól nézd meg, miféle kakast veszel. Eszedbe ne jusson, kakas nélkül hazajönni. — Olyan hangversenyt rendezek neked, job­bat, mint a rádió, azt se tudod, hol állj meg! * Hat óra is elmúlt és Fása bácsi még mindig nem jött haza. Már jó este volt, mikor a villa­mosmegállónál felfedeztem, a ba­romfipiac felé igyekezett. — Kakasért — mondta nyugtalan pillantással. — Mi van a vénasz- szonnyal? — Szájai. —Rá se hederits. •— Az öreg, mintha engem akarna megnugtatni. — Mindjárt viszem neki a kakast majd abbahagyja a szájalást. — Hol jártál eaósz nap? cA kaks LORISZ ZUBAVlN — Hol? Hát a gyárban. A fiúk beállították a motort, feltettem rá a fakarikát. Most aztán... — Rám- kacsinlott, e'mosolycdjtt, megint rám nézett. — Most már csak a kakast kell megvennem! Már ko­rábban is elmehettem volna a piac­ra, de türelmetlen voltam, hogy megállapítsam, sikerült-e a mun­kám. — Jól sikerült? — Jól. Csak megnyomod a bil- elentyűt és már kész. Tudod, há­nyat csináltam egy óra alatt? — Nem tudtam. — Harmincat. Ez egy nap 240, több, mint amennyit öt munkás csinál. Most még csak a kakas van hátra. Gyere velem kakast venni — javasolta. — Ketten gyorsabban vesszük meg. Elindultunk. A barcmjipiacon nagy volt a forgalom. Bejártuk az egészet, de kakas sehol sem volt. Egy gyerek öreg, görbelábú kutyá­val álldogált és részvéttel kérdezte: mit keresünk? — Kakast — mondta Pasa bácsi. _ Nem látod, hol árulnak kakast? Egyszerre gyors léptekkel elhalad mellettünk egy ember, a kezében kakast, tartott. — Állj! — kiáltott rá Pása bácsi és utánavetette magát. — Állj meg, kedves barátom. Eladod a kakast? Pása bácsi eléje tette a pénzt és a kakas átkerült a mi kezünkbe. Szép, de elég drága kakas volt. — Jól megtermett — mondta Pása bácsi. — Épp ilyet akart az öreg­asszony. Az öregasszony azonban dühös volt a késő hazatérés miatt, szóba se állt velünk. Pása bácsi bedugta a kakast a tyúkólba és vidáman kacsintott. * Az üzemben a találmány minden­kinek te.szett. Rögtön megértettük, annyira egyszerű volt a kezelése. Az üzemvezető mindjárt rendel­kezett, hogy a gép mellett csak egy munkásnő maradjon, — a többieket más gépekhez küldte, ahol keve­sen voltak. Kötelezettséget vállaltunk, hogy az év végéig 100 ezer rubelt taka­rítunk meg és Pása bácsi a gyűlé­sen kijelentette, kitalál méo vala­mit, hogy többet tudjunk megtaka­rítani. Mindenki kérdezgette tőle, hogy tudott ilyen pompás dolgot kitalálni. Elmesélte, hogy vasárnap csinálta meg és ugyanakkor még kakast is vett. Hazafelé is a kakasról beszélt. Az öregasszony a konyhában fo­gadott bennünket. Lenéző tekintet­tel mérte végig Pása bácsit. — Szeretném tudni — kérdezte — ki lehetett az, aki a tyúkólamba egy döglött kakast rakott? — Mit mondasz mama — és Pása bácsi védekező mozdulatot tett. — De hiszen a kakas olyan szép volt! — Eredj, aztán nézd meg, milyen szép. Törött a lába, állni se tud rajta. Meg aztán gész nap a hang­ját se hallani cs már dél óta fenn­akadt a szeme. Mi az ördögnek hoztál nekem ilyen szerencsétlen kakast? Pása bácsi levette a sapkáját ét felháboroddan simította végig tar­kóját. Aztán rámnézeít, sóhajtott és békéltetőén mondta feleségének: — Jól van, mama, még lehet, — hogy egyezer rend bejön a lába. Es lehet, hogy lassacskán elkezd majd enni is. .. Hiszen egy egész napig tartott, mía kiválasztottam.. OGONYOK. Pompás szőlőtermés Kirgiziában I Kirgizia kolhozaiban befejezö- | dött a szüret. Az Idei kedvezőtle- ! lebb időjárási viszonyok ellenére - .íiváló terméseredményeket értek | ai. A kolhozokban átlag 60 mázse j szőlőt szüreteltek holdanként. Ki I váló az almaiermés is.

Next

/
Thumbnails
Contents