Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-09 / 260. szám

NÉPLAP

Í9«9 H0VSmBER 9r SZERDA

Királytelken is győztek a traktorok...

Az asszony félrehúzta a függönyt, hogy több fény ersen a szobába. Ifjabb Stofa János szeretettel simogatott végig az asztalon minden ráncos dohánylevelet. Mennyi is termetig 1212 póré. Vagy tizenöt mázsányi. Idejére kész lesznek a csomózásai, tizenötödikéig be is viszik.

— Igyekezzetek te. Szaporábban! — szól a két gyerekre, akik nevetgélve, játékosan rakosgatják cscmóra a barna leveleket. A pu- poshalmi útról traktord übörgés köztiedet'-...

Mire odaért a traktor a kapu elé, a két gyerek a vezető mellől integetett. Az apjuk széles mosollyal intett vissza. Akkorra már ő is ott állt künn a kapuban az asszonyai, meg Jancsival, a nagyobbik fiával. Tölcsért cslnálc a szája elé és úgy kiáltó t oda a ve. zetöne.k:

— Mikor jösztök már hozzám?

— Jövünk! Holnapután...! válaszolt a dübörgésen át ez elnyújtó t kiáltás. Aztán -a traktor eltűnt a rozsdáslevelü bokrok mögött a volt uradalmi kastély udvarán. Stofa János levett kalappal még utánuk intett.

— Szóval holnapután — mondta félhangosan. Aztán jókedvűen megcsapta fia vállát. Az visszane- vetef- rá: Jönnek...

*

— Emlékeztek-e, milyen nemjő- iZzememl néztük ez első négy traktort? — gondol vissza három hónapra Stefa János, ahogy visszaülnek a. csomózóasztalhoz. Azt hittük annyi hasznát vesszük ezckník is, mint a régi uradalmi gépnek. Az húzott egy vékonyka barázdát, de még la tem fordította. Úgy maradt élin a föld. #.

Na de benne volt a dologban A puposhalmi kulákok keze is — legyinj egy dohánycsomóval az idősebb fiú.

— Reggelre már ide öl ték a nyakukat. „Úgy fognak ám ezek is szántani, mint a régi masina. Nem kellenek nekünk az ilyen gépek" — mondogatták.

— Augusztus végére jöttek. Délutánra kihirdették: „Gyertek mcst már szerződni a munkára, segítünk nektek géppel". Szégyenszemre majdcsak egyedül mentem. ,,Tudjátok, hogy megdöglött a tehenem, nincs mivel szán ani vetés alá" — mentegetőztem magam is, amikor megszólítottak...

— De Pali bácsi is jött. Német Pali bácsi — emlékez éti az apját Jóska a sarokból.

— Igen. Ketten álltunk oda vá- rzikozóan a föld szélére. Aztán nekiindult a gép. A régi erdőföld szinte belenyögött, ahogy mélyen felhajtó t& az eke. Egy hétre való tüsköt szedett ki belőle. Csuda volt. Es igencsak lefordította a

barázdát! Az öreg Német kivette szájából a pipát: ,,na, ez húsz centis" — aztán ledugta a barázdába. Minthogy a keze sem látszott ki. Hogy is mondta? Te is of-t voltál Jancsi.

— Hogy? ,,Amig én emlékezek, ez a föld így nem volt megdolgozva!"

— így. Aztán fordult és elment. Utánakiáltoitam, hogy hova megy. Vissza sem fordult, úgy ad a a vál2szt: „szerződni."

*

Délután harmincán írták alá a szerződést. Harmadnapra megint- csök került akadékoskodó. ,,Egy szem se fog kikelni a keréknyomén" — állíthatták. Megmérge- sed em. ,,A kulák beszél belőled te. Nézd meg, hogy nem úgy lesz!“ Meg is láthatták. Olyan a rozsom, hogy öröm nézni. Jobb lesz a termésem jövőre.. !

— Úgy írja meg majd a cikke;, ahogy mondom. Olvassák másutt is az örömünket. Köszönjük a gépállomást. A jó munkáér-, a sok tanító, okos szóért. De még soksok mindent köszönünk... Azt, hogy nem az olyan Svábi-féle intézőkön múlik az életünk, mint amelyik elűzte innen a családomat mert nem akartam ez incézöné kutyája, lenni. Nézze, kis házat építettem ide, az enyém. Ha kimegy az útra meglát hatja, kijelölték már a községháza helyét. Villanyunk lesz, telefon, kövesút. És még többet csinálunk majd itt, ha valóra váltjuk az , amiről 0 traktoristákka.l is annyi sokat beszélgettünk: megalakítjuk a ter- melöcsoportc«:.

— A magunk gazdái vagyunk, de nem jelenti ám ez azt, hogy egy kis csepergéstöl mindjárt oda- állunk kényelmesen az eresz alá. Megüzenjük Rákosi elvtársnak szeretettel: legyen benne biztos, hogy megfog uk jól a mu-nka végét itt Királytelken is. Idő elett végeztünk e vetéssel, jól végezzük a mélyszántást is. Jól ve ünk, aratunk majd és amit mi adunk, azzal is több kenyér lesz jövőre az ötéves terv megvalósításához. Ez a köszönetünk! (P. J.)

Uj szellemű ifjúsági könyvek kerülnek

az idén a kamaamji k&nyapiaera

A nagy magánkönyvkiadók államosítása után az idén karácsonykor már döntő fordulat áll be az ifjúsági kiadványok terén. Eltűnnek a fércművek az ifjúsági irodalomból is. Megjelennek a demokráciára, a szabadságra nevelő igényes ifjúsági könyvek. Már az idei karácsonyra megjelenik Benedek Elek „Magyar népmesék” c. válogatott gyűjteményének első két kötete. Ezzel egyidőben válogatott orosz népmesegyüjtemény is kerül a karácsonyi piacra olcsó áron. A karácsonyi ifjúsági kiadványokat két olcsó Móricz Zsigmond-kötet is gazdagítja: a „Pipacsok a tengeren” és a régen hiányolt „Légy jó mindhalálig”. Az orosz ifjúsági könyvek közül talán a legnagyobb esemény Balandino: „Moszkvai úttörők” c., elsősorban pedagógusok és úttörővezetök számára írt könyve lesz. Megjelenik karácsonyra még Polezsajova: „Melletted áll a Komszomo!” c. könyve és a kicsinyeknek Csarusin: „Cica-Róka,

medvebocs” c. realista mesekönyv.

Munkáslányhól törvényszéki bíró

Salomea Holt-ot bírónak nevez-. ték ki a bukaresti törvényszékhez. | Az új bíró egy targul-jiui fazekas leánya, gyerekkorában haj naltólestig kapált a bojárok földjén. 1041-ben a dohánygyár munkásnője lett, romlott húst, penészes kenyeret evett a fizetéséből. Épp oly nyomorúságban élt, mint a munkások általában. A műhelyekben nem egyszer megvillant a csendőrszuronyok hegye.

AZ AGITATOR EGY NAPJA

A Komszomolszkája Pravda cikke

Még alig virradt, amikor már kimentek a földekre a „Dzorzsin- szkij”-kolhoz gyapottermelői. Ba- zarbaj Irkabajov, a Komszomol- agitátor utolsót pillantott, jegyzeteibe. Magához vette újságjait, folyóiratát és a kolhozparasztokkal együtt kiment az ültetvényre.

Umarili Betirovnak, a Szocialista Munka Hősének ültetvényén sűrű a gyapot. Túlságosan is gyorsan növekszik. Ez csökkentheti a terméseredményt. Ezért irkabajov azt tanácsolja az ültetvényen dolgozó brigádvezetőnek, hogy kezdjék meg a gyapot ritkítását Liszenszko módszere szerint.

Bazarbaj Irkabajov agitációjában nem támaszkodik csak újságcikkekre és rövid beszédekre. Megismerteti a kolhozparasztoüat az ag- robioiógia vívmányaival és figyeli: nem vét-e valaki az agrolecnnika szabályai ellen. Most éppen azt magyarázza a fiatal lányoknak, hogyan kell végezni az irtást.

Kora délután rekkenö a hőség. Az ebéd befejeződött. A brigád tagjai egy terebélyes fa árnyékában rövid pihenőt tartanak. A pihenők üdítő teával kínálják Irka- bajevet és megkérdezik tőle: „Miről beszélsz ma nekünk” — „Érdekes újságot, mondhatok — bontogatja selyemkendőbe burkolt folyóiratait — Bazarbaj —, tegnap a „Frunze” kolhoz komszomoijai levelet küldtek nekünk.”

Irkabajov felolvassa a levelet. Arról van benne szó, hogy a „Frunze”-kolhoz komszomolistái

kétszeresen túlteljesítik a gyapotgondozás normáit. A levél vegén versenyre hívják ki a Dzorzsinszkíj kolhozt. A levél felolvasása után az ifjú agitátor arra emlékezten hallgatóit, hogy Üzbekisztán 25 éves jubileuma alkalmából szocialista verseny indul, amelyben valamennyien resztvesznek.

A parasztok az „Ogonyokat” lapozgatják. Van benne egy tigye- lemreméitó cikk Afganisztánról. Képekkel és írásban mutatja be, hogyan nyomorog az afgán paraszt a kulák és a töldesúr elnyomása alatt. A parasztok jólesőcn gondolnak arra, hogy a szovjet fiatalság már csak hírből ismeri a kizsákmányolást, a megfizetetten kényszer- munkát.

A fiatal agitátor, Bazarbaj Irka- bajev éppen befejezte beszédét, amikor a külső tanyára megérkezett Pobjoda autóján a kolhoz elnöke: Tisabaj Mirzajov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Kiszállt kocsijából és a messzeségbe nézett. Az elnyúló gyapotültetvényeken szorgalmasan dolgoztak a kolhozparasztok. Énekük elhallatszoít egészen a tanyáig.

Rádiókkal és mezőgazdasági kisgépekkel jutalmazták az ófeáértóí és nyírbátori iöldmüvesszovetkezetekeí jó munkájukért

Az őfehéitői és nyírbátori föld- müvesszö vetkezetek jó munkát végeztek az idei termény begyűjtés során. A szövetkezetek dolgozó parasztjai példát mutálva lelkesem teljesítették hazafi:a kötelességüké és nagyrészük felvilágosító munkával járult hozzá a termer, ybegyüjtés sikerre viteléhez.

A Népgazdiaeági Tanács határozata folytán a termér.ybegyüjíési verseny jutalmazására, szánt ké- miilió forintból a belkereskedelmi minisztérium 4500—4500 forint

értékű mezőgazdasági kisgépekkel jutalmazta a két szövetkeze:et és mindkettő értékes világvevő rádiót is kap a kisgépek mellé.

Az ófehér.óx földmüvesszövetkezet a rádió mellett két tengerimor- zsológépet, két szecskavágót, két ekét és egyéb gazdasági felszerelést, a nyírbátori szövő-kezet rádiót, egy 12 soros vetögépet, egy ozőiö és gyümölcsfapermetezö gépet és egy tengerimorzsolót kapott jutalmul.

A gépen, amelyen Salomea dolgozott, nem volt védőszerkezet. Egy alkalommal, amikor egy csavart akart megigazítani, a gép elkapta a karját. Hosszú időbe telt, míg felépült a szerencsétlenségből, félkarját elvesztette, munkát nem kapott. Csak a felszabadulás után, 1944-ben jelentkezett ismét munkára a gyárban, amelynek élén akkor még a régi igazgató állott. Salo- meát olyan nehéz munkára osztotta be, amelyet a leány nem tudott volna elvégezni. Csak az üzemi bizottság kommunista tagjainak erélyes fellépésére könnyítettek helyzetén.

Így ismerkedett meg Salometl Holt a Párttal, Érezte, nem áll egyedül és bizhat saját jövőjében is. Egyre szebb, felelösebb munkát bízlak reá, végül 1948-ban munkatársai bizalmából tagja lett a Nép- blróságnak.

Az elé a népbírósági tanács elé', amelyben Salomea is ítélkezett, került Ion Craaunsescu volt főispán ügye. Craciunsescu elsikkasztotta a beszolgáltatott gabonát és a szárazság idején spekulált a kukoricával, A munkáslány nem habozott, amikor a nép ellenségének szigorú megbüntetéséről veit szó.

Sok perben kellett ítélkeznie és kemény büntetéseket kiróni azokra, akik megszegték a törvényt és meg akar.ák akadályozni a dolgozók boldogulását. Salomea Holt kitűnően megállta helyét a népbiró- sági tanácsban, egy évvel azután a jogi iskola egyéves tanfolyamára küldték.

Nem volt könnyű ennek a tan-i folyamnak az elvégzése. Üj ismére.ek, nehéz tanyanyag: alkotmány- jog, közigazgatási jog, nemzet gazdaságtan, d alektikus materializmus ... De Salemoa Holt megbirkózott vele, nem akarta, hogy munkástársai és a Párt csalódjanak benne. Az elmúlt évek során megmaradt balkezével megtanult írni és ma szebben ír, vele, mint valamikor a jobbkezével. Az év végén kitűnő osztályzattal tette le a‘ jogi vizsgát.

Időst kinevezték törvényszéki bírónak. A bírói székben híven fogja védet:..ezni azoknak a jogait, akik a gyárban és földeken dolgoznak.

Tjmpm afió új élete

A bójakezelő kis bódéja a homokdombon állt, a balparton. A dombot a tavaszi áradások idején hirdta oda a víz. A bódé épp oly öreg volt, mint a gazdája és hasonlított is rá. Zömök és alacsony volt, mint Trofim apó, a kortól hajlott és a jobboldala lesüllyedt, ahogy Trofim is járás közben rá- hajlott a köszvényes jobblábára.

Az apónak már ez apja is bójakezelő volt. Trofim örökölte a mesterséget, szemmel tartotta a Volgának e szakaszát, lemérte a Víz mélységét, a kompon hozta- vitte az utasokat és a lapos részeken olykor halászott. Esténként kigyűjtötte a bóják jelzőlámpáit, felál. itatta a hálókat. Eléje ment a gőzhajóknak, az uszályoknak, tutajoknak és kalauzolta őket. A jclzö- írbóc fekete háromszögekkel és körökkel jelezte a hajózható víz mélységét, a veszélytelen útvonalat fehér és vörös bóják mutatták. A hajók elhaladtak anélkül, hogy egyszer is kikötöttek volna Trofim apó bódéjánál. Ha pedig a bárkák megfeneklettek a zátonyon, a bár- kavezetők azt mondották, az öreg állította helytelenül a bójákat, kiszálltak és elverték az öreget.

Tröfim hallgatott, kezdte kerülni íz embereket, közömbössé vált. Winden idegen lett számára. Idegenek a gabonával, sóval, zöldséggel rakott haiók. Idáén a bódé. amelyben élt. A bóják, amelyeket beállított.

S egyszerre, amikor Trofim már a halálra készült, minden megváltozott. Az élet megérinte.te a bójakezelő őrhelyét. 1918 nyarán történt ez, apály idején. A Volgán hajó úszott lefelé, fegyveres férfiakkal. Zátonyra futott, közel a bódéhoz. A férfiak partraszálltak. Trofim összehúzta magát, sápadtan ment eléjük. Kikerülhetetlennek látszott a leszámolás.

Elől egy ka.onaköpenyes, nyurga fiú haladt. Mellkasán furcsa szíjak szaladtak keresztben. Deréköve bádogként csillogó palackokat szorított testéhez. Napsütötte arcán forradás nyoma látszott.

— Itt vagyok, üss! — mondta Trofim.

— Miért? — kérdezte csodálkozva a nyurga fiú.

A vén bójakezelő elképedt az egyszerű kérdéstől. Nem tudóit felelni. Kifulladt lélegzettel hallgatott, hallgattak a katonák is.

A nyurga fiú Trcfimhoz fordult:

— Segíts nekünk, öregapó. Jaro- szlávba megyünk, segítségei viszünk a munkásaknak. Hallottad-e, hogy a fehérek foronganaJt,

— Nem hallottam.

— Nem hallottál a fehérekről! Hát akkor ki vert meg téged?

■— Mindenki vert.

— Nem igaz, a gazdagok vertek.

— Hát persze, nem is a' szegények!

— Nos, most a gazdagok a munkásokat verik Jaroszlávban.

Trofim megremegett. Kátránymocskos tenyérbe bámult. Azután megigazította bőrsapkáját, gondolkozott és sántítva elindult a folyó felé. Nyugodtan bement a vízbe és maga után intette a többieket. A hajóig kúszott, megreszelie a torkát és élénk hangon vezényelt:

— Fogd a hónalját... Könnye- débben! Ahol a léc kiáll, ott a kő... Na most, hó-rukk!...

Trofim apó segítségével a hajót levontatták a kőről és a hajó útjára indulhalbtt. Az örg, sapkáját kezében szorongatva, addig nézett utána, míg csak el nem tűnt a folyó kanyarulatában.

Ez időtől gyökeresen megváltozott Trofim apó élete. Az ő hajói, bárkái, tutajai úsztak el mellette. S Trofim tudta, hova úsznak, mit visznek a vízbefurt orrú fémbárkák is Évenként kétszer festette a bójákat, hogy be ne rozsdásodjanak. Idejében oltotta el a jelzőlámpákat.

hogy takarékoskodjék az állam petróleumával.

Trofim szeme megvídámodott. Magányossága végétért. Halat vitt a faluba, a kolhoz konyhájába, — hosszan elbeszélgeted az emberekkel. Meghívták a hajósgyűlésekre és szakállát tépdesve, ő is beleszólt a vitába. A bódénál kifeszítettek egy antennát és esténként rádión hallgata a világ híreit, a muzsikát. Ezer láthatatlan szál fűzte már össze életét a nagy. új élettel.

A városból érkező bizottságok gyakran akarták áttenni az állomást a túlsó partra. Az öreg erőszakoskodott, nem szükséges. 0 j bódét sem akart. Hangoztatta, még jó erős és meleg is.

— Kár pazarolni az állam pénzét — hajtogatta.

Egy nyáron azután bőrruhás emberek érkeztek a partra és egy reggel az öreg robbanás hangjára ébredi. Megkezdték a gát építését a városnál. Lent a parton is gátat építenek. Felemelik a víz szintjét, tengeri hajók járnak majd a Volgán. '

Az öreg ruhátlanul szaladt ki bódéjából, sokáig álldogált a parton és hallgatta a dörrenésk robaját. Egy hétig áaunak esett ezután. —

Amikor meggyógyult, ismét ember- kerülő és mogorva lett. Féltette és sajnálta a bódét, a szép, új életet.

Egy délbe könnyű cutter jutott a zátonyra. Az öreg begázolt a vízbe és kiáltotta:

— Balra tarts, ott göröngyös!

Hirtelen elhallgatott. Egy napsütött, simára borotvált arcon ismerős sebhelyet fedezett fel. Az utas katonatiszti egyenruhát viselt.

— Micsoda találkozás! — mondta Trofimnak. — Élsz még, öreg? — Épp úgy zátonyra futottunk, mint akkor.

Trofim arca azonban nem derült fel. A távoli robbanások zaja megremegtette szemét.

— Pakolj ki, öreg. Mi bánt?

— Semmi. .. Életet ad.atok nekem, most pedig elveszitek.

A tiszt elgondolkodva figyelte alt öreget, majd felgombolta táskáját és térképet terített ki maga elé.

— Nézz ide, öregapó és hallgass meg...

S Trofim késő estig hallgatta. — Szeme előtt megjelent a hatalmas, mélymedrű, tengerekkel és óceánokkal érintkező Volga. Óriási, — árukkal megrakott hajók haladtak el mellette és ő utat világított nekik. A gondjaira bízott szakasz oly kiterjedt volt, hogy csak motorral járhatta be. S mindkét partról messzire fénylő ívlámvák tüzére mnsoluaott le reá.

4