Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-08 / 259. szám
4. 79» NOVEWBCK 8, ttnw w Életünkben nem láttunk olyan szépet... Lelkesen számol be az üzem1 átadató csoport útját ól egy nyírbátori dolgozó paraszt Kedves „Nyírségi Néplap!” Mikor megalakult itt nálunk a termelőcsoport, paraszttársaim bizalommal engem választottak meg elnöknek. Most az ősszel igyekezettel végeztük a szántás-vetést, 72 hold rozsot vetettünk el jó munkával rövid idő alatt. Egyik nap levél jött a csoporthoz, amelyben értesítettek, hogy két- napi élelemmel menjek be Nyíregyházára, megyünk üzemlátogatásra. El is indutunk, húszán voltunk húsz termelőcsoportból, de egy fél óra múlva olyanok voltunk, mint a legjobb testvérek. Az irány Miskolc volt, onnan Aggtelekre mentünk. Vasárnap délre értünk oda Mindjárt széjjel néztünk a határban, majd elmentünk a cseppkőbarlangba. Életünkben nem láttunk olyan szépet, még álmunkban sem, mint ott volt! Aztán bementünk Miskolcra, este színházban voltunk. Nagyon szép volt, tanító, nevelő. Megmutatta, mit csinált a burzsoák osztálya a dolgozókkal, hogy járomba hajtotta. Bizony ilyen életünk volt nekünk is azelőtt, Szabad emberekké, a magunk uraivá lettünk, ahogy a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadított bennünket és együtt a munkásokkal, a vasgyáriakkal és bányászokkal •— akikkel igen szép napot töltöttünk együtt — szövetségben dolgozunk minden erővel a szocializmus építésén. Két nap alatt igen sokat ismertünk meg abból, ahogyan soksok új gép születik a munkások kezenyomán, sokezer csillén jön a szén a gépek hajtására, lüktet az építő munka, amelyhez ml adunk kenyeret, egyre többet, jobbat jó földműveléssel, közös munkával, ügy gondoltuk el akkor, amikor a bányászokkal, vasmunkásokkal kezet szorítottunk: hatalmas nagyot alkotunk ml együtt, erős szövetségben. Korszerű gépek jönnek a földekre a gyárakból, a mezőkről mi több kenyeret adunk — építjük együtt a jómódú, erős országot. Garai István, Nyírbátor, Kisbogát 8. sz. dl aajaL tekercs (A „Krokodil“ c. szovjet újság cikke) Min dolgosnak A SZOVJET ÍRÓK ? G1 a d 1c o v Önéletrajzának első kötete „Elbeszélés gyermekkoromról“ címmel ez évben jelent meg. A szerző most a második kötetet rendezi sajtó alá. Vszovolod Ivanov a moszkvakörnyéki kolhozokról ír elbeszélés-gyűjteményt. Aszejev új művében a szibériai folyók vizének a Kas- pi-tengerbe történő vezetésével kapcsolatos hatalmas tervvel foglalkozik. Műve „Az északi folyók költeménye“ címmel fog megjelenni. Iszakovszkij hat új dalszöveget írt Pirjev rendező készülő „Vidám vásár“ c. filmjéhez. Több magyar költő versét és magyar népdalokat ültetett át orosz nyelvre, s ukránból oroszra fordította Má- liskó művét, az „Ifjú Gárda“ opera szövegkönyvét Szom u skin új regénye, a „Nagy út“, a távoli észak építőivel, az északi tengerészek és sarkkutatók munkájával foglalkozik. A regényben szerepel néhány alak, akiket az olvasó már ismer a szerző „Alitet a hegyekbe megy“ c. könyvéből. Popov az „Acél és salak" írója most „Három front“ c. regényén dolgozik. Mindkét könyv a Donyec-medencéről tervezett triológia sorozatához tartozik. TokiteócUk a stuttcsfUtneU ^áüás-a Szürkekalapos állampolgár rontott be a kenyérgyár irodájába. Egyik kezében tömött irattáskát tartott, a másikkal pedig — amelyben mindössze egy kívánatos, barnára sült kis vajastekercs volt — fenyegc.ően hadonászott. — Hol az igazgató? Azonnal eresszenek be az igazgatóhoz! Anna Petrovna, a kenyérgyár Igazgatója, kilépett szobájából. Nyitott fehér köpenye alól kékpeUyes krepdesin ruha villant elő. Fiatal voL, csinos és szigorú. — Mi baj, polgártárs? En vagyok az igazgató, mit óhajt? Az illető tarkójára tolla a szürke kalapot és megsemmisítő pillantással mérte végig Anna Petrovnát. — Akkor hát értein! — De én nem ér em. — Cseppet sem csodálkozom. A hői ész nem ér tovább a veréb orránál. A saját férjüknek lang st sütni, ez való maguknak. De ahhoz, hogy a széles dolgozó tömegeket táplálják, nagyon is kurta az eszük. íme, az eredmény! — 5 Anna Petrovna orra alá dugta a kettétört barna süteményt. — Maga szerint ez micsoda? — Vajastekercs, egy rubel harmincnégy kopejka. _ , _ Nem, ezt maga drágábban fogja megfizetni. Lá ja a tölte.éket? — A vajastekercset nálunk tölíe- léknélkiil készítik. Várjon csak.. . Itt valami feketéink! Mazsola? — Mazsola! A mazso.át megettem volna. Gomb. Érti, gomb! Mi ez a gomb, kérdem. A gomb a külső rend tartozéka, de belül ugyan mi szükségünk van rá? Talán a szívbillentyűt bepomboim? __ En éleim1szeripari dolgozó vagyok — mondta zavartan Anna Petnvna. — Szívbillentyűkhöz nem értek, ön egészségügyi dolgozó? _ Kegyes engedelmével magam Is igazgató vagyok, egy konfekció üzem igazgatója. S tudja meg, nem azok közé a vállalatvezetők közé tar. ózom, akik csak a szobájukban üldögélnek és a körmüket manikűrözik — pillantott rá Anna Petrovna rózsás ujjaira. — Nekem ne tegyen szemre hányásokat — sértődött meg Anna Petrovna — Lehet valaki ckos ember és törődhetik a körmével is, ezt még Puskin mondta. Különben sem üldögélek a szobámban, éjjelnappal a termelésben dolgozom. Nálunk a dagasztástól kezdve mindent a gép végez, a higiénia a legmagasabb színvonalon áll. Munkásaink naponta zuhanyoznak. — Tehát holnap talán gyékény- szálat találok a süteményben, esetleg egy darab szappant fedezek fel benne?... Adja csak ide a panaszkönyvet! Anna Petrovna izgalmában keblére szorította a kezét. Arca egyszerre csodálkozó kifejezést öltött, ájjal végig siklottak a krepdesin ruha gombolásán. — Ez a gomb... —• Igen, gomb — lármázott tovább a konfekció üzem igazgatója. — Hadd Írjam be a panaszkönyvbe, hegy a gomb... — Elveszett — mondta Anna Petrovna. —Nem veszett el, hanem ennivaló formájában bukkant fel a vajastekercsben! — Nekem veszett el a gombom « ruháról, ó'j ruha. először, van rajtam és íme... Anna Petrovna i határozott mozdulattal lépett köze- : lebb: — Készítenek maguk ilyen ! pettyes ruhákat? I — No, igen — mondta most már nem annyira hangosan az igazgató. De hogy jön ez most ide? — Ügy, hogy a maga gombja a legelső napon iepaííant a ruhámról j és bele a tésztába. Mutassa csak ; azt a süteményt? A maga gombja! ’ Anna Per óvna kipiszkálta a gombot a süteményből és odaillesziette ' a ruhájához. I — Valóban olyan, mint a többi ' gombja — mond.a halkan az igaz- rgató és homlokába húzta kalapját. — De értse meg .. . — Értem. Maga ugyan cseppet sem törőd k a termetes mnőségé- Vel. Kinek varrnak tulajdonkép . pen, halottaknak? —' Miket kéidez itt egyszerre? — A legsendesült igazgató mosolyogni igyekezett. — Nos, én is hibáztam, maga is, kvittek vagyunk. — Mi az, hogy kvittek vagyunk? Az én mulasztásom egy rubel harmincnégy kopejka, de ■ a magáé ... ' Ez á iiliid". .. SS6 rubel. Ha már ma úgy peregnek róla a gombok, holnap majd a varrásoknál megy szét az egész. i A konfekcióüzem igazgatója elke- ! serede.ten vakargatta a halántékát: — Ezt jól megreggeliztem, mondhatom. A Szokolnyiki-parknál szálltam ki a Metróból, csábított ez a vajastekercs, gondoltam, elverem az éhségemet és most... — A Szokolnyikinél szállt ki, azt mondta? — vágott szavába Anna Petrovna. — Gratulálok. Már pedig mi cda sohasem Szállítunk, mi csak a Moszkva-folyó kerületébe küldjük a süteményeket. Az igazgató elképedt: — Bocsánat, tehát ez nem‘az ön vajastekercse, akkor hát nem is az ön gombja. Mert, hogyan is került volna a maga gombja egy másik kerületbe? A maga körzetében keresse a gombját, ezt pedig adja ide. — Maga pedig menjen abba a kenyérgyárba. De nem igen tanácsolom, ha azok is a Szerpuhovkán vettek a ruhájukat! — Maga a Szerpuhcvkán vette? — Es az igazgató boldog nevetésbe tört ki. — Amióta élek, még semmit sem szállítottam a Szerpuhov- kára. En a Perovkára varrók, úgy bizony! Tudja meg, nálam hálálko- dáson kívül egyéb sincs a panaszkönyvben! — Hát még nálam — mondta komolyan Anna Petrovna és elbűvölően mosolygott. De úgy gondolom, hegy mégis csak bocsánatot kellene kérnie. — ~ügyan miért? A sütemény nem a magáé, a gomb nem az enyém, kvittek vagyunk. — S amit a nőkről mondott? Hogy nem látnak tovább a veréb orránál. Ezek a maga szavai? — Valóban az enyémek. Fel indultam, hát csak úgy kicsúsztak a számon. Nos, bocsásson meg, nagyon kérem, bocsásson meg. 1950- ben a Szovjetunió minden egyes nagyobb filmműterbe színes filmgyártással is foglalkozik, ' A közelmúltban megkezdték a leningrádi színes filmműterem építését. A szovjet filmipari dolgozók minden vágya, hegy a jövőben tovább tökéletesítsék a színesfilm* *• két. A tudományos kutató filmfelvevő intézetben új munkamódszert alkalmaznak, mely a színes filmek gyártását jelentős mértékben meggyorsítja. Ilyenformán lehetővé válik a színes filmek még tömegesebb gyártása. Moszkva kék ege alatt A Kreml egyik legrégibb tornya, a Szpaszkij-torony tizedik emeletén van az óriási toronyórák szerkezete. Minden éjtélkor megzen- dülnek az órák és eljátsszák a Szovjetúnió himnuszát. Hangjait a rádió hullámai szerteviszik az egész világon. A zenélő Szpaszkij-torony fenséges hangját hallgatják a bálnavadászok a Jeges-tenger partjain, az Északi Fény világosságánál, a kazahsztáni kertészek gyümölcsöseiben, ahol az óriási piros almák teremnek. A Kremi toronyóráinak dallamát ismerik a világ minden országában es bárhol felhangzik, az emberek telragyogó arccal mondják: „Ez Moszkva!’’ # „Az orosz ember szíve sehol sem vert olyan hangosan, olyan boldogan, mint Moszkvában... Nem is tudom megmagyarázni magamnak azokat az érzéseket, amelyek a Kreml láttán támadnak fel bennem” — irta Bjelinszkij. E több mint száz évvel ezelőtt irt sorokat büszkén vallja minien szovjet ember. De a mai Moszkva, a szovjet Moszkva sokkal többet jelent az orosz Moszkvánál. Annak az országnak a fővárosa, amely először Igpett a kommunizmus építésének útjára — az egész haladó emberiség fővárosa, az új, gyönyörű világ zászlóvivője. * ■ (A szovJet Moszkva történet* 1918 márciusában kezdődött, amikor a szovjet kormány Peírográd- boi Moszkvába költözött át. Azóta a Szpaszkij-torony lábánál, a Vörös Térén játszódnak le minden evben a május elsejei is az Oktober1 ünnepségek. Itt vonulnak ei, elő folyamként hömpölyögnek az ünnepi menetoszlopok, Moszkva dolgozóinak százezrei. A Vöröä Téren, a Mauzóleumban — amely- nek falait mind a tizenhat szovjet köztársaságból küldött riika márványból és porfirból emelték — alussza örök álmát Lenin, a szocialista állam, megalapítója. 1945 június 24-én a Szpaszkij-tcrony ora!?.. .. Szedik ütésére kezdődött a Vörös téren a győzelmi disz- sz®m‘e- A zene váratlanul elhali- A harcosok menetoszlopa hozta a föld felé hajtott ellenséges obogokat és ledobta a Mauzóleum labanai. Elsőnek Hitler zászlója hullott a köre és szűnni nem akaró hurrazaS közepette nézett le á az emelyeny magasságából az, aki a szovjet népet győzelemre -ezette a fasiszták ellen: Sztálin generálisz- szimusz. * Négy esztendő telt el. Szemünk láttára változott és változik folytonosan a háborúutáni Moszkva képe. Újra növekszik. A Szpaszkij- toronyból lelátni a szépséges Moszkva új utcáira, új, magas épületeire, a külváros gyönyörű, napfényes házaira, ahol a munkások laknak. A szocializmus országának ipari fellegvára, a haladó szovjet tudomány, L-űvészet és kultúra központja. * Moszkvának, az új világ zászlóvivőjének óriási a szerepe. Nemrég a szakszervezetek székházának fehér oszlopcsarnokából intéztek üzenetet a béke híveinek ösz- szegyült képviselői S-tálinhoz, a szovjet nép vezéréhez. „Az Ön neve az egyszerű emberek millióinak lobogója lett a békeért, a demokráciáért folytaira harcban. Ön a földkerekség minden egyszerű emberének szívében lí-gragyuj- totta a rendíthetetlen hitet a békéért világszerte megindít'tt harc nagy és igazságos ügyében.” ❖ Alkonyodik. A Kreml tornyai csúcsán kigyúlnak a vörös csillagok. A csillagok, amelyek messze világítanak a Szovjetúnió határain túl is. A Kremlben már csak egy kivl~ lágított ablak fénye sugárzik. Talán éppen ez ablak mögött dolgozik íróasztalánál az, aki kovácsa és lelke azoknak a győzelmeknek, amelyeket a szovjet nép a kommunizmus tündöklő magaslatai felé vezető úton elért: Sztálin. Vera I n b e <é Az igazság nyel ezért küzdünk mi is a nyomában haladva, egész nap, mikor jól végezzük a munkánkat bárhol, gyárban, földön kinn, hivatalban bent, vagy éppen iskolán, vagy akár most, mikor oroszul tanulunk. Ragozzunk csak. Hogy is van az egyes szám harmadik személy? „Ga- var it“, beszél... Hányszor hallitiuk a háború idején s hányszor halljuk ma is a nap minden órájában a rádióban: „Gabarit Moszkva"... Moszkva beszél... Igen Moszkva beszél. Vagy úgy is lehet mondani: Az Igazság beszél. .. Tőle hallottuk az igazat a háború idején, tőle halljuk ma is, mikor az ' imperialista bititngok újra háborúra spekulálnak. De sikertelenül,mert Moszkva beszél. Moszkva leleplezi őket s az igazság szava messzire hat. Eljut mindenhova. Eljut ide Szatmárba is, de eljut ez Óceánon túlra a dokkmunkások, vagy a gyarmatokra a négerek közé... Az igazság nyelvét tanulom. Kezdődhet az óra. Odakint sötét van. S a világon egyre jobban világosodik .. „ Igen, most már jól. öt év telt el azóta s a ti se- gítségtekkel minden rendbe jött. Van még sok m:nka, de azt is elvégezzük. Ti megmutattátok az utat 32 évvel ezelőtt, megmutattátok most is, hogy kell, kiadtátok a jelszót, hogy „piriot”, előre! S nem álltatok meg a fasizmus végső leveréséig. „Piriot", előre, — tudjátok, ez volt vagy száz esztendővel ezelőtt a szabadságunkért harcba induló honvédseregnek is a jelszava. Talán erre gondol velem szemben az asztal tusó oldalán a neve’.őtiszt bajtárs is, azért tanul olyan figyelmesen. — Tudom azt is, hogy így köszönnek a ti pionírjaitok, de most már a mi úttörőink is. Na még egy kis szótanulást. „Mír“... azt jelenti, hogy béke, meg azt is, hogy világ. Ki tudja, milyen nyelvi vé- letlenség1? S milyen hatalmas szimbólummá nő manapság? Béke és világ egyet jelent a Szovjetúnió számára. - A Szovjetúnió békét akar, békét az egész világ számára. Vi- lágbékét. Békét a dolgozóknak s nem akármilyet. Igazságos békét s is, hogy elég „szép“ számmal akadtak nők is, akik igyekeztek mielőbb s minél „gyakorlatibb“ úton elsajátítani a szőke lovagok nyelvét. A becsület kedvéért meg kell jegyezni, hogy ezek sem a dolgozók, munkások, vagy parasztok közül kerültek ki. Hogy, hogy jutott ez épp most eszembe? Miért kell ezt most elmondani? Mert jó meleg szobában ülhetek, pedig most nincs március, de béke van s itt a Párt szatmármegyei bizottságának egyik szobájában orosz órára készülődök. Elöltem az asztalon könyv: „ELSŐ OROSZ KÖNYVÜNK az általános isleolák V., és VI. osztálya számára". Az iskola padjaiból már kinőttem lassan s most mégis azt tanulom, amit a kis iskolások, illetve, amit azok már lassan jobban tudnak, mint én. S milyen örömmel pótolom a mulasztást! A felszabadítók nyelvét tanulórti! „Zdrásztutye...“ Hányszor hallottuk! S utána a kérdést: „No kők gyeid". Most ..tár tudnék válaszolni: „Szpassivá to- váristyi, hárásó!“ — Köszönöm elvtársak. jól. Emlékszem... Nagy Kossuth ünnepségre készültünk március 15-re. S a Kossuth ünnepség elmaradt. 19‘li-et írtak a naptárak. Azon á héten szállták meg a németek M agy uro r szagot. S mi, fiatal fiúk? Mit tud.unk mi egy Ifjú Gárdáról. Minden „ellenállásunk“ kimerült abban, hegy nemzetiszínű szalagot raktunk a sapkánkra s tovább másoltuk az „ismeretlen kezek“ állat falra mázolt mondatot: „Kossuth harcolt volna vasárnapig." S még valamit. Naivan és romantikusan ellenszenvünket úgy akartuk kifejezésre juttatni, hogy bojkotíálni kezdtük a német nyelvet, az elnyomók nyelvének tanulását. — Mondanom se kell, hogy .ennek csak egyetlen eredménye volt s az is évvégi bizonyítványunkon látszott meg. Arról nem is beszélve, hogy szép számmal voltak olyanok is, akik még fokozottabb figyelmet szenteltek a német tanulásának, hogy tolmácsnak állhassanak egy-egy elegáns rablógyilkos mellé. S valljuk be őszintén azt
