Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-06 / 258. szám

Köszönik a világot átformáló Nagy Októbjiri Szocialista Forradalom 32. évfordulóját A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar nép Irta: Polgár András A magyar nép hosszú évszáza­dok óta folytatott szabadsághar­cot felszabadulásáért elnyomói: a földesurak és a Habsburg-uralom ellen. Ennek az évszázadokig tar­tó küzdelemnek legszebb kiemel­kedő részét adja a demokratikus átalakulásért és a nemzeti füg­getlenségért vívott harc. Voltak idők, amikor e harc átmenetileg hozott eredményeket, azonban utána újra elnyomás következett. De az elnyomás nem jelentette azt, hogy a szabadságharcoknak nem volt eredményük. Volt ered­ményük, mert ébren tartották a szabadságharc forradalmi szelle­mét és reményt adtak a jövőre, hogy a magyar nép elnyomói a földesurak és a Habsburgok elleni harcában egyszer győzni fog. A z 1848-as szabadságharc ha­tárkövet jelentett. 48-ig e harcok föereje a parasztság volt. 48 után a kapitalizmus fejlődésé­vel, fokozatosan a munkásosztály lép a magyar szabadságharc fő- erejévé, annak vezetőjévé. 48 után a forradalom veresége és a reak­ció szörnyű elnyomása követke- kezett. De ezt a nehéz időszakot a magyar nép szabadságharcának annál hatalmasabb fellendülése követte. Ekaor már nem lehetett1 a munkásokat és parasztokat visszatartani, fellángoltak a mun­kások bérharcai, sztrájkjai és a parasztok forradalmi földfoglalá­sai. E harcokat támogatták a ma­gyar nép legjobbjai, a haladó ér­telmiségiek, az írok, a költők, a tudósok, a művészek, egyre erő­teljesebben követelve a független­véget. Ezekbe a harcokba vetette bele minden erejét a magyar munkás, aki a tőkés igája alóli felszaba dulásért küzdött. Ezektől a harcoktól várta a magyar dolgozó paraszt, béres és mezőgazdasági munkás az évszá­zadok óta sóvárgott földet. E jktöl a harcoktól várták a magyar nép legjobbjai a de­li ____atikus átalakulást, a nem­zeti függetlenséget. A magyar népnek ilyen nemes célú szabadságharcai voltak. E ne­mes célok azt jelentették: felsza­badulni a földesúri elnyomás alól, kivívni a nemzeti függetlenséget, végrehajtani a feudális ország de­mokratikus átalakítását és meg­adni az itt élő nemzetiségeknek a szabad fejlődés lehetőségeit. E célok nem tetszettek a föl­desuraknak, tőkéseknek és az osztrák reakciónak, ezért össze­fogtak és vérbefojtották a dol­gozó nép harcait. Magyarország félgyarmati hely­zetben volt. Ebből az országból, a nyomor országából a parasztok százezrei vándoroltak ki, akiknek nem jutott kenyér, nem jutott azért, mert a földesuraknak és a tőkéseknek dőzsölésre is jutott. Ebben a helyzetben olyan szük­ség volt egy forradalmi megújho­dásra, mint a száraz földnek az esőre. A magyar nép legjobbjai harcoltak és sóvárogtak egy for­radalmi megújhodásért. És amit ebben az időben Ady Endre mon­dott, azt ajkán hordta az egész magyar nép: „Minden változásért és újért kiált itt” Ez a Magyar- ország forradalomtól volt terhes, csakis a forradalom szabadíthatta fel a magyar népet, hozhatott vál­tozást, teremthetett újat, demo­kratikus átalakulást. I lyen történelmi előzmények után következett be az első világháború, melybe a magyar né­pet akarata ellenére belekergettek a tőkések és a földesurak. 32 évvel ezelőtt, amikor az első világháborúban a rabló érde­kekért folyt a harc és az 1917-ben immár 3 éve tartó hiábavaló há­A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta, hogy meg lehet szabadulni a tőkések és földesurak uralmától, hogy vé­get lehet vetni az évszázados el­nyomásnak. A magyar nép várta a foradal- mat, a változást, az újat és 1917 októberében végre annyi Idő után eljött a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak a híre. Megtud­osztották a földet a dolgozó pa rasztságnak. Az orosz parasztság ugyanúgy, mint a magyar parasztság évszá­zadokig földesúri elnyomás alatt szenvedett. Az orosz parasztokat hitegették a mensevikiek, hogy odaadják nekik a földet. Ezek a mensevikiek ugyanazt a politikát csinálták és megfeleltek ugyan­annak az irányzatnak, mint nyu­ború kimerítette a tömegekét, ren­geteg halottat, sebesültet köve­telve, amikor a nyomor a tető­fokára hágott, a magyar nép már véget akart vetni a háborúnak, békét akart. Amikor ilyen nyo­masztó és kilátástalan volt a né­pek és köztük a magyar nép hely­zete is, eljött végre a népek év­századokig folytatott harcának legnagyszerűbb eseménye, az el­nyomásból, a nyomorból, a há­borúból való megszabadulás vilá­gitó fénye: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom. Az elnyomott népeket felrázta az a hír, hogy az oiosz pröletáriá- tus megdöntötte a cári önkény­araimat. ták mindenütt, Rogy ki lehet lép­ni a háborúból, mint ahogy az oiosz forradalmi katonák ott­hagyták a frontokat, hogy nem kell tőkések és földesurak rabló érdekeiért harcolni. Most minden­ki előtt világosan bebizonyosodott, hogy nincs igazuk az elnyomók­nak, amikor azt mondják, hogy a világ rendje örökké kapitalista kell, hogy legyen, urakkal és el­nyomottakkal. A ilágy Októberi Szocialista Forradalom bebizonyította, u-,ay lehet másfajta is a világ rendje. Az orosz forradalomban a munkások és dolgozó parasztok kezükbe vettéK az államhatalmat, kisajátítottak a gyárakat és szét­gaton a munkásáruló szociálde­mokraták. De a parasztok kiáb­rándultak a mensevikekböl. A bolsevikok már hosszú Ideje harcot folytattak a föld szétosz­tásáért a parasztok között. A pa­rasztok bízni kezdtek a bolsevi­kokban, látták csak ök azok, akikben bízni lehet És amikor a bolsévikok 1917 októberében győz­ték, győzelmük első órájában oda­adták a parasztoknak az évszáza­dok óta sóvárgott földet. A pa­rasztok nem csalatkoztak a bol­sevikokban. Eljött a hire a magyar néphez is, hogy az Októbert Forradalom szétosztotta a földet a dolgozó parasztságnak. A magyar dolgozó parasztság évszázadokon át só­várgott, követelt és harcolt a földért és most látva, hogy az Októberi Forradalom odaadta az orosz parasztnak a földet, újult erővel harcba kezdett a földes' urak ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban nagyszám­ban vettek részt katonaruhába öltözött magyar munkások és pa­raszt hadifoglyok. Rákosi elvtárs és Pártunk vezetői közül Is. töb­ben résztvettek ebben a harcban, segítséget nyújtva az orosz pro- letárlátusnak, szervezve a ma­gyar hadifoglyokat a Forradalom támogatására. A magyar munká­sok és parasztok, mikor hadifo­golyként kikerültek a cári Orosz­országba, elvitték magukkal a munkásság és a parasztság forra­dalmi szabadságharcának hangu­latát és keserűségét, a tőkések és földesurak elleni gyűlöletet. És most, az Októberi Forradalomba ezek a magyar munkások és pa­rasztok belevetették elnyomatá­suk minden keserűségét, a tőké­sek és földesurak elleni gyűlöle­tüket és forradalmi lendületüket. Ott harcoltak saját elnyomóik el­len, érezték, tudták, hogy az Ok­tóberi Forradalom győzelmével a magyar nép harca eredményesebb lesz. Ott látták és megtanulták, hogy el kell venni a gyárat a tőkéstől, aki kiszipolyozza a munkást éa oda kell adni a munkásoknak, a? egész társadalomnak. Ott látták és megtanulták, hogy el kell venni a földet a földes­úrtól, aki gúzsbakötl a parasztot és oda kell adni a parasztságnak. Ott látták és megtanulták, hogy az elnyomott népnek a proletá* riátusnak és a parasztságnak fel­tartóztathatatlan ereje van és es az erő, csakis ez az erő képes meg- döntenl a tőkések és a földesuraV uralmát. I tt látták és megtanulták! egyetlen útja van a kapita­lista rabságból való megszabadu­lásnak és ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak as útja. Hazajöttek ezek a hadifoglyok és elmondták, hogy mit láttak. A magyar nép harca újult erővel fellángolt. Most már volt példa arra, hogyan lehet megszabadulni az elnyomás alól, volt forradalmi példa. így hatott a Nagy Októ béri Szocialista Forradalom a magyar népre. Október után a magyar nép el­indult felszabadulásának útján. Erről mondotta Révai elvtárs: „A magyar dolgozók felszabadítása nem akkor kezdődött, amikor a Szovjet Hadsereg magyar. földre lépett, akkor csak folytatódott. Kezdődött aKkor és azzal, hogy a Nagy Októberi Forradalom esz­méi, Lenin és Sztálin tanításai, a Nagy Bolsevik Párt példái hatni kezdtek a munkásmozgalomban. „A magyar proletárok 1919-ben kezükbe vették a hatalmat és négy hónap alatt többet tettek, mint a földbirtokosok és a tőké­sek 50 év alatt. Az imperialisták­nak nem tetszett — épp úgy, mint ahogy ma sem tetszik! —, hogy a magyar nép lerázta elnyomóit és háborút kezdett a Tanácsköztár­saság ellen. A Tanácsköztársaság bukását a 25 éves Horthy-fasiz- mus követte, mely irtóhadjáratot olytatott a munkásság és a dói­nyírségi b

Next

/
Thumbnails
Contents