Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-30 / 278. szám

1949 NOVEMBER 30, SZERDA NÉPLAP 3 A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek katalmában A Tájékoztató Iroda — a Bolgár Kommunista Párt, a Román Mun­káspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommu­nista Párt, és az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével — megvitatta „A Jugoszláv Kommu­nista Párt gyilkosok és kémek ha­talmában“ kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájé­koztató Irodájának 1948 júniusában megtartott értekezlete megállapí­totta, hogy a Tito—Rankovics-klikk a demokrácia és a szocializmus út­járól a burzsoá-nacionalizmus út­jára tért — a Tájékoztató Iroda ezen értekezlete óta eltelt időszak alatt e klikk a burzsoá-nacionaliz- mustól végleg eljutott a fasizmus hoz, Jugoszlávia nemzeti érdekeinek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei meg­mutatták, hogy a jugoszláv kormány teljesen függő viszonyban van a kül­földi imperialista köröktől és azok támadó politikájának eszközévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önálló­ságának és függetlenségének felszá­molásához vezetett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és Jugo­szlávia kormánya teljesen az impe­rialista körök oldalára állt az egész szocialista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommu­nista pártja ellen, a népi demokrá­cia országai és a Szovjetúnió ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyílt megegyezés­re lépett az imperialista reakcióval és szolgálatába állt, amit teljes vi­lágossággal. feltárt a budapesti Rajk—Brankov-per is. Ez a per megmutatta, hogy azok akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a demokrácia és a szo­cializmus táborából átszöktek a ka­pitalizmus és a reakció táborába, az új háború gyuj toga tóinak közvet­len segítőtársai lettek s áruló csele­kedeteikkel igyekeznek elnyerni az imperialisták dícséretét és kiérde­melni kegyeiket. Titóék átállása a fasizmushoz nem véletlen, gazdáik — az angol-ame­rikai imperialisták — utasítására történt, akiknek — mint ahogyan m.st kiderült — már régen felbé­relt ügynökei voltak. Az imperialisták akaratát teljesít­ve, a jugoszláv árulók azt a felada­tot tűzték maguk elé, hogy a népi demokráciákban reakciós, naciona­lista, klerikális és fasiszta elemelt- bö. politikai bandákat alakítsanak, hogy rájuk támaszkodva ellenforra-1 da.mi fordulatot hajtsanak végre ezekben az országokban, elszakítsák őket a Szovjetuniótól és az egész szocialista tábortól s alárendeljék őket az imperializmus erőinek. A Titó-k.ikk Beigrádot amerikai kém­es kommnnistaellenes propaganda­központtá változtatta. Amikor a béke, a demokrácia és a szocializmus minden őszinte ba­rátja a Szovjetúnióban a szocializ­mus hatalmas erődjét, a népek sza­badságának és függetlenségének hű és rendíthetetlen védelmezőjét, a béke legfőbb támaszát látja, — a Tito—Rankovics-klikk, amely szov-j jetbarát á arc alatt jutott hatalomra,! az angol-amerikai imperialisták pa-, rancsára a Szovjetúnió ellen rágal­mazó és provokációs hadjáratot in­dított, felhasználva a hitleristák fegyvertárából kölcsönzött legalja­sabb koholmányokat. A Tito—Rankovics-klikk azzal te­lőzte be, hogy az imperializmus közvetlen ügynökségévé és a hábo­rús gyujíogatók segítőtársává vált, hogy a jugoszláv kormány nyiltan csatlakozott az imperialista blokk hoz az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, ahol a kardeljek, gyilaszok, beblerek a nemzetközi politika leg­fontosabb kérdéseiben az amerikai reakciósokkal egységfrontban lép­nek fel. Belpolitikai téren az áruló Tito—1 Rankovics-klikk működésének fő­eredménye a népi demokratikus rendszer tényleges felszámolása Ju­goszláviában. A pártban és az államban a ha­talmat bitorló Tito—Rankovics- klikk ellenforradalmi politikájának eredményeképpen Jugoszláviában kommunistaellenes, fasisztatípúsú rendörállam alakult ki. Ennek a rendszernek társadalmi alapja a ku- lákság, a városban pedig a tőkés elemek. Jugoszláviában a hatalom ténylegesen népellenes, reakciós ele" mek kezében van. A központi és helyi szervekben a régi burzsoá pártok aktív elemei, valamint a ku- lákok és a népi demokrácia más ellenségei tevékenykednek. Az ural­kodó fasiszta klikk mértéktelenül felduzzasztott katonai és rendőri gépezetre támaszkodik, melynek se­gítségével elnyomja Jugoszlávia né­peit, katonai táborrá változtatta az országot, megsemmisítette a dolgo­zók demokratikus jogait és lábbal tipor minden szabad gondolatmeg­nyilvánulást. A jugoszláv vezetők demagóg mó­don és arcátlanul becsapják a né­pet, az állítva, hogy Jugoszláviában a szocializmust ép-tik. a valóság­ban azonban minden marxista vilá­gosan látja, hogy a szocializmus semmiféle építéséről nem lehet szó Jugoszláviában, mert a Tito-klikk szakított a Szovjetúnióval, a szo­cializmus és a demokrácia egész táborával, megfosztva ezáltal Jugo­szláviát a szocializmus felépítésének legfőbb támaszától, mert az országot mind gazdaságilag, mind politikaüag az angol-amerikai imperialistáknak rendelte alá. Az állami szektor Jugoszlávia gazdaságában többé nem a nép tu­lajdona, mivel az államhatalom a nép ellenségeinek a kezében van. A Tito—Rankovics-klikk tág teret nyújtott a külföldi tőkének, hogy az behatolhasson az ország gazdasági életébe, amelyet a tőkés monopó­liumok ellenőrzése alá helyezett. Az angol-amerikai ipari és pénzügyi körök, amikor tőkéjüket befektetik a jugoszláv gazdaságba, Jugoszláviát a külföldi tőke nyersanyagszo’.gál- tató, agrár-függelékévé változtatják Jugoszláviának növekvő szolgai füg gősége az imperializmustól a mun­kásosztály kizsákmányolásának fo­kozásához és anyagi helyzetének sú­lyos romlásához vezet. A jugoszláv bitorlók politikája a falun kulák-kapitalista jellegű po- lit.ka. Az erőszakkal létrehozott ál­szövetkezetek a faluban a kuláksig és ügynökei kezében vannak és a d lgozó parasztság széles tömegei kizsákmányolásának eszközei. Az imperializmus jugoszláv bé­rencei, kezükbe ragadva a Jugoszláv Kommunista Párt vezetését, terror- hadjáratot indítottak az igazi kom­munisták ellen, akik hűek maradtak a marxizmus-leninizmus elveihez és harcolnak Jugoszlávia függetlensé­géért az imperializmustól. A kom­munizmushoz hű jugoszláv hazafia­kat ezrével zárták ki a pártból, börtönbe és koncentrációs tábo­rokba vetették és sokat közülük ha­lálra kínoztak a börtönökben vagy orvul meggyilkoltak, mint pl. Arszó Jovanovicsot, az ismert jugoszláv kommunistát. A kegyetlenség, meiy- lyel Jugoszláviában a kommuniz­mus állhatatos harcosait irtják, csak a hitleri fasiszták, vagy Görögor­szágban Caldarisz, Spanyolországban Franco hóhérainak állatiasságával hasonlítható össze. A jugoszláv fasiszták kizárják a pártból és irtják a proletámemzet- köziséghez hű kommunistákat, ugyanakkor szélesre tárj ált a párt kapuit a burzsoá és kuiák elemek előtt. A fasiszta terror következtében, amelyet Tito-banda a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges erői ellen alkalmaz, a Jugoszláv Kommu­nista Párt vezetése osztatlanul ké­mek és gyilkosok, az Imperializmus bérenceinek kezébe került. A Jugo­szláv Kommunista Pártot ellenfor­radalmi erők kerítették kezükbe, akik önhatalmúlag a párt nevében lépnek fel. Ismeretes, hogy a burzsoázia régóta folyamodik ahhoz a módszerhez, hogy kémeket és provokátorokat toboroz a munkás- osztály pártjainak soraiból. Ily módon igyekeznek e pártokat az imperialisták belülről bomlasztani és alárendelni őket maguknak. Ju­goszláviában sikerült ezt a célt el­érniük. A Tito-k’.ikk fasiszta ideológiája, fasiszta belpolitikája és külföldi imperialista köröknek teljesen alá­rendelt áruló kü'politikája szakadé­kot teremtett Tito—Rankovics fa­siszta kémbandája és Jugoszlávia szabadsáeszerető néoeinek nlanvető érdekei között. Ezért a Tito-klikk népellenes és áruló tevékenysége egyre nagyobb ellenállásba ütközik mind a marxizmus-leninizmushoz hű kommunisták, mind Jugoszlávia munkásosztálya és dolgozó paraszt­sága részéről. • Kiindulva az elvitathatatlan té­nyekből, amelyek a Tito-klikknek a fasizmushoz való végleges átállásá­ról és a nemzetközi imperializmus táborába való átszökéséről tanús­kodnak, a Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodája megál­lapítja, hogy 1. A Tito, Rankovics, Kardelj, Gyilasz, Pijáde, Gosnyák, Maszla- rics, Bebler, Mrázovics, Vukmano. vies, Kocsa, Popovics, Kidrics, Nes- kovics, Zlatics, Velebit, Kolisev- szkl és mások kémcsoportja a mun­kásosztály és parasztság ellensége, Jugoszlávia népeinek ellensége. 2. Ez a kémcsoport nem Jugo­szlávia népeinek akaratát fejezi ki, hanem az angol-amerikai imperia­listák akaratát; ennélfogva elárulta az ország érdekeit, felszámolta Ju­goszlávia politikai függetlenségét és gazdasági önállóságát. 3. „A Jugoszláv Kommunista Párt“ jelenlegi összetételében, mi- vei a nép ellenségei, gyilkosok és kémek kezébe került, elveszítene azt a jogát, hogy kommunisia párt­nak nevezze magát és nem más, mint a Tito—Kardelj—Rankovics— Gyllasz-klikk kémfeladatainak vég' rehajtó gépezete. Ezért a Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodája megálla­pítja, hogy a harc a Tito-klikk el- len — e felbérelt kémek és gyilko­sok ellen — valamennyi kommu­nista és munkáspárt nemzetközi kö­telessége. Kötelessége a kommunista és munkáspártoknak, hogy minden se­gítséget megadjanak a jugoszláv munkásosztálynak és dolgozó pa­rasztságnak, amely azért küzd, hogy Jugoszlávia visszatérjen a demokrá­cia és a szocializmus táborába. Jugoszlávia viszatérésének a szo_ 1 cialista táborba elengedhetetlen fel- j tétele, hogy a forradalmi elemek j mind a Jugoszláv Kommunista Pár-! ton belül, mind annak sorain kí­vül tevékenyen harcoljanak Jugo­szlávia forradalmi, valóban kommu­nista pártjának újjászületéséért, olyan pártért, amely hű a marxiz­mus-leninizmushoz, a proletárnem­zetköziség elveihez és amely harcol Jugoszlávia függetlenségéért az im­perializmustól. A kommunizmushoz hű jugoszláv erők, mivel a kegyetlen fasiszta terror körülményei között nincs le­hetőségük arra, hogy nyiltan lépje­nek fel a Tito—Rankovics-klikk el­len, kénytelenek voltak a kommu­nizmus ügyéért folyó harcnak ugyanarra az útjára lépni, amelyen haladnak a kommunisták azokban az országokban, ahol a legális mun­kához vezető út el van zárva szá­mukra. A Tájékoztató Iroda szilárd meg­győződése, hogy a jugoszláv mun­kások és parasztok között lesznek olyan erők, amelyek biztosítani tudják a győzelmet a burzsoázia uralmát visszaállító Tito—Ranko- vics-kémbanda felett, hogy a mun­kásosztály vezetése alatt Jugoszlá­via dolgozó népe képes lesz vissza­hódítani a népi demokrácia törté­nelmi vívmányait, melyeket! súlyos áldozatok és hősies harcok árán vívott ki és a szocializmus építésé­nek útján fog haladni. A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a kommunista és munkáspár­tok egyik legfontosabb feladata a forradalmi éberség fokozása soraik­ban minden téren, a burzsoá-nacio- nalista elemek és imperialista ügy­nökök leleplezése és kipusztítása, bármilyen cégér mögé bújnak is. A Tájékoztató Iroda szükségesnek tartja az ideológiai munka megerő­sítését a kommunista és munkás­pártokban, a kommunisták foko­zott nevelését a proletárnemzetkö­ziséghez való hűség szellemében, a kérlelhetetlenség szellemében a marxizmus-leninizmus elveitől való minden eltéréssel szemben, a népi demokráciához, a szocializmushoz való hűség szellemében. Világszerte erősödik a népek szabadságharca az imperializmus ellen A kínai néphadsereg diadalmasan tor előre A szétvert Kuomintang-csapatok esztelen pusztítása ellenére minden akadályon keresztül folytatja a néphadsereg diadalmas előnyomu­lását. Délnyugatkínai arcvonal: A kínai népi hadsereg csapatai felszabadították Tusán városti amely 60 mérföldnyire délkeletre fekszik a nemrégiben felszabadí­tott Kveijangtól. Ezenkívül még két másik tartomány székhelyét szabadították fel. Nyugat-Hupeh tartományban megsemmisítettek 5 Kuomintang-hadosztályt. A népi csapatok a Kvangszi arcvonalon folytatják előnyomulásukat. Bár a menekülő Kuomintang-csapatok esztelen pusztítást visznek véghez, a népi hadsereg katonái leküzdöt­ték minden akadályt és folytatják diadalmas előretörésüket. A francia dolgozók egységes harcot indítanak a kormány sztrájkelienes törvénytervezete ellen £ rozatát. Más részről a törvényter­vezet lényegében a kormány szá­mára tartja fenn a létminimum megszabását. A CGT titkársága követeli a francia gazdasági tanácstól, hogy sürgősen tűzze napirendre a tör­vénytervezet megvitatását. A tör­vénytervezettel szemben Reynaud, a CGT főtitkára hangsúlyozta, hogy soha francia parlament ennél reakciósabb törvénytervezetet még nem dolgozott ki a munka terüle­tén. A törvénytervezet minden de­mokrata és köztársasági francia számára elfogadhatatlan. A kor­mány egyszerűen meg akarja fosz­tani a dolgozókat sztrájkjoguktól, a dolgozók azonban egyöntetűen felemelik szavukat ez ellen és meg­védik jogaikat. A francia dolgozók millióinak harca a pénteki nagysikerű tömeg­sztrájk után tovább folytatódik, A CGT köreiben kiemelik, hogy a pénteki sztrájk erőteljes megnyil­vánulása volt a dolgozók akció­egységének, amely úgy r;nt 1936- ban, most is, fontos győzelmekre vezeti a francia munkásosztályt. A francia dolgozók egyhangú felhá­borodással fogadták a kormány törvénytervezetét a kollektív szer­ződések megkötésére és a munka területén felmerülő konfliktus ren­dezésére. A törvénytervezet tör­vénytelennek minősít minden sztrájkot, amelyet nem előz meg döntőbírósági ítélet. Döntőbírósági ítélet esetén pedig a dolgozók csak akkor folyamodhatnak a sztrájk fegyveréhez, ha a munkaadók nem fogadnák el a döntőbíróság hatá­Az indiai nép elszántan harcol a békéért és a demokráciáért Az összindiai békekongresszus harmadik ülését 100 ezer dolgozó jelenlétében tartották meg Kal­kutta főterén. Az elnökség emel­vényét vörös zászlók, továbbá Le­nin, Sztálin és Mao-Ce-Tung képei díszítették. A kalkuttai munkások végeláthatatlan sorokban vonultak a tér elé, vörös zászlókat lenget­tek, Ranadivnak, az indiai kommu­nista párt főtitkárának képét emel­ték magasra. A jelmondatok harc­ra hívtak fel az angol-amerikai há­borús nyújtogatok ellen a békéért és a demokráciáért. Az indiai nép nevében mi, a kon­gresszus résztvevői biztosíthatjuk a Szovjetúniót és Sztálint, hogy né­pünk sohasem fog harcolni a Szovjetúnió, a béke és a népi de­mokrácia támasza, a dolgozók ha­talmas állama ellen, jelentette ki Saítiar, az indiai szakszervezeti kongresszus elnöke. Beszédet több­ször szakította félbe a tömeg iel- kiáltása, ,,nem fosunk harcolni a Szovjetúnió ellen ... Nem leszünk az amerikaiak rabszolgái... Éljen a Szovjetúnió, a béke bajnoka ...” Késő estig tartott a konferencia küldötteinek, a kalkuttai munkás­szervezetek képviselőinek felszóla­lása. A szónokok kifejezésre jut­tatták az indiai nép elszánt akara­tát, hogy harcol a békéért és de­mokráciáért, a népek barátságáért, mely a dolgozók szolidaritásán és kölcsönös érdekein alapszik. Az összindiai békeértekezlet záró ülésén felhívást intézett India né­péhez. A felhívás leleplezi a világ­békét fenyegető háborús uszítok mesterkedéseit. Rámutat arra, hogy a reakciós Nehru-kormány bele­egyezett, hogy India továbbra is a brit birodalom része legyen és ez­zel Indiát csatlakoztatta az angol és amerikai imperialisták vezette katonai tömbhöz. A katonai kiadá­sok szörnyű súlya nehezedik az indiai nép vállára, a nép a munka- nélküliségtől. a nyomortól, a hihe­tetlen magas áraktól szenved és terrorhadjárattal fosztják meg a népet demokratikus jogaitól. A felhívás befejező részében hangoztatja: ,,A béke világkon­gresszus kiáltványával egybehang­zóan kijelentjük: a béke védelme valamennyi nép ügye. Üdvözöljük a Szovjetúniót, a keleteurópai népi demokráciák és a kínai népköztár­saság népeit. Ezek a népek a vi­lágot átfogó békefrontban egye­sültek valamennyi ország békesze­rető népével és ma a béke fenn­tartásának leghatalmasabb és le­győzhetetlen biztosítékát jelentik. Biztosítjuk őket, hogy egyesítünk minden fajhoz és hitfelekezethez tartozó népet, hogy elítéljük a há- borús készülődést és megakadá­lyozzuk a katonai intézkedéseket. Nem engedjük, hogy India erőfor­rásait más népek függetlensének elnyomása érdekében használják fel. Egyesülünk a népek demokra­tikus jogainak védelmében. Tilta­kozunk a katonai kiadások súlyos terhe ellen. Megakadályozzuk a háborús előkészületeket. A békéért folyó harc, harc a szabadságért, a demokráciáért és az életért. — Egyesüljünk és megnyerjük a béke csatáját.” Indonéziában folynak a harcok Indonéziában a hazafiak tovább folytatják a küzdelmüket a holland gyarmatosítók ellen, Celebesz déli részén fokozódik a partizánmozga­lom. A partizánosztagok megro­hanják a holland helyőrségeket. Makasszarban földalatti indonéz partizáncsoport működik. Fokozott harci cselekmények folynak Jáva szigetén is. Nincs remény a maláti ellenállás leküzdésére — vallja be a Daily Telegraph A konzervatív Daily Telegraph keserű hangú cikkben foglalkozik az angol imperialisták Malajánban viselt gyarmati háborújával. A lap jelentése szerint a maiajai partizá­nok egyre keményebb ellenállást tanúsítanak, mert egész Délkelet- Azsiára hatalmas erkölcsi hatással van a kínai népfelszabadító hadse­reg győzelme. A Daily Telegraph megállapítja, hogy „belátható időn beiül” nincs remény az ellenállás leküzdésére.

Next

/
Thumbnails
Contents