Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-27 / 276. szám

1949 NOVEMBER 27. VASARNAP NÉPLAP jíálíai cÁdánt megmagyarázza feleségének Davidov, szovjet mérnök tervét Meleg, barátságos villanyfény simogatta a szoba bútorait és mintha ez a fény töltött volna sze-j lid nyugalmat az asszony és férfi! szívébe. Fiatalok, nem régen ke­rültek össze. Az asszonyka fürgén takarította le a vacsoraasztalt, Kállai Adám a szekrényhez lépett! és elővette szemináriumfüzetét. A címe: ,,A Szovjetunió a béketábor élén ...” Letelepedett, kinyitotta a füzetet, már éppen hozzá akart látni a tanuláshoz, amikor felesége tekintetét érezte magá;. Elmosolyodott a férfi: — Üj kendőt vegyek? — előzte meg az asszonyt. — Most nem erről van szó — legyintett a felesége —, hát már nem tudod, mit Ígértél? Azt ígér­ted, hogy elmagyarázod ma este Davidov elvtárs tervét. — Ahál — rikkantott a Gyár- építő N. V. sztahánovista kőmű­vese — szóval ez?! ß természet ura Vidáman szedte elő a Szabad Nép keddi számát, fellapozta a ha­todik oldalt és kiterítette az asz­talra. Mindketten leültek, össze­hajtották fejüket. Kállai ceruzát vett a kezébe és úgy magyarázott. — No nézd. Ez az Ob, ez a Je- niszej. Az utóbbi víztartalma há­romszor annyi, mint a Dunáé és sokezer kilométerrel hosszabb nála. Ezt a két hatalmas folyót egysze­rűen megfordítja Davidov mérnök. Nem az Északi tengerbe folynak majd, hanem a Káspi tengerbe. Emlékszem rá, amikor kölyök vol­tam, mindig az esővízbe pacskol- íam és a pocsolyákat vezetgettem erre-arra. — Davidov is így játszik a ter­mészettel ... — Valahogy igy. Vagyis rövi­den, Davidov ura a természetnek. A folyókat megfordítja s ahol ed­dig forró sivatag volt, oda dús ker­teket varázsol. Hegyeket tüntet el, sziklákat röpít' a levegőbe az atom- mal! Gyorsan szalad Kállai ceruzája a papíron, amelyen a nagyszerű terv fekszik. Talán nem is tudja már, hogy az asszonynak magya­ráz, tűzbe jön és úgy beszél min­denről, mint a sajátjáról. MigniverseHem a teciiRiHát — Nincs nagyobb öröm annál, na az ember érzi saját erejét és szabadon kiíejtheti tudását. Régen, amikor inaskodtam az egyik gaz­ember építkezési vállalkozónál, mindig arra gondoltam, hogy mi­lyen jó lenne a falakat eszeveszett gyorsasággal emelni. De minek te­gyem? A vállalkozó hasznára? Bez­zeg most. Ügy repülnek a téglák, mint a vihar és gyorsan nőnek egy­más tetején a falak. Űj módszer­rel, új technikával. Megnyergel- tem a technikát, a nyakába ültem ás azt teszem, amit én akarok •.. Az asszony előrehajol s már nem is a tervet nézi, hanem a íérje lángbaborult arcát. Érzi, hogy igazi ember a férje, mert hasonlítani akar Davidov elvtársra, aki meg- nyergeü a természetet. Ezért tanulok Valamit firkál Kállai az újság szélére. Szemüveges nyurga arcot, hosszú karvaly orral és .lekonyuló szájjal, savanyú pofával. — Ki ez? Kállai felnevet. — Truman, amint éppen olvassa Davidov tervét. Betettek a hábo­rús uszítóknak. Nagyhangon hir­dették az atombombát, rémisztget­ték a világot s most egyszerre inukba szállt bátorságuk a Turgáj- kapu robbantásától. — Annál inkább bizakodunk mi. Aztán csendesen megkérdi: — Ügy-e nem lesz háború? Tu­dod ... Tudja, persze, hogy tudja Kál­lai. Az asszony a gyermekükre gondol, amelyik nemsokára meg­születik. És gondol minden anyára a világon. — Sztálin elvtárs és Davidov :.\-társak vigyáznak ránk, vigyáz­ok a békére. Ki« szünet után folvtatia: — Azonban nekünk sem lehet tétlenül ülni. Ezért ajánlottam fel Sztálin elvtárs 70. születésnapjára, hogy új sztahánovista rekordot állítok fel. És ezért tanulok. Az asszony felveszi az asztalról a szemináriumfüzetet. — Tanuljunk együtt, Adám — szólal meg s már hozza is a füze­teket és együtt írják a füzet tete­jére a címet: „A Szovjetúnió a béketábor élén ...” (S. I.) Egy tagjelölt útja 169 százalékig Vámos Irént, a debreceni Városi Nyomdavállalat nyíregyházi telepé­nek egyik fiatal munkásnőjét nem­régiben vették fel tagjelöltként a Magyar Dolgozók Pártja soraiba. A felvételnél Vámos elvtársnő meg­ígérte: minden erejével azon lesz, hogy kiérdemelje ezt a megtisztel­tetést, ezt a dicsőséget. Felajánlotta, hogy Sztálin elvtárs 70. születésnap­jáig 20 százalékkal emeli teljesít­ményét Vámos elvtársnő hétfőn lépett egyéni versenybe s az első nap eredménye 129 százalék lett. Kedden 139 százalékot, szerdán 140, csütör tökön 156, pénteken pedig már 160 százalékot ért el. Vámos elvtársnő bebizonyítja hogy méltó a munkásosztály élcsa­patának tagjelöltségére. így Éiiifiegii a nagyfiúi EFOSz és ÜNDSz Sztálin eiviars sziűelssnapfát A m-gy kallói EPOSZ szervezeß- és Diákszövetség közös értekez­letet, taggyűlést rendezett s ezen a fiatalok határtalan lelkesedéssel fogad' ák meg: munkával ünnepel­jük meg a mi szeretett Sztálin elvtársunk 70. születésnapját. Az EPOSZ nevében Bereczki Sándor EPOSZ titkár jelentet1« be, hogy a dolgozó parasztfi'-talck rendbe­hozzák a székhazat, az udvart, a röplabdapályái és színpadot építe­nek. Marxista-leninista tanulókö­röket szerveznek s azon a tagság valamennyi tagja résztvesz. — Ugyanakkor falujáró kulturgár- dát ia alkotnak, amely nemcsupán a községben rendez előadásokat, hanem meglátogatja a környező tanyavillgot is. A Diákszövetség tagsága nevé­ben Noszály László titkár fogadta meg. hogy a tanulókörök elméleti színvonalát emelik, Á „feledékeny“ Űj Ember A dolgozók körében egyre na­gyobb éredeklödés nyilvánul meg a természettudományok Iránt s mit is tehetne mást az írj Ember, mint sürgősen hirdetni kezdi: az egyház is nagy barátja az ember természetfeletti uralmának. Az egyház Is nagy barátja volt min­dig a természettudományok hir­detőinek. Merész vállalkozás az újság részéről s nagyon mosako­dás Ize van a végső következte­tésnek: „A felsoroltak és a fel nem soroltak százai és ezrei mind papok voltak és egyúttal a termé­szettudományok szolgálatában ál­lottak, ékes bizonyságául annak, hogy az Egyház nem ellensége a természettudományos haladásnak. Nem vagyunk arra rászorulva, hogy vitázni kezdjünk most az Uj Emberrel, miközben verejtékezve sorolja fel a természettudomá­nyok néhány régi művelőjét, akik mint ilyenek bátor és harcos pa­pok voltak. Nem, vitázni szükség­telen, azonban furcsa, hogy az Uj Ember ezúttal túlságosan szóra­kozott és feledékeny. Elfelejtette elmondani, hogy ... — de talán inkább mondja el helyettünk Hugó Victor (1850 I. 15-én, parlamenti beszéd a tanítás szabadságáról.) ö „tárgyilagos” lesz ebben a kér­désben. Halljuk tehát Victor Hu­gót: „A klerikalizmus törté­nete be van írva az embéri hala­dás történetébe, de visszafelé frva. Mert minden haladásnak ellene szegült. A klerikalizmus vesszőz- tette meg Prinelllt, mert azt merte állítani, hogy a csillagok nem hullanak le. A klerikalizmus hurcolta Campanellát huszonhét- szer a kfnpadra, mert azt állí­totta, hogy végtelen sok világ van és mert egy pillantást mert vetni a teremtés titkába. A kelerikaliz- mus üldözte Harveyt, mert bebi­zonyította a vérkeringést. Josuára hivatkozva börtönbe vetették Ga­lileit. Szent Pál miatt Kolombus Kristófot. Az ég törvényeit felfe­dezni bűn volt, egy új világot ta­lálni eretnekség ... ha az emberi­ség agya ott feküdne előttetek, mint nyitott könyv kényetekre bízva, ti kitörölnétek belőle a leg­szebb lapokat. ..”. Nos, mindezeket „elfelejtette” megírni az Uj Ember. Azonban — ügy gondoljuk - • mindezek ellenére mégis csak megváltoztatja Nyugat-Szlbériá- ban a természet Davidov mérnök az atomenergia segítségével. Véradókat keres az Erzsébet kórház A nyíregyházi Erzséb-t köz­kórház véradókat keres, hogy több, súlyos vérvesz eséget szen­vedett beteg életét meg tudja menteni. A kórház igazgatósága kért, hogy nők és férfiak minél nagyobb számban jelentkezzenek alkclmassági vizsgálanna személy- azonosságé, lehetőleg fényképes igazolvánnyal. Bár a véradás mindem erre al­kalma® embernek társai iránti emberbaráti kötelessége, a sebé­szeti osztály a rendelet által meg­állapított díjazást fizeti az áradott vérért. Véradásra minden hétfőn és csütörtökön lehet jelentkezni a. se­bészeti osztályon. Ki az ország legjobb kézi szedő je? A nyíregyházi nyomdászok csatiakoztak a „szakma leg'obb munkása" mozgalomhoz Néhány nappal ezelőtt jelent meg az újságban Markó László elvtárs, a Hirlap-nyomda NV ké­ziszedőjének versenyfelhívása s ebben a következőket írja: „ ... Szakszervezetünk felhívá­sához lelkes örömmel csatlako­zom, már régen hiányoltam, hogy egyes iparoknál és azokon belül az egyes iparágakban nincs meg a legjobb szakmunkás. Rákosi elvtárs augusztus 30-án nagybu­dapesti Pártválasztmány előtt mondott beszédében már kifogá­solta, hogy míg a Szovjetunió­ban minden szakmának megvan a maga legjobb szakmunkása, akit mindenki ismer és tisztel, addig náíunk egyetlen iparág sem tudta kitermelni a maga legkiválóbb munkását. Az építőiparnak már megvan a legkiválóbb munkása Pozsonyi Zoltán elvtárs személyében, aki sztahanovista munkamódszer al­kalmazásával normáját közel 2000 százalékra teljesítette. Annak megállapítására, hogy ki szakmánkban a legjobb mun­kás, szocialista munkaversenyre hívom ki a Hirlap-nyomda NV és az összes nyomdaüzemek betű­szedőit ... A felhívásnak a debreceni vá­rosi nyomdavállalat nyíregyházi telepén is igen nagy hatása volt, a dolgozók értekezletre ültek öss- sze, ennek eredményeképpen Bé­kési József elvtárs és Friedmann elvtárs kéziszedök elfogadták Markó László elvtárs versenyfel­hívását a következő feltételekkel: „Az elökalkulált idő 30 száza­lékkal való csökkentése, minél ki­sebb hibaszázalékkal. A formák kifogástalan állapot­ban való leadása a gépterembe, amit a gépterem osztályvezetője és bizalmija igazol. A minőség figyelembentartása. A munkafegyelem megszilárdí­tása. A versenyszellem tudatosítása és ezen a téren elért szervezési eredmények. Munkamódszeremet három szak­társamnak átadom, december 21-ig.” Győré József, az MDF megyei titkára tarifa ma óetaui a manúski szovemezeti nagygyűlést Győré József elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja szabolcsmegyei pártbizottságának titkára lesz az előadója a ma délután rendezett földművesszövetkezeti nagygyűlésnek Mándok községben. A nagygyűlésen résztvesznek a mándo- kiakon kívül a környező községek földműveszövetkezeteinek dolgozó parasztjai is és érdeklődéssel várják a megyei párt­bizottság titkárának iránytmuíató szavait. A nagygyűlés után a Párt tanításaival, a Párt segítségével kezdenek mun­kájukhoz, hogy földművesszövetkezeteiket a dolgozó parasz­tok harcos szervezeteivé szélesítve, azokat a szocializmus útján haladó nemzetgazdaságunk erős alapjaivá tegyék. „Nem adhatok szebb ajándékot". Török János, a nyíregyházi Ma­gasépítési Nemzeti Vállalat átkép­zés kőművese a következő levelet intézte a vállalat üzemi bizottsá­gához: „Kérem az üzemi bizottságot, tá­mogasson abban, hogy a szovjet sztahánovistáktól átvett módszerrel falazási és vakolási munkát végez­zek. Felajánlom Sztálin elvtárs 70. születésnapjára, hogy normámat 300 százalékra emelem, a selejt ki­küszöbölésével, a munkaidő teljes kihasználásával. Mint öntudatos dolgozó, nem adhatok szebb ajándé­kot a mi szeretett Sztálin elvtár sunknak. Többtermeléssel és fegyel­mezett munkával ünnepelek. Egyúttal egyéni versenyre hívon ki Gráf Mihály kőműves átképzési az alábbi versenypontokban: minő ségi munka, a termelés emelése, ai önköltség csökkentése, a munkahelj előkészítése és megszervezése, a munkaidő teljes kihasználása. Éljen a világ dolgozóinak nagj vezére: Sztálin elvtársi — Étjei Rákosi elvtársi TÖRÖK JÁNOS1 Nyírmadáról elindult a verseny a „legjobb aimacsooiagoló“ címért Mézédes illat terjeng a sárga lécládák között, pirosarcú al­mák mosolyognak mindenün­nen. Lányok nevetnek. — Kinek kell papír... ki­nek kell alma. Ügyelj csak, Erzsi. Itt van a papír a kezed alá ... Annuska. húzódj egy cseppet, hoztam a csomagolni valót... — Fele sem telt el a nap­nak és nicsak — mutatja a papírt — a tizenhatodik. Az­tán elnéz a ládák, a szaporán csomagoló lányok fölött. Kö­vetem a tekintetét. A csoma­golóterem mestergerendái ár ól. Két sárgapapír büszkélkedik le piros keretéből: „A nyírtna- dai Gyümölcstermelő NV büszkeségei, a szocialista épí­tőmunka élenjárói: Nagy Anna (19 láda), Hudák Júlia (18 láda).. “ „Az élenjáró dolgo­zókat munkánkkal utolérjük: Szilvási Anna (17 láda), Mak­rai Józsefné (17 láda), Fodor Erzsébet (16 láda).. “ — és még sok név. Visszanézek Nagy Annusra. Csillogó sze­me mintha mondaná: ez teg­nap volt — ma pedig... dél van csak és tizenhatot elvittek a fiúk ... Odaát is van tábla, a másik csomagolóban. Az élén Szirota Vera húsz ládával... Majd­csak százan dolgoznak az ex­portáru csomagolásánál. Aka- ratlánul is egy mondás jut eszembe akkoriból, amikor az asszony, leány csak arra te­remtődött, hogy a nyomorú­ságos bér feléért dolgozzék: „Két asszony hetivásár, három már országos ... “ Itt nincs vásár, pedig sokszor hárman vannak. Itt „nincs más, csak“ 150, 180, 200 százalék ! * Pedig volt öt ládás nap is. Nyolc óra alatt öt láda export­csomagolás esett egy leányra, asszonyra. (Tízet kellett volna megcsinálni.) Aztán az öreg Wágner elvtárs összehívta va­lamennyiünket. Wágner elv­társ Sztálinról szólt, aki most lesz hetven éves. Sztálin. An­nus is hallott már sokat Sztá­linról az ÉPOSz-ban. „Drága Sztálin elvtárs“ — így nevezte gondolatban azt az embert, aki népét vezetve segített, hogy a Nagy Annusoknak hatéves korukban ne keljen cselédnek mennie: hogy a Nagy Annu­sok apáinak legyen szabad, boldog hazája ... Alig várta, hogy Wágner elvtárs befejezze a DÉFOSz felhívásának ismertetését. Már magában ki is dolgozta a fel­hívást: Versenyre kelünk! — Megmutatjuk, ki a legjobb csomagoló az országban 1 Ki­hívjuk a csomagolókat... — Hogy ki írja alá ? Én, Hudák Juli, Szirota, Cseszlai... így kezdődött. Aztán átszer­vezték a munkát, két ládához állt egy leány. A fiúk kéz alá dolgoztak ... Pénteken reggel bedig bemondta a rádió, hogy a nyirmadai csomagolólányok a legjobb munkát végezték . - ­8

Next

/
Thumbnails
Contents