Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-23 / 272. szám

10S9 NOVEMBER 23. SZERDA NÉPLAP 5 Ismerjük meg Lenin és Sztálin tan fásait a versenyről A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa Elnökségének határozata az eiső helyen szegezi le, mint legdön­tőbb feladatot: „Minden szakszerve­zeti vezetőnek, üzemi- és műheiy- bizottsági tagnak, bizalminak tanul' mányoznia és ismernie kell a ver­seny jelentőségét, Lenin és Sztálin tanításait a versenyrő., Rákosi erv- társ útmutatásait és Pártunk erre vonatkozó határozatait. Tudnia kell, hogyan szervezik és ellenőrzik a versenyt. Rendszeresen tanulmá­nyozni kell a szovjet szakszerveze­tek idevonatkozó tapasztalatait“. Ez valóban a legdöntőbb feladat, szo­rosan összefügg az eimé.eti színvo­nal emelésével. Lenin elvtárs ki­hangsúlyozta: „Forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi moz­galom sem“. Vájjon a munkaver­seny nem forradalmi mozgalom? A szocialista építés hősies küzdelme, nagyszerű eredményei nem egy for­radalmi mozgalom forradalmi ered­ményei? De igen. S ez a forradal­mi mozga.om sem lehet meg forra­dalmi elmélet nélkül, Lenin és Sztálin elvtárs tanításai nélkül. Sztálin elvtárs azt tanította, hogy aki nem tanul, az lemarad s aki le­marad, azt megverik. Nem áll ez vájjon a munkaversenyre is? Vaj- j:n mért maradnak le egyes üze­mek? Mért nem tudnak olyan eredményeket elérni, amilyen ered­mények • elérésére a lehetőségek fennállónak? Azért, mert nem for­dítottak gondot a szakszervezeti vezetők, műhe.ybizottsági, üzemi bi­zottsági tagok, bizalmiak arra, hogy megismerkedjenek Sztálin és Lenin a szocialista munkaverseny­Kilenc község végezte el vasárnapig a mélyszántás munkáját « Székely, Érpatak, Büdszentmihály az utolsó helyen ről szóló tanításaival. Nem véletlen az, hogy a SZOT elnöksége felhívta erre figyelmünket. Megkérdeztük a nyíregyházi üzemek üzemi bizott­sági titkárait és kiderült: egy-keuő kivételével egyik sem tanulmá­nyozta a lenini-sztálini tanításokat! Volt olyan, ki azt sem tudta, hogy egyáltalán írtak Lenin és Sztálin eivtársak a szocialista munkaver­senyről! Sőt, akadt olyan üzemi bi­zottsági titkár (!), aki nem ismerte a Szaktanács határozatát! Ez figyelmeztetés kell, hogy le­gyen. Aki megelégszik azzal, hogy csupán a központtól kapott körleve­lek alapján szervezze a versenyt és megelégszik azzal, hogy csupán ezeket a körleveleket tanulmányoz­za, az előbb-utóbb lemarad s ha­nyagsága, nemtörődömsége kihatás­sal lesz az üzem termelékenysé­gére. Így dolgozni egyet jelent a szűk parakticizmussal, elvész a perspektíva, elvész a nagy cél és az üzem szakszervezeti vezetőinek hanyagsága a hibák tömkelegével borítja el a mozgalmat. ,A Párt most azzal is segítségére siet üze­meinknek, hogy a Szikra útján új kiadásban jelenteti meg Sztálin és Lenin munkáit a szocialista mun­kaversenyről s ezeket eljuttatja az üzemekhez. Ezeknek tanulmányozását tekint­sék központi kérdésüknek üzemeink szakszervezeti vezetői, a titkártól a bizalmiig, de tanulmányozzák dol­gozóink is. A szabolcsi üzemi dol­gozok nem akarják, hogy az ellen­ség megverje őket. Tanuljanak te- j hát és sajátítsák el a munkaver- seny forradalmi elméletét is. Langyos nappalok szikkasztották fel az őszi esőzések pocsolyáit a földeken, mélyreszívta a nedvessé­get a friss szántás és sokat porha- nyósodott, szinte eke alá kívánko­zik mindenütt a még megmunká- latlan föld. Jobb idő nem is kel­lene a mélyszántáshoz. Faivaink dolgozó parasztjai egyre több he­lyen fejezik be a mélyszántási munkát, sőt vasárnapig megyénk kilenc községe jelentette már, hogy teljes egészében elvégezték falvaik határában az őszi mélyszántást. A mélyszántás befejeztét jelen­tették Nyírpilis, Piricse, Nyírbogát, Máriapócs, Kisléla, Zsurk, Bénic, Nagyvarsány és Kisvarsány közsé­gek dolgozó parasztjai; velük egy­szerre jelentelte Győröcske, Nyír- béltek, Anarcs, Tiszabercel, Győré és Ömböly, hogy alig pár hold hiányzik a munka befejezéséhez, a mélyszántást a hét első két napján teljesen el is végzik. A jó munkáról beszámoló dol­gozó parasztok örömmel írták, hogy most már biztos reménnyel néznek a jövő esztendő jó aratása elé és szeretettel köszönik meg a Pártnak, hogy gondoskodásával elősegítette a vetés és a mélyszán­tás idejében való elvégzését. Ezek­ben a községekben a falusi párt- szervezetek a falvak jó gazdáiként magyarázták meg mindenütt, mit jelent az időben végzett jó munka és a kulákok marasztaló hazugsá­gai el.enére a dolgozó parasztok JCét fxihul numkaxiöpmt o&'sejupt A rosztovi területen lévő Uk­rajna-'.-- hoz 20 évvel ezelőtt ala­kult meg. Ma olyan kiterjedésű, mint egy szép, nagy ukrán falu. A színes zsalugáteres, fehér házak kertek veszik körül és a kitűnően művelt földeket erdősávok védik. Legelőiken és áliatenyésztő telepei­ken doni lovakat, vörös sztyeppéi teheneket és merinó-juhokat te­nyésztenek. Saját áramfejlesztő ál­lomásuk van, a kolhozparasztok jó­módban. kultúrális körülmények között élnek. Evről-évre növekvő jólétüket nagy lelkesedéssel folytatott ver­sengéssel érték el. Tulajdonképpen egyik sem akarta túlszárnyalni a másikat, csak arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb eredmé­nyeket érjék el. Így kezdtek egy­mással versenyezni Natalja Sza- nyina és Varvara Vakulenko. Egy alkalommal — ez még a múlt év tavaszi vetési munkálatai előtt történt — a kolhozparasztok a klubban gyűlést tartottak, ahol a munkáscsoportok versenyéről volt szó. Ezen a gyűlésen Natalja Szanyina, — a magas, szürkeszemű, szőkehajú lány — beszédet mon­dott. Szavait elsősorban az ifjúság­hoz intézte. — A mi Komszomol-munkacso- portunk elhatározta, hogy versenyt kezd a jobb terméseredményekért. Azt szeretnénk, hogy a többi mun­kácsi port versenyezzen velünk. — Munkacsoportvezetők!... Ki tud méltóan válaszolni Natalja Sza­nyina kihívására? — tette fel a kérdést Bugajcov, a Komszomol- szervezet titkára. Határozott tekintetű, sötétszemű, alacsony termetű lány — Varvara Vakulenko — jelentkezett. — Natalja, mi elfogadjuk kihí­vásodat! A gyűlés résztvevői egymásra néztek és máris megkezdődött a találgatás, ki lesz a győztes. Mind­két lányt jól ismerték. Natalja Sza­nyina munkacsoportja eddig három egymást követő évben a legjobb ter­mést érte el a kolhozban. Natalja már kétszer kapott Lenin-rendjelet és munkacsoportjának minden tagja kitüntetéseket. Varvara Vaku­lenko munkacsoportja viszont nem­régen alakult meg és tagjai olyan fiatal komszomolkák voltak, akik csak akkor végezték el a hatéves iskolát. Maga Varvara — munka- esoportvezető — még csak 18 éves, Ée kitűnik a lányok közül erélyé- tcL vállalkozó szellemével és a mezőgazdasági tudomány iránti sze- retetével. Miközben a többiek találgattak, a lányok alaposan nekifogtak a munkának. A dolog úgy nézett ki, hogy Varvara — akinek kora miatt még nem volt elég tapasztalata — kissé bizonytalan. — Ne félj, Varja! — mondotta Natalja barátnőjének, — majd én segítek neked, tanácsokat adok, hiszen, ha versenyben is vagyunk, azért segítünk egymásnak. A versenyláz, — kettőjük között — ez év tavaszán bontakozott ni teljes mértékben. A lányok állan­dóan kint voltak a földeken, gyors munkájuk közben hol itt, hol ott virítottak — virágokként — színes ruháik és kendőik. Akik figyelték őket, azok látták, hogy mindig a 18 éves Varvara jár elöl. Nagyszerű eredményeit úgy érte el, hogy már akkor megkezdte az őszi vetés trá­gyázását, amikor a mélyedésekben még benn feküdt a hó. A talajkér­get is kétszer lazította meg boroná­val, mig Natalja munkacsoportja ezt csak egyszer végezte el. Var­vara csoportja a nyár folyamán — a tiszta tarlót — hatszor munkálta meg Uultivátorokkal és tárcsás bo­ronával. becsülettel dolgoztak azért, hogy a jó vetés utáni gazdag aratással se­gítsék az útjára induló ötéves tervet. A székelyi, érpataki, bűdszent- mihályi, nyiradonyi, gyulaházi, tak- takenézi, lövőpetri, polgári, prügyi, laskedi, újtilcosi, újfehértói, nyír­lövői, kállósemjéni, ternyospálcai és pusztadobos! dolgozó parasztoknak azonban nincs mivel dicsekedniük. Ezekben a községekben alig végez­ték el a mélyszántási munka pár százalékát. Az első három község: Székely, Érpatak és Büdszentmi­hály mintegy 20 százalékát szán­totta fel mindössze a mélyszántás­ra váró területeknek. Ezekben a községekben nincsen mivel dicsekedniük a falusi párt­szervezeteknek, tömegszervezetek­nek sem. Annál inkább javítani­való a felvilágosító munka terüle­szl« ká­tén, azon a munkán, amellyel lárd falat kellene emelniük a Iák híresztelések előtt; azon a har­con, amelyet szívósabban kell ve­zetniük a mélyszántás sikerét aka­dályozó és támadó osztály ellenség ellen. A korábban elmaradt községek egyíől-egyig sikerrel fejezték be az őszi szántás-vetést, mert jó! irányí­tottak a pártszervezetok, jól vezet­ték a harcot, munkájukat segítet ék a DÉFOSz-, MNDSz-, EPOSz-szer- vezetek. De hogy a győzelem tel­jes legyen, ezt a jó munkát tovább kell vinni az őszi mélyszántásnál is. Be kell fejeznünk mindenütt a mélyszántás munkáját a fagyok beállta előtt, nem maradhat talp­alatnyi föld sem műveletlen, hiszen a jobb termésről, a nép felemelke­déséről van szó. Képkíállítás a Szovjetünk) Kommunista (bolsevik) Pártjának történetéről Közeleg Sztálin elvtárs 70. szü­letésnapja. Ez az ünneplés azon­ban csak akkor lesz teljes, ha a dolgozók megismerkednek Sztálin elvtárs életművével, ha megértik, mit jelent Sztálin elvtárs a dol­gozó emberiség számára. A nép­művelési minisztérium ízt kívánja megismertetni akkor, amikor !e- küldi megyénkbe is az MSZT 18 táblából álló nagy képsorozatát. Ez a nagy képanyag felöleli a Bolsevik Párt történetét születé­sétől napjainkig. A kiállított kép­anyagot sorra elviszik minden községbe, faluba és december 21. után az a szervezet kapja aján­dékba a képsorozatot, amelyik Sztálin elvtárs születésnapját a legjobb kultúrműsorral ünnepelte meg s az ünnepségen — működési területéhez viszonyítva — a leg­többen vettek részt. Ennek a szervezetnek ünnepé­lyes keretek között adják át a képsorozatot. Sikere volt az „Új Világ" nyíregyházi sátrainak A Szovjetúniót, a világ népéi­nek reménységét, a béketábor ve­zetőjét ismerteti meg a magyar dolgozókkal a Magyar-Szovjet Társaság képes hetilapja, az TJj Világ. A felszabadító szovjet nép életéről olvashatnak a dolgozók a lap hasábjain. A Magyar-Szovjet Társaság most alkalmat nyújt a dolgozóknak arra, hogy olcsóbb Az olasz ifjúság nyomorúságos helyzete ■árban, -szebb kivitelben olvashas­sanak a Szovjetúnióról és megin­dította a magyar-szovjet barátság lapja terjesztés» mozgalmát. A nyíregyházi csoport két újságsát­rat állított fel vasárnap a város­ban, továbbá népnevelők terjesz­tették az újságot. A sátrakat szá­mos dolgozó kereste fel és számo­sán rendelték meg az Uj Világot. A jövő vasárnap újia felállítják sátraikat, hogy az egyre tokozódó érdeklődést kielégíthessék. kások feje fölött' keringenek és ele­gendő egy figyelmetlen mozdulat, hogy az ember a gép áldozata le­gyen. Ezeket a sorokat moszkvai új la­kásomban írom. Az ablakon át a Gorkij-útra tekintek. Az új há­zaié fényes ablakait szemlélve eszembejutnak az olaszé rszági mun­kások nyomortanyái. Fülembe hangzanak annak a munkásnőnek a szavai, aki bucsúzásunkkor gép­kocsinkhoz lépett és így szólt: „A Szovjetunió a mi reménységünk, üdvözletünket küldjük Sztálinnak“. (A Komszomolszkája Právda cikke.) Repiilííoktatás indult a Szabadságharcos Szövetségben A Szabadságnareos Szövetség szabolcsmegyel szervezete komoly munkát végez a technikai sportok megismertetése tarén. Megyénk dolgozó fiataljai örömmel gyűltek össze szombaton este a szövetség székhazában, hogy megismerked­jenek a vitorlázó és a motoros re­pülés elméleti részével. Ma már számunkra Is elérhető ez a sport — mondotta Kábái De­zső elvtárs, a L: . c.dságharcos Szövetség megyei kiderese. — Mi, akik munkánkkal építjük a dolgo­zók országát, résztvehetünk ebben a szép és komoly sportban. Ma számunkra is nvitva áll az út a repülősporthoz, amit olyan sokáig elzártak előlünk a Horthy orszá­gában. Régen a kiváltságos osz­tály sportja volt a repülés, csak a gazdagok ülhettek a gépekbe, akik meg tudták fizetni az utat odáig. Mi be fogjuk bizonyítani, hogy itt sem a pénz, a kiváltsá­gos helyzet a fontos, hanem az öntudat és az erős kéz, amely munkában, harcban egyaránt megállja a helyét. Az értekezlet résztvevői — mintegy negyvenen — elhatároz­ták, hogy résztvesznek a repülő­tanfolyamokon, hogy tavasszal nyugodtan ülhesseneK a gépmada­rakra. MEGJELENI a „Népművelési Híradó4* első száma A népművelési minisztérium népnevelési főosztálya „Nép­nevelési Híradó“ címmel meg­indította szervezeti értesítő­jét. „A kultúra területén a legnagyobb volt az elmaradá­sunk népi demokráciánk gaz­dasági s politikai fejlődésével szemben“ — állapította meg Rákosi elvtárs. Ez azt is je­lenti, hogy a népművelés terén nagy feladatok várnak ránk. A népművelés helyi szervei munkájának megkönnyítésére jelenik meg havonta a „Nép­művelési Hiradó“,. amely, ahogy beköszöntő cikke írja: „tisztázni fogja a népművelés egyes elvi problémáit taná­csokat ad a gyakorlati kérdé­sekben, kritikát gyakorol a vi­déki munka felett és levonja az ebből ered® tanulságokat“. A „Népművelési Hiradó“ megjelenését nagy örömmel üdvözölték a szabolcsi népne­velés helyi szervei, munkacso­porti ab tetlen nyomorukból. Mikor meg-1 tudták, hogy a férjem főiskolai) hallgató, akkor megjegyezték, hogyj „hiszen nem is magához való“. Ma-j gamban arra gondoltam, hogy ilyen g-ndolata nálunk senkinek sem tá­madna. Szocialista társadalomban nem lehet szó össze nem illő háza­sokról, mert nálunk a fizikai és szellemi munka közötti különbsé­gek egyre inkább elmosódnak. A gyárakban, mint erről saját szememmel győződtem meg, borzal­mas körülmények között dolgozik az olasz ifjúság . A gyárosok a munkásvédelem legelemibb szabá­lyait sem alkalmazzák. A piszkos, füstös, rosszúl szellőztetett műhely­ben a transzmisszió szíjak a műn­Klavdija Zénóra a kiváló sztahanovista munkásnő a „Vörös Dália" kaucsukgyár mestere, az olasz szakszerve­zetek meghívására egy hóna­pig Olaszországban tartózko­dott. Az alábbiakban el­mondja tapasztalatait. Küldöttségünk sok gyárat és üze­met látogatott meg. A munkások lelkesen fogadtak benünket. Sok­helyütt vörös zászlókat tűztek Ki, megöleltek, kezünket szorították. Én legtöbbet munkásokkal beszél­gettem. Elmondták, hogy azonos teljesiímény mellett kevesebb bért kapnak, mint az idősebbek. A nők még ennél is kevesebbet. A fiatalokkal való beszélgetés közben nem egyszer megkértek arra, hogy mondjam el élettörténe­temet. Beszélgető társaim különö­sen azon csodálkoztak, hogy mint mester 'dolgozom. Olasz gyárakban elképzelhetetlen fiatal mester. Meg­lepetésük akkor volt a legnagyobb, amikor azt hallották, hogy az Orosz Szovjet Köztársaság Legfel­sőbb Tanácsának küldötte vagyok. Hallgatóim előtt szinte elképzelhe­tetlennek látszott, hogy nő és még­hozzá munkásnő parlamenti képvi­selő legyen. Az olasz kormány igyekszik a nép előtt titkolni az igazságot a Szovjetunióról. Az olasz és vati­káni propagandaszervek minden­féle fantasztikus mesét, hazugságo­kat találnak ki a szovjet népről. Az olasz munkáslányok, akikkel beszélgettem, többnyire arra vágya­koznak, hogy „jól menjenek férj­hez“, mert úgy gondolják, hogy csak így szabadulhatnak elviselő a-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents