Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-21 / 219. szám

|| 'Ttyixscgi *■ _ Magyar Nép Minden este 7-töl 8 óráig és 9 órától közvetíti a Kossuth rádió Sfajk és Összeesküvő bandája perének tárgyalását szerda, szeptember 21 Rajkék „parasztpolitikája“ Összeesküvőket mentett Rajk László Folfnok ci tanúkihallgatások (MI) „Brankov Lazar vont íbe a jugoszláv hír-szer»ői szolgálatba. Én nem titkol­tam előtte, ho?y Tjto és az ö rendszere nekem nagyon tetszik“ — mondta vallomá­sában a nagy per során Pál- ffy György, volt vezérezre­des. Mint szerelmi vallomást, úgy lelkendezte ezt a három szóit: „ . . . nekem nagyon tetszik“. Vájjon mi tetszett Titoban és az ő rendszerében oly nagyon Pálffy György­nek, ennek a politikai zsib- árusnak, ennek a nagyravá­gyó horthytisztecskének? Összeesküvő társa, dr. Sző- nyi Tibor, mintha választ adna, így beszél a hétfői (tárgyalásom „Magyarország belpolitikájában igen messze­menő politikai és gazdasági változások voltak tervbevé- ve. . . Elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjának ,a szere­pe az ország politikai életé­ben háttérbe kellett volna, hogy szoruljon és helyébe egy kiszélesített bázisú nép­front szerv kellett volna, hogy lépjen, mint az a szer­vezet, amely az ország poli­tikai életét irányítja. A ki- szélesítés abban az irányban történt volna, hogy a kulák- ságöt iá népfrontom' belül politikai képviselethez juttat­tuk volna. . . a népi demo­krácia összes lényeges vív­mányait újra megsemmisítet­tük volna, azaz a gyárakat, a bankökajt, a bányákat a tőkéseknek visszaadni, a földosztás vívmányait rész­ben mgsemmisíteni.“ A tárgyalás során fény de­rült a nagy összeesküvés- minden aljas és becstelen részletére, fény derült arra, hogyan akarták elvenni Ti­to és az imperialisták recept­je szerint a nép gyárait és bányáit, hogyan akarták ki­húzni a dolgozó parasztok talpa alól a földet; röviden: hogyan akarták megsemmisí­teni népi demokráciánk vív­mányait. A tárgyalás meg- idöbbentő adatainak nyomán 54.000 szabolcsi földhözjut- tatottban rémlik fel a Szov­jetunió és a magyar kommu­nisták segítségével legyőzött szörnyű múlt emléke, 54.000 családfőben ködük fel a múlt nyomasztó koldússorsa, a sovány kommenció, <a so­vány asszonyok, a sovány gyermekek. És a földhözjutta- totfcak mellett a szabolcsi régi kisbirtokosok és közép- parasztok árulója is volt Pajk, a hencegő rendőrspicli és titolbérenc, dr. Szőnyi a svájci frankon hizlalt ameri­kai kém, Justus, a trockista varangy, akinél csak taní­tója, Trockij volt aljasabb, és Pálffy György, a bakanyúzó horthytiszt. Könnyedén, csak e|gv mondatban intézik el azt, amit öt esztendőn keresztül építettünk, alkottunk nagy Pártunk és vezére, Rákosi elvtárs vezetésével és irányí­tásával. „Megsemmisíteni a népi demokrácia összes lé­nyeges vívmányait“ — mondta vallomásában dr. Szőnyi. Egyetlen tollvonás­sal húzzák át tervükben mindazt, amit mi vért és verejtéket áldozva építettünk, alkottunk a felszabadulás után. Termelő gyárakat, bá­nyákat kézlegyintéssel adnak vissza tervükben a tőké­seknek, szépfius mosollyal ajánlják fel a földeket a le- vijtézíett njagybirtokosoknak. Fusson a széllel versenyt Csuha Gábor, a tiszaeszlári „Vörös Csillag“ termelőszö­vetkezeti csoport elnöke és dol­gozóit Menjen cselédnek újra 54.000 szabolcsmegyei szegény paraszt, legyen újra koldus 54.000 szabolcsi dolgozó pa­raszt, csak Dessewffy és Degenfeld, Veres. Menyhért és Gracka Mihály boldogul­jon. Tito és a nyugati nagytőké­sek füttyszavára) meg akar­ták semmisíteni vívmányaink­kal együtt eredményeink és győzelmeink szervezőjét, a. Magyar Dolgozók Pártját is. Tito beivált módszereivel úgy­nevezett „népfront'' politikát terveztek, azaz olyan vezetést, amelyben — mini maguk mondták — „a kulákságot-.. politikai képviseletihez juttat­tuk volna." Azaz: tervük si­kere esetén mindenkié lett volna a szó ebben az ország­ban, csak a munkásoké és a dolgozó parasztoké nem. Tőké­inek, Ibasaparasztok vezették volna a halál és a pusztulás felé, az imperialista, hódító nagytőke ölelő karjaiba orszá­gunkat és népünket. Lemásol­ták volna Tito receptjét, aki ,a rabságba görnyesztett Jugoszlá­viában messzemenő kedvezmé­nyeket nyújt a zsírosparasz­toknak, míg a szegényparasz­tokat é.s középparasztokat kö­nyörtelenül kínozza í.'z adiók préssel. A terv azonban nem sike­rült. Mint a nagyhalászi föld­művesszövetkezet dolgozói ír­ják: „Rajkák — elvesztették a játszmát.“ Igen. Pártunk éber­sége minden idők egyik leg- beostelenehb, legal jasabb játszmájáról rántotta le íj leplet. Ennek a játszmának a tétje többek közt a szabolcsi kis- és középparasztok függet­lensége, szabadsága, jóléte1, boldogsága volt. Igen. A játsz­ma elveszett. Vármegyénk dol­gozó parasztsága tisztán és vi­lágosan látja a tétet, látja, mi­ről volt szól Ez iut kifejezésre Pártunkhoz küldött leveleik és távirataik százaiban és ezrei­ben, amelyekben köszönetü- ket és hűségűiket fejezik ki Pártunk és nagy tanítómeste­rünk, Rákosi Mátyás elvtárs iránt. Hűségüket és atzt az eltökélt szándékukat fejezik ki, hogy megsokszorozott erő­ve], éberséggel végzik tovább a szocializmus építését, a falu boldog életének, jólétének megteremtését. Szőnyi Tibor után Szalai And­rást szólítja fel a tanácselnök. Elnök: Megértette a vádat? Szalai: Igen megértettem. Elnök: Elismer: bűnösségét? Szalai: Igen elismerem bűnössé, gémét. Elnök: Beszéljen arról, hogy a Hortlhy-rendőrség mikor szer­vezte be önt agent provoka. teurré és hogyan? Szalai: A Horthy-rendőrséggel kapcsolatban voltam. Beszervezé­sem 1933-ban történt. Beszervezett Réti detektívfelügyelő, a pécsi rendőrség politikai csoportjának vezetője. Beszervezésem körül, menyeit elősegítette, hogy 1930 óta egy trockista cionista mozga­lomban vettem rész, melyben olyan munkásosztályellenes neve­lést kaptam, hogy ez elősegítette Réti beszervezési kísérletét. 1932- ben bekapcsoltak az illegális kom­munista mozgalomba. A mozgalom rendőrkézre került, én magam is letartóztatásba ke­rültem. Letartóztatásom ideje alatt gyáván és áruló módon visel­kedtem. Felfedtem alsó és felső kapcsolataimat. Vallomásommal hozzájárultam ahhoz, hogy a már letartóztatásban lévő alsó és felső kapcsolataimat súlyosan elítéljék. Az én ügyemet árulóhoz méltóan enyhén kezelték, nem kerültem bí­róság elé, csupán a fiatalkorúak bírósága tárgyalta ügyemet. — Kihallgatásom során Réti de- tektívfelügyelő felvetette előttem, hogy lépjek a rendőrség szolgála­tába. Én ezt vállaltam. Réti felada­tokkal bízott meg a későbbiek folyamán, és én a feladatokat vég­rehajtottam. így 1934-ben azt a feladatot kaptam Rétitől, hogy puhatoljam ki azokat a személye­ket, akik ' a lebuktatott kommu­nista mozgalom letartóztatásából még kimaradtak. Beférkőztem ezeknek a személyeknek a bizal­mába és a mozgalom tönkrement. Elnök: Milyen további feladatot kapott? Szalai: 1935-ben a Sopiana nevű gépgyárban működtem, mint pro. vokátor és rendőrségi besúgó. Réti ellenszolgáltatásokat adott & fel. adatok elvégzéséért. Rendőrbesugó, lömeggyii- fcos 1942-ben közöltem Juhász Antal csendőrnyomozóval, aki az én ki­hallgatásomat vezette, hogy a Szociáldemokrata Párt országos ifjúsági bizottságában kommunis­ták működnek. Megneveztem a kommunistákat, mint vezetőket, akik ezt a munkát irányítják, így megneveztem Ságvári Endrét, megneveztem Orbán Lászlót és megneveztem Lakos Évát. Ságvárit és Orbánt nem sikerült letartóztatni, Lakos Évát súlyosan elítélték. Bevonultam munkaszolgálatra, parancsnokom Rogunfalvi Kiss Károly százados tudott az én áruló magatartásomról és felszó. lított, hogy számára is végezzek besúgó munkát. Én ezt a munkát újra vállaltam. Tudomására hoz­tam mindazokat, akik a munkás­századunkban voltak, mint volt spanyol harcosok, a nemzetköz! brigád tagjai. Tudomására hoztam ugyancsak azt is, hogy kik dol­goznak rosszul. Rugonfalvi Kiss Károly a ké. sőbbiek során az én árulásomat ezer pengő pénzjutalommal jutalmazta. Elnök: És mi történt Sátoralja­újhelyen? Szalai: Sátoraljaújhelyen néhány nappal megérkezésem után felvet­te velem a kapcsolatot Linden, berg hadnagy, a börtön parancs­noka. Vállaltam azonnal Lindenberg megbízatását s az első napokban már beszámoltam neki mindarról, amit a börtönben néhány nap alatt sikerült megtudnom. Soroza­tosan adtam Lindenbergnek han. gulatjelentést a börtön eseményei­ről. 1944 januárjában közöltem Lindengberggel azt, hogy a foglyok kitörést terveznek. Közöltem Lindenberggel a kitörés vezetőinek nevét. Titőnah kémkedik Lindenberg árulásom jutalmául a börtön­ből kiengedett, további bün­tetésemet felfüggesztve. A foglyok kitörési kísérletét le­verték. Egyetlenegy ember sem tudott kitörni és megmenekülni, a foglyok kitörését vérbefojtották, 64 embert kitörés közben le. lőttek, további tizet kitörésük után a statáriális bíróság ki­végeztetett. Elnök: Ki szervezte önt be a jugoszláv hírszerző szolgálat ügy­nökévé? Szalai: A jugoszláv hírszerző szervek 1946. tavaszán szerveztek be, a beszervezést Szmíljanics őr­nagy végezte. — Beszervezésemet három kő. rülmény tette lehetővé. Az első az volt, hogy Szmíljanics őrnaggyal összeköttetésbe kerültem, a máso­dik az volt, hogy magam szimpati­záltam Tito Jugoszláviájával, a harmadik körülmény pedig az volt, hogy Szmiljaniosék tudomására jutott áruló magatartásom a sá­toraljaújhelyi börtönben ég Szmil- janics megfenyegetett, hogy azt a hatóságok tudomására hozza, ha nem teljesítem mindazokat a kí­vánságokat, amelyeket velem szem. ben felállítanak. Szmiljanicson kívül a jugoszláv hivatalos megbízottak közül egye­dül Brankov őrnaggyal kerültem kapcsolatba, Titő népszerűsítése, a Szov­jetunió gyalézása Elnök: Most beszéljen arról, hogy minő kémfeladatokat kapott a Hajk-perben nevezettektől, Szmiljanicstól és Brankovtól? Szalai: Szmiljanicstól kapott feladataim a következők voltak: Konkrét híranyag szerzése, poli­tikai propagandamunka végzése. Szmíljanics á/tal megnevezett jugoszláv hírszerző szervek ügynökeinek különböző állami és gazdasági funkciókba való elhelyezése. Elnök: Ezeket a feladatokat ki­től kapta? Szalai: Szmiljanics őrnagytól. A Párt erőviszonyairól, a Párt szervező bizottságának határoza­tairól őt folyamatosan értesítet­tem, fi Kommunista Párt Központjá­nak propagandaosztályán dolgoz­tam. Szmiljanics azt mondotta, hogy fel kell használnom hivatali beosztásomat és szerveznem kell az ország területén Jugoszlávia propagálására előadásokat. Az előadások célja nem az volt, hogy Jugoszlávia né­peinek hősi harcát népszerű­sítsük, hanem egyesegyedül az, hogy népszerűsíteni kell Tito Jugoszláviájának politikai vi­szonyait és a titoista vezetők személyét. Ezután a szocializmus- és szov^ jetellenes Duna.konföderáció ter­véről tesz vallomást. Építeni azt az országot kell —1 ahogy Szmiljanics ezt nekem mondotta —, ahol a népi demo­krácia a legfejlettebb és ez Jugo. szlávia és az, hogy Jugoszláviát építse a magyar ipar (felháboro­dott moraj), az nemcsak Magyaror­szág érdeke, hanem Szmiljanics beállítása szerint valamennyi népi demokrácia közös érjeke. Szmiljanics arra adott nekem utasítást, hogy a Duna-konföderá- ció gondolatát népszerűsítsem és szervezzem meg, hogy állami pro­pagandaszervekben hasonló elő­adásokat tartsanak. Ezt a felada­tot vállaltam és végrehajtottam. — Szmíljanics nagyon sokat be­szélt nekem a Szovjetunióval való viszonyról is és azt a feladatot ál­lította elém, hogy az előadások­nak azt a célt kell szolgálniok, hogy áthangolják Magyarország lakosságát szovjet-barát hangulat, ból jugoszláv-barát hangulatba. Szmiljanics minden igyekezete arra irányult, hogy a Szovjet­unió helyére Jugoszláviát ál­lítsa a magyar tömegek előtt. Kikel helyezeti el Szalai ? Szmiljanicstól feladatot kap­tam arra is, hogy személyeket fontos pozícióikba helyezzek. így Szmiljanicstól feladatot kaptam arra, hogy Rob Aniont, a jugo­szláv titkos szolgálat ügynökét, a Délszláv szövetség vezetőjét az 1947. évi választásokon olyan helyre kell jelölni, hogy Rob An. ton feltétlenül a magyar parlament tagja legyen. Csakhamar tagja lettem annak a kádertanácsnak, amly 1947-ben a

Next

/
Thumbnails
Contents