Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-17 / 216. szám
2. oldal JfSraSBGI SAG YAK NEB SZOMBAT 1949 SZEPTEMBERIT szöktem Spanyolországból. így kerültem francia internálótáborba. Lie jutottak és Telünk együtt voltak később a visszavonuló nemzetközi és spanyol egységek is. Elnök: — Kik voltak azok, akikkel együtt volt? Rajk: — A Rákosi Zászlóalj teljes megmaradt létszáma, valamint az összes többi nemzetközi brigadisták. Elnök: — Jugoszláv vonatkozásban mi volt? Rajk: — A francia internálótáborokban együtt voltam a jugoszlávok- kal. Itt rendkívül erős trockista te. vékenvség folyt. Ennek szervezői és egyszersmind végrehajtói is a jugoszláv csoportbeliek voltak. A fontosabb személyek között volt Koszta- Nagy, Maszlarics, Mrazovics, Stefa- novics, Bebler. Ezek voltak a fon tosabb személyek. Ezek voltak egyszersmind azok, akik nemcsak a ju. goszláv trockista csoport munkáját szervezték és irányították, hanem a táborban lévő többi trockista csoportot, illetőleg a többi nemzetiségi csoportokban élő trockista frakció munkáját is. A magyarok közül Major Firgyest, Cseresnyést és saját magamat tudom felemlíteni. Elnök: __ Hol találkozott velük? Rajk: —i A francia internálótá. borban. Én szoros kapcsolatban voltam ezekkel a jugoszlávokkal és velük együtt magam is ezt n trockista politikát folytattam a táborban. Elnök: —- Azt mondja, bogy trockista politikát folytattak. Mi volt ennek a csoportnak az álláspontja? Rajk: — Lényegileg pár szóval azzal tudom vázolni, hogy teljesen elvtelen politikai alapon állva mindennek, ami forradalmi, a munkásmozgalom érdekében való, cáfolása cs bomlasztásH. Gurskban, később pedig Vemetben, mint trockista tevékenységet kifejtő volt nemzetközi brigadistát a ,,2-ieme1 Bureau“ francia hírszerzőszerv több alkalommal magához hivatott és tá. jékoztatót kért arról, ami a táborban folyik. Egy francia tisztnek, a „2-ieme Bureau“ vezetőjének be számoltam arról, bogy a táborban erős jugoszláv trockista csoport tevékenykedik. A tiszt azt mondta ne. kém, hogy tud ennek a csoportnak a tevékenységéről, sőt egyes csoportok vele egyetértésben, mi több az ő utasítására dolgoznak. Én is több alkalommal megfordultam a Bureau vezető tisztjénél. Egyízben láttam fent a jugoszláv trockista csoport vezetőit, Koszta-Nagvot, Ste- fanovicsot és másokat, akik ugyancsak a „2-ieme Bureau“-ba mentek, vagy onnan jöttek. Elnök: — További célja nem volt önnel a ,,2-ieme Bureau“ tisztjének? Rajk: — További célja velem kapcsolatban az volt, hogy amilyen tevékenységet az 5 vezetése és irányítása alatt kifejtenek a jugoszlá- vok a jugoszláv csoporton belül, de más csoport felé is, éppolyan tévé. kenységet vállaljak a magyar csoportban. Én természetesen ezt végre is hajtottam. Elnök: — Meddig volt ön ezekben a táborokban? Hogyan került el onnan!? Hain Péter kérésére Rajk: — 1941-ig voltam a francia táborban. 1941. tavaszán ugyanis megjelent egy német mun. kástoborzó bizottság, amely Németországba munkásokat toborzott különböző építkezések és más mun. kálatok elvégzésére. Ez már Pe- tain Franciaországában, Észak- franciaország német megszállása idején volt. Ennek a német to- borzó bizottságnak vezetője egy Gestapo őrnagy volt. Ez magához hívatott és azt javasolta nekem, hogy jelentkezzem én is Német, országba munkára, Németországból pedig ő majd hazasegít engem Magyarországra. Azt is mondta, 6 azért teszi ezt a javaslatot, mert Hain Péter, a magyar rendőrség politikai osztályának vezetője fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy engem, mint a magyar rendőrségnek régóta dolgozó, beszervezett tagját, ügynökét, segítse haza Magyarországra, En. nél a beszélgetésemnél a Gestapo őrnagy elővett egy listát és az egyes jugoszlávok iránt érdeklődött. Személy szerint Koszta-Nagy és mások után érdeklődött. Azt kérdezte, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki a táborban. Meg. mondta, azért érdeklődik nálam, mert ha Hain Péter fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy hazasegítsen engem, akkor az én véleményemre ad és a maga szempontjából megbízható embernek tart. másrészt pedig ezek a jugoszlávok és sok más jugoszláv — körülbelül százötvenen — azzal a kéréssel fordultak őhozzá (a Gestapo őrnagyhoz}, hogy segítse Jugoszlá- viába való hazatérésüket, A Gestapo őrnagy örömmel vette tudó. másul trockista aktivitásunkat és nekem azt mondta, hogy a kéréseknek eleget fog tenni. Elnök: — Nem tud-e Ön arról, hogy ezek a jugoszláv személyek milyen kapcsolatban voltak az akkori időben Hitleréket kiszolgáló jugoszláv rendszerrel? Rézsa Ferem, Schön- herz Zoltán mártírhalála Rajk: — Nekem erről konkrét tudomásom nincs, de nyilvánvalónak tartom, hogy ha a ,,2 — ieme Bureau” tisztje után ők a Gesta. poval felveszik az érintkezést és egyenesen a Gestapohoz fordulnak, hogy segítse őket haza Jugoszláviába, akkor a Gestapo őket továbbra is kézben tartotta, saját embereinek tekintette és feladatokkal küldte őket haza. Hazatérésem után jelentkeztem Hain Péternél, aki nekem meg is mondta azt, hogy ő kérte a Gestapotól, hogy engem küldjön haza. Engem a rendőrség internált, nyilván azért, .hogy ha Gayernek a munkája lebukáshoz vezet-ne, a gyanú ne terelődjék rám. 1942-ben nagyméretű letartóztatások voltak Ma. gyarországon az úgynevezett füg. getlenségi mozgalomból kifolyóan. Később értesültem róla, hogy ez a nagyméretű letartóztatás döntően Gayer Imre tevékenységének eredménye. Gayer Imre felderítő munkája alapján vették őrizetbe Rózsa Ferencet, aki a kínzásokba belepusztult, és Schőnherz Zoltánt, akit később agyonlőttek. Miután Gayer Imrét én kap. csoltam a Kommunista Párthoz, természetesen a nyomozás engem sem hagyhatott ki, engem is őrizetbe kellett hogy vegyenek. De én mindössze csak hat hónap börtönbüntetést kaptam, Elnök; — Az internálótáborból való szabadulása után ön nem be. szélt Hainnal? fl Mmar Fremban Rajk: — De igen. Azt a megbízást kaptam tőle, hogy a Magyar Frontban próbáljak felderítőmunkát végezni, ez azonban nem síké. rült, mert a katonai kémelhárító a Magyar Front katonai vonalát felgöngyölítve engem is őrizetbe vett anélkül, hogy még bármiféle tevékenységet kifejthettem volna. Elnök: — A kapcsolatot sem vette fel? — Rajk: A kapcsolatot felvettem. Ezután jött az őrizetbevétel és ezután kerültem Sopronkőhidára. Ez már a Szálasi-idő alatt történt. Katonai bíróság elé kerültem. Zárt tárgyalást kértem. Fel. fedtem, hogy 1931. óta egész tevékenységemet a rendőrség szolgálatában fejtettem ki és kértem erre vonatkozólag megidézni Bokor Lajost és Hain Pétert, továbbá igénybevettem bátyámat, Rajk Endrét. Elnök: — Mi volt ő akkor? Rajk; — A készletgazdálkodás kormánybiztosa volt a Szálasi kormányon belül. Meg is jelent mentőtanúként és ennek a két tény. nek köszönhettem, hogy a tárgyaláson az ellenem hozott vádat elejtették. Elnök: — Hogyan vallott a tárgyaláson Rajk Endre? Rajk: — Elmondta, hogy engem po/itikailag a rendszer szem. pontjából teljesen megbízhatónak tart és ezért értem kezességet vál/al. Elnök: — A felszabadulás után ön hazatért Budapestre. Vázolja akkori tevékenységét. fl {elszabadulás útin Rajk: — Amikor hazatértem Budapestre, az én tevékenységem a Kommunista Párt vezetősége előtt nem volt ismeretes. Úgy ismertek engem, mint a Kommunista Párt legjobb tagját. Nem sokkal ezután felkeresett egy Kovács nevezetű ember, aki az amerikai katonai missziónak volt tagja. Ez 1945, szeptember körül lehetett. Közölte •velem azt, hogy az amerikai zónában tartózkodó Sombortól üzenetet kapott, amelynek értelmében tudja, hogy én a horthysta rendőrségnek dolgoztam. Ennek az adatnak a birtokában Sombor felszólított engem, hogy álljak az amerikai hírszerző szervek szolgálatába. Amennyiben ennek nem tennék eleget, le fognak leplezni a Kommunista Párt vezetősége előtt. Természetesen vállalkoztam erre. (Mozgás a hallgatóság sorában-) Elnök: — Csendet kérek. Rajk: — Kovács politikai tájékoztatást kért a magyar belpolitikai helyzetről. Megmondta nekem, hogy engem, aki ilyen magas funkcióban vagyok, nem is akar megbizni apró hírszerző tevékenységgel. Azt akarta, hogy én olyan politikai kérdésekről adjak felvilágosítást, amelyekről ők egyébként nem szerezhetnek semmi, féle forrásból tudomást. Én Kovácsot tájékoztattam a belpolitikai helyzetről. Különös fontossággal bírt számára az 1945-ös választásokról való tájékoztatásom. Kovácsot tájé. koztattam arról is, hogy a Kommu nista Párt értesülése és értékelése szerint Magyarországon különböző jobboldali elemek erős szervezkedésbe kezdtek. Azt mondta nekem Kovács, hogy erről neki is van tudomása, hiszen ez nem az Egyesült Államok tudta nélkül történik, hanem ellenkezőleg, az Egyesült Államok vezetésével és irányításával, mert fő törekvésük, hogy Magyarországon a baloldali forradalmi szocialista elemeket felszámolják és egy jobboldali kormányzatot juttassanak uralomra. flmerifta szolgálatában — Mielőtt én Kováccsal kapcsolatba kerültem volna, korábban is volt az amerikaiak részéről kísérletezés arra, hogy engem beszervezzenek, mint az amerikai hírszerző ügy. nökök egyik emberét. Kovács alezredes összekötött engem Himmler Mártonnal, aki ebben az időben Magyarországon járt, a magyar háborús bűnösöket szállította Magyar- országra az amerikai megszállási övezetből. Közölte velem azt, hogy Magyarországon a különböző jobboldali erők döntően Najgy Ferenc vezetése, Kovács Béla és Varga Béla vezetése alatt állanak. A Kisgazdapárti jobboldali erők, valamint a Kovács Imre vezetése alatt álló Nemzeti Parasztpárt jobboldali erői, a Peyer, Szeder és Kéthly Anna ve. zetése alatt álló jobboldali szociáldemokraták, valamint a szervezet nélküli, de igen aktívan dolgozó földalatti horthysta erők nagy tev* kenységet fejtenek ki a kormányhatalom átvételére, a kommunisták, a baloldali szociáldemokraták eltávolítására a kormányhatalomból. Nekem azt a feladatot akarta adni. hogy a jobboldali erők uralomrajulásának biztosítása érdekében hassak oda, hogy a Kommunista Pártnak erejét bomlasszam olyképpen, hogy a Rákosi vezetése alatt álló Pártba külön frakciót szervezzek Rákosi ellen. Amerikai részről még csak egy kapcsolatom volt: ez Chapin amerikai követtel való nem állandó jellegű, időnkénti titkos érintkezésem. Elnök: — Az amerikai kapcsolatainak volt valami befolyása Cseresnyés, Marsehall, Major, Szász stb. elhelyezésére? Rajk: —■ Igen. Himmler Márton kifejtette, igyekezzem egyrészt vezető állásokba juttatni a számukra megbízható embereket, azaz az am*, rikai plitikát folytató, vagy az amerikai hírügynökségbe beszervezett embereket elhelyezni. El is helyeztem a belügyminisztériumba Cseresnyés Sándort, aki a jugoszláv- hírszerző szervezetnek volt az embere, Marschall Lászlót, aki francia hírszerző szerveknek, a ,,2-ime- Bureaunak“ volt beszervezett embere, Major Frigyest, aki az amerikai CIC. hírügynökség elnöke, Szász Bélát, aki az angol Inteligence Service embere volt. Ezenkívül Kovács alezredes már 1946 elején hozzám kapcsolta Szőnyi Tibort, aki az S beszervezett emberük volt. Őt használtam fel arra, bogy a Kommunista Párt szervezeti vonalán különböző állásokba jobboldali, nacionalista, soviniszta, szovjetellenes elemeket helyezzek el. Az elnök ezután szünetet rendelt el. „Vesszen Rajk és bandája!“ A nyíregyházi pártnapon ötezer dolgozó tett hitet a Párt mellett és követelte az árulók legszigorúbb megbüntetését Még nincs 6 óra, de máris ezres tömegek hullámzanak a nyíregyházi városháza udvarán, összevont nyilvános pártnapot tart a Magyar Dolgozók Pártja. A pártszervezetek tagjai és a pártonkivüli dolgozók zárt csoportokban érkeznek. A Szabadság-tér felől feltűnnek a Magasépítési NV dolgozói, a Pártot, Rákosi elvtársat éltetik, „Kötelet az árulóknak!” — kiált, ják. A másik oldalról a a sóstóhegyi röldművesszövet- kezet dolgozó parasztjai kanyarodnak be. Valahol indulót játszanak: „Dús kalászunk lengeti a selymes, fürge szellő, búzatáblák hirdetik, hogy jön a szebb jövendő.” Értelmiségiek, nők, ifjak egészítik ki a sorokat. Eljöttek a szebb jövendő építői és örökösei is, akiktől ez a gyilkos kémbanda el akart orozoni mindent, ami szép, ami jó, mindent, amit a magyar dolgozók építettek és építenek. A legveszedelmesebb ellenségek Prieszol József elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja szól Nyíregyháza dolgozóihoz: — Nem kevesebbet akartak Rajk és társai, mint a dolgozó nép ha. talmának, Népköztársaságunknak megdöntését, annak megsemmisítését, amiért a mi népünk annyit verejtékezett. Vissza akarták állítani a régi betyárvílágot, vissza akarták hozni a nyakunkra a gyárosokat, a bankárokat, a földesurakat, a jobboldali szociáldemokratákat, Nagy Ferencéket, mindenkit, aki csak nyúzta, bolondította népiünket. A felszabadulás óta nem volt veszedelmesebb ellenségünk, mint Rajk és alávaló bandája. Sorban terítékre kerülnek a banditák, a dühödt szovjetellenes, gyilkos társaság, amely a magyar népi demokrácia szíve és agya, a Párt ellen irányította első orytámadásait, vezetőinket, Rákosi, Gerő, Farkas elvtársakat akarták meggyilkolni. ,,Kötelet az árulóknak /“ Minden egyes szót jól megjegyez magának az ötezres hallgatóság, Csak figyelnek, csak hallgatnak, csakhamar kitör azonban a visszafojtott düh. Az árulók ban. dájának tervei, a sok gazság hal. latára felhangzik a tömegből: „Kötelet az árulóknak!” Mint a lavina, úgy terjed a kiáltás és pár másodperc múlva ezer és ezer ember ítélete hangzik Rajkék lelett: „Vesz. szén Rajk és bandája!” Újra és újra felharsan: ,,Kötetet az árulóknak!” Percek telnek el, amíg annyira lecsillapodik a jelenlévők, a munkások, a dolgozó parasztok méltán heves dühe, hogy Prieszol elvtárs folytatni tudja beszédét: „Éljen Rákosit éljen a Párt!** — Egyet azonban kifelejtettek számításukból a gaz banditák. A mi munkásaink nem adják oda többé senkinek gyárukat, a dolgozó parasztok megvédik földjüket a visszakívánkozó földesuraktól, nem adja dolgozó népünk függetlenségét, Népköztársaságunkat, az épülő szocializmust, Pártunkat, Pártunk vezetőit: aki erre tör, azt megsemmisítjük! Köszönjük Rákosi elvtársnak, hogy ébersége megmentette a magyar nép szabadságát, az épülő szocializmust, a boldogabb jövőt! Leírhatatlan lelkesedés, dörgA taps, ütemes éljenzés volt a vá-» lasz: a nyíregyházi kommunisták megfogadták, hogy a magyar dolgozó nép élcsapatát, a Magyar Dolgozók Pártját még szilárdabbá, még ütőképesebbé teszik, ellenállóvá minden idegen behatolással szemben. A pártonkívüliek pedig,, akik évek óta tapasztalják, mennyi segítséget, mennyi gondoskodást jelent a Párt vezetése, fogadalmat tettek, hogy még szorosabban zárkóznak fel a kommunisták Pártja mögé, amely az ő harcukat is vezeti, az ő jobb életükért is küzd. Már besötétedett, és még mindig zúg a taps, a kiáltás, dörög az ítélet az árulók felett. Amit a pártnap kifejezett, ugyanezt tükrözte vissza az a távirat, amelyet Rákosi Mátyás elvtársnak küldtek a gyűlésről: a forró hálát, a köszönetét megmentésünkért, és annak kérését, hogy az ellenség bűneihez méltóan lakoljon, a magyar nép bírósága a legszigorúbban sújtson le rájuk. Néhány napja jelent meg mindössze a vádirat, de ez is elég volt ahhoz, hogy egész Szabolcs népe megismerje. És hogy mennyire saját életükbe vágónak tekintik minden kitételét, mutatják a fal. vakban, községekben megtartott csütörtöki pártnapok. A nyíregyházihoz hasonló lelkes hangulat kisérte a kisvárdai gyűlést, ahol 2000 ember gyűlt össze, az újfehértóit, ahol a hallgatóság nem fért az előadóterembe, a baktalórántházit, a záhonyit, a nyírbátorit, a nyir- madait, a nagykál/óit, ahol ezer és ezer ember jelenlétében a Magyar Dolgozók Pártjának előadói után máspártbeliek, pártonkívüliek, munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek fejezték ki felszólalásukban olthatatlan gyűlöletüket a magyar nép ellenségeivel szemben és határtalan szeretetü- ket az MDP és Rákosi elvtárs iránt Megmozdult egész Szabolesmegye
