Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-04 / 205. szám
2. oldal NYÍRSÉGI magyar nép VASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 4Gyarmati népek szabadságharca Irta: TENiGLl LÉSZLÓ A nagybudapssti kibővített pártválasztmány határozaté a munka termelékenységének fokozásáról 9 Hároméves tervünk sikeres be. fejezéséhez közeledünk, január 1-én pedig megkezdjük első öt. éves tervünk megvalósítását. — Nagy lépéssel megyünk előbbre a szocializmus építésében: lerakjuk és megszilárdítjuk a szocializmus gazdasági alapjait. A szocializmus •építésében döntő jelentőségű a munka termelékenységének emelése, Nagy tanítónk, Lenin szavai szerint: „A munka termelékeny, sége, ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a leg. főbb dolog.” A gép, a szerszám, a munka szervezettsége állandóan javul. — Ennek ellenére a munka termeié, kenysége az iparban az utóbbi időben viszonylagos csökkenést mutat. nn Pártunk Politikai Biozttsága is. mételten felhívta a figyelmet a termelékenység terén uralkodó visszás helyzetre. A Politikai Bizottság utasítását követve, a Nagybudapesti Pártválasztmány 1949. augusztus 31-i ülésén megvitatta a termelékenység elégte. len növekedésének a kérdését és ennek legfontosabb okait a következőkben állapította meg: A munkafegyelem laza, az el- késők és az indokolatlanul hiány, zók száma jelentékeny, a selejt növekedett, sok helyen magasabb béreket követelnek és fizetnek ki, mint ami a tényleges teljesítménynek megfelel, a norma lazítása érdekében visszatartják a termelést, a munkások gyakran változtatják munkahelyüket. A munaldfegyelem lazasága nagyrészt arra is vezethető visz- sza, hogy a termelés parancsnokai: a vállalatvezetők, az üzemek műszaki vezetői, a művezetők és mesterek nem érzik át a vezetéssel járó felelősséget, népszerű- séghajhászásból, baráti engedékenységből szemet hunynak a visszásságok felett, nem követelik meg a munkában feltétlenül szükséges fegyelmet. Gyakori' dolog, hogy azoknak, akik a normát lényegesen túlteljesítik, nem fizetik ki a nekik járó teljes bért, így ezeket is, másokat is visszatartanak attól, hogy minél nagyobb teljesítmény, re törekedjenek. Másutt viszont — és ez a gyakoribb eset — eltűrik a normák indokolatlan lazítását, vagy ellenkezőleg, a tel- jesítmény emelkedésekor jogosulatlanul megszigorítják a normákat, bár a munkakörülmények nem változtak. Visszatartotta a termelékenység emelését az is, hogy a munka- verseny-mozgalom rövid kezdeti fellendülés után megtorpant és hamis vágányra csúszott. Ma nálunk a munkásoknak csak töredéke vesz részt a versenyben. így a munkaverseny nem jelenthet gyökeres fordulatot az embereknek a munkához való viszonyában és nem válhat azzá az emelővé, amelynek segítségével a munkás- osztály az egész gazdasági éle. tét a szocializmus alapjára állítja. Hátráltatja a termelékenység emelését, hogy az üzem vezetői gyakran nem rendelkeznek megfelelő műszaki tudással és- nem is törődnek kellő mértékben szakmai ismereteik kibővítésére. Mindezeknek a hibáknak elkövetéséért messzemenő felelősség terheli az üzemi bizottságok és a szakszervezeti vezetők nagy részét is. Munkájukban nem kapcsolódtak eléggé a tömegekhez, bürokratikus intézkedésekre hajlottak. Nem törődtek vele, hogy minden egyes munkás tudja, hogy mi a verseny célja, hogy minél több munkás, konkrét feladatot vállalva, részt vegyen a versenyben. Nem vették idejekorán észre a bérezésben előforduló hibákat sem, ahogy nem harcoltak a nor. malazítás ellen, úgy tűrték azt is, hogy tényleges teljesítményeket ne fizessenek teljes mértékben és helyenként indokolatlanul szigorították a normát. Nem léptek fel a munkafegyelem meglazulása ellen sem. Flelelősség terheli üzemi párt. szervezeteinket és kerületi párt- bizottságainkat is. Nem hajtották végre Központi Vezetőségünk 1948. november 27-i és 1949 május 31-i határozatait, nem szívlelték meg Rákosi elvtárs szavait a termelékenységről, a munkafegyelemről, a gazadsági vezetők felelősségéről. Jórészük még mindig nem érti meg, hogy a szocializmus építésének korszakában a termelés kérdései nem reszortkérdések, hanem egész pártmunkánk döntő kérdései, nem ismerték fel a termelés emelésének alapvető fontosságát a szocializmus szempontjából. rsn A munka termelékenységének emelése érdekében a nagybudapesti kibővített pártválasztmány elhatározza: 1. A munkafegyelem terén tapasztalható lazaságok megszüntetése érdekében az üzemekben következetesen érvényesíteni kell az egyéni felelősség elvét. A vállalat, vezető egyénileg felelős az egész üzem termelési és bérkérdéseiért, de meg kell állapítani a maga területén a felelősségét a műszaki vezetőknek és mestereknek is. Szigorúan meg kell büntetni, súlyosabb esetben munkahelyéről el kell távolítani azt, aki a munkafegyelem ellen vét, gondatlanságból selejtet csinál, aki az anyagot könnyelműen pazarolja. Biztosítani kell, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljünk. 2. A bérezésben arra kell törekedni, hogy minél tökéletesebben megvalósítsuk a szocializmusnak alkotmányunkban is lefektetett elvét: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.” Meg kell akadályozni a normák lazítását, de a teljesítménynek megfelelő bért a túlteljesítés mértékére való tekintet nélkül ki kell fizetni, A kiemelke. dő teljesítményt elért dolgozókat A legveszedelmesebb fertőző betegségek közié tartozik a dizentéria, a vérbas, amely mind a felnőtteken, mind a gyermekeken nagy számban szedte áldozatait. A Vöröskereszt és a Ma- gyár Nők Demokratikus Szövetségének szaJbolcsmegyei szervezete harcot indított a dizentéria ellen. 120 községben indítanak felvilágosító; előadásokat, tanfolyamokat, amelyeken megismertetik -a falvak népéi a yérlías felismerésével és az ellene való példaként kell a többi dolgozó elé állítani. 3. A munkaversenyt széles tömegmozgalommá kell fejleszteni. A fősúlyt az egyéni versenyre kell helyezni. Gondoskodni kell róla, hogy minden versenyben résztvevő munkás tudja, milyen konkrét feladatot kell végrehajtania. 4. A munkásokból lett vállalat- vezetőknek el kell sajátítaniok a vállalatuk megfelelő vezetéséhez szükséges technikai ismereteket. Emelni kell az üzemi munkásság technikai tudását, szakképzettségét, arra kell törekedni, hogy minél több segédmunkás képezze át magát szakmunkássá, minél több szakmunkás fejlessze tovább magát szakmájában és minél több tanulónak ~ biztosítsunk megfelelő műszaki kiképzést. Mindebben komoly segítséget kell nyújtania a műszaki értelmiségnek. 5. A nagybudapesti kibővített pártválasztmány felhívja a szak- szervezetek figyelmét arra, hogy a termelés és termelékenység emelésének kérdéseit munkájuk középpontjába kell állítaniuk. 6. Üzemi pártszervezeteink és kerületi pártbizottságaink kötelessége, hogy gondoskodjanak az egyéni felelősség következetes megvalósításáról, a munkafegyelem emeléséről és a termelékenység terén tapasztalható hiányosságok és visszásságok megszűnte, íéséről. Az üzemi pártszervezet tagjainak és elsősorban a mű. helypárttitkárnak és az aktívának élen kell járnia a termelékenység fokozásában is. A kommunista járjon élen a termelés terén, mutasson példát a munkafegyelemben, a szakmai képesség emelésében. A nagybudapesti üzemek dolgozói a termelékenység területén mutatkozó hiányokat ugyanúgy meg fogják szüntetni, a hároméves terv minden részletében való teljesítésének feladatát ugyanúgy meg fogják oldani a kommunisták példamutató vezetésével, mint minden más feladatot, amelynek megoldására Pártunk felhívása nyomán indultak harcba. A nagybudapesti kibővített pártválasztmány ígéri Pártunk Központi Vezetőségének és a magyar dolgozók szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak, hogy az ország legnagyobb pártszervezete, Nagy- Budapest kommunistái minden erejükkel hozzájárulnak a hároméves terv minden részletében és idő előtt való teljesítéséhez és ezzel ahhoz, hogy ötéves tervünk szilárd alapjait, a szocializmus alapjait rakjuk le hazánkban. védekezés módjával. A vidéki dolgozók, akik a felszabadulás előtt a bűnös népjóléti politika miatt csaknem teljesen el voltak zárva az orvosi kezeléstől, ma egyre több áldását érzik a népi demokrácia helyes politikájának az egészségügy terén is. Egészségháziak épülnek, orvosokhoz jutnak a községek, emellett pedig bevonják az egészségvédelem tudományába. a széles néprétegeket is. A z imperialista nagyhatalmak a fejlett gyári- és haditechnika birtokában sorra hatalmuk alá kerítették, gyarmatosították Ázsia és Afrika területeit és népeit. Céljuk az volt, hogy e gyarmatokon olcsó nyersanyaghoz és még olcsóbb munkabérhez jussanak, s a koldúsfillére- kért dolgoztatott színes munkások kizsákmányolásával hatalmas extraprofitot zsebeljenek be. A gyarmati népek kizsákmányolása minden elképzelést felülmúl. Délafrikában például a gyémántbányákban a néger munkás 2 és fél shilling hetibérért dolgozik (7-8 forint), ugyanekkor a fehér munkás Wére 31 shilling. A súlyos anyagi helyzet mellett a színes munkások életszínvonala is rend. kívül alacsony, Indiában például a dolgozók átlagos emberi életkora 23 év, Nigériában évente egymillió dolgozó hal meg leprában. 133.000 eni. bérré jut 1 orvos. A gyarmatosítók gondoskodnak arról, hogy a lakosság politikailag is hasonló kiszolgáltatottságban éljen. Ceylonban a lakosság 4 százaléka, Nigériában 1.2 százaléka rendelkezik szavazati joggal. Érthető tehát, hogy az Októberi Forradalom hatása és ezt követően a cári Oroszországban élő különböző nemzetiségeknek felszabadulása és egyenjogúsítása gyújtó hatással volt a gyarmati népek felé is és már az első világháború után gyarmati harcok lángoltak fel Ázsiában és Afrikában egyaránt. Az imperializmusnak sikerült a harcok ellenére is hatalmát megerősíteni a gyarmatokon, mivel a gyarmatok proletariátusa fejletlen, nem tud Kommunista Pártot létrehozni s így a harcok vezetését a nemzeti burzsoázia irányítja, mely kisebb vagy nagyobb engedmények árán lepaktál a gyarmatosítókkal, elárulva saját népét. A második világháború után fokozottabb erővel lángolt fel a gyarmati népek önállósági harca és az imperialisták régi kormányzási politikája csődöt mondott. Kénytelenek vagy látszat függetlenséget adni a gyarmati népeknek (India), vagy fegyveres erővel harcolni t megalkuvásra nem kész vezetők által vezérelt népek ellen. F elmerül a kérdés, miért lendült fel a gyarmati népek szabadság, harca és miért folyik egyre növekvő sikerrel a második világháború után? A második világháború alatt 0 nyugateurópai gyarmatosító országok (Franciaország, Hollandia, Bel gium stb.) fasiszta megszállás alá kerültek, illetve az angol ipar a német bombázók berepülési körébe esett. Kénytelenek voltak a háború folytatásához szükséges iparukat t gyarmati területekre áttelepíteni és ott továbbfejleszteni. Ez a rohamos iparosodás a gyarmatokon többszörösére emelte a proletariátus számát és nagy ipartelepekre koncentrálta. A háború szükségessé tette azt is, hogy e gyarmatok földművelési technikáját modernizálják, fokozottabban gépesítsék. így a parasztság felvilágosodik és kapcsolatba kerül a proletariátussal. Emelett a gyarmati népek hatalmas tömegét mozgósítják a fasizmus ellen katonának. Kénytelen-kelletlen antifasiszta propagandát kell folytatniok Az utóibbi 14 év alatt Aga* fonov gyalu padját csak egyszer kellett gen^ráljavíí ásnak .alávetni, holott a terv erre az időre 5 javítást ír elő. így lehetővé vált 8390 munkaóra, vagyis több, mint 18 ezer rubel megtakarítása. Agafonov a termelési feladatot is túlteljesíti és csak kiváló minőségi terméket szolgáltat. Az Uzbég Kommunista Párt taskenti városi bizotta katonák között, meg kellett magyarázni a háború célját a szine5 katonáknak is: meg kellett magyarázni, hogy a katonák a faji megkülönböztetés ellen, az elnyomás ellen, az emberek egyenjogúságáért^ a népek szabadságáért harcolnak. És hogy e propaganda álnokságát, két- lakiságát észre ne vegyék, kénytelenek voltak a győzelem esetére a gyarmati népeknek szabadságot és függetlenséget Ígérni. A gyarmati katonák előtt a Szovjetunióval való szövetséget sem tudták továbbra eltitkolni, s bár óvatosan és megszű- kítve, de mégis kénytelenek voltak teret engedni a Szovjetunió bizonyos fokú népszerűsítésének A munkás- osztálynak korlátolt szervezkedési jogot is kellett adniok; korlátok között engedélyezték a szakszervezetek és a Kommunista Párt megalakulását. Növelte a gyarmati népek öntudatát az a körülmény is, hogy szertefoszlott a fehér ember legyőzhetetlenségébe és felsőbbrendűségébe vetett hit legendája. Előbb saját gyarmatosítójukat, majd a japánokat és németeket látták fejvesztetten menekülni, látták azt, hogy a felsőbbrendűnek hitt fehér embert katonailag is meg lehet verni. É rthető, hogy a második világháború után megnövekedett a népek öntudata és követelték az angolszászoktól és a többi gyarmatosítóktól a háború alatt megígért függetlenség és szabadság biztosítását. Az imperialisták azonban e szabadságról hallani sem akartak. Még 1945- ben sietett Churchill kijelentent- hogy az Atlanti Charta, amely formálisan minden nép önrendelkezési jogát elismeri, kizárólag a fehér emberre szól. A helyzet azonban megváltozott. A gyarmati népek nem hagyták magukat sem a gyarmatosító ország kormányától, sem saját áruló burzsoáziájától félrevezetni és azzal a fegyverrel, amellyel hősiesen küzdöttek a fasiszta elnyomók ellen, hatalmas szabadságharcot indítottak a gyarmati népek szabadságának másik ellensége, a nyugati imperialisták: ellen. E gyarmati szabadságharcok döntő módon különböznek az eddigiektől. Vezetőjük mindenütt a Kommunista Párt, szilárdan bíznak nagy barát, jukban és támogatójukban, a Szovjetunióban, harcot folytatnak belső ellenségeik ellen is. És ami különösképpen jellegzetessége a harcnak: e harcok sikerrel folynak. Ma egész Ázsia gyarmati világa forrongásban van és egyre növekvő szabadság- mozgalommal rázza le magáról a» imperialisták és saját bábkormányuk igáját. Ezt bizonyítja a vietnami, a koreai, a maláji, az indonéziai, a burmai szabadságmozgalmakról érkezű újabb és újabb győzelmi jelentés. Ezt igazolja a világ legnépesebb országának, a félgyarmati Kínának világtörténelmi jelentőségű forradalmi szabadságharca, felszabaduló, sa is. E harcok igazolják Sztálin eív- társ rgyogó meglátását: A világ elnyomott országainak népe a proletariátus vezetése alatt, a Szovjetunióra támaszkodva képes fölszabadítani önmagát, lerázni gyarmatosítóinak igáját. Ma minden út a kommunizmushoz vezet. A gyarmatokon is. s ág a megvizsgálta Agafonov eljárását és azt terjesztésre ajánlotta Taskent, fémfeldolgozó vállalatainál. TíOráitia Mázsái Mátészalka Szeptember 3-5. Mese a lűzmadárról Káprázatos s*ío&e rajzfilm a szerelmes Hi-jEalcsillaßroI A Vöröskereszt és az MNDSz harcot Indít a vérhas ellen i Takarékos féphasználat és minőséé! munka
