Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-12 / 186. szám

2. oldal NYÍRSÉGI MAGYAR PÉNTEK, 1949. AUGUSZTUS 12. A ni fiataljaink a biztos, derűs jövőt a Szovjetuniónak köszönhetik Nyíregyházán keresztül folytatták diadalutjukat a Komasomoí küldöttei Budapest felé több mint négyszáz küldöttével A leszerelés kérdése es az Egyesült Államok Nemcsak az állomás, hanem az egész város színpompás díszbe öltözött erre az alkalomra. Zász­lók és virágok virítottak minde­nütt s lángoló vörös betűk hir­dették: Éljen a Komszomol! Hogyne várták volna ilyen túl­áradó lelkesedéssel a nyíregyházi dolgozók a szovjet fiatalok kül­dötteit! A Komszomol képvise. lőit! Hiszen az ő soraikba tarto­zott Zoja, a hős partizánlány, Olyeg Kosevoj, Uljana Gromova, meg a többiek mind, az Ifjú Gárda halhatatlan fiataljai, Matrozov, aki saját testével fedte el a fasiszták gépfegyverének | csövét, Sztahanov, a szocialista munkaveseny hőse, aki egy vál­tás alatt új munkamódszerével 6.28 tonna helyett 102 tonna sze­net bányászott, az ő soraikba tartozik Radek Jurkin, az Ifjú Gárda egyetlen élő tagja, Anna Kuznyecova, aki már tavaly telje­sítette 1950-es normáját. Hát hogyne várták volna forró szeretettel a város dolgozói, fia. talok és felnőttek egyaránt, a felszabadító Szovjetunió hős ifjú­ságát?! Amikor lassan begördült a szerelvény a szovjet Himnusz hangjaira ha­joltak meg a piros és piros-fehér- zöld zászlók. Elől Sztálin és Rá­kosi elvtárs képével díszítették a mozdonyt s fenn virágkoszorúval körbefonva a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség jelvénye pompázott és hirdette az ifjúság harcos összefogását a békéért. Az ablakokban sorra megjelen­tek a hős lenini Komszomol tag­jai, fiúk és lányok, a sportolók, a grúz kórus énekesei s ebben a pillanatban ezer és ezer kéz len­dült üdvözlésre, újra és újra fel­zúgott az éljen s visszhangja, a: da zdrasztvujet, virágcsokrok re­pültek, piros, fehér, kék ezernyi színpompás virág árasztotta el a szerelvényt. Szakadatlan éljenzés közepette lépett a mikrofon elé Lajtai Endre elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja városi Végrehajtó Bi­zottságának titkára. — Forró 'szeretettel üdvözöljük Nyíregyházán a hős lenini Kom­szomol küldötteit és büszke öröm az számunkra, hogy ha­zánkban, városunkban üdvözöl­hetjük őket. — A Komszomol fiataljai élen járnak a munkában, a szocialista ihaza építésében s a háborúban legyőzhetetlen bátorsággal küz­döttek. A magyar ifjúság példa­képének tekinti őket. Mi a sza­badságot a Szovjetuniótól kap­tuk, s a mi fiataljaink a biztos, derűs jövőt a Szovjetuniónak kö­szönhetik. Ma a Szovjetunióra támaszkodva építjük hazánkat és minden becsületes magyar dol­gozó hálával és szeretettel gon­dol a felszabadító Szovjetunióra, nagy vezérére Sztálin elvtársra. Újra végighömpölygött az él­jen az állomáson, a nyíregyházi ifjúmunkások ütemesen kiáltot­ták oroszul: Sztálin zdrasztvujet! Viktor Sitnov — aki a ,,Sztálin”-autógyár munkása volt, most pedig egye­temi hallgató — válaszolt az üd­vözlésre. — A szovjet ifjúságnak minden lehetősége megvan a szabad életre, tanulásra, szórakozásra, sportra, hazánk a nagy Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs vezetésé­vel épül. — Most Budapestre megyünk, hogy bemutassuk azokat az ered­ményeinket, amelyeket a békéért vívott harcban értünk el. Buda­pestre megyünk, hogy sok más fiatallal együtt megmutassuk a világ demokratikus ifjúságának harcos egységét a békéért, a sza­badságért, a nemzetek független­ségéért, az ifjúság jövőjéért az Imperialista vadállatokkal szem­ben. — Éljen a világ ifjúságának harcos egysége! Magasba emelkedtek a zászlók, úgy lobogtatták őket válaszul, dübörgőit a taps aztán felzengett az Internacionálé hangja s a vo­nat elindult a lenini Komszomol A tavasszal halvány rózsaszínű és fehér törékeny virágok borí­tották be a vidéket. Az öregek azt beszélték, emberemlékezet óta nem volt ilyen virágdús az alma- ifa és a megyfa, mint az idén. S ahogy az első nyári szelek pajkos suhintása után a fákról lehullott a sok virágszirom és az apró gyümölcsök növekedni kezdtek, örömmel állapították meg a Pszkov-környéljii Bákinó-k ölhöz kertészei, hogy rekordtermésre van kilátás. Öt esztendővel ezelőtt, 1944 júniusában, a hitleri betolakodók kikergetése utáni napokban szo­morúan álltak meg a golyóktól felhasgatott, letöredezett gyü­mölcsfák között a pszkoviak. A szomorúságot azonban rövidesen tettre és munkára kész elszánt­ság váltotta fel. A micsurini nö­vényélettan tudományára támasz, kodva hozzáláttak, hogy életet öntsenek a halálrasebzett gyü­mölcsfákba. Alexander Lomo- noszov, a szövetkezeti gyümöl­csös öreg micsurinistája így em­lékezik vissza azokra az időkre: — Orvos voltam akkor, nem kertész Egész napon át a sebe­sült fákat kötözgettem, gyógyí­tottam. De meg is van az ered­ménye. Joggal lehet büszke Lomono­szov a földművelés 60 éves mes- * % tere. Munkájának, tudásának és akaraterejének eredményeként ma 6 hektáron újra pompázik a régi, háborúelőtti kert és ráadá­sul ugyanekkora területen fiatal alma-, körte és szilvafák, ribiz- ke. és egresbokrok sorakoznak végeláthatatlan sorokban. Micsurin utján Az öreg Lomonoszov a gyü­mölcsfák nevelésének és átalakí­tásának szenvedélyét és szerete. tét Mucsurintól, a természet nagy átalakítójától tanulta meg. A hároméves terv kereté- ben épített és a tavaszon be­fejezett Vasgyár-utcai kisla­kásokat átadták lakóiknak. Nagyban enyhített ia lakás­hiányon ia h u s z onn é yy lak ás o s kórház megépítése, 24 család jutóttt. megfelelő kényelmes lakáshoz. A bérház minden lakását kiutalták az igénylőknek, akik az elmúlt napokban már el is foglalták a laká­sokat. Az új lakásokat a Budapest felé, ahol a világ ifjú­sága megnyeri az élet csatáját, a béke harcát élükön a hős szov­jet ifjakkal. a Budapestről jelentik: Nyíregy­házától Budapestig is zászló és virágerdő között vezetett a iKomszomol.ifjak útja. A városok és községek ifjúsága túláradó1 lel- •kesedéssel üdvözlte a hős Kom­szomol küldötteit. Este a Keleti pályaudvaron az ifjúság, a főváros lakosságának tíz és tízezer főnyi tömege várta és üdvözölte lelkesen a Szovjet­unió hős fiait. Fiatalkorában nem egyszer láto­gatta meg a nagy tudóst. Csodá­latos elbeszéléseit nem hallgatta szájtátva, hanem szegletes betűi- val szorgalmasan rótta a sorokat jegyzetfüzetébe. Mikor visszatért falujába, kicsiny kezecskéjében igyekezett hasznosítani a hallot­takat és a látottakat. Eredményei azonban hiába voltak biztatók, nem volt elég földje, nem tudott terjeszkedni. Csak a kolhozban nyílt igazi lehetősége a munkára, amikor 12 hektár kitűnő földet bíztak rá. Azóta, hogy nehéz kézzel elő­ször vetettem papírra tanítómes­terem tanait, — mondja Lomono­szov _ minden nehézségben az ő útmutatásait követtem. Ha órá­nyi szabadidőm akad, azonnal elő­veszem az ő könyveit és lapoz, gatom. Nélkülük lehetetlen dol­gozni. jövedelmező foglalkozás A pszkovi kerület kolhozaiban nem Lomonoszov az egyetlen, aki Micsurin tanítványa. Az öreg ker­tészek közül sokan vannak, akik annak idején felkeresték a növé­nyek, fák, virágok nagy tudósát. Ezek most mindannyian ugyanaz­zal a kitartással és lelkesedéssel fáradoznak a pszkovi kolhozok tijjáteremtésén, mint Lomonoszov. Azt a tudást pedig,amit Micsurin­tól kaptak és amelyet az évek folyamán még értékes tapaszta­lataikkal ki is bővítettek, most továbbadják a fiataloknak. Min­den öreg micsurinista mellett a fiatal kolhoztagok egész légiója tanul. A kolhozok nem fukarkod­nak a kertültetés költségeivel. Először azért, mert jövedelmező­nek látják a gyümölcstermesz­tést, másodszor pedig azért, mert a jó hagyományok szerint; „Rossz gazda az, akinek nincs gyü­mölcsöse.” (Szocialista ipar és kereske­delem, a Nemzeti Vállalatok, valamint a Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozói lakják. tervbe, hogy ezzel elősegítse a dol­gozók gyermekeinek tanulását, biz­tosítsa a legeldugottabb helyek szá­mára is a műveltség megszerzését A nevelők is jelentős segítséget kap­Az Egyesült Államok európai ügy­nökei saját képviselőházuk elé hoz­ták az Atlanti Szerződés kérdését A népnek minden eszközzel azt sze­retnék bebizonyítani, hogy az egyez­mény megfelel az ENSz alapokmá­nyának és nem áll ellentétben a béke cs biztonság megőrzésével. Eb­ben persze maguk sem hisznek, nem bíznak saját lakájaikban, a nyugati államok kormánypárti képviselőiben sem, s így helyesnek látták például Olaszországban meghamisítani a sza­vazást. Ha arról van szó, hogy megfelel-e a szerződés az ENSz alapokmányé, nak, talán kérdezzük meg Trygve Liet, az UNO főtitkárát. Ű eléggé illetékes arra, hogy válaszoljon é8 elégszen válaszolt is, kijelentvén, hogy az Atlanti Tömb háborús cso­portosulás. Truman néhány nappal ezelőtt nagy szcinforigátás közepette kijelen, telte, hogy „Az Egyesült Államok politikája az ENSz megerősítésének és támogatásának politikája“. Tru­man, a háborús uszításban megvé­nült amerikai elnök úgy látszik, már néhány hetes, néhány hónapos tör­ténetekre sem emlékszik. Arra sem például, hogy a fegyverek és fegy­veres erők csökkentésével, az atom fegyver betiltásával foglalkozó bi­zottságok nem voltak képesek hatá­rozatot hozni a leszerelésről, mert az Egyesült Államok jelenleg jobb. nak látja a felfegyverzést, mint a hadsereg és fegyverek számúnak csökkentését. Mire való ez a fegyverkezés? Az egyik legreakciósabb, leginkább szov­jetellenes amerikai, Taft szenátor bizony bevallotta, hogy az oroszok nem lépik túl a Yaltában megállap! tott határokat és a Szovjetunió ré­széről nem fenyeget fegyveres tá- madás. Hát akkor mire való a „védeke­zés“ (ahogy ők mondják)? És mire való a háborús uszítás? Nem nehéz kitalálni. Amerika mé lyen henne jár a válságban és azok az országok, melyeket a Marshall- tervvel „segélyez“, szintén ezen az úton vannak. Ez év májusáig az Egyesült Államokban 10, júliusi? pedig már 13 százalékkal esett az ipari termelés. (Az 1929—32. évi gazdasági válság idején csak 10 szá- zalék volt a csökkenés.) Fél év Páris. A küszöbön álló buda­pesti demokratikus Világifjúsági Találkozó Franciaország ifjúsága között mind nagyobb érdeklődést vált ki. Újabb és újabb ifjúsági szervezetek azt a kívánságukat fejezik ki, hogy a budapesti 'fesztiválon képviseltessék magu­kat. Az ifjúsági szervezetek, a re- pülögyárak ifjúsága „Kellerman gyár a békéért hárcolók szövetsé. gét” megalakították és elhatároz­ták, hogy Budapestre, a Világifjú­sági Találkozóra nagy delegációt küldenek. Az ifjúság külön jel­vényeket készít. Ezek közül egyet az ifjúság nemzetközi barátságá­nak jeléül egyik budapesti pe­remvárosban lévő nagyüzem fia­talságának adnak át, a másikat pedig a vietnami delegációnak, a francia fiatalságnak azon ifjúság, gal szembeni szolidaritása je­nak az új iskolák felépítésével, ké­nyelmesebben, kisebb létszámmal könnyebben tudják elvégezni fontos munkájukat. így épül fel rövidesen Büdszentmihályon is egy iskola mintegy 100.000 forintos beruházás­sá!. ság megszüntetésén gondolkoznak, pedig kár az időtöltésért, azt a kapi­talizmus eltörlésével lehet csak megszüntetni. Berkley aleltiök azt mondta egy munkanélküli küldött­ségnek, hogy a fogyasztók a gazda, sági válság okai, mert nem vásárol, nak. Persze, az nem jutott eszébe, hogy a fogyasztók ott állnak előtte, a fogyasztók munka nélkül vannak, hétről-hétre többet tesznek ki közü­lük a gyárból és éppen ezért nem tudnak vásárolni. Maguknak a tőkéseknek sem tesz jót a válság, hiszen ha áll a gyár, nem tömi profit a tőkészsebeket, nem lehet a munkások ezreit ki­zsákmányolni. Szeretnék tehát, ha el tudnák halasztani a válságot. Hogyan gondolják ezt? Fegyver, gyártással. Csak éppen a vásárlók­kal van komoly „baj“. Bradley, az Atlanti Paktum vigéce igaz, hogy 1c- utazott Európába, járt Párizsban és Becsben, látogatásával azonban nem igen dicsekszik a Fehér Házban. Tárgyalgatott a fegyverek eladásá­ról, a fegyverkezés előnyeit ecsetel- gette a sajtónak adott nyilatkozata, ban, csupán egyről feledkezett meg. Elfeledkezett összebeszélni Cannon képviselővel és amíg ő Európában tárgyalt, Cannon kikottyantotta. hogv Amerika csak fegyvereket szállít, az ágyútölteléket, a katona­ságot adják a többiek. Az Egyesült Államok párizsi kö­vetsége előtt lezajlott tüntetési, a bécsi dolgozók békemegnyilvánulása méltó felelet volt Bradleynek: „Ta. knrodj ki hazánkból, takarodj ki idegen!“ A kapitalista országok dolgozói nem akarnak ágyútöltelék lenni. Ke­ményen kiállnak a háborús uszítok ellen. Minden képességükkel erősí. tik, ellenállhatatlanabbá teszik a Szovjetunió vezette béketábort, részt.vesznek az elnyomóik ellen vívott bérhacokban és tüntetések­ben, nem ijednek meg Moch és Scelha tíz- és tízezer csendőrének fegyvereitől, tisztában vannak vele, hogy nincs az a véreskezű helügymi. niszter, aki megakadályozhatná a béke erőinek növekedését, a Szov­jetunió iránti szeretet és ragaszko­dás elmélyülését, az igazi hazaszere, tel megnyilvánulását. Harcolnak az új rabszolgaság ellen, elküldik köve. teiket minden békemegmozdulásra: Párizsba, Milánóba és most az ifjak­kal Budapestre. léül, amely a gyarmati rabság el­len harcol. A francia iroda kommünikét tett közzé, amelyben többek kö­zött ez áll: „Az iroda felhívja az összeg szakszervezeteket és ifjú­sági szervezeteket a szakszerve­zeten belül, hogy a demokratikus Világifjúsági Találkozón, amely Budapesten fog lefolyni, azzal nyújtsanak tevékeny támogatást Franciaország munkásifjúsága delegációinak, hogy ez a nemzet­közi találkozó egy lépés legyen előre a békéért vívott azon küz­delemben, amelyet az egész világ ifjúsága vezet. Gépesített gyapotbetakaritás Ebben az évben Üzbegisz­tánban számos traktorállo­más és szovhoz végzi a gé­pesített gyapotbetakarítást. UJ gyapofcszedő gépek százai (mennek :az ültetvényekre. A napokban fejeződött be az a tudományos és techni­kai konferencia, amely meg­vitatta a gépesített gyapot- szedés kérdéseit. A gépkeze­lőket speciális előkészítő tanfolyamokon oktatják ki. G00 kitűnő szakembert ké­peznek ki rövid idő alatt. Rossz gazda az, akinek nincs gyümölcsöse Elfoglalták a lakók a Vasgyár-utcai kislakásokat Iskola épül Büdszentmihályon Népi demokratikus kormányzatunk számos új iskola felépítését vette alatt négymillió alkalmazottat bo­csátottak el. „Közgazdászaik“ a vál­A francia ifjúság készül a VIT-re

Next

/
Thumbnails
Contents