Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-20 / 166. szám

4. oldal NYÍRSÉGI magyar nép SZERDA, 1949. JULIUS 20. KÖNYV A nemzetközi munkásmozgalom Nemes Dezső Ez a könyv végigkíséri a marxizmus harcát és győzelmét a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Végigkíséri a proletariátus küzdelmét a kizsákmányolás meg­szüntetéséért és az új szocialista társadalom felépítéséért. Száz év az az időszak .amelyet Nemes De­zső munkájában megvilágít, a Kommunisták Szövetsége megala­pításától, az 1948-as párizsi forra­dalomtól kezdve a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodá­jának felállításáig, a mai nemzet­közi munkásmozgalom eseményei­nek feltárásáig. Nélkülözhetetlen kézikönyv ez mindazok számára, akik harcosai, felépítői az új szo­cialista társadalomnak és ezt a harcukat, munkájukat azzal a fel­ismeréssel végzik, hogy saját ha­zájukat csak úgy tudják felszaba­dítani, ha a különböző nemzetek dolgozóival vállvetve harcolnak a közös célért. Vaspata Jack London Jack London fantasztikus politi­kai regénye 1907-ben jelent meg először. A nagy amerikai haladó- szellemü író megdöbbentő módon előre látta a fasizmust, melyről azt gondolta, hogy Amerikában Petőfi szabadság eszméje Résziét"Révav iózsef: „Marxizmus," népiesség, magyarság“ c. könyvéből ...Petőfi hitt a magyar népben és hitt ab­ban, hogy Magyarország újjászületése a ma­gyar nép műve tesz... Nem ábránd ült ki a nép- oöl, nem mondja a nápre, hogy éretlen tömeg, izs hisz abban, hogy botlások ellenére, zeg­zugos kerülőutak ellenére végeredményiben a nép meg tudja találni a heiyes cselekvésnek az Út ját. Mi adott neki erőt arra, hogy higyjen a népben? Szabadságeszméje adott neki erre erőt. Petőfi nem ábránitult még ki a nagy polgári forradalomnak, a nagy francia forra­dalomnak szabadságeszméjéböl. Petiig kiábrán­dulhatott volna, mert az a kor, amiben ü élt, nemcsak ezeknek a szabadságeszméknek a kora volt, hanem a belő.ük való kiábrándulás­nak is a kora. A francia forradalom elvihar- zasa után, amikor nyilvánító lett, hogy politi­kai szabadság nem jár együtt a gazdasági és az emberi felszabadulással, végigvonul k,uró- pán ez a kiábrándulás. A harmincas években amikor a demokratikus mozgalmaknak egy új hulláma kezdődött Európaszerte, a polgár­ság ebből új következtetést, a liberálizmus kö­vetkeztetését vonja le: a szabadság legyen puszta politikai szabadság és mint politikai szabadság is legyen minél korlátozottabb. Petőfi szabadságeszméje nem ez a liberá­lis szabadságeszme, hanem átfogó univerzális szabadságeszme — ismétlem — visszanyúlás a francia forradalom szabadságeszméjéhez. A szabadságot úgy énekli meg és úgy ünnepli, mint egy világot mozgató erőt, szinte mint egy istenséget. Mi a lényege ennek a szabadságeszmének? A lényege: a humanizmus. A szabadság azért világot formáló erő, mert az emlyer világot formáló erő. Az van emögött a szabadságeszme mögött, hogy az ember ura, vagy ura lehet sa­ját világának, hogy be tudja rendezni saját világát, saját életét a maga képére. Petőfi sza­badságimádata: hit az emberben. És ezért több az ő népiessége mindenféle olyan régi vagy Új népiességnél, amelynek szemhalára nem terjed túl a parasztságon. Ez a parasztságra- — és csak a parasztságra — orientálódó népiesség össze tudja egyeztetni a nép szere- telét az emberben való hitetlenséggel. Elég,itt talán utalni a francia Gionóra. Es ezért volt összegyeztethetö ez a népiesség, ez a népet sze­rető, de az emberben nem hívő népiesség olyan törekvésekkel, amelyek a nép politikai kisko- rusítúsához vezettek. Ezért volt összeegyeztet­hető és ezért összeegyeztethető ma is ez a né­piessé g azzal a nézettel, hogy az ember nem ereit a szabadságra. Petőfi szerint erett rá. fel lehet vetni a kérdést, vájjon nem naiv szabadsághit-e ez, nem olyan szabadsaghit-e, amelyen túlment az idő es amelyet ma már megmosolyogni lehet? Persze van ebben a sza­badsághitben — ha akarják — egy bizonyos naivitás is. De én azt állítom, hogy ez az úgy­nevezett „naivitás“, több, mint a szabadságból való divatos szkeptikus kiábrándulás. Tudta Petőfi is, hogy a szabadság, különö­sen a politikai szabadság nem minden. — Az „Apostol^-ból, „A XIX. század kö.tőihez" c. verséből kiderül, hogy ismerte, már a korabeli francia szocializmusnak eszméjét. De Petőfi költészetében, emberségében, cselekvésében és politikájában az a nagyszerű, hogy látva a francia forradalom szabadságeszméi és az új polgári világ közötti ellentmondásokat —- lát­va, tehát nem naivul — meg tudott maradni a nép emberének, humanistának, jakobinusnak. fog kitörni. Külön aktualitást ad a könyv­nek, hogy ma, amikor ismét kísért a fasizmus veszélye, a világ béke­szerető népei a Szovjetunió veze­tésével küzdenek a „Vaspata”, az amerikai imperializmus ellen. A nagyjelentőségű könyv friss és korszerű fordításban került a magyar olvasók kezébe, a Szikra kiadásban. Kultúrműsorral készülnek Szabolcs dolgozói a terménybegyüjtési ünnepre Huszonnegyedtikén Sza­bolcs minden községében, falujában terménybegyüjtési ünnepet rendeznek a dolgo­zók. Gyönyörű ünnepnap lesz ez, 'amikor dolgozó parasztsá­gunk bizonyságot tesz arról, hogy szívén viseli az ország minden dolgozójának ügyét, versenyezve gyűjtik a ter­mést, az ország kenyerét. Az ürnépségre a legkisebb falu is gyönyörű kultúrműsorral készül, a falvak, község dolgozó paraszt fiatalsága, az Eposz-ifjak a legnagyobb dologidő kelős közepén is lelkesen készülődnek ennek a napnak méltó megünneplé­sére. FILM IIIIIIIIUIIIU1IUINIIMIIII Varázskristály Ez a film a Türkméii Szovjet Szó. uali.sta Köztársaság fennállásának huszadik évfordulóján készült. Csupa dal, tánc a film- 5 türkmén nép mc séi elevednek meg. A színe»*, ktp a . gó, vidám 'örténctek a feUzaba.Sult boldog nép örömteli derűjét áraszt, ják. A történet középpontjában a „varázskristály“ áll. Allar szamáron járja az országot, mindig üres a zsebe, de birtokában van egy bűvös kristálygömb. Egy alkalommal lakodalmasokkal találkozik, akik megkérik, hogy szórakoztassa őket. Aida mesélni ke/d. Az első mese egy pásztorról és szerelmeséről szól, akik eltáncoíják történetüket. Megelevenednek előt­tünk a türkmén nép gyönyörű népi táncai. A második mese egy megható sár relmes történet, a kán zsarnokságá­tól szól. Aldar Koszé még több me­sét is mondana a lakodalmasoknak, azonban erre már nincs idő: lovas jön a háború hírével és a menyeg­zői menetből harci menet 1í9z és Aldar Koszé, aki 3z előbb még me­séket mondott, most lelkesítő be­szédben búcsúztatja a háborúba In­duló harcosokat, akik elindulnak, hogy megvédjék szocialista hazáju­kat a fasiszta rablókkal szemben. A gyönyörű szovjet film bemuta­tását csütörtökön délután kezdi, a« újra meginduló Apolló filmszínház Nyíregyházán. — HATALMASEREJŰ robbanás j.usztított pénteken este a Németor­szág francia övezetében fekvő Fruin városban. A robbanást a háborúból visszamaradt és felhalmozott lőszer okozta. A romok alól eddig 60 ha­lottat és több, mint 30(J sebeíültet emeltek ki. — A MAGYI Eposz ötnapot tan­folyamot rendezett ai VlT-re va!<5 alapos előkészítésre. Barátom arca hirtelen bánatossá Két pohárköszöntő Irta: E. Szorgejev Szilveszter estéjén a szerkesztő­ségben felhívott régi barátom, Grisa Kudrin, — Üdvözöllek öregem —- dörög­te mély hangján a telefonban. — Hogy vagy, gyűröd a papirost?! Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!.., — Melyik Grisa? — kérdeztem rosszmájban, — a százhúsz kilós, álomszuszék, káposztakotlettel a szájában? — Hazudsz, papírpocsékoló! — így Grisa, — Kudrin vagyok, jó­vágású, közepes életkorú, vonzó külsejű férfiú! Erről különben sze­mélyesen is meggyőződhetsz, ha megígéred, hogy az újesztendőt újra nálam köszöntőd fel... örömmel indultam útnak Grisa lakása felé. Útközben elgondolkoz­tam, s eszembejutott tavalyi szil­veszterünk. 1947. utolsó óráit is vele töltöttem. Véletlenségből csep­pentem be hozzá, csak úgy talá­lomra, hiszen a háború előtt talál­koztunk utoljára. Fiatalságunkat szomszédos esztergapadok mellett töltöttük, s még az utolsó ciga- rettavégeket is megosztottuk egy­mással Sok idő telt el azóta, s mindketten megváltoztunk: Grisá- ból mérnök, tiszteletreméltó gép­gyári igazgató lett, jómagam, ahogy ö szokta mondani „papír- pocsékolóvá” lettem. Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik, — Grisa örömmel fo- gadott. — Igazán te vagy az? — dór- mögte mély hangján, sát akart ölel­ni. Ebben azonban megakadályozta hatalmas pocakja. — Cseppet sem változtál, ugyanolyan nyápic, gön­dörhajú fiú vagy, mint voltál! — De ezt nem lehetne rólad mondani, — mondtam nevetve, — te aztán alaposan meghíztál. Mi az oka? Vízkór, elefántkór vagy szívbaj?! — Egyszerűen helyes az élet­beosztásom, — mormogta Grisa ön­elégülten, s belesüppedt egy ha­talmas karosszékbe. — A kitűzött tervet teljesítem három hónapra, A jó minőségre ügyelek. Kitűnően alszom, nyugodt vagyok, tiszta a lelkiismeretem, jól végzem dolgo­mat. Érted?.., Jól tetted egyéb­ként, hogy eljöttél. Mit tanácsolsz, milyen pohárköszöntőt mondjak? Hivatalosak hozzám a gyár embe- rei... Boldog új évet! Sok sikert! — ilyeneket szoktak ilyenkor mon­dani. — Így válaszoltam, de már tgen szórakozottan, mert figyelme, met teljes mértékben lekötötte az ételektől ,italoktól roskadozó a\- tal... Grisa azonban nem volt meg­elégedve a válassza], — Valami lelkesítőt is szeretnék mondani. Ilyeneket: Hárommillió rubel javadalmazást kaptunk! De mit monodhatnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? — dohogta. — Ejnye, nem kell ezen olyan sokat gondolkozni! Iszol egy-két pohárkával, s meglásd, egyszeribe Cicero lesz belőled... vált, s ez az arckifejezés nevetsé­ges ellentétben állt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húsos ar­cával... — Te könnyen beszélsz! Inni! Orvos tiltotta el! — mondta só­hajtva. — Elhájasodás! Mig ti fe­jedelmi lakomát ültök, én káposz­takotlett és szódavíz mellett búsla. kodhatom... Pontosan 12 órakor Grisa nehéz­kesen felemelkedett a karosszék- bői, s arcán méla undorral koc­cintotta vízzel telt poharát a likő. rös poharakhoz. — Boldog újévet! — hebegte.— Sok, a terveknek megfelelő sikert! S általában jó, csendes, nyugodt munkát! Barátom nem sok lendülettel tartotta meg a szónoklatot! Utána bágyadtan roskadt székébe, s meg nem mozdult reggelig. Kifárasztot­ta az éjszakázás elkényeztetett kö­vér testét... Erre gondoltam, ahogy most ba­rátom lakása felé közeledtem. — Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtt állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy félmázsával kevesebbet mutatott, s a rózsa­színű zsírpárnácskák i's eltűntek az arcáról. Az ördögbe! Mi történt veled édes Grisám?! kérdeztem elhülve. — Térj magadhoz, — válaszolta, s olyat csapott a vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában meg­változott! — Nincs ebben semmi boszor­kányság — folytatta még mindig hahotázva döbbent tekintetemen, — figyelj ide, majd elmondom, mi­től lettem ilyen karcsú: — Emlékszel még arra a buta pohárköszöntö:re tavaly sziiivesz- terestén? „Csendes, nyugodt mun­ka...” Bevallom, most is ég a fü­lem, ha arra a békés önelégültség­re gondolok, melyben akkor leled- zettern! De szerencsére az élet be- leszólt akkori hangulatomba, s egy év alatt minden megváltozott! — Egy szép napon a miniszté­rium arról értesített, hogy gyárunk javadalmazását csökkentették. Fel­nyögtem és ellenkezni próbáltam. Persze nem lehetett. Most már azt moncíom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki kellett látnunk a munkának: három hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor megállt, s éppen fel akartam lé- lekzeni, mikor újabb utasítás ér­kezett: 2 millió megtakarítás! Ma. gával a miniszterrel1 csatáztam, de minden hiába! Bezártam az irodá­mat, a kulcsot zsebrevágtam, s végigjártam, a műhelyeket. Láttam: vannak tartalékok. Az esztergályo- soknak azt tanácsoltam, hogy gyorsabban indítsák be a padokat, a szerelők brigádját önálló gazda­sági alapokra fektettem... — De a dolog nem maradt eny- nyiben. Már láttam, hogy egyre emelkedik a nyereségűn^ mikor egy hétre Lenigrádba kellett utaz­nom, hogy ellenőrizzem a rende­léseket. Mire visszatértem, a párt- bizottság a következőket közölte: „Távolléted alatt a közösség kis­sé megváltoztatta a tervezetet, — s kötelezettséget vállalt arra, hogy még további három milliót takarít meg... Vedd tudomásul, hogy he­lyetteseid nem emeltek kitogást ez ellen!” Felnyögtem újra, immár harmadszor. L)e a titkár így vi­gasztalt: „Semmi baj, Grigor Sztyepánovics! A kollektíva majd segít neked, s tudod, ha a nép iga­zán akar valamit, akár egy hegyet is elmozdít a helyéről...” — A munka utolsó, legkisebb mozzanatát is szabályozni kellett. Hosszú teázással egybekötött gyü- lésezésekre gondolni sem lehetett! Sztahánov-tanácsot szerveztem a gyárban. Jómagam meg beiratkoz­tam a pénzügyi tervintézet esti tagozatára. Tanultam. S úgy taka­rékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem! Így aztán jól dolgoztunk, az állam öt millióját december hatodikéig elő­teremtettük az utolsó kopekig! Sőt, még további kötelezettséget is vállaltunk. És most már nem is jajgatok.., Grisa barátom elmerengett a történeten, de aztán újra felde­rült az ábrázata. Olyan mozdulat­tal tapogatta meg karcsú alakjára simuló ruháját, mintha maga is csodálkozna ezen a változáson... Örömömben majdnem a nyaká ba borultam... — Nagyszerű — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorá* eszünk, utána énekelünk. S aztár — ha szabad kérdeznem, milyei pohárköszöntőt mondasz inegfo gyatkozott barátom?-7 Emiatt ne fájjon a fejed Csak ennyit mondok: „Éljen a: alkotó, fáradhatatlant küzdelemtel jes szovjet él elütik 1”

Next

/
Thumbnails
Contents