Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-17 / 164. szám
2. oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP VASÁRNAP, 1949. JULIUS 17. W En szemámaah ajánlom magamat] a ti köbötökbe... A Csokonai Színház műsorpolitikájáról Jól emlékszünk a múlt Petőfi ünnepségeire, amikor a forradalom, a szabadság költőjét, az ellenforradalom, a soviniszta uszítás költőjévé próbálták gyalázni, Petőfi tiszta hazaszeretetét lerántották a nacionalizmus, sovinizmus mocsarába. Tisztán és igazi valójában csak most, a dolgozó nép felszabadulásával állhat előttünk a nép nagy költője, amikor a kommunisták vezette népi demokráciánk Iehánt minden ráaggatott szennyes köntöst emlékéről. Nemcsak azzal, hogy a dolgozó nép közkincsévé teszi azokat az írásait is, amelyeket a múltban elsikkasztottak, félredobtak, hanem azzal is, hogy méltán tartja magát Petőfi dicsőséges hagyományai továbbfolyrn- tójának, továbbfejlesztőjének. Amiről Petőfi beszélt, amit Petőfi akart, azt a kommunisták megvalósították és továbbléptek szellemében, A kommunisták hazaszeretete Petőfi hazaszeretete. Petőfi hazaszeretete is a ncp szeretete volt. ,,...Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezetekbe, semmi másnak, Magyarország az utóbbi időben sokat tett, de még koránt sem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen... mert minden nem. zetnek ez a két főcélja: boldogság és szabadság... Könnyű most a nép barátjának lenni, most mikor a nép az úr a hazában és a világon: de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hívták és megvetették és engemet szinte megvetettek és keserűséggel illették, mint a nép pártfogóját.” Felemelt fővel mondhatta ezt Petőfi Sándor Szabadszálláson. — Hazaszeretete valóban a nép szeretete volt, nem a nemesek hazájának, földbirtokosok kastélyainak szeretete, hanem az elnyomott parasztok, jobbágyok, _ belső és külső elnyomástól szenvedő, görnyedő nép szeretete volt. Költészete pedig a nép hangja. „...Az ő költészete nem a nemesi lelkiismeretfurdalás költészete többé, hanem egy öntudatra ébredő népnek a hangja. Másszóval: Guszjev, a híres öreg kohász belegen fekszik. Tanítványa Mescserjákov új kohászati eljáró, t talált fel. Kísérletezés közijén a nagyolvasztó megsérült ? Guszjev bánatában- megbetegedett. öreg barátja, Szuliov ko. hómester eljön hozzá betcgláto- gatóba s természetesen a gyérről beszélgetnek. Szuhov: Láttad, milyen írógép van az irodában? Csak megnyomtam a billentyűt, egyet csávát tam a hajtókaron és minden számolást egyedül elvégzett. Bárcsak szerezhetnék egy ilyet, Guszjev: Fáj a szivem. Apollinárl. Ma Mescserjákov az új olvasztó- eljárást irányítja. Pavlicsev az automatagépet próbálja ki-., én pedig csak fekszem itt, mint egy darab fa. Szuliov: Mit tegyünk, ha az egészsé- gtd nem engedi. Guszjev: Az én helyem a nyersv.ás mellett van. Ott meggyógyul az ember. Szuliov: Tudod-e, hogy a kokszból hat tonnát takarítunk meg? Most ellenőrzőm az érc-megtakaritást. Guszjev : Különös . . . Észrevctted-e, hogy manapság újfajta munkás, osztály alakul ki. Olyan, amely önmagát képezi. Ugy-e, azelőtt senkinek sem jutott eszébe. Petőfi hazaszeretete Petőfi Sándor népiességében a felülről jövő nemesi reformnak a gondolata helyett az alulról jövő népi felszabadulásnak a gondolata szólal meg, Nem a nép ^felemelése”, nem az „érdekegyesítés” itt a probléma többé, hanem a nép felszabadítása’1 — írja Révay József tanulmányában.” Petőfi né- piesstge tehát forradalmi népies. ség. Ugyanaz a forradalmi népiesség, amely az Alföldről szólva versében benne rejlik, szólal meg a forradalom előestéjén írt versében: „Még kér a nép, most adjatok neki:” Ez szólal meg abban a másikban is, amely a népfelkelést ünnepli már az európai forradalmi mozgalomnak a hatása alatt: „Feltámadott a tenger, a népek tengere.” És mert szerette a népet egyaránt vette fel a küzdelmet a külső és belső elnyomókkal szemben. „Republikánus vagyok lelkes- tűi, testestül, az voltam, mióta eszmélek, az elszek a végső lehelle. temig” — hirdette és ugyanakkor felvette a harcot a belső árulók, ingadozók ellen, „...amikor Jella- sich hadai Pesthez közeledtek, a haza veszélyben volt, de a kormányban nem olyan férfiak ültek, akik az ellenállást azzal az erély- lyel szervezték, amelyet a veszélyben lévő haza megkövetelt volna, hanem (az egyetlen Kossuth Lajost kivéve) fűhöz-fához kapkodtak, Budapest és Bécs között szaladgáltak — ebben a krízisban, amikor lét vagy nemlét kérdésről volt szó — adja ki 'Petőfi a jelszót: le ezzel a kormánnyal, jöjjön egy olyan kormány, amelyben van elég erély, bátorság a népre támaszkodva megvédeni a magyar forradalom vívmányait! És nem véletlen, hogy a magyar forradalomnak ezen a válságos fordulópontján kondítja meg Petőfi Sándor a vészharangot a belső bitangok ,a beiül szervezkedő reakció ellen. Amikor úgy látszott, hogy a magyar ügy már elveszett, s a magyar „mérsékeltek” tömegesen kezdték otthagyni a magyar forradalomnak, a magyar nemzeti ügynek a táborát, írta Petőfi: Köztünk van a legnagyobb ellenség. hogy gyári munkásnak menjen, ha kimaradt, vagy éppen kicsapták a felső iskolából? Szuhov: Igaz bizony. Ha valaki félbehagyta a papi iskolát, félkép. zettségűnek számított és írnok lett belőle. Guszjev: De most az ifjúság középiskolai végzettséggel jön a gyár La. Persze nem engedik őket egyszerre a termelő munkához. Előbb még tanítják. Csak álljon helyt a munka érettségi vizsgáján, csak vizsgázzon le a Szta- hanov kurzusokon, mielőtt munkapadhoz jut. így van az jól, mert a munkás az örök illák. Holtig tanul. A technika halad, az ifjúság pedig elébe megy. Hajdan máskép volt. Ő alkalmazkodott a géphez, megalázkodott a gép előtt. De ma? Nem hallgat, hanem követel. Mert okosabb, mint a gép, ő uralkodik a gépen nem a gép őrajta. Szuhov: Jól mondod. Nagyon helyesen. Guszjev: Mert vájjon miért kerülnek ki most a munkásosztályból hírneves mesterek? Azért, mert foglalkozásuk új útjait tárják fel mindenki előtt . .. Hogy i.- volt a múltban? Természetesen akkor is akadtak művészi, szak. A cudar, az áruló testvérek! ...Könnyű bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok.” „Az, hogy 'Petőfi költészetében ,,valami új van és nem egyszerűen a régi folytatódik, kifejeződik abban is, hogy ez a költészet a reformkor költészetével szemben a demokratikus internacionalizmusnak, a „világszabadságnak’1 jegyében áll... Petőfi túlmegy Ka- zinczyn, de ugyanakkor túlmegy Kölcseyn is. Petőfi nem kozmopolita, hanem nemzeti, de úgy nemzeti, hogy ebben a szabadságért küzdő népek nemzetközi szolidaritását vállalja.” Gondoljunk csak arra, amikor Petőfi élesen szembekerült az olasz segélykérdésben a Batthyány kormánnyal. Az osztrák császári ház ettől a kormánytól, a szabadságharcos Magyarországtól katonai segítséget kért ,a szintén szabadságukért küzdő olaszok ellen. A kormány ingadozott és hajlandó nak mutatkozott a segítség megadására. Petőfi felháborodottan tiltakozott ez ellen. Petőfi a világszabadság költője volt és „teljes hévvel fordult ez ellen az árulás ellen.” „Petőfi írta az új nemzetgyűlés megnyitásakor 1848 júniusában: Bármilyen erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságosok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő!” Még nem mondhatjuk el, hogy ebben az új hazában, amit mi építünk, nincsennek már sötét barlangok és denervértanyák, még nem mondhatjuk el, hogy ebben a mi új hazánkban már minden szögletig eljutott a nap és a tiszta levegő. De rajta leszünk, Petőfi Sándor szellemében, hogy a tiszta levegő eljusson hazánk minden szögletébe és hogy kipusztuljanak országunkból a sötét barlangok és a denervértanyák.” avatott, merész mesterek. Emlékszel-!-. Gurtopravovra? Szuhov: Arra, aki bekötött szemmel is tudott dolgozni a hengeren,? Guszjev: Arra, arra. Fenséges látvány volt. De kinek? De minek? Olyasféle volt, mint a cirkuszt zsonglőr, aki palackokkal dobá- lódzik. Nézni érdekes, de haszon nincs belőle. Szuhov: És emlékszel Csiviilihinre? Arra, aki az italtól pusztult el. Olyan kimustrált pádon, amin másnak a durva munka, a nagyolás sem ment volna, ő for- gattyúkat esztergályozótt. Egész Európában nem akadt párja ebben. De ugyan miért? Mert félt minden más géptől. Úgy érezte, hogy nem tud megbir kózni a bonyolultabb géppel, írástudatlan volt. Ez is hozzájárult félénkségéhez. Mi pedig, látva, hogyan forgácsolja el a tehetségét, még lelkesedtünk érte. Guszjev: Úgy van. Lám megértetted a példákat. A mai munkás, régi idők mértékével érve technikus lehetne. Szuhov: Tanultabb lett a nép. Guszjev: Igen. Uj időket élünk. Az idő eljött. Mi vívjuk ki a jövőt. A jövő munkása pedig olyan képzett lesz, mint manapság mérnök. A színház előcsarnokában, az Ipafai lakodalom“ szüntében hallot- uk: „A Csokonai Színház műsora 'étről hétre rosszabb. Az Ipafai lakodalom már olyan rossz, mintha a lövő héten játszanak“. Mintha válasz lett volna K. S. elvára fenti szavaira az a szíulap, -mely a következő íiét műsorát hirdeti és elárulja, hogy a színház mos- lani vezetőinek r.em szándéka, hogy az eddigi műsorpolitikán változtasson. A nyíregyházi villanytelepi dolgo ók arra a kérdésre, hogy miért nem iönnek el a színházba, ezt válaszolók: „Azok a darabok, amelyeket i társulat játszik, nem érdekelnek lennünket“1. Az Erzsébct-kórliáz egyik vezető Jtvosa kérdezte: A halottakról jót, agy semmit elv alapján hallgatunk-e i színház műsoráról? A cinkosság bűnébe esnénk, lia sem szólnánk hozzá ahhoz a népi lemckráciától idegen, züllött műsor- •olitikához, amelyet a színház mos. ani veztői követnek. Ezért nyilán megmondjuk: ha mérlegre tesz- /ük azt, ami haladó és a másik ser. ,cnyőhc, ami haladásellenes, ízlést omboló volt a színház eddigi műso- án: a mérleg azt mutatja, Nvír- ogvháza kulturálisan többet nyert olna, ha a Csokonai Színház ezen :» nyáron nem kereste volna fel váro- nnkat. Szimonov, szovjet író cikkére utal- ä Major Tamás elvtárs, a Nemzeti izínház igazgatója a Szabad Nép joins 3-i számában megjelent írásában Sztálin szavait idézi: „Az életben Tibidig haldoklik valami körülöt- ünk. De az, ami haldoklik, nem •gvszerűen teszi ezt, hanem nem ;kar meghalni, küzd a létért, iparkodik eltávolítani az elmúlást. Az Jetben valami új születik. De ami ziiletik, az nem egyszerűen megy végbe, hanem szűkül, kiabál, le ikar mondani a létezés jogáról. Harc '. régi és az új, a haldokló és szii- 'ető között -—- íme, ez fejlődésünk alapja.“ Major elvtárs cikkében megvilágítja, hogy az eddigi és az ez- itán következő dramaturgia alapja: feltárni „a születő és haldokló világ lágy konfliktusát“. Nem drámaírókról, hanem színját- •zókról lévén szó, a kérdést így tehetjük fel: akik színházunk műsorát összeállítják, kinek a pártján állanak? A színház eddigi műsora azt válaszolja; nem a születő, hanem a haldokló világ pártján. A színház élén már nem áll kapitalista igaz gató, a népi demokrácia kultúrpolitikájának hullámai viszont szervezetileg még nem érkeztek el a Csokonai Színházig. A műsor összeállítói most azzal, hogy mit választanak ki. tűznek műsorra a kétségtelen hiányos anyagból — saját arcukat mn tatjuk meg. Ez az arc pedig nem a népé; színházunk jnűsorpolitikűját még a magyar dráma kétségkívül meglévő hiánya sem indokolja. „Ida regénye“, „Mágnás Miska“ (úgy. ahogy láttuk), „VIÍL osz’álv*, ..Ipafai lakodalom11 3 mindennek tetejébe „Az ügyvéd és a férje“ -- ki állíthatja, hogy a meglévőből ez a legérdekesebb, leghaladóbb, amit ma játszani lehet? A nyíregyházi fiatalok, a VlH. (•sztály, a tanítók az Ida regénye ’:tJ,n joggal mondták: nem ilyenek vagyunk, nem ilyennek akarjuk ma- púnkat látni a színpadon sem A MÁV egyik dolgozója U indokoltan tette fel a kérdést: Ha már a Mág- nus Mókát játszák, miért a cseléd, hú és leány nevetségességét túlozzák e! benne, miért nem inkább a dzsentriket teszik benne uevctsé gessé, ami még az írórak is szándéka volt? Nyíregyházára is áll az. amit L. M. a Szabad Népiben a külvárosi színházról ir: „Ma is tombol az ízlésrombolás, a szellemi fertőzés, a Jeli. okráciaellenesség. Ami regi és 1 ossz, hazug és hamis, káros és romboló, az mind fellelhető“ színházunk műsorán is, itt az ideje tehát, hogy rendet teremtsünk. Az igazgatóság nem képes, vagy nem hajlandó a >:ínház életében ezt a rendet meg. teremteni: vesse fel élesen a kérdést n színtársulat pártszervezete, s határozatával bizonyítsa: nem akarnak továbbra is rés lenni a demokrácia kul túrfrontján. Vitas sa meg a színházi páriszerve- et: az új, a szocialista embertípust, amely most alakuló drámairodalmunk bőse lesz, új módon kell: játszani, ennek pedig előfeltétele, hogy a társulat is új, szocialista módon viszonyuljon a problémákhoz, s mindenek- előtt a Párthoz. A pin-pong mellett találjanak időt színészeink a marxizmus-leninizmus tanulmányozására is, mert ezáltal esznek képesek kifejezni a haladó darabok társadalmi mondanivalóját. S mindenckfölött tanulmányozzák a Szovjetunió élenjáró művészetét, ' merjék meg és szeressék felszabadítónkat és művészi téren is esz. niénykcpünket, a Szovjetuniót, amely minden dolgozót, a színészt is. méltó ! ars ad almi helyére emelte. Ismerve azt a nevelő hatást, amelyet a jó színház nyújthat, elvárjuk, hogy haladó, magyar és külföldi, égi és új darabok játszásával szín- társulatunk a továbbiakban a népi demokrácia oldalán, Petőfi szavaival, -a néppel tűzön, vízen át“ vívja a haldokló és születő világ harcát. Vajda Márton Uj iskolák tömege épül Bjelorussiában Bjelorusszia falusi lakossága az új iskolák tömegét építi. Számos kolhoz elhatározta. hogy saját erejéből úpíjtiíúj iskoilákajt. A köztársaság sokszáz községében építő-brigádokat szerveztek, be • szerezték a faanyagot és már ímeginldulft iaz építkezés. A baranevicsi-területen az új iskolai idényre mintegy száz új iskolaépület kerül tető alá. Sok új iskola épül Bjelorusszia egyéb területein is. Nagy építkezések Krasznodárban Ebben ;az évben nagj ütemben folytatódik Krasz- nodár további helyreállítása és rendezése. A tervek szerint idén hatvanöt lakóházat és tizenkét irdodai épületet kell helyreállítani és felépíteni. A helyreállítás harmincezer négyszögméternyi lakóterületet érhit. Néhány hatalmas ház már el is készült. Rövid időn be' ül a többi épületekről is leszedik az állványokat. Erőteljesen folytatódik az útépítés is. A Vörös-ytcat már be aszfaltozták és most folyik a Lenin- és a Vörös Hadsereg útja aSuíaUosrása. A lakosság lelkes munkával veszi ki részét Krasznodár újjáépítéséből. Vadim Kozsjernohov : Azidő elfőtt... Részlet a ,,Tiisfolyóu cimü színműből
