Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-14 / 161. szám

Ma délután nyilvános pártnap lesz a városháza udvarán VI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM ÁRA 6« FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1949. JULIUS 14. ÚJABB GYŐZELEM! Csodálatos, győzelmes ünnepe volt ez a világ dolgozóinak! Hat. vanhárom nyelven zendült fel szombaton éjszaka az Interna- cionalé hangja, a világ proletár­jainak harcra hívó, győzelemre lelkesítő himnusza a milánói Pa­lazzo del Arte falai között, ami­kor Di Vittorio elvtárs, a Szak- szervezeti Világszövetség újból megválasztott elnöke így szólott: ,,A világ proletárjainak a Szak- szervezeti Világszövetségben ösz- szefogott lebírhatatlan ereje meg­hátrálásra kényszeríti a háború és a fasizmus erőit!” Hasonlított ez az ünnep ahhoz a nagy életcsa­tához, amelyet néhány hónappal ezelőtt rendeztek Párisban, ami­kor sorra jöttek a munkásküldött­ségek és ezt mondták: ,,Itt egyet­len gyár sem fog hadianyagot gyártani a világ szabad népei el­len vívott háborúra", vagy amikor a feketeruhás, fehérhajó Kozmo- denjanszkaja asszony, Zojának, a hős mártír.partizánlánynak édes­anyja szavai nyomán millió és mil­lió asszony, anya, testvér kiáltot­ta könnyezve, de elszántan: Küz­dünk a háború ellen! Vagy talán hasonlított azokra a felejthetetlen percekre, amikor a prágai békekongresszuson min­denki felugrott a helyéről, sírva. nevetve ölelték, csókolták egy­mást magyarok, franciák, szovjet emberek, kínaiak, négerek, ango­lok, erre a három szóra: Nankin. got felszabadította a néphadsereg! A győzelem napjai voltak ezek. A háborús uszítok erőfeszítései, azoknak az igyekezetei, akik láb­bal tiporják a népek szabadság- jogait egyre erősebb ellenállással találják magukat szemben. A bé­kéért és szabadságért küzdő né pék ellenállásával. És ennek a harcnak legélesebb fegyvere a Szakszervezeti Világszövetség 71 és fél millió szakszervezeti dolgo zó nemzetközi összefogása. ,,A Szakszervezeti Világszövetségnek ■élen kell járnia az üj háborús ka­tasztrófa kirobbantására igyekvő elemek ellen irányuló küzdelem-, 'ben” — mondja a Világszövetség milánói Kongresszusának határo­zata is, és a Világszövetség győ­zedelmesen halad azon az úton, amely Berlinen, Párison, Prágán 'keresztül vezet. A szovjet szakszervezeték pél -damutatása nyomán valamennyi ország szakszervezetei széleskörű harcot folytatnak a háborús uszí­tok leleplezésére, megbélyegzé­sére. Szerte a világon békebizott­ságok alakulnak az üzemekben, iskolákban, A szövetség végre­hajtó szervei javaslatot terjeszte­nek a béke-v.ilágkongresszus ál landó bizottsága elé, hogy a le­hető leghamarább szervezzék meg a nemzetközi békenapot, a népek szabadságáért és békéjéért vívott harc újabb győzedelmes állomá­sát. ,,A Kongresszus utasítja a Vi- tágszövetség végrehajtó szerveit, hogy erélyesen lépjenek fel min­den olyan szakszervezeti központ­nak a Világszövetséghez történő csatlakozása érdekében, amely szakszervezeti központok állás­pontja kedvező a nemzetközi szak- szervezeti egység irányában. "Szé­lesre tárva, nyitva állanak a Vi­lágszövetség kapui minden be­csületes, a munkásosztály érde­keit képviselő szakszervezet előtt, minden becsületes, a békéért és szabadságért, a demokratikus jo. gokért küzdő dolgozó előtt, de csukva állanak olyanok előtt, .akik a munkások nemzetközi ösz. szefogását akarják megbontani. Csukva állanak a Brit Szakszerve­zeti Szövetség, az amerikai CIO áruló vezetői előtt. Azt hitték az imperialisták, hogy rést üthetnek ezekkel a faltörő kosokkal a szi­lárd acélfalon. Próbálkozásaik ku­darccal jártak, és kudarccal jár­nak a jövőben is, mintahogy ku­darccal járnak háborús uszítá­saik is. Hiába akarnak most szakadár szervezeteket teremteni. Az áru­lók genfi összeesküvő tanácskozá­saira a munkások megadták a méltó választ. Amikor a sztráj­koló angol rakodómunkások ellen az angol „munkáskormány” a ki­kötőkben kivételes állapotot hir­detett ki és többezerfőnyi katonai osztagot vonultatott a kikötőbe, a francia dokkmunkások szakszer­vezete felszólította a francia kikö­tők dolgozóit: lépjenek azonnal sztrájkba. ,,Lehetetlenné kell ten­ni a kapitalisták és kiszolgálóik minden mesterkedését. Kikötőmun­kások előre a szolidaritásért!” — Ugyanakkor kétezer londoni te­hergépkocsivezető máris' megta­gadta a fuvarozást, az ausztráliai kíkötőmunkások pedig bejelentet­ték, hogy szerdán huszonnégvórás rokonszenvsztrájkot rendeznek a londoni mozgalom elősegítésére.— Ez méltó válasz Deakinnek, Ca- reynak, Kupersnak és a többiek­nek! Tanulhatnak belőle. Vagy talán a Hcrthy-fehérban. dát kiszolgáló, gyalázatos Peyer nem akarja észrevenni, hogy pél­dául a magyar dolgozók 30 millió forint felajánlást tettek a nemzet­közi proletárszolidaritás megerősí­tésére. Bármelyik üzemben, gyár­ban, Vas-, Pest-, Hajdú vagy Sza­bolcs megyében lelkesen kiáltot­ták a munkások: éljen a világ mun­kásosztályainak szilárd szövetsé­ge! És kiáltásuk nyomán tízezer­számra születtek a felajánlások. A nyírbátori Bóniban sem maradt le egy üzemrész sem. Here András lakatos kipirult arccal állott fel, amikor társai nevében ígérte: a Diesel-motort július 15-re befe­jezzük. Vagy a nyírbogdányi gőzkazánház dolgozói, hogy: a szén- fogyasztást 3 százalékkal csök­kentik. Vagy dr. Pálóczi Péter a szellemi munkások nevében, hogy' a kereskedelmi könyvelést napra­kész állapotba helyezik. Sorolhat­nánk megállás nélkül. De igen, látják mindezt az áru­lók és tehetetlen dühvei csikor­gatják a fogukat, de mást nem tehetnek. Senkinek sem sikerülhet a Szak- szervezeti Világszövetséget a munkások, dolgozók nemzetközi összefogását szétzúzni. A világ dől- ! gozói, munkásai, munkásnői, elv­társak és barátok szívükbe zár­ják a Világszövetség milánói Kongresszusának felhívását: ',Dol- t gozzatok állandóan és kitartóan ^ azon, hogy soraitokat összefogjá­tok és megerősítsétek a nemzet- 1 közi szakszervezeti egységet. Hadd i tudják meg az imperialisták és ) lakájaik, semmi sem törheti meg a j munkásosztálynak azt az elhatáro- zását, hogy egységesen küzd a békéért, a szabadságért és létér- « dekeiért.” t 1 francia és olasz kikötőmunkások is támogatják az angol dokkmunkások bérharcát A világ figyelme a londoni ki­kötőmunkások harcára irányul. A dokkmunkások sztrájkja egyre nagyobb méreteket ölt. A szükség- állapot elrendelését követő keddi napon további kétezer dokkmun­kás lépett sztrájkba. A kikötőkben veszteglő hajók száma 135. A kishajók, az uszályok és a de­reglyék rakodómunkásai bejelen­tették, hogy nem hajlandók olyan áruk szállítását vállalni, amelye­ket a szükségállapot rendelkezései folytán beállított katonák rak­tak ki. A. francia kikötőmunkások szak- szervezete rokonszenvtüntetésre készül londoni társaik mozgalmá­nak alátámasztására. A szerda reggeli jelentések sze­rint a genovai kikötőkben dolgozó olasz munkások is megtagadták a Kanadából érkező hajók kiraká­sát. Az angol főváros egyik legna­gyobb húselosztó központjában szolgálatot teljesítő 2000 hús­szállító munkás egyhangúlag elha­tározta, hogy nem foglalkozik olyan hússzáílításokkal, amelyeket a kikötőkbe vezényet katonák raktak ki. A szerdai imperialista angol la­pok kétségbeesett hangon írnak a sztrájkról. A hangulatra jellemző, hogy az angol rádió hangoztatja: a szükségállapot még nem je­lent ostromállapotot.” Taft is észrevette: az ötlanti Egyezmény háborús szerződés Az Egyesült Államok szenátusá­nak az Északatlanti Szerződés ra­tifikálásáról folytatott vitájában felszólalt a hírhedten reakciós Taft köztársaságpárti szenátor is. ■ J Kijelentette, ,,nem szavazhatok ■ az egyezmény ratifikálása mellett, ■ mert ez a szerződés véleményem szerint sokkal inkább járul hozzá a háború keletkezéséhez, mint a békéhez. Úgy gondolom, hogy a szerződés a fegyverszállítási ter­vekkel együtt teljes egészében el­lentétben áll azon kötelezettségek szellemével, amelyet az Egyesült Nemzetek alapokmányában elvál­laltunk.” Rámutatott Taft, hogy a szerződés semmibe veszi a Biz­tonsági Tanácsot és katonai elő­készületeket folytat anélkül, hogy támadás történt volna. A szená­tor beismerte, hogy a szerződés az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának egész szellemét sérti és elkerülhetetlenül két fegyveres táborra osztja a vilá­got. Értekezletet tartott a négy berlini parancsnok Kedden tartotta az Ellenőrző Ta­nács épületében első értekezletét Berlin négy parancsnoka. A pa­rancsnokok megvitatták a külügy­miniszterek tanácsa párizsi záró­közleményének harmadik pontjá­ban foglalt döntések végrehajtásá­nak kérdését. A külügyminiszteri értekezlet záróközleményének har­madik pontja ugyanis előírja, hogy a város életének rendezése I rosrészének igazgatására vonat­érdekében a négy parancsnok kozó egyetemes érdekű kérdése- vizsgálja meg a Berlin négy vá- | két. Svédország számára a válság kezdetét jelenti a MarshalMerv Malquist, a Csehszlovákiában tar­tózkodó svéd szakszervezeti küldött­ség vezetője kijelentette, hogy Svéd­ország számárai a válság kezdetét jelentette a Marshall-tervhez való csatlakozás. Emelkedett a munkánál, küliség, különösen az épitőmunkások körében. Svédországban az amerikai érdekeknek megfelelően hajtják vég­re a tőkebefektetéseket, emiatt több iparág termelését korlátozta. Az Egyesült Államok képviselője dik­tálja Svédországnak a külkereske­delmi és egyéb feltételeket. Szabad Kína joggal elvárja, hogy az amerikaiak is tisztességesen viselkedjenek Mivel a volt alkonzulnak ez volt Sanghaj népe nagy ünnepi felvo­nulással emlékezett meg a japán im­perializmus elleni háború kitörésé­nek 12. évfordulójáról. William Olive volt amerikai alkonzul gép­kocsijával kihívóan az ünneplő kö­zönség soraiba hajtott és csaknem halálát okozta több ünneplőnek. A legszemtelenebb módon viselkedett, amikor autóját megállították a rend­őrök. Mikor bekísérték a rendőrségre, állítólagos diplomáciai jogaira hivat­kozott. A hatóságok megérttették vele, hogy a szabadkínai népkor­mány és az Egyesült Államok között jelenleg nem áll fenn diplomáciai kapcsolat. Erre az amerikai beismer­te, hogy hibát követett el és bocsána­tot kért. az első kihágása, a hatóságok elte­kintettek a további eljárástól és szabadlábra helyezték. A sangháji lapok rámutatnak arra, hogy ez az eset figyelemreméltó lecke 3z amerikai imperialisták szá. mára. Sok amerikai még mindig azt hiszi, hogy továbbra is megtarthatja azt az öntelt viselkedését, amihez a Kuomintang rendszere szoktatta őket. Meg kell tanulni, hogy közben az ország ura a kínai nép lett és szabadon, mindenkivel szemben érvé­nyesíti tekintélyét. A kínai nép vé­delmébe veszi a külföldi állampol­gárokat, de joggal elvárja, hogy ők is tisztelettel viselkedjenek. A jövedelem elosztását és a tartalékolás kérdését vitatta meg a termelőszövetkezetek kikül­dötteinek első országos értekezlete A baji közösen termelő szövetke­zeti csoport kezdeményezésére a termelőszövetkezetek kiküldöttei or. szágos értekezletet tartottak, ame­lyen a jövedelemelosztás és a tarta­lékolás kérdését tárgyalták meg. Az értekezletet Keresztes Mihál; államtitkár nyitotta meg. — Nagyon jól tudjuk — mon­dotta —, hogy az az út, amelyre termelőszövetkezeti csoportjaink lép­tek, kezdetben sok nehézséggel jár, de ezeket a nehézségeket le kell győzni. A termelőszövetkezeti cso­portoknak példát kell mutatni a do! gozó parasztság felé, hogy azok a tények láttára megbarátkozzanak a szövetkezés gondolatával. Ezután ismertették a jövedelem­elosztással és a tartalékolással felve­tett kérdéseket. Pál József hangoztatta, hogy a tartalékolás a csoportot megerősíti. A parcellagazdálkodást folytató dol­gozó parasztok aiz év folyamán igen rendszertelenül jutnak bevételhez, a nagyobbarányú őszi bevétel után a következő őszig számottevő bevé­telük nincs. A termelőcsoportok tag­jainak életében ez a rendszertelen­ség nem következhet be. Ezután a kiküldöttek szólaltak fel. Valamennyien megállapították, hogy a közös szövetkezeti vagyont gyara­pítani kell. A szövetkezet megerő­södése a tagok megerősödését, élet- színvonaluk fokozott emelkedését eredménvezi. Az értekezlet lelkes hangulatban folyt le. Résztvevői felállva, szűnni nem akaró viharos ünneplésben ré­szesítették a Magyar Dolgozók Párt­ját és a magyar nép nagy vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Végül hatá­rozatot fogadtak el a tartalékolásról és a jövedelemelosztásról. ^Mezőgazdasági fejlődésünk egyik fontos tényezője — mondja a hatá­rozat — a szövetkezeti nagyüzemek, a termelőszövetkezeti csoportok gaz­dasági megerősödése. Ennek érdeké­ben az értekezlet elsatározta, hogy minden termelőszövetkezeti csoport a közös szövetkezeti vagyont gyarapító beruházási tartalékot tesz félre, a jövő gazdasági év termelési szükségleteit biztosító üzemgazdasági tartalékot létesít, az állammal, a nemzeti vállalatokkal, a szövetkezeti hitelszervekkel szemben vállalt fize­tési és szálítási kötelezettségeit ide­jében és pontosan teljesíti. Minden közösen termelő csoport (III. típus) csak a munkateljesítmények szerinti munkaegységek alapján oszthatja szét a tagokat megillető eredmény­részesedést. Most a mi kezünkbe van letéve, hogy hogyan alakítsuk szövetkeze­tünk jövőjét. Be fogjuk bizonyítani, hogy kormányzatunk mindig bizto­san számíthat a szövetkezeti csopor­tok becsületes, eredményes muuká- jára-“ II 'Tlyüségl * ■ Magyar Népi

Next

/
Thumbnails
Contents