Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-10 / 158. szám
4. oldal. nyírségi magyar nép VASÁRNAP. 1949. JULIUS 10. H Szovjetunió a világbéke legfőbb őre A század hű gyermeke... Az alábbiakban részleteket közlünk Dimitrov elvtársnak abból a beszédéből, amelyet a Bolgár Munkás (kommunista) Párt V. kongresszu sán, 1948 december 19-én mondott el. . A Szovjetunió nemzetköz’ tekintélye és hatalma mérhetetlenü^ megnőtt, mert hősi harcival nemesit párt megvédelmezte szabadságát ti függetlenségét, de egyben felszabadi tóttá az európai népeket a rabság alól. A Szovjetunió döntő szerepet játszott a támadók felett kivívoti diadalban és megvédte az emberi civilizációt a fasiszta rablóktól, a: egész világnak megmutatta, hogy Z szocializmus és a demokrácia erői győzhetetlenek. A Szovjetunió í nemzetközi politika döntő tényező jévé vált. A béke és a népek bizton ságának szilárd támasza, a haladá ós az igazi demokrácia felé vivő fej- lődésük biztosítéka. Ajz egész világ imperialistaellenes egységfrontjánál, elén álló Szovjetunió ledönthetett» akadálya annak, hogy a nemzetköz: reakció megvalósítsa a népek új vi lágháborúba sodrására irányuló fc kete terveit. Amint az első világháború azzal fejeződött be, hogy Oroszország ki vált a kapitalizmus világrendszeré bői, így a második világháború és & fasizmus szétzúzása azt eredmé nyezte, hogy több kelet- és délkelet európai állam kiesett az imperialista rendszerből. Ezek az országok, ante lyeket a szovjet hadsereg szabadított fel, lehetőségeket nyertek arra hogy szabad választás útján határozzák meg népeik sorsát és a Szovjet unió önzetlen támogatását élvezzék. A gyarmati rendszer válsága, amely a második világháború követ ktztében kiéleződött, hatalmasai, fellendítette a gyarmati és függő ot- szágok felszabadító mozgalmait veszélybe döntötte az imperialist; rendszer mögöttes területeit. A gyat inati népek többé már nem akarnak a régi rendszerben élni és döntő harcba kezdtek független, ön áll. államuk megalakításáért. A háború minden tőkés országban eddig nemlátott mértékben elszege nyítette a tömegeket, növelte t munkanélküliséget, a nyomort és az 1 Georgi Dimitrov | éhínséget és kiélezte az osztály ellentéteket, mert a burzsoázia mindenütt át akarja hárítani a háború é; háború utáni nehézségek főterhét u munkások vállára. Ezzel együtt be következett a háború után a nemzetközi munkásmozgalom nagy fel. lendülése. A fasiszta támadók szétverósr után a nemzetközi reakció áttette székhelyét az Egyesült Államokba A hitleri világuralmi tervek, amelyek a múlt háborúban megbuktak az amerikai imperialisták világ uralmi terveinek adták át helyüket. Ezek a kalandor tervek, amelyek Európa és az egész világ gazdaság: politikai és ideológiai rabságba döntésére törekednek, az országok és i»épek túlnyomó többségének érdé. kei ellen irányulnak. A finánc- oligarchia kapzsi imperialista törek- vésci és a szocializmus, valamint fc népi demokrácia megerősödésétől való félelem diktálta azokat . . . ...A SZOVJETUNIÓ iránti vi. szony ma vízválasztó a demokrácia és a reakció tábora között a nem zetközi porondon Ez különíti el a háborús uszítókat és a tartós demo kialikus béke bajnokait . , . Az új világháború uszítóit lelep lezve, Sztálin elvtárs nemrégiben megmondotta, hogy végződhet ez a politika I „Ez a politika — mondotta Sztálin elvtárs — csak az új háború uszítóinak szégyenteljes bukásává* végződhet. Churchill, az új háború legfőbb gyujtogatója máris elérte, hogy elvesztette népének és az egész világ demokratikus erőinek bizalmát. Ugyanilyen sors vár minder; háborús uszítóra. A népek emlékezetében még eléggé élnek az elmúlt háborúk borzalmai és a békéért küzdő társadalmi erők elég halai masak abhoz, hogy Churchill tanítványai az agresszióban nem tudják megtörni é3 új háborúba taszítani őket.“ \ alóban elmúlt már az az idő amikor a népek vak és lehetetlen eszközei voltak az uralkodó tőkésklikkeknek. Mindkét félteke béke szerető népei egyre határozottabban mozgósítják erőiket a béke, a demo krácia és a világkultúra védelmé ben, egyre világosabban rajzolódik ki az iinperialistaellenes világfronl. melynek élén a nagy Szovjetunió ál. s melynek erői szünet nélkül gyara poduak. Most, midőn az imperialist; klikkek nyíltan fenyegetőznek a. atombombával, minden nép a Szov jetunióban látja a világbéke legfóbL őrét és a civilizáció védőjét a kapi talista barbársággal szembe. A beke- szerető népek eleget tanultak, ka lönösen a háború és a béke erői között lefolyt párbajból, amely a» Egyesült Nemzetek közgyűlésének mostanában befejeződött ülésszakán játszódott le Az angol-amerikai ini perialistákat, akik elutasították g Szovjetuniónak az atom-fegyver be tiltásáról és az öt nagyhatalom fegy. verzetének harmadával csökkentése, ről szóló javaslatát, az egész világ előtt leleplezték, mint a béke é9 a népek közötti együttműködés ellen ségcit. A két világtábor közötti viszony latban különös jelentősége van an nak a hosszú évek óta tartó kitartó és hősies harcnak, amelyet a kínai nép folytat függetlenségéért az im perialisták és azok megvásárolt ki nai ügynökei ellen... Az ötszáz- milliós kínai nép demokratikus erői már a reakció fölé kerekednek et- a végső győzelem világosan kirajzó iódik. így szüntelenül növekszik és erő. sedik az imperialistaeilenes arcvondl. Most is törhetetlen ereje van már. A népi tömegek, az országok impe rialistaclienes erői, amelyeknek első sorában a kommunista pártok álla nak, meg tudják bénítani a támadt szellemű imperializmus harcias mesterkedéseit és ilymódon biztosít vi. lesz a tartós béke az egész világon. Minden emberi műnek az emberi ség javát, a haladását kell szolgálnia és az igazi költők, írók akkor szolgálják a haladást, ha segítik az cm- bért harcaiban, társadalomépítésé ben, önmaga újjáépítésében. Rámu. tatnak a kor hibáira az igazság erejével. koruk hű gyermekeivé válnak Érzik és tudják koruk problémáit benne élnek a korban és gondosár cl tudják választani azt, ami a ha ladást szolgálja, attól, ami gátolja r fejlődést. Petőfi Sándor így cseleke- eleit, korának, a haladásnak hű gyúr meke volt: „...hogy bennem szag gatottság van, az, fájdalom, való; de nem csoda ... e szaggatottság nen is egészen az én hibám, hanem századé. Minden nemzet, minden csa Iád, sőt minden ember rnegbasouloi. önmagával. Az emberiség a közép kor óla nagyot nőtt, <s még mindig’ a középkori öltözék van rajta, nnitt Petőfi látta, hogy a feudális el nyomás tarthatatlan tovább, de Többet akart mint erről beszélni. Petőfi tudta azt. amott megfoltozva és kibővítve ugyan; de Ő mindazonáltal más ru* hát kíván, mert ez így Í9 szűk neki, szorítja keblét, hogy alig vehet lélegzetet, s aztán czégyenli is magát, hogy ifjú létére gyermekruhát kell viselnie. így van az emberiség szégyen és szorultság között; kívül csendes, csak egy kissé halványabb a szokottnál, de belül annál inkább háborog, mint a vulkán, melynek ke zel van a kitörése. Ilyen e század, s lehetek én másforma? én, századim bü gyermeke!*4 — írja Petőfi akkor, amikor a forradalom vihara izzik a levegőben s inognak a trónok, császárságok, a feudalizmus jármában nyögő Európában. Petőfi soha nem tagadta meg a forradalmat, egy pillanatra sem tétovázott, tollát és életét egy percre sem állította az elnyomók szolgálatába: hegy ezt a világot meg lehet változtatni és meg is akarta változtatni. Hitt a forradalom erejében! Olvassuk csak: Látom fátyolodat, te sötét mélytitkú jövendő, És nieggyujtván a sejtés tünüéri tüzér, c Fátyolon átlátok, s attól, airi olt van alatta, Borzadok, isszonyodom, s egyszersmind kedvre derülök És örülök szilajon. A háború istene újra Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván Lóra ül és végigszáguld a messzi világon És a népeket eldöntő viadalra kihíja. Két nemzet lesz a föld ekkor s ez szembe fog állni: A jók $ a gonoszok. Mely eddig veszte örökké, Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az ítélet, Melyet Ígért isten próféták ajakai által. Ez lesz az ítélet s ezután kezdődik az élet, Az örök üdvösség, s érette a mennybe röpülnünk Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszabni. Nem, szívem nem eladó, e szívnek Nincsen ára, Nem megy az be a hatalmasoknak Kincstárába . .. Széjjel osztom én a szegénységnek, Kik kunyhóban és útfélen élnek, Köztük ingyen osetom szét. Megint aratunk írta i Szabó Pál (Megjelent a Szabad föld-ben) Nálunk Biharban, az aratást ugyan ősidők óta takarásnak hívják, ami azt jelenti nyilván, hogy a termést betakarítjuk. Ahány ház, annyi szokás, de maradjon hát az aratás aratás, annál is inkább, mert ezen néven került bele az irodalomba. Én tízéves voltam, amikor legelőször kikerültem a tarlóra, és pedig azért, hogy szokjam meg. hogy tanuljam. Mást nem csináltam, minthogy a kötelet teregettem, mikor kötésre került a sor. A két szárát meglógtam, a közepére ráléptem, egy kicsit meghúztam, hát így. Nem sokáig tartott ez az aratásunk, mert nekünk csak egy darab búzánk volt, mindig egy darab búzánk volt, annyit ettünk, amennyit ez a darab termett. Mikor nőttünk, keresni kellett hozzá, enni akartunk, Hiszen én is éppen ezért készülődtem hozzá idejében, Tizenkétéves elmúltam éppen, mikor marokszedőnek men- tem az urasághoz. Egyetlen örömöm ebből az időből, ha véletlenül nagyobb darabnak láttam a szalonnát, amit kaptam egy hétre, mint amennyit más marokszedő kapott. Más marokszedő öröme meg az volt, ha nagyobbnak látta az övét, mint az enyém. Azt a fél kilót, amiért egy egész vasárnap délután vártunk, várakoztunk a magtár előtt az árnyékban. Egész estig, Mire hazaértünk, rendben feküdtek a csillagok. Nem baj. Vigasztalásul ott volt számunkra az egész végtelen ha. tár, A rétben dőlt búzákkal, olyan búzákkal, olyan rozzsal, hogy kaszacsapáskor egy hajításnyira is mozgott felette a mogyoróinda. Nem olyan bűbájos dolog volt az aratás, mint ahogy ezt Írók, riporterek széliére írtak újságban, könyvekben! Többek között azt írták, hogy a parasztember aratáskor csak ciberét eszik és ezt azért teszi, mert az a legjobb. S hőskölteményt írtak erről a nagyszerű cselekedetről. Pedig; Isten látja a lelkem, ettem volna én minden nap paprikáscsirkét is, ha lett volna. Mint ahogy evett volna más is. Ezek a firkász gazemberek így nyugtatták meg az erre anélkül is hajlamos földesúri világ lelkiismeretét, hogy az aratás körül minden jól van úgy, ahogy van. De hát, ha jó koszton arattunk volna, megettük volna a fél keresetet. Kiváltképpen mink, íélbéres marokszedők. Az urasági földek rendszerint messze voltak a falutól és fel kellett kelni gyakran egy órakor, hogy kiérjünk a megbeszélt időre. Sietni kellett a kötélvetéssel, de vágni is kellett fröstökre valamennyit, hogy felvehessük tervünkkel és a másik bandával a versenyt. Elkésni nem lehetett. — Mert a bandában nem volt irgalom. Aki kicsit is elkésett, úgy verte a banda mérge, gúnyja, mint az ostora Ha lányok késtek el. ezekkel még kegyetlenebből bánt el a banda: megharangozták. Az volt a jelszó, hogy aki nem bírja, az dögöljön meg. Micsoda pokoli verseny volt ez! Micsoda erő és egészség pocsékolás! Az emberiségnek és fiatalságnak micsoda fertelmes tékozlása. A legjobb kaszás járt elől, s a jó kaszásnak rendszerint jó kaszája is van, az vezette az iramot! De mikor jött visszafelé, a többiek rendjét a tarlójáról saccolgatta! S mondta vagy káromkodta, hogy egyformán tartjuk a zsákot. Kötéskor megindult az eleje, mint a fergeteg, hát persze, valakinek szükségképpen muszáj hátul is lenni, de ugyanígy a keresztelésnél. Haj, haj. Még csak nem is verseny, de valóságos csatatér volt ez. Napközben kidőltek némelyek és elmaradottak a keresztek tövén fekve és nyögve. Az asszony kihozta az ebédet és ott találta meg az urát valahol, mint a dögöt. — Éppen csak még mozgott. Az én időmbeli emberek tudják jól. hogy így volt. Orvos? Jó ivóvíz? Jó koszt? Társadalombiztosítás? Fészkes fene. S mindez miért? Hogy legyen kenyér legalább őszig. Mert a télen már úgy se lesz. Télben rághattuk a máiét. Tavaszkor meg kérhettünk kölcsön a gazdától, vagy a malmostól. De azért; Ha elmúlt az aratás, a földesúr minden esztendőben megrendezte az aratóbált, ami rendszerint a délutáni órákban kezdődött olyan formában, hogy a marokszedők közül a nagyja lányok felöltöztek úgy, ahogy tudtak, két lány fogta a búzakoszorút mink álltunk a hátuk mögött szintén felöltözve, úgy, ahogy tudtunk, de hajadon fejjel, alázatosan. Az urak jöttek lefelé a kastély lépcsőjén, jöttek méltóságo- san fontoskodva, s mikor leértek, valamelyik lány eldadogta az üdvözlő beszédet, a földesúr átvette a koszorút, s nyomban átaladta az intézőnek. Micsoda fertelmes, pokoli világ! Mink versenyeztünk szinte életre. halálra az urasági tarlón az aratásban, mink győztünk, s mégis a földesurat koszorúztuk meg. Mienk volt a verejték, a fáradság, a napszúrás, a csontig való lesoványodás és a földesúré volt a dicsőség! Megemlékezem már az én földes uramról; Nagybölöny-Bölöm Józsefről, aki nem volt éppen rongy ember, csak hát földesül volt a maga, illetve a földesurak módján. Be sokszor láttam, hogy jöttek le a kastély lépcsőjén, íme, egy aratási bál vendégei; gróf Tisza István, meg a felesége, gróf Vass Albert, Herczeg Ferenc, az akkori Haza ,.nagy írója”, színésznők nevét nem írom, legyen emlékük, nevük örökre elfelejtve. A juhászok kikeresték a legrosszabb, lesántult, vagy kába birkákat, a tyúkászné, hetes, éjjeli őr, s hasonló kastélykörnyékbeliek fizették a paprikást. A gépszínbe terítettek, éjfélkor tűzijáték volt. Ha tudnám, ezeket a vacsorákat kiokádnám. De akkor faltam, mint az éhes kutya. Ezekkel a vacsorákkal kapcsolatban van még egy olyan emlékem, amit még ma sem tudok leírni ,mert ha csak rágondolok is, elborítja arcom a vér. Szégyenlem magam, hogy embernek születtem, hogy ember vagyok, s szeretnék lebújni a föld alá. A megalázottságnak, a meg- gyötörtségnek a legmélyebb foka ez. Nem írom le most, de tán soha , csak tartogatom magamnak, tán azért, hogy egy pillanatra se feledkezzek meg arról, hogy honnan jöttem, honnan érkeztem, 56 éves koromba, a szocializmusba. Meg aztán persze, hogy másokat is emlékeztessek! Meg kell tanulnunk valamit, emberek. Első sorban azt, hogy folyton és folyton emlékeznünk kell a régi időkre, nem szabad, hogy egy pillanatra is meghalványodjanak az emlékek bennünk, hogy soha, még a halálban sem bo- csájthassunk meg a tengernél is nagyobb szenvedésért, a tökéletes kiszolgáltatottságért, a heti fél kiló szalonnáért, a tizedik keresztért, majd tizenkettedekért, a téli máié rágásáért, tavaszi kegyetlen szegénységért, ó, semmit nem szabad elfeledni! Kiváltképpen most az idei aratás idején. Mérhetetlenül gyűlöljük a régi világot, csak így tudjuk szeretni egész lelkűnkből az újat. Mérhe- tétlenül gyűlöljük a régi búzakoszorúkat, csak így tudjuk értékelni mai és bő aratásunkat. Aki nem tud gyűlölni, nem tud szeretni. Aki nem tudja, mit jelentett az, miikor az uraság jött le az aratási bál előtt átvenni a búza. koszorút a kastély lépcsőjén, az azt sem tudja, hogy mit jelent most, mikor mink aratók, Défosz. tagok, szövetkezeti tagok megyünk felfelé ugyanannak a kastélynak a lépcsőjén. S hozzá nem ünnepeken, hanem mindég, mikor jólesik.
