Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-07 / 155. szám

CSÜTÖRTÖK, 1949. JULIUS 7. NYÍRSÉGI magyar née 8. ol'dJj A TETTEKET ÉS A TERVEKET BESZÉLT! MEG S ÍIGStó B SZSBOLSSMESYEi TBGGYÜLÉSEKEN A két rendezőgárdist* a tagköny­veket kéri a pártszervezet ajtajában. Előkerülnek a Magyar Dolgozok Pártjának piros könyvecskéi, meg a tagje'öltigazolványok. Felmutatóik beléphetnek a párthelyiségbe, ahol néhány perc múlva kezdetét veszi a taggyűlés. Valaki mentegetődzik: ottonfelej- tette a tagsági könyvét. — Én mindig magammal hordom —. mondja a reudezőgáröista. — A taggyűlésre feltétlenül mindenkinek el kell hoznia. Ez hozzátartozik a rendhez, aminek a Pártban kell len­nie. A feledékeny elvtárs kénytelen hazamenni tagsági könyvéért. — Az elvtárs még nem fizetett tagsági díjat júniusra — mondják egy következő belépőnek. — Pedig a szervezeti szabályzatban olvas­hatja : a párttag kötelességei közé tartozik a rendszeres tagdíjfizetés js* Képes és kevésbbé népes taggyűlések Havonként egyszer van taggyűlés a pártszervezetekben, egyszer talál­kozik a tagság abból a célból, hogy a pártszervezet belső ügyeit tárgyalja meg. Emlékezünk még a felülvizsgá. lát folyamán tartott taggyűlésekre. Azokon ott volt nagyon kevés kivé­tellel az egész párttagság. A Párt ügyeivel való törődés akkor lett iga­zán a széles tagság tulajdonsága és ez a tulajdonság megmaradt, állan­dósult, de csak azokban a pártszer­vezetekben, ahol a vezetőség is gon. dot viselt arról, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés. Népes, lelkes taggyűlés tanúi vol­tunk Büdszentmihályon, ahol a tag­ság 95 százaléka jelent meg. Más volt a tapasztalat azonban Dombrádon. Nem lett volna szabad — A választások napján úgy meg­álltunk a népneveléssel — mondta a kótaji gyűlésen Tárnái Imre elvtárs —, mint a célbaért versenyző. Veze­tőségi ülést is ritkán tartottunk. Egy még súlyosabb hibára hívta fel a figyelmet Béda Ferenc elvtárs. — A kulákok erőszakkal nyíltan szavaztak. A szemünk előtt hajiogat- ták ősze a szavazólapot és dobták az urnába. Beleestünk abba a hibába, hogy „jó embereknek11 néztük aztán őket. Most a napokban aztán mi is tapasztaltuk, hogy mennyire „jó cm. berek“. Egyetlen aratási szerződési sem akartak kötni. Nem tetszik ne- kik, hogy az aratómunkásoknak megfelelő munkabért, részesedést és étkezést biztosítunk. A hibáinkból azonban tanulni fogunk, sikerre visszük a nyári mezőgazdasági mun­kák, az aratás, a cséplés és a ter- ménybegyüjtés elvégzését. Mi, kom­munista dolgozó parasztok fogunk példát mutatni mindenütt. Még tizenöt felszólalás mutatja, hogy a jövőben helyes úton akar megtörténnie, bogy a párttitkár dél­utáni álmát aludja a taggyűlés hir­detett időpontjában (nem beszélve az előtte tartott községpolitikai érte­kezletről, amelyen szintén nem vett részt), A rossz előkészítés néptelen taggyűlést eredményezett és csak tiz óra felé lehetett összehozni 200 MDP párttagot. járni a kótaji pártszervezet, a mun­kára kész lelkesedés pedig azt mu­tatja: helyes volt nőre bízni a szer­vezet vezetését. Megállja helyét a párttitkárnő. Helyes volt a kritika A nyírbátori pártszervezet műkö­dését nemrég megkritizálták a fel­sőbb pártszervek. Az azóta eltelt időt a hibák kiküszöbölésére fordí­tották a bátoriak. A taggyűlésen már sokkal jobb eredményekről szá­molhattak be, sokkal jobb párttag­ság eiőtt. A megye legnagyobb üze­me van a községben, mégsem az ipari munkásság volt a pártszervezet irányítója. Most már megmutatko­zik : sokkal nagyobb eredményekre képes az a pártszervezet, amelyet az országot vezető osztály irányít. Elmélyülten vitáztak a következő feladatokról és — mint a többi tag­gyűlésen, itt is —• megbeszélték a trockizmus veszélyeinek kiküszöbö. lése terén a helyi pártszervezetre váró feladatokat is. Helyes mra vezeti a pártszervezetet az önkritika „Ha látná ezt az édesanyám...“ Mérnök les* Mélk Jenőből, a tiszadadai árva parasztfiuból — Először úgy gondoltam, hogy traktorosnak tanulok ki, mert az is nagyon szép dolog ... — formálja gondolatait szavakba Mélk Jenő, az apátián, anyátlan tiszdadai paraszt- fiú. Mellette sokan üldögélnek még a szobában, parasztok, munkások gyermekei, felvételi vizsgára várnak, valamennyien a miskolci Műegye­temre szeretnének bejutni. Nagy Imre könyökölve támaszko­dik az asztal lapjára és erősen gondol, kodik. Lehet, hogy éppen erre gon dt 1: igen, az apán most régi mód­szerekkel küzködik a Bóniban, de majd. ha én mérnök leszek, megval­Hol szeretnél dolgozni ? tozik a helyzet. Uj módszereket állí­tunk fel együtt! Mélk Jenő tovább beszél: — Aztán mégis úgy határoztam, hogy inkább mérnök leäzek. Annyit is megbirok tanulni. — Jó tanuló vagy? — Nézd meg! — nyújtja a bizo­nyítványát, csupa jeles és kitűnő. —- Minig szerettem a motorokat, a gé­peket, mindig szerettem volna meg ismerkedni velük. Most alkalmam lesz . . . bár látná az édesanyán: ts — fakul szomorkássá a hangja. — Biztosan síma örömében. Nem lesz a fiából rongyos cseléd, kulák kap­cája vagy csavargó, hanem mérnök... — kérdezem tőle —Csepelen vagy Jiósgyőrött? Egyszeribe felragyog a szeme, Imikor a két nagyszerű gyár ne­xt hallja. Nem járt még ezeken a íelyeken sohasem, de az újságból udja, hogy a munkaversenyek in- len indulnak ki mindig. — Az jó lenne. De azt ki is kell rdemelni. — Csak nem félsz a tanulástól?- mordul rá a szomszédja, Pusz- aföldi Zoli egy nyírbátori kömű. essegéd tizenhét éves fia. Nem aragosan, mert közben Nagy mre felé kacsint. — Azt már nem! — tiltakozik enő erősen. — Ilyen gyávának em szabad lenni nekünk. A gyü- íölcstermelő csoportban dolgoz- im Tiszadadán és amikor eljöt- em, azt mondták a többiek: úgy anuljál, hogy a csoport becsűié­iről van szó. Az Eposz titkár edig hozzátette: nemcsak egy. zerű becsületszóról van itt szó, anem arról, hogy a szocializmus elépítéséhez igen sok munkás és arasztmérnökre van szüksége az rszágnak, az ötéves tervnek. Pusztaföldi Zoltán kőművessegéd fia beszédét is agy figyelemmel hallgatják a töb- iek. — Az apám már 25 éve dolgozik szakszervezeti mozgalomban, so­at sztrájkolt, harcolt, a munkás. sztály, a Párt sok szép győzelmé­ben résztvett már, de talán soha nem volt olyan boldog, mint ami. kor bejelentettem neki, hogy mér­nök szeretnék lenni. — Nem harcoltunk hiába — mondta az apám. — És nemcsak egyszerűen be­iratkozhatunk az egyetemre, ha­nem gondoskodik is rólunk a dol­gozók állama, a Párt. — Díjtalanul végezhetjük egye­temi éveinket, teljes ellátást ka­punk a Népi Kollégiumokban, sőt még ráadásul zsebpénzt is. — Aki jól tanul, az ösztöndí­jat kap. — Ruhát is vásárolhatunk, mert minden nyáron gyárban dolgozha­tunk, gyakorolhatunk rendes fize­tésért. — Szóval minden megvan már fiúk — próbálok gátat vetni a lel­kes szóradatnak. — Csak egyet hagytunk még ki —vág közbe Jenő — azt, hogy mindezt jó tanulással háláljuk meg a 'Pártnak. — Szerkesztői üzenet: a Déí'osz bakítalórántházi járá­si titkárságának: Verseny ter­vükkel általánosságban nem tudunk foglalkozni. Kérjük, hogy tervüket minden rész­letre kiterjedően ismertessék velünk. itt a cséplő - hol a cséplő ? Három hétig kerestek Szabolcsban egy bolygó cséplőgépet Nemrégiben bizottságok vizsgálták felül a cséplőgépeket, hogy a csép lési idény megkezdésekor fennaka­dás nélkül kezdhessék meg a mun­kát. A bizottságok a javításra sz« ruló traktorokra felhízták tulajdo. r.osaik figyelmét, kötelezték őket a javítás elvégzésére. Akit a bízott ság arra érdemesnek talált, annak kölcsönt folyósítottak a gép javítta­tására. Mihalkó Gyula, háromtrakioros kupecet kötelezték, hogy három cséplőgarnitúrája közül az egyiket amely javításra szorult, záros határ­időn belül helyezze használható ál'a pótba. Mihalkó Gyula fittyet hányt a felszólításra. A határidő letelte utar a közigazgatási hatóságok elkoboz ták Mihalkó cséplőgépét és a gép állomás rendelkezésére bocsátották. A gépállomás dolgozói a cséplőgép bűit helyét találták. Nincs cséplő. Hol a cséplő? —• Nekem csak két cséplőgépem van — mondta áluokul Mihalkó Gyula. Tudni sem akart a harmadik cséplőgépről, amelyet a szabotálás miatt elkoboztak tőle. Három hétig húzta-halasztotta így az időt Mihalkó. Időközben jelenté sek. érkeztek az ÁMG alközpontjá­hoz egy titokzatos cséplőgépről amely hol ebben, hol abban a köz­ségben jelenik meg, húzzák-vonják a vármegyében, senki nem tudja hon nan jön, kié? Az alközpont nyomába eredt a bolygó cséplőgépnek, amiről kiderült: Mihalkó „nemlétező“ har­madik gépéről van szó. Ma már a nagyhalászi gépállomá­son vau a cséplőgép, javítják a trak­toristák, hogy a rövidesen megkez­dődő cséplésnél ne a rozsda egye, hanem a dolgozókat szolgálja. Ismerje meg mindenki a tervet! Üzemeinkben sorra lezajlottak már a tervismertető értekezletek, ahol a gyárak dolgozói, munkásai együtte­sen beszélték meg a hároméves terv utolsó hat hónapjának feladatait. A legtöbb helyen egészséges javaslatok merültek fel, nem voltak az érte­kezletek a vállalatvezetők élettelen beszámolói, hanem a dolgozók szá­zainak lelkes, komoly számvetései. Ezek alapján állítják most össze ha­ladéktalanul az üzem versenytervét a hároméves terv teljesítésére és túlteljesítésére. Mindez azonban nem elegendő. Soha nem születik a papíron lefek­tetett számokból győzedelmes ered­mény, ha ezeket a számokat, terve­ket nem fogják ismerni a dolgozók. Erre mutat rá a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének fel­hívása, amikor a többi között ezt mondja: „Gondoskodjunk arról, hogy minden dolgozó ismerje meg a részletesen kidolgozott versenyter­veket, mert így válik világossá min. denki előtt az a nagy felelősség, amelyet külön-külön és együttesen visel a terv maradéktalan végrehaj tásának során a magyar munkásosz­tály. Igen, a munkáso-ztály vállán nyugszik a felelősség a tervekért, & dolgozók felemelkedéséért, boldo­gabb, vidámabb életéért. De kik al­kotják a munkásosztályt? Nem azok, akik ott dolgoznak a gépek mellett, az üzemekben, vagy a szocialista építés frontszakaszán:? A munkás- osztály felelelőssége külön-külön is a munkásosztály minden tagjának felelőssége is. És csak akkor fogja mindenki érezni felelősségét, ha tu­datában lesz a ráháruló munkának, ha úgy áll a kezdéshez a géphez, nekem ezt és ezt kell végrehajta­nom, ahhoz, hogy a hároméves terv győzelmesen befejeződjön. Ennek a jelentősége már eddig is igen szépen megnyilvánult. Hiszen a büdszent. miliályi Alkaloida, a nyírbojdányi Pet­róleumgyár, a Vulkán csak úgy ér­hetett el eredményeket, hogy a dol­gozók ismerték a terv minden rész­letét, a rájuk eső tervdarabot. Min­den héten műhelyértekezletet tar­tottak, minden brigád kidolgozta magának azt, hogy mit kell meg* valósitania és a brigádértekezleteken minden munkás kidolgozta magának és megismerte az ő „egyéni11 tervét. Az Alkaloidában ezen túlmenőleg ki­függesztett táblákról olvashatják minden nap a munkások a tervet és ellenőrizhetik annak megvalósítását. Mit eredményez a fordítottja? Elég, ha a nyíregyházi Kisvasutak műhelyére gondolunk. Az üzemi há­romszög nem fordított gondot arra, hogy a dolgozók megismerjék a ter­vet, a munkások sem törődtek azzal, hogy tulajdonképpen hároméves terv is létezik és így nemcsak, hogy rosz- szul ment a munka, hanem kiderült az is, hogy a reakciós vállalatveze­tőség tudatosan elszabotálta a ver­senyt, akadályozta a hároméves terv végrehajtását. A villanytelepi üzemi háromszög­nek is meg kell szívlelnie a Szakta­nács felhívásának ezt a részét. A néhány hónappal ezelőtti értekezlet­hez hasonlóan a mostani tervérte­kezleten is csupán hivatalos hozzá­szólások hangzottak el általános jel. szavakat hangoztatva. Ebből arra *e- Lct következtetni, hogy a villanytc- lep munkásai eddig sem ismerték részletesen tervüket, nem éreztek szoros kapcsolatot a terv és a ma­guk személye között. De meg kell szívlelnie mindezt Szabolcs minden üzemének, mert csak ebben az esetben mondhatjuk el: a munkásosztály felelősségével és becsületével dolgozhatunk. SOOO kaszáié és egyéb mezőgazdasági gép várja a Kábáéi aratást Kubánban kitűnő gabona- termésre számítanak. A Párt és a kormány rendeletére az 1949. évi aratási munkák el­végzésével és a termés beta- kajríttásával kapcsolatban a kubáni kolhozisták és a trak- torállomások dolgozói elvég­zik az utolsó előkészületeket a gabona lejáratásához. A kolhozok és szovhozok mezői cséplő-aratógépekkei népesednek be. Az aratásra több, mint hatezer kaszáló- és mezőgazdasági gépet ké­szítettek elő. 17.000 forint kárt okozott egy villámcsapás Az elmúlt viharos-esőis na­pok egyikén villámcsapás ér­te Nánási Pál újifehértói la­kos dohánypajtáját. A pajta azonnal tüzet fogott, értesí­tették a helyi tűzoltóságot, a pajtát azonban nem sikerült megmerj eni. A mezőn dolgozó emberek a vihar elől a dohánypajtával szomszédos istállóba menekül­tek. A villámcsapástól szeren­csére az ijedtségen kívül semmi bajuk nem esett. így, résztvehettek a tűz tovább­terjedésének meggátolásában is. A tűz következtében ke­letkezett kár meghaladja a 17.000 forintot. ('TÉNYEK'lfanqiáj Imperialista politika Görögországban A New Statesman and Nation ér­dekes cikket közöl: „Ideje lenne Bevinnek is felismerni, hogy az an­golok és amerikaiak görögországi je­lenléte nem a demokrácia védelme, hanem a Mataxas diktatúra új és még véresebb változata. A szabadságharcosok ma ugyan­olyan erősek, mint az egy évvel ez­előtti diktatúra. Miközben egyre több segitségért üvöltöznek az athé­niak, mind gyengébbek lesznek. Számos jel mutat arra, hogy az athéni hadsereg erkölcse meglazult és nem bízik a győzelemben. Ilyen körülmények között nem várható más, mint a holtpont, amelyből csak anarchia és fejetlenség kelet­kezhet. A demokrácia védelmében, a görög nép élete érdekében, de még a brit érdekek szempontjából is csak az a nemzetközi közvetítés az egyet­len értelmes módozat, amelyet a szabadságharcosok javasoltak. Ezt az athéniek azon az alapon utasították vissza, hogy „ntat nyitnak a kom­munizmusnak“. Ez az állítás üres kifogás. Az egész görög politika 1944 óta — vagy talán még korább­ról — nyilvánvaló angol és amerikai beavatkozássá alakult át. Az egyet­len segítség csak az lehet, hogyha a nyugati hatalmak támogatják az Egyesült Nemzetek Szövetségén, vagy már arra hivatott testület útján tör­ténő közvetítést.“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents