Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-07 / 155. szám
|| 'rtyixsigi * ■ , i|j| a g*%#a IVi v* r% "‘“s/-'rIAGYAR INEP Kereszt, vagy százalék ? (MI) Szabolcs és Szatmár-Bereg dolgozó parasztsága munkára ké. szül. Elérkezett az ideje, hogy betakarítsa egy esztendő jó munkájának az eredményét. Hosszú évek óta, sőt számos helyen egy évtizede nem ígérkezett olyan termés, mint ebben az esztendőben. Bármerre megyünk, mindenütt gazdag, hízott kalászokat érlel a napfény. Aratásra készülődünk, az ötödik szabad aratásra. Ez az aratás nemcsak az elmúlt öt esztendő leggazdagabb, legeredményesebb aratása lesz, hanem egyúttal a legharcosabb is. Mint ahogy harcot jelentett az aratás előkészítése: a tarlóhántás, az őszi mélyszántás, a géphasználat, a műtrágyzás, az idejében való vetés, mint ahogy mindezt a zsírosparasztság ellen folytatott fokozott harc közben hajtotta végre falvaink dolgozó parasztsága, éppúgy maga az aratás is csak úgy lesz sikeres, ha a munkánkkal párhuzamosan kör. mére nézünk a zsírosparasztságnak és folytatjuk ellene a harcot. Miért harc kérdése a jó aratás? Azért, mert a kulákság nemcsak az őszi és tavaszi szántás-vetési munkánál tanúsított nyílt, vagy burkolt ellenállást, de az-aratásnál is mindent el fog követni a szabotázsra, a rémhír terjesztésére, dolgozóink munkakedve lankasz. tására. Téves lenne az a hiedelem, hogy a zsírosparasztnak is érdeke a jó aratás, káros lenne az a nézet, hogy a kenyér a kuláknak is kenyér. Nem. A kuláknak — különösen népi demokráciánk építésének mostani szakaszán — az az érdeke, hogy minél kevesebb legyen a kenyér, hogy minél gyengébb legyen egy esztendő harcos munkájának az eredménye. — És ennek érdekében nemcsak a saját aratását igyekszik szabotálni, de aknamunkája arra irányul, hogy dolgozó parasztságunk munkáját is akadályozza. Dolgozó parasztságunk, valamint azok a pártszervezeteink és Défosz szervezeteink, amelyek a kulákok választási magatartása alapján ismét a ,,jó kulák” hangulatába estek, most, ezekben a napokban fogják látni, hogy nincs ,,jó kulák” vagy „rossz kulák”, hanem csak egy: könyörtelen, gyűlölködő, kizsákmányoló kulák van. Ezekben a napokban látják majd a választási sikerektől elszunnyadt osztályéberségű dolgozóink, hogy mennyire igaza volt Rákosi Mátyás elvtársnak, amikor Központi Vezetőségünk legutóbbi ülésén ezt mondta: „Hamarosan meg fog mutatkozni, hogy a kulák nem is olyan jó — és a dolgozó parasztság is meg fogja érteni, hogy nincsen jó kulák, hiszen a kulák funkciója: a kizsákmányolás.” Hogy ez mennyire így van, azt az az elkeseredett harc és ellenállás bizonyítja a legjobban, amelyet — választási magatartás ide, válasz- :ási szelídség oda — vármegyénk :sírosparasztsága az aratási szer. :ődések megkötésével szemben ta- íúsít. Mihelyt arra került sor, lOgy az aratómunkások élelmét és észét kollektív szerződéssel bizto. ítsuk és kötelezzük a zsírospa- asztokat aratási szerződés kötőére, egyszerre vége lett a jófiús- lodásnak. Abban a pillanatban, mint nem ,,nyolcadába”, vagy „tizenkettedébe” arat a földmunkás, hanem 13—17 százalékért, egyszerre harapásra villan a ku- lákagyar. Hogy milyen az ellenállás mértéke a szabolcsi zsírosparasztok között, arra mi sem jellemzőbb, mint a DéFOSz megyei titkárságának kimutatása. — Míg 1948. nyarán 11.485 aratóval kötöttek szerződést, addig ebben az esztendőben július 2-ig mindössze 5037 arató szerződését mutatták be a DéFOSz szervezeteinél. Vármegyénk zsírosparasztjai tehát akcióba kezdtek. Nem kötnek aratási szerződést. Saját maguk akarják learatni gabonájukat, hogy így bújjanak ki részben az arató bérének fizetése alól, másrészt a kulákokat érintő rendelkezések alól. Soha, vagy csak ritkán forgatott kaszát a basaparaszt. — Nyilvánvaló, hogy gabonájának tekintélyes része lábon rothad el, vagy túlérik és kipereg. Tehát szabotál is egyben a kulák. Félrevezetik a tájékozatlan aratómunkást és nem 17 százalékos aratórészről, hanem tizenhetedéről beszélnek. így érvelnek Kói Samu tiszabezdédi basaparaszt és társai: — Nem volt jó nyolcadába? Hát nesze neked, most arass „tizenhetedébe”. A félrevezetett arató nem köt szerződést a DéFOSz előtt, hanem elmegy aratni a basaparaszthoz tizenkettedébe. Pedig óriási különbség van a 17 százalékos aratórész, vagy a tizenhetedik kereszt között. A 17 százajékos aratórész azt jelenti, hogy 100 mázsa után 17 mázsát kap az arató, míg a ,,tizenheted”, amiről a kulák beszél, csupán 6 százalékos aratórészt jelent, azaz 100 mázsa után 6 mázsát. Mindezt a kupecparasz- tok, a falu kizsákmányolói nagyon jól tudják, hiszen megtanultak kalkulálni, hasznot számítani. De népi demokratikus államunk is tud számolni, csakhogy nem a kupec- parasztok javára, hanem a földmunkások javára. Itt a baj, ez nem tetszik a falvak zsírosparasztjainak. Ha Pártunk vidéki szervezetei, valamint a DéFOSz nem végeznek kellő felvilágosító munkát, nem csapnak le éberen a visszaélésekre, nemkülönben a kulákok által félrevezetett aratómunkások nem ismerik fel érdekeiket, akkor azok, akiket behálózott a kulák- mese, a saját bőrükön lesznek kénytelenek tapasztalni Rákosi Mátyás elvtárs szavainak igazát: nincs jó kulák, a kulák funkciója: a kizsákmányolás. Ezért harc kérdése az idei aratás. Pártunk szervezeteinek és a DéFOSz szervezeteknek éberen kell őrködniük a faluban. Nem szabad előfordulnia annak, ami például Kisvárdán és még néhány községben előfordult, hogy „blanketta hiányában” eltekintettek a szerződés megkötésétől. Az ilyen mulasztást visszaélésre használják fel a zsírosparasztok. Pártunk járási és községi szervezeteinek mozgósítaniuk kell a pártmun. kásokat, népnevelőket, hogy egyetlen aratót ne alkalmazhasson a kulák szerződés nélkül. Mint ahogy a szántást és vetést, úgy az aratás sikerét is csak elszánt, kemény, megalkuvás nélküli harc közben biztosíthatjuk. Megérkezett Szófiába a Dimitrov eivtárs holttestét szállító gyászvonat A bolgár dolgozók mélységes fájdalommal gyászolják Dimitrov elvtársat. A gyász napjai országszerte a rohammunka napjaivá váltak. 82 várnakörnyéki falu dolgozó parasztjai a Dimitrov emlékére tar. tott gyászünnepségen kimondták, hogy minden faluban még *á Di- mitrov-féle ötéves tervben kitűzött határidő előtt megszervezik a mezőgazdasági szövekezeteket. Dimitrovgrádot, az első bulgáriai szocialista várost építő ifjú brigád tagjai a gyászünnepség során esküt tettek. Megfogadták, hogy minden erejükkel és lelkesedésükkel a világ második ifjú szocialista városa építésének és a szocializmus ügyének szentelik. A Hazafias Arcvonal kormánya Dimitrov halála alkalmával kiáltvánnyal fordult a bolgár néphez. Megígérjük — mondja a kiáltvány, hogy szeplőtelenül megőrizzük a zászlót, amelyet reánk bíztál. Esküszünk, hogy követni fogjuk példaadásodat. A te tanításodhoz híven soha meg nem feledkezünk a nagy Szovjetunióhoz való barátságunkról, amely életünk világító napja marad. A bulgár távirati iroda külön- tudósítója jelenti, hogy megérkezett Szófiába a Georgi Dimitrov holttestét szállító gyászvonat. A vonat, amelyet a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának és a szovjet kormánynak megbízásából Vorosilov marsall kísért, kedden reggel haladt át a szovjet-román határon. A román határon sokezer főnyi tömeg búcsúzott a nagy halottól. A különvonattal ezután gözkomp kelt át a Dunán. Dimitrov elvtárs kiilönvonata gyászindulók hangja mellett érkezett meg a russzei román határállomásra. A román határon a bolgár néphadsereg díszkülönítménye tisztelgett, A pályaudvar előtti téren óriási tömeg fogadta a bolgár nép hazájába megtérő nagy vezérét. A különvonat fogadásán jelen volt a Szovjetunió kormányának küldöttsége, ólén Vorosilov marsallal. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívással fordult a bolgár néphez. A felhívás többek közt a következőket mondja: • „Pártunk és az egész bolgár nép július 2-án Dimitrov halálával elvesztette a Párt és az egész bolgár nép nagy vezetőjét, a Hazafias Arcvonal megalapítóját és vezetőjét.” A felhívás részletesen ismerteti Dimitrov életrajzát, majd így folytatja: „Dimitrov eltávozott körünkből, de a Párthoz és néphez mindhalálig hű, az ellenséggel meg nem alkuvó bolsevik kádereket nevelt, amelyek eredményesen befejezik majd a szocializmus és kommunizmus építésének magasztos feladatát, amelynek alapjait ő vetette meg. Maradjunk hűségesek a hatalmas, legyőzhetetlen Szovjetunióhoz, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista (bolsevik) Pártjához és Sztálinhoz, az egész haladó emberiség vezetőjéhez.” A tőkésországok dolgozóinak növekvő nyomoráról, a szocialista tervgazdálkodás hatalmas eredményeiről számoltak be a Szakszervezeti Világszövetség felszólalói A Szakszervezeti Világszövetség keddi ülésének napirendjén a szakszervezeteknek a dolgozók érdekei védelmében kifejtett tevékenysége szerepelt. Frachon, a CGT főtitkára emlékeztet arra. hogy 1945. februárjában a világ: szervezett dolgozóinak szakszervezeti konferenciája 14 pontban foglalta össze a munkás- cszitály legfőbb követeléseit, amelyek közt szerepelt a munkához való jog is. Frachon megállapította, hogy a Szovjetunióban és a néni demokráciákban a kapitalista monopóliumok nem gyakorolhatEzután Zavadsky, a lengyel szakszervezeti tanács Hnöke tartotta meg referátumát a Szovjetunió és a ué- jpi demokráciák dolgozóinak helyzetéről. — Ezekben az országokban — mondta — a szakszervezetek a népi kormány hatalmas támogatói. A népi demokráciák rendkívül sokat köszönhetnek a szovjet szak- szervezetek gazdag tapasztalatainak. nak többé diktatúrát a 'dolgozók felett. A kapitalista országok munkásosztályának helyzete ezzel szemben állandóan romlik. Az amerikai •monopolisták terjeszkedési politikája a tőkés ország .•libán a háborús előkészületek fokozásához vezetett. Valamennyi tőkésországTan egyre nő a munkanélküliség, állandósul a faji megkülönböztetés. A munkásosztály azonban erőteljesen visszavág a kapitalisták támadásaira. Győzelemre akarjuk vezetni a dolgozókat — mondta befejezésül. eddig soha nem látott perspektívát nyitnak meg. Többször említette példaképpen Magyarországot, ahol 1948-ban 250.000 munkást üdülhettek’ a szakszervezetek. — A mi tervgazdálkodásunk nem isimer válságot. Ezzel szemben a marshalli- sál.t országokban állandóan nő a válság. Hogy végrehajthassuk feladatainkat, szükségünk van tartós demokratikus békére és mert a békéért harcolunk teljes szívvel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját — fejezte be Zavadsky. Lelkes taps' köziben emelkedett szólásra Kuznyecova asszony a szovjet küldöttség egyik tagja. — A Szovjetunióban állandóan emelkedik a dolgozók jóléte — mondta. Országunk sikerei nemcsak a mi sikereink, hanem az egész világ dolgozóié. Ezután felszólalt még a csehszlovák és m-mó-p szak- szervezetek küldöttsége is, majd Di Vitforió, a Világ- isziövetség elnöke1 tartotta meg referátumát. — A dolgozók érdekvédelme megköveteli, ho"^ iparági alapon is megszervezzük a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat. A szakmai tagozatok felállítását az amerikai, angol, holland munkásárulók azért szabotálták, mert jól tudták, hogy a, nemzetközi munkásegység fontos bástyájává válnak — mondta Di Vittorio. Támogatjuk a Szovjetül# békepolitikáját Ezután rámutatott arra, hogy a szocialista tervgazdálkodásban a dolgozó tömegek nem a tőkéseknek, hanem a nép államának, vagyis maguknak dolgoznak. A népi demokráciákban fokozatosan felszámolják a munkanélküliségei és a ^pi k°r" mányok a munkások előtt Ülést tartottak Berlinben a parancsnokhelyettesek Berlin, TASzSz: A négy németországi megszálló hatalom parancsnok- helyettesei július 5-én tartották Berlinben második ülésüket. A parancs- nokhelyettesek folytattak a külügyminiszterek tanácsának párizsi ülésszakán a német kérdéssel kapcsolatban hozott döntések végrehajtására vonatkozó kérdések megtárgyalását, f-r-v—•—, — ‘V ^ rt
