Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-07 / 155. szám

|| 'rtyixsigi * ■ , i|j| a g*%#a IVi v* r% "‘“s/-'­rIAGYAR INEP Kereszt, vagy százalék ? (MI) Szabolcs és Szatmár-Bereg dolgozó parasztsága munkára ké. szül. Elérkezett az ideje, hogy be­takarítsa egy esztendő jó munká­jának az eredményét. Hosszú évek óta, sőt számos helyen egy évti­zede nem ígérkezett olyan termés, mint ebben az esztendőben. Bár­merre megyünk, mindenütt gaz­dag, hízott kalászokat érlel a nap­fény. Aratásra készülődünk, az ötö­dik szabad aratásra. Ez az aratás nemcsak az elmúlt öt esztendő leg­gazdagabb, legeredményesebb ara­tása lesz, hanem egyúttal a leg­harcosabb is. Mint ahogy harcot jelentett az aratás előkészítése: a tarlóhántás, az őszi mélyszántás, a géphasználat, a műtrágyzás, az idejében való vetés, mint ahogy mindezt a zsírosparasztság ellen folytatott fokozott harc közben hajtotta végre falvaink dolgozó parasztsága, éppúgy maga az ara­tás is csak úgy lesz sikeres, ha a munkánkkal párhuzamosan kör. mére nézünk a zsírosparasztság­nak és folytatjuk ellene a harcot. Miért harc kérdése a jó aratás? Azért, mert a kulákság nemcsak az őszi és tavaszi szántás-vetési munkánál tanúsított nyílt, vagy burkolt ellenállást, de az-aratásnál is mindent el fog követni a sza­botázsra, a rémhír terjesztésére, dolgozóink munkakedve lankasz. tására. Téves lenne az a hiedelem, hogy a zsírosparasztnak is érdeke a jó aratás, káros lenne az a né­zet, hogy a kenyér a kuláknak is kenyér. Nem. A kuláknak — kü­lönösen népi demokráciánk építé­sének mostani szakaszán — az az érdeke, hogy minél keve­sebb legyen a kenyér, hogy minél gyengébb legyen egy esztendő harcos munkájának az eredménye. — És ennek ér­dekében nemcsak a saját aratását igyekszik szabotálni, de aknamun­kája arra irányul, hogy dolgozó parasztságunk munkáját is akadá­lyozza. Dolgozó parasztságunk, valamint azok a pártszervezeteink és Défosz szervezeteink, amelyek a kulákok választási magatartása alapján ismét a ,,jó kulák” han­gulatába estek, most, ezekben a napokban fogják látni, hogy nincs ,,jó kulák” vagy „rossz kulák”, hanem csak egy: könyörtelen, gyűlölködő, kizsákmányoló kulák van. Ezekben a napokban látják majd a választási sikerektől el­szunnyadt osztályéberségű dolgo­zóink, hogy mennyire igaza volt Rákosi Mátyás elvtársnak, amikor Központi Vezetőségünk legutóbbi ülésén ezt mondta: „Hamarosan meg fog mutatkozni, hogy a kulák nem is olyan jó — és a dolgozó parasztság is meg fogja érteni, hogy nincsen jó kulák, hiszen a kulák funkciója: a kizsákmá­nyolás.” Hogy ez mennyire így van, azt az az elkeseredett harc és ellenállás bizonyítja a legjobban, amelyet — választási magatartás ide, válasz- :ási szelídség oda — vármegyénk :sírosparasztsága az aratási szer. :ődések megkötésével szemben ta- íúsít. Mihelyt arra került sor, lOgy az aratómunkások élelmét és észét kollektív szerződéssel bizto. ítsuk és kötelezzük a zsírospa- asztokat aratási szerződés kötő­ére, egyszerre vége lett a jófiús- lodásnak. Abban a pillanatban, mint nem ,,nyolcadába”, vagy „tizenkettedébe” arat a földmun­kás, hanem 13—17 százalékért, egyszerre harapásra villan a ku- lákagyar. Hogy milyen az ellenál­lás mértéke a szabolcsi zsírospa­rasztok között, arra mi sem jel­lemzőbb, mint a DéFOSz megyei titkárságának kimutatása. — Míg 1948. nyarán 11.485 aratóval kö­töttek szerződést, addig ebben az esztendőben július 2-ig mindössze 5037 arató szerződését mutatták be a DéFOSz szervezeteinél. Vármegyénk zsírosparasztjai te­hát akcióba kezdtek. Nem kötnek aratási szerződést. Saját maguk akarják learatni gabonájukat, hogy így bújjanak ki részben az arató bérének fizetése alól, más­részt a kulákokat érintő rendelke­zések alól. Soha, vagy csak ritkán forgatott kaszát a basaparaszt. — Nyilvánvaló, hogy gabonájának te­kintélyes része lábon rothad el, vagy túlérik és kipereg. Tehát szabotál is egyben a kulák. Félre­vezetik a tájékozatlan aratómun­kást és nem 17 százalékos arató­részről, hanem tizenhetedéről be­szélnek. így érvelnek Kói Samu tiszabezdédi basaparaszt és társai: — Nem volt jó nyolcadába? Hát nesze neked, most arass „tizenhe­tedébe”. A félrevezetett arató nem köt szerződést a DéFOSz előtt, hanem elmegy aratni a basapa­raszthoz tizenkettedébe. Pedig óriási különbség van a 17 százalé­kos aratórész, vagy a tizenhetedik kereszt között. A 17 százajékos aratórész azt jelenti, hogy 100 má­zsa után 17 mázsát kap az arató, míg a ,,tizenheted”, amiről a kulák beszél, csupán 6 százalékos arató­részt jelent, azaz 100 mázsa után 6 mázsát. Mindezt a kupecparasz- tok, a falu kizsákmányolói nagyon jól tudják, hiszen megtanultak kalkulálni, hasznot számítani. De népi demokratikus államunk is tud számolni, csakhogy nem a kupec- parasztok javára, hanem a föld­munkások javára. Itt a baj, ez nem tetszik a falvak zsírosparaszt­jainak. Ha Pártunk vidéki szervezetei, valamint a DéFOSz nem végeznek kellő felvilágosító munkát, nem csapnak le éberen a visszaélések­re, nemkülönben a kulákok által félrevezetett aratómunkások nem ismerik fel érdekeiket, akkor azok, akiket behálózott a kulák- mese, a saját bőrükön lesznek kénytelenek tapasztalni Rákosi Mátyás elvtárs szavainak igazát: nincs jó kulák, a kulák funkciója: a kizsákmányolás. Ezért harc kérdése az idei ara­tás. Pártunk szervezeteinek és a DéFOSz szervezeteknek éberen kell őrködniük a faluban. Nem szabad előfordulnia annak, ami például Kisvárdán és még né­hány községben előfordult, hogy „blanketta hiányában” eltekintet­tek a szerződés megkötésétől. Az ilyen mulasztást visszaélésre hasz­nálják fel a zsírosparasztok. Pár­tunk járási és községi szervezetei­nek mozgósítaniuk kell a pártmun. kásokat, népnevelőket, hogy egyetlen aratót ne alkalmazhasson a kulák szerződés nélkül. Mint ahogy a szántást és ve­tést, úgy az aratás sikerét is csak elszánt, kemény, megalkuvás nél­küli harc közben biztosíthatjuk. Megérkezett Szófiába a Dimitrov eivtárs holttestét szállító gyászvonat A bolgár dolgozók mélységes fájdalommal gyászolják Dimitrov elvtársat. A gyász napjai országszerte a rohammunka napjaivá váltak. 82 várnakörnyéki falu dolgozó pa­rasztjai a Dimitrov emlékére tar. tott gyászünnepségen kimondták, hogy minden faluban még *á Di- mitrov-féle ötéves tervben kitű­zött határidő előtt megszervezik a mezőgazdasági szövekezeteket. Dimitrovgrádot, az első bulgá­riai szocialista várost építő ifjú brigád tagjai a gyászünnepség so­rán esküt tettek. Megfogadták, hogy minden erejükkel és lelkese­désükkel a világ második ifjú szo­cialista városa építésének és a szo­cializmus ügyének szentelik. A Hazafias Arcvonal kormánya Dimitrov halála alkalmával kiált­vánnyal fordult a bolgár néphez. Megígérjük — mondja a kiáltvány, hogy szeplőtelenül megőrizzük a zászlót, amelyet reánk bíztál. Es­küszünk, hogy követni fogjuk pél­daadásodat. A te tanításodhoz hí­ven soha meg nem feledkezünk a nagy Szovjetunióhoz való barát­ságunkról, amely életünk világító napja marad. A bulgár távirati iroda külön- tudósítója jelenti, hogy megérke­zett Szófiába a Georgi Dimitrov holttestét szállító gyászvonat. A vonat, amelyet a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártjának és a szovjet kormánynak megbízásából Vorosilov marsall kísért, kedden reggel haladt át a szovjet-román határon. A román határon sokezer főnyi tömeg búcsúzott a nagy ha­lottól. A különvonattal ezután gözkomp kelt át a Dunán. Di­mitrov elvtárs kiilönvonata gyász­indulók hangja mellett érkezett meg a russzei román határállo­másra. A román határon a bolgár néphadsereg díszkülönítménye tisz­telgett, A pályaudvar előtti téren óriási tömeg fogadta a bolgár nép hazájába megtérő nagy vezérét. A különvonat fogadásán jelen volt a Szovjetunió kormányának küldött­sége, ólén Vorosilov marsallal. A Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága felhívással for­dult a bolgár néphez. A felhívás többek közt a következőket mondja: • „Pártunk és az egész bolgár nép július 2-án Dimitrov halálával elvesztette a Párt és az egész bol­gár nép nagy vezetőjét, a Haza­fias Arcvonal megalapítóját és ve­zetőjét.” A felhívás részletesen ismerteti Dimitrov életrajzát, majd így foly­tatja: „Dimitrov eltávozott körünkből, de a Párthoz és néphez mindhalá­lig hű, az ellenséggel meg nem al­kuvó bolsevik kádereket nevelt, amelyek eredményesen befejezik majd a szocializmus és kommuniz­mus építésének magasztos felada­tát, amelynek alapjait ő vetette meg. Maradjunk hűségesek a ha­talmas, legyőzhetetlen Szovjet­unióhoz, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista (bolsevik) Pártjához és Sztálinhoz, az egész haladó em­beriség vezetőjéhez.” A tőkésországok dolgozóinak növekvő nyomoráról, a szocialista tervgazdálkodás hatalmas eredményeiről számoltak be a Szakszervezeti Világszövetség felszólalói A Szakszervezeti Világszö­vetség keddi ülésének napi­rendjén a szakszervezeteknek a dolgozók érdekei védelmé­ben kifejtett tevékenysége szerepelt. Frachon, a CGT főtitkára emlékeztet arra. hogy 1945. februárjában a világ: szerve­zett dolgozóinak szakszerve­zeti konferenciája 14 pont­ban foglalta össze a munkás- cszitály legfőbb követeléseit, amelyek közt szerepelt a mun­kához való jog is. Frachon megállapította, hogy a Szov­jetunióban és a néni demo­kráciákban a kapitalista mo­nopóliumok nem gyakorolhat­Ezután Zavadsky, a len­gyel szakszervezeti tanács Hnöke tartotta meg referátu­mát a Szovjetunió és a ué- jpi demokráciák dolgozóinak helyzetéről. — Ezekben az országok­ban — mondta — a szakszer­vezetek a népi kormány ha­talmas támogatói. A népi de­mokráciák rendkívül sokat köszönhetnek a szovjet szak- szervezetek gazdag tapaszta­latainak. nak többé diktatúrát a 'dol­gozók felett. A kapitalista országok munkásosztályának helyzete ezzel szemben állan­dóan romlik. Az amerikai •monopolisták terjeszkedési politikája a tőkés ország .•li­bán a háborús előkészületek fokozásához vezetett. Vala­mennyi tőkésországTan egyre nő a munkanélküliség, állan­dósul a faji megkülönbözte­tés. A munkásosztály azonban erőteljesen visszavág a kapi­talisták támadásaira. Győze­lemre akarjuk vezetni a dol­gozókat — mondta befejezé­sül. eddig soha nem látott per­spektívát nyitnak meg. Többször említette példa­képpen Magyarországot, ahol 1948-ban 250.000 munkást üdülhettek’ a szakszervezetek. — A mi tervgazdálkodá­sunk nem isimer válságot. Ezzel szemben a marshalli- sál.t országokban állandóan nő a válság. Hogy végrehajt­hassuk feladatainkat, szüksé­günk van tartós demokrati­kus békére és mert a béké­ért harcolunk teljes szívvel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját — fejezte be Zavadsky. Lelkes taps' köziben emel­kedett szólásra Kuznyecova asszony a szovjet küldöttség egyik tagja. — A Szovjetunióban állan­dóan emelkedik a dolgozók jóléte — mondta. Országunk sikerei nemcsak a mi sikere­ink, hanem az egész világ dolgozóié. Ezután felszólalt még a csehszlovák és m-mó-p szak- szervezetek küldöttsége is, majd Di Vitforió, a Világ- isziövetség elnöke1 tartotta meg referátumát. — A dolgozók érdekvédel­me megköveteli, ho"^ iparági alapon is megszervezzük a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat. A szakmai tago­zatok felállítását az ameri­kai, angol, holland munkás­árulók azért szabotálták, mert jól tudták, hogy a, nemzetközi munkásegység fontos bástyájává válnak — mondta Di Vittorio. Támogatjuk a Szovjetül# békepolitikáját Ezután rámutatott arra, hogy a szocialista tervgaz­dálkodásban a dolgozó töme­gek nem a tőkéseknek, ha­nem a nép államának, vagy­is maguknak dolgoznak. A népi demokráciákban fokoza­tosan felszámolják a munka­nélküliségei és a ^pi k°r" mányok a munkások előtt Ülést tartottak Berlinben a parancsnokhelyettesek Berlin, TASzSz: A négy németor­szági megszálló hatalom parancsnok- helyettesei július 5-én tartották Ber­linben második ülésüket. A parancs- nokhelyettesek folytattak a külügy­miniszterek tanácsának párizsi ülés­szakán a német kérdéssel kapcsolat­ban hozott döntések végrehajtására vonatkozó kérdések megtárgyalását, f-r-v—•—, — ‘V ^ rt

Next

/
Thumbnails
Contents