Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-06 / 154. szám

4. oldal. NYÍRSÉGI magyar nép SZERDA, 1949. JULIUS 6. Többet tanultam egy óra alatt, mint azelőtt harminc évig Tanulmányutjukról beszélgetnek a Szovjetunióban járt dolgozó parasztok ran jr a » • BJ ” 1 arsadalmi^ Szemle A Magyar Dolgozók Párt­ja tudományos folyóirata június-júliusi száma tegnap jelent meg a következő tar- italiómmal: Horváth Márton: Két győzelem. Fogarasi Béla A „Materializmus és empirió- kiijiicizmus“ negyven éve. Mód Aladár: Az országépítés könyve és ideológiai színvo­nalunk* emelése. Varga Je­nő: Az imperializmusról szó­ló munkákban megnyilvánuló reformista irányzat ellen. Rudas László: Irodalom és demokrácia. Ádám György; Az imperialisták kínai vere­sége. — A marxizmus-lenin- izmus dokumentumai: Sztálin, Kirov és Zsdánov a történeti tankönyvekről. Szemle: Ha- nák Péter: A párizsi kon­gresszus: A népek szövetsége a békéért. Hegedűs András: íTermolőszövetkezeti mozgal­munk helyzete és fejlesztésé­nek fő kérdései. Káldor Gyu­la: Az állami ellenőrzés kér­déséi a demokráciában. Vá­sárhelyi Miklós: Baloldali győzelem az Olasz Szocialista Párt kongresszusán. Kérdé­sek és Válaszok: Kassai Gé­za: Mi a nacionalizmus? Könyvismertetések. Irodalmi tájékoztató. Szükséges, hogy párttagsá­gunk olvassa a Társadalmi Szendét, mert ez tájékoztat a társadalomtudomány, a közgazdaság, a hazai és nemzetközi politika, kultúra főbb kérdéseiről. Ma délután Nőnap A Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének nyíregy­házi szervezete ma délután Nőnapot rendez a Szövetség ISzéchenyi-Uitcai székházában. A Nőnap előadója Mikula Mihályné elvtársnő, aki poli­tikai referátumában az aktu­ális bel és külpolitikai esemé­nyekről számol be és jelöli meg a dolgozó nők feladata­it ezekkel kapcsolatban. A Szovjetunióból vasárnap haza­érkezett parasztküldöttség tagjai a jzabadsághegyi DÉFOSz üdülőben pihenik ki az utazás fáradalmait. Az üdülő árnyas parkjában sétálgat­nak a haztért dolgozó parasztok és a felejthetetlen útról beszélgetnek. Sebő Sándor újgazda, aki íiét é> fél hold földön gazdálkodik, a kö­vetkezőket mondja: —1 Micsúrinszkben egy óra alatt többet tanultam, mint a múltban há­rom évtized alatt, amikor mint *-se léd az ütvenholdas földesúr birtokán éjjel-nappal robotoltam. Végignéz­tük többek között az istállókat. Fe- !iér köpenyt kellett felvennünk óf mielőtt bementünk, a bejáratnál fér. íőtlenítették a csizmánkat. Minder kedhoz istállójában láttam ilyen fér tőtlenítést. Szellős, tiszta, világítás ■ál, vízvezetékkel felszerelt istállók­ban jártunk, ahol általam eddig még nem látott módszerrel etetik az ál latokat. A szárított répaszelet, a szecska és egyéb takarmány egy rá- ógépezeten keresztül kerül az etc tőbe. A továbbítócsatornában mág- uespatkók vannak cs ezek felfogják a takarmányba esetleg belekerült o/eget és egyéb vasdarabokat, ame­lyek súlyosan megsértenek az álla­tok belsőrészét. Bokron terem a meggy Fodor Margit Gárdony községbeli mintagazdát a gyümölcsfák érdek lik. — Szovjetunióban a legtökélete­sebb vegyszerekkel védik a fákai éi i hatalmas gyümölcsösök permetező­iét a legkorszerűbb módon, repülő­gépről végzik — mondja. — A Szov­jetunióban Micsurin módszerei alap­ján elérték, hogy már nem fán, ha­nem bokrokon terem a meggy és ezeket a bokrokat a leghidegebb tá­jakon is meghonosítják. Amíg a régi gyümölcsfák csak elültetésük után VI évre adtak gyümölcsöt, addig a ;,Micsurin-bokrok“ 5-6 év után mai roskadnak a terméstől. Magyar traktorista a kombájnon Szües Ilona, a székesfehérvári gépállomás traktorosa alig várja, hogy beszélhessen élményeiről. — A legboldogabb! pillanat az voll ule lemben — mondja lelkendezve. — amikor a sisovói gépállomás ve­zetője, Timasova asszony megszűri tolta a kezemet. Timasova asszony cseléd volt, azután traktoros leány lett, tanult, dolgozott, most a Leg­felsőbb 1 anács tagja és vezeti ezt s nagy, 59 traktorral rendelkező gép állomást. — Engem a kolhozparaszt élclszíir vonala ragadott meg — vág szavain Tisovszky Sándor, szegedi minta gazda. Mindig összehasonlítást fel­iem magamban, hogyan éltek eddig a mi parasztjaink. Ilyenkor, aratá; idején, nálunk hajnaltól napestig robotolnak a dolgozó parasztok. , A Szovjetunióban a munka 90 százaié kát a hatalmas arató-cséplőgépek. , kombájnok végzik. — Egy ilyenen ültem — mondja A nyíregyházi Villanytelep dol­gozói a következő levelet juttat­ták el szerkesztőségünkbe: ,,A július harmadiki Nyírségi Magyar Népben ' megjelent a „Nyíregyházi munkások a haladó kultúráért” című cikk, mely sze­rint a nyíregyházi Hangya Olaj- ütő, Termény- és Áruraktár mun­kásai kulturális versenyre hívták ki a nyíregyházi üzemek dolgo­zóit. Ezt a kihívást elfogadjuk és ötömmel üdvözöljük, hogy ezzel is szolgálatot tehetünk népi demo­kráciánkban a haladó kultúra Fej­Csütörtökön délelőtt értekezlet lesz az Iparosok Székilázában. A SzövOSz és a TNV budapesti köz­pontjának kiküldöttei ismertetik majd a terménybegyüjtési rendele­tét, azokat a feladatokat, amelyeket íöldművesszövetkezeteinknek és az azoknál dolgozó termcnyfelvásárlók- nak meg kell oldaniuk. Mind a? aratási, mind a cséplési, nemkülön­ben a terménybegyüjtési munkák Szües Ilona — a sisovói gépólloma son megengedték, hogy egy kicsi: vezessek egy ilyen kombájnt. I.át tam cukorrépaszedő gépet, amely ki szedi és ötvenkilós csomókba rakj: a cuk orrépát. 200 szem egy buzakalászon — Na és az ágasbúza? — mulalj- Tisovszky Sándor a Szovjetunióké magával hozott búzakalászt. Egy ka lászon 180—200 szem van! 10—51 mázsát aratnak ebből a búzából eg; kein áron. Minősége kitűnő.-— Soha nem tudjuk viszonozn mindazt a szeretetet, megbecsülés, és jóságot, amiben részünk volt : Szovjetunióban — mondja Tisovszkj Sándor. Mi is olyan bo.dog, megélő gedett, vidám, szocialista emberei akarunk lenni, mint amilyenek i ■zovjet emberek mindnyájan. lesztésének. Megértve e nemescélú versengést, a Nyíregyházi Villany- telep dolgozói ezen cél támogatá­sa címén a jóléti költségek 16 fo­rintos keretéből vállalják havonta és fejenként az 1—1 forintos fel­ajánlást. Ezt az összeget a Sza­badművelődési Felügyelőséghez juttatják el a dolgozók. A haladószellemű filmek, a szovjet filmek és darabok látoga­tásában mi is példát akarunk mu­tatni és minden alkalommal meg­szervezzük a csoportos látogatá­sokat.” sikeres elvégzése harc kérdése. A zsírosparasztság ellen folytatott sza. kfldatlan harc közben 'ebet csak biztosítani a munkák teljes sikerét. A csütörtöki értekezleten — ame­lyet egyébként pénteken Kisvárdár is megrendeznek az MDP helyi szer. vezetének nagytermében — előkészí­tik a földművesszövetkezetek veze­tőit és terményfelvásárlóit az elvég, zendő feladatok megoldására. FILM iiittmiiitiiiiiiiiiiiiuiiii II holt ösvény titka A messzi tajgák vidékén játszódik le ez a szovjet film, amelyet a nyíregyházi Uránia filmszínház mutat be a vá­ros dolgozóinak. A történd' egyszerű, a j j an imperia'ij- 'Iák által felhőről! feheivar dista visszaszökik a Szovjet­unióba, hogy kémkedjen és fontos leleteket szerezzen meg, egy •: viminyxs k Ha­tó expedíció felfedezéseit. Egy kis nana la úttörőre vár a Kiadat, hogy megküzd­jön a szovjetállam, a szoci­alista haza ellenségével. Ap­ját a kém mézelte és a fiú felveszi a harcot. Hősiesen, ügyesen, igazi úttörő módra harcol, nem törődik azzal sem, hogy megsebesül, a kémet sikerül elfogni. A pionír pajtás ezt üzeni Moszkvába: — az út­törőkre mindig számíthatnak. Es. . . mondják meg Sztálin eüv.társnak, hogy nagyon szeretjük. . . Egyszerű a történet, mé­gis sokait mond. Elmondja azt, hogy a szocialista haza legtávolabbi néptörzsének legapróbb tagja is kimond­hatatlanul ragaszkodik a sza­badságot, kultúrát, boldog, vidám életet hozó szovjet ál­lamhoz, élete feláldozásával is kész. szembeszállni a haza ellenségeivel és forró szere­tettel tekint mindnyájuk nagy vezetőjére, a világ ta­nítómesterére, Sztálin elv- társra. Uránia filmszínház Julius 5 6 Izgalmas kémfilm A holt ösvény titka Hajsza az orgyilkos kémek után Á Villanytelep elfogadta a Hangya Olajütő kulturális versenykihívását Terményfelvásárlói értekezletet tart csütörtökön a SzövOSz Ne higyj a tulipánoknak! Vanda Vaszilevszkája, a kiváló Szovjet írónő résztvett a párizsi bé­kekongresszuson cs párizsi élményei­ről számol be az alábbi írásában Í9. Az amerikai monopoltőkések uralma egyre elviselhetetlenebbé válik a marshallizált országokban és amilyen mértékben fokozódik az elnyomás, ugyanolyan mértékben növekszik u dolgozók gyűlölete elnyomóikkal szemben. Vanda Vaszilevszkája írása a magyar-szovjet barátság lapjában jelent meg. * Hatalmas, kerek, ovális és négy- szögletes virágágyakból, pázsitok szegélyéről, mint lángoló dal tor fe­lénk a tulipánok élénk színpompája. Mint maga az orom, mint az élet mosolya tarkítják a tulipánok Páriz. zöld utcáit. Ez tehát Párizs, a nap­fényes, tulipános Párizs . . . Ne higyj a tulipánoknak! Ne ke­resd a várost, amelyet a klassziku regényekből ismersz! Az a Párizs nincs. Az idők sötétségébe süllyedt, mintha soha nem is létezett volna., és a vidám, szellemes, könnyedmoso lyú franciák? Nem. Ilyen franciák nincsenek többé, Párizsra, egész Franciaországra 9Ötét felleg borul Sűrű, nehéz árnyék. Ez az árnyék mindenütt megfagyasztja a mosolyt megöli a könnyedséget, nemcsak ko mollyá, hanem nyomottá teszi az ar cokat. Az árnyéknak 'így eredete, de sok kiágazása van. Egyik ága — a Marshall-terv . . . A hatalmas Gallerie Lafayette áruházban, amely a szivárvány min­den színében pompázó városkából' hasonlít, a háború előtt 14 ezer ki­szolgáló lány dolgozott. Ma négy­ezerkétszáz és ezeknek is folyton újabb létszámcsökkentéssel kell szá­molniuk. A csökkentés biztosan be is következik, hiszen az áruház pang. Csak ritkán látni vevőt. A kiszolgá­lók tétlenül állnak. Halkan a fü­ledbe súgják, ne vedd meg ezt vagy azt az árut, mert a csomagolás ugyan francia, de ami benne van, az amc rikai. Ezek a szegény lányok íg) akarják megmenteni Franciaország becsületét, szemben a régi francia cégekkel, melyek nevüket és védje­gyüket eladva az amerikai ügynö­köknek, belementek a piszkos speku­lációba. — Ipar? — mondja keserű ajk- biggyesztéssel egy tekintélyes kül sejű középkorú kopasz úr. — Mi (azaz a francia kis- és középiparos) pusztulásra vagyunk ítélve. Nézzen meg engem. Van egy kisebb gyáram, amely jól mehetne. De .csak me­hetne . • . Azonban tudott dolog, hogy a gyárakban gépek vannak, amelyek kopnak, törnek, üzemképte­lenné válnak. A háború előtt tetszés szerint vásárolhattam pótalkatrésze, két, vagy új gépeket. Most csak I Irta: I I Vanda Vaszilevszkája | Amerikában vehetek. Ám, itt » bibi . . . Ugyanis Amerika nem aii nekünk gépet. Ma elromlik az egyik gép, holnap a másik, mindaddig, míg be kell zárni a gyárat — és kész — Mit akarnak ezzel tulajdonkép­pen elérni az amerikai monopolis­ták? — Nagyon egyszerű. Meg akarják fojtani a francia ipart és készáruval akarják ellátni Franciaországot, mégpedig olyannal, amilyen nek ik tetszik.' Vagyis azzal az áruval, ami náluk nem megy, bolt tőkeként fék. szik raktáron. Nekünk pedig, az ö véleményük szerint, tisztán agráror­szággá kell válnunk. Termesszünk zöldséget, gyümölcsöt, bort — és fo­gyasszuk az amerikai ipari árut. És mit ad el Franciaország Ame­rikának? Semmit sem ad el. Az amerikai gyarmatosítók egyszerűen brzoszednek mindent, ami nekik tetszik. Mert nem lehet vételnek és eladásnak nevezni az olyan ügyletet, amikor a dollárt olyan mennyiségű fiánkra váltják át, hogy az ameri­kai üzletember egy ruháravaló gyö­nyörű bársonyt vehet feleségének annyiért, amennyiért Amerikába: legfeljebb megebédelni lehet . . . Nemzeti büszkeség? A franciák riak ebből mindig sok volt. Büszkék voltak hazájukra, franeiaságukra. kultúrájukra. Most ezt a büszkesé­get naponta leköpdösik azok az urak, akik minden akadály minden formalitás nélkül az óceán túlsó fe léről érkeznek ide, nagy szivarral a szájukban, mintha saját gyarmatukra érkeznének Igen, pont úgy. A nép nem nyugodott ebbe bele A szép fontainebleau-í kastély előtt, ahol Montgomery tábornagy tanyá­zik vezérkarával, párizskörnyéki asz- :zonyok és gyermekek tüntetnek: „Li az ameiikai megszállással!“ „Ki in nen az Óceánon túlra!“ A vendéglőben, ahol ülünk, nagy lármával, rikoltozva nyomul be égj társaság. Rikítóan, ízléstelenül öltö­zött hölgyek, magas, szélesvállú fér fiák. Fölényesesek, magabiztosak ét szemtelenek. A velünk szomszédos asztalnál gyűlölettel morzsolja ki foga között valaki: „Megszállók...“ — és a francia vendégek fizetnek és elmennek. Semmiféle agitáció, vagy propaganda sem tudná azt el­érni, amit maguk az amerikaiak el­értek __ halálos gyűlöletet váltottak ki 3 franciákban a Wall Street poli t kaja iránt. E gyűlölet ereje minde­nütt érezhető. A városban és falun, a központban, a városszélen. Az em. berek számontartják a német meg­szállás éveit s most hozzászámolják — az amerikai megszállást. Pedig aránylag még nem rég Párizs hálaér­zettel fogadta az Amerikaiakat, akik segítettek nekik a fasiszta iga lerá­zásában. De Amerika hamar meg­mutatta igazi arcát — a mohó és könyörtelen hódítóét, akinek meg- tetszett a „gyönyörű Franciaország“ és most gyarmattá akarják tenni. A Marshall-terv nyomán fakadt mezte­len igazság megszégyenítő teljessé­gében. cinikus arcátlanságával dU a francia nép előtt. A nép érzi ezt a valóságot, mint bilincset a kezén, mint rabláncot, amely egyre szóró, sabban fogja körül nemcsak az em­bereket, de az egész országot. Ezért ne keressétek most Francia- országban a gondtalan mosolyt. Ne keressetek életörömöt. Ne tévesszen meg benneteket a csodás, öriimfé- nyes, mesebelien pompázó tavasz. Ne higyjetek a tulipánoknak! A ta­vaszt ugyan nehéz elvinni az Óceá­non tóira. A tavasz itt maradt Pá­rizsban. Ha bőröndökbe lehetne zárni, ha hajóra lehetne rakni, az is eltűnne innét ... De egyelőre itt van, örömteli mosolyával — magára, hagyva ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents