Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
ft M 'ItyikS&gí, r a I'lAwTAK IxtS\f-,"“1“"'' Száz esztendeje, hegy a segesvári Sárpatak hidjáról utoljáivá figyelte a szabadság és zsarnokság ezerszer .megénekelt csatáját, száz esztendeje annak, hogy az Ispán kút füzesei alatt a sírjába hanyatlott a költő. A népképzelet nem nyugodott bele végzetébe. A válni nem tudó szeretet képzelgései nein támaszthatták fel a holtat, de, ébrentartja őt a forradalmi szellem, a páratlan költői lángész élő hagyatéka, lázadó, nemes, nagy szívének minden verssorában doboló érverése. Pétpfi él, inkább mint valaha! Nemcsak a magyar nép, a szocializmus magyar otthonát építők, hanem a világ minden haladó népe, élén a szabadság első bajnokával, a Szovjetunióval Petőfi Sándorra emlékezik ma. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell reá nemcsak azért, mert költői műve a legmaradandóbb művészi és politikai forradalom ,a világ- irodalom legnagyobbjai mellett álló költői lángész hu.- gyatéka. hanem azért is, mert élete és költészete ma is eleven forradalmi erőt sugárzó. Szavai a mára mutatnak, élete példa minden kor és nemzet fiának, hogy és mik ép kell a szabadságért harcolni, írni, élni és halni. Hasztalan akarta az ellen- forradalom Petőfi politikai szerepét meghamisítani. Petőfi nemcsak hírnöke és énekese volt, hanem irányítója és szervezője is, a márciusi forradalomnak. Ö volt az, aki a radikális ifjúság soraiból' elsőnek látta Európa elkerülhetetlen átalakulását, a mo- narachiák végét. Ö megjósolta a régi lehanyatlását és megjielölíte a kiharcqilandö politikai célt, .a köztársaságot, mégpedig a nép köztársaságát. ő egyszerre akarta a népét a császári és a rendi elnyomástól megszabadítani. Minden költő és író számára legfőbb lecke az ő műve, az ő élete. Petőfi azáltal forrott össze a nép és szabadság ügyével, mert ő nem.a nemesség- népfelé hajló fia vök. hanem ■maga a nép. Ezért törekedett tudatosan a korszellem megértésére és kifejezésére. Jól látta: a forradalom előtti magyar világ é- Európa meg- hasonlóit önmagával, hogy az emberiség feszeng a középkor kényszerzubbonyában és a népek, a szégyen és szorultság állapotában tengődnek. Ezért vallotta Petőfi, hogy a költészet nem nagy úri-szalon. igazi művész csak az lehet, aki a népjogokért küzd és alkot. Petőfi hű fia akart lenni korának és e szenvedő lyes törekvésében érte el a múlhatatlant is. BARABÁS TIBOR A szabadságról, az egyenlőségről már előtte is énekeltek magyarok, de senki akkora költői erővel, senki eny- nyire a néoforradal- már hangján. Ö nemcsak a célt látta, de gátlóit is. A forradalomnak történetén érlelődött plebejus politikus öntudatával és izzí szenvedélyével vetette magát a nép ellenségeire. Esztendőkkel a. már- taiusl forradalom előtt: a kiskirályokra. Amikor elérkezett a tettek ideje: a késlekedőkre, a habozókra, a táblabírók politikai utódaira. Amikor Jella- sich feltüzte a lázadás zászlaját, a tét- ’enkedőket vette célba^ Később, amikor olasz földön magyarok is ontották a forradalmárok vérét, ő kiáltotta a kormány arcába: hozzátok vissza katonáinkat, mert ,a vér, amelyet kiontanak, Ábel vére: ő tudta, hogyan kell hazafinak lenni és miiként kell tu szabadság nemzetközi ügyét megoltalmazni. Ő hazafi volt, de nem seszínű világpolgár. Patrióta és internacionalista volt, miként mi, mert tudta, Petőfi nemcsak ia tizenkét pont megvalósításáról álmodott, hanem ia teljes egyenlőség kivívásáról is. Ezért találjuk őt 1848—49. társadalmi-politikai harcaiban a baloldal élén, ezért kerül nem egyszer éles ellentétbe az udvar át- veidlett híveivel. Tettekre ösztönözte az első független magyar minisztériumot is. Ennek megalakulásakor írta naplójába: „Most hát oszoljunk szét ifjú barátaim. De nem a forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt. . . a viszontlátásra.“ Amikor maradiság kishitűség szétszórja ia márciusi ifjakat. Vasvári és Jókai pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet. Csak Petőfiből nem bal ki a remény és a szabadszállási bövetválasztáson jelölteti magát. Amikor a rágalmaikat ontó helyi és országos reakció, élén a nép— amit most, tragikus halála évforulóján ismét és újra át kell ereznünk, — :a szabadság ügye egy és oszthatatlan. Pető!! láoglelkfl szaval mást is lesújtanak az emberiség és a demokrácia ellenségeire — írja a Pravda A szovjet sajtó és rádió megemlékezik a magyar nép nagy forradalmi költője, Petőfi Sándor halálának századik évfordulójáról. „Petőfi Sándor, a nagy magyar költő és forradalmár“ címmel a Pravda Anyiszimov cikkét köz]i. Petőfi Sándor élete és alkotó munkássága el- szalcíthatatlanul összeforrott az 1848—49-es forradalommal — írja. Petőfi politikai költészetét áthatotta a forradalom sorsa felett érzett aggodalma és a gyűlölet azok iránt, akik készek voltak elárulni ezt a forradalmat- A költő a felháborodás hangján beszólt a belső ellenségről, a sötét árulókról és a Csatadal című verse félelmetes riadóként harsogott. Petőfi 1849. július 81-én halt hősi halált a Segesvár alatti szerencsétlen kimenetelű csatában. Most száz év után a magyar nép, amelynek hű és odaadó, szerető fia volt, végre elnyertei szabadságát. Petőfi halhatatlan szavai most elsőízben harsognak teljes erővel. Petőfi Sándor, a népi demokratikus Magyarország előhírnöke motif is tevékenyen építi hazáját. A nép szabadsága és boldogsága élő valósággá vált az új Magyarországban. Petőfi lánglelkű szavai most is lesújtanak az emberiség és a demokrácia. ellenségeire. Háromtagú szovjet küldöttség érkezik a Petöíi- ünnspségekre Budapestre Az országos centemáris Pe- t őf i-ünn épségek re a Szovjetunió háromtagú íróküldöttsé- get küldött Budapestre. — A szovjet delegációt Sipacsov, orosz öltő, a mai szovjet líra egyik legkimagaslóbb alakja vezeti. Sipacsov sok magyar- tárgyú verset is írt. Különösen ismert költeménye az, amelyet Zalka Mátéról, a nemzetközi brigád híőslelkű magyar tábornokáról írt. A küldöttség másik két tagja Leonidze, grúz és Malisko ukrán költőA csehszlovák írőküldöttség élén Ján Drda, a Csehszlovák írószövetség vezetője áll. — A küldöttség további tagjai Rybak, Ivan Kusi, Milan Raj ca. Lengyelországból Stepan Ot- vonawsfei, Severin Po] jak és Liadfelav Broniewsfci érkezett meg Budapestre. A román küldöttség tagjai Leontin Sulajanu helyettes közegészségügyi miniszter, Alexandra Sahadian író és Eugen Jeideleanu műfordító. Bulgáriából Pemceo Dancsev, Dimitar Csavd'arov, Andrej Gí-uljskin és Stojan Karolev, Franciaországból Paul Eluard, M. Trontard és Mme. Trontard, Olaszországból Bandiméin, Ausztriából Adalbert Muhr, Chiléiből Pablp Neruda és Hollandiából Niczo Rost vesznek részt az ünnepségeken. ámító pappal, ellene vezeti szülőföldje népét, Petőfi nyílt levelében nem a népet, hanem ámítóit, félrevezetőit támadja. Befejező mindata: „Di csörtessék a nép neve, most és mindörökké!“ Ha komorítják is Petőfit a szabadság ügyére mért csapások, meg nem törik. Amikor Jehasich megindul seregével. ő az, aki sérelmeit feledve, fegyverbe szólítja a nemzetet. „Amely nemzet nem gyáva — írta ekkor — anhak nem lehet elvesznie, amely nemzet küzdött a szabadságért, annak nem szabad elvesznie!“ Petőfi fénye világítson be napjainkba is. Rákosi elvtárs mondotta: „A népi demokrácia. nemcsak örököse, de továbbfolytatása és hete,, ízese mindannak amit 4S hősei, Kossuth, Petőfi. Táncsics célul tűztek ki.“ De csak akkor teljesíthetjük be a szocializmus magyar müvét, ha ébren tartjuk és nagyra növeljük népünkben, fiatalságunkban Petőfi erényeit. Legyünk oly következetes forradalmárok, a népet oly odaadással szeretők és ultal- mazók, mint Petőfi. Legyünk a szabadság belső ellenségeivel szemben ugyanolyan éberek és következetesek, mint ő. Halálának századik évfordulója is erősítse népi demokráciánkban az igazi hazafi- ságot és az áldozatkész nemzetköziséget. Erősítsük minden nap minden órájában a nép anyagi erkölcsi, szellemi és fegyveres hatalmát és annak biztosítását: a Pártot. Érezzük át, hogy százesztendő múltán végre ismét a haladás, szabadság táborában állunk. Előttünk a nagy szovjet nép halad és felettünk, a béke tábora felett a szocialista szabadság és emberség, Petőfi világszabadságának vörös lobogója. A zsarnokság és szabadság világtörténelmi küzdelme folytatódik. Békét akar a dolgozó emberiség, háborút az osztálykiváltságokat védő imperializmus. Egy vórtanúsággal megszentelt élet és költészet küldi felénk és „feléjük“ forradalmár szavát: „Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kényétől, Békét csupán a szabadság Felszentelt kezétől. Majd, ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére.“ Petőfi örökében
