Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-29 / 174. szám

Közös megbeszéléssel javítjuk munkánkat Népnevelő értekezlet a nyíregyházi dohánygyárban A SxtáUn-kolhoxban A Magyar parasztküldöttség tagjai meglátogatták a Sztálin elvtársról elnevezett moszkvaköfnyéki kolhozt. Az alábbi képriport erről a: látogatásról készült. A Sztálin kolhozban nemcsak kalászosokat és kapá­sokat, hanem gyümölcsöt, szelőt is termesztenek. Még hozzá milyet!! Nem győzik csodálni a magyar paraszt­küldöttek a több, mint nyolcvanhárom hektáros sző löt. Itt aztán lehet tanulni! Mert ez a szőHő valóban min taszerű. Jól kezelik, gondozzák, lesz is olyan termés, hogy öröm lesz a szüret. A Sztálin kolhozban minden olyan mintaszerű, mint például a szőlő. Gyönyörű állatokat tenyésztenek, ne­mes lovakon, teheneken és jnhokon kívül számtalan ba­romfit, libát, kacsát, tyúkot is. Küldötteink gyönyörköd­ve nézik a kolhoz tyukfarmját, ahol a szehbnél-szebb szárnyasok hatalmas tömegét láthatják. Ez a tenyészbika a Sztálin kolhoz büszkeségei közé tartozik. Még a többi kiállításra való állat közül is ki­tűnik. 4 éves, a súlya nem kevesebb mint 950 kilogramm íme: a közös munka, a gépesítés, a jó takarmányozás egyik beszélő eredménye. Hékosi ©Ivtárs rádió! ajándékozott Rshod községnek A nagyterembe behallik a haza- készülő munkások, munkásnők be­szélgetése, a labda döngése. Az udvar végében még folyik a röp­labdázás. Egynéhányszor átrepül még a labda a kifeszített háló fö­lött, párat csattan a tenyereken, aztán abbahagyják a játékot. — Gyerünk elvtársak. Kezdődik a népnevelő értekezlet. Becsukják a raktárakat, az iro­dákat, lassan kiürül a hatalmas üzemudvar is, csak az éjszakai sze­mélyzet őrködik, odabenn pedig a népnevelők beszélgetnek. Itt vannak mind a harminchár­mán. Azok közül válogatták ki őket, akik a választási munkában megállták helyüket. Ott végzik az üzem környékén: a Honvéd-utcán, Nádor-utcán, Szilfa-utcán párt­munkájukat, a népnevelést, Mit végeztünk az elmúlt héten ? Előkerülnek a kis jegyzetfüze­tek és amikor Suska elvtárs, a népnevelőfelelős megnyitja az ér­tekezletet, egymás után szólalnak fel a népnevelők és elmondják fel jegyzett tapasztalataikat. Liptai Irén munkáslány kezdi: — Ezen a héten a legérdeke­sebb esetem egy munkanélküli fiatalember édesanyjával folyt be­szélgetésem volt. Amíg az ötéves terv fel nem számolja teljesen a munkanélküliséget, az elvtársak is találkozhatnak hasonló dolgokkal. Odafigyelnek a többiek. Hi­szen azért jöttek össze, hogy egy­mástól tanuljanak. Van mit tanulni. Liptai elvtársnő folytatja: — Panaszkodtak, hogy nincs munka. Mindig hordok magamnál Szabad Népet, így sokkal köny nyebb, sokkal meggyőzőbb az agi­táció. Fel is lapoztam a hirdetést a szakmunkások munkábaállításá. ról. Az illető nem szakmunkás. — Egy másik Szabad Népben benne volt, hogy ’háromhónapos átképző tanfolyamok indulnak, Megbeszél­tük ,hol kell jelentkezni. A mun­kanélküli azóta jelentkezett. 33 felszólaló Jeszenszky elvtárs, a másik nép­nevelő mondja el, hogy élénken ér­deklődnek az emberek — nemcsak •a parasztok, hanem a város lakói is __ a terménybegyüjtés iránt. Megkérdik, mi szükség van rá, ami­kor olyan szép termésünk van. Je- szcnszki elvtárs megmagyarázza: ép. pen azért, hogy ez a bőséges termés jó helyre kerüljön és a dolgozókat lássa el kenyérrel. Ha a kulákok szabadon kereskedhetnének a tér. ménnyel, csak mi keserülnénk meg, mert eldugnák és fekete áron hoz­nák forgalomba. Uj és új felszólalók mondják el, hogy mit végeztek az elmúlt héten, új és új oldalról világítják meg a népnevelő munkát mind a harminc­hármán. Egy helyen azzal fogadták az egyik népnevelőt, hogy ők általában csak jót mondhatnak a demokráciá­ról, nincs semmi panaszuk. Az elv- társnő szükségtelennek tartotta a további beszélgetést. Ehhez aztán már hozzászóltak a többiek is. Gimesi elvtárs így be­szélt a népnevelő helytelen nézeté­ről ! — Az elvtársnő nemrég végez népnevelő munkát. Kevesebb a ta­pasztalata. Természetesen hiba volt, amit csinált, de nagyon könnyen ki­javíthatja. Rákosi elvtárs 3zt mon­dotta a választási agitációról, hogy először közelítettük meg a nagy Bolsevik Párt módszereit. Ezután is tanulnunk kell tehát a Bolsevik Párttól. Sztálin elvtárs arra tanítja a pártmunkásokat, hogy a tömegeke* újra és újra meg kell győzni a Kom- munista Párt helyes politikájáról. A mi esetünkben is meg kell szívlelni ezeket a szavakat. Sajtóbeszámoló hangzik el ezután. Ismertetik egy­más közt a Szabad Nép cikkeit: a háború utáni első sztálini ötéves terv hatalmas eredményeiről, a kí­nai eseményekről, a nyugati államok sztrájkjairól, amelyek mind-mind a béketábor erejének növekedését ég Irtunk már arról, hogy a nyír­egyházi vasútállomás építkezései miatt az állomás környékén na­gyobb városrendezés vált- szüksé­gessé. Szervesen hozzátartozik eh­hez az Arany János utca rende­zése is. Az Arany János utcán nyílt árok fut végig, csaknem 300 méter hosszúságban. Kábái Jakab büdszentmihályi basaparaszt kijátszotta a földmű­vesszövetkezet tagjainak ébersé­gét. Mézes-mázos ember, akivel szemben könnyen arra a vélemény­re jutnak a felületesen ítélő dol­gozó parasztok, hogy „jó kulák”, Jakab bátya persze, hogy „jó ku. lák”, különösen akkor, ha zsíros hasznot vághat zsebre a dolgozók rovására. Kábái Jakab, mint ser­tésfelvásárló és 58 hold megelége­dett tulajdonosa, azt a kupecnéze- tet vallja, hogy: „Élni és élni hagyni." Ezt ő úgy képzeli el, hogy élni hagyja a szegényparasztokat, hogy legyen, aki a hasznot hajtja neki és ő ebből remekül él. Él is a szegényparaszt, de úgy, hogy le­vese sohasem zsíros, mert azt min­dig lefölözi Kábái Jakab. Egyszó­val: a szegényparaszt él is, meg nem is. Q azért úgy mondja, hogy „élni hagy”. Azon nap előestéjén, amikor az amerikai szenátusban megnyitot­ták az Északatlanti-paktum ratifi. kációs vitáját és Connely szenátor, a külügyi bizottság elnöke, az Egyesült Államok vezető körei nevében égre.földre esküdözött, hogy ez a szerződés csakis békés célokat szolgál, a monopóliumok sajtója e fogadkozásokat sajátsá­gos módon illusztrálta. A „Times Herald” washingtoni lap vezércikkében hisztériás mó­don uszított háborúra a Szovjet­unió ellen és követelte, hogy az USA erre a háborúra idejében ké­szüljön fel. Ebben a borzalmas cikkben szóról-szóra ez áll: ,,A Szovjetuniót meg kell semmisíteni, népét mindörökre le kell törölni a föld színéről.” Oly cinikus módon, mint a „Times Herald” feszi, még a hitlerikta embergyűlölők sem merték népirtó terveiket kifejteni. A hitleristák puskatussal vertek agyon csecsemőket és kemencében égettek el öregeket, de óvakodtak attól, hogy ezzel sajtójukban eldi­csekedjenek. A „Times Herald” azonban így ír: „Mi nem osztunk szét fegyvereket, hogy fiatal em­berek öljék egymást. Mi atom­bombával, gyújtó- és baktériumos bombákkal megrakott repülőgépe­az imperialisták gyengülését mutat­ják (a béke kérdése is rendszerint előfordul a népnevelés alkalmával). Egy népnevelő az iparról, a másik a gépállomások munkájáról, a har­madik ismét más tárgykörből olva­sott cikkek alapján tart előadást. így tudnak lépést tartani az ese­ményekkel. így tudnak munkájukon állandóan javítani. A jövendő sugárút helyén meg­szüntetik a nyílt csatornát. A föld alá vezetik a környék levegőjét rontó szennyvizet és ezzel na­gyobb teret adnak az amúgy is forgalmas utca közlekedésének. A csatornával kapcsolatos munkákat 26.000 forintos költséggel a napok­ban kezdik meg. Ezt az elevet megelégelték a büdszentmihályi földművesszövet­kezeti dolgozók, mert nincs rá semmi szükségük, hogy Kábái uram hagyja őket ,,élni”. Igaz, ki­játszotta éberségüket és a szövet­kezet megtisztítása során benn­maradt, most azonban mégis a rö- videbbet húzta. Egész eddig vé­gezte a sertésfelvásárlást és oly eredményesen, hogy egy-kéttőre 10.000 forintos hasznot vágott zsebre. A büdszentmihályiak kitették Kábái Jakab szűrét. Jól tették. — Nincs helye a röldművesszövetke- zetben kizsákmányolónak. — A földművesszövetkezetnek az a hi­vatása, hogy elősegítse, támogassa a falu szocialista építését, a fa­lusi kizsákmányolók korlátozását. És ezt csak Kábái és társai nélkül tudja teljesíteni. két küldünk, hogy a gyermekeket bölcsőikben, az asszonyokat és dolgozó férfiakat mnkájuk közben öljék meg.” Lehet.e szavakat találni, melyek megfelelően kifejeznék a felhábo­rodást az ilyen kannibálí felhívá­sokon, melyeket világos nappal ugyanannak az épületnek a falain kívül terjesztenek, amelynek fa­lain belül amerikai államférfiak esküdöznek, hogy „az amerikai népet a béke és a felvirágzás út­ján vezetik.” A józan ember azt mondja: a cik­ket elmebeteg írta. Az amerikai kormány azonban nem zárja be az őrülteket, nem húzat rájuk kény­szerzubbonyt, hanem védelmébe veszi őket. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében a tájékozódás szabadságá­nak vitája során az amerikai de­legátusok minden eszközt igény­bevettek, hogy megakadályozzák a szovjet javaslatok elfogadását, amelyek az embergyűlölő sajtópro­pagandának akartak végetvetni. Az Egyesült Államokban az ilyen propagandát azok szítják, akiknek érdekük a háborús hisztéria fel- korbácsolása egy új világháború előkészítéséhez. Rohod község dolgozói az­zal a kéréssel fordultak Rá­kosi Mátyás elvtárshoz, az MDP főtitkárához, hogy aján­dékozzon egy rádiót a falu­nak. Rákosi elvtars meghall­gatta és teljesítette a roh’o- diak kívánságát: világvevő telepes rádiót ajándékozott nekik (a községben ugyanis jelenleg még nincs villany). Rákosi elvtárs ajándékát vasárnap délután adja át a községnek Kovács Péter érv- társ, az MDP szabolcsmegyei pártbizottságának tagfra. Kujltúmiappal kapcsolják egybe a rádió átadását. A1 Szabadművelődési Felügyelő­ség a „Talpalatnyi föld“ cí­mű nagysikerű új magyar filmet pergeti le a kultúrnap keretében. RSvidesea megkezdik az Arany János- steal esaterna befedését Repül a kulák, hu éber a szövetkezet ( Tényék Kannibálok

Next

/
Thumbnails
Contents