Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

2. oldal. NYÍRSÉGI magyar nép PÉNTEK, 1549. JULIUS 1 —i-— IZ IDÉN ARATUNK ELŐSZŰR MAGUNKNAK... A esaholyi termelőkollektiva legnagyobb ünnepe lyiak. Az első aratást. Aztán — Hiába küldi az átkait volt kastélya felé Egri Sán­dor — szorít kezet velem ke­ményen, derűs arccal Herman Miklós, a nyíre saiholyi hár­mas. mintájú termélöcsoport egyik tagja. Aztán hozzáte­szi büszkén: — Itt mi győztünk, a föld igazi urai. A mi győzelmün­kön meg nem fog a kulák- átok. És egyik paraszton se. Itt ők győztek valóban. A föld igazi urai, akik addig ott robotoltak a 230 holdas kulákföldön, meg a többi csaholyi nagygazdá­nál. Az ő munkájuk gyümöl­cse Egrié, meg a többi ku- láké volt. — Hogy mennyire így volt ez — szól közbe Balogh Jó­zsef elvtárs, a. parasztok or­szággyűlési képviselője — bi­zonyítja az a 260 kulák- földvásárlás, ami volt egy esztendő alatt Szatmár-Be- regben. — Ők zdrosodtak a mi bő­rünkön de mostmár nem lesz így tovább. A nagybirtokok 'földje már azé, akiknek igazi jussa, a cselédnyúzó, szabo­táló kulákok ellen is jól visz- szük a harcot. Bizonyíték ez a termelőcsoport itt, Egri Sándor 230 holdján — mond­ja Suba elvtárs büszkén, az­tán még büszkébben mesélik el, hogy az idén ez az első aratások Herman Miklós, Suba Ferenc, Török Mihály, meg mind a huszonegy kepésarató volt még a muH nyáron is, meg summás a gépnél Egri, meg a többi csaholyi kulák föld­jén. Az idén ez az első aratá­suk. De milyen termésbe su­hint a kasza?! Felszabadulás óita nem láttak ilyen gyö­nyörű, dús kalászokat. Talán legszebb a csali nyi kollek­tíva vetése. Sokat számított az eső, a szálkái traktoristák jó munkája, a mőtrágya, de tán legtöbbet a közös, jó munka, amit már maguknak végeztek. Ezt ünnepük most a csaholyi volt kulákkastély öreg gesztenyéi alatt. Van­nak vagy ezren. Rezes ban­dával jöttek a tyukodiak, fel­virágozott szekereken, zászlók­kal, ünneplőiben a turistván- di, olcsvaapáti parasztok és mindenfelől. Berekből, Szat­máriról. Eljöttek a szálkái traktoristák is a csaholyi kol­lektíva aratóünnepére. Az olcsvaapátiak már reg­gel megjöttek a traktorállo­másra, hogy a szálkái traktor­istákkal megbeszéljék a tar­lóbuktatást. Aztán együtt ki­jöttek Csaholyba, megnézni a kollektíva földjét. Tar Mihálvt, Fekete Mik­lóst, meg Borbás Sándort küldték az olcsvaapátiak, hogy megnézzék a csoport munkáját. — Az őszön mi is csiná­lunk egy termelőcsoportot 100 holdon — mondják. Most gazdag; tapasztalatokat sze­rezetünk itt — néznek mo­solyogva a csaholyiak beszél­gető csoportja felé. — Külö­nösen a borsó és a mákter­melés tetszett nekik. De minden, amit ,a kollektíva mű­velt. Olyan a rozs, a búza, hogy öröm nézni. 15 száza­lékkal fog többet adni a föld a csaholyi csoport 230 hold­ján. Most ünnepelnek a csaho­Gavril Szergejevics szokásos reg­geli sétáját végzi a kertben: meg­áll minden fa, minden bokor előtt; mindegyik barátja, jóismerőse. Kemény munkában eltöltött élet eredménye ez a kert, a kis nya­raló. Gavril Zabolodszkij itt tölti a nyári hónapokat családjával együtt. Hétköznapokon kora reg­gel villamosvonat röpíti sok dol­gozó társával együtt Moszkvába, a Dinamo gyárba, a vasárnapok minden percét a családjának, kis házának, kertjének szenteli. Sokan nyaralnak itt, Aprelovká- ban, a Dinamo munkásai közül, meg más gyárakból is. A házat, meg a kertet megtakarított pén­zükből veték úgy, mint Zabo­lodszkij, Gavril Zabolodszkij hajában több már az ősz szál, mint a sötét, — elmúlt már 60 éves. Élete: valósá­gos történelem. 42 évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni, s így dolgozott tíz és fél esztendőn keresztül... Nélkülözés, szegény­ség, ez jutott osztályrészül a fá­rasztó munkáért. Ha akkor valaki azt mondta volná neki: „Gavril Zabolodszkij, magának szép háza, meg kertje lesz 30 év múlva” — el se hitte volna! Az Októberi Forradalom változ­tatta meg az ő életét is, mint sok másét. Zabolodszkij megértette, hogy a szocalista ország új, addig elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott meg számára, tanulni kez­dett, elvégezte a gyár mesterkép­ző tanfolyamát, beiratkozott az az elektrotechnikai szakiskolára, majd az egyetemre, s elérte azt, amiről álmodni sem mert volna a forradalom előtt: ma már a gyár egyik főmérnökeként dolgozik... Sokszor gondol erre Gavril Za­bolodszkij, különösen az ilyen csendes nyugalmas nyár; vasár­napokon. S mikor felesége regge­lihez hívja, s együtt ül a népes család a dúsan terített reggeliző asztalnál, nem állhatja meg, hogy ne beszéltjén az emlékeiről a fiai­nak, meg két kis unokájának... Gavril Zaboldoszkij három fia már szabad hazában, szabad és boldog emberként nevelkedett. A legidősebb Jevgénij, a szovjtt hadsereg hivatásos tiszje. A két másik: Anatolij és Konsztantin ugyanabban a gyárban dolgoznak, ahol az apjuk. Egyszerre dolgoz­nak és tanulnak: Anatolij ,az idő­Nyírbátor község dolgozói legna­gyobb részében társadalmi munkával építették fel nagyszerű kultúrházu- kat. Együtt dolgoztak a Bóni, a do­hánygyár munkásai a honvéd és rendőnbajtársakkal, a községháza és a járás dolgozóival. A dolgozó pa­rasztok igát bocsátottak az épülő kultúrház rendelkezésére. A demo­kratikus szervezetek gyűjtést mdí. tottak a pénzkiadások fedezésére. Mindenek felett pedig kultuszkor­mányzatunk segített, tető alá hozni az elhagyott épületből varázsolt ha-| belesuhint a kasza a rozsba, a búzába, dús keresztek so­rakoznak a kollektíva föld­jére, jönnek a szálkái cséplő- íbrigúdok ,al traktorral, meg I a köviérhasú csplőgéppel; pu­ha, friss, nagy darab fehér- I kenyér kerül az asztalra. sebb; a Dinamó gyár technikumát hallgatja, Konsztantin, a legkisebb fiú a dolgozók esti iskolájában most végzi középiskolai tanulmá­nyait. Konsztantin ugyanis kicsit elmaradt a tanulásban: még gyer­mekfővel fegyvert fogott, hogy megvédje szovjet hazáját a fasisz­táktól... Milyen vidám is egy ilyen va­sárnapi reggeli családi körben! Szó kerül a múltról is, de a jelen mindennél fontosabb. A gyári hí­reket vitatják meg, a fiúk a dél­után futball-eseményeiről beszél­getnek. Az asztalról pillanatok alatt eltűnik a reggeli s ki-ki szó­rakozás után néz. Az ,,öreg” a lu­gasban üldögélve várja az ebédet, a fiatalok azonban szedelőzköd- nek. egy kis fürdés jól esik majd ebéd előtt. Sok friss, fiatal hang veri fel a folyópart csendjét. Repül az idő! Alig nézte át Gavril Zabolodszkij a moszkvai lapokat, máris terített asztal vár­ja. ízes, étvágygerjesző saláta, borjúsült, kompót, sütemény — csak győzze enni! A fiúk izgatottak, az órájukat nézik, el ne késsenek a meccsről. Klaudija Andrejevna, a háziasz- szony alig győzi felszolgálni a fo­gásokat, S közben a rakott tálakat az asztalra teszi, arca boldog pír­ban ég, hiszen olyan nagy öröm egy ilyen vasárnap, mikor együtt ül a család... Anyagi gondja nincs, a férje 3000 ezer rubelt keres ha­vonta, Jevgénij fia kétezret, a két kisebbik fiú ezer-ezer rubelt a házartáshoz. Nincs is más gondo­lata, minthogy milyen jó falatok, kai örvendezesse meg a családot. Délutánra elcsendesedik a ház. A fiúk valahol Moszkvában, egy sportpályán gólokért szurkolnak, Klaudija nagymama az unokákkal alszik egy jót a hűvös szobában, Gavril Zabolodszkij visszavonul a dolgozószobájába. Mert Gavril Zabolodszkij fő­mérnök, volt munkás tudományos könyvet ír... A munkájáról, az üzemi problémákról. S ilyenkor a legboldogabb. Kézirata fölé hajol­va arra gondol, hogy a szocialista ország megbecsüli a dolgozóit, s arra, hogy minden munkásnak al­kalma van olyan jól élni, olyan boldognak és megelégedettnek lenni, mint amilyen a Zabolodszkij család. talmas, színpaddal felszerelt, tágas kullúrházat. A kultúrházat teljesen befejezték és vasárnap ünnepélyes keretek kö. zött nyitja meg kapuit. Úgy értesül­tünk, hogy Bóka László elvtárs, kultuszállamtitkár avatja fel * bá­tort kultúrházat. A kultúrházavatás napján zászló­avatás is lesz Nyírbátorban. A helyi határvadászok avatják fel a debre­ceni bőrgyár által ajándékozott zászlót. A Zabolodszkij család vasárnapja Irta: T. SZOKOLOVA Bika László államtitkár avatja fel a bátori kultúrházat TITO EGY ESZTENDEJE Egy esztendeje már, hogy a Tá­jékoztató Iroda kritikát gyakorolt Jugoszlávia vezetői felett. Volt ok a bírálatra, mégpedig nagyon is súlyos ok. Tito és társai semmibe véve a gyakorlatban megvalósult szocializmus, a Szovjetunió se. gítségét, semmibe véve a szocializ. mus felé törekvő népi demokrá­ciákat és a nemzetközi munkás- mozgalmat, „önálló külön utat” hangoztattak a szocializmus meg­valósítására. Ha egy évvel ezelőtt azt gondol­ta valaki, hogy Titóék valójában kommunisták, csak éppen más el­gondolásaik vannak a szocializmus megvalósításáról, csak éppen egy- egy kérdésben elhajlottak a marxista-leninista pártok iránya- tói — annak az elmúlt év esemé­nyei bebizonyították ,hogy Tito és társai valójában ellenforradalma- rok, Rákosi elvtárs szavai szerint ,,a szocialista építés és nemzetközi békefront ellenségeinek egyik leg­aktívabb rohamcsapata". Nem tétlenkedett a Tito.banda 12 hónap alatt, sőt — amint kide­rült — már korábban is igen he­ves akciói voltak a szocializmus ügyének megbuktatására nemcsak saját országában, de a környező államokban is. Mi magyarok ta­pasztalhattuk, hogy Bán Antal. féle Horthy-rendőröket mosott fe. hérre Tito, hadd bomlassza a ma­gyar népi demokráciát, Boarov Zsivko-féle gyilkosokat, volt rend­őrségi besúgókat küldött Magyar- országra, meg Rob Anton-féle rendőrspicliket. Mindez egy év előtt volt. És azóta? Magyarország és a népi demokráciák kémeket, provokáto­rokét kaptak a szomszédos Jugo­szláviából. Titóék minden tettük­kel készségesen támogatják a pro­letárok ügyének ellenségeit, az imperialistákat. Velük építik ki kereskedelmi kapcsolatukat. Tár­gyalásba bocsátkoznak a neofa­siszta Görögországgal abban a re­ * 5 ményben, hogy a Jugoszláv! uralkodó nyomor, éhség eny sére amerikai dollárokat kaj Az is a „külön út” követke nye, hogy Jugoszláviában emelkedett a dolgozók élet vonala, hogy Jugoszlávia nen dott lépést tartani gazdasági lének kifejlesztésében a népi < kráciákkal. Jugoszláviában védik a dolgozó parasztságé kulákok, a spekulánsok kizsál nyolásától, sőt előszeretette szik fel a nép ellenségeit pártjába. És mert a dolgozók i nek, Titóék ezért a szomst népi demokráciákat teszik lőssé, más népek gyűlöleté nemzetiségek üldözésére ta nak. Ez a nemzetiségi politika, az elvhű kommunisták ez történő bebörtönzése, inter táborba zárása nagyon hasor nemzeti szocializmus, a fasi politikájához, amely a másodi lágháborúban csúfos kud; szenvedett és kudarcra van í ma is. Hogy mennyire nem nek egyet az államvezetéssel goszláv ^olgozók, mutatja hogy szaporodik a Titóék uralmát megelégelt szabadsá] cosok tábora, minden üldöz ellenére egyre többen var igazi kommunisták vezetésév Szovjetunió és a népi denn ciák rádiói irányításának hall sával készülnek megtisztítan goszláviát az árulóktól. A jugoszláv partizánok azért harcoltak, hogy orsz ismét csak urak országa légy újabb küzdelmeiket a népi mokráciák együttérzése tárn ja. „Lépten-nyomon le fogjuk lezni Titó bandáját” — írta hónappal ezelőtt Rákosi el és lelepleztük azokat is, akik mintájára Magyarországot i akarták adni az imperialisl lenségnek, Csökkestették az állam és a termeloszövetkeze csoportok bérletében lévő kulak! dek haszonbér A Magyar Közlöny keddi szá­mában megjelent rendelet megál­lapítja az állami, illetve községi vállalatok, vagy a földmívelésügyi minisztérium engedélyével műkö­dő termelőszövetkezeti csoportok által bérelt földek legmagasabb haszombérét. A megállapítás arra az esetre vonatkozik, ha a ha­szonbérbeadó személy tulajdoná­ban lévő összes ingatlan kataszteri tiszta jövedelme eléri, vagy meg­haladja a 350 aranykoronát, illetve ingatlanának területe a 25 katasz- trális holdat. A rendelet a mező- gazdasági termelést nem élethiva­tásszerűen folytatók földjére már 5 katasztrál'is hold területtől fel­felé vonatkozik. A fizethető legmagasabb ha­szonbér a rendelet szerint i taszteri jövedelem minden a koronája után 9 kiló búza, rozs, illetve annak pénzbeli e; értéke. Szántó, rét és legelő tében a holdankénti 15 arany! nát meghaladó kataszteri jövedelmet a haszonbér kis tásánál figyelmen kívül kell ni. Ha valamely kishaszonbérl relt földjével együtt belép e< gedélyezett termelőszöveti csoportba, az ő bérletére is nyes a fenti rendelkezés. Ezután közli a rendelet, he állam részére történő önt földfelajánlás akkor is mege hetö, ha a tulajdonosnak h dik személlyel le nem járt he bérleti szerződése van. 1944. őszén annyi más fontos híddal, épülettel, üzemmel, raktár­ral, vasútállomással együtt felrob­bantották a menekülő német hor­dák a Rakamaz és Tokaj közti vasúti hidat is és ezzel hosszú időre kettészakították Szabolcs- megye és a hegyvidéki peremvá­rosok közlekedését. Csaknem öt éve jár két részletben a szerencs- nyíregy'házi vonat, a Szerencs felé utazóknak öt kilométer utat kell megtenni teherautón vagy más közlekedési alkalmatossággal, hogy Rakamazról Tokaj állomásáig menjenek. Nem beszélve a teher­szállításról, amelyet híd hijján hosszú kerülőúton tudtak cs bonyolítani. A hároméves tervet győ; sen befejező magyar mun újabb diadala a rohammunka kitűzött határidő előtt elit új Rakamaz-tokaji tiszahíd, Ivet vasárnap avatnak fel ü> lyes keretek között. A h tásra leutazik Bebrits Lajc társ közlekedés- és pos miniszter is és ő adja át a 1 forgalomnak. Nyíregyházáról és Szabó gyéből számos dolgozó mej kajba, hogy tanúja legyer híd megnyitásának. Vasárnap avalfák a Rakamaz«lok£ Tiszahidat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents