Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-26 / 146. szám
3. o!3äl. NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP Vasárnap, 1949. lúniuT 26. Fokozzuk az éberséget minden vonalon! ACZÉL TAMÁS Jefentés ßefyett (Szatmári utinapló) Köxölte * a „Csillag*' INDULÁS Darás Léna, Kaskötő, Papp Teréz, Kovács János, Szénás/ meg én, reggeltől-estig lestük, hogy jön-e Thália rozzant szekere. A Horváth Árpád színészkollégium küldte őket — és várta az a nép, amelyből jöttek, bogy amit tőlük kaptak — nékik visszavigyék. Poros, hideg volt az üllői-üt, minket már váltak a faliuk, Úttörő Palkóra, Okos Katára —. a gyerekek a bábszínházra, s a filmre, ami a szekérben lapult a felnőttek, mert ilyen volt a miit nem akadt sehol „talpalatnyi föld“ a sovány szél kiapasztott, megölt, minden virágba bomló életet. Várták a felnőttek, a gyerekek a lemezt, hogy szétharsogja: drága föld! népünk köztársasága! S csak nem jött. Végül megérkezett egy nagy autóbusz a szekér helyett ÚTKÖZBEN Iván Fjodorovics szovjet katona Abony előtt felszállt a kocsiba. „Hová?“ „Abonyba“ „Az még tizenöt kilométer s ha nem jön a kocsi?44 Mosoly suhant el a szája fölött és sapkáján a csillag ragyogott — nem mondta ki, de láttuk rajta : Berlin s Sztálingrád közt a távolság nagyobb. ELSŐ ÁLLOMÁS Az autóbusz Tyúkod határán játszani kezdett „Állunk a vártán .. . “ Néhány perc alatt nagy sereg mezítlábas, barnárasült gyerek futott mclcttünk , .. Okos Katira figyeltek, ruhájára, szavaira, szemükben a kívánság, kíváncsiság növekedett. Hatalmas ifjúság! Egy kis szőke kisebb húgát vonszolta, a pici botladozott, leült a porba, de felugrott, akár a gumilabda, hátulról kapaszkodtak az autóbuszba, 8 nevettek, izgatottan, mintha látnák jövendőjük határtalanságát, melyet hirtelen szelíd jószágként tereltek. Papp Teri csendben könnyezni kezdett. KÜRUCOK Tyúkod felől, mintha a múlt szavát, a kurucok dalát hallanád. Te vagy a legény, pajtás . . . Rákóczi itt szemlélte nagybajszú kurucait, a házakból sütött a veszett németgyűlölet, hazaszeretet, mely most is,, akár a nap, ég — elégedetlen ellenzékiség, szemben a királlyal, nemesekkel, a báróval, ki az udvaron vert el nem egy legényt, ki fejét magasbj emelte és nem kussadt a porba. Emléke még közöttünk kísért, még ma is élő ellenzékiség, amely az anyatej fehér habjával vér lelt,' sűrű vér. Kemény léptek és kemény koponyák, Tyukodi pajtás! fordul a világ, a lápba ragadó szekerek helyett traktorok rengenek, Tyukodi pajtás, bej Kuczug Balázs! huszonegy géppel szervezi az ősi kurucok fészkeit a gépállomás. 1949. júniusi száma NÉGY KILÓMÉTERREL ODÉBB Urán Tiszának ötezer, Uraynak kétezer holdja felett sütött a nap, aki itt él, zsellér volt vagy cseléd kukoricán tengette életét, kettőkor kelt, tizenegykor halott- fáradtan az ágybarogyott. Huszonhat hold, annyi volt magánkézen, ma a felosztott birtokok egészen a nép tulajdonába kerültek. Van már vasárnap és van ünnep, Csengerújfalun, május elsejére, több mint ezren — a párttitkar mesélte mentek tüntetni. Zúgott, harsogott népem, vidámságod, haragod. ALMAFÁK Atmat'ák, almafák, ahnafák, csupa fehér, meg rózsaszín virág, egy egész kert ünnepel, egy egész nép téged, új tervünk, boldogság, egészségi Az ágak, akár a puskacsövek, védik a jövendőt, terhüket, körülöttük vadméhek zsonganak, barnaköppenyű, fullánkos csapat — dühükkel védik életüket, ahogy mi a házakat, kerteket. Kerítés magasodj! Válj ágyúvá! Lépj csatarendbe határ! S ahogy a gyümölcsöst a szövetkezet, védd meg országodat, népedet. Csalán és kóró, szúrós katonák, • a jelt ti adjátok tovább — álljatok ki a Szamospartra és hangosan, hogy az is hallja, ki gyűlöl minket, kiáltsatok! a jogot és a nép hatalmát* fegyverrel védjük diadalmát ellenetek, gyilkosok! JÖVENDŐ Szamosangyalos kis falu, porosutcájú, meszeltfalú alig ötszáz lakosa van, mindössze egy kis rádiója van, az is telepes, mert a villany csak egy év múlva gyűl fel itt, mikor a terv ide is beszövi a fény pókháló sugarait, s ráhull az általános iskolára ide járt Varga Elvira bátyja még három éve, és ez a terem nevelte Joó György öccsét éveken . . . S hol vannak most? A fiú meg a lány- büszkén feleli, mint ki tudja titkát annak, ki érted harcol, szabadság, —■ a Kossuth Akadémián! BÉKE, NYUGALOM Szamossályi és Rermánszeg között a Holt3/amos medre felett ülök, lábam alatt a nád hajlik, suhog, a zsíros földben barna kukacok mozgolódnak, híznak a tyúkok, szomjasan nyitja cserepes ajkát a föld, fecske szúnyogra les, növekvő fák, zizegő földek estéli alvásra készülődnek . . . Nyugodt vagyok .. szívem fölé finom örömet szövöget a szél, kolompolnak a távoli hegyek, kigyulladnak a csillagok, s én lustán arra gondolok, milyen jó lesz, majd akkor ... ha a Göncöl szekere helyett az égen, elindul fényesen és merészen egy traktor! A magyar kormányküldöttség a napokban cserélte ki 'Prágában a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikációs okmányait. A magyar dolgozó nép meleg szeretettel fordul a baráti csehszlovák nép felé. a szocializmust építő magyar nép a szocializmus útján haladó csehszlovák dolgozók felé. Csehszlovákiát is a Szovjetunió szabadította fel a fasiszta rabság alól és a keserves nehéz időkben a szabadságért vívott küzdelem élén Csehszlovákiában is a kommunisták jártak. Julius Fucsik, az ismert csehszlovák író szintén a kommunista hősök sodraiba tartozott, a nácik elfogták, majd 1943 szeptember 8-án kivégezték. Julius Fucsik a börtönben is folytatta a harcot a börtönben, • * ' halála előtt néhány hónappal írta meg utolsó művét,,Üzenet az élőknek” címmel. Ebből a könyvből közlünk az alábbiakban részleteket. Május elsejének hajnalán írta ezeket: ,,Szeretem az életet és szépségéért mentem a csatába. Szerettelek benneteket emberek, boldog voltam, ha szeretetemet viszonoztátok, szenvedtem, ha nem értet, tetek meg. Akit megbántottam bocsássa meg nekem, akit megörvendeztettem, felejtse el! Szomorúság soha ne tapadjon nevemhez! Ezt a végrendeletet hagyom nektek, apácskám, anyácskám, nővéreim és Augusztám, ez a végső üzenetem számotokra elvtársak és emberek, akiket valaha is szerettem. Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! Am ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bűn lenne ha a síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok. Május elseje! Ezekben az órákban már talpon voltunk és készítettük zászlóinkat a városok peremén. — Ezekben az órákban Moszkva utcáin már megindultak az első osztagok a májusi csapatszemfére. Most pedig ez órákban milliók vívják az utolsó csatát az ember szabadságáért s ezrek hullanak el közben. Egy vagyok közülük. És egynek lenni közülök, az utolsó csata harcosai közül, valóban gyönyörű dolog...” Emléket állított Julius Fucsik börtönben sínylődő elvtársainak is. ,,.,KareL Marcelnak hívják. A szálíítókasoknál dolgozott egy Hudlice melletti érctárnában, ahonnét robbanóanyagot szállított ki az ellenállási mozgalom számára. — Már közel két éve, hogy elfogták s most bíróság elé viszik talán BerOrszágunk eddigi története során soha nem tett meg olyan hatalmasarányú fejlődést, mint a demokrácia négy éve alatt. Különösen meggyorsult ez a fejlődés népi demokráciánk kiterebélyese- dése óta, amióta elmondhatjuk, hogy a szocializmust építjük. — Eredményeink óriásiak s ez nyugodt önbizalommal, magabiztossággal tölti el dolgozó népünket. Egészséges tünet ez népünk életében, sok jel azonban arra mutat, hogy az önbizalom, a magabiztosság elbizakodottsággá válik, amely Rákosi el’vtárs szavai szerint ^leszerel, hamis bizonyságérzetet ad; több sem kell az ellenségnek, hiszen maga is erre törekszik.” Ez a győzelmi hangulat, ez a hamis bizonyságérzet leszereli éberségünket is. A gyakorlati munka számtalan területe szolgáltat erre példákat. A Népfront nagy választási győzelme tápot ad ismét a ,,jó kulák” hangulatnak, amely szerint van rendes kulák is, aki ellen nem kell küzdeni. — Copócsapá libán Horthy rendőr tisztét, és katonatisztét titulálják ,.jó embernek”, aki „megérdemli”, hogy kastélyban lakjék. Ez a nézet csökkenti a szocializmust építő dolgozók harckészségét elaltatja éberségét. Egy időben tapasztalható volt egyes gép. állomásokon és a Demecseri Ipartelepeken, hogy akárkit beengednek az üzem területére, irodáiba s ezt az ellenség ki is használhatta volna: könnyű szerrel nemzetgazdaságilag fontos adatok birtokába juthatott volna. Nem kevésbbé súlyos eset volt az, hogy az MDP megyei bizottságának tagjai tárva- nyitva, őrizetlenül' találták a büd- szentmihályi párthelyiséget és a tiszalöki járás pártbizottságot. (Az utóbbi helyről ottjártuk bizonyítékául az írógépet és az íróasztalon heverő fontos iratokat vitték el.) Egyes újonnan alakult nemzeti vállalatokról is kell szólanunk. __ Helyenként megfeledkeztünk ezen a téren is az éberségről s nem történt gondoskodás arról, hogy a vállalatok élére demokratikus, becsületes ember kerüljön. Kisebb jelentőségűnek látszik ,de kétségtelenül hiba: liberálisan kezeltük a dohányárusítási engedélyek kiadását, ennek következtében a dohányárusítók közt vannak demokratikusnak . nem mondható, sőt ellenséges elemek. Ezek aztán rémhírközpontot csinálhatnak egy- egy forgalmas dohányárudából. A fenti esetek mutatják: sikereink, eredményeink sokak figyelmét elterelik arról a tényről, hogy az ellenségre súlyos csapásokat mértünk ugyan, de még nem semmisítettük meg teljesen. Elfelinbe; egy váltásnyira való van ezekből a munkásokból s ki tudja miilyen sors elé cipelik őket. Otthon felesége és két gyermeke van. Nagyon szerette őket, roppantul szerette — de kötelessége is volt és „másként nem tudott cselekedni..,” Irt a feleségéről is. „Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tudnak bajtársakon segíteni, évekig első olvasóm, első bírálom volt s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét. Évekig álltunk egymás mellett harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény, kéz a kézben évekig csavarogtunk együtt azokon a tája kon, amelyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegények gazdagságával... Életünket elvetetik ügye Auguszta, de becsüle. tünket nem..." Julius Fucsikot és elvtársai» allejtik, hogy az imperialista államok vezetői halálos ellenségeink s minden eszközzel arra törekszenek, hogy ártsanak nekünk. Földalatti szervezeteket hoznak létre, kémeket, szabotőröket küldenek országunkba. „Amikor egy Kommunista Párt országos vezető párttá válik — mondta Rákost elvtárs —, amikor a megvert tőkésosztály legális szerveinek működése nem sok eredménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra veszi az irányt, hogy ügynökeit becsempészhesse a dolgozók pártjába”. Ezt a veszélyt a Bolsevik Párt, a munkás- mozgalom történelmi tapasztalatain túl á most leleplezett, Pártunkba beépült trockista tkémcso- port tevékenysége is alátámasztja. „Sokkal komolyabb, sokkal nagyobb éberségre van szükség” — íffy figyelmeztet bennünket Rákosi elvtárs. Elsősorban 'Pártunkban, e'lvtársainknak kell fokozni, elmélyíteni az éberséget „Fel kell figyelni a legcsekélyebb pártsze- rűtlenségre, népszerűséghajhá- Szásra, öntömjénezésre, személyi kultuszra a törtetőkre. Fokozni kell az egyéni felelősséget és meg kell torolni minden hanyagságot, felületességet és hiszékenységet, amely az új és régi káderek elbírálásánál mutatkozik.” Pártunk az illegalitásban a leg- nagyobbfokú éberséggel végezte munkáját ,enélkiil nem tudta, volna megvédeni magát Horthy kopóinak, vérebeinek, az árulóknak kártevéseitől. A csendőrszuronyok, börtönrácsok árnyékában a pártmunka végzésének alapvető feltétele volt az éberség. Ha soraink közé itt-ott csak egy áruló ügynök be tudott furakodni, a hű elvtársak életébe került a Párt falán ütött rés. Az illegális munká- nak ezt az örökségét, a legna- gyobbfokú éberséget alkalmazni kell mostani munkánkban is. Korántsem szektáriánusságról, teljes elzárkózásról van szó, de a figyelmet, a gondosságot, a minden vonalon kötelező pártszerű éberséget az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell alkalmazni. Világosan kell látnunk, hogy az éberség fokozása a harc mai szakaszában az alapfeltétele a szocializmus építésének. Pártszervezeteinknek elsősorban, ezen túl a népi demokráciához hű dolgozó népnek is kötelessége az éberség fokozása. jas árulás juttatta börtönbe. legnagyobb ütés mégis ez volt. Halálra készültem fel, nem árulásra. S bármilyen mérsékelten ítélkeztem, bármínt mérlegeltem az enyhítő körülményeket, akárhogy emlékeztem mindarra, amit Mirek nem vallott ki, nem tudtam más szót találni: ez árulás volt... Mennyire a felületen lakozott a tisztessége, néhány ütés ledörzsölhette! Tisztessége csak olyan felii. Ietes volt, mint meggyőződése. Mindent elveszít, mert magára kezd gondolni... erőt vesz rajta a gyávaság s ez indítja az árulás útjára... A gyáva többet veszít sajátmaga életénél, Mirek is többet vesztett ennél. Megszökött a dicsőséges hadseregből s legalantosabb ellensége megvetésének szolgáltatta ki magát. Élő halottá változott, mert kisorolta magát a közösségből...” És utolsó üzenetként ezt küldte Julius Fucsik azoknak, akikkel és akikért harcolt: „Legvetek éberek!” ÜZENET AZ ÉLŐKNEK Julius Fucsik
