Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-23 / 143. szám

CSÜTÖRTÖK, 1949. JUNIUS 2S. NYÍRSÉGI magyar nép. 5. oldal. Tervszerűen vitt jó kollektiv munka — biztos eredmény H nagykállói gépállomás dolgozói igy készülnek a cséplési versenyre A Nagykállót elhagyó kövesút sorompós mellékútjának nyárfaso­ra elvisz a traktorállomásig. A fák minden kis levelét külön per­geti a langyos szél. Olyanok a susogó fák, mintha őrtállnának a sárguló vetések fölött lebegő csend hátánál1. Most csak néha búg fel az út végén egy-egy próbajáró traktor dübörgő motorja és csen­dül bele a délelőttbe egy üllőn a kalapács .A hat nagy cséplő még ott áll a színben. Gondos munká­val még ott sürög körülöttük Nagy elvtárs, Márton elvtárs, meg a többi géplakatos és traktorista, hogy megnézzék minden porciká- jukat. Nem maradhat hiba a gépekben munkánk után mondjg Nagy János elv társ, ahogy leereszti olajos rongyát és Marton László elvtárssal, meg Ta­kács János elvtárssal megállunk egy kicsit az egyik nagy gép etetője alatt. Nagy elvtárs géplakatos I j- f ehért őr ól került a traktoristakollek- tívába. Ő látja el a műhelymunkát Most rohammunkával segítenek neki a többiek, hogy a javításokat ponto. *a« végezzék. — Szívesen megmutatjuk, hogy állunk a gépek javításával, ha mun­kánk állásáról érdeklődnek a kör­nyék dolgozó parasztjai. Mert bi­zony érdekli őket a munkánk — mondja Marton László villanyszerelő géplakatos, akit Nyíregyháza munka sai küldtek segítségül a gépállo. másra a kállókörnycki dolgozó pa­rasztoknak. —• Igyekszünk is úgy dolgozni, hogy megfeleljünk annak a feladatnak a megoldására, amit a falu szocialista építésében a dolgozó parasztok segítésével végeznünk kell. Kijavítottuk a magunk hibáit is — mondja olyan lelkesen Takács János traktorista, mint aki tudja, hogy milyen fontos a jó munkához az, hegy idejében felismerve a hibá­kat, kijavítsák azokat. - — Amióta itt vagyunk, sokat tapasztaltunk. Jót, rosszat. És most tapasztalatain, kát leszűrve, új módszerrel dolgoz­tuk ki idei versenyünket. Vájjon mik voltak azok a tapasz­talatok. amikről a traktoros elvtár. sak beszélnek? Eleinte voilak hibák, hiányosságok. A gépállomás veze­tője nem jól viszonyult a kollektívá­hoz, nem volt eléggé tervszerű e munka és ebből következett, hogy nagy volt az üzemanyagpocsékolás, sok volt az üresjárat, nem volt jó a verseny munka, mert nem volt meg a jó kollektív szellem. Most jól szervezett tervszerű munkával indulnak a betakarítási és cséplési versenyre^ amelyre ők maguk hívták ki Sza­bolcs valamennyi gépállomását és a békésmegyei vésztői traktorállomást, ahonnan új vezetőjük, Szabó Gusz­táv elvtárs jött. Amióta Szabó elv­társ és Kovács István elvtárs, azemí párttitkár irányítják a kollek­tíva munkáját, jól megy minden. Kö­zösen tanultak télen, szakmai tu­dásuk mellett ideológiai képzettsé­güket is fejlesztették. Most is közö­sen dolgozták ki terveiket. Térképet hoznak, lelkesen magya­ráznak : Kálló, Biri, Balkány, Sza­koly — ez az útirány egyvonalban. Kallóban két gép marad, Birib-e ugyancsak két gépünk megy, Bal­lt ányra, Szakolyra egy-egy cséplő jut. A begyűjtést úgy szerveztük meg, hogy két vontatónk is segít a termény kijelölt helyre való be­hord ásánál. Szabó elvtárs ujja végigszalad a térképen: Ez itt Kálló. lnne indul a vontatónk üzemanyaggal Bírin, BaL kányon át Szakolyba. De nem üre­sen jön vissza. A szakolyi határból behozza a terményt Balkányba, a balkányi határból Biribc, a biri ha­tárból Kállóba. És így megy majd valahányszor, amikor a vontatók üzemanyagot visznek. — És a szé- rüskertek helyei is úgy vannak cso­portosítva egy útvonalba, hogy üres. járatunk a legkisebb legyen, üzem. anyagveszteségünk a legminimáli- abbra csökkenjen. Versenyre így megy a káliói traktoros kollek­tíva. Gondosan át-meg átnézték gé peiket, mert egy százalékra akarják csökkenteni a szemveszteséget. Tér­képeztek, tervet dolgoztak ki, szer­vezték a munkát, hogy tíz százalék­kal csökkentsék az iizemanyagfo gyasztást és a megállapított normá­ról 15 méterre vegyék le a mázsán­ként! üresjáratot. Brigádjaik ver. senyre készen állnak. Közös céljuk a tervszerűen vitt jó kollektív mun­ka. Már előre megbeszélték, hogyan sietnek majd egymás segítségére, ha valamelyik brigád elmarad. így biz tos az eredmény, ígv biztos a gyo zelem a termelési csatában, amit munkások, traiktoristák együtt vív­nak az ország kenyeréért a dolgozó parasztokkal a megszőkült mezők gazdag, dús életet őrző búza-, meg rozskeresztjei között . . . Magatokat csapjátok ke elvtársak, nem az újságírót Hiányaik a% éberség és a versenyterv a nyiregyhási kisvasúinknál Ott, ahol a villanyos ..pihenésre“ és- javításra bejár az üzem terüle­tére, ott pirostábla figyelmeztet, hogy ,,Idegeneknek tilos a bemenet1* é? mindig áll is a bejáratnál egy­két vasutas, azonban a főbejáratnál és még egy másik szélesretárt kapu­nál senki sem törődik azzal, hogy valaki bejött az üzembe, vagy ki­ment az üzemből. Nyugodtan sétá­lok a síneken keresztül, be a javító. iKÚlielybe, valahol a hosszú csarnok végén kopácsolás hallatszik. Beny - tok az egyik irodába, fiatal fiú ül az asztalnál. Bemutatkozom és meg­mondom: kit keresek. Kisiet a szo­biéból és magamrahagy. Az asztalon iratok, tervek. Megérkezik a ma- helyfőnök, aztán ő is elmegy ke resni valakit, most az ő zabájában hagy magamra. Az asztalon iratok, tervek hevernek, a tervcáblán érde­kes szerkezeti újítási terv kiieszílve. megrajzolva. Scnkisem igazoltat, senkisem győ­ződik meg arról, hogy ki is vagyok nn valóban? Mi a véleményetek erről a kér­désről kisvasúti elvtársak? Nem me­hetett volna be üzemetekbe ép oly nyugodtan, mint én, égy imperialista ügynök, kém, vagy szabotőr? Ahogy egy mühelytervnek nem sxabad kinézni Orosz Jánoséit brigádja e/y a<vá zon dolgozik a szerelőműhelyben. Postakocsi megrendelést kapott az üzem. azt kell felépíteni. — Mikorra lesznek készen, elv társak? — kérdem Béres Gyulától, az egyik fiatal brigádostól. Nem tudja. — És mikorra kell készen lennie? Azt sem tudja, de nem tudja & brigádvezető sem, a brigád egyetlen tagja sem. Persze, hiszen nem is tudhatják. Nincsen munkatervük, csak jönnek napról-napra a munka- daraóok, megcsinálják, aztán hozzá, fognak a következőhöz. A mühelyfőnök mutatja a műhely „munkatervét“ Július hónapra kö­rülbelül 14 féle munka elvégzését iráuyozták elő, de ezt sem lehet végrehajtani „még egyenlőre“, mert nincs anyag, azt sem lehet „egyen­lőre“, metft van nála fontosabb. Persze, elvtársak, hiszen közbe olyan munkák jönnek, amelyeknek elvégzése sürgősebb, mintahogy jöt­tek. a ceglédi motorok és más meg­rendelések, de éppen ezért kell más­képpen mgesinálni a tervet. Nem januárban mereven a júliusi hónapit is és aztán fiókba süllyesz­teni és minden essen úgy, ahogy puffan. Ha nincs múhelyterv, akkor nem lehet birigádterv sem és a bri- gádos sem tudhatja, hogy neki mit és hogyan kell mikorra elvégezni. Hol a selejtcsökkentés, önköltségcsökkentés és minden más dolog a tervből? — Az kérem, az a versenyterv, az üzem versenyterve — mondja a mühelyfőnök. Szeretném megnézni, de azi mondják, hogy az üzem versen/fele­lőse szabadságon van, 1 elyeltese pe­dig nincsen! Aztán valaki a fejőre üt. — A főtanácsos úrnál biztosan meglesz! Alig telik bele öt perc, már hoz­zák is a versenytervet. A nyíregy­házi Kisvasutak versenyre hívják a Bodrogközi Kisvasutakat ... a há­roméves terv első esztendejének si­keres végrehajtására. Dátum: 1948 március . . . — De elvtársak, hiszen ez már... Zavartan nézegetnek . . . Tudja, elvtárs, bent a versenyadminisztrá- ció . . . végeredményben ugyanilyen lesz az idei is . . . Hát ez bizony elég szomorú kis­vasúti elvtársak. Szomorú aü, hogy ti még mindig a hároméves terv első esztendejében jártok valójában, amikor az egész ország munkássága a hároméves terv utolsó negyedének győzedelmes befejezésére lendül. Ti gondoltátok azt, hogy becsaptok egy újságírót, de arra nem gondoltatok, hogy végeredményben magatokat csaptátok be akkor, amikor édes- keveset törődtetek a termeléssel, a munkával, amikor a versenyterve, két a „főtanácsos úr" fiókjában tartjátok. Az üzemi bizottságotok arról be. szélt, hogy milyen jó lenne Szabolcs, ban egy téglagyár és még számos üzem. Persze, hogy jó lenne. ps helyes is, hogy ti ilyta dolgokkal foglalkoztok, hiszen ti vagytok a» ország gazdái. De a célt csak űgv érjük el elvtársak, ha közben egyet-egyet előrelépünk. Aki a cél. ról fecseg és közben nem hajlandó előrelépni, az soha nem érkezhet meg a célhoz. Egész biztos kisvasút; elvtársak, hogy ti el akartok jutni a célhoz. Ez rajtatok áll }$. I. a párizsi Értekezlet MÉRLEGE (ksf Négyheti tárgyalás után be­fejeződött a külügyminiszterek ta­nácsának párizsi ülésszaka. Négy héttel ezelőtt a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája tárgyaló- asztalhoz kényszerítette a nyugati hatalmak külügyminisztereit és — — amint a záróközletnényből tud­juk — nem volt eredménytelen a tárgyalások négy hete. Amíg két évvel ezelőtt a moszkvai ülésszak még csak kezdeti eredményeket tu­dott felmutatni, amíg az 1947. de­cemberében lezajlott londoni ta­nácskozások során a nyugati ha­talmak még a napirenden való megegyezésre sem voltak hajlan­dók, addig a jelenlegi ülésszak egész sor konkrét eredményt ho­zott. 1947. decembere óta most talál­kozott először a négy külügymi­niszter. Hogy másfél évig nem volt egyetlen ülés sem, az a1 szovjetel. lenes propagandának, a háborúra spekuláló imperialista politikiának ,,köszönhető”. És éppen ebben a kérdésben mutatkozik meg a pá­rizsi értekezlet egyik döntő sikere, a Szovjetuniónak a békéért és a nemzetközi együttműködés érde­kében folyó küzdelmének nagy eredménye: a nyugati kormány­körök támadó jellegű politikája kudarcot vallott, vissza kell tér- niök a tárgyalások módszeréhez. Egyes nyugati sajtóhangok ked­venc témája minden külügyminisz­teri értekezlet előtt és után „az utolsó alkalom konferenciájáról” fecsegni. Viszont tapasztalniok kell nekik js: álláspontjuk tartha­tatlan ,a Szovjetunióval való tár­gyalások és megegyezések hozhat­nak csak eredményt. E tárgyalá­sok folytatásáról van szó a záró­közleményben: „Az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének folyó évi szeptember havában összeülő ne­gyedik ülésszakán) a négy kor­mány közgyűlésbeli képviselője útján kicseréli nézeteit a Külügy­miniszterek Tanácsának a német kérdéssel foglalkozó következő ülésszakának időpontja és egyéb feltételei tekintetében.” De addig is folytatják a tárgyalást: „A megszálló hatóságok a miniszte­reknek Németország gazdasági és politikai egysége helyreállítására irányuló törekvései szellemében Berlinben négyhatalmi1 alapon ta­nácskozni fognak.” Kétoldali tár­gyalások eredménye volt a május 4-i megállapodás is, amely meg­szüntette az övezetek közti for­galmi korlátozásokat. És mit mond erről a záróközlemény? ,,Az 1949. május 4-i newyorki egyezmény ér­vényben marad.” És mégegy nagy eredmény: megegyeztek az osztrák békeszer­ződés döntő kérdéseiben s aminisz terhelyettesek tárgyalásai nyo­mán legkésőbb szeptember 1-ig megállapodnak az egész egyez­ménytervezetre vonatkozóan. Tisz­tázták: hol lesznek Ausztria hatá­rai és a nyugati hatalmak is kénytelenek voltak elismerni a Szovjetunió jogos anyagi követelé­seit. Tehát, mint Visinszkij szovjet külügyminiszter mondta: „Bár nem sikerült a Németország gazdasági és politikai egységére, valamint a Németországgal kötendő békeszer­ződésre vonatkozó alapvető kér­déseket megoldanunk, egész sor kérdés megoldódott.” Mi a helyzet a német békeszer­ződés kérdésében? A Szovjet-’ unió képviselője a szocialista állam eddigi politikájához híven minden egyes kérdésben konkrét, reális javaslatot terjesztett a tanács elé. Ezek a javaslatok a korábbi négy­hatalmi megállapodásokon, a potsdami és egyéb egyezménye­ken alapulnak, olyan elveket tar­talmaznak tehát, amelyeket né­hány éve, a háború befejezést al­kalmával még a nyugati hatalmak is magukénak vallottak. A német békeszerződés kérdése —- írja a Pravda párisi levelezője — való­ságos próbakő, „amely megmutat­ja a Szovjetuniónak és a nyugati hatalmaknak a német kérdésben elfoglalt álláspontját.” Mit mutat ez a próbakő? Azt, hogy a Szovjetunió követke­zetesen törekedett arra, hogy meg kell gyorsítani a Németor­szággal való békekötést, A nyu­gati hatalmak azonban a reális szovjet javaslatokat nem fogadták el, a népellenes bonni „alkot­mánnyal” jöttek elő, mindezt ab­ból a célból tették, hogy belátha­tatlan időre elhalasszák a béke- szerződés előkészítését. Ezért nem fogadták el a Szovjetunió által javasolt egyéves terminust a bé­keszerződésre vonatkozó indítvá­nyok beterjesztésére. Arra is van magyarázat, miért ültek le egyáltalán tárgyalni, és miért nem mertek „üres kézzel” távozni nz értekezletről1. Az elért eredmények annak köszönhetők, hogy az egész világon megerősö­dött a békeakarat, megnőtt, ha­talmassá vált a békéért küzdők tá­bora. A nyugati országokban is egyre egységesebbé válik a béke­törekvés, s tüntetésekben, sztráj­kokban nyilvánul meg. A népek előtt nem mernek nyílt háborús uszítókként szerepelni a hangadó kormánykörök, ezért végződött részleges megegyezéssel a párisi ülésszak. A béketábor erejének növeke­dése hozott enyhülést a külpoliti­kai helyzetben és ez lesz a rúgója a várható további megegyezések­nek is. Lenin-rend|ellel kitüntetett kolhozt látogatott meg a magyar parasztküldSttség A Szovjetunióban tartózko­dó magyar pkirasztküldöttség a voronyezsi területen egy kolhozt látogatott meg. A kolhoz tagjai beszámoltak a kolhoz húszéves fennállása alatt elért sikerekről, ame­lyekért. a kormány Lenin- rendjellel tüntette ki a kol­hozt. A gazdaság jövedelme Nyilvános pártnapok a nyíregyházi alapszervezetekben Ma csütörtökön délután nyilvános pártnapokat ‘tarta­nak a 'Man-varí Dolgozók Párt­ja. nyíregyházi alapszerveze­tei. A pártnapokon az idősze­rű kül- és belpolitikai kérdé- eket vitatják meg. Az üze­mek pártnap helyett szak- szervezeti napot rendeznek, amelyen a fenti kérdéseken kívül megbeszélik a termelés problémáit, a munkásság fel­adatait is. többmillió rubel. Nagy jöve­delmük van a különféle üze­mekből, mint az olajütő­üzem. a téglagyár, sajt és kolbászgyár. A kolhoznak saját. 1 villanytelepe van, amely teljesen fedezi az áramszükségletét. A gazdaság megtekintése után a kolhoztagok ebédet adtak a magyar vendégek tiszteletére, este a. műkedve­lőkor előadásán vettek részt. — EMLÉKMŰVET AVAT­NAK a lerombolt Szarvas­utcai izraelita nagytemplom helyén a nyíregyházi gettó­ból elhurcolt és ,a háború és üldözés következtében meg­halt 17.000 áldozat emléké­nek megörökítésére. Az ava- tóünnepség jún. 26-án lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents