Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-08 / 131. szám

SZERDA, 1949. JUMUS 8. NYÍRSÉGI magyar nee 5. oldal. Gyom helyett holdanként tizmázsás átlag As egéss falu csodálja a barabási Állami Mesőgasdasági JVF munkáját Győzni fog a jugoszláv nép — Ezelőtt néhány évve! még csak dudvát és gyomot termett ez a hetven holdas földdarab — mu­tat a barabási Állami Mezőgazda- sági NV tábláira Tóth Pál, az egyik munkacsoport tagja. Ta­valy már tizmázsás holdankénti át­lagot termeltünk, pedig az időjá­rás sem kedvezett. — Megmondtam én nektek már akkor is, amikor elkezdtük — folytatja a körülötte álló csoport- tagok felé fordulva, — hogy min­dent lehet, csak össze kell fogni és akarni. A falu motorja —Tizenetten álltunk munkába a gazdaságban. Csak nevettek a né­pek — mondja Nagjy Ilona. Mind­nyájan cselédemberek voltunk ez­előtt. Nem törődtünk a szájasok. kaü, vagy a kishitüekkel. Brigádot szerveztünk, versenyt indítottunk, aztán hajrá! Pusztult a gyom, ha­sított az eke, porzott a pétisó. — A falu egyszerre nem mo­solygott — szólal meg egy poros- ingü földmunkás. Látták, hogy ko­molyan vesszük a munkát és jó lesz felkötni a gatyát nekik is, mert Így is lehet, ahogy mi csi­náljuk. Ma már? Nemcsak a dűlök versenyeznek egymással Barabá­son, hanem az egyesek is, maga a község pedig elfogadta a szom­széd községek kihívását. A falu motorja a barabási ál­lami gazdaság. Szervez, lendít a fejlődésben. Példája nyomán meg­pezsdül az élet Barabáson. A kez­deményezést nem kétkedéssel vagy legfeljebb mosolygással intézik el a falu dolgozó parasztjai, hanem munkába lendülnek a több és jobb kenyérért. Amint a faluban hal­lottuk, a kapálási verseny közben már szervezik az aratási, cséplési és terméybegyüjtési versenyt is. A dolgozó parasztság iskolája — Sokszor felkeresnek bennün­ket tanácsért a faluból — foly­tatja Nagy Ilona a beszélgetést. Szívesen adunk tanácsot, ez a kö­telességünk. De ugyanakkor jó példával is járunk élők — A napokban Nagy Péter, meg vagy öt társa keresett fel bennün­ket azzal, hogy magyarázzuk meg: hogyan tudtunk tavaly holdanként 10 mázsás termést elérni a község hatmázsás átlagával szemben. •— Megmondtuk szívesen — mondja a csoport legöregebb tag­ja, Tóth Pál. Sorra elmondtam nekik: Közös munka, jó talajelő- készités, több istállótrágya mű­trágyával, géphasználat. így ter­meltünk a tavalyi szárazságban 10 mázsás átlagot, — De mi lesz itt az idén? — kérdi a csoport egyik fiatal tag­ja. Az idei évre már sokkal előbb­re vagyunk a föld jó művelésével, megerősítettük a talajt, időjárá­sunk is megfelelő. Ha minden így megy, könnyen meglehet, hogy már 1949-ben elérjük ötéves ter­vünknek azt a részét, amelyik az állami gazdaságok holdanként! átlagát búzából 15 mázsára irá­nyozta elő. A barabá:' állami gazdaság a dolgozó parasztság iskolája. Ide­járnak a falu dolgozói tanácsért, megfigyelni és megtanulni a kor­szerű gazdálkodás módszereit és látni annak eredményeit. Minőségi munkát A csoport tagjai — mint mond­ják — nemcsak a mennyiségi, de a minőségi termelésre is sok gon­dot fordítanak. Az a céljuk, hogy minél1 jobb, tisztább, nemesebb vetőmaggal lássák el az ország mezőgazdaságát. — A mi termésünket ne szóhas­sa meg a külföd — mondja büsz­kén Nagy Ilona. Amit Barabásról visznek, abban ne legyen kivetni való. Nem is lesz. Ebben az eszten­dőben termelnek első ícbcn ex­portra is, de biztos, hogy a barabási állami gazdaság export­cikkei jó hírnevet szereznek Szat- már-Beregnek és a fejlődő magyar mezőgazdaságnak. Szemforgató, álszent hangit jegy-J zéket intézett Jugoszlávia a Szovjet­unióhoz. Titóék „tiltakoznak“ amiatt hogy a Szovjetunió kormánya me­nedékjogot biztosít azoknak a jugov szláv kommunistáknak, akiket Tito rémuralma elűzött hazájukból. Til­takoznak az ellen, hogy a szovjet népek testvéreiknek tekintik a ju­goszláv népet, befogadják, megvé­dik üldözött fiait a börtöntől. „El­lenséges magatartásinak bélyegzik Titóék ezt a politikát. Tito és társai, a jugoszláv kor­mány méltó választ kapott a Szov­jetuniótól a vádaskodásokra. „Nem szabad összekeverni — írja a szov­jet jegyzék — a szovjet kormány nak a jelenlegi jugoszláv kormány­nyal szemben folytatott politikáját a jugoszláv néphez való viszonyával. A jugoszláv kormány elvesztette azt a jogot, hogy a Szovjetúniótól barátságos magatartást várjon.“ Mintegy esztendeje, hogy nyilván, valóvá vált Jugoszlávia mostani ve. zetőinek árulása, elfordulása a pro­letariátus és a népek nemzetközisé­gétől. És az elmúlt egy esztendő meggyőzött mindenkit arról, hogy Tito, Gyilasz és csatlósaik súlyos károkat okoztak a baráti népeknek, elsősorban a környező országok lakóinak. Hogy csak két példát említsünk: Albániában összeesküvést szőttek az albán nép ellen, az összeesküvőknek az lett volna a feladatuk, hogy elő­készítsék az utat Albánia jugoszláv gyarmatosítása felé. Az albán nép éber volt és leleplezte az összeeskii- vést. A másik példa mi vagyunk, Magyarország. A mi déli országré­szeinket érték sorozatos jugoszláv határsértések, a mi határőreinkre nyitottak géppuskatüzet a jugoszláv határon túlról. A közönséges gyil­kosságtól sem riadtak vissza: egy Nemcsak az idegen nemzetisége­ket üldözik, hanem saját véreik kö­zül is azokat, akik hűek maradtak a kommunista eszmékhez, akik szemhenállnak Tito áruló, naciona­lista csoportjával. Klikkjük gyilko­sok, kémek, árulók bandájává zül­lött. Hogy uralmukat ideig-óráig fenntartsák, „nemzeti“ ügyet igye­keznek tetteikből csinálni, a. hazáju­kat szerető jugoszlávokat saját im­perialista céljaiknak akarják meg­nyerni. De éppen ez az, ami Äehogyoem sierül. A jugoszláv nép szereti a Szovjetuniót. Tudja, ha ez a szocia­lista állam nem lett volna, ők soha. sem menekülnek meg Hitler karjai­ból. A jugoszláv vezetőknek nincs, de a jugoszláv népnek van joga ah­hoz, hogy barátságos magatartást tanúsítson iránta a Szovjetúnió. És ez a barátságos magatartás megnyil- vánul abban, hogy felfedi a jugo­szláv nép előtt a gőgös, öntelt ve­zetők bűneit, megnyilvánul abban, hogy a népet nem azonosítja a troc. kijista vezetőkkel, vendégjogot biz­tosít azoknak, akiket otthon ül­döznek kommunista elveik miatt. Tito csoportja egyre inkább cL szigetelődik nemcsak a hatalmas béketébortól, hanem a jugoszláv néptől is. Visszavonhatatlanul sod­ródik ez a klikk az imperialisták táborába, mert feltétlenül odavezet a „jugoszláv szocializmus külön útja“ A terrornralom elől Magyaror­szágra menekült Zsarko Ljubojev elvtárs így beszélt Titóék uralmá­ról: „A jugoszláv népet a háború utáni években az mentette meg az éhínségtől, bogy a Szovjetúnió segí­tett bennünket. Titóék mégsem a Szovjetúnió, hanem a nyugati im­perialisták felé építették ki gazda­sági kapcsolataikat ... Tudjuk, hogy a világ minden íízabadságszerető népe a mi ügyünket támogatja és ez a biztosítéka annak, hogy nehéz Tanította, vezette munliáslársail, . . . n, ., a fasizmus üldözte, bebörtönözte, IDOSt felvételét k6N 3 Páltbfl Zajácz János, a nyíregyházi dohánybeváltó üb. elnöke Zajácz János, a nyíregyházi do­hánybeváltó üzemi bizottságának el­nöke felvételiét kérte a Magyar Dől gozók Pártjába . .. Kevés üzem lehet Magyarorszá­gon, amelynek pártonkivüli üb-el- nöke van. Kevés üzemi bizottsági, vagy más fontosabb vezető van, aki nem járta ki a legjobb vezetésre képző iskolát, a párttagságot. Az eset mégsem különös. Ahogy Zajácz János elmondja élettörténetet, ért­hetővé válik, miért nem tagja még a Magyar Dolgozók Pártjának és miért képes mégis elvégezni az üb.- elnöki teendőket. Nem árulta el osztályát 1934-ben a fiatal, alig 25 éves munkáé a Szociáldemokrata Párl tagja Nyíregyházán. Hetenként, két­hetenként feltűnik a csehszlovák. magyar határon elvtársaí segítségé vei átszökik, másnap visszajön. Új­ságok, falragaszok, röpiratok, köny­vek : illegális sajtótermékek kerül­nek elő zsákjából. Királyhelmecről hozta, a szlovák kommunisták gd­dása, sőt gondtalan megélhetést is biztosítanak számára, csak árulja el társait, egy szót sem tudtak ki­szedni belőle. 1939-ben tűnik fel ismét Zajácz János Nyíregyházán az előretörő fasizmus ellen sajátmaga készítette röpcédulákkal és amikor: az új dohányfermentáló elkészült, ott helyezkedik el, mint lakatom. Felvilágosító munkát végez társai { között. Tanítja munkástársait, hogy nem megsze már az idő, amikor megváltozik az üldözöttek sorsa, amikor Magyarország a munkások országa lesz. Börtön-internálótábor­büntelőszázad 1941 júniusában letartóztatják, pár nappal azután, hogy a Szovjet- úniót orvul megtámadja Németor­szág. A vádiratot azok a kijelenté­sei képezik, amelyeket munkásgyű­léseken tett: „A német fasizmus el akarja pusztítani a Szovjetuniót”. a rendőrség kezébe került, 1944 jú­niusáig Nagyváradon tartották fog­va, majd beosztották egy büntető- századba és kivezényelték a Kárpá­tok mögött elhúzódó frontra. 13 nap múlva sikerült átszöknie a Vö. rös Hadsereghez, újabb négy és fél év múlva pedig hazajött Magyar- osrzágra. Rmig a felülvizsgálat tartott nem jelentkezhettem felvételre — mondja Zajácz elvtárs. — Most azonban a tagzárlat megszűntével felvételemet kérem, s a jövőben még többet akarok dolgozni a szo­cializmusért. Mert dolgozott eddig is, hazajöve­tele óta a szocializmus építéséért. Szocialista munka volt az, mit a Vmunkaversenymozglom fejlesztésé-< ben végzett, szocialista munka volt az, amiért az egész üzem dolgozói­nak bizalmából elnöke lett az üzemi bizottságnak. Párttag lesz Zajácz Jánosból, bi­zonyára a lehető legrövidebb időn hónap alatt öt határőrünket öltek meg. harcunkat az áruló Titó-banda ellen végül is győzelem fogja koronázni14. Összevont pártnap lesz holnap a városháza udvarán A Magyar Dolgozók Pártjá­nak nyíregyházi alapszerveze­teiben holnap, csütörtökön netm tartják meg a rendes pártmapott. Ehelyett összevont pártnap lesz (a városháza ud­varán (rossz idő esetén az iparosszékház nagytermében). A nyilvános pártnap elő­adója Révész Ferenc elvtárs, az MDP központi vezetőségi tívgja lesz. Révész Ferenc elv­társban kerületünk egyik or­szággyűlési képviselőjét üd­vözöljük Nyíregyházán. Ré­vész elvtárs választói közé jön és ezzel megkezdődik a képviselők vidéki látogatása, amelyre Rákosi elvtárs adott útmutatást a. Központi Veze­tőség ülésén: ,,A képviselőket rendszeresen be kell állítani arra, hogy állandóan látogas­sák ia választókat, megtart­sák velük >az eleven, szerves kapcsolatot. Kocsifecskendővel Pátroha, mozdony fecskendő vei Dombpád lett az első alkisvárdai járás tüzoltóversenyén ták. Rcndőrkopók járnak a nyomában állandóan, spiclikkel veszik körül s 1935 elején a kémelhárítók, majd a rendőrök kezébe kerül. Hiába Ígér­getik neki, hogy nem lesz bántó­„Hiába indít bármilyen erejű táma­dást a német, a szocialista ország megvédi magát*. Internáló táborba, innen börtönbe zárták. Megszökött a nyíregyházi rendőrségről, de Debrecenben újra belül. Mert munkáját tovább foly­tatja a Pártért, a Szovjetúnióban szerzett elméleti tudását itthon fej­leszti és mert ilyen embereket vár sorai közé a Magyar Dolgozók Pártja. Internálták a gulácsi körjegyzőt Egymás után érkeztek a panaszok a rendőrségre és il­letékes hatóságokhoz Almicsi László gulácsi körjegyző el­len. Az ellene indított vizsgá­lat során kiderült, hogy Al- miosi lelkiismeretét vadéban számos visszaélés iterljeli. Visszaélt a sóelszámolásnál, a szállítási engedélyek kiadá­sánál. Almicsi Lászlót vissza­élései miatt őrizetbe vették és internálták. Megjelent a „Pártmunkás" A „Pártmunkás“ legújabb (11.) száma megjelent. Tartal­mazza: Rákosi Mátyás elv- társnak ta Központi Vezető­ség ülésén mondott beszédét, a Központi Vezetőség határo­zatát a tagfelvétel szabályo­zásáról, dr. Jóboru Magda elvtársnő cikkét: „Dolgozó nők iá szocializmus útján“, Simó Gyula írását: „Meg­erősítjük a békefront magyar szakaszát“, Losonczi Géza cikkét a könyvuapról, ia párt­munkások levelezését és a „Pártmunkás“ terjesztési ver­senyének eredményét, A lap­terjesztési versenyben — mint ismeretes — a szabolcsi párt­munkások 379 százalékkal emelték a „Pártmunkás‘‘-elő- fizetők számát s ezzel >a me­gyék versenyében az első he­lyein végeztek. Hétfőn délelőtt nagyszabá­sú tűzoltóversenyt rendezitek Dombrád községben. A ver­senyen a kisvárdiai járás köz­ségeinek tűzoltói vettek részt. A verseny színhelyén ha- itailmas tömeg tolongott. Ott voltak a dombrádiak, de a já­rás többi községeibői is so­kan megjelentek, hogy lás­sák tűzoltóik szereplését. A kocsifecskendők verse­nyében 9 község indult. Első Páitroha, második Dögé, har­madik pedig Tiszakanyár tűzoiltócsapata lett. A moz­donyfecskendők versenyében négy község indult, Első Dombrád. második a klsvár- dai szeszfinomító üzemi tüz- oltócsiapata, a harmadik Dö­gé, negyedik Nyírkárász lett. A verseny győztes tűzoltó- csapatait értékes serlegekkel, plakettekkel és oklevelekkel tüntették ki. Díjazták a ve­zénylőket is. A kocsifecsken­dők versenyében a legjobb vezénylő a dögéi parancsnok, Szónok István, a mozdony- fecskendők versenyében a legjobb vezénylő Györkös István dombrádi parancsnok lettek. A verseny befejezése után, a dólultáni órákban jólsike­rült kultúrünnepségen vettek részt a tűzoltók és a nézők. — A MÁNDOKI EPOSz-iíjak is nagyban készülődnek a világit júsági találkozóra. Kultúncsoportjaik, sportszakosztályuk mindent elkövet, hogy a nagy találkozó előtti ver­senyben jó helyezést érjen el.

Next

/
Thumbnails
Contents