Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-29 / 148. szám

4. oldal.

NYÍRSÉGI magyar nép

SZERDA, 1949. JUNIUS 29.

As elmélet napi kérdései

HARC A REAKCIÓS HÁBORÚS IDEOLÓGIA —

A NACIONALIZMUS ÉS KOZMOPOLITIZMUS ELLEN

A Szabad Nép vasárnapi száma közölt elméleti cikket Andies Erzsébet elv társnő tollából. Az írás első részét mai számunkban közöljük, lobbi »észét következő számainkban

m

tlj világháború előkészítése az érdekelt imperialista körök részéről teljes erővel folyik nemcsak gazdasági, politikai és katonai, hanem ideológiai téren is. A „morális té p.yező“ nagy szerepe a háborúkban általában, a tízmilliós hadseregeket és százmilliós hátországokat igénybe vevő modern s legmodernebb háborúkban különösen, nem hagy kétséget aziránt, hogy ez az , ideológiai előkészítés“ az összes rendelkezésre álló eszközök és módok teljes latba, vetésével történik Célja az, hogy a tömegek előtt az imperialisták rab- lóhábc rúját „igazságos ügyként" tüntesse fel és azokat megnyerje a háborús politika támogatására. A fő értelme abban rejlik, hogy eiködo- sítj a háború igazi célját, tulajdonképpeni jellegét. Innen a „nagy titok“, amely Lenin szavai szerint az imperialista háborúk „születését“ mindig körülveszi.

Háborúra nézve kedvező tömeg- hangulat teremtésének sziikségesso- gét teljes mértékben felismerték a fasiszták is: egész nacionalista t;- szociális demagógiájuk ezt a célt szolgálta. Felismerték ezt a jelenlegi háborús uszítok, az amerikai éj an goi imperialisták is, akik erre a kérdésre nem kevesebb figyelmet fordítanak, mint náci elődjeik. 11a a jelenlegi háborús uszítok egyre na gyobb mértékben veszik is igénybe a háborús heccelődésnek azokat a jelszavait, amelyeket a nácik erem teltek meg, vagy fejlesztettek :i —

Rákosi elvtárs mondotta választási munkánk kiértékelése alkalmából, hogy népnevelőink most közelítették meg először a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja agitációs módszerét. Munkáslevelezőink azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy mutassunk példákat erre a módszerre és most kérésüket teljesítve részleteket közlünk Solochov regényéből, az ,,Uj barázdát szánt az eké”-ből.

Két népnevelővel találkozunk itt. Az egyik Nágtilnov elvtárs, aki erőszakos módon, mereven agitál a terménybegyűjtésnél, a másik Ványuska Nájdenov, aki helyesen végzi a népnevelő munkát és ezzel nagyon szép eredményeket is ér el. Nágulnovnak tanácsolják, hogy tanuljon Nájdenov. tói és így együtt indulnak körútra, Először Akim Bezchlebnov- hoz térnek be, a * család éppen reggelizik. A történet a 30.as évek első felében játszódik le.

,,— Jó reggelt mindenkinek.— Nájdenov levette zsíros sapkáját és lesimította borzas haját.

— Jó napot, ha komolyan gondoltad ! — felelte mosolyogva ifjabb Akim.

Erre a tréfás köszöntésre Ná. gulnov már felhúzta volna a szemöldökét és szigorú szavakkal ezt felelte volna: „A dolog elég komoly, nincs-helye a tréfálkozásnak. Miért nem szállítottad még le a vetőmagot?” Ezzel szemben Nájdenov nem vette figyelembe a gazda hideg tartózkodását és mosolygott.

Akim éppen ki akarta nyitni a száját, hogy egy kurta „köszőnö- niet” mondjon, hogy valami tréfával üsse el -a dolgot, de Nájdenov írem engedte szóhoz jutni.

— Csak ne csináljatok semmi nagy dolgot nem nem! Különbeni Az igazat megvallva még ma semmi sem ettem. Mi csak itt.ott

általában az jellemző rájuk, hogy szeretik „demokratikus", sőt „csaknem szocialista" szólamokkal leplezni igazi törekvéseiket és éppen e/ért szívesen fordulnak a jobboldali szó- ciáldemokraták ilyen szempontból kiapadhatatlan szellemi fegyvertárához. Már a náciknak az volt a módszerük, hogy felfogásukat „szocializ. musként“(persze nemzeti szocializmusként) igyekeztek a tömegeknek beajánlani. Imperialista céljaiknak raf- finált leplezése, mégpedig látszólag demokratikus, pacifista, szociális'a jelszavakkal való leplezése terén az amerikai és angol imperia'isták kétségtelenül messze túlhaladják náci elődjeiket.

Uj világháború ideológiai előkészítése érdekében az imperialista sajtó, tudomány, művészet tervszerűen törekszik a tömegek öntudatában üsz- szezavarni a nemzeti kérdést és az ezzel .kapcsolatos fogalmakat: a hazaszeretetei a sovinizmussal, t nemzetköziséget a kozmopoiitiznius- sal felcserélni. Az imperialisták jól tudják, hogy mit csinálnak, amikor ezeket a fogalmakat hamiskártyás módjára egymással felcserélni igyekeznek. Semmi sem alkalmas ugyanis annyira a frontok összezavarására és a népek tisztánlátásának az clho málvosítására, mint a nacionalizmus és kozmopolitizmus. Éppen azért különösen fontos a béke és szocializmus számára, hogy ezeket a kérdéseket gyökerében tisztázzák.

H3

Nacionalizmus es kozmopolitizmus a burzsoázia osztályideológiája, a patriotizmus és a proletárnemzetkó- ■iség a munkásosztály fKi ál'ás- PLiilia a nemzeti kérdésben. A két

eszünik mint az ég madarai!

— Nem vettek nem arattok, mégis jóllaktok. Nem így van?

— Nem mondhatnám, hogy jóllakva. De mindig jókedvűen! — Ezekkel ' a szavakkal Nájdenov, Nágulnov legnagyobb csodálkozására, ledobta a válláról bőrkabátját és leült az asztalhoz. Az öreg Akim egy mormogással válaszolt a vendég szemtelenségére, míg ifjabb Akim harsogó kacajba tört ki.

— Na te aztán ember vagy! Szerencséd fiú, hogy megelőztél, mert a „jó étvágyat”-odra azt akartam válaszolni: „ha jó, edd meg.” — Lányom, adj neki kanalat!”

Vidám hangulat volt az asztalnál A lány még asztalkendőt is terített Nájdenov térdére. Evés közben a beszélgetés is elnémult.

„— Olyan csend van, akár a templomban! — jegyezte meg a háziasszony.

— A templomban, sincs mindig csend — mondta Ványuska,— Nálunk húsvétkor olyan dolog történt, hogy majd halálra nevettük magunkat.”

A család felfigyelt.

„Nágulnov, akinek már régen fogytán volt a türelme, azt gondolta magában: „Mikor tér ez már rá a vetőmagra! Úgy látszik már vége az evésnek! Ezt a két Ákimot nem lesz könnyű rábeszélni. Ezek a legrosszabbak az egész faluban. Nájdenev rövid szünet után hozzákezdett.”

Elmondta, hogy a templomkerítés mellett legelő borjút egy fiú annyira felbosszantotta, hogy egészen a templomcsarnokig üldözte a borjú.

,,— ...Az előcsarnok úgy tele volt, hogy a fiú nem tudott továbbjutni. A borjú úgy meglökte,

felfogás egymással szögesen ellentétes, egymással semmikép össze nem egyeztethető. A marxizmus megte remtői és továbbfejlesztői, akik érthető okokból nagy gondot fordítót tak arra, hogy a munkásosztálynak helyes felfogása legyen ebben az igen fontos kérdésben, kezdettö fogva harcot folytattak mind a pof gári nacionalizmus, mind a kozmopolitizmus ellen.

Annak, hogy a marxizmus minden „történelmi“ és „többségi“ elvet elutasítva elismeri kis és nagy nemzetek egyforma jogát arra, hogy függetlenek és szabadok legyenek, semmi köze a polgári nacionalizmushoz. Először azért, mert a nemzeti törekvéseket nem ismeri el valami abszolutumnak, azaz nem ismeri el legfőbb elvnek, hanem ezt a kérdést alárendeli a szocializmusért folyó harc érdekeinek. Másodszor azért, mert nem tagadja az osztály- harcot, mint a polgári nacionalisták teszik, hanem a nemzeti kérdésben folytatott politikájával is a munkásság osztályharcának teljes kibontakozását igyekszik elősegíteni.

„A burzsoázia mindig a maga nemzeti követeléseit helyezi előtérbe. Feltétel nélkül tűzi ki ókét. A proletariátus számára ezek a követelések az osztályharc érdekeinek vannak alárendelve.“ (Lenin Válogatott Művek 1. k. 829. oldal.)

A munkásosztály és annak képviselői a dolgozó osztályok felszabadításának szempontjaiból kiindulva, Unnak érdekében harcolnak a nemzeti elnyomás ellen, a nemzetek önrendelkezési jogáért.

,-Minden nemzetnek meg kell kap- nia az önrendelkezési jogot, az

Michail Solochov

hogy egy öregasszony lába közé esett. Az asszony megijedt és ordítani kezdte: „Segíség! Segítség emberek!” A férje egy mankóval a fiú hátára üt és azt kiabálta: ,,Üssétek agyon, ő az ördög! Üssétek agyon!” Közben bőgni kezdett a borjú. „Be-e-e... be-e-e..:” és nekimegy az öregembernek,..

Ványuska tűzbe jött. Olyan szemléltetően mutatta, amiképpen suttogtak egymás között a felizgult falusiak, hogy ifjabb Akim felkacagott:-— Nahát ez a borjú, ez a borjú!

Ványuska nevetve mutogatta fehér fogait.

— Erre az egyik fiú tréfából felkiáltott: „Biztosan veszett kutya szabadult be. Én szaladok!” Mellette egy terhes asszony állott, aki annyira megijedt, hogy az egész falu tele volt kiabálásával: „Szent Anyám! Szent Anyám! Meg fog bennünket harapni!” Mii csoda tolakodás volt. A bátulállók szorították az elülsőket, az emberek elestek, sötét lett, füstöt lehetett érezni. Egyszerre csak valaki elkiáltja magát: Tűz! Tűz! Most kezdődött csak igazában! Veszett kutya, tűz, végpuszutlás! Az emberek valamennyien kifelé igyekeztek és közben annyira tolakodtak, hogy senki sem jutott ki, A viaszgyertyákkal teli dobozt felborítják, a rézpénz a földrepotyog. A templomszolga kiabálni kezd: Rablók! Gyilkosok! Az asszonyok úgy rohannak az oltár felé, mint valami juhnyáj. A diakon a füstölővel csapkod eléjük: „Menjetek innen! Hová? Hová? Nem tudjátok, hogy az asszonyoknak nem szabad az oltárhoz jönni!....”

Egy lótolvaj mint az őrült roelősegíti a dolgozók önrendelke zését is“. (Lenin Vál. Müv. II. k. 520- o.)

A marxisták ugyanakkor szigo. rúan elhatárolják egymástól .azt ami a nemzeti törekvésekben a haladás és a dolgozó osztályok érdeké, ben való, mindattól, ami benne a hurzsoá kizsákmányolás cs elnyo más céljait szolgálja, azaz haladás- és népcllenes.

„Egy elnyomott nemzet minden polgári nacionalizmusában az el- iijomás ellen irányuló általános demokratikus tartalom van és éppen ezt a tartalmat mi feltétlenül támogatjuk, de szigorúan meg. különböztetjük tőle azt a törekvést, amely a saját nemzete számára kivételes helyzetet akar." (Lenin Vál. Műv. I. k. 831—832. oldal.)

A polgári nemzeti törekvések bizonyos fejlődésen mentek keresztül. A polgári társadalom kialakulásának a feudalizmus és abszolutizmus ellem harc egyik fontos formáját alkották és mint ilyenek, progresszívelc voltak. Az imperializmus korszakában, amikor a burzsoázia már ízig-vérig reakciós osztály, nacionalista törekvése is elveszíti progresszív jellegét és mindenekelőtt a munkúsmozga lom ellen irányul.

„Az első korszakra jellegzetes a nemzeti mozgalmak ébredése, a parasztság bevonódása ezekbe a mozgalmakba, kapcsolata a politikai szabadságért általában, különösen pedig a nemzetiség jogaiért folytatott harccal. A második kor- szakra jellegzetes a burzsoá-demo. kratikus tömegmozgalom hiánya.

hangászik és kiabál: „Most benne vagyok a csávában!”

Az egész család majd halálra nevette magát. Közben Ványuska anélkül, hogy a többiek észrevették volna, komoly dolgokra tért át. Elmondta, hogy egy ifjú kommunistát elfogtak a • csendőrök, kínozták, izzó drótot szúrtak a körmei alá... Mindez Romániiában történt.,,

„— Az átkozottak! — Akim felesége összecsapta a kezét. — A körmei alá, azt mondod?

— Igen, a körmei alá. A drótot benyomták a húsába, úgy kérdezték „Mondd meg, ki van rajtad kívül az ifjúmunkássejtben?”.,. „Nem, inkább meghalok! Éljen a kommunizmus!” Most a két kezénél fogva felakasztották és tüzet gyújtottak alatta...”

De az ifjú hős nem beszélt. — Anyját is odahurcolták, az könyör- gött neki. „Nem anyám, nem fogom elárulni a társaimat. Igaz ügyért halok meg! De csókolj meg búcsúzóul, akkor könnyebb lesz számomra a halál.”

„A lányok meg sem moccantak, a szemük könnyes volt. Akim fele- sége az orrát fújta és zokogva suttogott... Ifjabb Akim előrántok ta zsebéből a dohányzacskót és hevesen cigarettát sodort magának. Csak Nágulnov, aki még mindig a ládán tilt, őrizte meg látszólag nyugalmát, de időről- időre neki is gyanúsan rángatod- zotta szája és az arca...

— ...Igen, a mi román ifjúkommunistánk a munkásosztály hőseként halt meg. Meghalt, hogy a dolgozóknak jobb dolguk legyen. Nekünk meg segíteni kell megdön- teni a kapitalizmust, létrehozni a munkás- és parasztkormányt. — Ezért kell kolhozokat építenünk,

amikor a fejlett kapitalizmus . . előtérbe tolja a nemzetközien összeforrott tőke ellentétét a nem. zetközi munkásmozgalommal." (Lenin Vál. Müv. I. k. 821. o.)

Már Marx és Engels rámutattak, hogy „a burzsoázia patriotizmusa tisztára hazugsággá vált azóta, mióta a pénzügyi, kereskedelmi és ipni tevékenysége kozmopolita jelleget nyert“. Az imperializmus korszakában a burzsoázia a maga sovinizmusát, azaz más népek ieigá. zására és a forradalmi munkásmozgalom demoralizálására irányuló törekvéseit összeegyezteti egyre nyíltabb és cinikusabb kozmopolitizmus. sál- Arra a tényre, hogy a kapitalista gazdaság túlnőtte a nemzeti kerete, két, a munkásosztály a prolctárin- ternacionalizmussal, a burzsoázia pedig kozmopolitizmussal felel. Ugyanakkor tudnia kell, hogy a kozmopo litizmus és sovinizmus ugyanannak az éremnek a két oldala. Mind a két irányzat egy célt szolgál, a fi- nánetőke világuralmi aspirációinak elősegítését. Az imperialista burzsiö- zia saját nemzetét nagyhatalmi törekvésekre neveli, más országoknak pedig a nemzeti közömbösséget hirdeti. A burzsoázia kozmopolitizmu sának éppúgy a sovinizmus az alapja, mint a proletár-nemzetköziségnek a dolgozóosztályok patriotizmusa, minden hódító törekvéstől mentes igaz hazaszeretete.

Nem hiába, hogy a munkás-nemzetköziséget hirdető marxizmus o kozmopolit izmust, azaz a nemzeti kérdésben való közömböséget mindig ágy fogta fel, mint a polgári nacionalizmusnak egyik „fedő“ formáját, •

erősíteni a kolhozgazdaságot. De még mindig vannak nálunk parasztok, akik nem értik meg, hogy ezeket a gazember csendőröket segítik, ha megnehezítik a kolhoz felépítését és nem szállítják be a vetőmagot. A ti gazdaságotokra éppen hetven púd jut. Tehát gyorsan emberek!

— Nem tudom, alig maradt valami... — kezdte határozatlanul ifjabb Akim, akit megzavart a váratlan támadás. Felesége dühös pillantást vetett rá és élesen félbeszakította:

„—Ne beszélj annyit! Majd csak akad. Töltsd meg a zsákokat és szállítsd be.”

Félóra múlva közcsen szállították be a kolhozcsürbe a hetvenkét púd vetőmagot.

„Nájdenov Nágulnovval a következő tanya felé tartott. Nágulnov boldog izgalommal figyelte Ványuska fáradt arcát.

— Biztosan csak úgy kigondoltad te azt azzal az ifjú kommunistával.

— Nem — felelte szórakozottan Nájdenov. Régen olvastam egy Vörössegély folyóiratban...

— Hiszen azt mondtad, hogy ma olvastad az újságban.

— Nem az a fontos! Az a lényeg, hogy tényleg megtörtént, Nágulnov elvtárs. Hisz ez rettenetes.

— És te... kissé kiszínezted a történetet, hogy jobban hasson! — kínozta Nágulnov. — Mindez nem fontos — felelte bosszúsan Ványuska. — Az a fontos, hogy az emberekben gyűlölet ébredjen a hóhérokkal, meg a kapitalista renddel szemben, hogy rokonszen. vet érezzenek a mi harcosaink iránt és beszállítsák a vetőmagot. A többi nem fontos. Különben én mindent csak úgy beszéltem el, ahogyan az abban az újságban állott. De az édes gyümölcsleves kitűnő volt! Neked is enni kellett volna belőle, Nágulnov elvtárs!”

Uj barázdát szánt az eke