Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-15 / 112. szám

VASÁRNAP, 1949. MÁJUS 15. NYMSSGI MAGYAR NBE 5. öldal. Ezért szavaz ma a Népfrontra „Csak a nagy lány néz mozit; a nő mindig mos-lucsok-holtja. szájíze, mint a főzelék..,” A mártásos abroszra támasztot­ta könyökét Kovács Béla kistiszt­viselő és félig részegen hunyorga- tott a vendéglő légypiszkos lámpa­ernyőjére. — Ma ...ma megint lehordott a főnök — dünnyögte mélabúsan — a méltóságos vezér... holnap biz­tosan kirúgnak. Keseregve nézett az órára. — Mindjárt éjfél. — Hazamenjek? Minek? Ki vár otthon? Az asszony siránkozva, piszkosan. Egy ruhát sem tudok neki venni, egy rongyot. Abba jár az utcába, amibe súrol... a köly­kök is lármáznak. JKasár Mihály fiatal OTI tisztviselő, alig múlt el néhány esztendővel húsz, a mező- gazdasági biztosítási csoportnál dolgozik, a mezőgazdasági munká­sok iigyes-bajos dolgait intézi. Boldogság ragyog az arcán, ami. kor meséli. — Nemrégen nősültem meg és ezt a boldogságot már a demokrá­ciának köszönhetem, a munkások­nak. Újjáépítették az országot, a fizetésem 1947t óta 180 forinttal emelkedett. Letelepszik az asztal sarkára és úgy magyarázza, — Eddig vettünk már egy kony­haberendezést, egy tűzhelyet, a dolgozó értelmiség könyveket Solochovtól, Stein- becktől, Tolsztojtól meg még sok más írótól. Most új lakásba költö­zünk, veszünk szobabútort is. — Mert — és odahajol hozzám, mintha valami drága titkot akarna elmondani — nemsokára hárman leszünk. Egy osztrák szobrász nemrégen előadást tartott és ezt mondta: — „Mozart és Beethoven sze­génységben halt meg. Rodin 77 éves korában betegségben pusztult el, mert nem volt tüzelője. Né­metországban hat Nobel-díj nyer­tese halt éhen. Kőiig, a nagy ka- rintiai festő változatlanul egy el­hagyatott völgyben dolgozik és hadirokkantként tengeti életét. És így tengődik sok más világhírű művész. A ma művésze koldús és fogoly, a legjobb esetben vfcc- csináló, mert nincs rá szükség a mai gazdasági világiban." így van ez mindenütt, ahol a töke szennyt és vért izzad, ahol a töke undorító, embertelen rablán­cai kötözik meg a dolgozók sza­badságát -és döntik nyomorba a dolgozókat nem válogatva azt, hogy esztergályos, paraszt vagy festőművész, tudós. He olvassuk el áss ötéves tervet a szabad magyar dolgozók diadal­mas ötéves tervét! A munkásosz­tály ígéretét, akaratát. Két és fél milliárd forint kultu­rális célokra! Vagy nézzük a hároméves ter­vet, a már megvalósított ígéretet. Csak ebben az esztendőben száz­millió forintot fordítottunk' a tudo­mány támogatására! Nézzük a dolgozók legmegbecsültebbjeit, a Kossuth-díjasokat. Ott vannak közöttük legjobb tudósaink, mű­vészeink, íróink, szobrászaink, fes­tőink! ’ Minden becsületesen, a népért dolgozó értelmiséget tisztelet és megbecsülés övez. Hát nem ezt bizonyítja Nemeskéri István sza­bolcsi tanyai tanító esete, aki 10 ezer forintos Kossuth-díjat ka­pott? Hallók Juci a nyíregyházi Rozgonyi Piroska Népi Kollégiumi boldog lakója. — Mindig tanítónő akartam lenni, dehát a múltban törődtek azzal, hogy egy dolgozó gyermeke mi akar lenni? Még hai sok nehéz­séggel el is végeztem volna az iskolát, kaptam volna-e állást? — Most biztos, hogy az leszek, ami akarok lenni és amihez te­hetségem van, a népi demokrácia biztosítja tanulásomat, áz ötéves terv a munkámat. — Húszéves vagyok, előttem gyönyörű jövő áll — és ezt a jö­vőt formálom ma, amikor a Nép­frontra szavazok. Öt évet fordult az idő kereke már 1954-eit irmiak a maptá-1 hoz. De hová iliett a kis sárga rok. Tlavasz van, ugyanolyan minit öt esztendővel ezelőtt, amikor elutaztam Nyíregyhá­záról, hogy tanulmányaimat folytassam a zeneművészeti főiskolám. Kíváncsian tekin­tek ki a pályaudvarra be- száguldó simiautó ablakaiból és hitetlenül csóválhatom a fejem újra és újra elolvasom a felírást, nem tévedtem-e: ,,Nyíregyháza“. Ez Nyíregy­háza lenne? Hatalmas, emele­tes, modern pályaudvar néz szembe velem, az aluljárókon utasok özönlenek a vonatok­hoz. Én csak sodródok a le- szálókkal és bámulok. A ba­rátnőm ujjongva ugrik a nyakamba a máris kiaronra- gad oipel a villamos megáll 5­Ibusz pavilion? — De ósdi vagy fiam ■— kacag a barátnőm és szét­tárja boldogan karjait. Nyíl­egyenes aszfaltos sugarat sza­lad az állomástól, rajta vil­lamos, autó, autóbusz, kétol­dalt modern épületek, fák, virágok. Jobbra emeletes va­sutas-szálló, balra Mávíaiut ga­rage. Alig tudom hirtelen fel­fogni az egész képet, csak arra tudok gondolni: ezt is az ötéves terv hozta. Amott büszkén- emelkedik az ötemeletes dohányfermen­táló, arra, -ahol romokban heverő raktárak éktelenked­tek öt esztendővel ezielőr tt friss épületek, gomolygó gyárkémények hirdetik az életet, a fejlődést. Ez még mind semmi! — ül le izgatottan mellém a iialrátnőm, -amílkotr bájtja raj­tam a csodálkozást és gyor­sam, mint a motolia ' sorolni kezdi a.z ötéves terv „gyer­mekeit“, a gyönyörű uj Sós­tót, Tüdőfcórházat, uj bérhá­zakat, a Kertészeti Középis­kolát. . . . Hallgatom, híátrtadüllök a pádon, zsibbadtam hallgatom a körülöttem zakatoló friss életet és mintha ,a szaladó kerekek, a nevetőarcu embe­rek, pipázó gyárkémények, nagyablakos emeletek, virá­gok, fák mind ezt ismételnék újra és újra: . . . ötéves terv új ország. Tamás Terézia a Zrínyi Ilona gimn. növ. Az asszonyrésziek a békés építő munkára szavaznak i------- SPOR_T -------1 Nagyszabású sport- és kulturbemutató volt Nyíregyházán Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel pénteken a városi színház nézőtere a sportszerető dolgozókkal, közép- iskolásokkal. Első szám Kóczián asztali tenisz világbajnok — Lantos KÁOSz be­mutató 9 mérkőzése volt. Lantos sze­replése minden reményt felülmúlt, végig nyugodtan játszott és pompá­san állotta a nagyiramú mérkőzést Kóczián minden mozdulatát lelkes taps kísérte, újszerű játékával lebi­lincselte a közönséget, bemutatójá­ból nem hiányzott a közismert „Kó­czián bravúr“ sem. Villámgyors ol­dalugrásait nagy tetszéssel nyug­tázta a közönség. Sidóval, a világbajnok csapat má­sik közismert erősségével GaraJ (KÁOSz) mérkőzött. Garaj már jó­val elfogultabban játszott, mint Lantos. Sidó ellenálhatatlan lecsa­pásai egymásután zúgtak el Garaj ütője melletti A Kóczián—Sidó mérkőzést fe­szült figyelemmel kísérték a nézők. Az asztali teniszjáték magasiskolája, technikai felkészültsége a nem. zetközi győztes versenyek képét nyújtotta a két világhírű fővárosi asztali teniszező küzdelme. Fej-fej mellett haladva ostromolták egy­más térfelét. Mindkét szettblen Sidó bizonyult eredményesebbnek. 2 *0 arányban nyerte meg a mérkőzést. Percekkel később már korlát mel­lett sorakozott az MTE magyai bajnok szertornász csapata. Elsőnek D.obai ifjúsági bajnok, válogatott kerettag lendült fel a korlátra. Dombi magyar bajnok különösen tetszetős mozdulatai, könnyedsége rutinos tornászra vallott. Méltán viseli a büszke magyar bajnok el­met. Keiner válogatott kerettag gya­korlata is társaihoz hasonló nagy tetszést aratott. Kemény, a londoni olimpiász résztvevője magasan ki­emelkedett hosszú gyakorlatával tudása legjavát igyekezett beinu tatni városunk dolgozóinak. Kemény Ferenc nyíregyházi lakos volt, ő is többszörös magyar bajnok. Pataki olimpiai bajnok bejelen­tése dübörgő tapsviharba veszett, sokáig kellett várnia, míg elcsende­sült a nézőközönség s megkezdhette tüneményes gyakorlatát. A klasszi­kus torna, amely már az akrobatika határát érintette, sokáig beszéd­téma Lesz nyíregyházi sportkörök­ben. Korlát után a kultúrcsoport tag­jai tréfás jeleneteikkel és énekszá­maikkal szórakoztatták a közönsé­get. Nyujtógyakorlat következett ez­után, ugyancsak az MTE tornászai­nak szereplésével. Itt Pataki szalto kiugrása és Kemény lélegzetelállító merész befejezése elragadtatott fel­kiáltásra késztette a nézőket. Az MTE gulacsoportjának gúlái nagy erőt és ügyességet kívántak. Meg- érdemelten kapták ők is a nézők elismerését. * Az előadás után az olimpiai be- melegítős tornászok, a fehérblúzos lányok, fehcring.es férfiak vidáman viszonozták a búcsút integető nyír­egyházi közönség köszönését. Mi­közben a gépkocsi lassan gördült végig városunk utcáin, kérdéseket intéztünk magyar világbajnokaink­hoz. Elsőnek a 22 éves Kóczián mondja el, hogy előbb lett világbaj­nok, mint magyar bajnok. — Hatalmas lehetőségeket nyújt sportunknak az ötéves terv — mondja Kóczián. — Az alapfokú bajnokságot még jobban, szélesebb néprétegben terjesztik ki a magyar sport vezetői és remélem, az után­pótlás biztosítja a további asztali tenisz világhegemóniánkat. Sidó nagyon készül az új világ­bajnokságra és igyekszik beleszólni az egyéni első helyezésbe is, mondja munkatársunknak tett nyilatkozatá­ban. Pataki a kéthetes állandó bernit- tatóversenyektől fáradtan tekint ki az esőtől fénylő Rákóczi-útra. — Tudom, Nyíregyháza sportszak­értő közönségének feltűnt, begy nem mutattam he talaj torna gya­korlatomat. Én is komoly feladat előtt állok, szeretném az új tornász világbajnokságon is megőrizni első­ségemet s a rossz talajon kockáza­tos lett volna ez. Majd az ötéves tervről beszél lelkesen világbajno­kunk. Nyíregyházán is lesz korszerű tornacsarnok, minden tornázni vá­gyó dolgozó számára s az edzők ki­képzése is folyamatban van. Nagy zökkenéssel állt meg gépko­csink a Korona szálló ajtaja előtt. Mindenki elégedett, dicsérik Nyír­egyháza sportszerető, áldozatkész közönségét. — Velünk voltak a nézők, köny- nyedén, lelkesülten dolgoztunk. A 13 város közül — nem túlzunk, na azt mondjuk —, itt töltöttük leg­kellemesebb óráinkat, — mondja Sidó. Mindenki ezen a véleményen van, búcsúzunk, a kocsi kiürül. tU ölj ára Vajai elvtárssal szorítunk kezet, akinek társaihoz hasonlóan fáradt arcából csak nagy szeme! tüzelnek lelkesülten. — Nyugodtan térünk haza —> mondja a sporttitkár, — jó munkát végeztünk. H. Z. Egy dolgozó asszony Írja; Hálás vagyok a néni demokráciának.. Ljgazdák laknak Nyíracsád hatá­rában az Asszonyrész tanyán. Lj­gazdák, akik más cselédei voltak azelőtt, most a maguk urai, szabad, dolgozó parasztemberek. Maguk irányítják életük folyását, fogva a munkások kezét, akik segítettek negyvenötben is a földosztáskor és azóta sem csalódtak bennünk és Pártjukban, sem az asszonyrészi, sem a többi dolgozó parasztok. Házak, új, kényelmes otthonok épültek azóta a három-négy holdak szélén, tehénkék, lovak kerültek az istállókba, sertés, malacok az ólba, a családokhoz jólét költözőit az el­ment goud és szegénység helyébe. Adonyi traktorok szántanak a föl­dön, cipő, ruha kerül a gyereknek is a termésből, amit nem kell már háromfelé rakni, meg annak sem. aki azelőtt szerencsésebb volt; nem cseléd volt, „csak44 harmados — nyomorúságát csak szegénységnek titulálta. És lia megnő a gyerek, továfib megy majd az iskolába, neki már biztos a jövője, amit új tervvel épít együtt a nép. Ilyen most az élet Asszonyrészen. Nagy Györgyné is büszkélkedik ké­szülő házával, amire már csak a cserép hiányzik. A készülő új ház mellett még ott sötétlik a múlt nyoma: egy rozoga földkunyhó. Eb­ben laktak Nagyék a két apró gye­rekkel és ilyen putrikban laktak az uraság többi cselédei is. Kit is bántott akkor a földkunyhóba szo­rult robotos, a penészes odúkban hörgő gyerek sorsa? Járt-e akkor Asszonyrészen népegészségőrök autója? Nem. Csak a nyomor és a betegség volt állandó vendég. Ma más sora van az asszonyré­szieknek, meg mindenkinek, aki szabad hazánkban él. — És tudjuk, hogy jobb lesz — mondta Nagy Györgyné, amikor Tóth Lászlóné dohánygyári munkás kép vislőjelolt­Juhász Ferenc igazgató be- iküMite szerkesztőségünknek ia mátészalkai II. számn álta­lános iskola legjobban sike­rült auyáknapi versenydolgo­zatát. A dolgozatot Szabó Ilonka, VII. osztályos tanuló tel beszélgetett a minap. — Tud­juk, hogy még jobb lesz az élet. amit az új tervvel alapozunk meg. Az új tervvel, amit mi asszonyré­sziek is nagyon jól ismerünk. — És épülő új házunkra, jobb életünkre, gyermekeink jövőjére, békés építő munkánkra tesszük le szavazatunkat akkor, amikor a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezette Nép frontra szavazunk. Az épülő új házakra, az épülő új gyárakra, a jobb életre, gyermekei jövőjére, a békés építő munkára szavaz ma a nép, az asszonyrészi dolgozó parasztok, az asszonyrészi asszonyok is, akik tudják, hogy szavazatuk cgy-egy tégla a minden eddiginél jobb élet alapjaiban. Kovács Béla, Nyíracsád. irta, címe: Az ötéves terv céljai. Szabó Hona dolgozata valóban jólsifcerüLt. Elmondja benne, mik az ötéves terv ki­látásai, mit várnak tőle a dolgozók és milyen hatással lesz életünkre. A napokban meglátogatta szer kesztőségünket egy 50 év körüli idős fejkendős asszony, Roscsó Má­ria és nagy büszkeséggel, csillogó szemekkel füzetlapot nyújtott át nekünk. Nagy ákombákomos göm­bölyű betűk sorakoztak egymás mellett, szép sorjában. — Most tanulok írni és olvasni — mondta Roscsó Mária. A papírlapon már az ő „kéthónapos44 kezeírása volt: „Falun születtem szegény sorban, nagyon sokan voltunk testvérek. Nekem a kisebb testvéreimre kel- lett vigyázni, míg az apám és anyám napszámba, járt, vagy libát őriztem valamelyik nagygazdánál. Jskolába nem járhattam, nem tanul­hattam, örültünk, bogy a minden-, napi kenyerünk meg volt szűkösen, így maradtam én írástudatlan. Most öt gyermekem van, akik már mind- mind tanulhatnak. Elhatároztam, hogy én sem ma­radok le tőlük és mivel a népi de­mokrácia lehetőséget adott a tanu­láshoz, beiratkoztam az analfabéta tanfolyamra,. Amikor az első szöve­get magamtól le tudtam írni. örö­mömben 6Írva fakadtam. Nagyon hálás vagyok a népi demokráciának, amiért megtanulhattam írni, olvasni, megnyitotta előttem a világosságot Roscsó Mária/4 Színház Május 17, 18. >?A király ne­vében“. Május 19. 20. „A szabin nők elrablása. Május 21, 22. „Syibill“. Május 23. „Vitézek és hő­sök“. Május 24, 25. „Ida regé­nye“. Jegyelővétel a Korona elő­csarnokában. Szabó liana irta a legjobb dolgozatai

Next

/
Thumbnails
Contents