Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-07 / 105. szám

1949. MÁJUS 7, SZOMBAT 3. oldal. NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP Két lány traktorra ül... Az ófehér tói traktoroslányok jól megállják helyüket Nagy a sürgés- forgás az ófehértói gépállomáson. Ég a mimkiai a traktoristák keze alatt. Befejezték a szántáso­kat. most aztán hozzáláttak a gépállomás uj helyiségének rendbehozásiáihoz, hogy a va­sárnapi lavatóünnepélyen már az mi helyiségben láthassák vendégül Gyenge Károly elv- tánsat. Bodnár elvtárs a gépállo­más fiatal vezetője fejebub- jára tolja fekete svájci sap­káját, úgy nézi a Majláth- feastélyt az urak régi bagoly fészkét. Vidám lárma veri fel a kastélyt, folyik az átala­kítás, lakószobák, kultúrte­rem, gépszin építése. — Ez lesz a mi várunk — mondja vidám mosollyal Bodnár elvtlárs. Három hete telepedett' Öfehértónai a gép­állomás. örültek neki a dol­gozók, mert ezentúl nem kell iáivollalbbi fcözlslég gépállomá­sától! kérni 'segítséget. Csak éppen azt nézték kicsit gör- beszemmejT, hogy Bajkó An­na és Kecseti Aranka gon­dolkodás nélkül beálltak a gépállomásra,; felpattantak egy-egy traktorra és úgy ha­si tötfák a barázdát, csak úgy füstölt. Hümmögtek az öregek: — Lám csiak, hát nem jánynak való mesterség ez... A legények csak hallgat­tak nagyokat, a lányok meg éppenséggel, mert kit az irigység, kit az öregek fej- csóválása befolyásolt. A két talpraesett lány nem sokat törődött a falu fejcsó- v állásúival. Bájtráln, merészen elindultak egy életpályán, azon a pályán, amelyet a munkások államia előttük is a traktort, hát nekünk kell ráülni. És hogy én leány va­gyok? Ha főispánnak, meg jegyzőnek jók vagyunk, ak­kor traktoristáknák is jók vagyunk mi asszonyok és lányok. Mikor bejöttem Liget tanyáról, bent a falu száját kellőit befognom. .— Mia már büszkék ránk az ófehértói fiatalok. Büszkéit két traktorista lányukra az ófehértóiak. Szeretik és meg­becsülik őket, mert látják, hogy nem kisiasszonykodnak, Szabolcsban zökkenőmentesen folynak a tavaszi mezőgazdasági munkák. Miközben megyénk dol­gozó parasztsága május 15-re ké. szül, hogy egységesen, zárt sorok­ban tegyen hitet népi demokrá­ciánk eredményei, célkitűzései és békepolitikája mellett, ugyanak­kor jó, alapos tavaszi munkájával meg is koronázza hároméves ter­vünket az utolsó esztendő jó ter­mésével és lerakja az új ötéves terv alapjait. A hároméves terv keretében tervbevették Mátészalkán a város számos utcájának kikövezését. A múlt rendszer várospolitikája, nem ártotta azt fontosnak, hogy a nyá­ron poros, egészségtelen, ősszel és tavasszal sáros utcákat rendbehozas­sa; a város régi vezetői nem tö­rődtek sem a dolgozók egészségével, sem pedig a közlekedés megkönnyí. tésével. A tervgazdálkodás során hanem olyan becsülettel és derekasan dolgoznak a gépen, hogy akármelyik ófehértói legény megirigyelhetné. Az­óta az ófehértói lányok véle­ménye is megváltozott. Medv gyesy Piroska és Bora Mária már jelentkeztek Bodnár elv- társnál: ők is szeretnének traktorra ülni. Nekik is sikerülni fog. Nemsokára uj gépek jönnek á gépáll omlá sra, amelyekre újabb fiuk és lányok kerül­nek vezetőnek. Győztek az ófehértói trak­torista lányok. . . Számos kimagasló sikert érnek el a községek dolgozói. így töb­bek közt Teremi Károly deme- cseri kisbirtokos, aki május 3,-ára már az első kapálást is befejezte. Cukorrépája, burgonyája, napra­forgója az első kapálást már meg­kapta. Mint ahogy a tavaszi mun­kák megkezdésekor 6 volt az első. aki Demecserben földbe akasztot­ta az ekét, a vetést is ő fejezte be elsőnek. azonban megkezdődik az utcák javí. tása, köv'ezése Mátészalkán is. lg" került sor a mátészalkai Eötvös- utca továbbkövezésére és így kéz dik meg a napokban a Kazinczy utcának a kövezését. Az utóblv utca helyreállítására a város veze­tősége 55 ezer forintot kapott a? államtól, s így minden további rél- kül rövidesen hozzáláthatnak a munkálatokhoz. Májas 3-ra elvégezte az első kapálást Teremi Károly Továbbkövezik Mátészalkán az Eötvös-utcát kinyitott'. Hadd beszéljenek a többiek. Azzal sem törődtek, hogy egyik-másik barátnőjük elfordította a< fejéit és nem köszönt, ha találkoztak. — Nem haj — gondolták, majd köszöntök ti még. . . Gyermekkorom óta szeretem a gépet — meséli csillogó szemmel Bajkó Anna, amikor elmondja, hogyan ke­rült a gépállomásra, örökké a> koví csmühely körül lábat- lankodtam. Most aztán hogy idehozták, a gépállomást, én voltam az első, laki jelentkez­tem traktoristának. Sokan le akartak beszélni, amikor ide- jötérni, voltak, takik nem kö­szöntek. — És most? — Mióta megláttak szán-*1 tani, megváltozott a vélemé­nyük. Boldog vagyok, hogy belátták tévedésüket és két hét múlva már újra a régi barátságban éltünk a fiukkal és lányokkal. Kecseti Arankának a gépállomás másik fiatal traiktorista lányának ács az édesapja', ö is olyan határo­zott leány, mint Bajkó Anna, — Engem még a szüleim is le akartak beszélni elha­tározásomról. Valósággal har eolnom kellett velük, hogy megértessem: ma már nem ugv van mint régen, ma már nem szégyen, hanem megtisz.- trltetés a munkai. Nekünk, dolgozó parasztoknak adták Ösztöndíjat és ruhasegélyt kaptak a kisvárdai tanulók Népi demokráciánk közok­tatási kormányzata lehetősé­get iáid arra, hogy felsőbb is­kolákba járnak a dolgozók gyermekei. A segitségnyujháiS minden területén megmutatja, hogy mennyire .szivén viseli államhatalmunk a dolgozó népről való gondoskodást'. A kisvárdiai gimnázium, a taní­tóképző és iá kereskedelmi szakiskola tanulói — 16-ai — részesülnek a napokbar ösztöndíjban. Az MNDSZ lí fiút és 30 leányt! ajándékozod meg ruhanemüekkel. Népnevelőink munkája Jó munkát Tegeznek a nyíregy­házi népnevelők a kisgyűlések elő­készítésében A csoportjukba beosz­tott választókat kiértesítik és azok rendszerint valamennyien meg­jelennek a gyűlésen, sőt, a legtöbb esetben magukkal hívják a táro- labbi szomszédokat is, úgyhogy nem ritkán 80—100 főre emelkedik a résztvevők száma. Maguk a kisgyG- lések színvonalasabbak, mint az az­előttiek, érdekes viták indulnak és meggyőző eredménnyel végződnek. Lakatos Agnes ezeket írja: A Soltész Mihály-utcán olyap válasz­tókkal találkoztam, akik időszaki munkát végeznek és így évenként több hónapon munka nélkül van­nak. Bizakodó a hangulat köztük, mert tudják, hogy az építkezések megindultak és a jövőben még töb­bet fognak építeni. Bíznak a Nép­front programjában. Egy másik he­lyen láttuk, hogy a gyermekek kö­zépiskolába járnak Megkérdeztük a isaládfőt (egy munkásember), hogy honnan van pénze az iskoláztatásra Örömmel mondta, hogy 80 forint ösztöndíjat kapott a fia a múlt h » nap végén. Sok kisgyűléselőadó és népnevelő találkozik a sertésvásárlás kérdésé­vel. A hozzászólók rendszerint azt kifogásolják, hogy nem tudják meg­vásárolni a malacot. Medve József népnevelő figyelemreméltóan ír er­ről: Az egyik háznál krumplit főz­tek a sertésnek, amikor benyitot­tunk. Kérdésünkre elmondta a vas­utas családfő, hogy négy évig nem tudtak ölni, most jutottak abba a helyzetbe, hogy sertést hizlalhatnak. Ez nem egyetlen, kirívó eset; az egész megyében, sőt az egész or­szágban így van. Ezen a télen már olyanok is hizlaltak disznót, akik a felszabadulás előtt 4—5 évenként fehették meg ezt. Azért mutatkozik fokozott kereslet a hízónak való megvásárlásánál, mert a jövő télre még többen akarnak így gondos­kodni zsírozóról. Független országban — szabadon választunk Illyés Gyula a kiváló író, aki évekkel ezelőtt megírta, hogyan élt az ország népe a Horthy-kor- szakban, milyen elnyomás és meg­aláztatás volt osztályrésze, leg­utóbb ismét felkereste a Hortobá­gyi-pusztát. Beszélgetés közben el­mondták nelci az egyszerű pa­rasztemberek, hogy most kezdik el építeni új lakásukat, már ké­szülnek az új házak, hiszen „négy év óta laknak a régiben”, az ütött-kopott falu nyomorúságos kis viskókban. Négy éve — teszi hozzá Illyés Gyula — négyszáz éve laknak ezek a cselédek és őseik a vis­kókban, amelyeket most rombol­nak le de ők életüket most már így számítják: négy éve. Igen, négy éve. Nemcsak a hortobágyi puszta volt béresei mondják ezt ezzel a hangsúllyal, hanem naj gyón sokan mások is, akikkel tu­lajdonképpen ez alatt a négy esz­tendő alatt történt, hogy kisem­mizett kisemberekből egyenrangú polgárok lettek. Szabad emberek, akiknél természetes, hogy bele­szólnak az ország sorsának inté­zésébe, véleményük van és a vá­lasztáson szavazatuk komoly súly- lyal esik a latba. Azok a magyarok, akik külföl­dön járnak, akik a nyugati orszá­gokban fordulnak meg, tapasztal- iák, hogy milyen óriási nemzetkö­zi tekintélye van Magyarország­nak. Azok, akik a párisi békekon- 'eremcián Magyarországot képvi­selték, elmondták, hogy Lille-ben. a nagy francia ipari városban tar­tott nagygyűlésen a tömegek szin­te itták a magyar szónokok sza­vait. A világ nagy tudósai ,és művészei pedig szenvedélyes ér­deklődéssel kérdezgették a mi kül­dötteinket, hogyan érte el Ma­gyarország ezeket az eredménye­ket, hogyan vált Hitler utolsó csatlósából a haladás útját járó, világi viszonylatban is tisztelt, nagyrabecsült országgá. És a' mi fiaink ilyenkor kihúz­zák magukat és büszkén mesél­nek arról a munkáról, ami ideha­za folyik. És nyugaton rövid be­szélgetés után mindenütt kiderül az, hogy az' eredményeknek lé­nyegében az az alapja, hogy ki volt a felszabadító. Ahol a német imperialista fegyvereket, amerikai vagy angol fegyverek váltották fel, ott az egyet jelentett a nem­zeti függetlenség megcsorbításával. Ahol a Szovjetunió volt a felsza­badító, ott más utat jártak az) or­szágok négy év alatt. Nálunk is a felszabadulás annyit jelentett, hogy függetlenekké váltunk: a né­metektől és mindazoktól, akik itt az idegen érdekeket képviselték, nagybirtokosoktól, grófoktól, nagytőkésektől. Végre a magyar tényleg magyar lehet saját hazájában. Magának épített, magának szőtte a terve­ket és a haszon is az övé lett a végrehajtásbél. Mi ’most nagy feladatok elvég­zése után vagyunk és uj felada­tokra készülünk. Rossz rágondolni mi lett volna, ha a magyar nép a kommunisták pártjának vezetésé­vel nem védi meg függet'tnségét a nyugati üzletemberekkel szemben. Rossz rágondolni m: lett volna, ha ebben a harcban, amelyet függet­lenségünk védelméért folytattunk, nem áll mellettünk a Szovjetunió hatalma, ereje, nagy tekintélye, a kis nemzetek függetlenségét védő elszánt akarata. Ma nem ötéves tervről, nem új utakról, új hidak­ról, iskolákról, lakásokról, flem félmillió rádióról és egymillió var­rógépről beszélnénk, hanem a mi szánk is tele lenne panasszal és szemünk könnyel, mint nyugaton, a kizsákmányolás, az alacsony munkabérek miatt. És nem utolsó sorban amiatt, hogy saját hazá­jukban lenézett, megvetett, kisem­mizett emberekké vá tak az idegen betolakodók előtt, (’)k, ha válasz­tanak, nem szabadon válasz­tanak. Ott a népek akaratát meg-, hamisítja a kapitalisták választási törvénye, meghamisítják az idegen urak, akiknek kényelmetlen a nép akaratának szabad érvényesítése. A választás ott annyit jelent, hogy szembe kell szállni a gumi­botokkal. a rendőrattakkal, ott annyit jelent, hogy az anyákat börtönbe hurcolják, a férfiakat ke- rvértelenné teszik csak azért, mert szeretik hazájukat, függetlenségü­ket és saját hazájukban emberhez méltó életet akarnak maguknak és. gyermekeiknek. Nálunk persze mindez csak rossz álom. Nemcsak azért ,mert szorgalmas, dolgos nép vagyunk. Azért is, mert nem sikerült ránk rakni a béklyókat. Mi szabadon választunk, mi szabadon nyilvá­nítjuk ki akaratunkat, hogy ren­det, nyugalmat, békét akarunk, hogy új, boldog országot akarunk, hogy független hazában akarunk élni a békeszerető nagy népek családjában. És aki május 15-én az urna elé áll, hogy szavazatával résztvegyen hazája sorsának ki­formálásában, egy pillanatra gon­doljon nyugat felé, ahol talán most is ott csattog a gumibot ta­lán most is asszonyokat gázolnak a rendőrlovak, ahol talán most, ezen a vasárnapon is saját bőrükön érzik az emberek, mit jelent a XX. c7ár-i(jT,nr) rabszolgának lenni. MEGYESIERIE FOLYNAK az Anyák Napja előkészületei Szabad! gyermekek és sza­bad anyák ünnepe lesz az idei Anyák Napja, melynek előkészületei miár napok óta folynak Nyíregyházán és szerte a megyében. A nyír­egyházi óvodák és napközi otthonok vasárnap délután három órakor, a>z úttörők és a diákifjuság vasárnap dél- irtán négy órakor tartják az Anyták Napja ünnepségeiket óvodáikban, napközi ottho­naikban, illetve iskoláikban. A megye községeinek isko­láiban az úttörők és az Eposz ífjai közösen rendezik meg az Anyák Ünnepét. A város és megye ifjúsága színvonalas kultúrműsorral és ajándékokkal készíti #lő az ünnepet, ,. amelyen vala­mennyien édesanyjukat ün­nepük. Azokat az édesanyái­kat, akik egy táborban áll­nak a békét védelmezők ol­dalán, a békés építő munka, mellett gyermekeik jövője védelmében. Eltiporták a lovak Halálos baleset áldozata lett Barcsai Lajos csenge rí lakos. Lovai előtti állt, ami­kor a lovak megijedtek az előttük elszaladt sertésektől, felágaskodtak, maguk után rántották a szekeret és elta­posták Barcsai Lajost. Bar­csait nem lehetett már meg­menteni az életnek.

Next

/
Thumbnails
Contents