Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
2. oktal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 1949. MÁJUS 1 VASÁRNAP As alagsortól a bagolyvárig... A dolgozók szanatóriuma lett Tisza Lajos 46 szobás kocsordi kastélya Vasúti személy- és áruforgalmunk is tüliiaiadta már a bábui előtti színvonalat A hársfaiigmögött hosz- szu, lapos horpadás van a pázsiton. Vizesárok volt ez valamikor Tisza Lajos gróf hatalmas ikastiélyu körül, amin teil tilos volt a béreseknek. A negyvenhat tükrös szoba dá- ridóit. sötét gesztenyék tudják, harsaik takartak. Tulnan a vizesárok mögött, a kocsordi cselédviskókban béresek, korgógyomru cselédfattyük aludtak álmatlan álmaikat, hogy hajnalban újra ébredjen o, nyomor. — Erre emlékeztet most a bársonyos pázsit horpadása a gondozott parkban, ahol nagy, vörösvirágu sárga, meg fehér japánbirsek virítanak és széles árnyékot rajzolnaik a fűre a hársak, tulipánfák, meg a gesztenyék. !A nagy, tornyos kastélyból tüdöszanatórium lett azóta. Munkások és parasztok szanatóriuma abban t. házban, ahol azelőtt Bzárazbetegség vitte el a penészes cseléd- kunyhók, a perifériák nyo- mortanyáinak robotosait a 46 tükörszobás kastélyok és fényes paloták tövéből. Jöjjetek ti is velfisk Gém Imre bácsi, a gondnok elvtárs megmutatja nektek, mit, kaptatok a hároméves tervtől a kocsordi tüdőszanatóriummal, amit 400.000 forint beruházással létesített a nép álllama. Nézzétek meg Tisza Lajos gróf volt kastélyát, meg a többi egészségházat, zöldkereszte3 rendelőintézetet, szülőotthont, csecsemőotthont, napköziotthont, a többi szanatóriumokat, üdülőké", amik a tietek, a dolgozóké. . . hiszen a legdrágább kincsünk az ember... aki most formálja magának az uj világot. . . A terpentinszagu alagsorban papircsikos festők dolgoznak. Vígan siklik a pemzli & hófehér ajtókon. A pirosbetonos orvosi rendelőkben és a leendő laboratóriumban még kiürült! festókiesdobozok unatkoznak. A kazánház három nagy gépe már csak gépészt vár, hogy udhasisa a gőzt a radiátorokba, melegvizet a fürdőszobákba, mosdókba. A hatalmas, fehércsempés, konyhában nagy, lusta tűzhely nyújtózkodik. A magasföld «»int széles ablakain hársak ,gesztenyefák integetnek a sárgaköves folyosóra. A szobáikban már .ott soraEilbanyagolt, nehezen jár-> ható utcái vannak • Panyolá- nak. A dolgozóknak már régi kívánsága, hogy tisztességes járdái lesryoytcV t községnek. koznak a hófehér ágyak. Arra, Tunyog felé — idelátszik az ablakon —• házat építenek az ujgazdák. A folyosók üvegtetején vastag kévékben ömlik be a napsugár. A férfi- osztály, a női osztály, a társalgó, ebédlő, fürdőszobák várják a vendégeket — A Alig van nemzetgazdaságunknak olyan területe, ahol a háború akkora pusztításokat okozott volna, mint állatállományunkban. Szarvasmarha állományunknak is közel a felét vesztettük el, főleg a németek és nyilasok rablásai folytán. Tenyészállataink majdnem teljesen megsemmisültek. 1938-ban sznrvasmar- haállományunk 1.900.000 darab volt, 1945-ben pedig csak í.100.000 darab. Sz,arvasmarhaállományunk háborús kárát Szabolcs is megérezte. A háború előtti utolsó évben vármegyénknek közel 81.000 darabból álló - 7, arvasmarh aál lo m anya volt, amely a háború alatt a felére csökkent. 1945-ben szarvasma rháállományunk száma 42 ezer 741 volt. A hároméves tervnek tehát nagy feladatokat kellett megoldania Szabolcsban is, amikor elakadta érni & háború előtti színvonalat. A három év alatt az állat- tenyésztés fejlesztésére, tenyészállatok beszerzésére, állategészségügyre, szövetkezeti törzstenyészetlek létesítésére összesen 175.1 millió forintot fordítottunk országszerte és ebből az első étben 72.1, a második öthónapos időszakban 33.8, 1949-ben pedig 69.2 millió forinto' ruháztunk be. Ezeknek a beruházásoknak tekintélyes r4tze esik száj vasKivánságuk most! teljesül: kormányunk 16.000 forintot utalt ki a kövezési munkákra. A munkákat rövidesen megkezdik. tornyos bagolyvár alatt, a mamzard-szobákban már ott van a szanatóriumi felszerelés. Nemsokára avatják a 100 ágyas kocsordi itüdőszanató- riumot. Oldalán tábla hirdeti majd1 az első épitők munkájának dicsőségét: Épült 'a hároméves terv keretében. marhaállományunk fejlesztésére. A különböző akciók során kiosztottunk 5.429 tehenet és üszőt. 1947-ben Svájcból 60 hasas üszőt és tehenet és 90 tenyészbikát importáltunk. 1948-ban 262 hasas üszőt és 80 tenyészbikát hoztunk be. Az országban eddig négy mesterséges megtermékenyítő állomást létesítettünk. A harmadik tervévben az eddigi nyolc szarvasmarha törzstenyészet mellé még ötöt létesítünk, összesen 2Í0 darab állattal. 1947-ben szarvas™Jrhaáho- mánvunk létszáma 300.000 darabbal emelkedett A harmadik tervóv en már meghaladjuk az 1938-as színvonalat és 2 millió dar^b állattal rendelk e z fink. S z a i vasmarhi- állományunk számának emelkedése a hároméves terv során Szabolcsban is szembetűnő. Az 1945-ös 42.741 darabbal szemben 1949-ben, a harmadik tervévben már 87.901 a szabolcsi szarvasmarha állomány száma, ami 7000 darabba) több, mint az utolsó békeévbén, tehát 1944. nyarán volt. Az ötéves terv során még fokozottabban emelkedik a szarvasmarbalállományunk. Ez alatt az idő alatt országosan újabb 400.000 darab mutatja az állandó növekedést. Így lett ismét tehene Seress Sámuelnek A társadalmi összefogás szép példáját adtai a báji fö?dmű- vesszövetkezet dolgozó pa,- rasztsága. Még a télen, elpusztult Sere»s Sámuel dolgozó paraszt tehene és ezzel súlyos anyagi gondok szakadtak a nyakába. A földműveí-szövetkezet tagjai összefogtak Seress Sámuel! megsegítésére. Jói sikerült, nívós kiAúrostet rendezitek. A kultúrest bevételéhez még pótoltak valamennyit, átadták Seres Sámuelnek. Seresék istállójában uj tehén áll már, elmúlt a nyomasztó gond házuk tájáról. A magyar újjáépítés egyik legnagyobb fegyverténye Szabolcsban és Szatmárban is a vasút újjáépítése volt. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor a vonatok tete. jén nem is órás hanem napos késésekkel lehetett csak eljutni egyik helyről a másikra. Ma már mindennek nyoma sincs. A háború és a fasiszták rombolásai talán legalaposabban vasútjainkat érték, a nyíregyházi pályaudvaron, a legtöbb állomáson, a s/abolcsi-szatmári vonalakon romok és felszaggatott sínek jeleznék a háború nyomait, vasúti hídjaink közül szinte egy sem maradt épségben. Ma már mégis zavartalanul folyik személy- és áruforgalmunk lebonyolítása az egész országban, vármegyénkben is- Mozdony- és kocsiparkunk nagysága nem éri el ugyan a háború előtti színvonalat, de a vasút dolgozóinak szakértelme, fáradhaiatlan munkája és szocialista öntudata nagyobb teljesítményeket produkál, mint a háború előtt. 1948 végén alig valamivel több, mint 1300 üzemképes mozdony fut. Személykocsijaink száma sem igen haladja meg a 3000-et, teherkocsijaink száma pedig alatta marad a 35 ezernek. Ilyen körülmények között óriási eredménynek számít, hogy mind az áruforgalom, mind a személyforgalom terén túlszárnyaltuk az 1938-as színvonalat. 1938-ban vasútjaink a nyári hónapokban átlag 6,700.000 utast szállítottak, 1945-ben ugyanebben az időszakban csak 4,400-000-et, 1948-ban már majdnem dupláját, azaz 12 millió utast. A felszabadulás utáni helyzethez képest ez 7,600.000 főnyi növekedést jelent. Községeink vasúti személyforgalma is szinte hihetetlen arányokban megnövekedett. Hodászon például Szatmár megyében 1938-ban 2500 személy utazott vasúton, míg 1948- ban 63 ezer személy. Hozzá kell ehhez azonban még azt is venni, hogy milyen körülmények között utazhatunk ma, amikor kényelmes, fűtött, világos koejik és menetrendszerű közlekedés bonyolítja le a személyforgalmat. Az utasforgalom ilyen nagymérvű emelkedésének okát még abban is kereshetjük, hogy népi demokráciánk tarifapolitikája jó. Az aránylag olcsó közlekedés mindenki számára elérhetővé teszi az utazást. A Horthy-rendszer alatt egy 20 km-es távolságra szóló III. osztályú vasúti jegy ára ff fillér volt, ami megfelelt 6 liter tejnek, vary 25 darab tojásnak, ugyanezen távolságra ma egy ül. osztályú jegy ára 2.80 forint, ami 3 liter tej, vagy 8 darab tojás piaci árának felel meg. Körülbelül ugyanezt a képet mutatja áruforgalmunk alakulása is a vasútnál. 1938-ban a szeptemberi csúcsforgalom idején vasútjaink 1.7 millió tonna árut szállítottak, 1945-ben ugyanebben az időben csak 0.4 milliót. Tehát 1.3 millió tonnával kevesebbet. Ezt az óriás visszaesést azonban nemcsak mozdonyaink és kocsiparkjaink elpusztításával és elhurcolásával magyarázhatjuk meg, hanem azzal is, hogy nem volt mit szállítan. 1946-ban, amikor az ország újjáépítése már eredményeket mutatott fel, a vasúti áruforgalom is felszökött 1.4 millió tonnára. 1947-ben majdnem elérte a hájború előtti színvonalat, attól csak 100 ezer tonnával maradt el. 1948 szeptemberében 2-5 millió tonna árut szállítottak vasútjaink, 0.8 millió tonnával múlja felül az 1938-as teljesítményt. Éz a szám nemcsak a vasút újjáépítését mutatja, hanem az egész or. szág talpraállítását és a dolgozók életszínvonalának nagyméretű emelését is. Ennek a hatalmas mennyiségnek szállítása csak úgy volt lehetséges, hogy a magyar dolgozók, a munkások, parasztok megtermelték ezt a mennyiséget. A vasút áru- és személyforgalmának alakulása tehát világosan rajzolja elénk népi demokráciánk fejlődését. Az ötéves terv még ezekre a sikerekre is rá fog duplázni. 1945 végére másfélszer nagyobb áruforgalmat bonyolítunk le, mint amilyent 1949-ben. Már pedig az 1949-i eredmények is messze túlszárnyalják az 1948-as eredményeket, azaz a 2500 millió tonnát. Az ötéves terv során új vasútvonalak épülnek, a meglevőket korszerűsítjük és kiépítjük. Nyíregyházán hatalmas, módéra pályaudvar épül, mozdony, és ko. csiállományunkat szaporítjuk, ki. dakat építünk, ami mind hozzájárul abhoz, hogy fejlett és .korszerű közlekedéssel gyorsítsuk előrehaladásunkat * szocializmus felé vezető úton. Járdát építenek a panyolai dolgozók Szarvasmarhaállományunk emelkedése 4 év eredménye: Romok helyén virágsó élet! Éljen népi demokráciánk kipróbált vesetője, a Magyar Dolgosok Pártja !
